Pesti Hírlap, 1940. április (62. évfolyam, 73-97. szám)

1940-04-30 / 97. szám

é­s Pesti Hírlap 1940 ápr. 30., kedd P. Bangha Béla meghalt A tevékeny magyar katolicizmust alig érhette volna nagyobb csapás, mint az, hogy P. Bangha Béla S. J. kidőlt a küzdők sorából. „Bangha Pater“ neve fogalom volt a magyar katolikus társadalom szá­mára, de személye és tekintélye túlnőtt azokon a kereteken is, amelyek a feleke­zetek kiváló vezérei számára is rendsze­rint határt szabnak. A szellem, a tudás, a meggyőződés és hit fensőbbséges erejé­vel tevékenykedett és nem érte be a szel­lemi diadalokkal, a gyakorlati síkra ve­títette szellemi fölényét és igy küzdött, harcolt hitéért és meggyőződéséért. Tudós volt, író volt, apologeta, bölcselő, páratlan szónok és fáradhatatlan szervező, egy sze­mélyben egyesítette a küzdő, tevékeny katolicizmus minden alkatelemét. Szinte most is halljuk a hangját, amint egymás­után 6—8 nyelven oktatott, buzdított, in­tett­, irányított százezreket az Eucharisz­tikus világkongresszus tömeggyűlésén. Az óriási tömegek felett szálló hangjával együtt az ő csodálatos lelki energiája nö­velte a hívők seregének áhítatát olyan magasztossá, olyan mélységessé, hogy a budapesti eucharisztikus világgyűlés a Hit páratlan diadalünnepévé vált. Igazi har­cosa, örökké tevékeny mozgatója volt a katolicizmusnak, a Jézus Társaság normái­nak csodálatos megtestesítője. Csodálattal és elismeréssel adóztak páratlan energiá­jának és tudásának azok is, akik más né­zeteket vallottak, akik más oldalon har­coltak. Betegsége és halála Bár hosszabb idő óta betegeskedett és bizonyos volt, hogy súlyos, gyógyíthatat­lan a betegsége, a fehérvérűség, mégis a megdöbbenés erejével hatott a hír, hogy hétfőn hajnali 5 órakor életének 60. évé­ben elhunyt. Évek óta küzdött a súlyos kórral és bár maga is tudta, hogy földi életének napjai meg vannak számlálva, egyre nagy tervek és még nagyobb gon­dolatok megvalósításán dolgozott. Tíz nap­pal ezelőtt újból ágyba döntötte betegsé­ge. Betegségének híre Rómába is eljutott és XII. Pius pápa távirati után bízta meg budapesti nunciusát, Angelo Rotta c. ér­seket, hogy adja fel a súlyos betegnek a pápai áldást, ami szombaton este meg is történt. Vasárnap este 10 órakor vették észre orvosai és a körülötte tartózkodók, hogy szívverése kezd kihagyni, lélekzete aka­dozó lesz. A súlyos agóniában is dolgozott benne a lélek és erőteljes hangon hol an­golul, hol latinul értelmes és hatalmas be­szédet tartott az Anyaszentegyházról, amelyet naggyá és erőssé kell tenni és amelynek igazságait minél szélesebb kö­rökben kell hirdetni. Egész éjszaka a nagybeteg ágyánál virrasztottak: P. Vid Jeromos S. J. budapesti házfőnök, P. Reite Jakab S. J. rendtársai és egyik legjobb barátja, dr. Nyisztor Zoltán pápai kama­rás. Amikor az óra mutatója hajnali 5 órá­hoz ért, mélységes fohásszal, rendjének mottójával: „Omnia ad maiorem Dei gló­riam!“ (Mindeneket Isten nagyobb dicső­ségére) adta vissza nemes lelkét Teremtő­jének. Élete és munkássága Nyitrán született régi magyar nemesi csa­ládból, 1880. november 16-án; a Jézus Tár­saságba 1895. augusztus 14-én lépett be és 1909-ben szentelték pappá. Fölszentelése után folytatta magasabb teológiai és filozófiai ta­nulmányait és 1911-ben Innsbruckban a teo­lógia doktorává avatták. Már ebben az idő­ben jelentős nevet szerzett magának irodal­mi munkásságával és szervező tevékenysé­gével egyre nagyobb területeket ölelt fel a sajtóban, irodalomban, a kát. egyesületi életben és rendje munkásságában. Még 1911-ben megalapította a Kát. Hölgyek Saj­tóegyesületét, 1918-ban pedig P. Bud­ykay Antallal és Baranyay Jusztinnal együtt a Központi Sajtóvállalatot. Az ő nevéhez fű­ződik a Magyar Kultúra c. folyóirat meg­alapítása 1913-ban, amelynek kezdettől szer­kesztője, később főszerkesztője volt haláláig. Jelentős szerepe volt a magyarországi Actio Catholica megszervezésében, az 1938. évi budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kong­resszusnak ő volt egyik legfőbb szellemi irá­nyítója s a külföldi kapcsolatok kiépítője. Nemcsak Nyugat-Európa összes kulturális centrumait járta be, hanem két ízben tett missziós utat Észak-Amerikába, egyszer pe­dig Dél-Amerikába. Az Eucharisztikus Kong­resszus nemzetközi sikerében elért nagy ér­demeiért a kormányzó a magyar Érdemrend középkeresztjével tüntette ki. Hosszabb időn át volt a rend budapesti házának főnöke is. Magyar és nemzetközi viszonylatban pél­dátlan sikereket aratott nemcsak mint egy­házi szónok, hanem mint népgyűlések, tudo­mányos előadások, országos ünnepségek szónoka egyaránt. El lehet mondani, hogy évszázadok óta nem volt senki, aki életében annyi beszédet mondott volna, mint P. Bangha Béla, aki néha egyetlen napon hat beszédet is tartott a legkülönbözőbb tárgyakról. Ugyan­akkor óriási publicisztikai munkásságot fej­tett ki a hazai és külföldi sajtóban és a napi­lapokban, hitbuzgalmi lapokban, tudományos folyóiratokban megjelent cikkeinek száma fölmérhetetlen. Egész könyvtárt tesz ki az általa írott könyvek sorozata, amelyek kö­­zü­l tatamosaj ideges nyelvekre is lefordító!­. tak. E munkái közül nagyon sok apologeti­­kus jellegű, közöttük legújabban megjelent két könyve, a „Világnézeti válaszok“ és a „Világhódító kereszténység“. Más munkái rendjének, a Jézus Társaságnak történeté­vel és jelentőségével foglalkoznak és az ő nevéhez fűződik a magyar „Katholikus Lexi­kon“, továbbá az első újabb nagy magyar többkötetes „Egyháztörténelem“. Az Eucha­risztikus Kongresszussal kapcsolatban nagy­szabású munkát irt „Az Eucharisztia“ cím­mel. Szombaton a Bazilikából temetik Bangha Bélát­ ­. Bangha Béla S. J. holttestét szomba­ton reggel ravatalozzák fel a Szent István Bazilikában. A ravatalt ettől kezdve dél­utánig, a beszentelési szertartás megkez­déséig megtekintheti a közönség. Délelőtt 11 órakor gyászmise lesz az elhunyt lelki­üdvéért. A beszentelési szertartás délután 3 órakor kezdődik, amely után a gyász­menet az Andrássy-úton, az Erzsébet-kör­­úton, Rákóczi-úton haladva kiséri P. Ban­­­gha Béla holttestét a Kerepesi-úti teme­tőbe és a Jézus társaság sírboltjába helye­zik végső nyugalomra. -st-Az Osservatore Romano hétfői számában megemlékezik P. Bangha Béla haláláról. A kiváló jezsuita — írja a Vatikán lapja — jeles szociológus volt és fáradhatatlanul hir­dette Magyarországon a katolikus hitet. Nagy része volt a budapesti XXXIV. Eucha­risztikus Világkongresszus rendezésében is. Hivatalos jelentés a magyar és német kor­­mány­bizottságok háromnapos tárgyalásairól A MTI jelenti: A kölcsönös gazdasági viszony szabályozásával megbízott ma­gyar-német kormánybizottságok április hó 26-tól 29-éig Budapesten közös ér­tekezletet tartottak. Ezen az értekez­leten egész sor kérdést vitattak meg, amelyek a két ország között az áru- és a fizetési forgalom dolgában létrejött megállapodások végrehajtásával kap­csolatosak. Az értekezlet ma jegyzőkönyv para­­fálásával ért véget, amelyben a tanács­kozás eredményeit lefektették. ­­ett­ Százötvenezer látogatója volt vasárnap a Vásárnak Mit fogyasztott vasárnap a Vásár közönsége? A Budapesti Nemzetközi Vásár eddigi 3 napja máris a rekordszámok egész sorá­val szolgál. Vasárnap eddig soha nem ta­pasztalt zsúfoltság színhelye volt a vásár, amennyiben mintegy százötvenezer sze­mélyre rúgott a látogatók száma. Az ed­digi három nap alatt több mint 1400 ember vett részt a sétarepüléseken, amelyeket a Malert öt, egyenként 16 személy befoga­dására alkalmas óriásgéppel bonyolított le. Eddig nyolcvanhétszer szálltak fel a gé­pek a budaörsi repülőtérről. A gépvezetés fárasztó és felelősségteljes munkáját az ország húsz legismertebb repülője végzi Héjjas Iván miniszteri osztályfőnöknek, a polgári repülés vezetőjének ellenőrzésével. Különösen nagyfokú a közönség érdeklő­dése a divatszínház bemutatói iránt. Va­sárnap például a tervezett nyolc előadás helyett ötperces szünetekben egymásután tartották meg a bemutatókat, úgyhogy a résztvevő mannequinek bizony alaposan elfáradtak estig. Ugyancsatt állandóan játszania kellett a vásár két filmszínházá­nak is. A sorozatos divatrevüket vasárnap 5300, a két filmszínházat pedig 2800 sze­mély látogatta meg. Állandóan telt háza van a posta rádióközvetítőjénél­ is. Re­kordszámokat­ jelentenek a vasát külön­­, KfiSP étkezőhelyeiről. Vasárnap 12.000 sze­mély ebédelt meg, ezenfelül 18,7 kilomé­ter virstlit, 40.520 korsó sört, több mint 50 hektoliter bort, 14.600 halászlét, 9300 fle­­ckent fogyasztottak el csak a vendéglős üzemekben. Hétfőn délelőtt az esős idő bizonyos mértékig éreztette a hatását, de délre és a délutáni órákra már ismét nagy töme­gekben hömpölygött ki a közönség a vá­sárra. Hétfőn ellátogatott a vásárra a zágrábi báni kormány küldöttsége is. A kereske­delmi és ipari osztály vezetője, dr. Laner Mirko kíséretében megjelent a báni kor­mány két osztályfőnöke, dr. Cabas Josip és dr. Flegel Slavko, valamint számos hor­vátországi gazdasági, kereskedelmi és ipari szakember. A horvát küldöttség több mint három órán keresztül tanulmányozta a vásár kiállítási anyagát. A kormányzót és József királyi herceget ünnepelte a felsőház Felszólalás a „kötelességüket nem teljesítő képviselők m­ellett A felsőház hétfőn délelőtt ülést tartott. Báró Perényi Zsigmond elnök az ülés ele­jén meleg szavakkal emlékezett meg kor­mányzónk fiának esküvőjéről és József kir. herceg katonai jubileumáról. — Vitéz nagybányai Horthy István es­küvője — úgymond — nemzetünk hálás hódolattal, odaadó szeretettel körülvett ve­zérének, kormányzó urunknak (Lelkes él­jenzés. A felsőház tagjai felállanak.) ben­sőséges nagy örömünnepe volt. Úgy érzem, a felsőház minden tagja velem együtt részt vesz a kormányzó úr őfőméltósága örö­mében és szívből kívánja az Egek Urának bőséges áldását őreá és szeretve tisztelt családjára. (Meleg éljenzés.) — Most volt ötvenedik évfordulója an­nak, hogy vitéz József királyi herceg őfen­sége (Élénk éljenzés.) a katonai pályára lépett. Visszatekintve ez alkalomból őfen­ségének a katonai pályán és ezzel egyide­jűleg a magyar közéletben egyaránt fárad­hatatlan odaadással kifejtett hervadhatat­lan érdemeire, hazafias működésére, mind­nyájunk nevében kérem a Mindenhatót, árassza el áldásával a világháború körül­rajongott, fényes eredményű hadvezéré­nek, a magyar honvédek igazi atyai gond­viselőjének magas személyét. (Nagy éljen­zés és taps.) A felsőházi tagok költségtérítésének sza­bályozásáról szóló gazdasági bizottsági je­lentésnél Meskó Zoltán ny. tábornok-orvos szóvátette, hogy a képviselőház tagjai kép­viselői kötelezettségeiknek olykor hiányo­san tesznek eleget. A felsőház ülésén néha háromszor-négyszer annyian vannak jelen, mint a képviselőház úgynevezett „látoga­tott“ ülésein. Helyes volna, ha azok a kép­viselők, akik kötelességeiknek nem minden vonatkozásban tesznek eleget, nem kapnák meg illetményüket. Betöltötték az üres bizottsági tagsági helyeket, majd gróf Bethlen István, mint a legfőbb fegyelmi bíróság legutóbb meg­választott tagja, letette az esküt. Az állattenyésztési javaslat A törvényhatósági állattenyésztésr ala­­■pokról szóló javaslatot tárgyalták ezután. Barthos Tivadar örömmel fogadta a javas­latot s azt kívánta, hogy a törvényjavas­latokat előkészítő szak­értekezletekre felső­házi tagokat is hívjanak meg. Hagyó Ko­vács Gyula szerint állattenyésztésünk meg­mentése érdekében az Alföldön sürgős be­avatkozásra van szükség. Kifejtette, hogy az ország állatállományának mennyisége kevés, megoszlása egészségtelen. S. Bálint György a termelési költségek csökkentésé­nek szükségére hívta fel a figyelmet. Well­­mann Oszkár a javaslatban alkalmas esz­közt lát az állatállomány mennyiségi és minőségi fejlesztésére. A belföldi fogyasz­tás emelésének és a külföldi piacok bizto­sításának szükségeségét hangoztatta. Fi­scher Béla elfogadta a javaslatot, de szük­ségesnek tartja, hogy a törvényt a köz­­igazgatás lelkes odaadással­­és legalább némi szakértelemmel hajtsa végre. A me­zőgazdaság fejlesztésének sok feladata há­rul a törvényhatósági közigazgatásra, amely — tisztelet a kevés kivételnek — nem ren­delkezik érzékkel a mezőgazdaság kérdései iránt és sokszor nincs birtokában a legkez­detlegesebb mezőgazdasági ismereteknek. A földmívelésügyi miniszter válasza Gróf Teleki Mihály földmivelésügyi mi­niszter válaszolt ezután a felszólalásokra. Utalt arra, hogy ha az Alföldön az állat­­tenyésztést fejleszteni akarjuk, a Duna— Tisza közében fokoznunk kell a takar­mánytermesztést. Azon, hogy az állat­elosztás az országban nem egyenletes, bi­zonyos mértékig irányítással segíthetünk. A visszakerült Kárpátaljára az állatte­nyésztés fejlesztése érdekében előnyös szerződés keretében Svájcból szereztünk be tenyészanyagot. Szükség van az idén az elemi csapások miatt a tengerivetés fo­kozására. Körülbelül 200—250.000 kát. hold tengeri termőterület-többlet kerül bevetés alá. Ez idén körülbelül 500 ezer méter­mázsa kukoricát fogunk Romániából im­portálni. A felsőház ezután a javaslatot elfogadta. A legközelebbi ülés kedden lesz. Az ország az árvízkárosultakért Az árvíz és belvíz által sújtott lakosság felsegélyezésére folyó gyűjtés a mai napig 2.650.479 pengő 63 fillért eredményezett. A budapesti kir. magyar Pázmány Péter tudományegyetem négy karának tanárai az árvízkárosultak segélyezésére 2000 pengőt adományoztak. . / Népművészet Kiskunhalason , Kiskunhalas, ápr. 29. (A Pesti Hírlap ki­küldött munkatársának tudósítása) Az iparügyi minisztérium háziipari felügyelő­sége a téli hónapokban az ország külön­böző részeiben háziipari és szövőtanfolya­mokat rendez, hogy a földművelő lakos­­­ság megélhetését ebben a meddő időszak­ban is biztosítsa. Ezek a tanfolyamok nemcsak a résztvevőknek jelentenek előnyt és hasznot, hanem jelentős nemzet­­gazdasági értékeket is képviselnek. A ha­lasi csipke ma már hírnevében és értéké­ben is vetekszik nemes brüsszeli társával. A szép alföldi városka asszonyainak, lá­nyainak kezemunkáját világszerte keresik és nemes valutákban fizetik. Az iparügyi minisztérium nagyszabású, három és fél hónapig tartó szövőtanfolya­­mát ez évben Kiskunhalason rendezte. A tanfolyam eredményeit gazdag anyagban bővelkedő kiállítás keretében mutatták be a nagyszámú érdeklődőnek, közöttük a Budapestről lerándult közönségnek. A ha­talmas kiállítási terem zsúfolásig telve volt szebbnél-szebb munkákkal. Remekbe készült szőttesek, magyar mintás ruhák, asztalterítők, kendők, konyharuhák, törül­közők, pompás színekben tarkálló kézi­munkák gyönyörködtették a nézőket A tanfolyam vezetője, Zakar Etel ta­nárnő büszkén mutatja a szebbnél szebb háziipar készítményeket. — A sok jelentkező miatt két párhuza­mos tanfolyamot kellett tartanunk —­ mondja a tanárnő — de még így sem tud­tuk az összes jelentkezőket felvenni. Négy­ szövőgéppel dolgoztunk. Kettőt az ipar­ügyi minisztérium háziipari felügyelősége, kettőt pedig dr. Katona Mihály, a város polgármestere bocsátott rendelkezésünkre. Este a gimnázium dísztermében nagy­sikerű záróünnepély volt. Medveczky Ká­roly gazdasági főtanácsos, a Halasi Gazda­sági Egyesület elnöke bevezető szavaiban ismertette a tanfolyam célját és eredmé­nyeit. Különböző életképek mutatták be a régi fonók és a mai modern falusi szövők munkáját. A rendkívül színes és plasztikus jelenetek szépsége nagy tetszést aratott. A falusi élet dekoratív jelenetei bármelyik fővárosi színpadon is nagy hatást kelte­nének. A tanfolyam résztvevői közül Szarvas Gizi székely nótái, Bér Margit és Vajda Juliska csárdajelenetei művészi színvonalon mozogtak. Végül a tanfolya­mon készült magyar ruhák kerültek be­mutatásra. A kormány képviseletében megjelent Réczey Miklós háziipari felügyelő, a tan­folyamok irányítója zárószavaiban a házi­ipari munkák nemzetgazdasági jelentősé­gét ismertette.­­ Az országban mintegy másfél millió­ra tehető azoknak a falusiaknak a száma — mondta a kormánykiküldött —, akik a téli hónapokban foglalkozás nélkül ma­radnak. Ha ezt a tömeget bekapcsolják a háziipari munkálatokba, nemcsak munka­­lehetőséget kapnak, hanem jelentős mér­tékben segítik elő az önellátást is. A fel­használható téli száz munkanap alatt mintegy 150 millió pengő értékű árut le­het előállítani, amelynek nagy része a külföldön is értékesíthető. A tanfolyam vezetősége végül köszöne­tet mondott a minisztériumnak, a várme­gyének és Kiskunhalas városának a házi­ipari tanfolyam munkájának elősegítéséért K. L. Egy munkás vaskeresztje Berlin, ápr. 29. (Német TI) A nyugati erődítményvonalon­ dolgozó egyik munkás lélekjelenlétével 160.000 liter benzint, va­lamint egy nagy gyárat és vasúti raktárt mentett meg a pusztulástól. Brauchitsch vezérezredes Hoffmann Ferenc munkást ezért a bátor tettéért, amellyel sok ember­nek is megmentette az életét, a vaske­reszttel tüntette ki. A sajtó részletesen beszámol azokról a körülményekről, amelyek mellett a drámai események lejátszódtak. Egy nagy gyár­telep közelében lévő teherpályaudvaron sok tartálykocsi állt a síneken. Az egyik kocsi körül három-négy ember állt, aki megtöltötte tehergépkocsija tartályait üzem­anyaggal. Az egyik munkás vigyázatlan­­sága következtében nagyobb mennyiségi­ benzin loccsant ki. Ezenkívül nem zárták el a benzinkocsi főcsapját Egy munkás megtöltötte öngyújtóját és cigarettára gyújtott. Egy szikra hirtelen beleesett a benzinbe. Pillanattal később óriási láng csapott az­ emberek és a vasúti kocsi fölé. A rakodószín feljáróján álló vasutas oda­kiáltotta a munkásoknak, hogy zárják el a tartálykocsi főcsapját Ezek azonban szétszaladtak. Csak egy munkás őrizte meg hidegvérét és keresztülrohant a lán­gokon. Már csak pillanatok kérdése volt, hogy a lángtenger elérje és szétvesse a kocsit Egy erőteljes férfiököl azonban megragadta és bezárta a főcsapot. (A ve­­szélyben forgott benzínmennyiség elegendő volna ahhoz, hogy egy 4 személyes gép­kocsi 40-szer körü­lautózza a Földet az Egyenlítőnél.

Next