Pesti Hírlap, 1940. június (62. évfolyam, 122-146. szám)
1940-06-02 / 123. szám
MINIATŰRÖK Karácsony Márton (1842—1916) marosvásárhelyi apát-plébánossal, amikor még szemináriumi igazgató volt Gyulafehérvárt, megtörtént, hogy többszörös felszólalásai ellenére sem akarta egy háztulajdonos a szeminárium szomszédságában levő disznóólát eltávolítani. Megsokallta a dolgot Karácsony Márton s azért magához hivatta a disznóól tulajdonosát. — Hordassa el az ur azt a disznóólát — szólt rá haragosan —, mert különben bejelentem. — Azért sem hordatom el, punktum — vágott vissza a tulajdonos. Most már Karácsony is egy oktávval magasabban kezdte: — Dehogy punktum, édes uram, dehogy punktum. Mert én az urat előbb beperelem, vessző, akkor az urat megbírságolják, pontos vessző, az ur ekkor fizetni fog bírságokat, kettős pont, s ha tovább is henceg, akkor én ellátom az ur baját, felkiáltójel és csak azután lesz punktum. * Gounod Charles (1818—1893) francia zeneszerző idősebb korában meglehetősen epés, morózus ember volt és nem egyszer előfordult, hogy az igazságot igen éles nyelvvel mondta ki. Egy alkalommal Páris városa polgármesterválasztásra készült. Az egész városban nagy volt az izgalom és korteskedés, a lapok közölték a két jelölt arcképét is. — Nos, mester, mi az ön véleménye? Mit tart a jelöltekről? — kérdezték egyszer egy nagyobb társaságban a zeneszerzőtől. — Oh — felelte Gounod —, ha a két jelölt arcképét látom, mindig örülök, hogy csak az egyiket választhatják meg. * Vaillaut Jean Philibert (1790—1872) francia tábornagyhoz így szólt 1859-ben az egyik barátja, mielőtt mint a francia csapatok főparancsnoka, az olaszországi hadjáratra indult volna: — Mégis csak különös, kedves Vaillaut barátom, hogy Franciaország mostani zsarnoki uralma alatt szabadságról mer beszélni, mellyel Olaszországot akarja megajándékozni. — Ne csodálkozz ezen — felelte a tábornagy. — Mi csak megerősítjük azt a régi szabályt, hogy a csizmadiának a leglyukasabb a csizmája. * Bismarck Ottó herceget (1815—1898), a vaskancellárt egy hölgy felkérte, hogy írjon valamit az emlékkönyvébe. Bismarck elkezdte lapozgatni az emlékkönyvet és az egyik oldalon látja, hogy Moltke, a nagy hadvezér ezt írta a hölgynek emlékezésül: „A hazugság elmúlik, az igazság megmarad. Moltke tábornagy.“ Bismarck ez alá az axióma alá a következő verset irta: Jól tudom, hogy e világon Minden győz az igazságon; A hazugság ámde oly nagy, Nem győzi le a tábornagy. Bismarck kancellár. Deák Ferenc (1803—1876), a „haza bölcse“ rokonánál, Szeniczey Ferenc paksi nagybirtokos házánál évenként hosszabb időt szokott pihenés céljából tölteni. Egy ilyen alkalommal József kir. herceg is Paksra érkezett az ott állomásozó honvédhelyőrség megszemlélésére. Amikor a kir. herceg megtudta, hogy Deák Pakson tartózkodik, segédtisztjét Szeniczey házához küldte azzal az üzenettel, hogy az öreg urat meglátogatja. Nosza, biztatta az egész család a nyári pongyolában levő öreg urat, hogy: — Önkit, de most már aztán öltözzék ám föl, mert igy nem fogadhatja a fenséges vendéget. Mire Deák Ferenc megunva a hosszas biztatást, igy szólt: — Az már igaz! Hozzatok hát egy tál vizet, hadd mossam meg a kezemet. Ez volt minden előkészülete, amellyel a királyi herceget fogadta. Cailleaux Joseph Auguste francia államférfia az 1925. évben pénzügyminiszter lett. Mint pénzügyminiszter egy napon egy spanyol miniszterrel beszélgetett. Ekkor a spanyol miniszter így szólt Cailleaux-hoz: — Az önök pénzügyi helyzetének nehézségét az okozza, hogy a pénzügyi bukás kifejezésére csak egyetlen szavuk van. Nekünk a spanyol nyelvben ennek kifejezésére huszonkét szó áll rendelkezésünkre. Ez teszi lehetővé, hogy mi minden pénzügyi krízisen megrázkódtatás nélkül keresztülmehetünk. * Chamberlain Joseph (1836—1914) angol politikus egy alkalommal nagy beszédet tartott az alsóházban. Utána egy barátja így szólt hozzá: — No, szeretném tudni, vájjon mit szólt volna a beszédedhez boldogult cimborád, John Bright. Chamberlain így válaszolt: — Ha feljutok a mennyországba, megkérdem tőle. — Igen ám, de hátha a pokolban van a derék Bright. — Akkor majd te kérdezed meg tőle — szólt Chamberlain. Horthy Miklós kormányzó megtekintette a csepeli szabadkikötőt. Mellette balra Varga József kereskedelmi miniszter, jobbra vitéz Bornemissza Félix, a csepeli szabadkikötő igazgatója. Az első repülőgépszentelés Magyarországon, a cserkészrepülők hármashatárhegyi hangárjánál. — Alsó kép: dr. Görinczy Pál jászóvári prépost az ünnepi misét celebrálja. Tasnády Nagy András, a képviselőház elnöke megnyitja a Vili. Református Nagygyűlést a Vigadóban. Mellette balra Ravasz László püspök és Bonczos Miklós államtitkár, jobbra dr. Szabó Imre esperes. Alsó képek: a Hősök ünnepén Werth Henrik vezérkari főnök, a kormányzó képviseletében megkoszorúzza a Hősök Emlékkövét. Jobboldalon a csapatok díszszemléje. Tristan Bernard francia iró egy napon egy champselyséesi kávéházban üldögélt, amikor egy jövendőmondó közeledett hozzá és minden magyarázat vagy engedély nélkül megfogta a kezét. Az idegen egy darabig nézte az iró tenyerét, amit Bernard szótlanul tűrt. — Innen távozva — kezdte az idegen jövendölgetéseit — meg fogja látogatni néhány barátját; azután megvacsorázik X. éttermében; végül elmegy a Port- Saint Martin színházba, ahol megnézi egyik, vígjátékát. Ez év telén elutazik a Riviérára... stb. stb. A hosszú jóslás végén Tristan Bernard maga elé bámult és eltűnődött. — Min gondolkozik? — kérdezte a szemtelen jós. — Azon, hogy az ön jövendölései teljesen összezavarták és felborították terveimet.