Pesti Hírlap, 1940. július (62. évfolyam, 147-172. szám)

1940-07-03 / 148. szám

Gróf Teleki Pál nagy beszéde az ország helyzetéről és feladatainkról A kormány résen árt, tudatában van a nemzet bizalmának és erejének — „A fontos az, hogy a nemzet nyugalommal, önérzettel és bizalommal tudjon szembenézni a nehéz időkkel és tudjon nehéz időket élni — A miniszterelnök a nemzetiségi kérdés kezeléséről, a köztisztviselők­ről, a készülő törvényjavaslatokról, a zsidótörvény esetleges átalakításáról és a földreformról A kormánypárt vezetősége felülbírálja a képviselők igazgatósági tagságait A MRP kedden délelőtt értekezletet tar­tott. Báró Vay László elnök bejelentette a pártvezetőségnek azt az álláspontját, hogy szükségesnek tartja a párt tagjai által vi­selt igazgatósági, felügyelőbizottsági stb. tagságok felülvizsgálását, ezért olyan ja­vaslatot terjesztett a párt elé, hogy min­den, képviselő 14 napon belül jelentse be a pártvezetőségnek, milyen igazgatósági stb., díjazással járó tisztsége van. A párt­vezetőség megvizsgálja,­­hogy a tisztség figyelemmel a közérdekre, összeegyeztet-Gróf Teleki Pál miniszterelnök szólalt fel ezután: — Az országgyűlés — mondta beszéde során— nehéz időkben megy az idei nyári szabadságra. Lehet, hogy ez alatt az idő alatt szükséges lesz a parlamentet össze­hívni. Akkor össze fogom hívni. Az a ti­zennyolc hónap, amelyet a miniszterelnöki székben eltöltöttem, azt hiszem teljes bi­zonysága annak, hogy a parlamentariz­must, a magyar országgyűlés munkássá­gát mindenkor igyekeztem fenntartani és ezt az igyekezetemet nem kell, hogy a jö­vő szempontjából különösebben hangsú­lyozzam.­­ Ami a nehéz időket illeti, nem mond­hatok sokat , fontos az, hogy a nemzet nyugalommal, önérzettel és bizalommal tudjon szembenézni a ne­héz időkkel és tudjon nehéz időket élni. Ez a fontos, nem a részletek és ahhoz, hogy a nemzet tudjon így élni, hozzátar­tozik, hogy a kormány többségi pártjának azok a tagjai, akiket a kormányzó bizal­ma a miniszteri székekbe ültetett, a foko­zott felelősséget érezzék és viseljék, amely ilyen időkben reájuk hárul, amely idők­ben nem lehet minden részletet állandóan az országgyűlés folytonos ellenőrzése, még kevésbbé megvitatás alá bocsátani. Ezt viselniök kell azzal a teljes fele­lősséggel, amely sok eddigi felelőssé­get messze meghaladóan nyugszik vállainkon.­­ Azokkal a felszólalásokkal szemben is, amelyek elhangzottak a közelmúltban, talán ma is a képviselőházban, ahol nem tudtam jelen lenni, mert olyan események és ténykedések tartottak vissza, amelyek miatt nem jöhettem be, azt mondhatom, hogy a kormány eddig is résen állt és ma, a napról-napra váltakozó helyzetekben is résen áll, minden igyekezetével figyel és az ország érdekeit igyekszik érvényesíteni legjobb tudása szerint, teljes erejével, tudatában annak, hogy a nemzet bizalommal áll a háta mö­gött — és tudatában a nemzet erejé­nek is. — A nemzet három főkincse az érték sorrendjében: a nemzet becsülete, a nem­zet függetlensége és a nemzet nagysága. A nemzet becsülete jelenti a nemzet ön­­célúságát is, tehát az önerejére támasz­kodást, lelki függetlenségét és baráti hű­ségét. Ezeket igyekeztem ápolni, tőlem tel­­hetőleg a nemzet különböző rétegeit erre nevelni. A nemzetben megvannak az ér­tékek, amelyeket csak életre kelteni, han­goztatni kell, hogy átérezzük a nemzet becsületének, függetlenségének és nagy­ságának a jelentőségét. A magyar világnézlet — Sokat beszélünk ma az átalakuló életformákról, világnézetekről. A magyar világnézlet három tényezőből tevődik ösz­­sze. Az egyik a magyarság, a magyar mi­voltunkból származó elem, a másik az európai elem és a harmadik a keresztény­ség. Ami a magyar világnézletünkben ál­landó, az a ragaszkodás a tradícióhoz, a tradíció kontinuitásához, amely a múltból való fejlődést jelenti és a jö­vőben való fejlődéshez az erőt ebből meríti. Az európai elem eredetileg már két do­logból tevődött össze, a déli mediterrán és az északi germán elemekből. A keresztény vallás formáiban is megjelenik ez, a déli katolicizmusban és az északi protestan­tizmusban. Mi magyarok főleg ott és ak­kor, amikor külbefolyásoktól mentes éle­tet élt az ország és annak egy része, amely akkor független volt, Erdéllyel együtt­­érezve tudtuk összekapcsolni mindazt, amiből ez a nemzet áll, különböző vallá­sok követőit, sőt ezeknek püspökeit és kü­­lönböző nemzetiségek tagjait. Egyek maradván, mint nemzet és mint állam, dacára a nagy tagoltságnak. Ez volt a mi dunamedencei feladatunk, amelynek erkölcsi gyakorlását ma is hető-e azokkal az etikai követelmények­kel, amelyeket a párt a közéleti tisztaság érvényesítése szempontjából követendők­nek tart. Minden bejelentés kérésében egyenként dönt, szükség esetén felszólítja a bejelentőt tisztségének megszüntetésére, vagy a pártból való kilépésre. A javaslat szerint a párt tagjai a jövőben csak akkor vállalhatnak ilyen tisztségeket, ha előzete­sen bejelentik a pártnak s a pártvezetőség hozzájárulását adja. A párt a legközelebbi értekezleten dönt ebben a kérdésben, önönmagunktól el kell, hogy várjuk és kell, hogy várja Európa is tőlünk, mert ennek a kiegyenlítő, szereteten fel­épülő egységnek a gyakorlata a mi nem­zeti mivoltunk. A tisztviselők felelőssége és szociális értéke A feladtaok, amelyek ma ránk várnak, társa­dalmi és szociális feladatok egyrészt, országépítő feladatok másrészt. A két er­kölcsi tulajdonság, melyre leginkább szük­ség van, hogy az országban több rend, biztonság, egyetértés, több haladás és fej­lődés legyen: a felelősség átérzése és a szociális érzék. A felelősség átérzését a felelősség decentralizációjával kell ke­resztülvinni. Nem elegendő az állami igazgatás decentralizációja, amely nagy­részben előkészület alatt áll. Közigazgatá­sunknak az a baja, hogy a felelősség foly­ton csökkent és fokról-fokra feljebb lett tolva. Az egész közigazgatási kérdés min­den ágazatában elsősorban ettől az egy lelki problémától függ. Erre kell ránevel­ni, ráirányítani, ennek értelmében kell a törvényeket, rendeleteket alkotni, átalakí­tani a végrehajtást és erre kell a tiszt­viselőket kényszeríteni, részben előnyök nyújtásával is azok számára, akik fele­lősséget tudnak érezni és annak alapján cselekedni, mert az a tisztviselő teljesíti a nemzet szempontjából kötelességét iga­zán, aki felelősséget vállal. Másrészt pe­dig hátrányokkal kell, hogy járjon ez azok számára, akik felelősséget nem tudnak maguk viselni. Közigazgatásunk megreformálása A másik lelki alapkövetelmény a szociá­lis érzék. Valami 18—19 évvel ezelőtt ide­gen helyen mondottam, egyik legnagyobb bajunk, hogy a magyar tisztviselői karban nincs kellő szociális érzék. Ehhez sorako­zik a nemzetiségekkel való helyes bánás­módnak és megértésnek érzéke és a val­lási türelem. Ehhez két dolog tartozik: a tisztviselői kérdés rendezése sok vo­natkozásban és a közigazgatási re­form. Ezzel ősztől kezdve komolyan fog foglal­kozhatni a parlament. Kezdődnek ezek a közigazgatási bíróság bizonyos de­centrali­zációjával és különösen a belügyi tisztvi­selői karnak, a vármegyei közigazgatás­nak, a­ községi, városi igazgatásnak re­formjával. Ezzel együtt jár a közigazgatás­nak egész terjedelmében való megrefor­málása. A kormány minden tagja igyek­szik azokban az ügyekben, amelyek az alsóbb hatóságok által intézhetők el, a fe­lelősséget átvinni. Ezzel jár majd a köz­­igazgatás egyszerűsítése is. Ide tartozik törvényeink egyszerűsítése, közérthetővé tétele és egyes törvénykezések kódexbe való összefoglalása. Ilyen a sajtótörvény kódexe, pénzügyi törvényeink, az adótör­vények kódexe, amelyek munkában is vannak. Ez nagyon nehéz és hosszú munka lesz. Óriási önmérsékletet kell majd a parlamentben tanúsítani. Kell, hogy az ál­lampolgárt a közigazgatáshoz közelebb hozzuk és az állami közigazgatást őhozza. A zsidótörvény erkölcsi kijátszása — A nehézségeknek, amelyek törvé­nyeink alkotásában jelentkeznek, követ­kezményei törvényeink végrehajtásában is érezhetők. Itt van a zsidótörvény. Ennek a terén is ezt érezzük. Itt a törvénynek nem közérthető volta, sőt ezt is meghala­dó érthetetlensége, komplikált volta azt idézi elő, hogy könnyebb kijátszani, vagy esetleg csak módokat találni, amelyeket a törvény erkölcsi kijátszásának jellemez­hetnénk. Ezt a törvényt a parlament meg­alkotta,­­becsülettel próbáljuk végrehajta­ni.­­ Ezeket most azért mondom el, hogy a jogi kijátszáson kívül az erkölcsi kiját­szást is, szóval a nemzet akaratával való szembehelyezkedést, egyes esetekben akár az érintettek, akár hivatalos közegek ré­széről, itt megbélyegeztem. Megpróbálok rajta így segíteni, de ha nem megy, akkor a törvényt át­alakítással vagy új törvény hozásá­val közérthetővé fogjuk tenni, a nem­zet érdekében. — A pártot érdekelni fogja pl. a zsidó­­törvény intézkedéseinek a földreform szempontjából való végrehajtási folya­mata. 532 ezer holdat jelentettek be a 8360—939. sz. rendelet alapján. A bejelen­tett földekből átengedésre van kötelezve 125 ezer kát. hold. Egy kis részének ellen­értéke van megállapítva. Sok mindenféle nehézségen, halasztó hatályú felebbezésen és más hasonlókon kell átvergődni, hogy a folyamat megfelelő gyorsaságú legyen. A fele ennek, 60 ezer kát. hold, október elejére birtokba vehető lesz. A többire ígéretet tenni nem lehet. De ez is azok közé a kérdések közé tartozik, amelyek­nek­­nehézségeiről sokkal többen tudnak, semhogy szükséges volna hosszan időz­nöm a témánál. Igyekezni fogunk a folya­matot meggyorsítani. A földreform végrehajtása, a termelés irányítása . Magának a földreformnak a végre­hajtása is sok nehézségbe ütközik, a tör­vény nehézkessége és a végrehajtási uta­sítás komplikáltsága folytán. A földre­formnak olyan végrehajtásáról kell gon­doskodni, amely a termelés kontinuitását és a termelés emelkedését is lehetővé teszi. Ami termelési tekintetben előtérben áll, az a termelés irányítása. Hazánk klimatikus, talaji és egyéb ter­mészeti viszonyainak, valamint a körülöt­tünk lévő országok, elsősorban a hozzánk közel fekvő nagy fogyasztóterület, és kli­matikusan tőlünk erősen különböző Né­metországnak tekintetbevételével hosszabb tervet kell kidolgozni, amely termelésün­ket racionálisabbá, jobbá és kifizetődőbbé teszi, így különböző előnyei vannak or­szágunknak. A másik feladat az ezidei nyárra, az ősztől a következő nyárig terjedő időszak­ra való előkészület. A miniszterelnök beszéde A nemzetiségi . A nemzetiségi kérdésről pár szót akartam az összeférhetetlenségi bizottság­ban elmondani. Az összeférhetetlenségi bejelentést képviselői minőségben, nem amiatt a tény miatt tettem meg, hogy va­lakik a nemzetiségi kérdést felvetették, még kevésbbé, mert törvényjavaslatot ter­jesztettek be. Ehhez joguk van, a nemzet alkotó elemei, részei, szervei,­­ az ősi magyarság, vagy a magyarokká váltak, állami és egyházi szervek és maga az or­szággyűlés is kell hogy mélyrehatóan re­­konsziderálják felfogásukat és ténykedé­seiket azon a téren, amelyet nemzetiségi kérdésnek nevezünk. A Hubay —Vágó javaslat — Ami a Hubay—Vágó-féle törvényja­vaslatban kifogásolandó, ami a magyar országgyűlés számára tárgyalhatatlanná teszi és aminek következtében a javaslat előterjesztői a magyar hazához és a ma­gyar nemzethez tartozó köteles hűség el­len vétettek és az 1938. XIX. 167. §. ren­delkezései alá kell, hogy essenek, nem a nemzetiségi kérdés felvetése, hanem az, hogy ez a törvényjavaslat tele van olyan rendelkezésekkel, amelyek — valóra vált­va — megbontanák a magyar államnak. kérdés kezelése valamint a nemzetnek egységét és feltartózhatatlanul és gyorsan a ma­gyar állam szétesésére, megszűnésére vezetnének. E rendelkezések a törvényjavaslat lénye­gét teszik, törzsét alkotják és így káros szellemük az egész javaslatot áthatja, így nem a nemzetiségi kérdés jobb megol­dásának szükségét, a haza összes fiai jobb kölcsönös megértésének fontosságát viszi bele a köztudatba, de belevitte az ellen­tétek perpetuálásának és a haza megbon­tásának gondolatát, mérgét.­­ A nemzetiségi kérdéssel eddig min­dig általánosságban foglalkoztak. Általá­nos elveket áll­jtottak fel, a nemzetiségi összetartozást csak a nyelvben látták és az elvegyülésre semmi gondot nem fordí­tottak, hanem tovább haladtak a folyto­nosan élesebb elválasztás irányában, amely az egész problémát mindenkinek mindenki elleni harcává teszi. Ahelyett, hogy szeretetben egymáshoz közelebb hoz­ná azokat, akiknek itt kell élniök, akik a nyelvet kivéve, sok vonatkozásban egy­séges életformát élnek és sok érzésben egységesek. Pesti Hírlap 1940 júl. 3. szerda3 A magyaroknak és más nemzetisé­­gűeknek barátságosan kell érintkezniük . Nem lehet teljesen azonos szabályokat és elveket felállítani, a különböző nemze­tiségekre, vagy területi csoportokra. Az általános jogelvek, normák mindig csak újabb zavarokat idéznek elő. A nemzeti­ségi jogok megvalósításában az evolúciós irányt kell követni, a dolgoknak a termé­szet rendje szerint való megoldását. Az erkölcsi tényezők azok, amelyek minden ténykedés alapjai kell, hogy legyenek. Ezért kell a közönséget ránevelnünk a nemzetiségi kérdésre, a nemzetisgi kér­dés megértésére és átérzésére. Ugyanen­nek kell történnie a nemzetiségek részé­ről is. Nem szabad ezt megakadályozni, legkevésbé a köztisztviselőnek .■ A magyarok és más nemzetiségűek egyesületeinek barátságosan kell érintkez­ni, egymással jó viszonyt ápolni. A ba­rátságos érintkezés néha elcsúszik, ilyen­kor esetleg egy nem magyar nemzetiségű ember a magyart megsérti, vagy fordítva. Az igazságügyminiszter foglalkozik azzal, hogy súlyosabb legyen a megtorlás, ha va­lakit nemzetiségében sértenek meg. Vegyes nemzetiségi családokba, amilyen sok van, nem szabad egyik részről sem egyenlőtlenséget belevinni, sem köztiszt­viselők, sem mások részéről. Egyformán büntetendő, aki ez ellen vét Arra törekszem, hogy a nemzetiségi kérdéssel való foglalkozásból kikapcsoljam az államsovinisztákat és a nemzetiségi agi­tátorokat egyaránt, úgy a vadul lelkes, a „se lát-se hall“, mint az üzleti típust, az „ebből élek“ típust. A nemzetiségi területen levő tisztviselők, bírák A közigazgatási tisztviselőket rá fog­juk erre szorítani. Már intézményesen is gondoskodtam arról, hogy a köztisztvise­lők, csendőrök, leventeoktatók, tanítók és tanárok a működési területükön használa­tos összes nyelveken érintkezzenek. Szük­séges a tisztviselőket mindenütt rászorí­tani, hogy a nemzetiségek jogait, kultúrá­ját és a kultúra művelését respektálják. A magyarságnál is megkívánjuk ezt. Senkit sem lehet befolyásolni abban, hogy mi­lyen nemzetiségűnek vallja magát. Ahol rájövünk arra, hogy kényszert alkalmaz­tak, ott nem vesszük, a bejelentést tudo­másul. Az intézkedéseket is meg kell tenni, de a felelősségtudatot is növel­ni kell.­­ Az adóbíróságoknál is, habár a gya­korlatban már megtörtént, tolmácsrend­szernek megszüntetését keresztül kell vin­ni. A nemzetiségek nyelvét nem beszélő bírák is olyan megítélés alá esnek, mint az egyéb tisztviselők. A belügyminiszter gondoskodott, hogy V­­ a nemzetiségi vagy vegyes vidéken lévő tisztviselők ezentúl csak nyelvi vizsga letétele után alkalmaztassanak. Akik már alkalmazva vannak, záros ha­táridő alatt kötelesek ezt elsajátítani. Áll ez különösen a fiatalokra. Mindennek az ellenőrzése részben repülőbizottsági mód­szerekkel is történik. A névmagyarosítást nem szabad erő­szakolni. A névmagyarosítás egymagában nem jelent semmit. A névcsere viszont az asszimilációs folyamat befejező ténye le­het. Minden kultúrtevékenység, film, szín­ház, előadás, stb­ szabad gyakorlatát meg kell engedni. Meg kell akadályozni, hogy a film vagy színház senkit nemzetiségében vagy nemzetiséget ne sértsen, de termé­szetesen ezekben a kérdésekben sem sza­bad túlzásokba menni. Iskolakérdés és államhűség — Az állam megfelelő iskolákat kell hogy állítson. Ezen az úton elindultunk s nem álltunk meg. Ezekben az iskolákban az anyanyel­ven a legteljesebb államhűséget kell tanítani. Az igazi államhűség az állami öntudathoz, az államnak önmagáról vallott felfogásá­hoz, az állam egyéni útvonalához való hűség. Az államhűség külsőleges és va­lami olyan, ami nyilvánvalóan megszün­tethető. A magyar állam a többnyelvű, több nemzetiségű magyar nemzet állama. Az államhűség ennek a közösségnek, en­nek a nemzetnek a hűségét jelenti . Az anyanyelv oktatásáról nemcsak az elemi, hanem a polgári, kereskedel­mi iskolánál, középiskolánál is gondos­kodni kell, valamint a kisdedóvónál is az anyanyelven való tanításról. Természete­sen a kisdedóvóban is rá lehet nevelni a gyermekeket a magyar nyelv ismeretére is. Az iskolák tekintetében az előbbi rend­szert, a népiskolák A, B, C típusát jobb­nak tartom, de egyelőre a maival kell próbálkoznunk. Egyet azonban le kell szögezni. Abban, hogy a gyermek milyet­ isko­lába járjon, a szülők akarata határoz. Ezt a legszigorúbban végre kell hajtani és

Next