Pesti Hírlap, 1940. szeptember (62. évfolyam, 198-222. szám)

1940-09-11 / 206. szám

BUDAPEST, 1940 SZERDA, SZEPTEMBER . Előfizetési ár« 1 hóra 2 pengő 50 fillér. Két hóra 5 pengő. Negyed­évre 7 pengő 50 fillér. Félévre 15 pengő. Egy évre 30 pengő. Egyes szám ára hétköznap 8 fill., vasárnap 12 fillér fa pályaudvarokon is) ig I30TU ÉVFOLYAM, 206. (20.232) S*A» PESTI HírlOP Szerkesztőség: Vámos császár-ut 78. Telefon 112-285. Földadók: vá­mos császár-ut 78. Tel. 112-295. Erzsébet-körút 1. Tel. 135—296. Szín­házjegy- és utazási iro­da: V. Vilmos csá­szár-ut 78. TeL 112-296. Honvédcsapataink ma vonulnak be Kolozsvárra A Székelyföld lakossága lelkes szeretettel fogadta az előnyomuló honvédséget Teleki miniszterelnök fontos megbeszéléseket folytatott kétnapos erdélyi útján Antonescu kíméletlen eréllyel folytatja Romániában a tisztogatást Magyarország kormányzójának kéziratát átnyújtották a Führernek London pusztulása a német bombázók pergőtüzében Megbénult a közlekedés — Mindenfelé tűz pusztit a világvárosban — Német részt­vevő a bombázások megsemmisítő hatásáról — „A hadviselésnek ettől a módjától a legmesszebbmenő türelemmel óvtunk mindenkit“ — mondják Berlinben Az angol repülők gyújtogató harci eszköze Mikor a magyar olvasó e sorokat ol­vassa, már elindultak a honvédség csa­patai, hogy felszabadítsák Kolozsvárt. Reggeli hét órakor útrakeltek az óra­mű pontosságával működő és előre­haladó magyar honvédek, hogy — a bécsi döntést követő megállapodások értelmében — felszabadítsák azt a ma­gyar várost, melynek nevére itthon és idegenben megdobog minden magyar ember szíve. Kolozsvár az örök ma­gyarság egyik legnemesebb jelképe: a magyarság számára megszentelt föld ez. Néhány óra még­­ Mátyás király szülő­háza és szobra előtt magyar honvéd áll díszőrséget. Minden magyar lelke meg­telik ez órákban áhítattal és azzal a szent fogadalommal, hogy amit vezetői — Horthy Miklós, az országgyarapító kormányzó két évtizedes országlásának bölcsességével és messziretekintő kö­vetkezetességével, államférfiai, Teleki Pál és Csáky István, szívós munkával és önfeláldozó engedetlenséggel — megvalósítottak, azt meg is tartjuk, s a magyarság egész életerejével őrkö­dünk, hogy ellenséges erő, vagy ármány azt soha többé tőlünk el ne szakíthassa. A keddi napon visszatért a székely­­ség híres „fővárosa“, a legendáshírű, minden székely és minden magyar szí­vének egyformán kedves és becses Ma­rosvásárhely. Ez a város csakugyan a magyarság és székelység legtitkosabb valóját, történelmi mithoszát őrzi pati­nás falai között. A vár melletti Posta­­réten választották I. Rákóczi Ferencet Erdély fejedelmévé. Itt van a Gecse­­kollégium, itt őrzik Teleki Sámuel híres könyvtárát, a Téká­t A Kultúrpalota és a városháza a magyar stílusú építé­szet legszebb példái. A székelyföld ipar­telepeinek, gazdasági életének legfon­tosabb gócpontja ez a város, s innen indul ki a székely körvasút, mely a csodálatos szépségű székely tájak, fal­vak, fürdőhelyek felé vezet. Marosvá­sárhely hazatértével egy napon foglal­ták vissza honvédeink a megnagyobbo­dott Magyarország talán legszebb für­dőhelyeit, Szonátát, a Medve-fürdő sós­­vizű taváról híres fürdőhelyet, Bor­széket, melynek szénsavas vize világ­hírű, ma tért vissza Bonchida, a Bánffy­­család történelmi múltú és műtörténeti értékű gyönyörű kastélyával, s vissza­tért Szék nagyközség is, az erdélyi fe­jedelmek által megbecsült helység, amely külön követet küldhetett a régi országgyűlésekre. Innen kapta gróf Te­leki Pál nemesi előnevét, s ezen a na­pon, mikor Szék visszatér, a nemzet az ünneplés lélekemelő hangulatában kü­lönös szeretettel gondol a miniszter­­elnökre, akinek soha el nem múló, tör­ténelmi érdeme van abban, hogy Er­dély egy része visszatért, s a hazatérő városok és falvak között hazatérhetett Szék nagyközség is, a Telekiek predi­kátumának származáshelye... Parajd és Gyalu tértek még haza a keddi napon, s a honvédek elhatoltak Kolozsvár határáig, ahonnan szerda reggel hét órakor kezdik meg a bevo­nulást Erdély örök fővárosába, Kolozs­várra. A sajtó és a rádió tudósításai érzékeltetik az ország és a külföld ma­gyarsága számára e felejthetetlen na­pok jeleneteit. Sajnálatos, hogy az ün­nep engesztelt hangulatába olyan tüne­tek is vegyítenek ürömcseppeket, me­lyekért kizárólag a bécsi döntés zavar­talan végrehajtásáért szavatoló román hivatalos körök felelősek. Mint a ma­gyar rádió és a Magyar Távirati Iroda többször is kénytelen volt jelenteni, a nekünk ítélt erdélyi területekről kivo­nuló románok magukkal visznek olyan felszerelési tárgyakat és berendezése­ket, melyeknek eltávolításához nincsen joguk, így a románok elvitték a nagyobb városok telefonberendezéseit Kolozsvárott leszerelték a vasúti fő­műhely beépített gépeit, Sepsiszent­­györgyről elvitték a dohánygyár egész gépberendezését. Megbízható értesülé­sek szerint egyes romániai vállalatok e napokban végkielégítés nélkül fel­mondanak magyar alkalmazottaiknak s egyszerűen az utcára teszik őket. A moldvai munkatáborokban, melyeket kizárólag magyarok részére létesítettek, még mindig százával vannak olyan ma­gyarok, akik a visszacsatolt területek lakosai, akiket tehát szabadon kellene bocsátani. A magyar közvélemény, így elsősorban a magyar politikai körök nagy m­egdöbbenéssel fogadták a romá­nok jo­gtalan intézkedéseiről elterjedt híreket, s hangoztatják, hogy Magyarország fenntartja kárigényeit a románokkal szemben s a román magatartásnak más téren is lesznek következményei. Hivatalos kö­rökben úgy vélekednek, hogy a magyar kormány egyelőre még nem tervez sem­miféle rendszabályt a magyar fennha­tóság alá került románokkal szemben, azonban senki nem kételkedhetik ab­ban, hogy magyar oldalról éppen úgy fogják kezelni a román kisebbséget, mint amilyen bánásmódban részesülnek a magyar kisebbségek Romániában. Remélni kell, hogy ezek a sajnálatos intézkedések csak átmeneti jellegűek, s a román hivatalos körök sürgő­sen elkövetnek mindent a sérelmek orvoslására. A magyar kormány min­denesetre gondosan ügyelni fog arra, hogy a román kormány Bécsben adott szavához a szó betűszerinti értelmében, minden vonatkozásban ragaszkodjék. Az Anglia ellen elésett német megtorló légitámadás méreteiről most már az angol hivatalos jelentésekből is képet alkothat magá­nak a világ. London az elmúlt hetven­két órában megismerkedett a „totális háború“ minden borzalmával. Amint Hitler kancellár bejelentette, a német légi haderő megadta a választ a német birodalmi főváros, a német városok és falvak bombázására. A megtorlás a há­ború minden eddigi légi csatáinak mé­retét felülmúlta. A svéd fővárosba be­futó hírek szerint London kétszeri nagyarányú bombázása az óriás­város mindennapi életére döntő befolyást gyakorolt. A közlekedési vonalak szét­­rombolása, az utcák eltorlaszolása érzé­kenyen érintette az élelmiszerek szállí­tási lehetőségeit is. A londoniaknak az az igyekezete, hogy élelmiszerekkel minden eshetőségekre felkészüljenek, az üzletek megrohanásához vezetett. Lon­donban hétfőn a postát csak néhány ke­rületben hordták ki. A tűzoltóságot vi­dékről meg kellett erősíteni, mert a lon­doni tűzoltók már nem bírták ellátni az oltási munkálatokat. Értesüléseink szerint az óriási városnak nincs olyan négyzetkilométernyi területe, ahová ne esett volna bomba. A „Völkischer Beobachter“ az angol főváros ellen az utolsó napokban végrehajtott német légi hadműveletekkel foglalkozó cikké­ben azt írja, senki sem várta, hogy az a város, amely az angol világbirodalom politikai, gazdasági és pénzügyi köz­pontja, a háborútól érintetlen marad. „Helyénvaló emlékezetbe idézni azt a sok sérelmet, amit az angolok háborúja egy hosszú esztendő óta minden emberi érzés ellen elkövetett. A háborút már az első naptól kezdve blokádháború­­ként, tehát az asszonyok, gyermekek és aggok elleni éhségháborúként vezet­ték“ — írja a német lap. — „A német tartományokban a világháború alatt és az 1918. évi fegyverszünet után is száz­ezrekre ment azoknak a halálos áldoza­toknak a száma, akik az éhség korbácsa alatt elpusztultak. Ennek a tömeggyil­kosságnak a megismétlése és vala­mennyi európai népre való kiterjesz­tése volt és marad jelenleg is angolok nyilvánvaló stratégiája. Pontosan négy hónap óta minden éjjel az angol bom­bavetők tucatjai repültek a Német Bi­rodalom területe fölé. Német munkás­házak, kórházak és templomok estek e 120 éjszaka alatt az angol légi kalózok találati biztonságának áldozatául. A Londonért folyó csatát tehát könyörte­lenül végigvezetjük. Ezután kezdődik az Anglia elleni tulajdonképpeni ütkö­zet, amely addig tart, amíg Angliát meg nem törjük és az új Európában helyt nem álló rendszert gyökeresen ki nem irtjuk.“ Londonban is úgy látják, hogy az el­múlt hetvenkét óra minden eddigi gya­korlatot felülmúló erejű támadásai még nem jelentik a London elleni támadá­sok csúcspontját. Angol repülők a kedd­re virradó éjszaka ismét bombákat dob­tak Berlin munkásnegyedeire és Ham­burg városára is. A nagy légi ütköze­tek valószínűleg fokozódnak az elkö­vetkező napokban. Külföldi tudósítók megfigyelése szerint az angol repülő­kön máris a fáradtság jelei mutatkoz­nak. A légi támadásokkal egyidejűleg megkezdődött a tüzérségi párbaj a La Manche csatorna két partján az angol és a német ütegek­­között. A Gris­sez-fok közelében, a meredek sziklaparton álló német ágyúk tüzet nyitottak a kenti part, Dover környéke ellen. Egy újságíró megfigyelése szerint 75 másodperc telt el a német ágyuk tor­kolati tüzének felvillanása és a gránát robbanása között. Később a brit ágyuk is működni kezdtek. A legtöbb grá­nát Dover környékén csapott be. Ked­den reggel, négyórás szünet után, újra kezdődött a csatorna felett a tüzérségi párharc. Minden jel arra mutat, hogy az Ang­lia ellen folytatott háború döntő, totá­lis szakába lépett. Az évszak és az idő­járási viszonyok is kedveznek a katonai vállalkozásnak. Angol jelentések sze­rint a német támadás rendkívül méretei dacára az angol közhangulat egyelőre nyugodt, a tömegek tudják, hogy még sokkal súlyosabb támadásokra is fel kell készülniük. A vezetők körében bi­zonyos nyugtalanság észlelhető, mintha a támadások méretei még a pesszimistá­kat is meglepték volna. A háború új­­fejezetével párhumaro­­san Amerikában tart tovább az a nagy­arányú hadikészülődés, melyet a kon­gresszus által engedélyezett és Roose­velt által aláírt felhatalmazás alapján az ötmilliárd háromszázmillió dolláros fegyverkezési alapból akarnak meg­valósítani. Az amerikai tengerészeti minisztérium hét nagy csatahajót rendelt a hétfői napon, s egyidejűleg nyolc re­pülőgép anyahajó készítésére is megbí­zást adott. Ha a most megkezdett flotta­­építkezést az Egyesült Államok befeje­zik, akkor valóban óriási hadiflotta fe­lett rendelkezik majd az amerikai hadi­­tengerészet. Roosevelt elnök titkára, Steven Early közölte továbbá a sajtó­val, hogy a hadvezetőség ugyancsak hétfőn 524 millió dollár értékű hadi­anyagot és fegyvert rendelt a hadsereg céljaira négy különböző amerikai cég­nél. A mai napon múlt három hónapja annak, hogy Olaszország felhagyott „nemhadviselő“ álláspontjával. Itália negyedéve visel hadat Anglia ellen, s e háromhónapos hadvi­selésnek mérlege Olaszország számára dicsőséges és kedvező. Ezekben a hóna­pokban Olaszország megszerezte a Föld­közi-tenger fölötti uralmat, bombázásai­

Next