Pesti Hírlap, 1940. december (62. évfolyam, 274-297. szám)

1940-12-07 / 279. szám

­ Pesti Hírlap 1940 dec. 7. szombat — Emlékezzünk ... 1914. december 7. A Piotrkow környéki Bernatownál Őss István volt kaposvári 44. közös gyalog­ezredben törzsőrmester 1914. december 14-én kötelességteljesítésével és bátor ma­gatartásával tűnt ki. Az ezredparancs ér­telmében Barnatov községre támadott, ösi szakaszának élén, az előtte fekvő ház­­csoportot elfoglalta s mivel a szomszédos ezred támadása a nehéz terepen késett, zászlóalja az orosz túlerő közé beékelő­dött. Ebben a veszélyes helyzetben öss őrmester hősies küzdelemben megakadá­lyozta az oroszokat, hogy oldalba támad­ják a zászlóaljat. A harc közben 40 foglyot is ejtett. Jutalmul az arany vitézségi érmet kapta. Ugyanitt tűnt ki Tóth József őr­vezető is, aki a leghevesebb pergőtűzben helyreállította az összeköttetést és a szom­szédos zászlóalj két századát a fenyegető pontra vezette. Ezzel nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az oroszoknak nem sikerült zászlóaljunkat bekeríteni és megsemmisí­teni. Példás kötelességteljesítésének jutal­mául a kisezüst vitézségi érmet kapta.­­ A Postatakarékpénztár árverési aukció­kiállítását vasárnap nyitják meg a nagykö­zönség számára. Az aukción különböző ma­gángyűjteményekből származó festmények, metszetek, szobrok, arany, ezüst, parcellán és üvegtárgyak, hangszerek, keletázsiai tár­gyak, régi bútorok, vadászfegyverek, köny­vek stb. kerülnek kiállításra és árverésre.­­ Forgalomba kerül „A magyar művésze­tért“ bélyegsorozat. A hivatalos lap közli a kereskedelmi és közlekedésügyi miniszter rendeletét, amely szerint „A magyar művé­szetért“ feliratú bélyegsorozat, amely a mű­vészet támogatására szolgál, 150.000 példány­számban százszázalékos felárral dec. 15-én kerül forgalomba. — Az erdélyi bokrétások az Országzászló­nál. Az Erdélyből a fővárosba érkezett bok­­rétásoknak mintegy kétszáz főnyi csoportja szombaton délelőtt az Ereklyés Országzászló­hoz vonul és arra koszorút helyez. — Valutabünügy egy állítólagos Courbet­­festmény körül. Az ügyészség vádat emelt Brachfeld György kereskedő és Frankel Jó­zsef, a Szépművészeti és Kereskedelmi Rt. igazgatója ellen, fizetési eszközökkel elköve­tett bűntett miatt. A vád szerint a vádlottak egy ezeket ábrázoló festményt mutattak be megbecsülés végett a Szépművészeti Mú­zeumban, mert a múzeum értékbecslése alap­ján kiviteli engedélyt akartak kérni a Nem­zeti Banktól. A képet ismeretlen szerző műve gyanánt mutatták be, tüzetesebb vizsgálat után azonban kiderült hogy a kép egyik sar­kában Courbet kézjegye látható. A vád sze­rint vádlottak azért tüntették el Courbet kéz­jegyét, hogy ilymódon csupán két-háromszáz pengő legyen a kép becsértéke és csak any­­nyi valutát kelljen a Nemzeti Banknak be­­szolgáltatniuk. A büntetőtörvényszék Vályi Nagy­tanácsa előtt a vádlottak tagadták bű­nösségüket. Szerintük a kép nem is valódi Courbet-mű: két múzeumigazgatónak az volt a véleménye, hogy a kép hamisítvány. Az elnök azonban egy 1926 évben megjelent ka­talógusban megállapította, hogy a szóban lévő festmény annak idején 12,5 millió koronára volt értékelve, magasabbra, mint egy Ma­­guart vagy Munkácsy-kép. A múzeumi tiszt­viselők tanúvallomása szerint nyomban lát­ták, hogy a kép Courbet stílusában van fest­ve és meg is találták rajta a kézjegyet. A törvényszék szakértői bizonyítást rendelt el az érdekes bűnügyben. T­isztítsa meg szervezetét a belekben felhalmozódon salaktól, ha nincs is éppen székrekedése Jó tisztító hashajtó a A tátraszég aki ikr. Guti­ szanatórium megbízottja f. hó 7-től 12-ig naponta 11—2 ó. a Tátra irodában (Dorottya­ u. 7.) személye­sen ad felvilágosítást. Változatlanul kitűnő ellátás, mérsékelt árak. Brilliáns nagyköveket veszek priváttól, 1500 P-től 3500 P-ig fizetek karátonkint. Jelige „Minden ékszert veszek 6563“ a fokiadóba, 4—5 szobás berendezett úrilakást keresek. „Belterületen 10543“ jeligére Blockner hir­detőjébe, Városház­ utca 10. 6579 meghívó Az Országos Gyermekvédő Liga és Gyermek­­szanatórium Egyesület ALBRECHT királyi her­ceg úr őfensége elnöklete alatt 1940 december 18-án, szerdán délután 6 órakor tartja évi ren­des közgyűlését központjának VIII., Szentki­­rályi­ utca 2. szám alatti helyiségében, amelyre a tagokat az elnökség ezennel tisztelettel meghívja. Tárgysorozat: 1. Elnöki megnyitó. 2. Ügyvezető elnök tevékenységi beszámolója. 3. 1941. évi költségvetés. 4. Indítványok. 3. Elnöki zárszó. Az indítványok az alapszabályok 13. §-a értel­mében a közgyűlé­s megelőzően 5 nappal írás­ban küldendők be az elnökséghez. Budapest, 1940 december 7. Dr. Petri Pál s. k. m. kir. titkos tanácsos, __________ ügyvezető elnök. Kiadó körúti üzlethelyiség ns^|y^i£csa fronttal (volt Lantos-étkezde) Horthy Miklós napja (A vitézek hódolatát vitéz nagybaczoni Nagy Vilmos m. kir. titkos tanácsos, gyalogsági tábornok, szépen sikerült beszéd keretében tolmácsolta a Vitézi Szék jubileumán.) Gáspár Antal rajza Daliás leventék, aranyos vitézek, meddig, merre mentek? Gyöngyvirágot szedni Horthy-koszorúba... — „A hegedű románca.“ Ezzel a költői címmel számoltak be az újságok e század elején a világhírű művész, Jan Kubelik házasságáról. Kubelik, az érdekes fejű, dús hajú, szinte gyermekkorában széles e vilá­gon ismert hegedűművész, művészi körútja során eljutott Debrecenbe is. A sok gyö­nyörű debreceni virágszál között talán a legszebb rózsaszál volt akkor Széll Ma­rianne, a debreceni királyi Ítélőtábla ta­nácselnökének, bessenyei Széll Farkasnak a leánya. Már a hangversenyen is feltűnt többeknek, hogy Kubelik hegedűjének a szava leginkább a lelkesedő szép hölgynek szólt, aki­­ hamarosan visszaadta a köl­csönt. Széll Marianne ugyanis szintén ki­tűnő hegedűművész volt és amikor házuk­nál másnap vendégül látták a művészt, ő is eljátszott pár klasszikus zenedarabot, így kezdődött két művészléleknek a talál­kozása egy egész életre. Régi újságok hosz­­szan, élénk, szines cikkekben ecsetelték ezt a bájos történetet, ezt a szép művész­szerelmet, amely üdvös hatással volt az­után Kubelik életére, művészetére egy­aránt . — Emlékünk Vas megyében a visszatért te­rületek megörökítésére. Szombathelyről je­lentik: Kelet-Magyarország és Erdély vissza­térésének megörökítésére Vas vármegyében Horváth Kálmán alispán rendelkezésére min­den községben emlékfákat ültetnek s ahol megfelelő hely kínálkozik, emlékligeteket lé­tesítenek. — Eltolják helyéről a százéves moszkvai szemklinikát. Moszkvából jelentik: A szemklinika százesztendős épületét jelen­legi helyéről eltolják és ezzel egyidőben homlokzatát is elfordítják. A munkára az utcaszabályozási intézkedések következté­ben kerül sor. Az épületet harminc méter távolságra helyezik át és a jelenlegi irá­nyától 28 foknyira fordítják el A mű­szaki vívmányra jellemző, hogy a munká­lat alatt a klinikán a rendelést egyetlen pillanatra sem szakítják meg.­­ Az Országos Irodalmi és Művészeti Ta­nács januárban Pécsett képzőművészeti ki­állítást rendez, amely festészeti, grafikai, szobrászati és éremművészeti alkotásokat fog­lal magában. A kiállításra minden magyar festő vagy szobrászművész legfeljebb három alkotását küldheti be kiválasztásra. A művek az Orsz. M. Szépművészeti Múzeumba (Aré­­na­ út 41.) december 16. és 17. napján 10—1-ig küldhetők be. — Jótékonycélú hazafias ünnepséget ren­dez vasárnap, dec. 8-án d. e.­­11 órakor az Erzsébetvárosi Színházban az Autóbuszüzem főműhelyének munkássága­. Előadják Harsá­ny­ Zsoltnak „A vén gazember“ című szín­művét Ünnepi beszédet mond Szabó János nagyváradi munkás, felsőházi tag. Közremű­ködik az autóbuszüzem 24 tagú zenekara is. Az előadás tiszta jövedelme az erdélyi se­gítőakcióé.­­ Gázolt és továbbrobogott egy tehergép­kocsi. Pénteken este egy tehergépkocsi a So­­roksári­ út 48. sz. ház előtt elütötte Vég Kál­mán piaci árust és továbbrobogott. Később a Közvágóhídon megtalálták a gépkocsi vezető­jét, Eck Sándort, aki ellen megindult az eljá­rás. A piaci árus csak könnyebb sérüléseket szenvedett . Nyolcvankétezer pengőt sikkasztott két malomalkalmazott. Eibenschütz Vil­mos és Eibenschütz Rezső 46 éves malom­alkalmazottak, akik fivérek, évek óta a Törökszentmiklósi Gőzmalom rt.-nál dol­goztak. Az utóbbi időben az általuk be­szedett összegek körül elszámolási zava­rok mutatkoztak. Kiderült, hogy a malom több ügyfele kifizette a részvénytársaság követeléseit, az összegek egy része azon­ban nem folyt be. A vállalat a budapesti rendőrséghez fordult és a nyomozás ki­derítette, hogy a két fivér évek során át megtartotta a beszedett összegek egy ré­szét és a feleket azzal nyugtatta meg, hogy téves könyvelés történt, majd ki­igazítják a könyvelési adatokat. A két malomképviselő évek során összesen 82.000 pengőt sikkasztott. A budapesti főkapi­tányság bűnügyi osztálya pénteken mind­kettőjüket letartóztatta. A rendőség fel­szólítja a károsult feleket, hogy jelent­kezzenek a főkapitányság bűnügyi osz­tályán.­­ Az Ifjúsági Vöröskereszt karácsonyi ki­állítását a Rákóczi-téri állami női iparisko­lában előkelő közönség jelenlétében Albrecht kir. herceg nyitotta meg. A kir. herceg vé­gignézte a gazdag anyagú kiállítást, amely az iskola termeit megtölti. Feltűnést keltett az állami nőipariskola által az erdélyi gyer­mekeknek felajánlott háromszáz ruhácska. A kiállítás, amelynek jövedelméből szegény­­sorsú gyermekeket ruháznak fel, s az erdé­lyi menekülteket segélyezik, szombat estig marad nyitva. — Elmarad a limanovai emlékünnep. A volt cs. és kir. 10. huszárezred a rendkívüli vi­szonyokra és utazási nehézségekre való te­kintettel ez évben nem tartja meg Székesfe­hérvárott szokásos limanovai emlékünnepét. Az ezred hősi halottainak emlékére a tiszti­kar kedden 11 órakor Budapesten, a Szervi­ták templomában, Székesfehérvárott a Fe­­rencrendiek templomában gyászmisét mondat. — Rendőri hírek. Müller Frigyesné pénte­ken reggel a Krisztina-körut 135. sz. házban levő lakásán tejet akart forralni. A spiritusz­­főző ismeretlen okból felrobbant és Müllerné ruhája lángba borult. Súlyos égési sebeket szenvedett. — Csütörtökön éjjel betörtek Darvas Zsuzsa bár-énekesnőnek a Vármegye­utca 7. sz. alatti házban lévő lakására. Az ál­kulcsos betörők 1500 pengőt, ékszereket, szőr­mét és ruhát vittek el. A bejelentett kár 6000 pengő. — Halálozás. Mirbach Jenő birodalmi gróf, fő­hadnagy, számos hadikitüntetés tulajdo­nosa, 65 éves korában Budapesten meghalt. Holttestét pénteken szentelték be az óbudai temető halottasházában, ahonnan Szombat­helyre szállították. Szombaton temetik a Szalézi Rend templomának kriptájába. Bessenyei Szabó Mihály ny. főispán 81 éves korában Esztergomban meghalt. Fábry János postatakarékpénztári felügye­lőt folyó hó 7-én d. u. 3 órakor a Kerepesi­­úti temető halottasházából kísérik utolsó út­jára. Hutton Franklin, gróf Reventlowne, Hut­ton Barbara atyja — mint New Yorkból je­lentik — meghalt. FERENC JÓZSEF KESERŰVÍZ Egyesületek és előadások A Piarista Diákszövetség a Gellért-szálló­­ban rendezte Vörösmarty-vacsoráját. Degré Miklós ny. ítélőtáblás elnök meleg szavakkal emlékezett meg a kormányzó országszervező és gyarapító munkájáról, majd dr. Bátori Jó­zsef debreceni piarista gimnáziumi igazgató mondotta el a hagyományos Vörösmarty-em­­lékbeszédet, mint egyetemes látású költőt méltatva Vörösmarty Mihályt Találkozó. Volt es. és ó. Nagytétényben r. f­. kir. vasút- és távíróé, templomban istent., utó­­lhajt. Vas. d. e. 10-től ma Ambrus Károly vén- Debrecen étterem. A déglő (Diósdi­ u. 3.) tár- Volt cs. és kir. 26. táb.Isasebéd, vadász zlj. Vas. d. e.­lői SZÍNHÁZ is ZENE Dísze­sedás az Operaházban A Magyar Nemzeti Diákszövetség az Operaházban fényes ünnepi estet rende­zett Horthy Miklósnak, Magyarország kor­mányzójának tiszteletére névünnepe alkal­mából. Az ünnepi esten résztvett a ma­gyar politikai és társadalmi közélet min­den számottevő tényezője. Gróf Teleki Pál, Herrian Bálint, vitéz Keresztes-Fischer Fe­renc, Radocsay László, Varga József, vitéz gróf Teleki Mihály feleségükkel, vitéz Bar­iba Károly és Werth Henrik, báró Perényi Zsigmond, Tasnádi Nagy András, Tors Tibor, vitéz Hellebronth Antal, bárcziházi Bárczy István, Éliássy Sándor és a buda­pesti diplomáciai testület csaknem teljes számban. A kormányzó fiával, Horthy Istvánnal, a MÁV elnökével és annak hitvesével pon­tosan fél nyolc órakor érkezett az Opera­házba. Az előcsarnokban Márkus László, az Operaház igazgatója és vitéz Haász Aladár miniszteri osztályfőnök fogadta és kísérte fel a kormányzói páholyba. A pá­holy előtt Hóman Bálint az egyetemi és főiskolai egyesületek vezetőivel fogadta a kormányzót. Amikor a kormányzó meg­jelent páholyában, az ünneplő közönség felállt a helyéről és hosszantartó lelkes tapssal üdvözölte. Az Operaház zenekara ezután a Himnuszt játszotta. U­tána az if­júság szónoka, Sármay Alajos lépett a függöny elé és a magyar egyetemi és fő­iskolai egyesületek nevében lelkes hangú beszédben köszöntötte a kormányzat név­ünnepe alkalmából. Az Egyetemi Énekka­rok Vaszy Viktor karigazgató vezénylésé­vel elénekelték Liszt: „Vigyázz az égi jelre“ című dalát, amelyet a közönség lel­kes tapssal fogadott. Az Operaház együttese ezután előadta Erkel Ferenc „Bánk bán“-ját. A közön­ség nagy tetszéssel fogadta az előadást és a felvonások végén, de előadás közben is többször meleg tapssal fejezte ki elisme­rését a kiváló szereplőknek. Erdélyi Gyöngy­ösbokréta Még három hónapja sincs, hogy a fel­szabadult Erdélyben újra virágba borul­hatott a magyar élet — mint hosszú tél után egy pompázó kert — és a Gyöngyös­bokréta máris színesebbé, gazdagabbá vált az erdélyi magyar nép életének és lelké­nek színeivel, varázsával, szépségével. Amikor pénteken este először léptek a magyar főváros közönsége elé az erdélyi bokrétások, alig tudtuk elhinni, hogy mindez a gazdag lélek, amely táncaik­ból, játékaikból, hagyományaikból, visele­tükből felénk áradt a színpadról, huszon­két évig halott volt, néma, dermedt és láthatatlan, hiszen annyira friss és teljes pirulásban kápráztatta el szemünket és szívünket ezen az estén, mintha az erdé­lyi lelket sohasem némította volna el, dermesztette volna meg és száműzte vol­­na a homályba egy idegen lelkiség kény­­szere. Mi bizonyítja inkább, mint ez az ösztönös és páratlanul dús népi művészet, hogy az erdélyi magyarság lelke a ma­gyar nép lelkének elválaszthatatlan da­­rabja, az erdélyi nép művészete a ma­gyar népi művészet kiegészítő része, ahogy az erdélyi föld is, amelyből ez a lélek fakadt, egy a magyar földdel? Ezen az estén azt a titokzatos kapcsolatot érez­tük megint, amely a tengerszem rejtelmes viszonya a tengerhez, mert alig három hónap alatt hogyan emelkedhetett volna a tízesztendős Gyöngyösbokréta színvona­lára egy húsz évig elszakítottságban és rabságban tartott, halálraítélt népi mű­vészet, ha lenn, a lelkek ősi mélységeiben nem élt volna és nem élne ma minden­nél erősebben a közös vér és közös sors tudata, a magyar faj összetartozása? Erdély bokrétásainak művészetében ta­lán még közelebbről láthattuk és érez­hettük, milyen ősi forrásokból táplálko­zik a magyar népi művészet, mert az ő táncaikat, szokásaikat, betlehemes és háromkirályos játékaikat, menyegzői ha­gyományaikat, farsangi vigasságukat most láttuk először, míg a magyarországi Gyöngyösbokrétákét már megszoktuk — talán nem is helyesen — kedves, tarka színházi produkciónak tekinteni és nem többnek, mélyebbnek ennél. Kevés, ha azt mondjuk,­­ hogy amit Kalotaszentkirály, Daróc, Szék, Gyimeslak és Csikménaság bokrétásaitól a viselet nemességében, a nóta, tánc és mindenféle hagyomány ősi zamataiban, mély távlataiban kaptunk, meghatott és elragadott bennünket. Ke­vés ha csak ennyit mondunk, mert az él­mény jelentősebb volt, — a mai Buda­pest az erdélyi léleknek valami olyan csodálatos szépségéből és költészetéből kapott dús szelitőt és ami még fontosabb. CZÜI 1 ÜT ULkiszil ^HENGER ANTAL BUDAPEST * DALMADY U 9

Next