Pesti Hírlap, 1941. február (63. évfolyam, 26-49. szám)
1941-02-01 / 26. szám
BUDAPEST, 1941 SZOMBAT. FEBRUÁR 1 Előfizetési ára 1 hóra 2 pengő 50 fillér. Két bóra 5 pengő. Negyedévre 7 pengő 50 fillér. Félévre 15 pengő. Egy éve 30 pengő. Egyes szám ára hétköznap 8 fill., vasárnap 12 fillér (a pályaudvarokon is) LXIII. ÉVFOLYAM. 26. (20.349) SZÁM 27 -Pesti Hírlap Szerkesztőség: Vilmos császár-ut 78. Telefon 1X2-295. Főkiadók: Vilmos császár-ut 78. Tel. 112-215 Erzsébet körút 1. Tel.: 225—286. Színházjegy- és utazás! Iroda: V., Vilmos császár-ut 78. Tel. 1X2-391- A magyar toll hivatása Páratlan bölcseséggel foglalta össze Csanádi püspöke, nem csupán egyházának, hanem a tollforgatásnak is egyik fejedelme, most a magyar sajtó feladatát. „Az irodalomnak, főleg a sajtónak nemes feladata Magyarország változatlan helyzetében egységes közvéleményt nevelni, a többnyelvű, de egycélú ország gondolatának megértésére és megszerettetésére, a hazai sajtó értesse meg, hogy akiket Isten egymás testvérévé rendelt, azoknak nem perlekedni, számonkérni és egymással szemben gúnyolódni kell, hanem kölcsönös megértéssel és türelemmel együtt nagyot alkotni.“ A csanádi püspöknek tökéletesen igaza van, mert a viharok viharában, amely között most az egész emberiség él, a magyar sajtó sem feledkezhetik meg arról, hogy Magyarország csak úgy tudja átvészelni ezeket az esztendőket, ha különböző népei és különböző felfogású polgárai tökéletes egységbe forrnak össze a kivezető út, a nagy nemzeti célok felismerésében. A magyar sajtóra nem szabad tehát alkalmazni azt, amit Arany János az öreg Toldi lováról mond a Toldi estéjében, „látszik, hogy az Isten sem hámba teremté“, ennek a sajtónak ma nem szabad a szélsőségekbe tévednie, nemszabad kirúgnia a hámból, de tegyük hozzá, ostorcsapások alatt békésen haladó, vakszeművé vált igáslovat sem lehet belőle csinálni, hanem úgy kell előremennie és a maga hátán a nemzet ügyét vinnie, ahogy a harcba induló paripa halad, büszkén, emelt fővel, villámló szemmel, semmitől meg nem riadva. Ugyanazon a sajtóünnepen, amelyen Glattfelder Gyula gyönyörű szavai elhangzottak, Budapest székesfőváros főpolgármestere a magyar sajtó legősibb és legeszményibb alakjának, Pázmány Péternek alakját vetítette hallgatósága elé, mondván, hogy Pázmány Péter az el nem rabolható, integer magyar szellemi kincsek feltárásában, az egyetemes magyar műveltség széleskörű és intézményes kifejlesztésében találta meg az újból való felemelkedéshez vezető utat Valóban, a mai korszak sajtóját annak minden orgánumát Pázmánynak kellene lelkesítenie és nem volna szabad ebben az országban a mai helyzetben egyetlen izgató orgánumnak sem lennie, amely az ország belső békéjének árt és megbontja az egyetértés szellemét. Valamikor Pázmány mondotta, hogy a hit olyan, mint a harang, amely elveszti hangosságát egy kicsiny hasadással. Ezüst hangján rögtönös változás áll be, ha megsérül a harang. Nos, a magyar hit harangjának sem szabad hangvesztő sérülést szenvednie, meg kell őrizni ezt a harangot a maga eredeti öntési állapotában, mert különben repedt, üvöltő hangú harang hangja terjed szerteszét. Ezt a régi, finom ezüstharangot szeretnék viszontlátni a magyar sajtó egész területén. Abban a rettenetes helyzetben, amiben ma a Föld minden állama van, a magyar sajtó nem töltheti be sem a hátulsó kapu szerepét, amelyen titkos célú emberek osonnak be és osonnak ki és nem hagyhatja a sajtó izgatása, helytelen nemzetnevelési metódusa a maga bűnös ujjlenyomatát a magyar lelki civilizáció arculatán. Nem az a feladata a magyar sajtónak, hogy a világon mindenben egységes legyen Teleki expozéja a külügyi bizottságban a magyar-jugoszláv örök barátsági szerződésről A magyar-délszláv barátság szálai messze századokra visszanyúlnak — Nemcsak magyar, hanem európai szempontból is fontos volt a szerződést előkészíteni és megkötni Hitler beszédének nagy hatása — Az amerikai sajtó szerint Hitler kijelentései nem befolyásolják az USA elhatározását — Olaszországban rendkívül nagy hatást keltett a beszéd Az angolok Bizerte megszállására tesznek kísérletet! Belgrádi hír szerint görög békeindítványra lehet számítani Hitler Adolfnak, a német nép vezérének és kancellárjának beszédét a szó szoros értelmében az egész világ hallgatta feszült figyelemmel. Hatszázhatvanhét rádióállomás villamos szikráin szárnyalt ez a megnyilatkozás a villamosságtól amúgy is túlfűtött, robbanásig feszült és remegő levegőben. Az utóbbi hetek folyamán vajmi kevés esemény történt a háború felszínén, az emberiség idegfeszítő várakozásban, tanácstalanul kérdezte, várjon merrefelé, milyen irányban indul ismét neki a világtörténelem dübörgő száguldása. Kételyek és találgatások közepette éltek a népek, nem sejthették, hogy több, egyaránt elképzelhető lehetőség közül mit tartogat számukra a holnap, melyik órában és honnan érkezik a kibontakozás. Mert a kibontakozás — ezt ma már mindenki könyörtelen csalhatatlansággal tudja — csupán a további, a végső győzelemig vitt háború útján keresztül érhető el. Erről a háborúról szólt beszéde második felében Hitler Adolf. Igaza van a Times vezércikkének, amelyet Hitler szavaihoz fűz: „Minden eddigi nyilatkozatnál világosabbá tette, hogy az angol és a német nép élet-harét harcot vív(a A tanácstalan, ködös és idegfeszítő némaságban úgy vártak az első, végre újabb eseményeket bejelentő hírre a népek, mint ahogy a most bombázott városokban a lakosság ül össze esténként és szívszorongva lesi, mikor szólalnak meg a szirénák, hogy jelezzék a bombavető repülőgépek közeledtét. A szörnyű, idegölő várakozás, a tanácstalan kérdezés még a háborúnál is rosszabb. A német sajtó huszonnégy órával a nyilatkozat elhangzása után azt írja, hogy „a Führer kijelentéseivel megadta a jelszót a végső harcra, amelyről jól tudjuk, hogy kemény lesz, de amelyre fel vagyunk készülve“. A német és az olasz lapok egyaránt első helyen azt emelik ki, hogy ez a legújabb Hitler-beszéd milyen feltétlen magabiztosságot és derűlátást sugárzott. A Völkischer Beobachter ezt írja: „Ahon felfogása, mert hiszen ma is állanak Deák Ferenc bölcs szavai, hogy véleménykülönbségek voltak és lesznek mind a politikának, mind általában az emberi működésnek minden terén és Deák hozzátette, hogy nem is volna jó, ha politikai véleményekben is nem volna különbségemért éppen a véleménykülönbségek által őrlődhetik ki az igazság. A véleménykülönbségek mellett azonban a magyar sajtónak mégis van egy területe, amin nem lehet véleménykülönbség, amin minden sajtóorgánumnak alázatosan kell szolgálnia a nemgyan Hitler beszél, úgy csak olyan férfi szólhat, aki teljesen és feltétlenül biztos a dolgában.“ A Berliner Lokalanzeiger szerint világtörténelmi felelősségérzetből fakadó nagy és mélységes komolyság hatja át Hitler megnyilatkozását. Minden határozottsága mellett is rendkívül tárgyilagosan beszélt, kerülte ellenfeleinek „értelmetlen, mesterséges optimizmusát“, nem ejtett ki egyetlen könnyelmű, hatalmaskodó szót, fenhéjázó kijelentést sem. Ilyen tökéletes önuralom és megfontoltság mellett kétszeres súllyal esik latba. — írja a német sajtó — hogy a Vezér és kancellár határozott formában ígéri meg a háború győztes befejezését az 1941-ik esztendőben. A belgrádi Politika tudósításának címéül már azt adja: „11 41 a történelmi döntés éve lesz.“ Pár nappal ezelőtt een a helyen mutattunk rá annak vakszínűségére, hogy Németország a közeljövőben fokozott erővel kezd majd a tengeralattjáró-háborúhoz és ostromzár alá veszi az angol szigetet. Ezzel a lehetőséggel, Londonba, érkező jelentések szerint angol körök is számoltak, a Nemzetközi Sajtó Tudósító értesülése szerint Hitler beszédének egyik legfontosabb része, a korlátlan búvárhajó-háború bejelentése, nem érte meglepetésszerűen Angliát, „miután már napok óta különféle hírek keringenek a német tengeralattjáró flotta óriási arányú megerősítéséről“. Németország búvárnaszádjai már eddig is komoly és érzékeny veszteséget okoztak Anglia hajózásának, noha az utóbbi időkig inkább kivételszámba ment, ha e rejtélyes TJ-Bootok a német tengeri támaszpontoktól távolabb eső nyugati angol partok irányában tevékenykedtek. Eddig inkább a keleti kikötők felé irányuló forgalmat zavarták és veszélyeztették, de most a Führer jelentette be, hogy teljesen elkészültek azok az újabb támpontok, amelyek majd lehetővé teszik a száz százalékos „korlátlan tengeralattjáró-háborút“. Az 1914-es világháború folyamán a német búvárhajók súlyosan veszélyeztet összesség óriási érdekeit. Ez a terület a belső béke fenntartása, amikor künn dühöng a vihar és összehangolása a nemzet minden tagjának az országfennmaradás megvalósítása érdekében. Veszélyes álmok dőreségeinek nem lehet ma nekivinni a magyar nemzetet és ma nem lehet szebb feladata a magyar sajtónak, mint szót fogadni Tisza világháborús figyelmeztetésének: „Küzdenünk kell amellett, hogy ez a nemzet felébredjen veszélyes álmából, hogy megtalálja azt az egészséges politikai érzéket, amely átvezette ezer esztendő te tett helyzetbe hozták az angol szigetországot. Olyan arányokban tizedelték az Anglia felé tartó szállítmányokat, hogy az angliai utánpótlás csökkenése súlyos következményekkel fenyegetett. Pedig a német búvárhajóflotta akkoriban kisebb számú volt, eredményes működését is sok külső körülmény gátolta. Az akkori kezdetleges repülőtechnika mellett a repülőgép, — a búvárhajóknak ma már elválaszthatatlan fegyvertársa — nem tudott együttműködést kifejteni a lassú mozgású, gyengén felvértezett U-Bootokkal, amelyek lőszert, üzemanyagot csak nagyon korlátolt mennyiségben tudtak magukkal vinni. Ezek a bátor hajósok inkább csak a hadiszerencsében bízva portyáztak a tengereken és messzelátóval, víz alól pedig periszkóppal kutattak ellenség után. Merőben más a helyzet manapság, amikor repülőgép segíti a búvárhajót, felderítő gépek kutatják fel az ellenséget, mutatnak célt és irányt a torpedónak. Amikor Hitler kancellár a búvárhajóháború teljes erejű latbavetéséről beszél, akkor ezalatt kétségtelenül olyan újszerű harcmodort ért, ahol tengeralattjárók, felderítő repülőgépek és bombavetők dolgoznak együtt. A Führer kijelentései szerint készen állanak az új tengeri támaszpontok is. Ilyen körülmények között bizonyos, hogy az eddig inkább szórványos nyugatangliai portyázások helyébe az egész angol szigetet körüllzáró ostromg UrU készül hasonló céllal, de jobb kivitelben, mint ahogy a világháború folyamán fogott Németország Anglia kiéheztetéséhez. Ezzel a búvárhajóharccal függ össze Hitler beszédének másik nagyfontosságú kijelentése, amikor Amerika felé fordult. Az Egyesült Államok sajtója joggal lát okfejtésében az „ő címükre irányított figyelmeztetést“. A szenátusi bizottság elnöke, Walther P. George is olyan véleménynek adott kifejezést, hogy a német államfő nyilatkozata, legalább is részben, az amerikai kongreszszus füleinek volt szánva. Hitler azt az elhatározását közölte a világgal, hogy a veszélyein keresztül, hogy megmentsük azt, ami könnyen megmenthető most és amit ki tudja micsoda küzdelmek, micsoda szenvedések árán lehetne a jövőben visszahódítani.“ Tisza itt a belső egységre célzott és ez a belső egység ma is könnyen megmenthető, ha a magyar sajtó felemelkedik Pázmány magaslatára és egyetlen magyar betűvete sem felejti el, hogy nincs szebb, bölcsebb, a haditechnika minden modern fegyverénél túltevőbb, mert lelkeket, mentő, országokat építő fegyver, mint a magyar tél.