Pesti Hírlap, 1941. március (63. évfolyam, 50-73. szám)

1941-03-06 / 54. szám

Előfizetési ára 1 hóra 2 P 50 fillér. Két hóra 5 P. Negyed­évre 7 P 50 fill. Fél­évre 15 P. Egy évre 30 P. Egyes szám ára hétköznap 8 fill., vasárnap 12 fill. (a pályaudvarokon is).Pesti Hirla BUDAPEST, 1941 MÁRCIUS 6. CSÜTÖRTÖK LXIII. ÉVFOLYAM, 54. (20.377) SZ. adása: » «r«re!f H rt M­ p*y Test­­'n Eomása. tm- Vil- EE-ut 78. Lpókiadók: put 78. sz. 95 és Erzsé- T.: 225-686. Budapest népessége Az 1941. évi népszámlálás végrehaj­tási rendelete értelmében az egyes vá­rosok és községek lakosainak az össze­írás során megállapított számát és egyéb adatait csupán a m. kir. Köz­ponti Statisztikai Hivatal hozzájárulá­sával és az adatok központi felülvizs­gálása után szabad nyilvánosságra hoz­ni. A budapesti lélekszám eredményei már most közölhetők voltak, mert az adatok ellenőrzése arra hivatott szerv által megtörtént. Ez év január 31-én megtartott nép­­számlálásnak már most nyilvánosságra hozható első eredménye a székesfőváros lakosságának hatalmas arányú megnö­vekedését jelenti. Az 1930. év végén végrehajtott népszámlálás Budapesten egymillió léleknél csak alig néhány ezerrel talált többet. Egy évtized múl­tán ez a szám, íme 1,162.822 főre emel­kedett, ami 16 százalékos nagyarányú gyarapodást jelez. Már a közben megtartott 1935. évi budapesti népszámlálás eredménye is (1.060.431 lélek) a székesfőváros lakos­ságának változatlanul erősütemű növe­kedésére mutatott. Az ugyancsak köz­ben végrehajtott 1939. évi november 18-i budapesti népösszeírás szerint eb­ben az időpontban a fővárosban 1.115.877 lélek lakott és így a mostani népszámlálásig eltelt mindössze egy év, két hónap és 12 nap alatt a főváros né­pesedésének mérlege kereken 47.000 főnyi, azaz négy százalékot is megha­ladó rendkívüli növekedést tüntet fel. Egy évtized folyamán pedig a főváros lélekszáma kereken 160.000-rel, míg a legutóbbi öt év alatt kereken százezerrel emelkedett, ami e rövid idő alatt csak­nem tíz százaléknyi többletet jelent. Ez a nagyarányú, sőt az évek során egyre fokozódó népességnövekedés majdnem kizárólag a Budapestre tör­ténő és szakadatlan áramlásként végbe­menő bevándorlás következménye. A főváros lakossága ugyanis természetes szaporodás révén egyáltalán nem, avagy igen jelentéktelen mértékben gyarapo­dik. A halálozások száma nem egyszer nagyobb, mint a születéseké és különö­sen a lakosság régi törzsökös része apa­dóban, sőt kihalóban van és túlnyomó nagy többségre jutottak Budapesten a vidéki származásúak, azokkal együtt, akiknek még csak szülei telepedtek le először Budapesten. Ezt az egyre erős­­bödő bevándorlási folyamatot hűen ér­zékeltetik azok a számadatok, amelyek szerint 1930 és 1935 között az átlagos évi népnövekedés Budapesten 11.193 fő volt, míg 1935 és 1939 között az évi átlag már felemelkedett 14.162 lélekre, 1939 és 1941 között pedig — évi átlagra átszámítva — felugrott 38.943 főre. A vidék lakosságának ez a nagyará­nyú beözönlése Budapestre elsősorban gazdasági, de ezenkívül kulturális, tár­sadalmi és legutóbb az ország igen je­lentős területi megnövekedésével kap­csolatos okokra vezethető vissza. Az or­szág politikai, szellemi és gazdasági élete kiváltképpen Budapesten összpon­tosul. A budapesti és környéki gyár­ipar erőteljes fejlődése, az utóbbi évek nagyszabású beruházásai kedvező gaz­dasági konjunktúrát, nagy kereseti le­hetőségeket és bőséges munkaalkalmat teremtettek, ami igen erős vonzóerőt gyakorolt a vidéknek megfelelő elhe­lyezkedést nem találó népfeleslegére. Érdekes jelenségként kell megemlíte­nünk, hogy a világháború által előidéz A jugoszláviai angol állampolgárokat felszólították, utazzanak azonnal Bombayba Tervszerűen folyik a német csapatok felvonulása Bulgá­riában — Hitler üzenete a török minisztertanács előtt — A nem­­etek Hollandia legészakibb pontjától az atlantióceáni francia tengerpart legdélibb részéig második Westwall- erődvonalat építettek — Antonescu tanácskozása Göringgel Roosevelt állítólag Londonban viszonozza az angol király látogatását A Bulgária körül támadt diplomáciai harc hullámai még mindig nem csen­desedtek el, de megvan a remény arra, hogy a bolgár kormány és a német hadvezetőség együttes lépése és gyors cselekvése végeredményben mégis a balkáni béke ügyét viszi előbbre. A szovjetorosz állásfoglalás bár kifejezetten csupán Bulgária irá­nyában hangzott el, mégis arra kész­tette a német politikai köröket, hogy kidomborítsák az ebben a tekintetben elfoglalt világos német álláspontot. Ber­linben a nemzetközi sajtó képviselői előtt a német kormány külügyi szó­vivője arra mutatott rá, hogy a Szov­jetunió nem visel háborút Angliával, mint Németország, ebből származhat­nak a felfogás és eljárásbeli eltérések. Németország fő célja — hangoztatta a külügyi szóvivő —­ Anglia leverése és ezért mindenütt felveszi Anglia ellen a küzdelmet, ahol csak megjelennek az angolok. De ugyanilyen eltökélt és meg­másíthatatlan célja a német politikának az is, hogy a Balkánon minden eszköz­zel fenntartsa a békeállapotot és a po­litikai egyensúlyt. — Most az volt a helyzet — fejte­gette a szóvivő —, hogy Anglia Bulgá­riát a maga politikai eszközének akarta felhasználni. Bulgária ezt Németország segítségével megakadályozta. Ha Bul­gáriának ez a politikai ténykedése nem is fedte a Szovjetunió felfogását, az ki­zárólag a Szovjetunió és Bulgária ügye, semmi vonatkozásban nem tartozik Né­metországra, aminthogy a Szovjetunió is csupán Bulgáriához intézett jegyzé­ket és nem Németországhoz. A hely­zet elsimításához pedig minden alapot megad Filov bolgár miniszterelnöknek Bécsben, a háromhatalmi egyezmény­hez való csatlakozáskor mondott be­széde, amelyben nyomatékosan hang­súlyozta, ez a cselekedet egyáltalában nem érinti Bulgáriának más államok­hoz való jó viszonyát, sőt meg is ne­vezte a Szovjetuniót. A német szóvivő kijelentése szerint Németország nem tűrhet semmi korlá­tozást atekintetben, hogy Anglia elleni és balkáni politikáját keresztülvigye. Ezek az elvek irányadók a német poli­tika számára Délkelet-Európában és legújabban Bulgária esetében is. Né­zett nagy nőtöbblet a múlthoz képest csökkenőben van, de még mindig nyolc­vanezerrel több Budapesten a nő, mint a férfi. A székesfőváros lakosságának növe­kedése egyrészt kedvező jelenségnek tekinthető, mert az ország gyarapodá­sának és ennek folytán az ország szí­vének meg nem álló fejlődésére mutat. De nem szabad szem elől téveszteni, hogy a városi, különösen a fővárosi la­kosság megduzzadásának árnyoldalai is vannak, így Budapesten nagy la­káshiány és ennek folytán túlzsúfolt­Ketország mindenkor számolni fog a tényekkel és éppen ezért meglepetés nem érheti. Külföldi politikai körökben Német­ország határozott délkeleteurópai és Balkán-politikájával hozzák kapcsolatba a török Államfőhöz intézett Hitler-Üzenetet is. A levél tartalmáról pontos adatokat senki sem tud, de annyit bizonyosra vesznek, hogy a béke biztosítását akarja szolgálni. A török államfő nyomban minisztertanácsot hívott egybe, ez is mutatja a levél rendkívüli jelentőségét. Ankarában — írják a svéd lapok — most a jelenlegi háború legerősebb és legnagyobb felkészültségű diplomáciai mérkőzése folyik. Lassan kezdenek ki­szivárogni a hírek, mi körül folytak azok a tanácskozások és megbeszélések, amelyeket Eden angol külügyminiszter és Dili tábornok folytattak a török ál­lamférfiakkal. Anglia közelkeleti tervei A svéd sajtó Ankarában dolgozó munkatársai részletesen számolnak be szerzett értesüléseikről és tapasztala­taikról. A Közel-Kelet — írja a „Da­gens Nyheter“ — ma Anglia számára a hazai föld után a legfontosabb terü­let. Ezt nagyon könnyű megállapítani magukból a mutatkozó tényekből is, mert Anglia eddig egyetlen szövetséges, vagy barátságos ország sorsa iránt nem tanúsított akkora figyelmet, mint most a közelkeleti országok iránt. Dániát és Norvégiát például katonailag cserben hagyta és csak diplomáciailag tartja fenn velük a legbensőbb viszonyt, míg Romániával és Bulgáriával nemcsak a diplomáciai viszonyt szakította meg, hanem egyenesen háborúval fenyegette meg a követek és a rádió útján. Az az idegesség és türelmetlenség, amellyel Anglia a közelkeleti helyzet alakulását kíséri, mutatja ennek a térségnek rend­kívüli fontosságát az angol politikában. A Közel-Kelet Anglia szempontjából — állapítják meg a svéd lapok — létfon­tosságú kérdés az alábbi okokból: 1. Az utolsó szilárd európai pont a németek elleni háborúban. Ha itt meg­bomlik az egyensúly, illetőleg az a be­folyás, amellyel Anglia rendelkezik, az végzetes következményekkel járhat­ság jelentkezik. A lakásínség leküzdése nem könnyű probléma elé állítja a fő­várost épúgy, mint az államhatalmat. Előrelátó gondoskodást kíván az is, hogy a nagy beruházások következté­ben jelentkező kedvező gazdasági kon­junktúra múlásával is megfelelő fog­lalkoztatáshoz tudjanak jutni a székes­­főváros területén elhelyezkedett mun­kástömegek. Ismeretes továbbá, hogy a nagyváro­sok lakosságának természetes szaporo­dása mennyire kedvezőtlen, sőt a tör­zsökös városi lakosság rendszerint a Angliára, mert a tengerentúli domíniu­mok már nem tudnak elég biztos táma­dási bázist alkotni a tengelyhatalmak vezetése alatt új rendbe sorakozott Európa ellen. 2. Az iraki olajforrások birtoklása elengedhetetlen szükségesség, mert ma Anglia hadi szükségletének a nagyob­bik részét fedezik innen, különösen amióta az amerikai olajszállítmányok a búvárhajó-veszedelem növekedése miatt nem kielégítőek. 3. Szuez és Egyiptom nem­­engedhető ki az angol befolyás alól, mert ez egy­részt az afrikai hajóút lezárását jelen­tené, másrészt elveszne Egyiptommal együtt Szudán is, amely pedig ma Ang­liának a legköltségesebb és egyben egyik legértékesebb gyarmata. 4. A Közel-Kelet Anglia számára stratégiai terület nemcsak Európa felé, hanem megfordítva, Ázsia felé is, mert biztosítja az angol gazdasági élet szá­mára a szárazföldi átjáró­ utat a Föld­közi-tenger felől a Perzsa-öböl és az Indiai-óceán felé. A köze keleti helyzet kulcsállama Törökország ezt állapítja meg a svájci sajtó, amikor beszámol az Ankarában folyt tanácsko­zásokról és a török államfőhöz intézett Hitler-üzenetről. Törökország kulcs­helyzete, szerintük, abban nyilvánul, hogy Anglia Törökország szövetsége vagy legalább jóindulatú támogatása nélkül kénytelen volna feladni minden olyan törekvését, amely Európa délke­leti része, különösen pedig a Balkán felé irányul. De nemcsak Európa felé nélkülözhetetlen társ Anglia számára Törökország, hanem keleti irányban is, mert a mohamedán világ, — amelyben Törökországnak ma is vezető és irá­nyító szerepe van — a Földközi tenger partjaitól egészen India határáig egyet­len hatalmas tömböt alkot, amelyben Anglia minden körülmények között meg akarja tartani befolyását Török­ország előtérbe helyezésével. De kulcshelyzetben van Törökország a Szovjet­ Unió irányában is, mert a Fekete tenger egyetlen kijárója, a Bos­porus és a Dardanellák, török kézben van. Egyedül Németország számára veszítette el Törökország azt a jelentő­séget, ami az első világháború alatt és kihalás jelenségeit mutatja. A vidék­ről a nagyvárosokba való beözönlés folytán bekövetkező egészségtelen né­pességduzzadás káros hatással van te­hát a nemzet természetes szaporodá­sára és ennek folytán faji erejének fenntartását veszélyezteti. Ezért történ­nek több nyugati országban olyan tör­vényhozási és kormányzati intézkedé­sek, amelyek a falu kulturális és gaz­dasági színvonalának emelése útján azt a célt szolgálják, hogy a falusi lakos­ságot lehetőleg visszatartsák a városok felé való áramlástól.

Next