Pesti Hírlap, 1941. április (63. évfolyam, 74-97. szám)
1941-04-29 / 96. szám
Előfizetési ára 1 hóra 2 P 50 fillér. Két hóra 5 P. Negyedévre 7 P. 50 fill. Félévre 15 P. Egy évre 30 P. Egyes szám ára hétköznap 8 fill., vasárnap 12 fill. (a pályaudvarokon is). BUDAPEST, 1941 ÁPRILIS 28. KEDD LXIII. ÉVFOLYAM, 98. (20.419) SZ. Churchill beszéde Winston Churchill angol miniszterelnök vasárnap rádióbeszédet intézett az angolországi és a tengerentúli hallgatósághoz. Churchill még soha ennyire őszintén nem tárta fel Angolország helyzetét. Elismerte Nagy-Britannia balkáni kudarcát és közben nem titkolta a jövő sötét lehetőségeit sem. A beszédből a semleges stockholmi politikai körök — a Német TI közlése szerint — azt látják, hogy az angol nép lelki állapota egyáltalában nem nevezhető nyugodtnak, másrészt a beszéd ismételt beismerése annak, hogy hibák történtek, s hogy bizonyos területeken hiányzik a szaktudás, egyes ügyköröket arra alkalmatlanok látnak el. Angolország, még ha Németország óriási erejét tekintetbe vesszük is, most a balkáni eseményekkel kapcsolatban annyira gyengének mutatkozott, hogy nem alaptalan annak feltételezése, hogy a brit szigetország politikai és hadászati vezetésében nagy szervi hibáknak kell lenniök. Churchill többek között kijelentette, hogy Angliának döntően meg kell nyernie az atlanti csatát, mert csak így maradhat fenn. Meggyőződése, hogy, noha az atlanti csata hosszú és nehéz lesz és kimenetele még nem dőlt el, ennek a csatának „kedvezőbb“ szakasza következik. A balkáni helyzettel kapcsolatban kijelentette Churchill, hogy Anglia már a háború előtt megígérte segítségét Görögországnak. Ezt az ígéretét meg kellett tartania. A németek ezt letiporták, a bátor hadseregek el vannak vágva egymástól és az angoloknak meg kell kisérelniök, hogy visszajussanak a tengerhez. A földközitengeri háború a tengeren, a szárazföldön, a levegőben egyre veszedelmesebbé, hosszadalmasabbá és kiterjedtebbé válik, — mondotta Churchill. Az angol miniszterelnök beszéde egészben véve legjellemzőbb megnyilvánulása annak a súlyos válságnak, amelybe Anglia jutott. Az egész Churchill beszéd nem egyéb, mint segélykérés az Egyesült Államok népéhez. A Wilhelmstrassen, — mint Berlinből jelentik — az a vélemény, hogy Churchillnek ez a beszéde volt a leggyengébb, a legdefetistább és legnegatívabb megnyilatkozás, amelyet az angol nép a háború óta hallott. Csakhogy nem meri a jelenlegi helyzetből és a tényekből a következtetéseket levonni, hanem azokra a hibákra apellál, amelyeket a tengelyhatalmak esetleg elkövethetnének. Churchillnek arra a célozgatására, hogy a háború esetleg kiterjed Ukrajnára és a Kaukázusra is, a birodalmi kormány szóvivője azt válaszolta, hogy ezek a kitételek jellemzők az angol politikára, amely az angol sors beteljesedését késleltető jelenségekkel próbálja feltartóztatni. Churchill maga beismerte, hogy Anglia egy pillanatig sem hitt balkáni beavatkozásának sikerében, ami más szóval annyit jelent, hogy Angolország a balkáni kalanddal új népeket akart Németország útjába vetni, hogy azokat feláldozva, késleltető elemeket kapcsoljon be az Anglia számára kedvezőtlenül fejlődő eseménysorozatba. A Völkischer Beobachter főleg a Churchill-beszédnek a balkáni eseményeket tárgyaló kitételeivel foglalkozik. Churchill eltitkolta, hogy tulajdonképpen Anglia uszította a görögöket háborúba és hogy az angol, francia csapatok partraszállásának terve már a háború kezdetétől fogva befejezett tény volt. ab. Churchill arra hivatkozott, hogy Új- Zéland és Ausztrália kormányai hozzájárultak a balkáni expedícióhoz, de az ausztráliaiaknak afeletti elkeseredését, hogy ennek a veszedelmes kalandnak fövéráldozatait a gyarmatoknak kellett meghozniuk, lebecsülte. Anglia tudta, hogy a Görögországba küldött csapatok nem elegendők, de arra számított, hogy a görögországi beavatkozás után az angol közbelépés Görögország szomszédait is magával rántja, ez azonban nem következett be. Német részről egyébként megállapítják, hogy a német katonák a görögországi harcok során csupán egy ízben találkoztak, akkor is futtában, angol gyalogsággal, nem messze a görög-jugoszláv határtól. Lindbergh kilépett a tartalékos légi hadtestből A német csapatok vasárnap reggel elfoglalták Athént • A Peloponnezoszon tervszerűen folynak a hadműveletek Nagyszámú csapatszállító hajót süllyesztettek el a görögországi vizeken — Korfut megszállták az olaszok ! Gépesített olasz és német oszlopok hatoltak be egyiptomi területre A római rádió súlyos bírálata Svájc magatartásáról A balkáni hadjárat huszonegyedik napján a német páncélos erők bevonultak Athénba és az Akropolis ormára kitűzték a birodalmi hadilobogót Ezzel a haditénnyel csaknem egyidejűleg ejtőernyős csapatok megszállták a korinthoszi földszorost és a csatornát, a Hitlerről elnevezett testőrezred pedig merész előretöréssel Epiruszból lenyomult a Korinthoszi-öböl partjára, átkelt a tengerszoroson, elfoglalta Patras kikötőjét és tovább nyomult befelé a peloponnézoszi hegyek közé. Az utolsó negyvennyolc órának ezek az eseményei foglalkoztatják az egész világsajtót és csaknem egyhangúlag állapítják meg a világ minden táján, hogy a balkáni háború már véget ért Ez a megállapítás tökéletesen helytálló, mert komoly hadműveletről görög földön ezek után már nem lehet szó. Egy héttel ezelőtt még komoly katonai szakértők is foglalkoztak azzal a lehetőséggel, hogy ha Athént el is foglalják a németek, az angol-görög védősereg a Peloponnezoszra vonul és az ottani úttalan hegyek között még nagyon sokáig fog ellenállni, mert a németek nem tudnak megfelelő erőket átvinni a tengeren és a félszigeten kiépített tengeri és légi támaszpontok segítségével a görög háborút esetleg hónapokig is ki lehet húzni. Most azonban mindezeknek a lehetőségeknek elejét vette a német ejtőernyős és gyorscsapatoknak a Peloponnezosz félszigeten való megjelenése és előrenyomulása. Maga a Peloponnezosz-félsziget valóban tökéletes védekező terep, igazi természetes erőd. A teljesen rendszertelen hegyvonulatok több, egymástól szinte teljesen független részre osztják, amelyeket az ostromlóknak mind különkülön kellene megvívniok, hatalmas erő és anyagáldozat árán. A 2355 méter magas Chelmosz, a 2374 méteres Ziria, a 2225 méteres Olonosz, valamint a félsziget legmagasabb hegyvonulata, a 2409 méteres Tajgetosz az ókorban is teljesen önálló, egymástól független területekre szaggatták az aránylag kicsi félszigetet — kétszer akkora, mint Pest vármegye —, úgyhogy Árkádia, Elisz, Argolisz, Achaia lakói alig érintkeztek egymással. Ez a természetes erődrendszer azonban ellenállás nélkül jut a német csapatok kezére, mert a görög hadsereg ellenállóereje még Epiruszban megtört, az angolok pedig már csupán a hajóraszállás problémáját igyekeznek megoldani és így a görög föld utolsó bástyája Athénnal együtt esett el. A görög háború tulajdonkép Thermopyle elestével ért véget. A hadijelentések megállapítják, hogy Athén előtt már semmi ellenállás nem volt és a német csapatok egyetlen puskalövés nélkül vonultak be a görög fővárosba. Athén teljesen sértetlenül került német kézre állapítja meg jól értesült helyről származó jelentés alapján a Német Távirati Iroda. Az egész balkáni hadjárat ideje alatt egyetlen bomba sem hullott Athénra, a legutolsó napok harcai alatt sem esett egyetlen géppuska, vagy ágyúlövés a görög fővárosra. Az összes légi és szárazföldi fegyveres támadások az Athéntól mintegy 10 kilométer távolságra lévő Pireusz kikötő ellen irányultak, ahol viszont annál nagyobb pusztításokat eredményeztek a sorozatos támadások a kikötőben horgonyzó és angol csapat- és hadianyagszállító hajókban. Hangsúlyozza a német jelentés azt is, hogy az utolsó napon, amikor Athén elesett, nem is került sor repülőgéptámadásra, mert az angol csapatok akkorra már messzire elmenekültek a főváros környékéről. A svéd „Aftonbladet" szintén befejezettnek tekinti a balkáni háborút és megállapítja, hogy az angolok görögországi vállalkozása ugyanolyan elhamarkodott tény volt, mint a megelőző többi vállalkozás. Semmi más eredményt nem hoztak, mint azt, hogy beláthatatlan szerencsétlenségbe sodorták jobb sorsra érdemes kis országokat és ártatlan népeiket. Svájci katonai szakértők abban látják a német sikerek titkát, hogy nehéz tüzérséget tudtak akcióba állítani a rendkívül nehéz görög terepen, holott az angol és görög hadvezetés lehetetlennek ítélte a német nehéz tüzérség felvonultatását. Ezért hiúsult meg a végső angol terv, Peloponnezosz védelme is, mert már nem jutott idő arra, hogy a felbomlott és vadul menekülő seregrészeket újra eggyé kovácsolják és a védelmi vonalba beállítsák. Az angol expedíciós sereg elszállítása még mindig a legnagyobb probléma a brit hadvezetőség számára — írja a svájci „Tribüne de Lausanne“. Anglia ezzel a kalanddal nemcsak sok embert, hanem jelentős mennyiségű hadianyagot is elvesztett, amire pedig éppen most volna égetően szükség Egyiptomban. Az angol visszavonuló csapatok a legkritikusabb helyzetbe kerültek. A mostani visszavonulást és hajóraszállást nem lehet összehasonlítani azzal, ami a múlt év nyarán Dünkirchenben történt. Akkor mindössze 35—100 kilométeres tengeri utat kellett megtenniük a menekülőknek és Dünkirchentől az anigol partokig valóságos hajóhidat vontak bárkákból, apró gőzösökből, vitorlásokból, halászhajókból, sőt evezős csónakokból is. Most azonban a legközelebbi menekülési hely Kréta szigete, amely Pireusztól 250, a görög part más részeitől 180—200 kilométer távolságra van. A behajózásra Pireuszon kívül más kikötő nem alkalmas, legfeljebb maguk az emberek tudnak feljutni a kis kikötőkben, vagy öblökben várakozó hajókra, a hadianyagot a parton kell hagyniok. A nyílt tengeren következik a menekülés legborzalmasabb része, mert a német repülők szüntelenül támadják a kitűnő célpontot nyújtó és a tiszta, felhőtlen időjárás következtében pompásan látható hajókat. Ezért olyan megdöbbentő arányú a pusztulás a csapatszállító hajókban. A legutolsó 11 nap alatt pontos megállapítás szerint 85 szállítóhajót találtak el a német repülők bombái és a hajók túlnyomó része nyomban el is süllyedt. A Voloszból és Athénból érkező jelentések szerint a német légierő hihetetlenül nagy hatással bombázza a menekülő angolokat szállító hajókat. A jelentések szerint az elmúlt napokban számtalan brit katona és tengerész holtteste sodródott az Égeitenger partjaira. A szörnyű látvány — hangoztatják a jelentések — leírhatatlan benyomást kelt a szemlélőkben. A stockholmi „Dagens Nyheter" a hadi jelentések kapcsán azt állapítja meg, hogy Görögország ma már csupán Kréta szigetéből és néhány kisebb szigetből áll Nagyon kétséges — írja a lap —, vájjon meg tudja-e védelmezni az angol flotta Kréta szigetét. Ha harcba szállnak a németekkel, akik a svéd lap szerint feltétlenül megkísérlik Kréta elfoglalását is, akkor egy időre még kitolódik a görög háború, de ez már nem változtat semmit azon a tényen, hogy Anglia teljesen kiszorult az európai szárazföldről és a tengelyhatalmak erői mindössze 1000 kilométerre állnak a Földközi-tenger keleti kulcsától, Szueztől. A sors iróniája, hogy pontosan 26 évvel ezelőtt, 1915 április 26-án indult meg Winston Churchill irányítása alapján az egyesült angol-ausztráliai-újzélandi csapatok támadása a Gallipoli félsziget és a Dardanellák ellen. A vállalkozás kudarcba fulladt és a brit csapatok 20.000 halott hátrahagyásával kénytelenek voltak visszavonulni. Most teljesen hasonló körülmények között, de aránytalanul nagyobb anyagi és előrkölési veszteségek közepette hiúsult meg az ugyancsak Winston Churchill