Pesti Hírlap, 1941. április (63. évfolyam, 74-97. szám)

1941-04-29 / 96. szám

Előfizetési ára 1 hóra 2 P 50 fillér. Két hóra 5 P. Negyed­évre 7 P. 50 fill. Fél­évre 15 P. Egy évre 30 P. Egyes szám ára hétköznap 8 fill., vasárnap 12 fill. (a pályaudvarokon is). BUDAPEST, 1941 ÁPRILIS 28. KEDD LXIII. ÉVFOLYAM, 98. (20.419) SZ. Churchill beszéde Winston Churchill angol miniszterel­nök vasárnap rádióbeszédet intézett az angolországi és a tengerentúli hallgató­sághoz. Churchill még soha ennyire őszintén nem tárta fel Angolország helyzetét. Elismerte Nagy-Britannia balkáni kudarcát és közben nem titkolta a jövő sötét lehetőségeit sem. A beszéd­ből a semleges stockholmi politikai kö­rök — a Német TI közlése szerint — azt látják, hogy az angol nép lelki álla­pota egyáltalában nem nevezhető nyu­­godtnak, másrészt a beszéd ismételt be­ismerése annak, hogy hibák történtek, s hogy bizonyos területeken hiányzik a szaktudás, egyes ügyköröket arra alkal­matlanok látnak el. Angolország, még ha Németország óriási erejét tekintetbe vesszük is, most a balkáni események­kel kapcsolatban annyira gyengének mutatkozott, hogy nem alaptalan annak feltételezése, hogy a brit szigetország politikai és hadászati vezetésében nagy szervi hibáknak kell lenniök. Churchill többek között kijelentette, hogy Angliának döntően meg kell nyernie az atlanti csatát, mert csak így maradhat fenn. Meggyőződése, hogy, noha az atlanti csata hosszú és nehéz lesz és kimenetele még nem dőlt el,­­ ennek a csatának „kedvezőbb“ szakasza következik. A balkáni helyzettel kap­csolatban kijelentette Churchill, hogy Anglia már a háború előtt megígérte segítségét Görögországnak. Ezt az ígé­retét meg kellett tartania. A néme­tek ezt letiporták, a bátor hadsere­gek el vannak vágva egymástól és az angoloknak meg kell kisérelniök, hogy visszajussanak a tengerhez. A földközitengeri háború a tengeren, a szárazföldön, a levegőben egyre vesze­delmesebbé, hosszadalmasabbá és kiter­jedtebbé válik, — mondotta Churchill. Az angol miniszterelnök beszéde egészben véve legjellemzőbb megnyil­vánulása annak a súlyos válságnak, amelybe Anglia jutott. Az egész Chur­chill beszéd nem egyéb, mint segélyké­rés az Egyesült Államok népéhez. A Wilhelmstrassen, — mint Berlinből jelentik — az a vélemény, hogy Chur­­chillnek ez a beszéde volt a leggyen­gébb, a legdefetistább és legnegatívabb megnyilatkozás, amelyet az angol nép a háború óta hallott. Csakhogy nem meri a jelenlegi helyzetből és a tények­ből a következtetéseket levonni, hanem azokra a hibákra apellál, amelyeket a tengelyhatalmak esetleg elkövethetné­nek. Churchillnek arra a célozgatására, hogy a háború esetleg kiterjed Ukraj­nára és a Kaukázusra is, a birodalmi kormány szóvivője azt válaszolta, hogy ezek a kitételek jellemzők az angol po­litikára, amely az angol sors beteljese­dését késleltető jelenségekkel próbálja feltartóztatni. Churchill maga beis­merte, hogy Anglia egy pillanatig sem hitt balkáni beavatkozásának sikeré­ben, ami más szóval annyit jelent, hogy Angolország a balkáni kalanddal új né­peket akart Németország útjába vetni, hogy azokat feláldozva, késleltető ele­meket kapcsoljon be az Anglia számára kedvezőtlenül fejlődő eseménysoro­zatba. A Völkischer Beobachter főleg a Churchill-beszédnek a balkáni esemé­nyeket tárgyaló kitételeivel foglalkozik. Churchill eltitkolta, hogy tulajdonkép­pen Anglia uszította a görögöket hábo­rúba és hogy az angol, francia csapatok partraszállásának terve már a háború kezdetétől fogva befejezett tény volt. ab. Churchill arra hivatkozott, hogy Új- Zéland és Ausztrália kormányai hozzá­járultak a balkáni expedícióhoz, de az ausztráliaiaknak afeletti elkeseredését, hogy ennek a veszedelmes kalandnak fövéráldozatait a gyarmatoknak kellett meghozniuk, lebecsülte. Anglia tudta, hogy a Görögországba küldött csapatok nem elegendők, de arra számított, hogy a görögországi beavatkozás után az an­gol közbelépés Görögország szomszédait is magával rántja, ez azonban nem kö­vetkezett be. Német részről egyébként megállapítják, hogy a német katonák a görögországi harcok során csupán egy ízben találkoztak, akkor is futtában, angol gyalogsággal, nem messze a gö­­­rög-jugoszláv határtól. Lindbergh kilépett a tartalékos légi hadtestből A német csapatok vasárnap reggel elfoglalták Athént • A Peloponnezoszon tervszerűen folynak a hadműveletek Nagyszámú csapatszállító hajót süllyesztettek el a görögor­szági vizeken — Korfut megszállták az olaszok ! Gépesített olasz és német oszlopok hatoltak be egyiptomi területre A római rádió súlyos bírálata Svájc magatartásáról A balkáni hadjárat huszonegyedik napján a német páncélos erők bevonul­tak Athénba és az Akropolis ormára kitűzték a birodalmi hadilobogót Ezzel a haditénnyel csaknem egyidejűleg ejtő­ernyős csapatok megszállták a korin­­thoszi földszorost és a csatornát, a Hit­lerről elnevezett testőrezred pedig me­­rész előretöréssel Epiruszból lenyomult a Korinthoszi-öböl partjára, átkelt a tengerszoroson, elfoglalta Patras kikö­tőjét és tovább nyomult befelé a pelo­­ponnézoszi hegyek közé. Az utolsó negyvennyolc órának ezek az eseményei foglalkoztatják az egész világsajtót és csaknem egyhangúlag állapítják meg a világ minden táján, hogy a balkáni háború már véget ért Ez a megállapítás tökéletesen helytálló, mert komoly hadműveletről görög föl­dön ezek után már nem lehet szó. Egy héttel ezelőtt még komoly katonai szak­értők is foglalkoztak azzal a lehetőség­gel, hogy ha Athént el is foglalják a németek, az angol-görög védősereg a Peloponnezoszra vonul és az ottani út­­talan hegyek között még nagyon sokáig fog ellenállni, mert a németek nem tudnak megfelelő erőket átvinni a ten­geren és a félszigeten kiépített tengeri és légi támaszpontok segítségével a gö­rög háborút esetleg hónapokig is ki le­het húzni. Most azonban mindezeknek a lehetőségeknek elejét vette a német ejtőernyős és gyorscsapatoknak a Pelo­­ponnezosz félszigeten való megjelenése és előrenyomulása. Maga a Peloponnezosz-félsziget való­ban tökéletes védekező terep, igazi ter­mészetes erőd. A teljesen rendszertelen hegyvonulatok több, egymástól szinte teljesen független részre osztják, ame­lyeket az ostromlóknak mind külön­­külön kellene megvívniok, hatalmas erő és anyagáldozat árán. A 2355 méter magas Chelmosz, a 2374 méteres Ziria, a 2225 méteres Olonosz, valamint a fél­sziget legmagasabb hegyvonulata, a 2409 méteres Tajgetosz az ókorban is teljesen önálló, egymástól független te­rületekre szaggatták az aránylag kicsi félszigetet — kétszer akkora, mint Pest vármegye —, úgyhogy Árkádia, Elisz, Argolisz, Achaia lakói alig érintkeztek egymással. Ez a természetes erődrend­szer azonban ellenállás nélkül jut a német csapatok kezére, mert a görög hadsereg ellenállóereje még Epiruszban megtört, az angolok pedig már csupán a hajóraszállás problémáját igyekeznek megoldani és így a görög föld utolsó bástyája Athénnal együtt esett el. A görög háború tulajdonkép Ther­­mopyle elestével ért véget. A hadijelen­tések megállapítják, hogy Athén előtt már semmi ellenállás nem volt és a német csapatok egyetlen puskalövés nélkül vonultak be a görög fővárosba. Athén teljesen sértetlenül került német kézre állapít­ja meg jól értesült helyről szár­mazó jelentés alapján a Német Távirati Iroda. Az egész balkáni hadjárat ideje alatt egyetlen bomba sem hullott At­hénra, a legutolsó napok harcai alatt sem esett egyetlen géppuska­, vagy ágyúlövés a görög fővárosra. Az összes légi és szárazföldi fegyveres támadások az Athéntól mintegy 10 kilométer tá­volságra lévő Pireusz kikötő ellen irá­nyultak, ahol viszont annál nagyobb pusztításokat eredményeztek a soroza­tos támadások a kikötőben horgonyzó és angol csapat- és hadianyagszállító hajókban. Hangsúlyozza a német jelen­tés azt is, hogy az utolsó napon, amikor Athén elesett, nem is került sor repülő­géptámadásra, mert az angol csapatok akkorra már messzire elmenekültek a főváros környékéről. A svéd „Aftonbladet" szintén befeje­zettnek tekinti a balkáni háborút és megállapítja, hogy az angolok görög­­országi vállalkozása ugyanolyan elha­markodott tény volt, mint a megelőző többi vállalkozás. Semmi más ered­ményt nem hoztak, mint azt, hogy be­láthatatlan szerencsétlenségbe sodorták jobb sorsra érdemes kis országokat és ártatlan népeiket. Svájci katonai szak­értők abban látják a német sikerek tit­kát, hogy nehéz tüzérséget tudtak ak­cióba állítani a rendkívül nehéz görög terepen, holott az angol és görög had­vezetés lehetetlennek ítélte a német nehéz tüzérség felvonultatását. Ezért hiúsult meg a végső angol terv, Pelo­­ponnezosz védelme is, mert már nem jutott idő arra, hogy a felbomlott és vadul menekülő seregrészeket újra eggyé kovácsolják és a védelmi vonalba beállítsák. Az angol expedíciós sereg elszállítása még mindig a legnagyobb probléma a brit hadvezetőség számára — írja a svájci „Tribüne de Lausanne“. Anglia ezzel a kalanddal nemcsak sok embert, hanem jelentős mennyiségű hadianya­got is elvesztett, amire pedig éppen most volna égetően szükség Egyiptom­ban. Az angol visszavonuló csapatok a legkritikusabb helyzetbe kerültek. A mostani visszavonulást és haj­óraszállást nem lehet összehasonlítani azzal, ami a múlt­ év nyarán Dünkirchenben tör­tént. Akkor mindössze 35—100 kilomé­teres tengeri utat kellett megtenniük a menekülőknek és Dünkirchentől az an­i­gol partokig valóságos hajóhidat von­tak bárkákból, apró gőzösökből, vitor­lásokból, halászhajókból, sőt evezős csónakokból is. Most azonban a legkö­zelebbi menekülési hely Kréta szigete, amely Pireusztól 250, a görög part más részeitől 180—200 kilométer távolságra van. A behajózásra Pireuszon kívül más kikötő nem alkalmas, legfeljebb maguk az emberek tudnak feljutni a kis kikö­tőkben, vagy öblökben várakozó ha­jókra, a hadianyagot a parton kell hagyniok. A nyílt tengeren következik a mene­külés legborzalmasabb része, mert a német repülők szüntelenül támadják a kitűnő célpontot nyújtó és a tiszta, fel­hőtlen időjárás következtében pompá­san látható hajókat. Ezért olyan meg­döbbentő arányú a pusztulás a csapat­szállító hajókban. A legutolsó 11 nap alatt pontos megállapítás szerint 85 szállítóhajót találtak el a német repü­lők bombái és a hajók túlnyomó része nyomban el is süllyedt. A Voloszból és Athénból érkező jelentések szerint a német légierő hihetetlenül nagy hatás­sal bombázza a menekülő angolokat szállító hajókat. A jelentések szerint az elmúlt napokban számtalan brit katona és tengerész holtteste sodródott az Égei­­tenger partjaira. A szörnyű látvány —­ hangoztatják a jelentések — leírhatat­lan benyomást kelt a szemlélőkben. A stockholmi „Dagens Nyheter" a hadi jelentések kapcsán azt állapítja meg, hogy Görögország ma már csupán Kréta szigetéből és néhány kisebb szigetből áll Nagyon kétséges — írja a lap —, vájjon meg tudja-e védelmezni az angol flotta Kréta szigetét. Ha harcba szállnak a németekkel, akik a svéd lap szerint fel­tétlenül megkísérlik Kréta elfoglalását is, akkor egy időre még kitolódik a gö­rög háború, de ez már nem változtat semmit azon a tényen, hogy Anglia tel­jesen kiszorult az európai szárazföldről és a tengelyhatalmak erői mindössze 1000 kilométerre állnak a Földközi-ten­ger keleti kulcsától, Szueztől. A sors iróniája, hogy pontosan 26 év­vel ezelőtt, 1915 április 26-án indult meg Winston Churchill irányítása alap­ján az egyesült angol-ausztráliai-újzé­­landi csapatok támadása a Gallipoli fél­sziget és a Dardanellák ellen. A vállal­kozás kudarcba fulladt és a brit csapa­tok 20.000 halott hátrahagyásával kény­telenek voltak visszavonulni. Most tel­jesen hasonló körülmények között, de aránytalanul nagyobb anyagi és előr­­kölési veszteségek közepette hiúsult meg az ugyancsak Winston Churchill

Next