Pesti Hírlap, 1941. augusztus (63. évfolyam, 174-198. szám)

1941-08-01 / 174. szám

Előfizetési ára 1 hóra 2 P 50 fill. Két hóra 5 P. Negyedévre 7 P 30 fill. Félévre 14 P 60 fill. Egy évre 29 P 20 fill. Egyes szám­ára hétköznap 10 fill., vasárnap 16 fill. (a pályaudvarokon is). Ára 10 fillér Ar­ Pesti Hírlap /r? BUDAPEST, 1941 AUGUSZTUSI. PÉNTEK LXIII. ÉVFOLYAM, 174. (20.497)SZ. Kormányzó Urunk beszéde a német és a magyar nép sorsszerű összetartozásáról és a közös ellenség elleni vállvetett harcról Dietrich von Jagow, a Német Birodalom új követe ünnepélyesen átnyújtotta megbízó levelét a Kormányzónak Brit és szovjet repülőgépek támadást intéztek Kirkenes ellen Ukrajnában a német erők mélyen benyomultak a visszavonulási mozdulatokat végző ellenség közé — A német harci repülők csütörtökre virradóra Moszkva katonai célpontjait bombázták —A Dnyeper felső folyásánál egy különösen maka­csul védett várost foglaltak el a németek — Az északi hadszíntéren hét szovjet­hadosztály részeit semmisítették meg Gyorscsapataink rendkívül véres veszteséget okoztak az ellenségnek A keleti hadszíntéren egyre jobban tisztázódik a helyzet. Különösen érde­kesen alakul a hadi helyzet a nagy arc­vonal déli szakaszán, Ukrajnában, ahol a magyar és a német csapatok együtt küzdenek Budjenin tábornagy serege ellen. Kijevtől délre az egész szovjet arcvonal megingott és a vezénylő tábornagy azon igyekszik, hogy a seregét minél kisebb vesztesé­gek árán visszavonja a Dnyeper folyó védelmi vonala mögé. A Stefani-iroda különtudósítója igen érdekesen vázolja ennek a frontszakasznak az eseményeit, amelyek annál inkább érdekelhetik a magyar közönséget, mert az ukrajnai csaták hősei a honvédek, még­pedig a mostani­­ harcok során a magyar lovas­ság szerepe került előtérbe. Az olasz tudósító megállapítása szerint a magyar és a német csapatok együttműködése következtében teljes meghiúsulás előtt áll a tervezett visszavonult,­^amllyet a 18. szovjet hadser­eg kellett volna utóvédharcokban fé teznie^ A magyar lovasság és a nétrt^t páncélosok részben o&eritettá^/re utóvédnek szánt had­­.iktátyfi\JSk, részben heves harcbaiyfel- 4^*CTiták. A legújabb német jelfépite­­sek szerint pedig a nénfö­­páiojofcmsz­­tagok messzire benyomjanak .a visata* ,vonulóban mévő szovjet hofedszkfedk, közé és teljes felbomlással fenyegetik az egész visszavonulási tervet. Ez a helyzet is egy újabb bizonyítéka annak, hogy a mai hadvezetéssel szemben már nem érvényesülhet a régi „visszavonu­­lsi iskola“ utóvédharcok árán való át­­csoportosítása és új állások elfoglalása. Külön kiemeli az olasz tudósítás a magyar lovasá­g nagyszerű harci erejét és akcióbalépésének eredményességét. Az egyik zászlóalj parancsnoka elmon­dotta — írja —, a magyar lovasságnak alkalma volt megmutatni az ukrajnai síkságon, hogy méltó hősies hagyomá­nyaihoz. A mozgó­háború is kitűnő al­kalmat ad a lovasságnak arra, hogy megmutassa, mit tud. A magyar lovas­dandárok állandóan harcban állanak az ellenséges hátvédekkel és keményen próbára teszik azokat. A bolsevikiek kétségbeesett erőfeszítéseket tettek, hogy kijussanak a bekerítésből. Ezek a kisérletek azonban egymásután meg­­h­úsultak. A magyar csapatok, amelyek szoros együttműködésben vannak a né­metekkel, igen sok foglyot ejtettek és igen nagymennyiségű hadianyagot zsák­mányoltak. A magyar csapatok most heves harcok között folytatják az előre­nyomulást. Az olasz jelentés végül kiemeli ama magyar üteg legénységének hősies har­cát, amely vitézül szembeszállt az üte­get megközelítő szovjetorosz gépesített hadoszloppal. A magyar csapatok sorozatos galíciai és ukrajnai győzelmeivel foglalkozik az olasz egyetemi ifjúság harcos szellemű lapja, a „Libro e Mocchetto“ is. A lap összefoglaló képet ad a magyar nemzet harcos múltjáról a nyugateurópai civi­lizáció védelmében érdemekben gazdag történelméből, majd hangoztatja, hogy amint a magyar nép nem tudja feledni szenvedéseit és áldozatos küzdelmeit, úgy a világnak sem szabad megfeled­keznie arról, mennyi igazságtalanság érte a magyarságot a gonosz és ostoba páriskörnyéki békediktátumok követ­keztében. Az első szó, amely igazságot követelt Magyarország számára, éppen a baráti Itáliából hangzott el és ez a barátság, amely mindkét nép lelkében mély gyökeret vert, tartós és szilárd lesz. Az Egyesült Államok és a Szovjet között nagyban folyik a barátkozás — írja az olasz sajtó Hopkins amerikai megbízott moszkvai látogatásával kap­csolatban. Hopkins azért ment el Mosz­kvába — írják —, mert Amerika kife­jezett ígéretet tett a Szovjetnek, hogy hadianyagot fog szállítani, a Szovjet ezt most nagyon sürgősen követeli, de Amerika csak igen korlátozott mérték­ben tud szállítani. Ennek több oka van. Először is az, hogy az amerikai hadi­ipar, magának Rooseveltnek és a többi ipari vezérnek saját elismerése szerint, még az Angliával szemben vállalt szál­lítási kötelezettségeinek sem tud eleget tenni, mert Anglia szükségletei sokkal gyorsabb iramban mutatkoznak, mint az amerikai ipari termelés irama. Chur­chill legutóbbi beszéde is tulajdonkép újabb sürgetés volt Amerika felé. De még ha rendelkezésre is állana Amerikában a Szovjet számára szállí­tandó hadianyag, akkor is olyan föld­rajzi nehézségek tornyosulnak a szállí­tások elé, amelyeket sem Amerika, sem Anglia, sem pedig a Szovjet nem képes elhárítani. Ma az egyetlen lehetőség az amerikai szállítmányok eljuttatására, Vladivosztok kikötője és a szibériai vasút. A Csendes-óceánon való hajóút azonban rendkívül hosszadalmas és olyan nagy hajótömeget igényel, ami nem áll az Egyesült Államok rendel­kezésére, annál kevésbé, mert számíta­ni­uk kell az Európa, illetőleg Anglia felé irányuló szállításoknál előálló foly­tonosan növekvő hajótér-veszteségre is. A szibériai vasút pedig a valóságban Japán ellenőrzése alatt áll, illetőleg Ja­pán beleegyezése nélkül komoly szállí­tást ezen a vasúton nem lehet végre­hajtani. Végeredményben tehát — vonja le a következtetést az olasz sajtó —, a Szov­jetnek ígért amerikai hadianyag-segít­ség nagyon hasonlít ahhoz, amit annak­idején Jugoszláviának és Görögország­nak ígértek. Minden jel arra mutat, hogy Hopkins ugyanazt a szerepet játssza el most Moszkvában, mint a so­kat szerepelt Donovan ezredes a tavasz­­szal a Balkánon. Anglia és a Szovjet szövetkezéséről rendkívül éles cikket ír az ismert né­met közíró, Megerle Károly, a Berliner Börsenzeitungban. „Az angol hírverés számára — írja — most a legnehe­zebb probléma, hogy igazolja eljárását az Anglia mögött álló országnélküli kor­mányok és népek nélküli államfők előtt, akik egyre türelmetlenebbül kérnek biztosítékokat Angliától, hogy a jöven­dő Európában a Szovjet nem fog je­lentkezni a zsákmányért. Anglia most úgy szeretné a dolgot beállítani, mint­ha erre képes volna. Az a német meg­állapítás, hogy Európának a német se­regek és szövetségeseik közbelépése nélkül az ugrásra kész bolseviki táma­dással szemben semmiféle menekülési lehetősége nem lett volna, továbbá az a megállapítás, hogy Anglia a bolse­­vizmussal kötött szövetségében Moszk­vának szabad kezet ígért Európában, az angol propagandát kínos helyzetbe hozta.“ Amerika és Japán helyzete is igen érdekesen bonyolódik. Mind a politikusok kijelentéseiből, mind pedig a sajtó magatartásából az állapítható meg, — írja a svéd sajtó — hogy az Egyesült Államok szeretnék teljesen különválasztani a japáni kér­dést az európai háború kérdésétől. Erre vall egy Vichyből érkező híradás is. Az USA nagykövetségének körei­ben nyíltan, sőt szinte célzatosan han­goztatják: Washingtonban még mindig nem mondtak le arról a lehetőségről, hogy az USA és Japán között együtt­működés jöjjön létre. Ezt a véleményt azzal támasztják alá, hogy Roosevelt még mindig nem intézkedett az egész Japánba irányuló amerikai kőolajkivi­tel elzárásáról. Szerintük Holland- India­ nyilatkozata is kétségtelenül amerikai befolyás eredménye. Ez a nyi­latkozat megállapítja, hogy felelőtlen híresztelés volt, mintha beszüntették volna Japán számára a borneói kőolaj szállítását. Holland-India csak bizo­nyos gazdasági rendszabályokat lépte­tett életbe, de ez nem érintheti a kő­­olajszállítást. Rámutatnak amerikai­ po­litikai körökben arra is, hogy a japáni hajók már újra megjelenhetnek az amerikai kikötőkben. Ezekben­ a kö­rökben nem titkolják, hogy Tokió és­ Washington között a helyzetet nem­ annyira Japánnak a keletázsiai­­­tér­ségben történt akciója befolyásolja. A will jerenti: A honvéd gyorscsapatok az ellenség ismételt ellentámadásait vissza­verve, rohamosan fmyta taik előretörésüket. A s*vjet csapatok egyik külö­nösen heve^4Ant*nak^a során honvédeink jAdAvül véres veszteségeket okoztak ayjjfeoséspiekfereknek a jíarcokfwor­ske/ében méltóképpen oszto­zik légiW^onK néhány Vprtfibázóköteléke isjamelygJwímételten megtámadták az ellenség vissz^paufjT oszlopait s jól céWBtt ^(í^ibáikkal sorozatos pánikot keltettek s na^/iuf­iiH^Vkat vittek véghez azok tömött soraiban. Egyik kerékpáros-zászlóaljunk teljesítménye Az Ukrajnában harcoló magyar gyorscsapatok szellemének elismerésre­­méltó bizonyítékát szolgáltatta egyik kerékpáros-úfsselóaljunk. Ez a zászlóalj rendkívül zilált közlekedői viszonyok között is,a fáradságot nem kímélve, éjjel-nappali menek^piel követte a különösei ifafSz^sterepszakaszokon át­hatoló gépesitiA^erigtlmét, noha utf^iak ej­tatása^halyenként valósággal emberfeletti MIeszjt«isd volt csa^Q lehetséges. /X^elkes kerékpárosok akaraterete yfezjiroan minnlen nehézséget leMzdösér A,a kiváló csapat min­denütt időben érkezve­ hatásosan avatkozhatott bele a gépesített köte­lékek harcába.

Next