Pesti Hírlap, 1941. augusztus (63. évfolyam, 174-198. szám)
1941-08-20 / 189. szám
mi AUQ.20 Előfizetési ára 1 hóra 2 P 50 fill. Két hóra 5 P. Negyedévre 7 P 1.0 fill. Félévre 14 P 60 fill. Egy évre 29 P 20 fill. Egyes szám ára hétköznap 10 fill, vasárnap 16 fill. (a pályaudvarokon is).Pesti Hírlap SZERD Ar I ,X IIJfciAMT YZI/Stf) » ASS* v'v.efwi;*lfty:" —„JjMrapest, VS*|k f"v?^ilní^'Császár-it 7^*CS. .^448^’95 és Erzsé István király ünnepe Egy nemzet, mely ezeréves történelmi és szellemi távlatokban gondolkozik, megtanulja, hogy nemzeti eszményeit és értékeit akarva-akaratlan állandó revíziónak vesse alá. Ez a revízió, ez a „néma népszavazás“, mint egy francia tudós nevezte, a nemzet állandó számvetése, lelkiismeretének örökös önvizsgálata. Három esztendő előtt, mikor földrengésszerű történelmi események változtatták meg Európa politikai térképének felületét, Magyarország, amely akkor még a trianoni határok között készült az elkövetkező idők történelmi feladataira, az országépitő első nagy keresztény király, Szent István halálának kilencszázadik évfordulóját ünnepelte. Az esztendő a nemzeti székéi számára annak ^ számvetésnek bentel el, mely az ilyen igazi Ártalomra^/ tölti mi los ünnepségben túl a ( £!ti letenaTvégez* önvizsgálukban erényinek, Qádiáinak eredeti fés hibáinak eredeti, vála, s siker és falsors nagy, késTfí * Három évvel ezelőtt, Ist’ halálának jubileumi esztendejében, a magyar szellemiség egységesen kiáltotta világgá az önmaga és a világ számára egyformán időszerű kérdést: mi a magyar? ... Mintha a nagy király emlékének szellemidézése a válságos sorsfordulatokban élő Európa egyik legnagyobb megrázkódtatásának idejében felrázta volna a nemzetet, hogy megint egyszer tisztázza legjobb szellemei szavával önmaga és a világ előtt létének és léte jogosultságának örök kérdéseit. Tudósok, írók, költők iparkodtak felelni erre a kérdésre. S mikor megindult a hadigépezet a világ békés tájai felett, mikor Európa nagy nemzetei halálos mérkőzést kezdettek egy új, emberibb és igazságosabb európai rend kialakításáért, Kelet és Nyugat határán egy európai nemzet vivődő szellemi önvizsgálatot tartott, mintha a véres, nagy vizsga előidejében, az európai hivatás és szerep legnagyobb megrázkódtatásának pillanatában cáfolhatatlanul felelni akarna a világnak a magyarság feladatairól és történelmi életjogosultságáról. S a vita és válasz kérdései és feleletei ezeréves távlatban keresték az érveket a magyarság létének és szerepének bizonyítására. Mintha kilencszázegynéhány év előtt egy nagy alkotó és építő magyar szellem örök időkre megfogalmazta volna a magyarság szerepének és feladatainak kátéját, megfogalmazta néhány törvényben és alkotásban, melók kibírták egy ezredév változó történelmi szemléleteinek minden bírálatát. Megfogalmazta abban a szellemiségben, mely minden írott törvénynél maradandóbb és évülhetetlenebb törvénye a magyarságnak, a keresztény és európai hivatástudat szentistváni szellemiségének magyar öntudatában. Egy évezred nemcsak társadalmi szerkezeteket koptat el, vallásokat őröl meg, országhatárokat változtat és népeket töröl el a föld színéről, egy évezred alatt szellemi hatóerejüket vesztik olyan eszmények is, melyek a maguk idejében forradalmasították az emberi együttélés rendjét. De a szentistváni állameszme, — mi tudjuk és az idő bizonyítja a történelem ítélőszéke előtt — nincs alávetve az idő teherpróbájának. Az a tény, hogy a Duna-Tisza közén nemzeti hajlékot tudott építeni ezer éven át egy Napkeletről idevándorolt, harcos, lélekszámra nem túlságosan népes nemzet, s egy évezred minden történelmi viharai közepette, népesebb és A német és a magyar hadi jelentésiből egyre világosabban bontakozik ki a Dél-Ukrajnában elért j~lentősége. Nikolajev kiWfcj^Hms/Elfoglalása ^agy jelentőségz Arhadita Rjv volt, igazta az egész ukrajny szovjet^eregnek a Bug folyóra támjpz ki Ay'arcvonalát. Ukraj ta%/*PErjzi adottságai u: előn^aki a védekezé^rendsígj^' vesszarábia \ttárától a a&ketejtenger^art\^gig nagyjában *Tárháza: tér felé haladó folyam*M3sztíria területét uj mag a védő rov^etekre. A Pruth folyó fonala után következik a Dnyeszter, azután a Bug, majd a Dnyeper, a Donee és a Don, mindegyik egy-egy újabb természetes védővonal. A keleti hadszíntéren a helyzet ma az, hogy a német és a magyar seregtestek a Bug és a Dnyeper torkolatánál fekvő Nikolajev elfoglalásával nemcsak az Odesszánál levő szovjet seregrészeket kerítették be és szorítják neki mind nagyobb erővel a tengernek, hanem lehetetlenné tették a szovjet ellenállást a Bug és a Dnyeper közötti területen is. Ma már egy-két kisebb jelentőségű hídfőálláson kívül szovjet erők nincsenek a Dnyeper nyugati partján. A kérdés ezek után az, vájjon sikerül-e Budjennn tábornoknak megvert seregét annyira rendbeszedni, hogy a Dnyeper túlsó oldalán komoly ellenállást fejthessen ki és rendelkezik-e olyan ember- és anyagtartalékokkal, hogy meg tudja védeni a Szovjetbirodalom legértékesebb területrészét, a Donee és a Don vidékének szénbányáit és ipartelepeit. A Dnyeper-vonal elérésével a németmagyar haderők keleti irányban elérték a Szovjet elleni arcvonal szmolenszki hatalmasabb fajták között, a szláv, germán és keleti politikai erővonalak metszőpontjában a törzsből nemzetet, a településből államot tudott építeni, meg tudta őrizni csodálatos, gazdag és üde nyelvét, meg tudta védeni a napnyugati keresztény műveltséget a pogány Kelet támadásai ellen, intézményeiben, államiságában otthont tudott nyújtani minden jószándéku és nemzethű fajtának, mely ezen a tájon otthont keresett, s török, tatár hordák dúlása nem tudta megdönteni a keresztény műveltség utolsó keleteurópai végvárának bástyáit, a bécsi imperializmus nem tudta elbuktatni függetlenségét: a szentistváni szellem diadala. Szent István napjának ünnepét az árpádházi királyok parancsa avatta a nemzeti lélek számvetésének ünnepévé: ezen a napon, évszázadokon át, összegyűltek a nemzet hivatott vezetői és gyűlést tartottak, melyen megvitatták a magyarság sorskérdéseit. A nagy szent király névünnepének közjogi jelentősége az idők során elhalványodott, de annál fényesebb értelemmel ragyogott fel a nemzeti lélek öntudatában, mely szakaszának megfelelő távolságot, tehát több mint 600 kilométernyire állanak benn a Szovjet területén, de ennek a második benyomuló éknek az előrehaladása még nagyobb veszedelmeket teítet számára, mint az arcvonal ferra epső szakaszán, ahol Moszkva mutat az ék iránya. Az már nyilvánvaló tény, hogy a szovjet haderő az eddig elszenvedett veszteségek következtében aligha tud az arcvonal minden szakaszán egyformán erős ellenállást kifejteni, most tehát választania kell, Moszkva vagy Szentpétervár védelmét gyöngíti-e, vagy pedig megnyitja az utat a német és szövetséges seregek számára a Kaukázus felé? Budjenni serege súlyos csapásokat szenvedett a bugmenti csatákban, jogos az a feltevés, hogy ez a sereg egymagában már nem képes megállítani a nagy lendülettel előrenyomuló szövetséges csapatokat, segítséget kell kapnia. A segítséget a Szovjet maga nem tudja máshonnan előteremteni, csak az arcvonal egy másik szakaszáról, de még akkor is kétséges, várjon idejében és elég nyomatékkal léphet-e fel a déli irányba vezényelt segítség és fennmarad a kérdés, mi történik akkor a meggyengített arcvonalszakaszon? Ezek mind olyan kérdések, amelyek most nemcsak magát a szovjet hadvezetőséget foglalkoztatják a legkomolyabban, hanem az egyesült angol-amerikai-szovjet haditanácsot is. Hogy az ukrajnai győzelmeknek milyen nagy a jelentőségük arra legjobban a külföldi sajtó világít rá. A Newyork Herald Tribune moszkvai hírforrásból jelenti: „A németek egyik darabot a másik után harapják le a Szovjet területéből. Ezt maguk a bolsevisták is kénytelenek elismerni és deezt a napot, különösebb közjogi tartalom és jelentőség nélkül is, a magyar nemzet lelkiismereti önvizsgálata ünnepnapjának tartja. Ezen a napon, békében és háborúban, összegyűlnek az ország fővárosában a magyar vidékek zarándokainak tízezrei, s ünnepélyes áhítattal haladnak egy nemzet nagyjai és névtelenjei a várbeli plébániatemplom ereklyetartójában őrzött Szent Jobb nyomában, hitet tesznek a világ előtt magyarságukról, fogadalmat tesznek önmaguk számára nemzeti kötelességeikről. Ebben az évben csendesebb, mutatósságában és külsőségeiben színtelenebb az ünnep, mint volt más években: az ország hadban áll, az ország népe megint egyszer teljesíti, mint anyyiszor az elmúlt ezer évben, keresztény és európai kötelességét. Az ünnep kevésbé mutatós, de annál bensőségesebb. Ebben az évben vonul fel — huszonkét éve először —, az István-napi körmenetben a hazatért Észak-Erdély és Bácska népe. A szentisváni Magyarország nemcsak lelkében töretlen és egységes ezen az ünnepen, hanem államhatáraiban is kerekebb és egészebb, ismerik azt is, hogy erős ellenséges nyomás alatt állanak.“ Robert Fraser, a hivatalos angol katonai szakíró sem látja rózsásnak a keleti helyzetet: „Ami a Szovjet általános hadihelyzetét illeti — írja Fraser — csak annyit mondhatok, hogy nem lehet nagyon jó. Bár az ellenség (a németek) meglehetősen meggyengült, még mindig nagyon erős és össze tudja vonni erőit a megfelelő helyeken.“ A Newyork Times már nem ilyen burkoltan ír a helyzetről: „A Budjenii-hadsereg most az életéért harcol. A Szovjet egyik legértékesebb ipar és nyersanyag termelő vidékét védelmezi és nagyon jól tudja, hogy igen nehéz helyzetben van.“. A moszkvai rádió hadijelentése igen szűkszavú, de részben beismerő: „Erős ellenállás után kiürítettük Nikolajevet és Krivoj Rogot.“. Sokkal érdekesebb mindezeknél a londoni hírszolgálat. A Times eredeti harctéri jelentése ezt mondja: „A német csapatok előrenyomulási napi átlaga 40 kilométer. Ez meglepően jónak mondható. Ezáltal a német csapatok igen jelentős előnyökhöz jutottak, sokszor még olyan területeken is, ahol a Szovjet pusztító politikája teljesen érvényesült.“ Végül pedig közvetve szerezhetünk tudomást, milyen lehet a valódi helyzet keleten. A hivatalos Reuter-jelentés így szól: „Churchill, Roosevelt és Sztálin már kírülódott moszkvai megbeszélése a legjobb pillanatban következik be, miután a Szovjet anyagveszteségeit pótolni kell.“ Ebből a rövid jelentésből megtudjuk azt, hogy a szovjet anyagvesztesége olyan nagy, hogy az Egyesült Államok és Anglia kiküldöttei közös megbékélésre ülnek össze Sztálinnal, hogy a veszteségek pótlásának kérdését megvimint volt az elmúlt évtizedekben. S most, mikor a nemzet megint egyszer minden erejének harcbavetésével teljesíti európai és keresztényi feladatát, az ünneplő Magyarország lelkét teljesen áthatja a történelmi számvetés kötelességének öntudata. Tudjuk és érezzük, hogy a világon végigsüvöltő szélviharban akkor óvhatjuk csak meg a magyar nemzeti lét sértetlenségét, ha közéletben és magánéletben, szolgálatban és önfeláldozásban, szemléletben, műveltségben, igazságosságban, méltányosságban és törhetetlen magyarságban nemcsak az ünnepnapokon, hanem a munkanapok minden cselekedetében is hitet teszünk a szentistváni eszmék mellett. Keresztény műveltség és hit, hűséges magyarság és türelmesség a nemzetiségek ügyeiben, szociális szolgálat és társadalmi kiegyenlítés: ezek a szentistváni mű pillérei, melyekre ezeréves alkotását felépítette. A napon, melyet e válságos esztendő a szó mélyebb értelmében is ünneppé avat, a megnagyobbodott nemzet minden következménnyel kénytelen megszívlelni nagy alkotójának tanításait. Iránban katonai záróvonalat vontak az olajforrások biztosítására A Dnyepertől nyugatra elterülő egész terület a szövetségesek kezére jutott . Megindult a támadás Odessza ellen . Nikolajev hadikikötőjében egy 35 ezer tonnás csatahajó és egy 10 ezer tonnás cirkáló került a németek kezébe Churchill átnyújtotta a királynak Roosevelt üzenetét