Pesti Hírlap, 1941. augusztus (63. évfolyam, 174-198. szám)

1941-08-20 / 189. szám

mi AUQ.20 Előfizetési ára 1 hóra 2 P 50 fill. Két hóra 5 P. Negyedévre 7 P 1.0 fill. Félévre 14 P 60 fill. Egy évre 29 P 20 fill. Egyes szám ára hétköznap 10 fill, vasárnap 16 fill. (a pályaudvarokon is).P­esti Hírlap SZER­D Ar I ,X I­IJfciAMT YZI/Stf) » ASS* v'v.efwi;*l­fty:" —„JjMrapest, VS*|k f"v?^ilní^'Császár-i­t 7^*CS. .­^448^’95 és Erzsé­ István király ünnepe Egy nemzet, mely ezeréves történelmi és szellemi távlatokban gondolkozik, megtanulja, hogy nemzeti eszményeit és értékeit akarva-akaratlan állandó revíziónak vesse alá. Ez a revízió, ez a „néma népszavazás“, mint egy francia tudós nevezte, a nemzet állandó szám­vetése, lelkiismeretének örökös önvizs­gálata. Három esztendő előtt, mikor földrengésszerű történelmi események változtatták meg Európa politikai tér­képének felületét, Magyarország, amely akkor még a trianoni határok között készült az elkövetkező idők történelmi feladataira, az országépitő első nagy keresztény király, Szent István halálá­nak kilencszázadik évfordulóját ünne­pelte. Az esztendő a nemzeti szék­éi számára annak ^ számvetésnek ben­tel­ el, mely az ilyen igazi Ártalomra^/ tölti mi los ünnepségben túl a ( £!ti letenaTvégez* önvizsgá­­lukban erényinek, Qá­diáinak eredeti fés hibáinak eredeti, vála, s siker és falsors nagy, késTfí * Három évvel ezelőtt, Ist’ halálának jubileumi esztendejében, a magyar szellemiség egységesen kiáltotta világgá az önmaga és a világ számára egyformán időszerű kérdést: mi a ma­gyar? ... Mintha a nagy király emlé­kének szellemidézése a válságos sors­fordulatokban élő Európa egyik legna­gyobb megrázkódtatásának idejében felrázta volna a nemzetet, hogy megint egyszer tisztázza legjobb szellemei sza­vával önmaga és a világ előtt létének és léte jogosultságának örök kérdéseit. Tudósok, írók, költők iparkodtak felelni erre a kérdésre. S mikor megindult a hadigépezet a világ békés tájai felett, mikor Európa nagy nemzetei halálos mérkőzést kezdettek egy új, emberibb és igazságosabb európai rend kialakí­tásáért, Kelet és Nyugat határán egy európai nemzet vivődő szellemi önvizs­gálatot tartott, mintha a véres, nagy vizsga előidejében, az európai hivatás és szerep legnagyobb megrázkódtatásá­nak pillanatában cáfolhatatlanul felelni akarna a világnak a magyarság felada­tairól és történelmi életjogosultságáról. S a vita és válasz kérdései és feleletei ezeréves távlatban keresték az érveket a magyarság létének és szerepének bi­zonyítására. Mintha kilencszázegyné­­hány év előtt egy nagy alkotó és építő magyar szellem örök időkre megfogal­mazta volna a magyarság szerepének és feladatainak kátéját, megfogalmazta néhány törvényben és alkotásban, me­lók kibírták egy ezredév változó tör­ténelmi szemléleteinek minden bírála­tát. Megfogalmazta abban a szellemi­ségben, mely minden írott törvénynél maradandóbb és évülhetetlenebb tör­vénye a magyarságnak, a keresztény és európai hivatástudat szentistváni szellemiségének magyar öntudatában. Egy évezred nemcsak társadalmi szer­kezeteket koptat el, vallásokat őröl meg, országhatárokat változtat és népeket töröl el a föld színéről, egy évezred alatt szellemi hatóerejüket vesztik olyan eszmények is, melyek a maguk ide­jében forradalmasították az emberi együttélés rendjét. De a szentistváni állameszme, — mi tudjuk és az idő bi­zonyítja a történelem ítélőszéke előtt — nincs alávetve az idő teherpróbájá­­nak. Az a tény, hogy a Duna-Tisza kö­zén nemzeti hajlékot tudott építeni ezer éven át egy Napkeletről idevándorolt, harcos, lélekszámra nem túlságosan né­pes nemzet, s egy évezred minden tör­ténelmi viharai közepette, népesebb és A német és a magyar hadi jelentési­ből egyre világosabban bontakozik ki a Dél-Ukrajnában elért j~­lentősége. Nikolajev kiWfcj^Hms/Elfog­lalása ^agy jelen­tőségz Arhadita Rjv volt, igazta az egész uk­­rajny szovjet^eregnek a Bug folyóra támjpz ki Ay'arcvonalát. Ukraj ta%/*PEr­jzi adottságai u: előn^aki a védekezé^rendsígj^' vessz­­arábia \ttárától a a&ketejtenger^art­­\^gig nagyjában *T­árháza: tér felé haladó folyam*M3szt­íria területét uj mag a­ védő rov^etekre. A Pruth folyó fonala után következik a Dnyeszter, azután a Bug, majd a Dnyeper, a Donee és a Don, mindegyik egy-egy újabb természetes védővonal. A keleti hadszíntéren a helyzet ma az, hogy a német és a magyar se­regtestek a Bug és a Dnyeper torkola­tánál fekvő Nikolajev elfoglalásával nemcsak az Odesszánál levő szovjet se­regrészeket kerítették be és szorítják neki mind nagyobb erővel a tengernek, hanem lehetetlenné tették a szovjet el­lenállást a Bug és a Dnyeper közötti te­rületen is. Ma már egy-két kisebb je­lentőségű hídfőálláson kívül szovjet erők nincsenek a Dnyeper nyugati part­ján. A kérdés ezek után az, vájjon sike­rül-e Budjennn tábornoknak megvert seregét annyira rendbeszedni, hogy a Dnyeper túlsó oldalán komoly ellenál­lást fejthessen ki és rendelkezik-e olyan ember- és anyagtartalékokkal, hogy meg tudja védeni a Szovjetbirodalom legértékesebb területrészét, a Donee és a Don vidékének szénbányáit és ipar­telepeit. A Dnyeper-vonal elérésével a német­magyar haderők keleti irányban elérték a Szovjet elleni arc­vonal szmolenszki hatalmasabb fajták között, a szláv, ger­mán és keleti politikai erővonalak met­szőpontjában a törzsből nemzetet, a településből államot tudott építeni, meg tudta őrizni csodálatos, gazdag és üde nyelvét, meg tudta védeni a napnyu­gati keresztény műveltséget a pogány Kelet támadásai ellen, intézményeiben, államiságában otthont tudott nyújtani minden jószándéku és nemzethű fajtá­nak, mely ezen a tájon otthont kere­sett, s török, tatár hordák dúlása nem tudta megdönteni a keresztény művelt­ség utolsó keleteurópai végvárának bástyáit, a bécsi imperializmus nem tudta elbuktatni függetlenségét: a szent­istváni szellem diadala. Szent István napjának ünnepét az árpádházi királyok parancsa avatta a nemzeti lélek számvetésének ünnepévé: ezen a napon, évszázadokon át, össze­gyűltek a nemzet hivatott vezetői és gyűlést tartottak, melyen megvitatták a magyarság sorskérdéseit. A nagy szent király névünnepének közjogi jelentő­sége az idők során elhalványodott, de annál fényesebb értelemmel ragyogott fel a nemzeti lélek öntudatában, mely szakaszának megfelelő távolságot, tehát több mint 600 kilométernyire állanak benn a Szovjet területén, de ennek a második benyomuló éknek az előreha­ladása még nagyobb veszedelmeket te­­ítet számára, mint az arcvo­­nal­ ferra epső szakaszán, ahol Moszkva mutat az ék iránya. Az már nyil­vánvaló tény, hogy a szovjet haderő az eddig elszenvedett veszteségek követ­keztében aligha tud az arcvonal min­den szakaszán egyformán erős ellenál­lást kifejteni, most tehát választania­ kell, Moszkva vagy Szentpétervár vé­delmét gyöngíti-e, vagy pedig megnyit­ja az utat a német és szövetséges sere­gek számára a Kaukázus felé? Budjen­ni serege súlyos csapásokat szenvedett a bugmenti csatákban, jogos az a felte­vés, hogy ez a sereg egymagában már nem képes megállítani a nagy lendület­tel előrenyomuló szövetséges csapato­kat, segítséget kell kapnia. A segítséget a Szovjet maga nem tudja máshonnan előteremteni, csak az arcvonal egy má­sik szakaszáról, de még akkor is kétsé­ges, várjon idejében és elég nyomaték­kal léphet-e fel a déli irányba vezé­nyelt segítség és fennmarad a kérdés, mi történik akkor a meggyengített arc­­vonalszakaszon? Ezek mind olyan kérdések, amelyek most nemcsak magát a szovjet hadve­zetőséget foglalkoztatják a legkomo­lyabban, hanem az egyesült angol-ame­­rikai-szovjet haditanácsot is. Hogy az ukrajnai győzelmeknek milyen nagy a jelentőségük arra legjobban a külföldi sajtó vilá­gít rá. A Newyork Herald Tribune moszkvai hírforrásból jelenti: „A németek egyik darabot a másik után harapják le a Szovjet területéből. Ezt maguk a bolse­visták is kénytelenek elismerni és de­ezt a napot, különösebb közjogi tarta­lom és jelentőség nélkül is, a magyar nemzet lelkiismereti önvizsgálata ün­nepnapjának tartja. Ezen a napon, bé­kében és háborúban, összegyűlnek az ország fővárosában a magyar vidékek zarándokainak tízezrei, s ünnepélyes áhítattal haladnak egy nemzet nagyjai és névtelenjei a várbeli plébániatemp­lom ereklyetartójában őrzött Szent Jobb nyomában, hitet tesznek a világ előtt magyarságukról, fogadalmat tesz­nek önmaguk számára nemzeti köteles­ségeikről. Ebben az évben csendesebb, mutatósságában és külsőségeiben szín­telenebb az ünnep, mint volt más évek­ben: az ország hadban áll, az ország népe megint egyszer teljesíti, mint any­­­­yiszor az elmúlt ezer évben, keresz­tény és európai kötelességét. Az ünnep kevésbé mutatós, de annál bensősége­sebb. Ebben az évben vonul fel — hu­szonkét éve először —, az István-napi körmenetben a hazatért Észak-Erdély és Bácska népe. A szentisváni Magyar­­ország nemcsak lelkében töretlen és egységes ezen az ünnepen, hanem ál­lamhatáraiban is kerekebb és egészebb, ismerik azt is, hogy erős ellenséges nyo­más alatt állanak.“ Robert Fraser, a hivatalos angol katonai szakíró sem látja rózsásnak a keleti helyzetet: „Ami a Szovjet általános hadihelyzetét illeti — írja Fraser — csak annyit mondha­tok, hogy nem lehet nagyon jó. Bár az ellenség (a németek) meglehetősen meg­gyengült, még mindig nagyon erős és össze tudja vonni erőit a megfelelő he­lyeken.“ A Newyork Times már nem ilyen burkoltan ír a helyzetről: „A Budjenii-hadsereg most az életéért har­col. A Szovjet egyik legértékesebb ipar és nyersanyag termelő vidékét védel­mezi és nagyon jól tudja, hogy igen ne­héz helyzetben van.“. A moszkvai rádió hadijelentése igen szűkszavú, de részben beismerő: „Erős ellenállás után kiürítettük Nikolajevet és Krivoj Rog­ot.“. Sokkal érdekesebb mindezeknél a londoni hírszolgálat. A Times eredeti harctéri jelentése ezt mondja: „A német csapatok előrenyo­mulási napi átlaga 40 kilométer. Ez meglepően jónak mondható. Ezáltal a német csapatok igen jelentős előnyök­höz jutottak, sokszor még olyan terüle­teken is, ahol a Szovjet pusztító­ politi­kája teljesen érvényesült.“ Végül pedig közvetve szerezhetünk tudomást, milyen lehet a valódi helyzet keleten. A hivatalos Reuter-jelentés így szól: „Churchill, Roosevelt és Sztálin már kírülódott moszkvai megbeszélése a legjobb pillanatban­­ következik be, miután a Szovjet anyagveszteségeit pó­tolni kell.“ Ebből a rövid jelentésből megtudjuk azt, hogy a szovjet anyagvesztesége olyan nagy, hogy az Egyesült Államok és Anglia kiküldöttei közös megbéké­lésre ülnek össze Sztálinnal, hogy a veszteségek pótlásának kérdését megvi­mint volt az elmúlt évtizedekben. S most, mikor a nemzet megint egyszer minden erejének harcbavetésével telje­síti európai és keresztényi feladatát, az ünneplő Magyarország lelkét teljesen áthatja a történelmi számvetés köteles­ségének öntudata. Tudjuk és érezzük, hogy a világon végigsüvöltő szélvihar­ban akkor óvhatjuk csak meg a magyar nemzeti lét sértetlenségét, ha közélet­ben és magánéletben, szolgálatban és önfeláldozásban, szemléletben, művelt­ségben, igazságosságban, méltányosság­ban és törhetetlen magyarságban nem­csak az ünnepnapokon, hanem a mun­kanapok minden cselekedetében is hitet teszünk a szentistváni eszmék mellett. Keresztény műveltség és hit, hűséges magyarság és türelmesség a nemzetisé­gek ügyeiben, szociális szolgálat és tár­sadalmi kiegyenlítés: ezek a szentist­váni mű pillérei, melyekre ezeréves alkotását felépítette. A napon, melyet­ e válságos esztendő a szó mélyebb ér­telmében is ünneppé avat, a megna­gyobbodott nemzet minden következ­ménnyel kénytelen megszívlelni nagy alkotójának tanításait. Iránban katonai záróvonalat vontak az olajforrások biztosítására A Dnyepertől nyugatra elterülő egész terület a szövetsé­gesek kezére jutott . Megindult a támadás Odessza ellen . Nikolajev hadikikötőjében egy 35 ezer tonnás csatahajó és egy 10 ezer tonnás cirkáló került a németek kezébe Churchill átnyújtotta a királynak Roosevelt üzenetét

Next