Pesti Hírlap, 1941. október (63. évfolyam, 223-249. szám)

1941-10-01 / 223. szám

1941 OKT. 1­1 .ÍSfizetési ára 1 hónap­ra 2 P 50 fillér. Két hó­napra 5 P. Negyedévre 7 p 30 fillér. Félévre 14 J­ 60 fillér. Egy évr­e 20 P 20 fillér. Egyes farm ára héth­ónnap 10 fillér, vasárnap 16 fillér­­a pályaudvarokon la)Pesti S­ZERDA LXTII. évfolyam 223. ISO.546­ szám. Kiadja a Pesti Hírlap r.-t. Előál­lítja a Légrády Testvé­rek r.-t. nyomdája. Szer­kesztőség és főkiadók: Budapest V., Vilmos es.­­ut 70. T. 112—295 és Er­­zsébbet­ körül 1. T. 225-686 Parasztszövetség A Magyar Paraszt Szövetség, amelynek vasárnap tartott alakuló gyűléséről hírt adtunk, a magyar parasztság egyetemének gazdasági és kulturális fejlődését óhajtja szolgálni. A szövetség alakuló gyű­lésén elhangzott megnyilatkozá­sokból, így elsősorban Nagy Fe­renc elnöknek a Szövetség céljait ismertető beszédéből a magyar társadalom azt a benyomást kapta, hogy jól átgondolt, felelősségér­zettől vezetett, szolidaritásérzéstől irányított tervek szerint iparkodik egy tömörülés ■pártpolitikától men­tesen megszervezni mindazokat a mozgalmakat és intézményeket, melyek a magyarság egyik legér­tékesebb társadalmi rétegének, a parasztságnak gazdasági és műve­lődési haladását szolgálják. Elő­legezett bizalommal várjuk tehát a Szövetség működését, mert hosz­­szú idő óta ez az első olyan ko­moly és felelősségtől áthatott tö­mörülés, mely semilyen irányban nem óhajtja pártpolitikailag ki­használni a magyar parasztság problémáit. Előlegezett bizalom­mal, melyet természetesen akkor tud csak eredményesen megszol­gálni a Szövetség, ha valóban tá­vol tud tartani a mozgalomtól minden napi politikát, s az elmé­leti síkról a gyakorlat valóságába is át tudja emelni mindazokat a kérdéseket, melyek parasztságunk szempontjából égetően időszerűek. A magyar parasztság egyetemét akarja magába zárni ez a Szövet­ség, tekintet nélkül arra, hogy kis­birtokos, mezőgazdasági munkás vagy cselédsorban levő paraszt érdekeiről van-e szó. Az új Szö­vetség elnöke bemutatkozó be­szédében meggyőzően mondotta, hogy a szervezet nem lehet függ­vénye a napi politikának. Ha ez a szövetség valóban eredménye­ket akar elérni, ha csakugyan ösz­­sze akarja fogni a közös érdekek szolgálatában a magyar paraszt­ság egyetemét, s bizonyos erköl­csi és eszmei szinten akarja tar­tani mindazokat a kérdéseket, melyeknek megoldása időszerű, mindennél fontosabb, hogy poli­tikamentes maradjon. A magyar parasztság a nemzeti élet örök erőforrása. A szociális fejlődés egész Európában meghozta a pa­rasztság számára azokat a jogo­kat és társadalmi biztosítékokat, melyek nélkül a társadalmi békét­­es egyensúlyt már egyetlen euró­pai ország, így Magyarország sem tudná fenntartani. A Magyar Pa­raszt Szövetség nem akar mást, mint gyorsítani a magyar paraszt­ság gazdasági felemelkedésének és művelődésének munkaütemét. Gyorsítani, azzal, hogy az állam­­hatalomnak a szervezet tapaszta­lataival segítségére siet, hangot ad mindazoknak a kívánságoknak és igényeknek, melyek időszerűek, s értékesíti a külföldi tapasztalato­kat a hazai lehetőségeken belül. Tehát nem pártpolitikai követelé­sek alkalmi szempontjai szerint foglalkozik a hazai parasztság dol­gával, hanem a nemzet örök és közös érdekeit szemmel tartva iparkodik társadalmunk ez érté­kes rétegének életszintjét emelni, sorsán segíteni, nagy szellemi ké­pességeit kiművelni. Szellemi műveltség anyagi se­gítség nélkül éppen olyan félmeg­­­­oldás, mint az anyagi juttatás a szükséges tanítás, kiművelés és felvilágosítás nélkül. A Paraszt Szövetség várja az új földbirtok­politikai folyamat elindítását, melynek szükségességéről a nem-A harctér eseményeiről szóló híradásokban ismét átmeneti szü­net állott be. Annak idején, ami­kor a német hadsereg június 22-én megindult a Szovjet­ Unió ellen, a német hadvezetőség figyelmeztette a nagyközönséget, hogy a hadve­zetés érdekében néha hosszabb ideig is szünetelni fognak az ér­demleges, részletesen beszámoló jelentések. Azóta már több alka­lommal napokig, sőt hetekig is meg kellett elégednünk az általá­nosságban mozgó kijelentésekkel, de mindannyiszor nagyszabású hadiesemények bontakoztak ki, a­mikor feloldódott a jelentések hallgatagsága és nyilvánosságra kerültek a hadműveletek részle­tei. Most újra ilyen hallgatási idő­szakban vagyunk, amikor a hadi­jelentések legfeljebb csak általá­nos kijelentésekre szorítkoznak. De a közvetlenül a napokban vé­get ért óriási arányú és következ­ményeiben egyelőre még kiszá­míthatatlan jelentőségű kijevi, il­letőleg dnyepermenti csata, való­színűvé teszi, hogy a hadijelen­­tések felszabadulása után ismét nagyjelentőségű híveink lesznek. Ezúttal a legújabb magyar hiva­talos jelentésből lehet az alábbi következtetéseket le­vonni: 1. A jelentés „a mind szélesebb keretek között kibontakozó új uk­rajnai hadműveletekéről szól. Már a német jelentések is több­ször szóltak a Dnyeperen túl ki­alakulóban lévő új harcokról és új katonai feladatokról. A semle­ges és a tengelyellenes sajtó cik­keiből és jelentéseiből világosan megállapítható az a tény, hogy az új ukrajnai hadműveletek közvet­len célja a Donee és a Don folyók iparvidékének elfoglalása, ami a legérzékenyebb csapást jelentené a szovjet hadseregre. Az amerikai sajtó ir legnyíltabban a Szovjet súlyos katonai helyzetéről és egyes tudósítók szerint angolszász kö­rökben már azt sem tartják ki­zártnak, hogy a megvert szovjet haderő nem tud megállni a Son folyó vonalán­­. A közvetlen hadicélra mutat rá a magyar jelentés, amikor azt írja, hogy „Ezek a hadműveletek megteremtették a feketetengeri partvidék szovjet támaszpontjai, valamint a volt Dnyeper arcvo­nal teljes felgöngyölítésének min­den alapfeltételét.“ Eszerint a Dnyeper-arcvonal már megszűnt, a Fekete-tenger partvidékén pe­dig folyamatban van a támasz­pontok elfoglalása. 3. A jelentés rámutat a folya­matban levő hadműveletek terv­szerűségére és szabatosságára. 4. A szovjet haderőben mutat­kozó jelenségek igazolják legjob­ban a legutóbbi nagy csatavesztés következményeit, ezt hangsúlyoz­za a magyar jelentés. A szovjet arcvonalak mögötti rombolások megszakítás nélkül folynak, ez pedig jogosulttá teszi azt a követ­keztetést is, hogy azok a rend­kívüli véres áldozatokkal járó ellentámadások, amelyekkel a szovjet hadsereg feltartóztatni igyekszik a német, magyar és olasz seregek előrenyomulását, tu­lajdonkép csak a szövetségesek előnyomulásának késleltetésére szánt kísérletek, mert ha való­ban erős támadó szándékkal vo­nultatnák fel a szovjet erőket ezen a megingott arcvonalszaka­szon, akkor nem rombolnák szét az összes hadiszempontból ér­téket jelentő berendezéseket, a­melyek ma még a birtokukban vannak és a saját seregeik táma­dó hadmozdulatait támogatnák. A téli háború eshetőségeivel foglalkozik Scherß német ezredes egy cikkben, ame­lyet az egész német sajtó közölt. Az ezredes a sokat emlegetett 1812. évi napóleoni orosz háború tanulságaiból indul ki és megálla­pítja, hogy a jelenlegi és a napó­leoni hadjáratot sem politikai, sem katonai szempontból nem lehet párhuzamba állítani. Napóleon — mondja a cikkíró —­ nem Mosz­kva égésébe és nem az orosz tél­be bukott bele, hanem abba, hogy utánpótlási összeköttetései tart­­hatatlanok voltak az oroszok sza­badon működő erőivel szemben. Ma, a technikailag és szervezett­ség tekintetében egyedülálló né­met hadsereggel ez az eset nem történhet meg, mert gondoskodás történik, hogy előnyomulás köz­ben egyetlen gyenge pontot se nyújtsanak az ellenfélnek. Sokan azt a kérdést vetik fel, hogyan fog működni ez a szerve­zettség a közeljövőben beálló orosz télben? A német hadsereg veszedelmét látják az orosz tél vi­szontagságaiban. Kétségtelen — írja Scherff ezredes —, hogy az orosz tél egy napon megállítja a német hadműveleteket, de 1914 és 1918 között is minden télen meg­történt ez a keleti arcvonalon a­nélkül, hogy a küzdő csapatok megszenvedték volna. Most pedig Németország nem folytat két arc­­vonalas háborút és a hadseregnek minden eszköze megvan ahhoz, hogy a tél viszontagságait testileg és lelkileg könnyen viselje el. Ma még nincs itt az ideje an­nak, hogy szó essék e téli háború formáiról — írja Scherff. — Az azonban túlzás nélkül megálla­pítható, hogy a német véderő az ellenség országában jobban állja majd meg az orosz telet, mint ke­leti ellenfele. Jövő tavasszal ezen­kívül megmutatkozik majd, hogy a tél mélységének megvan az árnyoldala a védő szempontjából is. Csak akkor vitathatnák el a bolsevisták a németektől a győzel­met, ha ezen a télen újabb millió­kat mozgósíthatnának, s ezeket vezetnék jövő tavasszal a német keleti arcvonal széles fala ellen. Csakhogy az a térség, ahonnan ezeket a milliókat elő kellene te­remteni, nemhogy jobban, hanem rosszabbul szervezett, mint az, a­melyet a német véderő kiharcolt és a rend törvényének jegyében kiépített. Az olasz haditengerészet újabb nagy síkért foglalkoztatja legjobban a világ­sajtót. A német lapok azt követ­keztetik a nagyszabású és az olasz fegyverekre diadalmasan végződött légi és tengeri ütközet­ből, hogy az angol hajóhad a Földközi-tengeren erős nehézsé­gekkel küzd. Az a tény, hogy a Gibraltárból büntető expedíciós célzattal útnak indított hatalmas erőt képviselő flotta nemcsak az általa kisért szállítóhajók egy ré­szét nem tudta megvédeni, hanem maga is súlyos veszteségeket szen­vedve, visszafordult és megfo­gyatkozva, részben pedig sérül­ten tér vissza támaszpontjára, — német felfogás szerint — az an­gol flotta földközitengeri presztí­zsének megtépázását jelenti. Az olasz sajtó külön kiadások­ban számolt be a nagyszabású tengeri csata részleteiről és ki­emelte azt a tényt, hogy alig egy hete történt a világraszóló gib­­raltári fegyvertény, most pedig a tengeri diadallal egyidejűen a ke­leti hadszíntérről is nagyjelentő­ségű olasz hadisikerekről érkez­tek híradások. Arra is rámutat a sajtó, hogy az olasz jelentések nem nevezik meg az elsüllyesztett és súlyosan megrongált angol ha­dihajókat, hanem megvárják, míg az angol tengerészeti hivatal ma­ga ismeri el a veszteségeket. Meg­elégedéssel állapítják meg, hogy az angol admiralitás ma hivatalos jelentést adott ki, mely szerint a Nelson 33.000 tonnás csatahajót torpedótalálatok megrongálták. Ezzel a hírrel kapcsolatban az olasz sajtó közli, hogy a Nelsont az olasz repülők legutóbb az al­gíri partok közelében látták, a­mint megsérült előrésszel, nehe­zen, lassan haladt Gibraltár felé. A svájci lapok is részletesen is­mertetik a szicíliai tengerszoros­ban lefolyt légi és tengeri ütkö­zetet. Azt írják, hogy a harc igen rövid volt, az olasz repülők szep­tember 27-én, déli egy órakor in­dították meg az első támadásukat, ezután négy egymást követő hul­lámban jöttek a bombavető repü­lőgépek, az utolsó két támadás este 10 órakor történt és ek­kor már visszavonulóban volt az egész angol tengeri haderő. Egyes lapok azt írják, hogy akkor is kü­lönleges hadicselekmény lett vol­na az olasz repülők részéről a tá­madás, ha semmi kézzelfogható eredménnyel nem járt volna, mert rendkívüli merészség kell hozzá, hogy repülőgépekkel biztosított, csatarendben haladó, minden fegyverrel védekezni tudó hadi­hajókat kellett megtámadniuk, még­pedig olyan közelből, ak­ii csak halálos elszántsággal volt le­hetséges. Foglalkoznak a svájci lapok azokkal az angol repülőtámadá­sokkal is, amelyeknek egy része ismét svájci területen keresztül keresett utat Észak-Olaszország városai felé. Hangsúlyozzák, hogy mind az északolaszországi táma­dások, mind pedig a szicíliai Cag­liari és Catania elleni támadások az olasz repülők elleni megtorlást szolgálták, mert az olasz repülők ezekről a támaszpontokról indul­tak, el az angol flotta és a hajó­­karaván ell­en. . A moszkvai trtakerlet Stockholmon át érkezett híradás szerint véget ért. Az értekezlet befejezése előtt még hat albizott­ságot választottak meg. A jelen­tés szerint a három állam kikül­döttei egyhangúlag abban álla­podtak meg, hogy gyorsan kell cselekedni. Washingtonból az oda­érkezett első moszkvai híradások nyomán azt jelentik, hogy a Szov­jet valóban szorongatott helyzet­ben van. Az amerikai sajtó egy része erre az,jelentésre való uta­lással sürgeti a Szovjet fegyver­rel, lőszerrel és élelmiszerrel való haladéktalan megsegítését. Ezzel a felfogással szemben­­azonban az amerikai­ sajtó másik, a beavatko­zást ellenző része viszont felveti a kérdést, van-e egyáltalában ér­telme a nagyértékű segítség út­nak indításának, hiszen bármilyen gyorsan szervezzék is meg a se­gítő küldeményeket, kétséges, el­érik-e céljukat. Churchill a moszkvai tanácskozásról az angol alsóház keddi ülésén mindössze annyit mondott, hogy az angol és amerikai kiküldöttek a tanácskozás során „világos és tökéletes tudomást szereztek arról, hogy Anglia mostantól kezdve ha­vonta mennyi segítséget juttathat el a Szovjetbirodalomba.“ Meg­jegyezte még Churchill, hogy az angol népnek a legkomolyabb ter­mészetű áldozatokat kell hoznia, hogy a Szovjet, mint hadviselő állam továbbra is fennmaradjon. Egyre szélesebb keretek között bontakoznak ki az új ukrajnai hadműveletek A finn csapatok folytatják előrenyomulásukat Kelet-Karéliában - Egy né­met gyaloghadosztály a front északi szakaszán két nap alatt 210 kiserődöt rohammal vett be - Az arcvonal déli szakaszán a Szovjet valamennyi ellentámadását véresen visszaverték a németek zeti társadalom minden felelős ér­zésű vezetője hitet tett, s ugyan­akkor mindent el akar követni, hogy parasztságunk egyetemét olyan képesítési és műveltségi szintre emelje, mely biztosítja a magyar földbirtokpolitika új vo­nalvezetésének nyugodt, megráz­kódtatásoktól mentes kiépítését. Ha­­tudjuk azt, hogy a kis Dánia háromszor annyi mezőgazdasági iskolával rendelkezik, mint a ma­gyar középállam, ebből az egy adatból is megértjük a Paraszt Szövetség munkatervének nagy fontosságát. A nemzeti élet egyen­súlya nem bír el semmiféle olyan mozgalmat, mely a magyar pa­rasztot szembeállítja a magyar társadalom más osztályaival. A szervezet munkájának nem lehet célja a magyar parasztot akár szo­ciális, akár társadalmi, vagy mű­veltségi síkon szembeállítani a nemzeti társadalom más rétegei­vel, s a mint Nagy Ferenc beszé­déből olvastuk, nincs is ilyen cél­ja. A parasztság egyetemét olyan gazdasági és kulturális szintre emelni, hogy a nemzeti társada­lom osztályrétegei között egészsé­ges nivellálódási folyamat követ­kezzék be, ez az igazi célja és ér­­­telme e Szövetségnek. Reméljük, hogy céljait meg tudja valósítani, a gyakorlati téren is megmarad azon a nemzeti és erkölcsi szin­ten, távol minden i­api politikától, melynek szükségességéről az ala­kulás pillanatában hitet tett.

Next