Pesti Hírlap, 1941. október (63. évfolyam, 223-249. szám)
1941-10-01 / 223. szám
1941 OKT. 11 .ÍSfizetési ára 1 hónapra 2 P 50 fillér. Két hónapra 5 P. Negyedévre 7 p 30 fillér. Félévre 14 J 60 fillér. Egy évre 20 P 20 fillér. Egyes farm ára héthónnap 10 fillér, vasárnap 16 filléra pályaudvarokon la)Pesti SZERDA LXTII. évfolyam 223. ISO.546 szám. Kiadja a Pesti Hírlap r.-t. Előállítja a Légrády Testvérek r.-t. nyomdája. Szerkesztőség és főkiadók: Budapest V., Vilmos es.ut 70. T. 112—295 és Erzsébbet körül 1. T. 225-686 Parasztszövetség A Magyar Paraszt Szövetség, amelynek vasárnap tartott alakuló gyűléséről hírt adtunk, a magyar parasztság egyetemének gazdasági és kulturális fejlődését óhajtja szolgálni. A szövetség alakuló gyűlésén elhangzott megnyilatkozásokból, így elsősorban Nagy Ferenc elnöknek a Szövetség céljait ismertető beszédéből a magyar társadalom azt a benyomást kapta, hogy jól átgondolt, felelősségérzettől vezetett, szolidaritásérzéstől irányított tervek szerint iparkodik egy tömörülés ■pártpolitikától mentesen megszervezni mindazokat a mozgalmakat és intézményeket, melyek a magyarság egyik legértékesebb társadalmi rétegének, a parasztságnak gazdasági és művelődési haladását szolgálják. Előlegezett bizalommal várjuk tehát a Szövetség működését, mert hoszszú idő óta ez az első olyan komoly és felelősségtől áthatott tömörülés, mely semilyen irányban nem óhajtja pártpolitikailag kihasználni a magyar parasztság problémáit. Előlegezett bizalommal, melyet természetesen akkor tud csak eredményesen megszolgálni a Szövetség, ha valóban távol tud tartani a mozgalomtól minden napi politikát, s az elméleti síkról a gyakorlat valóságába is át tudja emelni mindazokat a kérdéseket, melyek parasztságunk szempontjából égetően időszerűek. A magyar parasztság egyetemét akarja magába zárni ez a Szövetség, tekintet nélkül arra, hogy kisbirtokos, mezőgazdasági munkás vagy cselédsorban levő paraszt érdekeiről van-e szó. Az új Szövetség elnöke bemutatkozó beszédében meggyőzően mondotta, hogy a szervezet nem lehet függvénye a napi politikának. Ha ez a szövetség valóban eredményeket akar elérni, ha csakugyan öszsze akarja fogni a közös érdekek szolgálatában a magyar parasztság egyetemét, s bizonyos erkölcsi és eszmei szinten akarja tartani mindazokat a kérdéseket, melyeknek megoldása időszerű, mindennél fontosabb, hogy politikamentes maradjon. A magyar parasztság a nemzeti élet örök erőforrása. A szociális fejlődés egész Európában meghozta a parasztság számára azokat a jogokat és társadalmi biztosítékokat, melyek nélkül a társadalmi békétes egyensúlyt már egyetlen európai ország, így Magyarország sem tudná fenntartani. A Magyar Paraszt Szövetség nem akar mást, mint gyorsítani a magyar parasztság gazdasági felemelkedésének és művelődésének munkaütemét. Gyorsítani, azzal, hogy az államhatalomnak a szervezet tapasztalataival segítségére siet, hangot ad mindazoknak a kívánságoknak és igényeknek, melyek időszerűek, s értékesíti a külföldi tapasztalatokat a hazai lehetőségeken belül. Tehát nem pártpolitikai követelések alkalmi szempontjai szerint foglalkozik a hazai parasztság dolgával, hanem a nemzet örök és közös érdekeit szemmel tartva iparkodik társadalmunk ez értékes rétegének életszintjét emelni, sorsán segíteni, nagy szellemi képességeit kiművelni. Szellemi műveltség anyagi segítség nélkül éppen olyan félmegoldás, mint az anyagi juttatás a szükséges tanítás, kiművelés és felvilágosítás nélkül. A Paraszt Szövetség várja az új földbirtokpolitikai folyamat elindítását, melynek szükségességéről a nem-A harctér eseményeiről szóló híradásokban ismét átmeneti szünet állott be. Annak idején, amikor a német hadsereg június 22-én megindult a Szovjet Unió ellen, a német hadvezetőség figyelmeztette a nagyközönséget, hogy a hadvezetés érdekében néha hosszabb ideig is szünetelni fognak az érdemleges, részletesen beszámoló jelentések. Azóta már több alkalommal napokig, sőt hetekig is meg kellett elégednünk az általánosságban mozgó kijelentésekkel, de mindannyiszor nagyszabású hadiesemények bontakoztak ki, amikor feloldódott a jelentések hallgatagsága és nyilvánosságra kerültek a hadműveletek részletei. Most újra ilyen hallgatási időszakban vagyunk, amikor a hadijelentések legfeljebb csak általános kijelentésekre szorítkoznak. De a közvetlenül a napokban véget ért óriási arányú és következményeiben egyelőre még kiszámíthatatlan jelentőségű kijevi, illetőleg dnyepermenti csata, valószínűvé teszi, hogy a hadijelentések felszabadulása után ismét nagyjelentőségű híveink lesznek. Ezúttal a legújabb magyar hivatalos jelentésből lehet az alábbi következtetéseket levonni: 1. A jelentés „a mind szélesebb keretek között kibontakozó új ukrajnai hadműveletekéről szól. Már a német jelentések is többször szóltak a Dnyeperen túl kialakulóban lévő új harcokról és új katonai feladatokról. A semleges és a tengelyellenes sajtó cikkeiből és jelentéseiből világosan megállapítható az a tény, hogy az új ukrajnai hadműveletek közvetlen célja a Donee és a Don folyók iparvidékének elfoglalása, ami a legérzékenyebb csapást jelentené a szovjet hadseregre. Az amerikai sajtó ir legnyíltabban a Szovjet súlyos katonai helyzetéről és egyes tudósítók szerint angolszász körökben már azt sem tartják kizártnak, hogy a megvert szovjet haderő nem tud megállni a Son folyó vonalán. A közvetlen hadicélra mutat rá a magyar jelentés, amikor azt írja, hogy „Ezek a hadműveletek megteremtették a feketetengeri partvidék szovjet támaszpontjai, valamint a volt Dnyeper arcvonal teljes felgöngyölítésének minden alapfeltételét.“ Eszerint a Dnyeper-arcvonal már megszűnt, a Fekete-tenger partvidékén pedig folyamatban van a támaszpontok elfoglalása. 3. A jelentés rámutat a folyamatban levő hadműveletek tervszerűségére és szabatosságára. 4. A szovjet haderőben mutatkozó jelenségek igazolják legjobban a legutóbbi nagy csatavesztés következményeit, ezt hangsúlyozza a magyar jelentés. A szovjet arcvonalak mögötti rombolások megszakítás nélkül folynak, ez pedig jogosulttá teszi azt a következtetést is, hogy azok a rendkívüli véres áldozatokkal járó ellentámadások, amelyekkel a szovjet hadsereg feltartóztatni igyekszik a német, magyar és olasz seregek előrenyomulását, tulajdonkép csak a szövetségesek előnyomulásának késleltetésére szánt kísérletek, mert ha valóban erős támadó szándékkal vonultatnák fel a szovjet erőket ezen a megingott arcvonalszakaszon, akkor nem rombolnák szét az összes hadiszempontból értéket jelentő berendezéseket, amelyek ma még a birtokukban vannak és a saját seregeik támadó hadmozdulatait támogatnák. A téli háború eshetőségeivel foglalkozik Scherß német ezredes egy cikkben, amelyet az egész német sajtó közölt. Az ezredes a sokat emlegetett 1812. évi napóleoni orosz háború tanulságaiból indul ki és megállapítja, hogy a jelenlegi és a napóleoni hadjáratot sem politikai, sem katonai szempontból nem lehet párhuzamba állítani. Napóleon — mondja a cikkíró — nem Moszkva égésébe és nem az orosz télbe bukott bele, hanem abba, hogy utánpótlási összeköttetései tarthatatlanok voltak az oroszok szabadon működő erőivel szemben. Ma, a technikailag és szervezettség tekintetében egyedülálló német hadsereggel ez az eset nem történhet meg, mert gondoskodás történik, hogy előnyomulás közben egyetlen gyenge pontot se nyújtsanak az ellenfélnek. Sokan azt a kérdést vetik fel, hogyan fog működni ez a szervezettség a közeljövőben beálló orosz télben? A német hadsereg veszedelmét látják az orosz tél viszontagságaiban. Kétségtelen — írja Scherff ezredes —, hogy az orosz tél egy napon megállítja a német hadműveleteket, de 1914 és 1918 között is minden télen megtörtént ez a keleti arcvonalon anélkül, hogy a küzdő csapatok megszenvedték volna. Most pedig Németország nem folytat két arcvonalas háborút és a hadseregnek minden eszköze megvan ahhoz, hogy a tél viszontagságait testileg és lelkileg könnyen viselje el. Ma még nincs itt az ideje annak, hogy szó essék e téli háború formáiról — írja Scherff. — Az azonban túlzás nélkül megállapítható, hogy a német véderő az ellenség országában jobban állja majd meg az orosz telet, mint keleti ellenfele. Jövő tavasszal ezenkívül megmutatkozik majd, hogy a tél mélységének megvan az árnyoldala a védő szempontjából is. Csak akkor vitathatnák el a bolsevisták a németektől a győzelmet, ha ezen a télen újabb milliókat mozgósíthatnának, s ezeket vezetnék jövő tavasszal a német keleti arcvonal széles fala ellen. Csakhogy az a térség, ahonnan ezeket a milliókat elő kellene teremteni, nemhogy jobban, hanem rosszabbul szervezett, mint az, amelyet a német véderő kiharcolt és a rend törvényének jegyében kiépített. Az olasz haditengerészet újabb nagy síkért foglalkoztatja legjobban a világsajtót. A német lapok azt következtetik a nagyszabású és az olasz fegyverekre diadalmasan végződött légi és tengeri ütközetből, hogy az angol hajóhad a Földközi-tengeren erős nehézségekkel küzd. Az a tény, hogy a Gibraltárból büntető expedíciós célzattal útnak indított hatalmas erőt képviselő flotta nemcsak az általa kisért szállítóhajók egy részét nem tudta megvédeni, hanem maga is súlyos veszteségeket szenvedve, visszafordult és megfogyatkozva, részben pedig sérülten tér vissza támaszpontjára, — német felfogás szerint — az angol flotta földközitengeri presztízsének megtépázását jelenti. Az olasz sajtó külön kiadásokban számolt be a nagyszabású tengeri csata részleteiről és kiemelte azt a tényt, hogy alig egy hete történt a világraszóló gibraltári fegyvertény, most pedig a tengeri diadallal egyidejűen a keleti hadszíntérről is nagyjelentőségű olasz hadisikerekről érkeztek híradások. Arra is rámutat a sajtó, hogy az olasz jelentések nem nevezik meg az elsüllyesztett és súlyosan megrongált angol hadihajókat, hanem megvárják, míg az angol tengerészeti hivatal maga ismeri el a veszteségeket. Megelégedéssel állapítják meg, hogy az angol admiralitás ma hivatalos jelentést adott ki, mely szerint a Nelson 33.000 tonnás csatahajót torpedótalálatok megrongálták. Ezzel a hírrel kapcsolatban az olasz sajtó közli, hogy a Nelsont az olasz repülők legutóbb az algíri partok közelében látták, amint megsérült előrésszel, nehezen, lassan haladt Gibraltár felé. A svájci lapok is részletesen ismertetik a szicíliai tengerszorosban lefolyt légi és tengeri ütközetet. Azt írják, hogy a harc igen rövid volt, az olasz repülők szeptember 27-én, déli egy órakor indították meg az első támadásukat, ezután négy egymást követő hullámban jöttek a bombavető repülőgépek, az utolsó két támadás este 10 órakor történt és ekkor már visszavonulóban volt az egész angol tengeri haderő. Egyes lapok azt írják, hogy akkor is különleges hadicselekmény lett volna az olasz repülők részéről a támadás, ha semmi kézzelfogható eredménnyel nem járt volna, mert rendkívüli merészség kell hozzá, hogy repülőgépekkel biztosított, csatarendben haladó, minden fegyverrel védekezni tudó hadihajókat kellett megtámadniuk, mégpedig olyan közelből, akii csak halálos elszántsággal volt lehetséges. Foglalkoznak a svájci lapok azokkal az angol repülőtámadásokkal is, amelyeknek egy része ismét svájci területen keresztül keresett utat Észak-Olaszország városai felé. Hangsúlyozzák, hogy mind az északolaszországi támadások, mind pedig a szicíliai Cagliari és Catania elleni támadások az olasz repülők elleni megtorlást szolgálták, mert az olasz repülők ezekről a támaszpontokról indultak, el az angol flotta és a hajókaraván ellen. . A moszkvai trtakerlet Stockholmon át érkezett híradás szerint véget ért. Az értekezlet befejezése előtt még hat albizottságot választottak meg. A jelentés szerint a három állam kiküldöttei egyhangúlag abban állapodtak meg, hogy gyorsan kell cselekedni. Washingtonból az odaérkezett első moszkvai híradások nyomán azt jelentik, hogy a Szovjet valóban szorongatott helyzetben van. Az amerikai sajtó egy része erre az,jelentésre való utalással sürgeti a Szovjet fegyverrel, lőszerrel és élelmiszerrel való haladéktalan megsegítését. Ezzel a felfogással szembenazonban az amerikai sajtó másik, a beavatkozást ellenző része viszont felveti a kérdést, van-e egyáltalában értelme a nagyértékű segítség útnak indításának, hiszen bármilyen gyorsan szervezzék is meg a segítő küldeményeket, kétséges, elérik-e céljukat. Churchill a moszkvai tanácskozásról az angol alsóház keddi ülésén mindössze annyit mondott, hogy az angol és amerikai kiküldöttek a tanácskozás során „világos és tökéletes tudomást szereztek arról, hogy Anglia mostantól kezdve havonta mennyi segítséget juttathat el a Szovjetbirodalomba.“ Megjegyezte még Churchill, hogy az angol népnek a legkomolyabb természetű áldozatokat kell hoznia, hogy a Szovjet, mint hadviselő állam továbbra is fennmaradjon. Egyre szélesebb keretek között bontakoznak ki az új ukrajnai hadműveletek A finn csapatok folytatják előrenyomulásukat Kelet-Karéliában - Egy német gyaloghadosztály a front északi szakaszán két nap alatt 210 kiserődöt rohammal vett be - Az arcvonal déli szakaszán a Szovjet valamennyi ellentámadását véresen visszaverték a németek zeti társadalom minden felelős érzésű vezetője hitet tett, s ugyanakkor mindent el akar követni, hogy parasztságunk egyetemét olyan képesítési és műveltségi szintre emelje, mely biztosítja a magyar földbirtokpolitika új vonalvezetésének nyugodt, megrázkódtatásoktól mentes kiépítését. Hatudjuk azt, hogy a kis Dánia háromszor annyi mezőgazdasági iskolával rendelkezik, mint a magyar középállam, ebből az egy adatból is megértjük a Paraszt Szövetség munkatervének nagy fontosságát. A nemzeti élet egyensúlya nem bír el semmiféle olyan mozgalmat, mely a magyar parasztot szembeállítja a magyar társadalom más osztályaival. A szervezet munkájának nem lehet célja a magyar parasztot akár szociális, akár társadalmi, vagy műveltségi síkon szembeállítani a nemzeti társadalom más rétegeivel, s a mint Nagy Ferenc beszédéből olvastuk, nincs is ilyen célja. A parasztság egyetemét olyan gazdasági és kulturális szintre emelni, hogy a nemzeti társadalom osztályrétegei között egészséges nivellálódási folyamat következzék be, ez az igazi célja és értelme e Szövetségnek. Reméljük, hogy céljait meg tudja valósítani, a gyakorlati téren is megmarad azon a nemzeti és erkölcsi szinten, távol minden iapi politikától, melynek szükségességéről az alakulás pillanatában hitet tett.