Pesti Hírlap, 1941. október (63. évfolyam, 223-249. szám)

1941-10-01 / 223. szám

Egy tubus 80 fillér. Tasnádi Nagy András és Szabó Imre beszéde a református közgyűlésen A budapesti református egyház­megye közgyűlésén Tasnádi Nagy András, a képviselőház elnöke meg­nyitóbeszédében arról beszélt, hogy a keresztyén kultúra fennmaradá­sáért nekünk is , fegyverhez kellett nyúlnunk. A református egyház — mondta többek között — évszázado­kon át mindig támasztéka volt nem­zeti életünknek. Mulasztás volna, ha a rendelkezésünkre álló lelki fegy­vereket nem fordítanánk a nem­zet lelkének erősítésére. Kötelessé­günk egyházi életünk megnyilvánu­lásaiban is az erőtleneket erősíteni, az áldozatok nemes értékét hangsú­lyozni. Széchenyi Istvánról szólva, kifejtette a házelnök, hogy talán senki sem volt nagyjaink között, aki az önbírálat szükségét hasonló nyo­matékkal hangsúlyozta. Meleg sza­vakkal emlékezett meg húszéves püspöki működése alkalmából Ra­vasz Lászlóról, aki elhárított magá­tól,­minden ünneplést. Általános érdeklődés kísérte Szabó Imre esperes elnök jelentését. Kezd uralomra jutni — mondotta többek között — az a belátás, hogy az egy­házat nem lehet semmiféle morállal vagy világnézettel pótolni, nélküle egészséges társadalmi életet élni nem lehet. Az emberi szellemnek egyik legnagyobb eltévelyedése az volt, hogy ki akarta vetni magából az egyházat és az evangéliumot. Nagy elismeréssel emlékszik meg a jelentés arról a Ravasz Lászlóról, akinek mindig legfőbb gondja a ma­gyar kultúra és a benne élő ember szellemi és erkölcsi válságának meg­oldása volt. Küldetéséhez minden ajándékot megkapott, hogy a nem­zedék vezetői között foglaljon le. Andráshoz István —, mert én meg savas vagyok. Kovácsné még pi­rosabb lett. Ha csak eszegetünk, még hozzá óvatosan, akkor meg­marad a fele! Tessék, tessék! — kínálgatták egymást az asztalnál illők, min­denki a másikat küldve maga előtt a tűzbe. Kovácsné zavara dühre fordult. Felkapta az ura tányérját és tele merte. Végre a többiek is vettek a gulyásból, Pista az első kanál után mentegetőzve vonult vissza, nagyszerű, csak nekem ki­csit erős. Kovács segített a fele­ségének: Ja, öcsém, ez nem tej­leves! A vendég nénire is rá le­hetett erőszakolni egy-két kanál­nyit. Megkóstolta s a szüntelen kedves mosolyával közölte, hogy ő a francia konyha hive. Györgyi udvarias volt, ő evett, de csak szi­­vességből, tehát lassan, beszélve s a kanalát le-letéve. Kovácsné bánatosan nézte a söztjét, tudta, hogy a gulyás remek, hogy ízletes a leve, hogy finom húsból készült, jó krumpli van benne, mi más kellene? Másodszor is tele­merte az ura tányérját, de aztán meg attól aggódott, hogy a nagyét, Kovács túlságosan sokat eszik majd. A bor is jóformán csak Kovács­nak ízlett. A többieknek savanyú volt. Ilonka csak az édes bort sze­reli, András egyáltalában nem iszik szeszes italt, Pista már me­gint savas, a néni szörpivó, hát ők éppen csak az ajkukhoz érin­tették a poharat. Györgyi ivott, elszántan, de eltorzult arccal . . . Következett a liptóis csusza." Ab­ból a jó sárgás tésztából, melyből nem takarékoskodták el a tojást. De hát . . . Ilonka máris sokat evett, Györgyi nyögött az udva­riasságtól, a néni mosolygott s tudatta­­ mindenkivel, akit illet, hogy ő él-hal az édességekért. Ne­sze! — kiáltotta Kovácsné elko­­morodva, mikor az ura tányérját harmadszor rakta tele. Csak aztán meg ne fájduljon a fejed! A szőlő valóban savanyú volt. Hát így van az idén, a szőlő nem olyan, mint máskor, kevés volt a napsütés. Most már nem is lesz többé nyár — mondta Kovácsné. Hogy miért nem lesz? Mert az emberek nem érdemlik meg, hogy a nap rájuk süssön. Györgyit, sze­gényt, annyira elöntötte a részvét, hogy megtörten jelentkezett. Ké­rek még egy kis csuszát. A feketekávé ízlett mindenki­nek. Cigarettára gyújtottak, Györ­­gyiné csak parafás végű cigaret­tát szív, ilyen senkinél sem volt, Györgyinek le kellett mennie a trafikba Mirjamért... Sokáig ma­radtak együtt, beszélgettek, ami­kor pedig szétoszlott a társaság, András és Pista befőttet emeltek ki az éléskamrából, Györgyiék az után betértek egy büffébe, ma­guknak való „pótot“ enni, Ková­csék külön mentek haza, Kovács­né szidta a kákabélyeket, a válo­gatósakat. Kovács meg volt min­dennel elégedve, ő sokat evett, rengeteget, a felesége aggódott miatta... És másnap reggel, amikor föl­keltek, csakugyan fájt a feje­­ Kovácsnénak. Újabb­ rendelet lakások igércyíjevé£elés?é»l &sz­­a!ka!crax©tíak részére A MTI jelenti: A belügyminiszter újabb rendeletet adott ki a nem la­kott helyiségeknek egyes városokban való igénybevételéről. A rendelet ér­telmében a lakás céljára szolgáló, de nem lakott helyiségek igénybevéte­lét a polgármester az e tárgyban ki­adott korábbi rendeletekben felsorolt városokon felül az alábbi megyei városokban is elrendelheti: Jászbe­rény, Karcag, Nagyszalonta, Pápa, Túrkeve és Zenla. A belügyminiszter rendeletet adott ki a közszolgálati alkalmazottak la­­k­ás­szü­kségletén­ek biztosítása végett egyes városokban és községekben la­kások igénybevételéről. A rendelet a nem hivatásos katonai szolgálatot tel­jesítő személyek, valamint a közszol­gálati alkalmazottak lakásszükségle­­tének biztosításáról szóló kormány­­rendeletben kapott felhatalmazás alapján elrendeli, hogy a közszolgá­lati alkalmazottak, az állam, a tör­vényhatóság és a község üzemei, va­lamint egyéb közérdekű vállalatok és hadiüzemek alkalmazottai lakásszük­ségletének biztosítása céljából laká­sok igénybevételének az alábbi vá­rosokban és községekben van helye: Kolozsvár, Komárom, Marosvásár­hely, Nagyvárad, Szabadka és Zombor thy. városokban, Beregszász, Besz­terce, Csíkszereda, Dés, Gyergyó­­szentmiklós, Sepsiszentgyörgy, Sza­­mosújvár, Szilágysomlyó és Zilah megyei városokban és Nagyszállás nagyközségben. Nincs kellemetlen mellékhatása Elegendő burgonya, hagyma és más­­ élelmiszer érkezik majd Budapestre A főváros jelentékeny zsír- és gabonakészleteket raktározott el A főváros közélelmezési szakbi­­zottsága zárt ülésen foglalkozott Bu­dapest élelmiszer ellátásával. A bi­zottság tagjai időszerű közélelmezé­si kérdéseket tettek szóvá és a fel­szólalásokra dr. Rosta János köz­élelmezési tanácsnok válaszolt. Hangsúlyozta, hogy Szendy Ká­roly polgármester utasítására a köz­­élelmezési ügyosztály megfelelő készleteket tárol, nemcsak zsírból, hanem nagymennyiségű gabonát és búzát is raktároz el a téli hónapok­ra. A főváros nagytétényi sertéshiz­laló telepének sertésállományát ál­landóan fokozzák. A szegényebb nép­rétegek ellátása érdekében gondos­kodik a főváros arról is, hogy meg­felelő mennyiségű lóhús kerüljön forgalomba. Teljesen indokolatlan zavarok mu­tatkoznak a burgonyaellátás körül. Ennek az volt az oka, hogy a buda­pesti háziasszonyok egy része feles­­­­leges aggodalomból a napi fogyasz­tásnál nagyobb mennyiségű burgo­nyát tárolt, annak ellenére, hogy a most forgalomba kerülő burgonya még nem eltehető. A felesleges kész­leteket összegyűjtő háziasszonyokat most az a veszély fenyegeti, hogy tárolt burgonyájuknak egy része gyorsan megromolhat. A főváros közélelmezési hatósága az indokolatlan burgonya felvásár­lással szemben nem akart erélyesebb eszközökkel fellépni, ehelyett nap­nap után egyre fokozta a burgonya­­felhozatal ütemét. A hagymapiacon szintén mutat­koznak nehézségek, de a közélelme­zési ügyosztály gondoskodott a fel­hozatal fokozásáról is. Hangoztatta a közélelmezési tanácsnok, hogy fe­lesleges külön készleteket tárolni, mert az elkövetkező hónapok alatt a burgonya, hagyma és egyéb élelmi­cikkek felhozatala zavartalan lesz. Előrelátó intézkedésekkel sikerült megszervezni a piacot. Bejelentette a tanácsnok, hogy a vajellátás zavartalan megoldására is megvan a kilátás, annál is inkább, mert Budapesten a szükségleten fe­lüli mennyiségű vaj van. Le lehet szállítani az állami felügyelet alatt álló és nagyjelentőségű vállalatok alkalmazottainak felmondási illetményeit A rendeletnek 1933 májusig visszamenő hatálya van A MTI jelenti: A Budapesti Köz­löny szerdai száma közli a kormány rendeletét, amely rendelkezései sze­rint a Közérdekeltségek Felügyelő Hatósága az állami felügyelet alatt álló társaságok, közérdekű testületek egyesületek, továbbá bármely rész­vénytársaság, szövetkezet és nyilvá­nos számadásra kötelezett korlá­tolt felelősségű társaság, valamint a honvédelmi vagy fontos közgazda­­sági érdekből nagyjelentőségű válla­latok alkalmazottainak felmondási időre eső illetményeit, végkielégíté­sét, nyugdíját és hasonló természetű egyéb járandóságait leszállíthatja, ha a járandóságok akár a vállalat va­gyoni helyzetéhez vagy jövedelme­zőségéhez, akár ez ország közgazda­­sági helyzetéhez vagy az általános kereseti viszonyokhoz képest feltű­nően magasnak mutatkoznak. A csökkentési rendelkezések az özve­gyi és az árvajárandóságokra is ki­terjednek. A rendeletnek visszaható hatálya is van: rendelkezései alap­ján az 1938 május 29-e után kifize­tett járandóságokat is felülvizsgálat alá lehet vonni. A tettenkapott árdrágítót három napon beül bíróság elé állítják A kormány — mint értesülünk — a büntető perrendtartás és az uzso­­rabírósági eljárás novelláris reform­jára készül. Törvényjavaslatot ter­jeszt be, mely lehetővé teszi, hogy a tettenkapott árdrágítót három na­pon belül a bíróság elé állíthassák. Az árdrágító visszaélésekről szóló 1920. évi XV. tc. az árdrágítással kapcsolatos vétségeket és bűntette­ket az akkor megszervezett uzsora­­bíróság hatáskörébe utalta. Az uzso­­rabíróság hármas tanácsban jár el, amelynek egyik tagja az ipart és kereskedelmet képviselő szakférfi. Az uzsorabíróság eljárási szabályai már eddig is az ügyek elintézésé­nek gyorsabb tempóját tették lehe­tővé. Az uzsorabírósági eljárásban nincs sem alakszerű nyomozás, sem vizsgálat, a bűnügy az ügyésztől egyenesen az uzsorabíróság elé ke­rül. Intézkedéseket még vasárnapo­kon és ünnepnapokon is lehet foga­natosítani. Az ítélet ellen csupán egyfokú jogorvoslatnak van helye a Kúriához. A most napirendre kerülő tör­vényjavaslat még tovább megy az eljárás gyorsítása terén. Ha a ja­vaslat törvényerőre emelkedik, nem­csak a testi sértés és lopás esetében lesz helye a tetten kapott bűnöző azonnali felelősségrevonásának, ha­nem árdrágítás esetében is. Ennek az eljárásnak a szabályait a tör­vénykezés egyszerűsítéséről szóló törvény foglalja magába. Eszerint az ügyészség a tetten kapott terhel­tet nyomozás és vádiét nélkül há­rom napon belül állítja a törvény­szék egyes bírája elé. A vádat az ügyész élőszóval terjeszti elő és maga az ügyészség gondoskodik a tanuk és esetleg szakértők jelenlétéről is. A bíróság ítéletét nyomban kihirdeti és ez ellen, ha csak a Tábla a bün­tetést nem­ súlyosbítja, csak egy­fokú jogorvoslatnak van helye. Id­egf­o­jtotta leány­­ismerősét a cinkotai erdőben egy fiatal munkás A járókelők kedden reggel a cin­kotai Kiserdőben, a Nagyiice ven­déglő közelében, egy fiatal nő holt­testére bukkantak. Csakhamar meg­állapították, hogy a halott Orosz Mária 29 éves gyári munkásnő, aki Sashalmon lakott. A rendőrőrszem jelentésére a főkapitányságról rend­őri bizottság indult a helyszínre. Amikor a bizottság a kerepesi úti vámhoz ért, a gépkocsit megállította egy rendőr és jelentette, hogy Lő­rinc Richard 22 éves gyári munkás, aki az Orion gyárban dolgozott, je­lentkezett a sashalmi őrszobán és bejelentette, hogy a cinkotai Kis­erdőben megfojtotta leányismerősét, Orosz Máriát. A rendőri bizottság a fiatalembert kivitte a cinkotai erdő­be, ahol az erdőszéltől 300—400 lé­pésre megtalálták a leány holttestét. Lőrinc Richárd elmondotta, hogy régen ismerte a leányt, akivel együtt dolgozott a gyárban. Megszerette és azt tervezték, hogy feleségül veszi. Ő azonban halogatta a házasságot, mert csak karácsonykor lesz 23 éves, a leány pedig hat évvel idősebb. Szombaton és vasárnap nem talál­koztak. Hétfőn arról értesült, hogy Orosz Máriának mandulagyulladása van. Meglátogatta és aztán este sé­tára indultak. A leány nyakán vizes­borogatás és azon egy száraz se­­l­­yemkendő volt. Hosszabb ideig sét­é­táltak, közben ő ismét kijelentette, hogy egyelőre nem veheti feleségül. A leány ekkor — a munkás állítása szerint — rábeszélte, hogy kövesse­nek el közös öngyilkosságot. Orosz Mária nyakán séta közben kibomlott a kendő, Lőrinc Richárd megfogta annak a két végét és addig húzta, amíg a leány megfulladt. Ez­után a nő nyakáról leoldódott szá­raz kendőt magával vitte, majd a saját nyakára hurkolta, hogy fel­akaszthassa magát egy fára. A kendő azonban nem volt elég erős és elszakadt. Egy ideig bolyongott az erdőben, azután újra megpróbálta felakasztani magát, de ezúttal is si­­kertelenül. Hazafutott és elmondta anyjának meg a bátyjának, hogy mi történt. Abban a reményben, hogy a leány nem halt meg, előbb az anyjával, majd a bátyjával Orosz Mária keresésére indult, de az éj­szakai sötétben nem találták meg. Reggel felé, amint kivilágosodott, újra az erdőbe ment és akkor meg­találta a leányt. Kétségbeesve látta, hogy meghalt. Nem volt már lelki ereje az öngyilkosságra, ezért el­ment az őrszobára és önként jelent­kezett. Lőrinc Richárd nem tudta meg­mutatni a fát, amelyre fel akarta magát akasztani, kendőfoszlányt pe­dig egyik ágon sem találtak. Lőrin­cet bekísérték a főkapitányságra és őrizetbe vették. Aba-Novák Vilmos halála Hosszú szenvedés után meghalt a­ mai magyar festőművészet egyik leg­nagyobb és legérdekesebb egyénisé­ge, vitéz Aba-Novák Vilmos. F­rfi­­korának, művészpályájának, alkotó­erejének delelőjén támadt rá az az alattomos betegség, amely most örökre kiütötte kezéből teremtő ecsetjét, amellyel annyi szépet, ne­meset és maradandót alkotott. Aba-Novák Vilmos 1894-ben született Budapesten, részt vett a világháború­ban és 1922-ben tűnt fel, mint az ak­kori idők forrongó­­művésznemzedéké­nek legnagyobb ígérete. 1925-ben el­nyerte a Szinyei Merse Társaság grafi­kai díját, néhány évvel később pedig ugyanennek a művésztársaságnak nagy­­aranyérmét. Neve ekkor egy csapásra ismertté vált, annak a nagy sikernek révén, amelyet Velencében aratott a nemzetközi képzőművészeti kiállításon.. Döntő jelentőségük volt fejlődésére azoknak az esztendőknek, amelyeket a­ római Collegium Hungaricumban töl­tött. Művészete ízig-vérig magyar volt lelkében, de telítve a korai olasz re­naissance művészi szemléletével, amely a színek pompája mellett az ábrázolás monumentális egyszerűségében nyilat­kozott meg. Első nagy külföldi sikere az volt, amikor a római szépművészeti múzeum megvásárolta Kurta kocsma­ című festményét, majd később, amikor egy másik magyar tárgyú alkotását Mussolini, egy harmadikat pedig a newyorki múzeum vásárolta meg. Egy évtized óta alig volt nála nép­szerűbb modern festője Magyarország­nak, de nála a népszerűség sohasem jelentett hajszálnyi megalkuvást sem. Ellenkezőleg, igen sokszor éppen ez a megalkuvást nem ismerő következe­tesség győzte le a maradi ízlésű közön­ség ellenkezését. Különösen nagy har­cokat kellett vívnia művészi világ­­szemléletének érvényesítéséért temp­lomi freskóin, amelyeken megrendítő erővel és a szok­vány hagyományokkal élesen szembefordulva, de visszatérve a nagy olasz őshagyományokhoz, ábrá­zolta a szenteket és a bibliai jelenete­ket. Első ilyen templomi freskóját Jászszentandráson festette, és ekkor maga a katolikus egyház állt melléje támadóival szemben. Hatalmas alkotá­sai még a székesfehérvári Szent Ist­ván kápolna, a szegedi csonkatorony keresztelőkápolnájának és az ellenfor­radalmi diadalívnek, a városmajori templomnak nagyszabású falfestmé­nyei, amelyeknek köszönhette, hogy a­ páduai nemzetközi egyházművészeti kiállításon aranyérmet kapott. Elnyer­te a székesfőváros Ferenc József nagy­díját is, a Szinyei Merse Társaság tisz­teleti tagjává választotta, 1338-ban pe­dig a Képzőművészeti Főiskola tanári karába hívták meg. Az új magyar festőművész nemze­dék nevelése terén igen nagy feladata lett volna Aba-Novák Vilmosnak, akit azonban kezdődő betegsége meggátolt művészpedagógiai hivatásának teljesí­tésében. Utolsó nagy műve, a pannon­halmi millenáris emlékkápolna meg­rázó szépség, ősi magyar és keresztény lélekkel­ telitett falfestménye csonkán maradt és ez a freskó mindennél hívebb jelképét adja életének és művészeté­nek: csonkaságában is befejezett, be­­fejezetlenségében is tökéletes, mint e nagy magyar mester életműve. Aba-Novák Vilmos földi marad­ványait szerdán délután fél négy órakor a farkasréti temetőben he­lyezik örök nyugovóra. Ott pihen édesatyja is, így teljesül a művész kívánsága, hogy apja közelében te­messék el. Változások a társadalom­­biztosítási kötelezettségben A kormány a biztosítási kötele­zettséget kiterjesztette az egyházak­nál, illetőleg a hitköségeknél alkal­mazottakra is. Ezek tehát 1941. au­gusztus 20. óta vagy az OTI-nál, vagy a MABI-nál biztosítottak. A MABI-hoz tartoznak azok a Budapesten, Budafokon, Csepelen, Kispesten, Pestszenterzsébeten, Rá­kospalotán és Újpesten foglalkozta­tottak, akik magánalkalmazottak­­nak (általában évi, vagy havi fize­­tésnek) minősülnek. További válto­zás, hogy a magánszemély által al­kalmazott titkárok, tanárok, tanítók, oktatók, nevelők, felolvasók és más hasonló szolgálatot teljesítő alkal­mazottak, akik eddig mint háztar­tási alkalmazottak szerepeltek, ha legalább négy középiskolát, vagy ez­zel egyenlő értékű más iskolát vé­geztek, a MABI kötelékébe kerül­tek. Az iskolai végzettséggel rendelke­ző zenészek, ha zenei szakképzett­ségüket zeneiskolai bizonyítvánnyal igazolják, vagy ha az Országos Ma­gyar Zenész Szövetség tagjai, a MABI-nál biztosítottak. E­gy kormányrendelet az öregségi, rokkantsági stb. biztosítás több szolgáltatását fölemelte. E szolgál­tatások fedezetéül az átlagos napi­bér 0,43 százalékának megfelelő já­rulékpótlékot állapított meg. Az új járuléktáblázatot az intézet járulék osztályán (E. épület, X. éva. 16. sz.) darabonkint 40 fillérért lehet besze­rezni. Az öregségi stb. járadékosok be­tegség esetére biztosítva voltak, de családtagjaik nem voltak igényjogo­sultak. A rendelet most az igény­jogosultságot nekik is úgy adja meg, hogy orvosi és gyógyszerellátásban részesülnek. A rokkantjáradékosok ezentúl a rokkantságot előidéző be­tegségből is részesülhetnek orvosi és gyógyszerellátásban.

Next