Pesti Hírlap, 1941. november (63. évfolyam, 250-274. szám)
1941-11-01 / 250. szám
Előfizetési ára 1 hónapra 2 P 50 fillér. Két hónapra 5 P Negyedévre 7 p 00 filér. Félévre 14 P 00 fillér Egy évre SS P 20 fillér. Egyes szám ára hétköznap 10 fillér, vasárnap 16 fillér (a pályaudvarokon is) 1941 noV. 1Pesti Hírlap szombat 230. /1?8.5nyír&6rö.$.:Kl%$la a» Pesti , Élőál/ 1) l&fa* a Léftrády Testvényámdájái €i:er•if & kí^vítőség és foki adók: ♦v Budapest, V., Vilmos cs.T. 112—293 és Erzsébet körut 1. T. 223-686 Élők és holtak Európa temetői sötétek maradnak ebben az esztendőben halottak napján: a háború vihara kioltotta az apró mécslángokat, melyekkel, ősrégi keresztény szokás szerint, más években az élők a halottak emlékét ünneplik. A novemberi szél sötét temetőkben vándorol a sirhantok felett, s az emlékezés ezen a napon az emberi sors mélyebb távlatait kutatja. A hivő lélek soha nem bírt belenyugodni a feltevésbe, hogy az élet nem más, mint önmagában lezajló szervi folyamat: a halál nagy misztériuma mögött minden időben az élet igaz értelmét és céljait kereste. A halál nem lehet más, mint az élet nagy folytonosságának egyik változata: minden korok embere és vallása ezt a hitet hirdette. A temetőkben, mikor kedveseink sírja fölé hajtunk, a gyász és a kegyelet érzésein túl iparkodunk megérteni az élet örök jelbeszédét, a halottak néma üzenetét. Mert a halottak üzennek. Olyan háború tombol a világban, amilyet még nem ismert az emberi történelem A láng földrészek fölött szikrázik, s pillanatokra már nem látjuk a füsttől és pernyétől e küzdelem méreteit: mintha a civilizált emberiség legmélyebb erői mozdultak volna meg, hogy bírókra keljenek az emberi ösztönvilág tragikus árnyaival. Halottak százezrei borítják Európa, Ázsia és Afrika csatamezőit, a levegőből törött szárrnyakkal hullanak alá az emberi szellem büszke alkotásai, a gépmadarak, a tengeren és a tenger színe alatt viaskodik az ember testvéreivel, lángoszlop kél a vízből és sebzett testű emberek hullanak sztratoszférikus magasságból a tenger mélyébe. A temetők ma emberibb szóval szólanak lelkünkhöz, mint az élet színterei S mi, az élők, úgy érezzük e napon, válasszal tartozunk azoknak, akik elmentek, akik előttünk építették a keresztény műveltség büszke katedránsait, az emberi együttélés nagy erkölcsi és jogi rendjét, válasszal tartozunk az előttünk járók nemzedékeinek, akik tollal, fegyverrel, műszerekkel felépítették azt az európai műveltséget, melynek fenntartása életünk legmélyebb értelme volt. Pillanatokra úgy látszik, mintha az élők nem tudnának felelni a halottak néma kérdésére, mely így hangok: miért nem becsülitek az élet, az amúgyis oly rövid emberi élet nagy ajándékát? .... Az emlékezés és a kétség pillanatai ezek. Halottak napján mindenki szembenéz egy pillanatra e kérdésekkel, az élők iparkodnak lélekben felelni a holtaknak. Mi történik velünk, mi az értelme e sok véres áldozatnak? A halottak, akik életüket áldozták azért, hogy Európa megmaradjon a keresztény műveltség örök színterének, megsokasodtak temetőinkben. Ezen a napon első gondolatunk a magyar hősök felé száll, akik felsorakoztak a magyar történelem Európát védő hőseinek beláthatatlan rangsorába. Ezer éve ontja a magyar vérét az európai keresztény kultúráért. S e napokban, mikor az őszi virágokkal meghintett temetőket járjuk, magyar honvédek vívnak megint egyszer véres harcokat az ázsiai ellenséggel, mely egy — minden emberi életcélt erőszakkal megsemmisítő — rendszer segítségével felépítette a világ egyik leghatalmasabb katonai gépezetét, hogy alkalmas pillanatban meg A Stefani Iroda az általános katonai helyzet érdekes képét adja. Eszerint az északi arcvonalon a kezdeményezés a finnek kezében van, akik a téli hadjárat szakértői és így folyamatos sikereket érnek el. A német erők a kíméletlen ostromzár fenntartására és a helyőrség kitörési kísérleteinek meghiúsítására szorítkoznak. A német nyomás a körülzárás minden övezetében rendkívül erős. A moszkvai szakaszon Bock tábornagy a rossz idő és a kiépített erődrendszer ellenére módszeresen vezeti előre csapatait. Az itt kifejlődő súlyos csatákban a védők helyzete kevésbé nehéz, mint a támadóké, mert az utóbbiaknak a súlyos terepviszonyokkal is meg kell küzdeniök, a védelmi vonalakat sorra fel kell őrölniök és meg kell semmisíteniök azokat a fegyveres erőket, amelyeket a bolsevista parancsnokság egymásután dob az ütközetbe. Sztálin nyilvánvalóan a déli arcvonalra összpontosítja a legnagyobb erőt, a szovjet seregek azonban valósággal példátlan arányú katonai vereséget szenvedtek az ottani harcokban. A vereség roppant arányán semmit sem változtat, hogy Sztálin minden erejét harcba veti és a parancsnokságban személycseréket hajt végre. A bolsevizmus már elvesztette a Donec-medencét, most teljesen elveszíti a Don-övezetet is, és nem tudja megakadályozni a német parancsnokságot az Ukrajnából kiinduló és a Kaukázus felé irányuló támadásban sem. A szovjet sereg az egész déli arcvonalon teljes felbomlásban van, az ellenállást csak az a remény táplálja, hogy időnyeréssel talán sikerül még előkészíteni a Kaukázus védelmét. A Rosztov körül végbemenő hadműveletek, a perekopi földszoros elfoglalása, valamint a németek előnyomulása a Krúmfélszigeten súlyosan érintik azt a hadászati tervet, amelyben az angol és északamerikai vezérkarok a jelek szerint megállapodtak. A bázeli National Zeitung a déli arcvonalról szólva közli hogy küszöbön áll Rosztov eleste és várható, hogy a németek már a közeli napokban áttörik a Donmenti szovjet erődvonalat. Timosenko nem tudja már feltartóztatni a német előnyomulást. A németek nagy sikert értek el, amikor áttörték Krím félszigetének északi védelmi vonalát, az úgynevezett „Tatár árkot“, noha a indulva, vérbe fojtson és megsemmisítsen mindent Európában, amit mi életcélnak megismertünk, becsülni és szeretni megtanultunk. A magyar honvéd, szövetségesei oldalán, megint ott jár Meotisz vidékén, ahonnan — a monda szerint — évezred előtt elindult, hogy megkeresse és örök időkre megtartsa helyét a keresztény Európában. Azokra a magyar sirhantokra gondolunk legelsőbben, deszovjet erők a Perekoptól délre fekvő földszoroson kétségbeesett ellenállást kíséreltek meg. A londoni lapok a déli hadszíntér fenyegetett helyzetével kapcsolatban igen válságosnak ítélik meg a feketetengeri szovjet flotta helyzetét. A közelkeleti brit haderő lázas sietséggel építi ki az Iránon áthaladó szállítási vonalakat, miután elképzelhető, hogy a németek gyors déli előnyomulása minden egyéb, a Szovjet Unió felé vezető utat lezár. Teheráni jelentés szerint amerikai szakértők érkeztek Iránba és ezek is résztvesznek az útvonal kiépítésének irányításában. Az ismert olasz közíró, Ansaldo is a déli hadműveletekkel foglalkozik a Telegrapho hasábjain. A krími hadműveletekkel kapcsolatban rámutat, hogy a félsziget pótolhatatlan támaszpont a feketetengeri szovjet hajóhad számára és mindenekelőtt fontos hídfőállás a Kaukázus felé. A Kaukázus a Krím félsziget birtokában könynyen megközelíthető és nincs szükség az azovitengeri partvidéken és Rosztovon át vezető nagy kerülő útra. Érthető tehát az az elkeseredés, amellyel a Szovjet a ■ földszorost védelmezte. A németek, azonban megtörték az ellenállást és a kedvezőtlen időjárási viszonyok ellenére tíznapos harc után behatoltak a félszigetre. Ansaldo szerint a tíz kilométeres előnyomulás a Krím-félszigeten és a Donec-rdetrencében jobban nyugtalanítja az angolokat, mint akár száz kilométeres térveszteség a Szovjet Unió középső vagy északi részein. A német térhódítás az egész közelkeleti helyzetet felborulással fenyegeti. Wavell tábornok azért sietteti a kaukázusi felvonulásra irányuló előkészületeit, hogy felkészüljön a szovjet ellenállás megroppanására. Wavell nagy erőfeszítéseket tesz a Kaukázus német birtokbavételének megakadályozására. Feladatának teljesítése azonban még akkor is igen nagy nehézségbe ütköznék, ha sikerülne megteremtenie az összeköttetést a kaukázusi szovjet erőkkel és ha ezen a szakaszon akarná megaltani a németek előnyomulását. Az angol sajtó is behatóan foglalkozik a kaukázusi kérdéssel. A News Statement and Nation című ismert angol folyóirat szerint az Azovi-tenger mentén folyó német előnyomulás máris veszedelmes, mert a Kaukázus és az olajforrások közelébe jutott. A Szovjetnek s még a legnagyobb áldozatok árán is is uj védővonalat kellene terem- ilyek Galicia, Ukrajna, Meotisz vidéken domborulnak. Ezek a frissen hantolt sírok új kötést jelentenek a magyarság és az európai életeszmény között, új zálogai a magyarság európai hivatásának. Halottak napján első gondolatunk az európai keresztesháború magyar hősi halottjaié. Az élők mély gyászukban is tudják, hogy ezek a halottak „éltető eszmével finomult" erővel élnek a nemzet háteme, mert ez a vidék fontosabb, mint a Szuezi-csatorna és a Gibraltár együttvéve. Kairóból további jelentések számolnak be, hogy a hosszú idő óta viszonylagosan nyugalmas afrikai hadszíntér is megélénkült. Egyre gyakoribbak a járőrharcok, a tüzérség tüze, valamint a harcigépek légi tevékenysége. Mind Tobruknál, mind pedig a líbiai határvidéken megszaporodtak ezek a tünetek. A kairói brit főhadiszállás hivatalosan jelenti, hogy ellenséges harcigépek ismét bombázták Alexandriát, amely a Földközi-tenger medencéjének angol támaszpontja. Támadások az angol kormány ellen Nemrégiben megemlékeztünk arról, hogy az angol alsóház ülésén a Churchill-kormány ellen igen erős támadások hangzottak el és főleg a munkáspárt harcias elemei részéről. Lagymatagsággal, tétlenséggel vádolták az ellenzéki szónokok Churchill kormányát, követelték Oroszország hathatósabb megsegítését és szemére hányták a kormánynak azt is, hogy nem igyekezett új arcvonalat teremteni azorosz frontnak legalább kis mértékben való tehermentesítésére. A támadások nem annyira Churchill személye, mint inkább munkatársai ellen irányultak, különösen Hayfax ellen, aki washingtoni nagykövet ugyan, de azért tagja a kormánynak és akiről köztudomású, hogy a leghatározottabb ellensége a bolsevizmusnak. Ez az ellenzéki kritika nemrégiben megismétlődött a Timesben, Angolország legtekintélyesebb napilapjában. Kissé szelídebb formában ugyan, de a Times is megismételte a munkáspárti ellenzék vádjait. Nem Churchillt bántja a tekintélyes angol napilap, hanem munkatársait. Az angol nép nincs arról meggyőződve — írta többek között a Times —, hogy Churchill összes munkatársai valamennyien megfelelnének feladatuknak, akiknek képességeit és idegerejét a háborús erőfeszítések talán túlságosan nagy próbának teszik ki. Nincs megelégedve főképpen az angol gyárak termelőképességével, amit különben a munkáspárti ellenzéki szónokok is hangoztattak. Még sok hiányzik ahhoz, hogy az angol gyárak termelőképességüknek tetőfokát érjék el. A Szovjet támogatása az angol nagyipar részéről az eddiginél sokkal nagyobb erőkifejtést követel. A Szovjet ugyanis elveszítette ipari vidékének legnagyobb részét (körülbelül 60 százalékát) s a Szovjetaj eszméletében. Ezek a halottak üzennek, emlékük önfeláldozást, hivatásérzést követel az ittmaradottaktól. Ez a háború csakugyan a „lenni vagy nem lenni“ háborúja minden európai ember, így a magyarság számára is. Mikor e sötét halottak napján virágot hintünk a sírokra, átérezzük az élet felelősségét: néma és mégis erős szóval hirdetik ezt a felelősséget az új háború magyar hősi halottipari termelésének veszteségeit részben Angolországnak, részben Amerikának kell pótolnia. De nagy kérdés, várjon tudják-e? Az angol sajtó és a közönség türelmetlensége egészen érthető. Nem látszik azonban a legkisebb valószínűsége sem annak, hogy a Churchill-kormány jelentékenyebb expedíciós hadsereget küldjön az anyaországból, különösen azok után a szomorú tapasztalatok után, amelyeket Norvégiában, Dünkirchennél és a Balkán félszigeten szerzett. A Reuben Sam elsüllyedése Miközben Roosevelt elnök lépésről-lépésre tovább halad azon az útán, amely a Brit birodalom és a Szovjet Unió minél nagyobbarányú megsegítése felé vezet: olyan eseményeire járja be avilágsajtót, amely előreláthatóan újabb bonyodalmaknak lesz előidézője. Mint ismeretes, az Amerikai Unió elhatározta, hogy hajókaravánjait hadihajókkal kísérteti, kereskedelmi gőzöseit pedig felfegyverzi. Az elmúlt hetek folyamán már volt példa arra, hogy amerikai gőzösöket torpedótámadás ért. A Kearney romboló sérülése napokon kerészül foglalkoztatta a világsajtót. Most arról érkezik hír, hogy a Reuben James nevű romboló, az Unió hadiflottájának egysége süllyedt el az Atlanti-óceán északi részén. Az elsüllyesztés körülményei még nem eléggé ismeretesek, az Egyesült Államok sajtójának és hivatalos köreinek sem lehetett még alkalmuk, hogy állást foglaljanak. Kétségtelen azonban, hogy ha beigazolódik, az amerikai hadihajó torpedótalálattól sülylyedt el, s ez megerősítheti az Egyesült Államok „beavatkozáspárti“ közvéleményét. Amerika és a háború Amerikában megint nagy és éles beszédek hangzottak el a háborús beavatkozás ellen. New Yorkban 20 ezer főnyi hallgatóság töltötte meg azt a termet, ahol Lindbergh, Cudahy és Wheeler szenátorok beszéltek. Sajátságos, hogy a rádiótársaságok az utolsó pillanatban megtagadták a beszédek közvetítését. A kereskedelmi hajók felfegyverzése még beláthatatlan bonyodalmakat idézhet elő. Nemzetközi jogilag ugyanis nincsen tisztázva az a kérdés, minek tekintsék a felfegyverzett kereskedelmi hajókat, kalózhajóknak-e, vagy teljesen illegális harcoló feleknek. Felfegyverzett kereskedelmi hajók annak a veszélynek vannak kitéve, hogy minden felszántás nélkül megtorpedózzák őket. Az amerikai kereskedelmi hajóknak bizonyára jai. Európa, a magyarság, a kereszténység nem veszett el, mert akadtak hősei, akik harcba indultak a bolsevista nihil alvilági erői ellen. Az élet szelleme erősebb volt, mint a halál és a pusztulás szelleme. Ez az öntudat ad erőt az elkövetkező idők nehéz megpróbáltatásainak elviseléséhez, ezzel az áldozatkészséggel felelünk halottak ünnepén hősi halált halt Véreink néma kérdésére. A német csapatok a Kaukázus kapuja előtt A szövetségesek a Krím-félszigeten és a Donec-medencében üldözik a megvert szovjet csapatokat . A legutóbbi nagy légi támadás során sikerült Moszkva vasúti forgalmát teljesen megzavarni - Andergh élesen támadta Roosevelt külpolitikáját Az Atlanti-óceán északi részén elsüllyedt egy amerikai romboló .