Pesti Hírlap, 1941. november (63. évfolyam, 250-274. szám)
1941-11-01 / 250. szám
Vasárnapi Krónika ! írja Márai Sándor Utazás a békébe gy nap Sopronban. A pályaudvaron nincs kocsi — a városban mindössze négy taxi közlekedik most, s ezek éjjel-nappal foglaltak —, gyalog indulok a Lővérek felé. Ez az első, s majdnem az utolsó háborús jel, melyet az idegen ebben a városban észlel. Sopronnak talán az a szerencséje most, hogy kiesik a nagy útvonalakból: Győrben kell átszállóni a m mellékvasútra, a világ nagy eseményei a fővonalakon robognak el a város mellett. A város nemcsak azért csöndes, mert kevés a taxi. A lelke csöndes. Valami van ebben a városban — tapintat, okosság, leszűrődött szemlélet, szenvedélymentes élettapasztalatok —, ami megérinti az idegent. A Lövér erdeje aranysárga. Ilyenkor a legszebb az erdő, hideg fényben. Alkonyatig járom az erdőt, fölmegyek a Károly-kilátóhoz, messze csillog a Fertő sekély vize, a város, tornyaival, éretten és tömören pihen a keleti Alpok árnyékában, mint egy befejezett remekmű. A levegő él itten, jóízű. Az Alpesekből érkezik, Sopronban könnyen lélekzik az ember. Évtizede jártam itt először, s mindig visszajöttem,, egy-két napra, néha, boldogabb időkben, Bécsből kocsival jövet, csak órákra. Azt az élményt nyújtotta, amit a magyar vidéki városok közül csak Kassa: az öntudatos, teljes és zárt városiasságot. Alkonyatkor lemegyek az erdőből a városba, s újra megcsodálom a villanegyed szépségét, ápolt kényelmét, az utcák rendjét. Kassa és az erdélyi városok mellett ez legurbánusabb városunk. Az urbanitás nemcsak az utcák elrendezése, hanem modor és magatartás is. Ahogy itt köszönnek, útbaigazítanak, felelnek az üzletekben, mindez mély és régi magyar városi kultúra kifejezése. Esztendeje először érzem azt, hogy béke van körülöttem. Egyidőben Sopront, szombaton és vasárnap, elözönlötték a bécsi turisták; a háború most megszűrte ezt az idegenjárást, de a soproniak nem panaszkodnak. Csendben akarnak élni, mert vihar van. Panaszaik általánosak, néha hiányzik egy és más, de ezek a hiányok átmenetiek. A város szerényen él, de elégedetten. Az új polgármestert dicsérik. Egy pék ezt mondta: „Mindig be lehet hozzá menni“. A város lehetőleg keveset politizál, dolgozik és csendesen él. Szenvedélymentes város ez. Indulatoktól és vad szenvedélyektől korbácsolt időnkben olyan, mint egy szikláktól védett, szelid kikötő, melynek öblében csendesen fodrozik a tenger, mikor az óceánon vihar reng. Este hatkor végigmegyek a Várkerületen, a környező utcákon és tereken. Kevés várost ismerek, mely ilyen öntudatosan őrzi és ilyen szerényen rejti kincseit Széchenyi szobra mögött a kaszinó ablakai világítanak. Ez a vidéki kaszinó, nyájas fényeivel, mindig honvágyat ébreszt: pontosan igy kellett volna élni, vidéken, este hatkor külföldi lapokat olvasni a kaszinóban, s vacsoráig tarokkozni. Benézek a kaszinó ablakán, csakugyan tarokkoznak odabenn. A kártya általában unalom, de a tarokk bölcsesség. A tarokkozó ember nem nyerni akar, hanem szemlélődni és megmaradni. A tér végében a domonkosok temploma már sötét. Csak az oltárok előtt égnek az örökmécsek. Néhány magányos ember ül a padokban, ezek a vidéki templomok, estefelé, a félhomályban rejtőző magányos, emlékező emberekkel, ez a legmélyebb emberi közösség Európában. Pontosan így ülnek most hideg templomokban emberek, Nürnbergben, Parisban, Stockholmban és Bolognában, halottaikra gondolnak, s iparkodnak erőt szerezni az élethez. Most, az idő feladására, megszólal a városban mindenfelé az estharang. A Templom utcán megyek végig, a Fegyvertárutcán. Mennyi szépség! Ezek a loggiás, árkádos udvarok, ezek a dús faragású homlokzatok, ezek a csendes egyemeletes paloták! Az Esterházyak, az Eggenbergek palotája, a Szent György-templom barokkja, a Várostornyot övező gyönyörű tér, a Stornoházzal, ahol valamikor Mátyás király, szállott meg, a Kecsketemplom gótikus tornya, a Kolostor utca ősrégi házaival, ezek az ablakok és kapualjak, ezek a zöld olajfestékkel lakkozott, régi nemesi és polgári házak kapui, a Starhembergek és a Zichyek háza, mindez úgy áll össze városnak, műveltségnek, életformának, mint a Nyugat legérettebb városalkotásai, mint Salzburg vagy Ganz. Ez a város szerény, nem beszél sokat, de tudja rangját. S a régi kövek Vichy, október. A magyar közvélemény az öröm és elégtétel érzésével vette tudomásul a szerencsekivánatok hírét, melyeket Pétain tábornagy a szentistváni ünnepek alkalmából Horthy Miklós kormányzóhoz és a magyar nemzethez eljuttatott. Az államfői udvariasság előkötelező gesztusán túl lehetetlen észre nem venni az új Franciaország és hazánk viszonyában lassan kialakuló örvendetes változás jeleit. A Marsall és a Nemzeti Forradalom Franciaországa nem a Barthouféle köztársaság többé, melyben Alexis Léger úr, a Quai d'Orsay koronázatlan királyaként vezette a törhetetlen kisantant-barát és magyarellenes külpolitikát. Elmúlt az a kor, melyben Bénes Eduárd valódi Macchiavelli politikával gáncsolhatott el Parisban minden őszinte közeledést, s amelyben a magyar igazság mellé való törhetetlen kiállásunkat eleve franciaellenes magatartásnak minősítették. A francia répet egy történelmi földrengés, létének legnagyobb válsága ébresztette rá, hogy igazságtalanul viselkedett Magyarországgal szemben és vakon engedte át magát a magyarság ellenségeinek eszközéül. A francia sajtóban 1940 júniusa óta egyre gyakrabban merülnek fel a belátás és sajnálkozás hangjai. Egyik nagy francia napilap például a magyar-francia viszony megmérgezőiként nyíltan a kisantant sajtóügynökségeit jelöli meg és — elsősorban természetesen francia nemzeti szempontból —, súlyos vádat emel ellenük. Őszinte francia önvád „Hányszor olvastuk — írja e lap — a francia „információs“ ügynökségek távirataiban, hogy milyen törékeny a német nemzeti szocialista rendszer! Olvastunk a Birodalom vezetőinek ellenséges érzületéről Franciaország irányában. A lengyel, cseh, román hadseregek erejéről, a kisantant tartósságáról, a német hadsereg „gyenge pontjairól“ stb. S mintha erre a káros tevékenységre a francia újságírók nem lettek volna elegen, a külföld is felállította nálunk saját érdekeit szolgáló ügynökségeit, így történt, hogy Prága pénzén egy hírügynökség dolgozott Párisban, melynek feladata volt bebizonyítani, hogy abban a reménytelen országban, melyet Csehszlovákiának hívtak, minden a legnagyobbrendben van. Ennek az ügynökségnek a táviratai szerint a szudéta-kérdés nem is létezett, a németek sohsem merik majd megtámadni a cseh erődvonalakat s az ország minden kisebbsége szívvel-lélekkel támogatja az államhatalmat. És mi volt a valóság? A szlovákok gyűlölték a cseheket, a rutének pedig sohsem kapták meg a békeszerződésben garantált függetlenségüket. Azt igyekeztek a hírügynökségek bebizonyítani, hogy Budapesten alig egy-két politikus viseltetett baráti érzelmekkel Franciaország iránt Mesterkedéseik eredménye az lett, hogy fekezett érezni és emlékezni tud, s őriz egy polgári életformát, mely a legértékesebb volt Magyarországon az elmúlt négyszáz esztendőben. A békét őrzi e bolthajtásos szobákban, a békét, melyet a háborúban minden ember külön őriz meg lelkében és életében, ha túl akarja élni a vihart. Sopronnak múltja van, melyről tud, s ezért van jövője is. Hűséges város, de hálás is, most látom: minden utca tele van emléktáblákkal. Megbecsüli fiait. Kis János, a költő-pap, éppen úgy emléktáblát kapott itt, mint Berzsenyi, aki az itteni gimnáziumban volt verekedős gyerek, s még mit sem árult el későbbi depressziós lelkialkatából; emléktáblát kapott Rákosi Jenő, Frankenburg és Révai Miklós. Gyóni Géza és Liszt Ferenc, aki itt koncertezett először, pendelyes gyermekkorában. A város tudja, mivel tartozik a szellemeknek, melyek e kövek között világítottak valamikor. Tiszteli , a betűt és a köveket, mert tudja, hogy az emberi lélek az igaz betűkből és művészi kövekből rótt művekben él legtovább. A szél a kapuk fölött gyaluforgácsot lobogtat: a soproni polgár jelzi, hogy szüretelt, s a kapu alatt, hosszú asztalok mellett, ősi jogon kiméri borát a vendéha sem sikerült őszinte viszonyt teremtenünk Magyarországgal, ahol pedig Franciaországnak számtalan értékes barátja élt." Az elmúlt napokban báró Robert de Fabre-Luce nyilatkozott Vichyben a magyar sajtónak. Robert de Fabre-Luce, aki egy évtizeddel ezelőtt, vagyis akkor vallotta, hogy a páriskörnyéki békeszerződéseket revízió alá kell venni, amikor ezért még megvetés és gyalázkodás járt jutalmul, ma keserű elégtétellel hivatkozhatik rá, hogy igaza lett: hazája tragédiájának egyik oka az volt, hogy szembeszállott a történelmi erők természetes fejlődésével és Európa zsandárjának szerepére vállalkozott. — Tizenöt esztendeje hirdetem — mondotta Fabre-Luce a Pesti Hírlap tudósítójának —, hogy a versaillesi és trianoni békeszerződések foltot ejtenek Franciaország történelmén és szégyent hoznak Európára! Egész történelmünkhöz méltatlan, hogy Franciaország hajlandó volt kitűnő népeket, köztük a magyarokat, a demokrata önkénynek kiszolgáltatni, csak azért, hogy Németországot „ártásra képtelenné“ tegye és hogy olyan mesterséges államszörnyeket, mint Nagy-Románia, Csehszlovákia és Jugoszlávia, fenntarthasson. Engem mindig felháborított a gondolat, hogy egy napon majd megvádolhatják a francia népet e hibákért, melyeket sohasem követett volna el, ha idejében és becsületesen tájékoztatták volna. Az a hazugsághalmazat — fejezte be Fabre-Luce—, az a tévedés-sorozat, amelyben éltünk, csak olyan szörnyű összeomláshoz vezethetett, amilyen 1940-ben be is következett. Báró Fabre-Luceon kívül, akit 1940 tavaszán a Paul Reynaud-kormány mint németbarát gyanúsan, elfogatott s aki csak akkor került szabadlábra, amikor Pétain vette kezébe a hatalmat, még más kitűnő francia közéleti férfiak is tanúságot tettek Magyarország iránti rokonszenvük mellett. Elsősorban de Monzie és Lémery szenátorokra, De Vienne követre, Xavier Vallatra és Valéry- Radotra gondolunk, akiknek olyankor volt bátorságuk magyarbarátnak lenni, amikor ez még valóban kockázatos kiállást jelentett. A francia sajtó, mely húsz éven át a legnagyobb érdektelenséget tanúsította minden iránt, ami magyar vagy Magyarországgal kapcsolatos, ma nap-nap után közli az MTI-jelemtéseket és a honvédhaditudósítószázad riportfényképeit. A Vaillance, e nagy katolikus hetilap, egész oldalas képsorozatot közölt Kassa bombázásáról és honvédeink harcairól Ukrajnában. Lehetetlen meg nem említeni azt a kedves kis történetet, mely szintén egyik láncszeme a fejlődő magyarbarátság megnyilatkozásának. A vichy-i Casino színháza külön „udvari“ előadásban mutatta be Pétain tábornagy előtt a „Faust elkárhozása“ című operát. Berlioz remekműve René Chauvets egészen újszerű pengéknek, akik zsebükben hozzák a borkorcsolyát. Részeg embert sehol nem láttam, de vacsora előtt, uzsonnára, mindenki piros bort iszik — az uzsonna-bor ősrégi magyar szokás, szalonna és kolbász kell hozzá, s akkor nagyon egészséges. Sopronban ezt is tudják. A Katholikus Konvent bormérésébe térek be, amíg a negyednyolcas, utolsó lövéri társaskocsi indulására várok, mert Sopron korán fekszik, nyolckor már nincs közlekedési szerszám a városban. (Mellékesen: itt kapni ma talán a legjobb feketekávét az országban, az „Itália“ című espressóban, néhány fillérért; a pestiek thermosszal viszik innen, e kávémséges időben, fel az erdőbe a forró feketét.) A Katholikus Konvent bolthajtásos tiszta szobája tele van kvaterkázó, tarokkozó soproniakkal; nagy a füst, s hangos a kétnyelvű beszéd, mely körülbelül igy hangzik: „Ich hab ihm glagt, er soll zum asztalos gehen und sagen, ich lasse megcsináltatni den nachtkaszni, aber nur jutányosan“. Két nyelven beszélnek, de egy szívvel éreznek: magyarul. Este van, visszamegyek az erdőbe. A társaskocsi fényszórója ideges fényt dob a sárga októberi lombokra. Az erdő csendes, a hold változik, a szél elállt. Talán itt lehet egy éjszakát gonosz álom nélkül aludni... nagy ajándék ma, Európában fedezésében a legmodernebb színpadtechnika alkalmazásával került színre. A kabinetiroda e zártkörű bemutatóra a külföldi diplomatákat is meghívta. Pétain ezen az előadáson nem volt hajlandó az államfői díszpáholyba ülni, hanem a nézőtér egyik karosszékében foglalt helyet. A „protokolláris aggodalmak“ elsimulta után megkezdődött az előadás, melynek első felvonása tudvalevőleg a Rákóczi-induló hangjai mellett a harcidicsőség apoteózisával zárul. A színház vezetősége ezt az alkalmat használta fel egy kis magyarbarát rokonszenv-tüntetésre. Amikor a fináléban a színpad megtelik hadilobogókkal, minden más nép színei csak egy-egy példányban jelentek meg, a magyar zászlók pedig a címertartó két angyallal a színpad közepén, valósággal eltakarták a többieket Báró Bakách-Bessenyei követ, aki csak az előző nap mutatta be megbízólevelét, örömmel nyugtázta ezt a láthatóan előkészített kis demonstrációt. Hála Istennek, az idők változnak és Franciaországban ma már nem áldozat és nem nehéz kiállás magyarnak lenni. Observator. it magyar lobogó apoteózisa a vichy-i opera színpadán - A Pesti Hírlap vichy-i tudósítójától . Elrendelték a burgonya igénybevételét A MTI jelenti: A hivatalos lap szombati száma közli a közellátásügyi miniszter rendeletét, amelyben elrendeli a burgonya igénybevételét. A közellátás biztosítása érdekében mindenki köteles a Belföldi Burgonyakereskedelmi Egyesülésnek felvásárlásra hatósági áron átengedni azt a burgonyamennyiséget, amely a tulajdonos házi és gazdasági szükségletét 1942 június 30-ig meghaladja.A főváros burgonyaellátása péntekre örvendetesen javult. Míg tegnapelőtt csak egy vagon, tegnap pedig mindössze hét vagon burgonya érkezett a fővárosba, pénteken már tizenhárom nagy vagon burgonya került piacra, ami tizenkilenc és fél kis vagonnak felel meg. Ez a mennyiség bőségesen fedezi Budapest napi szükségletét és remény van arra, hogy a közeli napokban a felhozatal tovább emelkedik majd. A főváros közélelmezési ügyosztálya megakadályozza az indokolatlan burgonyatárolást és ezért utasítására egy-egy vásárló személyenkint csak egy kg. burgonyát kaphatott. A jövő héttől kezdve a budapesti élelmiszerkiskereskedők is kapnak burgonyát, amelynek szétosztását ezáltal megkönnyítik. A közélelmezési ügyosztály újból közli a közönséggel, hogy idegességre és nyugtalanságra nincs semmi ok, széleskörű intézkedések történtek, hogy a burgonya és a legfontosabb más élelmicikkek felhozatala egyenletes legyen, ezekből a cikkekből való tárolás tehát teljesen felesleges. AZ ORSZÁG LEGMODERNEBB ÜZLETE • A BUDAI FIÓKJA XI., HORTHY MIKLÓS ÚT 39. Még vehet! Balatonföldváreo villatelkei nagyon kedvező részletre. Minden telek befásítva, villany, vízvezeték csatlakozási lehetőség. Áraink a legolcsóbbak. Okvetlen kérjen tájékoztatót Balatonföldvár fürdő rt. pare, irodája, Budapest, V., Szabadság-tér 14. Tel. 127-660 K ftUVVTÍSI AT Révai lexikont, vl I * I rí rí it 11 Hóman-Szekint magas áron vesz Keleti könyvüzlet, Vilmos császár-ut 27. 6704 NAGYVÁLLALAT KERES csepeli gyára részére jól számoló, komoly, őskeresztény adminiszrációs tisztviselőt Kézzel írott ajánlatok Broeitner J. hirdetési irodába, Budapest, IV., Városháza u. 10. „Szorgalmas munkaerő 1879“ jeligére küldendők. Kereskedelmi iskolát végzett, őskeresztény, gyors- és gépírásban jártas fiatal tisztviselőt keresünk. Ajánlatokat ,,Gépgyár 6719" jeligére a főkiadóba kérjük. Textilgyár r. I. keres gyakorlattal bíró keresztény raktárnokot Sajátkezűleg irt. eddigi működést feltüntető ajánlatot ,,Kötszövő 6764" jeligére főkiadóba kérünk. Villamossági nagykereskedés (keresztény cég) keres tőkét, csendes társat. ..Őskeresztény 6831“ főkiadóba. Nagyvállalat igazgatója keresztény (tanusítványos), munkabírásának teljes birtokában, általános kereskedelmi és közgazdasági tudással, szervezőtehetség, perfekt német, önálló, diszpoziciósépes, minden munkában alaposan jártas, bankoknál és hatóságoknál jó összeköttetésekkel, állását változtaná. — Meghívásokat kér „All round" jeligére Rudolf Mosse r. t. hirdetővállalathoz, Erzsébet-körút 23. 6858 Ajaxkalapácsot keresünk megvételre. Ajánlatokat leírással. „Fémárugyár“ jeligére Patak hirdetőirodába, Vilmos császár ut 29. 6673 KERESÜNK megvételre 50—200 literig vörösréz vagy aluminium belső résszel bíró DUPLIKÁTORT Választ „Duplikator 7129“ jeligére Blockner J. hirdetőirodájába, Városház utca 10. 6861 Textilgyár r. t. keres gyakorlattal biró keresztény raktárnokot Sajátkezüleg irt, eddigi működést feltüntető ajánlatot „Kötszövő 6865“ jeligére a főkiadóba kérünk. Bérlázat keresek 300.000—400.900 P körüli értékben. Telefon _________________358—261._____________6832 Fővárosi pénzintézet felvesz kezdő tisztviselőket és tisztviselőnőket Ajánlatok „Német nyelvtudás előny** jeligére Hausenstein és Vogler rt. hirdetőirodába, Dorottya utca 8. keretnek. Élelmiszeripari R. T. VAGY KFT* KERETET VESZEK. Ajánlatokat „Szakember“ jeligére Balogh hirdetőbe a Szent István-körút 9.