Pesti Hírlap, 1941. november (63. évfolyam, 250-274. szám)

1941-11-06 / 253. szám

t edélyfeti. fWWMfWrtf a tél! küzd a tél! A Nemzetvédelmi Kereszt új lovagjainak seregszemléje Polgári személyeknek már har­­madízben, katonáknak pedig kétszer adományozott a Kormányzó Új Nem­zetvédelmi Keresztet. Most legutóbb kerek számban 3400 személy kapta meg ezt a kitüntetést, amelynek tu­lajdonosai hatalmas szervezetet al­kotnak. Ezúttal csaknem 17 oldalát tölti meg a hivatalos lapnak a kitün­tetett személyek névsora, amely Acsay András éttermi segéd nevével kezdődik és dr. Zsurik János ügy­véddel végződik. A magyar társada­lom legszélesebb köre vonul ismét fel és most különösen kis emberek szerepelnek nagy számmal, amint a foglalkozások egyszerű felsorolása is mutatja: dohánykisárus, hentes, kereskedő, földmíves, géplakatos, bércséplő, erdei segéd vágáskezelő, MÁV főkalauz, festékes, gazdasági cseléd, zenész, MÁV pályamunkás, napszámos, asztalossegéd, sütősegéd, cipész, levélkézbesítő, kőműves, fém­öntő, formáló, cigányzenész, java­­dalmi őr, alsó- és felsőrészkészítő, kertész, kádármester, szabómester, gépkocsivezető, markotányos, nyom­dász stb. Van közöttük több állás­­nélküli is, a „foglalkozás“ legalább is így van megjelölve. Egyes családokban különösen gaz­dagon hullott az aranyeső: Csibi Fe­renc, Imre, Lajos, Márton, Mihály és Sándor, csupa ditrói székely nap­számos, még a koruk is azonos, va­lamennyien negyven esztendősek. Ugyancsak erdélyiek a kitüntetett Sánta-család tagjai: Sánta András hadadi 75 esztendős és Sánta And­rás hadadi 73 éves földmives, továb­bá két Sánta György és két Sánta Mihály földmivesek, atya és fiú. A hazai idegenajkúak közül is többet ér el a magas kormányzói kitüntetés, arcot megkapott Hrin. Já­nos kárpátaljai tutajos, Skriba­di­­ján János gépkocsivezető és Kuz­­niarski Willibald l. műszaki segéd­tiszt is. A Nemzetvédelmi Keresztet most kapta meg vitéz leveldi Kozma Mik­lós, m. kir. titkos tanácsos, Kárpát­alja kormányzói biztosa, dr. Rákó­­czy Imre miniszteri osztályfőnök, dr. vitéz Tárczay Feticides Román mi­niszteri osztályfőnök, dr. Weis Ist­ván egyetemi tanár, Alloni Árpád, a Leszámítolóbank igazgatója, Brauch Ferenc elnökigazgató, Brauch Károly Ferenc vezérigazgató, Chio­­vini Ferenc festőművész, dr. Gaudy Béla királyi ítélő táblabíró, vitéz Gyene Pál gazdálkodó, Haám Lajos főszolgabíró, Heinrich Tibor rész­vénytársasági cégvezető, Széchényi Ödön, a Budapesti Nemzetközi Vá­sár helyettes igazgatója, Jeszenszky Tibor miniszteri tanácsos, Kiss György törvényszéki elnök, dr. Kne­bel Miklós plébános, dr. Lindenber­­ger János prépost-plébános, Paikert Géza miniszteri osztálytanácsos, dr. vitéz Schejtsik György nyug. vár­megyei főlevéltáros, dr. Szathmáry Róbert rendőrségi detektivfelügyelő, dr. Szokolay Leó székesfővárosi ár­vaszéki elnök, dr. Térfy Béla min. osztálytanácsos, dr. Véssei Ede Szé­kesfővárosi Gázművek vezérigazga­tója, dr. Wolff Károly székesfővárosi közkórházi központi igazgató, hogy csak ezek neveit emeljük ki az is­mertebbek közül. Kitüntetett politikusok A politikai világ is képviselve van a névsorban. Az országgyűlési kép­viselők közül a mostani csoportban a következők kaptak kitüntetést: dr. Huszovszky Lajos, dr. János Áron, dr. Porubszky Géza, Padányi Gulyás Jenő, Plósz István és vitéz Somogy­­váry Gyula. A kitüntetettek sorá­ban találjuk dr. vitéz Imecs György nyug. főispánt, dr. Reök Andor fő­ispánt és földbirtokost, dr. vitéz Egerváry Tibor főorvost, a képvi­selőház orvosát, dr. Nagy Iván ügy­védet, az újvidéki magyarság egyik vezérét, a sajtó világából dr. Dániel­­Aront, a Sajtókamara főügyészét, dr. Kólya Sándor sajtókamarai aligaz­gatót, valamint több szerkesztőt és hírlapírót A kitüntetésben részesült egyének legközelebbi névsorában is még több ezren lesznek. (bs.) Az évforduló alkalmából a ma­gyar sajtó foglalkozott azokkal a végzetes következményekkel, ame­lyekkel Károlyi Mihályék szánal­mas belgrádi szereplése, az őszi­rózsás forradalmi kormánynak egyik legsúlyosabb ballépése járt. Az októbristák ismételten próbál­ják a való tények elferdítésével Károlyi Mihály forradalmi kor­mányát tisztára mosni az esztelen belgrádi lerándulással kapcsolat­ban emelt súlyos vádakkal szem­ben. Azt akarják elhitetni a tá­jékozatlan közvéleménnyel, hogy a Páduában 1918 november 3-án aláírt Diaz-féle fegyverszüneti szerződés kizárólag a délnyugati olasz-osztrák frontra vonatkozott, egyáltalán nem rendelkezett Ma­gyarországot illetőleg és így Ká­­rolyiék kénytelenek voltak tíz nappal később, november 13-án Belgrádban külön fegyverszüneti szerződést kötni a balkáni haderők parancsnokával, Franchet d’Espé­­ray tábornokkal, hogy megállít­sák a balkáni csapatoknak Ma­gyarország területén való előnyo­mulását. A tárgyilagos történeti igazság meghamisítására irányuló törek­vésekkel szemben és a helyes ta­nulságok levonhatása érdekében szükséges úgy a páduai, mint a belgrádi megállapodás igazi jelle­gét feltárn­i és a lényeges tartal­mat megvilágító legfontosabb ren­delkezéseket ismertetni, azoknak a hivatalos adatoknak alapján, amelyeket néhai Nyékhegyi Fe­renc honvédezredes, aki a fegy­verszüneti tárgyalásokon részt­­vett, a „Diaz-féle fegyverszüneti szerződés (A páduai fegyverszü­net)“ című és 1922-ben megjelent könyvében szószerinti szöveggel nyilvánosságra hozott. A páduai fegyverszüneti szerződés kétségtelenül Magyarországra is vonatkozott Kitűnik ez már a címből is, ép úgy, mint a szerződés minden egyes pontjából, ahol mindenütt „Ausztria-Magyarország“ szerepel, mint a győztes szövetséges és tár­sult hatalmakkal fegyverszünetre lépő hadviselő fél. Az első pont az ellenségeskedés azonnali megszün­tetéséről intézkedik. A második pont szerint „Ausztria-Magyar­­ország“ csupán 20 hadosztályt tarthat fenn és hadianyagának fe­lét tartozik kiszolgáltatni. A leg­fontosabb harmadik pont pedig kétirányú rendelkezésben szabja meg azt a vonalat, ahová az oszt­rák-magyar csapatok tartoznak az ellenségeskedés megszűntével visszavonulni. Általában elrendeli „a háború kezdete óta Ausztria- Magyarország által fegyveres erő­vel megszállott minden terület ki­ürítését“, tehát a csapatoknak ál­talában a monarchia határára való visszavonását. Továbbá el­rendeli „az osztrák-magyar had­erőknek a szövetkezett hatalmak hadseregparancsnoksága által a különböző arcvonalakon megálla­pított időn belül való összevoná­sát a következő vonal mögé:“ E vonalnak legfontosabb földrajzi pontjait azután két bekezdésben szabatosan felsorolja. Ez a rendel­kezés az osztrák-magyar csapa­toknak az Olaszország felé eső délnyugati frontról beljebb való visszavonása tekintetében intéz­kedik. A két rendelkezéshez hoz­záfűzték még, hogy „az egész ki­ürített területet a szövetséges és társult hatalmak csapatai száll­­ják meg“. A harmadik pont értelme tehát nyilvánvalóan az, hogy a demar­kációs vonal, ahová a megszállott idegen területek kiürítése után az osztrák-magyar csapatoknak visz­­sza kell vonulniuk, általában min­denütt a monarchia határa. E tekintetben csupán az Olaszország felé eső délnyugati frontra nézve tesz kivételt, ahonnan a csapato­kat egy olyan vonal mögé kell — a különböző arcvonalakról össze­gyűjtve — visszavonni, amely a részletes helyrajzi megjelölés sze­rint a monarchia, illetve Ausztria határánál jóval beljebb fek­szik, és amely északnyugati határvona­lát jelenti Ausztria ama területé­nek, amelyet a szövetséges hatal­mak Olaszországnak előzetes meg­állapodással már odaítéltek. Teljesen kétségtelenné teszi ezt a fegyverszüneti tárgyalások ve­zetésével megbízott Weber oszt­rák-magyar tábornok által 1918 november 1-én a Badenben­ szé­kelő hadseregfőparancsnoksághoz intézett jelentése épp úgy, mint azok az illetékes kijelentések, amelyek a legfelsőbb Versailles­ haditanács tagjai részéről a fegy­verszüneti megállapodás tárgyá­ban október 31-én tartott ülésen elhangzottak. Weber tábornok je­lentésében ugyanis közölte, hogy a tárgyalásokat a szövetséges ha­talmak részéről vezető Badoglio tábornok a harmadik ponthoz a következő felvilágosító tájékozta­tást adta: „Ez a pont megállapítja ugyan a háború alatt Ausztria- Magyarország által megszállott egész terület kiürítésének feltéte­lét, de csak a délnyugati ponton határozza meg a vonalat, amely mögé az osztrák-magyar csapatok visszavonandók. Badoglio tábor­nok erre vonatkozólag kinyilvá­nítja, hogy a montenegrói és a szerb hadszíntéren­, valamint Ro­mániával, Ukrajnával és­ Lengyel­­országgal szemben a jelenlegi bi­rodalmi határ alkotja a kiürítés­nél tekintetbe veendő demarká­ciós vonalat.“ Ugyancsak e jelen­tésben közölte Weber tábornok a Badoglio tábornok által adott azt a felvilágosítást, hogy Oroszor­szágban és Ukrajnában a rend fenntartásáról jövőben az antant gondoskodik és egyben megje­gyezte Badoglio, hogy a „territo­­rio invaso“ kifejezés minden meg­szállott területre értendő, tehát Ukrajnára is. A Versailles­ haditanács elutasította a szerb követeléseket E kétségtelen tények mellett vakmerőség azt állítani, hogy a Diaz-féle szerződés csak a nyugati frontra vonatkozott és hogy Ma­gyarországot illetőleg nem ren­delkezett. De a fegyverszüneti fel­tételeket megállapító legfelsőbb haditanács tárgyalásainak során elhangzottakból sem lehet azt kö­vetkeztetni, hogy ott a páduai szerződés tervezetéből tudatosan kihagyták volna a Magyarország­ra vonatkozó fegyverszüneti in­tézkedéseket és azoknak megtéte­lét, Franchet d’Espérayre kíván­ták volna bízni. Ennek éppen az ellenkezője igaz. Mert mit is mondtak a fegyverszüneti terve­zet tárgyalásakor? Veznics, a szerb kiküldött a ki­ürítési és demarkációs vonalat megállapító harmadik pontra néz­ve így nyilatkozott­. „Elfogadom ezt a pontot, de nem látom be, miért kelljen az Adriai-tenger vo­nalánál megállanunk, az összes jugoszláv területeket is ki kell ürítetnünk. Erre Clemenceau így válaszolt: „Nem szabad a fegy­verszünet feltételeit a békekötés feltételeivel összetévesztenünk. Veznics úr fenntartásai akkor lép­nek majd érvényre, amikor a bé­­kefeltételeket­ fogjuk megvitatni.“ Lloyd George pedig ezeket mondta: „Miután szerb csapatok úgyis ott vannak a közelben, iga­zán nem látom be, hogy a bos­­nyák és hercegovinai tartományo­kat miért ne foglalnák el, hiszen Boszniában és Hercegovinában szláv népek laknak és így nem kellene a szerbeket abban meg­gátolnunk, hogy oda bevonulja­­janak. Balfour erre azt mondta: „Én azt hiszem, hogy meglesz a teljes elégtételünk, ha a negyedik pont második bekezdéséhez hozzá­vesszük ezeket a szavakat: „vagy a rend fenntartására“. A vita végül azzal záródott, hogy a harmadik pontot változat­lanul és a negyediket Balfour lé­nyegtelen módosításával elfogad­ták. Kitűnik ebből, hogy a legfel­sőbb haditanács a fegyverszüneti szerződés tervezetének tárgyalá­sakor visszautasította úgy Lloyd Georgenak, mint Veznicsnek in­dítványát, hogy a Balkánon ne a monarchia határát — beleértve Bosznia-Hercegovinát is — álla­pítsák meg demarkációs vonal gyanánt. Belgrádban nem kötöttek fegyverszüneti szerződést, hanem csak kiegészítő „katonai egyezményt“ De lássuk most azt a megálla­podást, amelyet Károlyi Belgrád­ban erőszakolt le, miután nem volt hajlandó érvényesnek elis­merni Magyarországra nézve az osztrák-magyar közös hadvezető­ség nevében megkötött páduai szerződést. A címe ennek: „Ka­ Pád­ua és Belgrád írta Ajtay József tonai egyezmény a szövetségesei és Ausztria-Magyarország között megállapított fegyverszüneti fel­tételeknek Magyarországra való alkalmazása tárgyában. A belgrádi kierőszakolt megál­lapodás tehát már a címéből vilá­gosan kitűnőleg nem Magyaror­szágra nézve külön kötött fegy­verszüneti szerződést jelent, ha­nem a Diaz-féle, érvényében fenn­tartott szerződés kiegészítésekép­pen utólag létrehozott „katonai egyezmény“-t, amely más pontjai­ban is utal a Diaz-féle szerződés­re, illetve rendelkezéseit ahhoz kapcsolja. De tartalmilag sem fegyverszüneti szerződés a belgrá­di szégyenokmány, mert abban egy szó sincs az ellenségeskedések megszüntetéséről. Ez ugyanis már előzetesen megtörtént a Diaz-féle szerződés értelmében. Kiderül mindebből, hogy Káro­lyiék hiába fárasztották Konstan­tinápolyból Belgrádba Franchet d’Espéray tábornokot, mert nem volt arra felhatalmazása és haj­landósága sem, hogy a már jogo­san megkötött páduai szerződés teljes félr­eté­telével Károlyiék küldöttségével külön fegyverszü­neti szerződést kössön. Annyit azonban változtatott a páduai megállapodáson, hogy a demar­kációs vonalat az ország határától feljebb tolta egészen a Maros vo­naláig. Károlyiék szerencsétlen belgrádi próbálkozásának kétség­telenül nagy része volt abban, hogy ránk zúdult a trianoni ször­nyűség. _______ Bírói kinevezések A Kormányzó dr. Iványi Lajost a bpesti táblához tanácselnökké, dr. Egerer Kálmánt a nagyváradi, dr. Várady-Brenner Alajost, dr. Máthé Lászlót, dr Hatvany Lászlót, dr. Tég­lás Istvánt a bpesti táblához bírák­­ká, dr. Lukács Ivánt a battonyai já­rásbíróság, dr. Paksi Istvánt a szat­márnémeti ügyészség, dr. Kiss Ala­dárt a mezőtúri, dr. Bányai Lajost a nagyatádi, dr. Matuska Mihályt a rét­sági, dr. Bernáth Zoltánt a fehérgyar­mati jbíróság elnökévé; dr. Lendvay Sándort a szamosújvári, dr. Lévay Imrét a székelyudvarhelyi jbírósághoz alelnökökké; dr. Dobsa Ferencet a sepsiszentgyörgyi, dr. vitéz Csaba Gyulát a zilahi tszékhez tanácselnö­kökké; dr. Mann Ervint bpesti tvszék­­hez biróvá; dr. Csomó Lajost ipoly­sági ügyésszé; dr. Ütő Endrét az új­pesti, dr. Szabó Lászlót a nyíregy­házi és dr. Gabonyi Endrét a bpesti közpá­sbiróséghoz jbirákká; dr. Vörös Imrét a székelyudvarhelyi tvszékhez biróvá; dr. Cséka Sándort a bpesti közp. jbiróséghoz jbiróvá; ifj. dr. Szolnok Jenőt nagyváradi ügyésszé; dr. Tóth Istvánt szentlőrinci jbiróvá; dr. Zemplén Elemért bpesti ügyész­­szé; dr. Váry Bélát gödöllői jbiróvá; dr. Illyés Gábort debreceni ügyész­szé; dr. Csajághy Istvánt komárom­­óvárosi jbiróvá; dr. Kurdi Jánost ka­locsai ügyésszé; dr. Ottó Károlyt kecskeméti jbiróvá; dr. Benkő Jó­zsefet a szombathelyi tvszékhez bíró­vá; ifj. dr. Barabásy Istvánt szolnoki, dr. Hermann Imrét székesfehérvári ibirákká; dr. Tóth Istvánt veszprémi ügyésszé, dr. Rácz Zoltánt ráckevei, dr. Vida Sándort komárom-óvárosi, dr. Tóth Dezsőt dési, dr. Végh Sán­dort székelyudvarhelyi, dr. Pálinkás Sándort ceglédi ibirákká; dr. Ján Ferencet a beregszászi tvszékhez bi­róvá; dr. Tibor Istvánt dunaszerda­­helyi dr. Singer Ferencet nagysom­­kuti, dr. Schwetz Elemért nagybá­nyai, dr. Tapalaga Józsefet zsibói tá­­rbirákká; dr. Sahin Tóth Rafaelt nagyváradi ügyésszé; dr. Pákh Jánost máramarosszigeti­­birává; dr. Tóth Gyulát kassai ügyésszé; dr. Antal Sán­dort besztercei, dr. Urbancsik Ernőt gyergyószentmiklósi, dr. Kemenes Miklóst beregszászi, dr. Feczkó Ivánt kunszentmártoni, dr. Csuka Lajost szikszói, dr. Gyódi Istvánt mohácsi dr. Perendi Józsefet tasnádi, dr. Pig­­niczky Endrét gyomai­­birákká kine­vezte, végül dr. Skultéty Tivadarnak a­­bírósági elnöki címet adományozta. Vízállás Duna: Pozsonyig alacsony, lejjebb kö­zepes vízállással apad. Schärding 272, Passau 512, Aschach 255, Struden 402, Stein 343, Bécs 345, holnap 335, Pozsony 219, Komárom 350, Budapest 311, hol­nap 310, Pak­s 210, Baja 331, Mohács 366, Bezdán 410, Pa­­lánka 414, Gombos 440, Újvidék 45. — Rába: Szentgotthárd 39. — Dráva: Barcs —­75, Drávaszabolcs 19. — Tisza: Mára­marosszigetnél és Szolnok — Csongrád között érad, máshol apad. Záhonyig ala­csony, lejjebb ma­gas vízállású. Mára­­marossziget 108, Visk 40, Tekeháza 42, Ti­­szaújlak 37, Vásáros­namény 191, Záhony 125, Tokaj 490, hol­nap 445, Tiszafüred 592, Szolnok 674, Csongrád 647, Sze­ged 650, holnap 647, Zenta 645, Titel 542. — Szamos: Dés 32, Szatmárnémeti 84. — Bodrog: Bodrogszer­­dahely 460. — Sajó: Bánréve 62. — Her­­nád: Hidasnémeti 25. — Berettyó: Margit­ta 80. — Körösök: Csucsa 48, Nagyvá­rad —V. Békés 454, Gyoma 556. — Ma­ros: Marosvásárhely 35, Makó 209. — Ba­laton: Siófok 57. — Velencei-tó: Agárd A nap kel 7.35-kor, nyugszik 17.20-kor, a hold kel 19.11-kor, nyugszik 9.26-kor. NAPI HÍREK — A veszprémi püspök állapota. Az idei két nagygyűlés előtt autó­­baleset következtében megsebesült dr. Czapik Gyula veszprémi megyés­püspök állapotában orvosai vélemé­nye szerint is állandó és tartós, de igen lassú lefolyású a gyógyulás. A főpásztor egyelőre még budapesti lakásán pihen. Most már több moz­gást engedélyeznek számára, de még mindig ágyban fekszik. — Alberto J. Vignes argentínai ideiglenes ügyvivő kedden bemutat­kozó látogatáson volt Bárdossy László miniszterelnök és külügyminiszterné. — Pogány Béla kitüntetése. A. Kormányzó a m. kir. miniszterel­nök előterjesztésére Pogány Bélá­nak, a „Pester Lloyd“ helyettes fő­szerkesztőjének és felelős kiadójá­nak érdemes újságírói munkássága 40 évfordulója alkalmából a magyar­ érdemrend tiszti keresztjét adomá­nyozta. — Árvízvédelmi munkák Erdély­ben. A földmivelésügyi minisztérium megbízottai helyszíni szemlét tar­tottak a szeptemberi erdélyi áradás leginkább sújtott területein és szé­leskörű szabályozási munkálatokat határoztak el. A Szamos és a Sebes- Körös szabályozása mindenütt rész­ben megindult részben rövidesen megkezdődik. Az árvízveszély ki­küszöbölésére irányuló munkálatok Szolnokdoboka és Besztercenaszód vármegyékben is megindulnak. — Magyar-bolgár kulturális kapcso­latok. A „Zaria" című szófiai lap meg­emlékezik a két baráti ország kulturá­lis kapcsolatairól Navratil Ákos, a bu­dapesti tudományegyetem rektora a lap tudósítójának adott nyilatkozatában kiemelte Filov miniszterelnök buda­pesti látogatásának jelentőségét. Hang­súlyozta, hogy valamennyi magyar tu­dományos intézmény nyitva áll a bol­gár egyetemi hallgatók számára. Az év folyamán több magyar tanár fog elő­adást tartani Szófiában. — Kosztolányi — Karinthy emlékese. A Budapesti Skót Misszió (Vörös­­marty­ u. 51) november 12-én, szerdán este 8-kor tartja közkívánatra máso­dik Kosztolányi—Karinthy emlékesté­jét részben új műsorral, Ascher Osz­kár és dr. Szerb Antal egy. m. tan­közreműködésével — Dr. Chorin Ferenc titkos tanácsos állapota lényegesen javult, úgyhogy a Park-szanatóriumból lakására szál­lították és a rövidesen várható teljes gyógyulásáig ott ápolják. — Magyar-török testvériség! ünne­pély. A Turán-Szövetség, a Barta Mik­lós Társaság, a Hargitváralja Székely, Női Tábor s a Székely Egyes és Fő­iskolai Hallgatók Egyesülete szerdán a Vármegyeháza dísztermében ma­gyar-török testvériség­ ünnepélyt ren­dezett a török köztársaság fennállásá­nak évfordulója alkalmából. Az ün­nepségen megjelent Rusem Esref Ünaydin meghatalmazott miniszter, a török birodalom budapesti követe, fe­lesége és a követség magasrangú tiszt­viselőinek társaságban. Turmezey László, a MTSz vezére, meleg szavakkal üdvözölte a baráti tö­rök nemzet képviselőjét. „Úgy érezzük, eljött az ideje annak, — mondotta — hogy összefogjunk testvéri szeretettel egyetértéssel mert a nagy fajtömörü­lés korszakában a világ leghatalmasabb fajának, a turáni népeknek együtte­sen kell vállalniok az emberiség jövő­jének hordozását" Dr. Dálnoky Veress Julianna a székely női tábor, dr. Atel­­léky Kornél ■ Bartha Miklós Társa­ság, Nagy Béla a SzEFHE nevében üd­vözölték a megújhodott Törökországot, majd dr. vitéz Endre László alispán szólott. Tisztelt Szerkesztő Ur! Megkezdődtek az őszi esőzéseit, ilyenkor igen sok munkás nem tud dolgozni, mert a mérhetetlen sár­­tenger nem engedi és így kényte­len otthon maradni Ezen a bajon — legalább részben — lehetne segí­teni. Azelőtt ugyanis a vidékieknek szinte nélkülözhetetlen ruhadarabja volt a gumiból készült lábbeli, amely sem esővizet, sem hólevet nem ereszt át Most ezek eltűntek, nincs gumi Tévedés: van gumi, csak elő kell szedni Tapasztalatból tudom, hogy igen sok vidéki ház­ban van 3—4 pár régi, elvágott gumicipő, csizma a padláson. Vala­mely hivatalos intézkedéssel ezeket össze kellene gyűjteni és akkor sok száz és ezer cipő, csizma készülhet­ne. Azután szabályozni kellene, aki bead két-három pár rossz csizmát az kapna egy újat, aki pedig nem tudna ily régi árut beadni, az ter­mészetesen csak teljes áron juthat­na hozzá. (L. L­­g. tanitó.) * Újvidékről Titelbe egész nap csak egyetlen vonat közlekedik, amelyra a Budapest felől érkező utas át­szállhat Ez 8 óra 20 perckor indul, a budapesti vonat beérkezése után 4 óra múlva. De a vonatba beszál­­lani csak a zentai vonat beérkezése után lehet Ez a vonat azonban rendszerint 10—20 perces késéssel jön be. A titeli vonatba átszállók­nak akárhányszor csak egy perc Idejük van a vonat Indításáig és sokszor az iskolásgyerekek a már induló vonatra ugráltak fel, mert nem értek oda az indításra. Tiszte­lettel kérjük úgy ennek, mint annak a visszás helyzetnek a megszünte­tését, hogy minden Titel felé in­duló vonat a budapesti gyors- vagy személyvonat odaérkezése előtt egy­ órával elmegy Újvidékről. (Aláírás­)

Next