Pesti Hírlap, 1942. február (64. évfolyam, 26-48. szám)
1942-02-01 / 26. szám
Előfizetés* ára 1 hónap- ISS1I 111111? UK | « ! ifi ffE • S 'S&.646) szám. Kiadja a Ta 2 P 50 fillér. Két hó- Kg» Wx «SP*®- ’^sjtggP® BjBfS gjaSAságHB fgbl 318 HM1| igw I, i1 pesti Hírlap r,-t. Előálllapra 5 P. Negyedévre ggggHh BBS Sg§ ||§S S |||| S SMB BBS Ww HS|| Htja a Légrády Testvé-T P 30 fillér. Félévre 14 pgS8aa2pBf VMSk ffgf Wm |$S3gg§P^ K Mm HE Wmmm rém r.-t nyomdája. Szer. P 60 fillér. Egy évre $pjÉa|aly WfisBS* il Ml IBS Mg WmMOF vesztöség és földadóin 29 P 20 fillér. Egyel jg|Pfisi*^ SKg HjggSa |Ég|! Egffij ® Budapest, V.. Vilmos csatár ára hétköznap 10 WBMa felSdeSf WgSjj,■---------'jgag| ÍÉrai IkfSíBSí aW ut 78. T.: 112—295 és Erfillér, vasárnap 18 fillér RR& BWfBg iSW |&S §®C iVS'07/1.'/a\ ~4 »Ml SagS Bjggá 1B» f$lí 9 mElsébet-körút 1. T : 225-68* (a pályaudvarokon 1») VBV ____ | ■ ___________________ VfffoyyUgX ________________________________________________________ Politika és művészet írta Kercseg Ferenc Politikusok hatalmi éhsége, valahányszor zivataros időkben jelentkezett, a múltban annyi bajt szerzett az országnak, hogy természetesnek kell találnunk, ha az államhatalom ma, midőn ugyancsak zord időket élünk, szorosabbra fogja a gyeplőt. A polgári szabadságjogok ideiglenes megszorítását ilyen időkben nem kell külön megindokolni. A legkisebb áldozat, amit magyar ember ma a hazájának hozhat, az, hogy közös sorsot vállal polgártársaival és jégre teszi egyéni ambícióit. A nemzeti fegyelem megszorításával szükségképpen együtt jár egyes foglalkozási ágak testületi megszervezése, hogy működésük a központból ellenőrizhető és szükség esetén irányítható legyen. Ebből a szempontból, nem kötjük magunkat elmúlt idők jelszavaihoz és elméleteihez, hanem egyedül a közérdeket tekintjük. Ha egy rendkívüli intézkedés hasznára van a köznek, akkor jó — ha nem, akkor rossz. Ezek előrebocsátása után meg kell mondanunk, hogy meggyőződésünk szerint az összes foglalkozásokat, melyeknek tartalma művészi alkotás, kivételes elbánásban kell részesíteni. Nem riaszta főjogokat követelünk a művésznek, hanem tekintettel alkotó munkájának hajszálfinomsága, bonyolult és érzékeny föltételeire, éppen közérdekből biztosítandónak véljük azt a légkört, melyben a művészet egyáltalában meg tud élni. A művészi alkotásnak mások a föltételei, mint minden polgári munkának, a művész sok tekintetben kívüle is áll a polgári társadalomnak. Ha ezt nem veszik figyelembe és rákényszerítik a gazdasági alapon fejlődött értelmiségi foglalkozások számára kigondolt sablonokat, akkor könnyen elnyomorodik az a képessége, mellyel szolgálatokat tud tenni a társadalomnak. Fölmerül a kérdés, várjon a művészet ér-e annyit az országnak, hogy érdemes lenne a kedvéért megbolygatni a lelkek „egységes frontját?“ Meggyőződésünk szerint ez mindenütt lehet kérdés tárgya, csak éppen Magyarországon nem, ahol az irodalom, a képzőművészet, nem különben a színművészet, a nemzeti élet elsőrangú fontosságú megnyilvánulásának bizonyult. Ami a magyar népben igazán eredeti, értékes és vonzó, ami a magyar lélekben szárnyaló és az örökkévalóság felé tör, ami leginkább alkalmas arra, hogy világszerte rokonszenvet és tiszteletet szerezzen nemzetünknek, az többnyire művészi formában jelentkezik. Most nem a cenzúráról van szó. A cenzúra nem öli meg az emberben a művészt, legroszszabb esetben csak megnehezíti érvényesülését. A cenzortól mindenki olyan halhatatlan lehet, akár Petőfi Sándor. A mi aggodalmaink a kormány égisze alatt alakuló és az autonómia látszatát megóvó művészkamarák gondolata ellen irányulnak. Az ilyen kamaráknak módjukban van, hogy mélyen belenyúljanak a művészi alkotás műhelyébe. Tapasztalás szerint művésznek nem tanácsos hatalmat adni a művésztársai fölött. Nem pedig azért, mert legyen bár maga az Hitler birodalmi vezérlés kancellár pénteki beszédének egyik leghatásosabb és legfontosabb része az volt, amelyben megokolta azt, miért vette vállára a hadvezetés minden felelősségét. — Még közelebb akartam kerülni katonáimhoz — mondotta — és ma biztosítani akarom őket; tudom, hogy ők mit teljesítenek, de tudom azt is, hogy a legnehezebbjén már túl vagyunk. A hideg volt a keleti ellenfél nagy reménye. Ezt a reményét nem fogja valóra váltani. Négy hónap alatt csaknem Moszkváig és Leningrádig jutottunk előre. Négy téli hónap most már elmúlt. Az ellenfél néhány kilométernyire egyes helyeken előrejutott és ott vérben és emberéletben hekatombákat áldozott. Ez talán közömbös is, azonban néhány hét múlva délen már megtörik a hideg és a tavasz továbbvonul majd észak felé. Elérkezik az óra, amikor a talaj ismét kemény és szilárd lesz, amikor megverjük az ellenfelet. Azt ugyanis mondhatom: a katona, aki elől van, érzi toronymagas fölényét az oroszok fölött. Sértés lenne, ha az orosszal hasonlítanék össze. A döntő az, hogy az átállítás támadásról védelemre sikerült és én mondhatom: Ez sikerült! Ez az arcvonal áll. És e mögött az arcvonal mögött áll ma a hozzá méltó német haza. Hitler a legnagyobb őszinteséggel megmondta, hogy korántsem lehetett elég a fagy elleni védelemre, amit előkészítettek. Ennek következtében fehívást intézett a német néphez önkéntes adományokért. Ennek a gyűjtésnek példátlan sikeréről szólva, megállapította, hogy a felhívás és adakozás szavazás volt, mégpedig az igazi demokrácia szavazása. S ezzel kapcsolatban szólt a legtökéletesebb bizalommal a háború befejezéséről is. — Ma, január 30-án csak egyről biztosíthatom önöket — mondotta —, miként végződik ez az év, nem tudom. Vajjon vége lesz-e vele a háborúnak, nem tudom. Egyet azonban tudok: bárhol jelentkezzék is az ellenfél, ebben az esztendőben ismét meg fogjuk verni, épúgy, mint eddig. Ez ismét a nagy győzelmek esztendeje lesz. Még összehasonlítást sem szabad tennünk például Nagy Frigyes idejével. Nagy Frigyesnek oly túlerő ellen kellett harcolnia, amely elfogulatlanság és igazságszeretet: élénk képzeletű és forróvérű kollégái mindig olyan versenytársat fognak benne látni, aki politikai úton törtet föl azokra a magaslatokra, ahová művészi képességeivel följutni nem tudott. Az igazi művész egyébként magában és másokban sokkal jobban tiszteli a függetlenséget, semhogy művésztársai körében politikai igazságok képviselője lehetne, mert a kormány ismerhet ugyan száz szempontot, amely fontosabb a művészetnél, de a művész maga, ha méltó kíván lenni erre a névre, elsősorban mégis a tehetségben látja hivatásának igazolását és értékmérőjét, valósággal nyomasztó volt. Miénk a világ legerősebb hadserege és a legerősebb légi fegyvere. Olyan ellenféllel állunk szemben, aki talán számszerűtt fölényben van, de tavasszal számszerint egyenrangúak leszünk vele. Fegyver tekintetében ismét leverjük és akkor ismét a mi időnk következik. Németország szövetségeseiről is rendkívül meleg hangon emlékezett meg Hitler vezér és kancellár. Örömét fejezte ki, hogy a német hadsereghez oly sok szövetséges is csatlakozott ebben a háborúban, amely ma már Európa háborúja. A Hitler-beszéd hatása világszerte megnyilatkozik. A Führer szavai Németországban mély benyomást keltettek. A szombati német sajtóra nagy hatással vett a Führernek az a kijelentése, hogy személyileg vállal és visel mindenért minden felelősséget. *A Völkischer Beobachter többek között ezt írja: „Kemény elszántsággal és a győzelem bizonyosságával halad a Vezér a maga útján és Németország útján. Tudja, hogy népe minden akadályon át, minden hullámhegyen és még inkább minden hullámvölgyön keresztül követi. Tudja, hogy ez a nép az edzett népekhez tartozik, a felemelkedő népekhez, melyeknek jövője biztos.“ . Belgrádban a szerb hírszolgálati ügynökség „Európa Führerje szólott“ címen közöl magyarázatot Hitler beszédéhez. Majd többek között ezeket írja: „Minden európai ma csak azt kívánhatja, hogy sikerüljön az a nagy mű, amelyért most Keleten és más arcvonalakon a csaták tüzében küzdenek. A harc kérlelhetetlen. Hogy ki lesz a győztes, az minden nemzeti érzésű szerb számára már belső bizonyosság. Győztes csak a rend hatalmai által újjáalakított Európa lehet.“ Olaszországban a közvéleményre szintén nagy hatást tett Hitler vezér és kancellár beszéde. Rámutatnak arra, hogy a nagy beszéd történelmi párhuzamot vont Olaszország és Németország között, amelyek nemzeti felemelke■désük, gazdasági és szociális forradalmak folyamán párhuzamos utakon haladtak. Az olasz nép teljes mértékben érzi ezt a párhuzamosságot és tudja, hogy rendkívül fontos történelmi tényről van szó, mert mindannyiszor, ahányszor a századok folyamán a Tekintetbe kell venni azt a körülményt is, hogy a művész már a lelki alkatánál fogva is erősen szubjektív, rendszerint fanatikusan ragaszkodik saját méltóságához és a maga művészi hitvallásához, ezért hajlandó eretneket látni mindenkiben, aki másként gondolkodik, mint ő. Ki emlékszik még Courbet festő egykor hírhedt nevére? ő volt az, aki 1871-ben rávette a párisi kommünárdókat, hogy döntsék le a Vendôme-oszlopot. A rombolás mint politikai tüntetés szerepelt a köztudatban, de Párisban tudták, hogy Courbet esztétikai okokból pusztította el a Napoleon-emléket. Felháborítóan rossznak találta rómaiság és a germánság együtthaladt, együttműködésüknek döntő kihatása volt egész Európa történelmi fejlődésére. S a berlini beszédnek a hármas egyezmény végső győzelmébe vetett feltétlen hite ugyanaz a hit, amely az olasz fegyveres erőt minden arcvonalon kötelessége teljesítésére ösztönzi. A magyarságot ugyanaz a kötelességérzet hatja át, amely az olasz közvéleményt is áthatja. Bárdossy László magyar miniszterelnök a kormánypárt péntek esti értekezletén világosan és határozottan szólt azokról a kérdésekről, amelyek a közeljövőben bennünket, magyarokat is nagy elhatározások elé állítanak. A szovjet veszedelemmel szemben — mondotta a miniszterelnök — minden európai népnek sorompóba kell állnia s a német nemzet mellett, amely ennek a küzdelemnek oroszlánrészét vállalja, miránk magyarokra is komoly feladat vár. Nemzetünkre most — mondotta beszéde végén a miniszterelnök — a cselekvési időszak következik. A keleti veszedelemmel szemben való védelmi harcunk, szerencsére, országunk határaitól távol folyik s újabb sikerek remélhetőleg fel fognak szabadítani bennünket attól a nehéz feladattól, amely történelmünk folyamán újra meg újra megismétlődött, hogy állandó határszolgálatra voltunk kárhoztatva. Itt állítottuk meg a török és a tatár hullámokat, de hogy az mennyi áldozatba, vérontásba s nyomorúságba került, jóformán magunk sem tudjuk már. Európa pedig nagyon sokszor magunkra hagyott bennünket s nem igen segített talpraállásunkban. Ha pedig most egész Európával egy táborban harcolva véglegesen visszaszorítjuk a bolsevista hadakat és az európai határokat a Kárpátokról visszatoljuk messze keletre, akkor jövőnket és megerősödésünket szolgálhatjuk, anélkül, hogy állandóan fejünk felett lebegjen a keleti veszedelem. Ennek a keleti fenyegetésnek megtestesítője, a bolsevista uralom két évtizeden át szinte elképzelhetetlen ínségben és rabszolgaságban tartotta az orosz népet csak azért, hogy minden erejével előkészüljön arra a támadó hadjáratra, amelyet most folytat Európa ellen. A kezdeményezés előnyét azonban a Németbirodal és mivel a történelem szeszélye úgy akarta, hogy váratlanul hatalomhoz jutott, habozás nélkül elégtételt szerzett megbántott szépérzékének. Művészek közt mindig akadhat ilyen Courbet, aki dühbe jön, ha a kávéház ablakából egy a kémények fölé ágaskodó Vendome-oszlopot lát és ha hatalmat adnak a kezébe, akkor hamarosan megakad a forgalom a ledöntött oszlopok miatt. Nekünk az a nézetünk, hogy a művészetet egyáltalában nem való politikai színezetű ál-autonómiákba bekényszeríteni, mert tapasztalás szerint ez a nemzeti kultúra jóhírének és színvonalának gyászos lejáratásához sem ébersége elvette a Szovjet vezetőitől. Hogy a harc most is mélyen benn, orosz területen folyik, a szovjet hadsereg példátlan veszteségével, ez magában véve sikert jelent. A németek és szövetségeseik harci frontját még a tél kegyetlen hidegében sem tudták megrendíteni. A nagyobbszabású hadműveletek téli szünete alkalmat adott a bolsevistáknak arra, hogy veszteségeiket némileg pótolják és külföldről is kaptak segítséget. Ez azonban nem változtathat a helyzeten, mert Németország és szövetségesei hasonlóképpen felhasználták a téli kényszerű szünetet s a hadjárat új szakaszában megújult erővel folytatják harcukat saját országaik és Európa jobb jövendőjéért. Peru ás Ecuador viszálya A délamerikai latin országok sokszor emlegetett egysége már csak azért sem valósítható meg, mert az egymás között felmerült vitás kérdéseket is nehezen tudják rendezni. Éveken keresztül dúlt a háború Bolívia és Paraguay között a Chaco nevezetű vitás terület miatt. Semmiféle közbenjárás nem használt, sem az Egyesült Államok, sem pedig a Népszövetség közbenjárása. A rodejaneirói konferencia alkalmával éles ellentétek támadtak Ecuador és Peru között, szintén határkérdés miatt. A közvetítő államoknak nem csekély erőfeszítésükbe került az új veszedelmessé válható viszály elsimítása. Január 28-án Rio de Janeiróban végre aláírták a szerződést, amely véglegesen meghatározza Peru és Ecuador között a Capones folyó csendesóceáni torkolatától Gueipe és Putuyo összefolyásáig terjedő határát. A határegyezmény többek között ezeket foglalja magában: A perui kormány az egyezmény aláírásától számított tizenöt napon belül visszavonja csapatait arról a vidékről, amelyet azokmegszálltak. A közvetítő államok: Argentína, Brazília, Chile és az Egyesült Államok katonai megfigyelőket küldenek ki és ellenőrzik a Del Oro vidékén levő csapatok visszavonását. A végleges határok meghúzásáig a csapatok megmaradnak új állásaikban. A közvetítő államok ellenőrzésük alatt tartják ezt a vidéket, amíg a végleges határvonalat meg nem állapítják. Ha valamilyen nehézség merülne fel az egyezmény végvezet. Ami pedig nem lehet szándéka semmiféle kormánynak. Ha magasabbrendű okokból mégis szükségesnek látszik, hogy az államhatalom beleszóljon a művészek személyi dolgaiba, akkor a mennyköveit ne bízza művészre, adja inkább külső ember kezébe. „Laikusnál“ nagyobb a valószínűség, hogy mentes a személyi rokonszenvtől és ellenszenvtől, nagyobb a valószínűség, hogy távol áll a művésztársadalom érdek- és klikk-rendszerétől és hogy egyformán elfogadja és tiszteli az összes művészi egyéniségeket és irányokat. Ezért inkább számíthat a művészek bizalmára. Megkezdődött a harc Szingapúrért Kurszktól északkeletre a német csapatok visszavetettek egy több hadosztályból és páncélos kötelékből álló ellenséges erőcsoportot . A Führer és a Duce táviratváltása a német hatalomátvétel kilencedik évfordulóján Bárdossy miniszterelnök a MÉP-ben Magyarország védelmi háborújáról beszélt