Pesti Hírlap, 1942. február (64. évfolyam, 26-48. szám)

1942-02-06 / 29. szám

8 Pesti Hírlap 1943 febr. 6. péntek Előzékenység — öt órakor fogorvosnál kell len­nem, — mondta barátnőm délután négykor —, kérlek hivathatnál egy taxit? — Hogyne — feleltem —, de miért már most? Hiszen negyedóra alatt kényelmesen odaérsz. — Tudod, esetleg nincs taxi és akkor villamoson kell mennem, há­romszori átszállás, közben várako­zás, mindig a másik irányból jön kocsi, amikor az ember vár, nem öröm ez ebben a húszfokos hideg­ben, fájós foggal. Azért szívesen fi­zetem a taxitöbbletet. De ha a taxi mind el van foglalva, nekiindulok villamossal azonnal, mert egy óráig bizton eltart, amíg odajutok és a fogorvos nem vár, ha nem vagyok pontosan ott, más kerül a helyembe. Már tárcsáztam is. A készülék búgott, búgott és nem felelt senki. — Talán rossz számot hívtál, — izgult barátnőm és bár fogadkoztam, hogy hat egyforma számot nem igen vagyok képes eltéveszteni, maga ál­lott neki a tárcsázásnak. A készülék búgott, búgott, nem felelt senki. — Hívjuk a másik vállalatot, — ajánlottam. Barátnőm kapott az öt­leten, mint vízbefutó a mentőöv után. — Hogy ez nem jutott előbb eszembe, — mondta és feltárcsáz­ta a hat másik egyforma számot A készülék búgott búgottt, nem felelt senki. — Gondolod, hogy mind a két vonal elromolhatott egyszerre? — kérdezte gyanakvóan, miközben tíz­szer, húszszor hívta felváltva a két taxiállomást. De a két állomás ko­nokul hallgatott — Nem hinném — mondtam —, de néha rosszul kapcsol a készülék. Talán megpróbálom most én . . . jobban ismerem a gépet Az eredmény ugyanaz maradt A készülék, stb., stb. Végre majdnem háromnegyedórai kínlódás után megszólalt egy álmos, unott hang: — Halló, itt taxiállomás. — Kérek azonnal egy kis taxit, Torockó­ utca . . . — Nincs, — vágott bele a hang, ridegen és közönyösen, mint ami­lyen a sors szava lehet — És mikor valószínű ... — ba­rátnőm hangja kicsi és szerény Volt, szinte könyörgő. — Nem tudom. Talán egy óra múlva A készülék jelezte, hogy a kagy­lót letették, összenéztünk. — Hát akkor most elindulok, — mondta ő reménytelenül. — Csak ne vártam volna olyan sokáig, most már majdnem ott lennék. Másnap ismerősök közt említet­tem az esetet. Alig volt közöttük olyan, akivel ugyanez meg ne tör­tént volna. A panasz kórusban emel­kedett az ég felé, csak legalább felelnének, mondanák meg, hogy nincs és ha nincs, ne hagynák az embert ok nélkül toporzékolni a készülék előtt, különösen este, ami­kor mindenki haza indul és az utol­só órát izgatottan töltik a készü­lék előtt városszerte, pedig kelleme­sen elcseveghetnék a hátralevő időt, ha belenyugodnának, hogy villamo­son fognak hazapályázni. Mindenki tudja, hogy oka van a taxihiánynak. Nem okos ember és nem is jó hazafi, aki emiatt zsörtö­lődik. Háború van, örüljünk, hogy még csak ez a bajunk, gondoljunk más országokra, ahol sokkal nehe­zebb a helyzet Ellenben nem tu­dom belátni, hogy miért kell azt, ami még van, úgy osztani szét a kö­zönség között, hogy közben ez a kö­zönség dührohamban fuldokoljon? Kevés a taxi, rendben van. Nem mindenkinek juthat ezt megértjük. De miért nem lehet tudatni azzal, aki taxit kér, hogy sajnos, most nincs, miért nem lehet ezt azonnal közölni, amikor felhívja az ember az állomást, ahelyett, hogy félórá­kig váratják az illetőt Utóvégre élet és halálról is lehet szó, esetleg orvos az illető, aki taxit kíván rendelni, és a betege talán belepusztul, ha gyorsan nem segítenek rajta. Az or­vos bármikor igénybe vehet taxit, de hogyan kapja meg, ha nem felel az állomás? Valamivel több előzékenységet ké­rünk, ez az egész. Annyi figyelmes­séget, amennyit minden boltos a ve­vőjével szemben kötelezőnek tart, hogy megkérdezze tőle, mi a kíván­sága és ha olyat kér, ami nincsen a boltban, ezt rögtön megmondja neki. Nehéz időket élünk, az embe­rek idegrendszere inkább meg van feszítve, mint máskor, minek azt még jobban próbára tenni, mint ahogy okvetlen szükséges. Hiszen el tudom képzelni, hogy kimerítő munka ezerszer felvenni a kagylót és bemondani: „Nincs kérem ... be­látható időn belül nem is lesz,­ és tudni előre, hogy a válaszadás tel­jesen hiábavaló fáradság, semmi fo­ganatja nem lehet; lehet az is, hogy kevesebb taxi lévén, kevesebb sze­mélyzetet tart a vállalat, de mind-­­ezek dacára komolyan és szeretet­tel kérjük: legyenek több megértés­sel embertársaikkal szemben és ne tetézzék a közlekedés nyomorúságát felesleges és elkerülhető időpazar­lással, hogy a bosszankodásról ne is beszéljünk. És még valamit­ hassanak oda, hogy ha valaki meghatározott idő­ponton rendel magának kocsit akár elutazás, akár más okból, azt az időt tartsák be pontosan. A pontosság a királyok előzékenysége, mondották a régi jó időkben. Miért ne lehetne ezt a mai megszorult korban úgy helyesbíteni, hogy a taxivállalatok előzékenysége: a pontosság. Bethlen Margit: Német gyalogság mélyen benyomult a szovjet vonalakba Berlin, febr. 5. (Német TI) Mint katonai helyről közült, a német csa­patok a keleti arcvonal középső sza­kaszán a nagy hideg és erős hava­zás ellenére helyi jellegű támadá­saik folytatása során újabb sikere­ket értek el. Német gyalogosok,az elmúlt napokban mélyen benyomul­tak a bolsevista vonalak közé és sú­lyos harcokban 19 helységet kira­gadtak a bolsevisták kezeiből. A Szovjet súlyos veszteségeket szenve­dett és a többi között igen sok lö­­veget vesztett Szovjet vélemény az angol hadiiparról London, febr. 5. (NST) A szovjet szakszervezeti küldöttség, amely nagy szemleutat tett az angol hadi­ipari vállalatoknál, most hozta nyil­vánosságra összefoglaló jelentését és megállapítja, hogy az angol hadi­iparban nagy hibák találhatók. A jelentés rámutat arra, hogy tetemes tartalékokat még nem használtak ki. A szovjet szakszervezeti küldöttség különösen a női munkaerő elégtelen felhasználását kifogásolja. Sok gyár­ban a gépeket sem használják ki eléggé. Végül rámutat a jelentés ar­ra, hogy a hadianyagtermelést fo­kozni lehetne, ha a munkások erre irányuló javaslatait jobban tekin­tetbe vennék, mint ahogy eddig tör­tént. LEGÚJABB Dernán túl f­e­ytatják előnyomulásukat a tengelycsapatok Hadszíntér, febr. 5. A Stefani iroda északafrikai haditudósítója je­lenti: A tengely gyors alakulatai, miután elérték, majd elhagyták Der­­nát, tovább folytatják előrenyomu­lásukat. Az ellenség rendetlenül vo­nul vissza és sok foglyot, valamint nagymennyiségű hadianyagot veszít. A szovjet fogságban levő német katonák Berlin, febr. 5. Illetékes német helyről közük. A Wilhelmstrassen, feltett kérdésre válaszolva, kijelen­tették, hogy még mindig nem sike­rült felvilágosítást kapni a szovjet fogságba került németek sorsa felől. Kegyetlen kivégzés Berlin, febr. 5. Illetékes részről közük: Jazevo falucska közelében az elmúlt napokban a német katonák öt német katonát találtak kezüknél és lábuknál fogva az erdő fáira fel­akasztva; a szerencsétlenek a 35 fo­kos hidegben szinte csonttá fagytak. Behatóbb vizsgálat során kiderült, hogy mielőtt megkötözték volna a német katonákat, lehúzták róluk minden meleg ruhaneműjüket, kö­penyüket, gyapjúujjasukat, sáljukat és harisnyájukat Egy ottani lakos elbeszélte, hogy saját szemeivel lát­ta, amint a bolsevista katonák pus­kaaggyal, verték és úgy terelték oda a német foglyokat Amidőn leszed­ték róluk téli ruhájukat, a megkö­tözött katonákra több vödör vizet öntöttek, úgyhogy azok rövid időn belül csonttá fagytak. A STRATO — STRASSER, TOL­NAI ÉS­TSA CÉG mély fájdalom­mal jelenti, hogy beltagja, Tolnai Gyula úr a legjobb társ és főnök, hosszas szenvedés után, életének 63-ik évében, f. hó 5-én hajnalban el­hunyt. Aki ismerte, becsülte és tisztelte. Távozása a cégnek pó­tolhatatlan veszteséget jelent. Emlékét soha el nem múló sze­retettel és kegyelettel őrizzük. Temetése folyó hó 7-én d. u. 3­4 órakor lesz a kerepesi úti teme­tőben a róm. kat. anyaszentegy­­ház szertartása szerint. Nyugodjék békében. napi hírek­ ­, hirdetőink figyelmébe! Kisnyik­téri hirdetéseket leg­későbben délután 4 óráig ve­szünk fel. Maga es te adva van az egyén és adva van az ismerősök társadalma. Ha úgy veszem, hogy az egyén én vagyok, akkor a társadalom két részre osz­lik: azokra, akiket tegezek és azokra, akiket magázok. Az előbbiek közt meg kell különböztetni a visszatege­­zők csoportját és azokét, akik „ked­ves bátyám“ körülírással kerülik mind a kétféle megszólítást. A „ma­ga“ és a ,,te“ rétegei közt vannak átszivárgások, általában véve azt le­het mondani, hogy manapság sokkal több embert tegezünk, mint magá­zunk. Régente, mondjuk úgy: az én fiatalkoromban, ritkább volt a Te és épp ezért talán többet is jelentett. Emlékszem, még az elemiben és a középiskolában sem tegeztük mind­nyájan egymást. A döntő „szervusz“ elhangzásához összemelegedés kel­lett, cinkosság, vagy rokonérzés. Akárhány osztálytársammal éveken át egészen jó barátságban voltam, de azért csak magázódtunk. Az pe­dig, ha egy felsőbb osztályos „te“ szóval leereszkedett hozzánk, egye­nest megtiszteltetésnek számított. Leányismerőst tegezni csak versben lehetett, vagy négyszemközt, az első, titokban, váltott szerelmes csók után. Nem állítom, hogy úgy jobb volt, csak megállapítom, hogy manapság a „szervusz“-t sokkal olcsóbban ad­ják minden életkorban és minden társadalmi viszonylatban, mint an­­nakelőtte. Iskolásfiuk és , lányok összevisza tegeződnek s többnyire túl a diákkoron is megtartják a „pertu“ viszonyt Felnőttek közt is könnyen adódik a dolog, nem úgy mint azelőtt, amikor mégis némi ün­nepélyesség kellett hozzá, valami­lyen társasági alkalom, esetleg bor­közi állapot s többnyire egy kis be­vezető formaság, ilyenformán: „Azt hiszem, én vagyok az öregebb, hát ha nincs ellenedre, öcsém, igyuk meg a brúdert“. Amire úgy illett válaszolni: „Ó kedves bátyámuram, rendkívüli megtiszteltetés számomra, Isten éltessen!“ Erre jött a koccin­tás, a poharak fenékig való ürítése, utána kézszorítás, esetleg összecsó­­kolódzás, ami végérvényesen meg­pecsételte a ,,bruderschaft“-ot. Igen, manapság dúskálunk a pertu­barátokban, annyira, hogy szinte meg se tudjuk különböztetni őket a pertu-ellenségektől. Szerelmi vonat­kozásban pedig, úgy látszik, hova­tovább a „maga“ lesz a meghitt bi­zalmasság jele. Legalább is a diva­tos nótaszövegek erről tanúskodnak. Nemrégiben egy magyar filmet lát­tam, ahol a két főszereplő — pol­gári férj és feleség — végig magá­­zódott, úgy mint a regényekben szoktak az arisztokraták. Ez, őszin­tén szólva, nagyon idegesített. Ha így megy tovább, a végén majd ott tartunk, hogy ha valaki összevész az ideáljával, a szakítás pillanatában odavágja neki kérlel­hetetlenül: — Örök harag és tegeződés! — Új máltai lovagok. Herceg Ludovico Chighi Albani, a szuverén máltai lovagrend nagymestere vitéz József kir. herceg, tábornagy, a ma­gyar associatio elnökének előter­jesztésére a Lovagrend tiszteletben tagjai sorába felvette maksai Má­­riaffi Lajost, felsőkubini és demén­­falvi Kubinyi Miklóst és nyitraiván­­kai v. Vitéz Jánost. — Német katonai kitüntetések. A kormányzó megengedte, hogy Czien­­ner Imre vk. alezredes, Kisdéry An­tal és nemes moldovai Palota Géza alezredesek, Kéry Kálmán vk. őr­nagy és Szilvásy Lajos őrnagy a német Sasrend Érdemkereszt II. fo­kozatát, Padányi Jenő, Miklós Gyula és vitéz Adonyi Ferenc vk. száza­dosok, Szendrői Pál, Schill Sándor és Jávorszky Kázmér századosok, Kösztner Mátyás­ kapitány, Osvai Gyula és Szőllősy István főhadna­gyok, valamint Szentiványi István t. főhadnagy a német Laszerfy Ér­demkereszt III. fokozatát elfogad­hassák és viselhessék. — Nagyváradon megalakul az első magyarországi Lotta-szervezet. Nagyváradról jelentik: A tűzharcos szövetség vezetői elhatározták, hogy tagjaik női hozzátartozóit és isme­rőseit beszervezni és a szövetség ke­belében a kor szellemének és köve­telményeinek " megfelelően kiképzik a könnyebben elvégezhető katonai szolgálatra. Ezzel megalakul Ma­gyarországon az első Lotta-szervezet.­­ A Köztisztasági Hivatal új igazgatója. Szendy Károly polgár­­mester a nyugalomba vonult Balló Alfréd köztisztasági hivatali igaz-­ gató utódjául a főváros köztisztasági hivatalának igazgatói állását dr Wohl György helyettes igazgatóvá­ töltötte be. Az új igazgató kiváló szakember, aki 1926-ban lépett a fő­város szolgálatába. — A buenosairesi „Új Világ" című hetilaptól a kereskedelmi miniszter a postai szálítás jogát megvonta. — Hivatali bonyodalmas a konflis­engedélyek közü­l A főváros egy idő óta közlekedési gondokkal küzd. A gépkocsik és autóbuszok forgal­mának korlátozása után megritkul­tak a főváros utcáin a taxik is. A nap bizonyos időszakaiban taxit legfeljebb ha véletlenül lehet kapni, egyébként a taxiállomások üresek és a telefonhívás teljesen hiábavaló. Ha még a villamosok s a megritkult autóbuszok túlzsúfoltságát is tekin­tetbe vesszük, elmondhatjuk, hogy ma nehezebb és körülményesebb a város egy távolabbi pontjának a föl­keresése­ , mint régen egy vidéki uta­­zás.­Ezen a helyzeten, a mai háborús viszonyok között gyökeresen­ segíte­ni természetesen nem lehet. De bő­ven kínálkoznak lehetőségek, ame­lyek legalább enyhíthetnének a köz­lekedés hiányain. Már régebb idő napirenden van az a kívánság, hogy helyezzenek ismét üzembe a fővá­rosban konflisokat. Az a néhány konflis, amely ma is üzemben van,­­ bizonyíthatja, hogy a főváros közön­sége szívesen igénybe veszi ezeket a járműveket. A déli és éjszakai órák­ban, amikor a legnagyobb a hiány, a konflisoknak mind van utasuk. A polgármesteri jelentésből azonban most azt olvassuk ki, hogy újabb­­konflisok, vagy hivatalos nyelven szólva, „láfogató bérkocsik“ üzembe helyezésének jogi akadálya van. A főváros a fennálló jogszabályok alapján újabb iparengedélyt nem adhat ki. Az ipar ideiglenes gyakor­lását pedig csak akkor engedélyez­hetné, ha ehhez a kereskedelmi és közlekedésügyi miniszter hozzájárul­na. Szinte hihetetlen, hogy komoly közszükségletnek a kielégítése, mert hiszen a közlekedés mindannyiunk mindennapos szükséglete, csupán ilyen hivatali formaságokon múlik. Véleményünk szerint a főváros mai közlekedési helyzete megérett a gyors segítségre. A kereskedelmi és közlekedési minisztérium akár egy nap alatt is megadhatja hozzájáru­lását az ideiglenes konflisengedé­lyek kiadásához s akkor már semmi akadálya sincs annak, hogy megje­­jelenjenek a főváros utcáin az újabb láfogató bérkocsik. Vállalkozó és jelentkező már csak a jó üzlet re­ményében is akad éppen elég bősé­gesen . . . — Révész Imre református püspök előadása a rádióban. Dr. Révész Imre tiszántúl református püspök csütörtö­kön a rádióban „A debreceni kollé­gium és a magyar lélek“ címmel elő­adást tartott abból az alkalomból, hogy a mikrofon előtt a debreceni kollégiu­mi énekkar szerepelt. A debreceni kol­légium és a magyar lélek kapcsolatá­nak — mondotta többek között — több, mint kétszáz év óta a kollégiumi ének­kar, a kántus, a legnépszerűbb őrzője és fejlesztője. Áhitatos zsolozsmák, komor fenségü gyászénekek s mélyen a magyar lélekből fakadt finom és édes világi énekművek zengő szárnyán le­beg ott a jó öreg, kedves Kollégium képe mindazokban a magyar szivek­ben, amelyek erősebben szoktak fel­dobbanni e név hallatára: Debrecen. Megállapította, hogy ez sohasem jelen­tett pusztán vallásfelekezeti rokon­­szenvet. Néhai Maróthi György kollégiumi tanár 1739-ben, a nagy pestisjárvány idején szervezte meg a kán­tus alap­formáját. Nemcsak református, de más vallású magyar, sőt külföldi ifjak is tanultak a debreceni­ kollégiumban. E század elején pedig a debreceni ta­nárkongresszuson egy pannonhalmi bencéstanár és egy debreceni teológiai tanár pohárköszöntő-váltásából szár­mazott ez a szállóige: „A híd Debre­cen és Pannonhalma között.“ Witten­­bergből került át a hazai protestáns főiskolákba az ifjúság önkormányzati szervezettsége, „ez pedig az újkori erős magyar autonomikus gondolko­dásnak vált egyik forrásává“.­­ Elfogtak egy szökött fegyencet. Néhány nap előtt a keleti pályaud­varnál egy rendőrőrmester két fe­gyencet kísért. A fegyencek egy óvatlan pillanatban megszöktek. A rendőrőrmester az egyiket azonnal elfogta, míg a másik, Dobosevics Ede kézrekintésére most került sor. A szökött fegyencet Csengery­ utcai régi lakásán fogták el . Halálos baleset a vasúti átjárónál. Miskolcról jelentik: Ózd közelében, a vasúti átjárónál az áthaladó vonat el­ütött egy kétlovas szánt, amelynek utasai a nagy hideg miatt pokrócokba burkolództak és igy nem­ hallották a vonat közeledését. Lakatos Gyula sajó­­várkonyi lakos a helyszínen meghalt, a másik két utast kisebb-nagyobb sé­rülések érték.­­ Az osztálysorsjáték csütörtöki hú­zásán a következő nagyobb nyeremé­nyeket sorsolták ki: 20.000 pengőt nyert 25988. 5000 pengőt nyertek 24885 34805 78140. 3000 pengőt nyert 4334. 2000 pen­gőt nyertek 2728 32988 40305 59709 85594 90609 93982. 1000 pengőt nyertek 312 28843 39433 56675 57240 78893 85528. 800 pengőt nyertek 11365 14229 21698 35998 33573 68593 70217 73024 78902. 600 pengőt nyertek 6480 53220 70759 76301 88732 95359. 500 pengőt nyertek 4094 6238 13770 17571 34906 57443 57581 58408 76735 84277 87743 94277. Az esetleges, számhibákért nem vál­lalunk felelősséget. •— A legfelsőbb f­onvédelmi­­Le­nács új vezértitkára. A MTI. je­­lenti: Magyarország Főméltósága Kormányzója a miniszterelnök­nek, mint a legfelső honvédelmi tanács elnökének előterjesztésére Budapesten, 1942. évi január 3. napján kelt legfelsőbb elhatároz­­ásával vitéz nemes nárai Náray Antal m. kir. ezredest, a legfel­sőbb honvédelmi tanács vezértit­kárát ez állásától más szolgálati beosztása folytán felmentette és vitéz nemes Máthé Kálmán ve­zérőrnagyot a legfelső honvédel­mi tanács vezértitkárává kine­vezte.­­ Tizennégymilliót fordít az OTI egészségügyi intézmények és bér­házak építésére. Az Országos Tár­sadalombiztosító Intézet ebben az évben a főváros területén a rendkí­vüli viszonyok ellenére is folytatja építkezési programját. A tervek kö­zül legjelentősebbek a Tisza Kál­­mán­ téren és a XI. kerületben épülő rendelő­intézetek, a Sósfürdő terü­letén nőgyógyászati kórház, Albert­falván kislakásos bérházak, a Ma­­dách-tér környékén — a lakásínség enyhítése céljából — bérházak épít­tetése, a Károly király­ út 11. számú bérházat pedig, amelyet nemrégen, megvásároltak, lebontatják és a he­lyén korszerű bérházat építtetnek. Az egészségügyi intézmények és bér­házak építtetésének költségei meg­közelítik a tizennégy millió pengőt. — Kitüntetés. A Kormányzó Ur Sza­­­­lai Lajos ny. MÁV s. tiszt, tart. törzs­őrmester, szihalomi lakosnak a szov­jet elleni harcokban az ellenség előtt teljesített kitűnő szolgálataiért a Ma­gyar Bronz érdemérmet a hadiszala­gon adományozta.­­ Fejedelmi hamvak, Aragona és Barcelona spanyol tartományok a régi időkben önálló monarchiák voltak. Az ott uralkodott királyi és hercegi családok tagjai s más elő­kelő nemzetségek sarjai annak ide­jén a Poblet kolostorában temet­keztek. A múlt század harmincas éveiben, mikor Spanyolországban végrehajtották a szekularizációt, vagyis elkobozták az egyházi bir­tokok javarészét, a pobleti kolostor is elnéptelenedett A fejedelmi krip­ták, minthogy rendbentartásukkal senki sem törődött, sorra beomlot­tak, a koporsók megrongálódtak. A legutolsó polgárháború lezajlása után uralomra jutott nemzeti kor­mány elrendelte a nagymultú ko­lostor újjáépítését. A munkálatok során nyolc király, kilenc királyné, tíz királyfi, húsz herceg és gróf, tíz hercegnő és grófnő porladó földi maradványai kerültek elő. Ezeket most tündöklő gyászpompával új­ból el fogják temetni. Az újjáépült pobleti kolostor a történelemben példátlanul álló temetési szertartás színhelye lesz. — A budapesti unitárius egyházköz­ség vezető lelkészévé Szent Iványi Sán­dor volt teológiai tanárt nevezték ki. Vasárnap d. e. 10 órakor iktatják be a Koháry-utcai templomban. — Elloptak egy triciklit többezer pengős árurakománnyal. A Dob-utca 25 számú ház elől ismeretlen tettesek ellopták Bednszky István gőzmosodai kifutó triciklijét, amelyen mintegy há­romezer pengő értékű fehérnemű volt. Megindult a nyomozás a tolvajok kéz­­rekerítésére.­­ Közel 9000 karátos gyémántot ta­láltak. A nemzetközi gyémántpiac még mindig egyenetlen. Egyik részen bő­séges kínálat mutatkozik nyersanya­gokban, mert nincs elegendő szakem­ber a gyémánt csiszolásához, a másik­ oldalon pedig nagy anyaghiány tapasz­talható. A hadiipar fokozódó szükség­lete folytán igen nagy mértékben emelkedik mindenütt az ipari gyémánt forgalma, de élénk a forgalom a csi­szolásra alkalmas kövekben is. Érde­kes, hogy nagykövekben elég élénk a kínálat, amivel szemben a kiskövek árai emelkednek. Most érkezett a hír, hogy Fortoleza (Brazília) közelében 8780 karátos gyémántot találtak, a kő tehát háromszor akkora, mint a hires Culanan-gyémánt. — Halálos szerencsétlenség egy óbu­dai gyárban. Az óbudai gázgyárban Magasfalvi Gyula 41 éves munkásra ráomlott egy tízméter magas szénhegy. Holtan emelték ki a szénhalmaz alól. — Házasság. Krassovány Elvirát Ba­­latonfüreden február 1-én eljegyezte dr. Cséry Zoltán Kispestről. (Minden külön értesítés helyett.) Egyesületek és előadások Vitéz Galinthay Tivadar nyugállomá­nyú vezérőrnagy február 6-án este 8 órakor tartja meg a IV. ker. tűzharco­soknál (Vámház-körút 4., X.) rendkívül érdekes előadását a magyar-bolgár test­vériességről.­­ A Budai Katolikus Kör február 18-én, kedden este 8 órakor tartja Apponya­­serleglakomáját. Az Apponyi-serleggel Egyed István egyetemi tanár mond be­szédet. A Háromszéki Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók február 17-ikén, hús­hagyó kedden a Baross Szövetség szék­házában , farsangzáró estet rendeznek. Báliroda, Ráko­czi­ út 15. Tel.: 134—288. A Magyar Orvosok Nemzeti Egyesülete, a Csaba Bajtársi Egyesület és az Orvos­­tanhallgatók Segélyző Egyesülete dr. Halniss Elemérné pártfogása alatt febr. 7-én, szombaton 1­9 órakor a Baross Szövetség Székházában a MONE Szék­ház javára farsangi estélyt rendez. Je­gyek és meghívók a MONE-ban igé­nyelhetők. Az ezidei V. Múzeumi matinét vasár­nap fél 12 órakor tartják meg a Nemzeti Múzeum dísztermében.­ ­ Lictor: 300 pengőt nyertek 779 2280 2371 8520 10411 12820 13080 15688 17444 18293 18320 18656 19195 23417 23884 30757 31278 32317 33352 34105 36171 37674 37860 39015 46191 47773 51231 52008 52588 55019 55627 58335 50127 59253 60074 61592 62034 63926 65289 73353 73434 76282 78005 78335 81706 83049 83293 84815 84939 85973 89457 92953 95422 95492.

Next