Pesti Hírlap, 1942. március (64. évfolyam, 49-73. szám)

1942-03-18 / 63. szám

HM Hart tengernagy Japán növekvő hatalmáról Hart tengernagy, a csendesóceáni szövetséges tengeri erők volt főpa­rancsnoka New Yorkban újságírók előtt kijelentette, hogy Japán a kü­lönböző arcvonalszakaszokon elért sorozatos sikerei után teljesen el­lenőrzése alatt tartja valamennyi hadszínteret. Ha a japánok meg­szervezik­ az elfoglalt területet — mondotta —, hatalmuk olyan nagy lesz, hogy a világon semilyen erő sem szállhat majd velük szembe. Elsüllyesztettek­ egy svéd hajót a Kishengeren is.­ A svéd külügyminisztérium, táv­­iratot kapott a washingtoni svéd­ követségtől, amely­­ szerint a 4585 tonnás „Skane“ kereskedelmi gő­zöst a Karaib-ten­geren elsüllyesz­tették. A legénység megmenekült. A göteborgi­­ hajóstársaság tulajdo­nában levő hajó árurakományt szál­lított­ az Egyesült Államokba. Mandzsúria miniszterelnöke -, a Yennenái Csang-Csing-Hui mandzsúriai­­ miniszterelnök egy mandzsúriai küldöttség élén Tokióba érkezett. Megérkezése után a Tenno ünne­pélyes­­ kihallgatáson fogadta a mandzsúriai­­ küldöttséget,­­ amely á­tad­ta a mandzsúriai császárnak a mandzsúriai császárság tíz eszten­dős, fennállása alkalmából küldött köszönő levelét és egyéb ajándé­kokat. A mandzsúriai küldöttség­­ különös megtiszteltetésben része­sült, mert a kihallgatás után a Tenno villásreggeltt adott tisztele­tére. ■ 4 Pesti Hírlap 1943 márc. 18. szem­n, amely szerint­ az amerikai haderők megkezdték közvetlen részvételü­ket az Ausztrália körüli hadműve­letekben. Az első amerikai légi ra­jok japán támaszpontokat bombáz­tak. Általános mozgósítás Új-Zélandon (6) A New York Times wellingtoni jelentése szerint Új-Zéland szige­tén elrendelték az általános moz­gósítást. A Popolo di Roma bangkoki je­lentése szerint a mozgósítás össze­függésben áll azzal a hírrel, amely szerint japán hajóraj van után Új- Zéland partjai­ felé. Katonai körök­ben mindamellett lehetségesnek tartják, hogy a japán hajóhad ez­zel az­­állítólagos támadással csak álcázni akar egy másik nagyobb támadást, amely hír szerint Port Moresby ellen irányulna. „Utánozni kell a japán katonai módszereket...“ Sydney jelentés szerint Gordon­ Bennet vezérőrnagy a Malájföldön harcbavetett ausztráliai csapatok volt parancsnoka, rádióbeszédet mondott. Gordon-Bennett kijelen­tette, hogy minden ausztráliai kato­nára szükség, van, aki jelenleg a Brit Birodalom más területein har­col, hogy a várható invázió idejére a védelem rendelkezésére álljon. Gordon.T'Bennett ismételten hangsú­lyozta a japán katonai módszerek egyszerűségét és azt javasolta,­hogy az ausztráliai hadseregnek ezeket a módszereket utánoznia kell. Őnagysága telefonál , ■ ' ’ Délután 4 óra 5 perc. *------— várj, kérlek, még ■ nem mondtam el, amit mondani akartam ■neked, de az öt perc letelt, maradj a telefonnál, ésonnál felhívlak újra. 4 óra 10 perc. — ----7 jaj, most jut eszembe, hi­szen egészen másról akarok veled, be­szélni, de sajt­­ós, az öt perc letelt, várj egy pillanatig, azonnal felhívlak. 4 óra 15 perc. ----------nem, nem arról van szó, • kérlek, egészen más az, amit mondani akartam neked, várj a­­telefonnál, rögtön felhívlak újra. 4 óra 20 perc.• ---------de mindez nem fontos, kér­lek, a lényeg, amit közölni szeretnék veled, olyan távol áll ettől a­ témától, nem'■■iis tudom, miért ■'teszem próbára a­ türelmedet, de várj, egy pillanatig és felhívlak újra. 4 óra 21 perc, Onagysága tárcsázik. Nincs kapcso­lás. Mással beszél. 4 óra 22 perc. Onagysága újra tárcsázik. Még min­dig mással beszél. 4­ óra 23 perc. Ideges tárcsázás. Mással beszél. — Hallatlan — fakad ki őnagysága —, már három perce tárcsázok és nem kapok kapcsolást, p'el nem foghatom isszel, hogy lehet ennyit beszélni?! DYM1. hrmb■ ■■■■ mm ■■1 mm Szigorúan ellenőrzik a telefonbeszélgetések idejét Megkezdték egyes magánállomások felmondását Mint már jelentettük, a távbeszélő­igazgatóság két héttel ezelőtt külön levélben kérte fel minden egyes elő­fizetőjét, hogy a telefonbeszélgetéseket a nagy forgalom idején, vagyis reggel 9 óra és délután 5 óra között, öt perc­nyi időtartamra korlátozzák. A felhí­vásra azért volt szükség, mert az igaz­gatóság megfigyelése szerint a vona­lakat a hosszantartó beszélgetések foglalták le és így a vonalaié túlzott­ igénybevételek miatt a telefonkapcso­lásra várók a legnagyobb forgalom idején nem­ tudtak­­ összeköttetést kapni. A budapesti telefon ellen egyre na­gyobb arányokban megnyilvánult pa­naszok következtében a postavezér­igazgatóság kénytelen volt ehhez az erélyesebb rendszabályhoz nyúlni és a beszélgetések idejét korlátozni. Budapesten jelenleg közel 94.000 tele­fonelőfizető van, a fokozott forgalom lebonyolítására azonban nincs ele­gendő vonal. A vonalak túlterhelését tehát csak­ a beszélgetési idő megrö­vidítésével lehet csökkenteni Az ellenőrzés Az új Erzsébet-központ építésénél már gondoltak a beszélgetések időtar­tamának­ ellenőrzésére és ezért ott idő­mérő készülékeket szereltek fel. Ezek a készülékek pontosan kimutatják, hogy a központhoz tartozó előfizetők naponta hányszor beszélnek és az egyes beszélgetések mennyi ideig tar­tanak. Az utóbbi hetekben a többi központban is felszereltek hasonló időmérő gépeket. Ezek segítségével minden egyes állomás beszélgetésének idejét pontosan megállapíthatják. A telefonálók a felhívás kibocsátá­sa után az első napokban be is tar­tották az igazgatóság által kért maxi­málisan ötperces beszélgetési­ időt, azonban néhány nap múlva, mintha a felszólítás el sem hangzott volna, megint csak­ folytak tovább a véget nem­ érő telefonálgatások. A mas időkben, azaikor túlmérete­zett­ teljesítményekre van szükség, a telefon a mindennapi élet nélkülözhe­tetlen használati eszköze lett. A tele­fon romlása az élet munkaütemét is meglassítja, mert ma sok felesleges energiát és idegeskedést jelent egy­­egy távbeszélőbeszélgetés létrehozása. Tárgyalások a megoldásról A postavezérigazgatóságnál most folynak a tárgyalások, hogy miképpen akadályozzák meg végre a hosszan­tartó beszélgetéseket. Jelenleg több mint nyolcezren kérik új telefonállo­más felszerelését. A posta már hóna­pokkal ezelőtt bizottságot alakított, amelyben a különböző érdekeltségek képviselői is résztvesznek. Minden egyes új állomás felszerelésére irá­nyuló kérelmet megvizsgálnak és az új állomást csak abban az esetben engedélyezik, ha az tényleg közérde­ket szolgál. A hosszú beszélgetések megakadá­lyozására több terv merült fel. Egyik elgondolás szerint olyan időrögzsip­­készülék kellene, amely a meghatáro­zott időponton túl magától szétbontja a beszélők vonalát, a­ másik terv sze­rint olyan rendszert vezetnének be, amely bizonyos számú perc eltelte után a hívó és a hívott államítást egyaránt újabb díjtétellel terheli. Van olyan terv­ is, hogy a hosszan beszélő állomásokat felmondják és leszerelik. Ezt az utóbbi megoldást egyes szak­emberek azért javasolják, mert az ily módon felszabadult vonalakat a köz­érdek szempontjából szükséges új előfizetők számára biztosíthatnák. Az első felmondások pár nap óta már több olyan telefon­előfizető, akinek foglalkozása a nyil­vántartás szerint magánzó, megkapta a távbeszélő igazgatóság felmondó le­velét. Ezeknek a száma a most folya­matban lévő ellenőrzés után bizonyára emelkedni fog. Mindazoknak a ma­gánszemélyeknek, akik kevésszer, de hosszan beszélnek, előreláthatóan fel­mondják a készüléküket. A postave­zérigazgatóságon ezzel a kérdéssel kapcsolatban mindennemű felvilágo­sítás elől elzárkóztak. Sajnálatos tény, hogy amikor még néhány évvel ezelőtt a távbeszélő­igazgatóság hatalmas hírveréssel igye­kezett minél több előfizetőt szerezni és különböző kedvezményekkel csábí­totta a­ közönséget, ugyanakkor nem gondoskodott olyan vonalhálózatról, amely többszázezer előfizető zavarta­lan bekapcsolását és beszélgetését biz­tosította volna. ■ A mai gazdasági viszonyok között az akkor elmulasztott műszaki be­rendezést jelenleg pótolni már nem lehet. Mindezek ellenére reméljük, hogy a mindennapi életben nélkülöz­hetetlen telefonbeszélgetéseket nem a készülékek leszerelésével, hanem a beszélgetési időtartam három vagy ötperces rögzítésével fogják megjaví­tani. K. L. A kényelem irta Márkus László Valami népszerű tudományos munka előszavában olvastam ezt a mondatot: „szegény XIV. Lajosnak, a nagy királynak, minden idők egyik leghatalmasabb uralkodójá­nak nem volt része annyi kénye­lemben, mint a mai szerény fizetésű tisztviselőnek, aki modern bérház kétszobás lakásában lakik.“ Ez a megállapítás szerfölött jól hangzik. Rettentő sok ,mindenféle kényelem közepette élünk, amit mind alig száz év alatt talált ki a serény emberi elme. Kétség­telen, hogy a szegény napkirály faggyúgyertyával világított s a­ für­dés az ő palotáiban­­ körülményéé és bonyolult mesterséggel járt, ezért hát, inkább mellőzték. Csatorna se állt készen, hogy levezesse a szeny­­nyes vizeket, ezeket tehát az abla­kon át az utcára öntötték s a gyö­nyörű kandallókban inkább csak az esztétikai kielégülés melege sugár­zott. Ezzel ellentétben Stux Val­­demár fűszerárus és kispolgár meg­nyom egy gombot és ettől villany­fénnyel teli­k el a szobája, meg­nyom egy másik gombot és a kony­hában megszólal a csengő, egy csa­pot elcsavar és víz jön a falból, egy láncot meghúz és víz öblíti le a leöblítendőket. A többiről ne is beszéljünk, a központi­­ fűtésről, mely megszabadítja a tűzrakás tö­­redelmétől, a rádióról, mely va­csorájához . Toscanini-hangversenyt szállít, esetleg oroszlánbőgést, mely a ruvanai szteppe éjszakájában fo­gant, vagy vízállás-jelentést első kézből és hitelesen. Ne beszéljünk a technika többi csodáiról,, az össz­komfortról, — nem éppen a mai, háborús közlekedés, de általában századunk közlekedésének gyorsa­ságáról és pompás kényelméről, arról, hogy az ember csak oda jár ma gyalog, ahova a király se megy másként, amiből látható,, „hogy a pesti kisembereket csakugyan mint királyokat kényezteti a civilizáció. A természet barbár erőit alázatos szolgálatra idomították a tudósok és megvan minden okunk arra, hogy örüljünk az életnek, melynek terheit és töredelmeit helyettünk vállalja a hő, a fény és a tüzes is­tennyila. Mekkorákat nézné ükapám, a boldogtalan, ha valahogy idecsep­­penne ebbe a mi­ csodákból szer­kesztett boldogságunkba­. Amulna az öngyújtón és szegy­elné az acél­­kovatapló kezdetlegességét és mi­kor meglátná a frigidairet, mely tűzlánggal jeget fagyaszt, alkalma­sint keresztet vetne titokban. A rá­diót el se­­ hinné, csak legyintene, hogy mégis huncut az­­angliai és eleinte nagy érdeklődéssel hallgat­ná azokat az intimitásokat, amik a szomszéd lakásából a vékony falon áthangzanak. Ez az utóbbi jelen­ség aztán szöget ütne a fejébe. Hát így egymás hegyébe vagytok ti zsúfolva? — kérdezné és bátrabban körülnézne ebben a boldogságban és bámulatának alapzatait egyre hevesebben rázná a kételkedés. Va­lami nagy módban ti se vagytok, mondaná, mikor a tévés nagy szo­bákhoz szokott tüdejét csikarni kezdi az összkomfortos odúk ápo­­rodott, sűrű levegője és aligha visz­­sza nem kívánná a lágyan ringató­­ batárt, mikor a villanyosba présel­ve sorstársai­ tapodnák tyúkszemét és hisztériásan hülyéknek le, ha ő tántorodna nekik a technikai csoda infámis zötyögésében. Később em­bereket látna jönni táskával és pa­pirosokkal, akik hozzák a gázszám­­lát, villanyszámlát, telefonszámlát, rádiószámlát, a puceráj, az egyenes, a félgörbe, az egészen görbe és a közvetett adók és a betegbiztosítás és a hetvenhétezerféle egyéb hitele­zők számláit, majd a végrehajtóval ismerkedne meg és aztán drágáim kezdené ezt a reménytelen nagy technikai boldogságot. Mit kell ezért robotolni, te szegény késő unokám — mondaná —, reggel ro­hansz munkába, félholtan buksz be három órakor otthonodba, rohansz vissza és az éjszaka vet haza ronggyá pocsékítva, idegesen és ha jól meggondolom, ezzel az inter­nál­is hajszával alig valamit szerzel meg a nagyszerű csodákból. Hol van neked automobilod, repülőgé­ped, mtoroshajód, amivel a vilá­got járhatnád, hol van valami kis kerted, ahol egy korty jó levegőt kapsz, egy szál virágot, ami a tiéd, hárságyad a méhesben, pihenésed boltíves hűs szobában, békéd, csön­ded, vasárnapod. Hiszen, fiam, a kényelem nálunk se hiányzott, ha nem is csurgóst a falból a meleg­víz és a pipára nem öngyújtóval gyújtottunk, és ha talán nem is öblítettük ilyen furfangos szerke­zetekkel a leöblítendőket, de ami az életnek lényege, abban nekünk mégis­­­csak több kényelem jutott. ’ A ti csodatevő civilizációtok szer­kesztett nektek jobb fürdőt, jobb öblítőt és alkalmasabb tűzszerszá­­r­tot, de úgy látom, ez annyiba ke­rül, hogy nem győzöl érte eleget gürcölni! A többi csudákból már csak a kiválasztottak kapnak, te pedig ráfizeted a békés szemlélő­dés, a termékeny nyugalom, az emberi szép örömök kincseit, a lélek kényelmét fizeted rá a csa­tornázásra és a vízöblítésre. Iszo­nyatos munkádat emészti ez a kényelem, amely egyre fokozza a szükségleteket, hajszolja a terme­lést, bonyolítja a dolgok igazga­tását és rendjét, és te loholsz, ro­hansz, harcolsz, intrikálsz és tűrsz egy veszett­, életben, de nincs egy csöndes napod, mikor ember, lehet­nél, csak szűk kis odúd van, ebben szomorú kis összkomfortod és a­­■technika csodáiból kapod meg a gyilkos lármát, ami az utca felől beüvölt és alsó, felső, oldalsó szom­szédod rádiójából, zongorájából, gramofonjából áthatol lakásodba és idegeidet tépi gáládul. Igen, becsa­pott benneteket, fiam, ez a ti civili­zációtok, mert lám, megszerkesz­tette a gépeket, hogy azok a mun­kát elvégezzék, de a munkád mégis megsokasodott, mert uzsoraáron adja a gép azt, amit termel. És ne­ked mindent meg kell venned, mert te vagy a fogyasztó és nincs egy boldog órád, mikor szabadon élhet­nél attól a gondtól, hogy miből fizeted ezeket a csodálatos kényel­meket. Hiába élnél egyszerűen, lel­ked csöndességében, a civilizáció nyakadban ül és sarkantyuz és cso­dáival megbabonáz. Látod, én de­rék­­ hivatalnok voltam s délire mégis kész lehettem minden ak­támmal s a többi óra az enyém volt, járhattam puskával a határt, örülhettem barátoknak, olvashat­tam Horatiust, lelkem nagy kényel­mében, emberül. Az én régi kényel­mem sokkal olcsóbb volt, nem kel­lett hozzá roppant bonyodalmas gazdasági és állami adminisztráció, ezért nem kellett odaadnom a vé­remet és az életemet, ez az egysze­rű élet kényelme volt, mely ingyen javakkal becézte a szabad és meg­békélt szellemet. Mi csak ökörrel szántottunk és nem traktorral, mégis több jutott egyre a kevesebb kenyérből, mert ti a géptermelre rettentő fölösleget nem tudjátok az éhesekhez juttatni. A civilizáció egyre ontja az élet javait és kényel­meit, de hova lett lelketekből a kul­túra, mely rendet és igazságot te­remtene és gondoskodnék, hogy a csodákban te is részesülj. Így beszélne ükapám, ha valami­képpen ide csöppenne közénk és ha véletlenül egy repülőbomba fejére döntené a házat, még azt is mon­daná, hogy ugy­e látod, mit értél vele, hogy a technika csudái oly tö­kéletessé tették a közlekedést és pogány kényelemben utazhattál, ha volt pénzed, gyorsan és messzire, mikor a baj és a veszedelem és a gyűlölet éppen olyan gyorsan és messzire utazhatott hozzád s mit értél a gépekkel, amelyek nemcsak a te kényelmedet, hanem ellensé­geid packázásait is éppen olyan biz­tosan szállítják. Most agyoncsapott a szent civilizáció, mondaná ük­apám és én igazat adnék neki, mert mit tehetnék egyebet, mikor tény­leg igaza van és­­emberségem házát tényleg fejemre döntötte a civili­záció? . A szerb önkéntesek a tavaszi harcokra készülődnek Belgrád, már a 17. (Bud. Tud.) A tél folyamán Szerbia hegységeibe és er­dőségeibe elbúj­dosott szabadcsapatok viselkedése megoldhatatlan helyzet elé állítja a hivatalos szerb kormány­zatot. De már — írja a belgrádi szerb sajtó — megmozdult az igazi naciona­lista lélek és a szomorú helyzeten se­gíteni akaró ifjúság. A Nasa Borba című belgrádi lap nagy cikkben mél­tatja ennek a fiatal antikommunista szerbekből álló gárdának megszerve­zését. A lap többek között ezeket írja: A szabadság és fellélegzés tavasza kö­zeleg. A hazája sorsát szívén viselő szerb nacionalista ifjúság megmozdult és csapatai készen állanak, hogy meg­­küzdjenek azzal a rémmel, amely a borzalmas tél folyamán pusztított. Alkalmas időben majd el fognak in­dulni a fekete zászlós halálfejes par­tizánok ellen a végső leszámolásra ■■PR Megindult a jég a Dunán Az árvízvédelmi kormánybiztos ked­den az alábbi jelentést adta ki: A Duna jege a váci Dunaágban az elmúlt éjjel megindult és elvonult Budapest mellett A­­ déli órákban megindult a jég Úszód, Paks, Ordas, Dunapataj és Solt községek mellett is, ahol előbb helyenként igen nagy tömegben összetorlódott. Pillanatnyi­lag mindkét jégmező fennakadás nél­kül zajlik Hódmezővásárhelyen és Orosházán még mindig; súlyos a helyzet Hódmezővásárhely és Orosháza kör­nyékén a hóolvadás következtében rengeteg víz gyűlt össze. A kormány­biztosságnak a helyszínre kiküldött mérnökei a lezúduló vizeket lehető­leg olyan lapályosabb helyeken tárol­ják, ahol sem épületekben, sem a ter­més szempontjából fontos földeken kárt nem okoznak. A békés- és csa­­nádmegyei tanyavilág nagy részét a belvizek elzárták a külvilágtól. A közlekedés csónakokkal és tutajokkal történik. A helyi hatóságok kedden Orosháza és Hódmezővásárhely vidé­kén további 330 épületből kilakoltat­ták a lakókat. A Szeged alsóközponti tanyavilágot is elöntötték a belvizek. Nagyszabású munka indult meg, hogy a tanyákról a vizet központi tárolóhelyekre vezes­sék. A sziksós tavak, ahol eddig a vizeket tárolták, színültig megteltek és újabb tárolókról, valamint azokhoz vezető csatornák építéséről kellett gondoskodni. A helyzet kedden nem változott. Politikai élet Pártközi értekezlet volt kedden dél­ben Tasnádi Nagy Andrásnál, a kép­viselőház elnökénél. A házelnök azért hívta egybe a pártok vezetőit, hogy megállapodjanak a miniszterelnök be­mutatkozó beszédét követő kormány­­program vitájának rendjében. Az ér­tekezleten részt vettek Szinyei Merse Jenő és vitéz Tors Tibor, a képviselő­ház alelnökei, Zsindely Ferenc mi­niszterelnökségi államtitkár, továbbá vitéz Lukács Béla, Bárczay Ferenc és vitéz Magasházy László a MÉP, Mikó Imre az Erdélyi Párt, gróf Zichy Já­nos a Kereszténypárt, Tildy Zoltán a Független Kisgazdapárt, F­assay Ká­roly a Polgári Szabadságpárt, Jarosch Andor a Megújulás Párt, Bródy And­rás a kárpátaljai képviselők, Maróthy Károly és Szőllősi Jenő a Nyilaske­­resztes Párt, Szeder Ferenc a Szociál­demokrata Párt és Meskó Zoltán a Nyilaskeresztes Magyar Párt képvise­letében. Az értekezleten a­ pártok ve­zetői abban állapodtak meg, hogy Kállay Miklós miniszterelnök csütör­töki beszéde után vita indul meg a Házban a kormányprogramról s egy­­egy párt képviselője félórás felszóla­lást tarthat. A vita pénteken véget ér. A német lapok ismertetik Kállay Miklós miniszterelnök rádiószózatát és kiemelik, hogy Magyarország addig nem teszi le a fegyvert, amíg a bolse­­vizmust teljesen le nem győzték. Az olasz lapok is beszámolnak a beszéd­ről és elsősorban a miniszterelnöknek azt a rájelentését emelik ki, hogy Közép-Európában egyetlen nép szá­mára sem lehet függetlenség és biz­tos fejlődés az orosz bolsevizmus­­le­verése nélkül. A Nyilasker­esztes Pártból legutóbb kilépett hét képviselő és pártvezető­ségi tag pártonkívüli nemzeti szocia­lista csoportot alkotott és belépett a vitéz P­átz Jenő vezetése alatt álló Magyar Megújulás Nemzetiszocialista Pártszövetségbe. Ez a pártszövetség az Imrédy Béla vezetésével működő Ma­gyar Megújulás Pártjából és a még hónapok előtt kilépett kilenc volt nyi­­laskeresztespárti képviselőből élt. Hódoló táviratban üdvözölte Hód­mezővásárhely közigazgatási bizottsá­ga és törvényhatósági kisgyűlése a kormányzóhelyettest, kérvén őt, hogy mindenben méltó segítőtárs­a legyen országgyal­apító édesapjának. A továb­biakban hangsúlyozta Simkó Elemér főispán, hogy Kállay Miklós szemé­lyében a miniszterelnöki székbe szé­les ítélőképességű, mélytudású, a ma­gyar élet szociális viszonyaitól átha­tott érzésű vezető került. Az új mi­niszterelnököt táviratban üdvözölték. Inönü és Aras Istanbulban Istanbul, márc. 17. (TP) Rüstü Áras volt londoni török nagykövet Angliá­tól jövet repülőgépen Istanbulba ér­kezett, ahonnan folytatta útját An­kara felé. Izmet Inönü, a török köz­társaság elnöke rövid látogatásra Istanbulba érkezett A török államférfiak nyilatkozatát várják Istanbul, márc. 17. (NST) Hétfőn nyílt meg a török nagy nemzetgyűlés tavaszi ülésszaka. Politikai körök­ben arra számítottak, hogy Szaidam miniszterelnök és Szaracsoglu kül­ügyminiszter beszámol a nemzetközi helyzetről. A két politikus azonban csak a kormánypárt keddi ülésén tart beszámolóbeszédet; a beszámolók nem nyilvánosak.

Next