Pesti Hírlap, 1942. április (64. évfolyam, 74-97. szám)

1942-04-01 / 74. szám

1942 Április 1 Előfizetési ára 1 hónap­ra 2 P 50 fillér. Két hó­napra 5 P. Negyedévre 7 P 30 fillér. Félévre 14 P 60 fillér. Egy évre 29 P 20 fillér. Egyes szám ára hétköznap 10 fillér, vasárnap 16 fillér (a pályaudvarokon is)Pesti S­Z­E­R­D­A LXIV. évfolyam. T­. (20.694) szám. Kiadja a pesti Hírlap r.-t. Előál­lítja a Légrády Testvé­rek r.-t. nyomdája.­Szer­kesztőség és főkiadók: Budapest, V., Vilmos és A­nt 78. T. 112-295 és Er­­zsébet-körút 1. T. 225-68. A keleti hadszíntér középső szakaszán kemény harcok után nagy szovjet támadások omlottak össze Újabb német tengeralattjáró támadás amerikai hajók ellen a murmanszki vizeken — A németek a megszállt Norvégia felett több angol repülőgépet lőttek le — A Papen elleni merénylet tárgyalása szerdán kezdődik • Döntő tanácskozásra ült össze az indiai kongresszus A heti katonai jelentés, mely a német véderő főparancsnokságon szolgálatot teljesítő Krause alezre­des tollából a húsvéti hét küszöbén apvilágot látott, rendkívül érde­kesen világítja meg a hadi helyze­tet általában, s külön méltatja a keleti front hadászati esélyeit. Krause alezredes jelentéseit min­dig a tökéletes nyíltság jellemzi. A hadiszerencse változó esélyeiről ép­pen olyan nyíltan beszélnek ezek a beszámolók, mint az általános hadászati helyzet kilátásairól. Kü­lönösen érdekes a német katonai szakértőnek ez a legutóbbi jelen­tése,­ mert olyan kérdésekkel fog­lalkozik, melyek a tavasz küszöbén az egész világ minden népe számá­ra időszerűek. A keleti front helyzete Krause alezredes fejtegetéseinek középpontjába a szövetségeseknek i­z az állítása került most, mely sze­rint a keleti front téli eseményei után a kezdeményezés most már végérvényesen Sztálin, illetve az egyesült plutokráciák és a bolsevis­­a tábornokok kezében van. Lon­don és Washington sajtója hetek óta nem fárad el hangoztatni, hogy a kezdeményezés és a cselekvés lesz már végérvényesen a szövet­­égeseké“. Krause alezredes azon­­b­an megállapítja, hogy „öthónapi­­imádás még koránt sem jelent öt­­őnapi kezdeményezést“. Aki e v­égzetes jelentőségű tavasz küszö­bén felállítja a hadviselő felek ka­­mat mérlegét, kénytelen elismer­­i, hogy sem az atlantióceáni csa­liban, sem az északafrikai vállal­kozás során nem tudtak a szövet­­ségesek eredményeket felmutatni, éppen Churchill legutóbbi beszé­de adott számot az atlantióceáni satának legújabb, az angolok szá­mára rendkívül kedvezőtlen fordu­ltairól. Észak-Afrikában a kezde­ményezés változatlanul Hemmel­­kezében van, s feltehető, hogy a­­hallgató Rommel­ nem tölti tét­lenül az időt, hanem vannak ter­vei erre a tavaszra is. A keleti fron­tot illetően Krause is megállapítja, hogy az elmúlt téli hónapok igen kemények voltak és súlyos felada­tok elé állították a német hadsere­get és szövetségeseit, de ugyanak­kor meg kell állapítani azt is, hogy szafin téli kezdeményezése megakadt Jóllehet a szovjet tábornokok em­bertelen erőfeszítésekkel és irtóza­tos szívóssággal kísérleteztek, hogy a kezdeményezést magukhoz ra­gadják, támadásaik a német véderő ellenállásán rendszeresen és követ­kezetesen összeomlottak. Krause­rt érint „a kemény téli harcok erő­feszítéseivel és veszélyeivel szem­­b­ezt elhalványul a beszámoló va­­lmennyi lehetősége és még a leg­elevenebb beszámolók is halvány épet nyújthatnak csak a véderő eleti teljesítményeiről. A harcok agy eredményeképpen most a tél végén kiderült, hogy Londonnak Moszkvának a téli támadó had­művelethez fűzött reményei és vá­rakozásai semmivé váltak“. Krause alezredes ennek bizonyí­­á­sára következetesen állapítja meg, h­ogy a második arcvonal­­án való kiáltozás mind hango­­sabb és sürgetőbb lett a túloldalon, mert a Szovjet­ Unió tehermentesí­tése egyre szükségesebbnek látszik. Ugyanakkor, amikor az egyesült demokráciák minden arcvonalon védekezésre kényszerülnek, mikor a japánok Mandalayt és Moresbyt, Moresbyn keresztül pedig Ausztrá­lia északi partvidékét fenyegetik, mikor az amerikai szárazföld at­lantióceáni partjai mentén és a Ka­­raib-tengeren működő német ten­geralattjárók egyre veszélyesebb mértékben pusztítják a demokrá­ciák tartály- és ellátóhajóit, nem lehet csodálni, hogy Churchillnek és az angol hadvezetésnek nincs túlzott kedve az oroszok által kö­vetelt „második arcvonal“ sürgős­­megteremtéséhez. ■ Churchill — mondja Krause alezredes — nem alakít második arcvonalat, de leg­alább kísérletet tesz arra, hogy kezdeményezőképességét igazolja. „A csúfosan kudarcba fulladt st. nazairei partraszállási kísérlet az egész, ami megmarad az angol­amerikai propagandának abból az állításából, hogy tábornokaik és a Szovjet hadvezetősége kezükben tartják a kezdeményezést — így fejezi be rendkívül érdekes, húsvét­­heti beszámolóját Krause alezre­des." E beszámolóval egyidejűleg a né­met sajtó hosszú cikkekben hívja fel a figyelmet a csalódásra, me­lyet az a tény okozott Angliában, hogy a tél nem hozott sem elked­­vetlenedést, sem gyengülést a Szov­jet­ Unió területén küzdő német hadseregben. A Völkischer Be­obachter felhívja a figyelmet az angol hírszolgálat egyik vasárnapi jelentésére, amely­­ beismeri, hogy „a legkisebb jelét sem állapíthatjuk meg a német hadsereg összeomlá­sának és Németország erkölcsi ere­je sem gyöngült meg a legkisebb mértékben sem“. Az angoloknak ez a beismerése — írja a Völkischer Beobachter — már több hete tart. Vansittart most felhívja az angol népet, indítson a legerélyesebb esz­közökkel „idegháborút“ a német nép ellen és követeli, hogy a né­met nép teljes megsemmisítésével fenyegessék meg Németországot. Érdekes stockholmi hírt közöl az NST, a második arcvonal megte­remtésének követelésével kapcso­latban. Egy svéd lap londoni tudó­sítója leírja, hogy ez a követelés a st. nazairei meghiúsult támadás után sem halkult el Londonban, melynek népe vasárnap este tün­tetést rendezett a Trafalgar Squa­­re-en. A tüntetés szónoka O'Con­nor volt, a Daily Mirror vezércikk­­írója, aki főként a kormánynak a hosszú háborúra irányuló politiká­ját bírálta. A népgyűlésnek erősen kommunista jellege volt. A Neue Zürcher Zeitung ugyancsak a má­sodik arcvonal kérdéseivel foglal­kozik és közli Liddel Hart, az is­mert angol katonai szakírónak erre irányuló véleményét. Hart óva inti az angol népet attól, hogy lebecsül­je a keleti arcvonalon levő német ellenállási központok erejét. De Hart is azt kívánja, hogy az ango­lok hajtsanak végre nyugaton tá­madásokat és ezzel tehermentesít­sék a szovjet arcvonalat. A brit hírszolgálat jelentése sze­rint az angol fővárosban a keddi napra várták az indus nemzeti kongresszus és a muzulmán liga végrehajtó­ bi­zottságának végső döntését az angol javaslatokról, amelyeket Sir Staf­ford Cripps közölt Indiával. A két bizottság hétfői tanácskozásainak lezárása után Londonban az a véle­mény kerekedett felül, hogy a meg­egyezésre kevés a kilátás. Az an­gol hírszolgálat jelentése szerint a kongresszusi párt vezető személyi­ségei nem fogadják el feltétlenül Anglia indiai javaslatát. Gandhi, hir szerint, beszédet mond a párt végrehajtóbizottságá­ban és a javaslat ellen szólal fel. Pandit Nehru is ellen javaslatokat akar előterjeszteni. Nehru szerint Cripps javaslatának a következő hibái vannak: A tervezett nemzet­gyűlés az indiai államoknak, önálló­­ fejedelemségeknek több befolyást biztosít, mint amennyi azokat meg­illetné, mert azok India lakosságá­nak mindössze huszonöt százalékát jelentik. Az indiai néptömegeket nem lehet lelkes harcra felszólítani az ország védelme érdekében, ha India védelmét nem teszik India általános ügyévé. A Popolo di Roma ankarai tudó­sítója szerint az­ angolok a Gripps­­féle tervezet elfogadtatásánál első­sorban Nehrura számítanak, akit sokan az indiai Crippsnek nevez­nek. Pandit Nehru brahman arisztokrata családból származik. Tanulmányait a cam­­bridgei egyetemen végezte. Jól ismeri Gandhit, akit „atyjának“ ne­vez. Kettőjük felfogása között ,az a különbség, hogy Nehru a falusi élettel szemben India iparosítását tűzte ki főcéljául. Ellensége a kasz­toknak is, amelyeket Gandhi fenn akar tartani. Gandhi mindamel­lett támogatja Nehrit és igyekszik megérteni a nála jóval fiatalabb ember új eszméit. Nehru nyolc évvel ezelőtt Orosz­országban járt, de nem nagy lelke­sedéssel tért haza. Gondolkodása mindazonáltal leginkább Cripps fel­fogásához hasonlít. Ez is egyik oka volt, hogy éppen Crippset küldték Indiába, abban a reményben, hogy könnyen megegyezésre juthat Nehruval, aki India egyik legtekin­télyesebb személyisége. Nehru Olaszországgal, Németországgal és Spanyolországgal szemben ellensé­ges álláspontot foglal el, már a spanyol polgárháború idején is a köztársaságiak mellett foglalt ál­lást. Japán­ellenes érzelmeit sem titkolja és már 1939-ben hangsú­lyozta, hogy Indiának Csangkaisek Kínája mellé kell állnia. Bombayből érkező jelentések sze­rint az indiai nemzeti liberális szö­vetség tanácsa elhatározta, hogy a brit kormány javaslataival szem­ben egyelőre nem foglal állást. A szövetség elnöke magyarázatot kér a javaslat különböző pontjaira vo­natkozóan. Különösen annak a tisz­tázását szeretné, mi az angol kor­mány szándéka, amikor lehetővé akarja tenni egyes tartományok tá­volmaradását az Indiai Uniótól. In­diának nagyságra harmadik pártja, a Hindu Mahasabha-mozgalom, ér­tesítette Clippset, hogy javaslatait elfogadhatatlannak tartja. A moha­medán munkabizottság sem jutott még végső határozatra Cripps ja­vaslatainak elfogadásával kapcso­latban. Egyik amerikai hírszolgálat New Delhiből keltezett jelentése szerint az indiai kongresszusi párt végre­hajtó bizottsága tagjainak többsége az angol javaslatok visszautasítása mellett­ foglalt állást. A kongresz­­szus egyik tagjának kijelentése sze­rint „a párt egyetlen tagja sem akarja a javaslatokat mostani alak­jukban elfogadni“. Az Exchange Telegraph jelentése szerint a javaslatoknak legfeljebb ötven százalékos elfogadásáról lehet szó A kongresszusi bizottság tizenkét tagja közül hét van az elfogadás el­len és csak öt mellette. Gandhi, e hír szerint, egyike Cripps legheve­sebb ellenzőinek. Nehru állítólag hajlandó ellenj­avaslatokat tenni. Londonban azt remélik, hogy a helyzet kedd estére tisztázódik. Az indiai sajtóban három áram­lat állapítható meg. Az egyik az elfogadás ellen, a másik mellette van, a harmadik hívei pedig azt hiszik, hogy a helyzeten bizonyos ellenjavaslatokkal lehetne segíteni. A fegyveres erő feletti rendelkezés joga nélkül — írják a lapok — el­képzelhetetlen a függetlenség. Eb­ben rejlik a megegyezés legna­gyobb nehézsége. Egyes vélemények szerint az an­gol javaslatokat nem lehet módosí­­tani, legalább is erre mutat Cripps legutóbbi sajtónyilatkozata. A kon­gresszusi párt egyes köreiben tehát úgy vélik, hogy Cripps küldetése hamarosan véget ér, ha az angol kormány nem járul hozzá a javas­latoknak tárgyalás útján való mó­dosításához. Ha a kongresszusi párt a javaslatokat elutasítja, a többi indiai párt magatartása már nem számít. A pánindiai kongresszus állásfoglalása Clippset hazatérésre kényszerítené, ha ez az állásfogla­lás visszautasítaná az angol javas­latokat. A végleges döntést kedden délutánra várják, amikor­ Gandhi is felszólal a kongresszus végre­hajtó bizottságában. A Times jelentése szerint a kon­gresszusi párt, valamint több pár­­tonkívüli személyiség főleg azt ki­fogásolja, hogy London nem ter­jesztett elő konkrét javaslatokat az átmeneti időszakra. Az angol javaslatok jelentőségét Cripps indiai rádóbeszéde magyarázta meg az indiai népnek. Cripps bejelentette, hogy felkéri az indiai kormányt: küldjön állandó képviselőt az angol háborító kor­mányba. Közölte, hogy Wavell­a tá­bornok indiai főparancsnok to­vábbra is az alkirály végrehajtó tanácsának tagja marad. Hangsú­lyozta, hogy India új alkotmányát nem lehet elhamarkodottan meg­szerkeszteni, hanem az összes in­diaiak közös egyetértésével kell megalkotni. India védelme a jövő­ben egyik része lesz a szövetsége­sek egész világra kiterjedő hadá­szati terveinek. Ha a brit ter­vet elutasítják, akkor a háború vé­géig semmi sem történhetnék töb­bé az indiai kérdés megoldására. Az angol fővárosban tartózkodó magatartást tanúsítanak az indiai fejleményekkel kapcsolatban. Gan­dhi „hosszú időre szóló csekknek“ nevezte az angol javaslatokat. Lon­doni felfogás szerint az angol terv jövője Nehrutól függ, az ő állás­­foglalása azonban még nem vilá­­­gos. Valamennyi londoni lap he­lyesli az angol kormány tervét, a Daily Herald kivételével, amely attól tart, hogy e javaslatoktól pil­lanatnyilag nem sok haszon várha­tó. Londonban Churchill és Cripps együttműködésének első jelét lát­ják az indiai kérdéssel kapcsolat­ban. Azt hiszik, hogy az indiai ter­vezetet nagy vonalaiban Churchill dolgozta ki, míg a kisebbség­véde­lem gondolata Crippstől származik. A világsajtó behatóan foglalkozik az indiai fej­leményekkel. A Deutsche Diplo­matisch-Politische Korrespondenz írja: Az a terv, amelyet az angol háborús kormány Cripps útján nyilvánosságra hozott, igazi angol játékszabályok szerint készült. „Di­vide et impera“: ez volt nagyha­talmi állása óta Albion jelszava. Nemcsak az európai népeket ját­szotta ki egymás ellen, hanem ez­zel a jelszóval tudott úrrá lenni India roppant erői fölött is. Pénz­ügyi csábításokkal már most előre akarnak gondoskodni arról, hogy ne jöjjön létre egységes India. A szeparatista mozgalmak előmozdí­tása tehát Anglia törvényes pro­grampontjává lett. Egyébként is szó sincs az angol hadsereg vissza­vonásáról. Azonkívül Egyiptom és­ Irak példája mutatja, hogy lehet valamely ország az Angol birodalo­mon kívül álló és mégis kénytelen eltűrni az angol helyőrségek igáját­ Egészben véve — írja a lap — Anglia parancsolna, Anglia ural­,­kodnék és az indusoknak továbbra is Angliáért kellene harcolniok és dolgozniok. Az olasz lapok az indiai kérdés megoldására irányuló angol törek­véseket „komédiának“ minősítik, mert az angolok ezzel csak időt szeretnének nyerni. A japán sajtó megállapítása sze­rint Cripps javaslatainak elfoga­dása csatatérré változtatná Indiát. A Szovjet és India Csongkingból származó japán ér­tesülések szerint az a körülmény, hogy a brit kormány kiszolgáltatta az iráni brit érdekeket a Szovjet­nek, most felbátorította a szovjet kormányt, hogy India belügyeibe is beavatkozzék. Hir szerint a szov­­­jet kormány arra akarja felhasz­nálni az indiai nehézségeket, hogy egy rendkívüli szovjet kiküldött segítségével részt vegyen az indiai tárgyalásokon. A Hochi Simbun jelentése szerint valószínűnek lát­szik, hogy Jukov tábornokot, a csungkingi szovjet attasét bízzák meg ezzel a feladattal, aki már a legközelebbi jövőben Indiába utaz­na, hogy ott Nehruval és más in­diai vezérrel személyesen tárgyal­­­jon. A világháború pénzügyei Az olasz pénzügyminiszter nem­régiben feltűnést keltő cikket írt Olaszország háborús pénzügyeiről. A múlt héten pedig a Duce mon­dott nagyobb beszédet­­a népbankok elnökei előtt ugyanerről a kérdés­ről. Most az olasz Nemzeti Bank elnöke számolt be az 1940-es esz­tendő üzletmenetéről és igen fon­tos megállapításokat tett, amelyek az összes háborús államok pénzügyi irányítására nézve érvényesek.

Next