Pesti Hírlap, 1942. április (64. évfolyam, 74-97. szám)
1942-04-29 / 96. szám
1942 Apr. 29 Kiüiletés ára 1 hónapra 2 P 50 fillér. Két hónapra 5 P. Negyedévre 7 p 30 fillér. Félévre 14 P 60 fillér. Egy évre 29 P 20 fillér. Egyes szám ára :hétköznap 10 fillér, vasárnap 16 fillér (a pályaudvarokon is) SZERDA l/ixiv. évfolyam, »«. szám. Kiadja a Pesti Hírlap r.-t. Előél, a Légrády Testvérérek r.-t. nyomdája. Szerkesztőség és földadók: Budapest, V., Vilmos cs.út 78. T. 112—295 és Erzsébet körút l.T. 225-685. A németek légi támadása Norwich ellen; brit repülők Kölnt bombázták Kölnben igen sok lakóház, templom és jótékonysági intézmény pusztult el — Berlinben kijelentették, hogy a német műemlékek elpusztítása miatt angliai műemlékeket semmisítenek meg — A németek a keleti arcvonal egyes szakaszain erős ellenséges támadásokat vertek vissza A Wilhelmstrasse szócsövei megállapítják, hogy a nyugati légi háború olyan fordulatot vett, amelyre Németország kénytelen lesz megfelelő választ adni. Lübeck, majd legutóbb Rostock bombázása olyan európai kultúrértékek pusztulásával járt, melyek pótolhatatlanok és jóvátehetetlenek, s a német légierő rövidesen megadja a választ ezekre a pusztításokra. Hitler vasárnapi beszédében bejelentette, hogy a jövőben „csapásra csapással felel“, s az angolok tudják, hogy ezt a bejelentést szó szerint kell értelmezni. A világ felkészülhet reá, hogy a légi fegyverek irtózatos pörölycsapásai alatt rombahullanak a jövőben olyan műemlékek, melyek az emberi szellem egyszeri, páratlan és pótolhatatlan alkotásai. Német illetékes helyen a műemlékek pusztulása a következő megjegyzéseket váltotta ki: Az angol repülők Rostockban, s néhány héttel ezelőtt Lübeckben a történelmi épületekben okozott súlyos rombolásai — mint a NST jelenti — a német nép minden rétegét mélyen felháborították. Illetékes helyen ezzel kapcsolatban kiemelik, hogy e városok belső negyedeinek régi építési módja a tűzvészek elterjedését megkönnyíti és ezáltal kedvez az angolok pusztító munkájának. Kétségtelen — mondja a német félhivatalos hely —, hogy az angolok mind Lübeck, mind pedig Rostock ellen intézett támadásaiknál nagyon jól tudták, hogy nem hadigazdálkodási, vagy pedig katonai célpontokat támadnak, hanem lakónegyedeket és muzeális értékű városrészeket rombolnak. Sok esetben az angol repülők fedélzeti fegyvereikkel tüzeltek az építészeti emlékművek megmentésére kivezényelt tűzoltókra, úgyhogy azok az oltási munkálatokat kénytelenek voltak abbahagyni. A Wilhelmstrassen most kijelentették, hogy a német kulturjavak e brutális pusztítása az angliai szovjet befolyás következménye és ebben a tényben már a bolseviki rombolódóh első hulláma jelentkezik. A német légierő mindenütt, ahol csak lehetséges volt, a leggondosabban védelmezte az építészeti emlékműveket — írja tovább a NST — mint ez például a roueni székesegyház esetében történt, melyet az egész világ ismer. Az angoloknak azonban nem kellene a német alaposságot lebecsülni, — mondották a német külügyminisztériumban. — Ha Anglia a kultúrértékek lerombolásának háborúját akarja, meg is fogja kapni. Németországban is jól tudják, hol található a canterbury-i székesegyház és a régi Tudor-kastélyok, ha arról van szó, hogy ezt a megsemmisítő háborút folytatni kell. A német nép bensőségesen szereti kulturális értékeit és annál inkább meg fogja érteni, ha ezeknek az értékeknek esztelen rombolására megadják a megfelelő választ. Német katonai szakértők ezzel kapcsolatban ismét kiemelik, hogy a német légierő sokkal kedvezőbb kiinduló pontokkal rendelkezik az angol sziget elleni támadásokhoz, s a rövidebb út, a repülőgépek nagyobb száma, valamint a repülőszemélyzet jobb kiképzése fogalmat adhat az angoloknak, mi fenyegeti őket, ha a lübecki és rostocki támadásokhoz hasonló további támadásokkal kivívják a megtorlást így hangzik a német félhivatalos válasza, s e kijelentéseket összevetve Hitler legutóbbi ígéretével, minden európai kultúrember megrendüléssel kénytelen arra gondolni, hogy az új fegyver, a repülőgép, a háborúnak ebben az új szakaszában olyan értékeket semmisíthet meg, melyeket az emberiség nem tud többé pótolni. Mert nem lehet egyszerűen „kultursznobnak“ csúfolni azt, aki a katedrálisok, a múzeumok, a sokszáz év előtt remekbe épült európai városnegyedek felülmúlhatatlan becsű értékeit félti a háború új szakaszának pusztításaitól. Nem kultursznob, hanem felelősségérzettől áthatott európai ember, aki most, mikor a háború már nemcsak hadigazdálkodási célpontokat semmisít meg, hanem az európai kulturmunka legszebb emlékeit, mély megrendüléssel gondol arra, mi marad e kincsekből,, ha a háború kérlelhetetlen vastörvénye, a pusztító szándék ezekre a javakra is reáveti félelmes árnyékát? „A német nép bensőségesen szereti kulturális értékeit“ — állapítja meg a német félhivatalos jelentés, s hozzátehetjük e megállapításhoz, hogy Európa műkincsei, beleértve az angol sziget történelmi épületeit is, e meghasonlott, nagy és tragikus emberi családnak, Európa népeinek közös eszmei tulajdonát alkotják. Nürnberg gyönyörű házai, Lübeck belső városa, Rostock templomai, vagy a Tudor-kastélyok, Oxford, ez a középkori remekmű, mindez ugyanannak a szellemnek terméke volt, mindez együtt jelentette az európai műveltséget. Ha a háború könyörtelen vaskeze lesújt most e csodálatos alkotásokra , s mindkét oldalon megvan a módja annak, hogy az éjszaka leple alatt bombavető gépek nagy magasságból megközelítsenek gyanútlanul szunynyadó, remekművekkel megtömött kis városokat, szétromboljanak katedrálisokat és régi városnegyedeket — Európa a felismerhetetlenségig megváltozhat ebben a háborúban. Mind valljuk és hisszük, hogy a legnagyobb érték az emberi élet, s nincs az a műkincs, mely becsesebb lenne, mint a hazájukért harcoló hősök kiömlő vére. De az ember maga alkotja és vállalja sorsát, mikor harcba indul hazája védelmére. A műkincsek ellen indított háborúra nincs magyarázat: semmi nem könnyebb, mint egyetlen bombával elpusztítani azt a dómot, melyet emberfő közösségek évszázadok , munkájával és áhítatával építettek. A lübecki, rostocki bombázások megtorlásaként bejelentett német ellenrendszabályok új és újabb légi rohamok kezdetét jelenthetik mindkét harcoló fél részéről, s a rohamokban elpusztulhat minden, ami az európai szellem alkotóerejének legmagasztosabb jelképe volt. A légi háború körülbelül egyesztendei viszonylagos szünet után egyszerre hatalmas, minden eddigit felülmúló méreteket ölt a nyugati arcvonalon. A bombavető repülőgépek nagyarányú tevékenysége 1940-ben szerves része volt a hadviselésnek és leghatalmasabb fegyvere lett Németországnak az Anglia elleni küzdelemben. 1940 elején indult meg Anglia és Németország között az a nagyszabású légi háború, amelynek során első ízben brit bombázók jelentek meg Nyugat-Németország fölött és fájdalmas rombolásokat vittek végbe polgári lakónegyedekben is. Az ilyen előzményekre következett akkor is Hitler vezér és kancellár emlékezetes beszéde, amelyben bejelentette, hogy megkezdi a megtorlást és ezután minden bombára sokszoros feleletet ad, így indult meg az a német légi tevékenység, amelynek célpontja nem csupán az angol partvidék, de a belső országrészek hadiipari és hadigazdálkodási szempontból jelentős területe is lett. Még élénken emlékezünk Coventry angol iparváros olyan méretű pusztulására, hogy azóta fogalom lett a megsemmisítést jelentő „coventrizálás“ szó. Ugyancsak állandó, hónapokon keresztül napról-napra ismétlődő, sőt naponként több hullámban érkező légi ostromot szenvedett át maga a főváros, London is, éppen úgy, mint a főbb angol ipari központok és kikötők. Angol részről — bár sokkal kisebb , arányokban — ugyancsak állandóan igyekeztek nyugtalanítani bombázással Nyugat-Németországot, a Rajna- és a Ruhrvidéket, valamint Berlint. Ezek a kölcsönös támadások, amelyek során a német légi haderő hatalmas fölényben volt, egészen 1940 teléig tartottak. A bekövetkező kedvezőtlen időjárás miatt akkor téli szünet következett, 1941 folyamán a németek figyelme nyugatról egyre inkább kelet felé fordult, sor került a balkáni hadjáratra, majd megindult a szovjetorosz háború. A német haderő legfőbb erejét a keleti végeken összpontosította, úgyhogy az 1941-es esztendő a nyugati arcvonalon viszonylagosan csendben telt el. Az angolok is csak szórványosan és kisebb erőkkel támadtak egyes német városokat, főleg Brémát, Hamburgot, Kielt és a rajnai ipari központokat, de berepülésük soha nem érte el az úgynevezett „teljes erejű támadás“ mértékét. Berlin csak kivételesen élt át légi riadót, úgyhogy ez az év aránylag nyugalomban telt el. A németek sem ismételték meg azokat a bombázásokat, amelyeket például Coventrynél vittek véghez. Londont pedig szinte már elkerülték. Egy évig tartott ez a szünet, most azután ismét úgy látszik, újra megkezdődött a nyugati arcvonal légi hadjárata, a jelek szerint sokkal nagyobb méretekben, mint ahogy 1940-ben volt. A nyugatról érkező harctéri hírek annyit jelentenek, a nyugati hadjárat az 1941. évi szélcsend után ismét felélénkült, mert a mai viszonyok között „nyugati hadjárat“ és „légi háború“, egyelőre még azonos fogalmak. A németek — amenyiben e kölcsönös támadások egyre nagyobb ígéreteket öltenek — kétségtelenül helyzeti előnyben vannak az angolokkal szemben. Különösen hangzik, de az igazság mégis az: Anglia sokkal közelebb van Németországhoz, mint Németország Angliához. A német bombavetők a francia és a belga repülőtereken állomásoznak, légi után alig egynegyed óra távolságban vannak a legközelebbi angol partsávtól és vadászgépek számára is elérhető messzeségben Londontól, meg a legtöbb ipari központtól. Az angoloknak ezzel szemben, ha német terület fölé akarnak jutni, előbb igen nagy, többórás légi utat kell megtenniük, bombavetőiket nem kísérhetik a vadászgépek rajai, ennél fogva védtelenebbek, mint az ellenség bombázó gépei. A németek bármikor aránylag könnyen hajthatnak végre nappali támadást is, az angolok számára az ilyesmi éppen a nagy, német felügyelet alatt álló távolság következtében úgyszólván lehetetlen. De ha mégis megkísérlik ezt, akkor szükségszerűen olyan súlyos veszteségeket szenvednek, mint legutóbb, amikor Augsburg fölé repültek és mindössze pár gépük tudott visszatérni. Légi tevékenység az elmúlt időszakban is volt Európa felett, így a Földközi-tengeren főleg Málta központtal. Ez azonban szerves része volt az afrikai háborúnak. Ugyancsak rendszeresen támadtak német repülők az Anglia körüli vizeken hajózó ellenséges szállítmányokat. Ez az úgynevezett „atlanti csatának“ folytatása volt. Ami most történik, az a nyugati arcvonal háborúja Anglia és Németország közvetlen párviadala közös határoknál, a Csatornánál, nagyvonalú tevékenység. Éppen ezért olyan veszélyes. Hitler legutóbb elhangzott beszéde óta immár semmi kétség sem lehet afelől, hogy ez a nyugati háború minden eddigit felülmúló arányokban bontakozik ki. Az 1941-ik esztendős viszonylagos nyugalomban mindkét fél további erőket gyűjtött, még újabb, még veszélyesebb, még hatásosabb és az eddigieknél még sokkal rombolóbb harci eszközöket épített, úgyhogy túlzás nélkül mondhatjuk: az igazi légi háború még csak most kezdődik. Krause alezredes összefoglaló heti jelentése rámutat, hogy a szovjet csapatok a középső és északi szakaszon hiába intéztek támadásokat, a védelem súlyos veszteségeket okozott soraikban és visszaűzte őket. Egyedül Karéliában a hét elején több mint száz támadást intéztek a finnek arcvonala ellen. E szakaszon sok foglyon kívül 14.000 halott veszteségük van. A Lapp-földön is meghiúsultak a kísérleteik a német hegyi csapatok ellenálló erején. Ezzel szemben sok német támadás a legnagyobb sikerrel járt. Több helyen, a középső és az északi szakaszon, elkeseredetten védekező ellenséges erőket zártak katlanokba és megsemmisítették őket. Német kötelékek a déli szakaszon is merész támadással behatoltak az ellenség állásaiba. A légi haderő mindenütt hathatósan támogatta a hadsereg földi harcát. A legutóbbi hetekben az elsüllyesztett ellenséges hajótér — különösen az Atlanti-óceánon — jelentősen megnagyobbodott. A Jeges-tengeren, a Földközi-tengeren, az Atlanti-óceánon komoly vereségek érték az angol flottát. Német tengeralattjárók az elmúlt héten Amerika keleti partja közelében és a Karaib-tengeren 24 kereskedelmi hajót süllyesztettek el, sőt nyílt támadásba mentek és fedélzet-lövegeikkel lőtték Curacao olajtartálytót. A német légi haderő Itálta tengeri területén egy hét alatt 36 angol repülőgépet, Murmanszknál 18, a La Manche-csatorna és a megszállott területek partjai fölött 27 repülőgépet pusztított el. A németbirodalmi területre berepült gépek közül 19 bombázót lőttek le. Az angolok vesztesége április 11-től 20-ig 171 repülőgép volt, szemben a németek 25 elveszített gépével. A szovjetorosz arcvonalon április 11 és 24 között az ellenség 312 repülőgépet vesztett, míg a németek csak 36-ot. Hitler beszédének visszhangja az egész világsajtóban feltűnő nagy. A német lapok rámutatnak a német katona teljesítményeire és a német nép kitartására. A cikkek Hitler szavainak programmot adó értelmezésével is foglalkoznak, mert hangsúlyozzák, hogy a Führer nem csupán a német hadsereg, hanem az egész fiatal Európa vezére. Az olasz lapok közül a La Sheffield • Birmingham Cardiff ^ Norwich' Wight------, ^s-ZZZT--ITM AN CH E~------.C^Calals ~1' Cherbourg 1 Brest sLe Havre F®4NCIA0Rsi^ A La Manche-csatorna és az Északi-tenger partvidéke. Az ívek a német, illetve az angol festülőterek távolsági sugarait tüntetik fel.