Pesti Hírlap, 1942. május (64. évfolyam, 98-122. szám)

1942-05-27 / 118. szám

,-j'uwiX" _ 'ffiM •' ’"VJ*#' •"”•••’ ’:i " .... - 'iwr-' ^.. I N API HÍREK Kerékpár ötven esztendővel ezelőtt kezdte dia­dalmas pályafutását. Eleinte egy nagy kerék forgott a vázában, utána pedig Spró kerék szaladt. Cirkuszokban még ma is látni efféle kezdetleges kerék­párt és valóban, szinte cirkuszi mutat­ványt végzett egykor az, aki rá tudott kapaszkodni, aztán futni tudott vele. A nagy elsőkerék idejéből való az a tréfa, hogy egy apró gyerek a láttára befutott az anyjához és ijedten újsá­golta: — Édesanyám, a köszörűs megbo­londult, itt szalad a köszörűkövön. A kerékpár igazi karrierje akkor kezdődött, amikor egyforma nagyságú lett a két kerék és a felfújható gumi­kereket alkalmazni kezdték. Egysze­riben nagy divat lett a kerékpározás, de csak a kiváltságosak sport jai, kedv­telése volt sokáig. A múlt század utolsó éveiben hazánkban is rohamo­san hódított, már a hölgyek is bicik­lire pattantak, kuplékat énekeltek, tréfákat faragtak róla, sőt haragos el­lenzéke is akadt ennek a „túlmodem“ szerszámnak. Azután fölfedezték a nagy tömegek. Küldöncök, kifutók rohantak rajta, (így lett vége az egykor virágzó hor­dár-iparnak is!) A központoktól távol lakó dolgos munkásemberek komoly közlekedési szerszámmá avatták az egykor hetyke biciklit! . . . De talán sohasem volt akkora ke­lendősége a kerékpárnak, mint ma­napság. Mindenesetre a közlekedési viszonyok megnehezülésének nagy ré­sze van abban, hogy a bicikli megint hódít, úgyszólván napról-napra job­ban. A' mai kerékpározó összeköti a sportot a közlekedéssel, a hasznosat a kellemessel. És hétvégi napokon töme­gével #látjuk visszatérni a virágos bi­cikliket a városba, a kerékpározók há­tán szatyor, arcukon az erdei és hegyi utak friss levegőjének, édes napsuga­rának aranybama nyoma! íme, a ke­rékpár ötvenévi pályafutás után für­gébb, ifjabb, kelendőbb, mint valaha! (—kas) — A hercegprímás nyitja meg az oltáregyesületi kiállítást. Mint minden évben, az idén is kiállítja a budapesti Országos Oltáregyesület azokat a templomfelszerelési tárgyakat, ame­lyeket a szegény templomoknak jut­tatnak. A kiállítást május 23-án d. u. 4 órakor nyitja meg Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás. — Az olasz pénzügyminiszter elő­adása Budapesten. A Magyar-Olasz Kulturális Egyesületek Központi Szö­vetsége magyarországi csoportjának rendezésében csütörtökön d. u. fél 6 órakor az Országháza delegációs ter­mében előadást tart a Budapestre ér­kező gróf Paolo Thaon di Revei olasz pénzügyminiszter „Háború és pénz­ügyek“ címmel. Vendégeket szivesen látnak. — Kitüntetés. A Kormányzó a minisz­terelnök előterjesztésére Doór Mihály igazgatónak a magyar gyáripari fejlesz­tése terén szerzett kiváló érdemei elis­meréséül a Magyar Érdemrend tiszti ke­resztjét adományozta. 6 Pesti Hirlap 1942 május 37, szerda «« Pozsonyi magyar lap Iliiéin* Reviczky Antal kinevezéséről. A po­zsonyi „Magyar Hírlap“ Ullein-Re- viczky Antal sajtófőnök kinevezéséről ezeket írja: „Ez a kinevezés egy kivé- telesképességü magyar diplomata rá­termettségének jutalma. A magyar sajtó munkásai tudják csak igazán ér­tékelni azt a munkát, amelyet Ullein- Reviczky Antal megnövekedett hatás­körrel, de ugyanakkor egész sereg uj feladattal kibővült sajtófőnöki pozí­ciójában végez. A kinevezés újabb ál­lomása e ragyogó tehetségű magyar diplomata gyors és egyre felfelé Ívelő pályafutásának.“ — Szüllö Géza meggyógyult. Hosz­szu hetek súlyos szenvedései után ör­vendetes javulás állott be Szüllö Géza titkos tanácsos, a Pesti Hírlap kiváló munkatársának állapotában, Amikor ezt őszinte örömmel jelent­jük az olvasóközönségnek, egyúttal megmagyaráztuk azt is, miért volt kénytelen a Pesti Hírlap olvasótábora oly sokáig nélkülözni Szüllö Géza de­rűs, bölcs és mélyenjáró írásait. Sú­lyos betegsége után Szüliő Géza a napokban már el is hagyja a szana­tóriumot és reméljük, hogy visszatérő testi erejével mihamarább kezébe ve­szi nagyszerű tollát, hogy — oly hosz- szu szünet után — ismét gyönyörű­séget és gazdagodást szerezzen a Pesti. Hírlap olvasóinak cikkeivel. — Megnyitották a protestáns le­venteképző lelkészek tanfolyamát. Kedden megnyilt a protestáns lelké­szek leventeképző tanfolyama. Ravasz László püspök prédikációjában azért fohászkodott, hogy a leventeifjuság szive legyen hivő, értelme világos, akarata acél, érzései -nemesek, teste tiszta és erős. Az istentisztelet után a leventeifjuság orlzágos vezetője meg­nyitójában hangsúlyozta, hogy a le- ventegyesületi élet munkájába mind fokozottabb mértékben kapcsolják be a történelmi egyházakat is. Mint kato­na, boldog, hogy a protestáns egyhá­zak megértik a legfontosabb intéz­mény feladatait, mert jó katona, ön­tudatos állampolgár csak vallásos ember lehet. Kérte a leánylevente- szakosztályok tevékenységének támo­gatását is, amig a leányifjuság szer­vezete törvényes utón végleges ren­dezést nem nyer. Balogh Jenő, a Re­formátus Egyetemes Konvent elnöke azt fejtegette, hogy a leventemozga­lom felé a református egyház a leg­nagyobb érdeklődéssel tekint. Kékén András tb. esperes ugyanilyen érte­lemben beszélt a magyarországi evan­gélikus egyház megbízásából. Még több beszéd hangzott el a tanfolyam megnyitásán. — Lelkész-beiktatás. Kökény Eleket, Budafok uj református lelkészét hétfőn iktatták be állásába. >— Ravasz László püspök pünkösdi imája. Pünkösd vasárnapján a Cal- vin-téri templom istentiszteletén zá- róimájában Ravasz László püspök töb­bek között ezeket mondta: „Megmu­tatjuk Neked nemzetünket, esedezünk érte Tehozzád, vedd kezedbe, szüld újjá, tedd a lélek nemzetévé. Könyör- günk Hozzád Kormányzónkért, aki­nek gondjaira bíztál minket, erősen tartsd kezében pásztorbotját, híven vezesse a Te népedet, mutasd meg neki az Ígéret földjét. Mindaddig pe­dig, amig folyik ez a harc, könyörgünk katonáinkért, szivük hősi kitartásáért és könyörgünk, hogy ez a magyar nép becsülje meg az ő nagy áldozatukat!“ — Szeged ellenforradalmi emlék­ünnepe. Szeged város utcáin nemzeti- szinü plakátok közlik, hogy a város közönsége megemlékezésül az 1919. évi ellenforradalom hőseire, Űrnapján tartja az ellenforradalmi emlékünne­pélyt. _ — Zászlóavatás Kassa visszatérésé­nek emlékére. Kassán vasárnap avat­ták fel a „Debreceni Ujság-Hajdu- föld“ által Kassa visszatérése emlé­kének megörökítésére a Magyar Tűz­harcos Szövetség kassai főcsoportjá­nak adományozott diszzászlót. Bár- dossy Vilmos, a Tűzharcos Szövetség kassai főcsoportjának elnöke mondott megnyitót, azután dr. Nagy Imre adta át a zászlót, amelyet dr. Uhri- nyák Lajos vett át. Hódolattal emlé­kezett meg a Kormányzó Úrról, a Dr. Nagy Imréné, majd a debreceni tűzharcosok nevében Diószeghy Dezső ny. ezredes szalaggal ékesítette fel a zászlót. — Rótt püspök arcképének leleplezése. A veszprémi katolikus legényegylet le­leplezte volt fővédnökének és jótevőjé­nek, néhai Rótt Nándor püspöknek arc­képét. Barthos Pál apátkanonok és Blas- kí József mondott beszédet. — Haditudósítói kitüntetés. A m. kir. honvédvezérkar főnöke dr. Kapy Rezső zászlós, hírlapírót, aki a ma­gyar gyorshadtest kötelékében telje­sített haditudósítói szolgálatot, a Szov­jet elleni hadműveletek alkalmával teljesített kitűnő szolgálataiért okirati dicsérő elismerésben részesítette. — Az alpolgármester bejelentése az uj választói névjegyzékről. A főváros központi választmánya kedden dr. Bódy László alpolgármester elnöklé­sével tartotta Újjáalakuló ülését. Az alpolgármester bejelentései során kö­zölte, hogy a főváros 1942-re érvényes országgyűlési képviselőválasztó név­jegyzékébe 285.508 választót vettek fel. A kiigazítás során felvettek 3480 uj választót és az érvényes névjegy­zékből kizáró, okok miatt kihagytak 2871 személyt. A névjegyzék terve­zet ellen 1500 felszólalás érkezett, eze­ket iulius 31-ig bírálják felül. — X Német-Magyar Társaság Be­számolója. A berlini Német-Magyar Társaság a Berlinben működő magyar újságírók tiszteletére fogadást rende­zett. Freyberg altengernagy, ügyve­zető elnök beszámolt a Társaság két­éves működéséről. Hangsúlyozta, hogy a Társaság nagymértékben járult hozzá Németország és Magyarország baráti kapcsolatainak elmélyítéséhez. A Német-Magyar Társaság működése a következő feladatköröket öleli fel: Felkarolja a magyar ösztöndíjasokat és a Berlinbe látogató magyar ven­dégeket, a magyar ifjúsági és hiva­táscsoportokat, magyar vendégeket hiv meg a német főiskolákban ren­dezett szünidei tanfolyamokra, Ma­gyarországba rendszeresen küld új­ságokat, folyóiratokat és külpolitikai kiadványokat, kiadja a „Magyar Év- könyv“-et és megkezdte egy magyar és egy német könyvsorozat kiadását. A jelentés felsorolja Tasnádi-Nagy András és Hóman Bálint előadását. — „Mindent a Vöröskeresztért!" Kecskeméten „Mindent a Vöröske­resztért“ névvel társadalmi mozgalom indult, amelynek az a célja, hogy ál­landóan ráirányítsák a közönség figyelmét a Vöröskereszt nemes mun­kájára. A mozgalom keretében hang­versenyt rendeztek és állandó gyűjtő- urnát állítottak fel és azokban pénzt, dohánynemüt és könyvet gyűjtenek a honvédek számára. Már az első na­pon megteltek az urnák adományok­kal. — Az iparügyi miniszter dr. Felkay Ferenc és báró Babarczy István tanács­nokokat kinevezte a Hajózási és Kikötő­ügyi Tanács tagjaivá. — Országos protestáns cserkész­vezetői tanácskozás. A protestáns cserkészcsapatok május 23—25-én tar­tották meg a Cserkészparkban XXIII. pünkösdi táborozásukat, amely a cser- készifjuság lelki életének továbbfej­lesztését és magyarságuk kimélyitését szolgálta. Egyidejűleg országos pro­testáns cserkészvezetői tanácskozás volt a cserkészet kérdéseiről. A ta­nácskozást vitéz Kisbarnaki Farkas Ferenc országos főcserkész vezette be s a tanácskozáson részt vettek a cser­készmozgalom legfőbb vezetői. — A páduai egyetem diszdoktorrá avatja Szent-Györgyi Albertet. A pá­duai egyetem Livius kétezredik szü­letési évfordulója alkalmából rende­zett ünnepségek keretében diszdokto- rává választotta dr. Szent-Györgyi Al­bertet, a szegedi egyetem Nobel-dijas tudós professzorát. A diszdoktorrá avatás május 31-én lesz; Szent- Györgyi Albert Páduába utazik és személyesen veszi át a diszdoktori ok­levelet — Bérmálások a fővárosban. Serédi Jusztinián hercegprímás az idei tava­szi bérmálásokat pünkösd vasárnap­ján Esztergomban kezdte meg. Buda­pesten kedden a belvárosi Főplébá­niában szolgáltatták ki a bérmálás szentségét, azután pedig bérmálások lesznek: május 27-én Terézváros, má­jus 28-án Magna Domina, május 29-én Józsefváros, május 30-án Kő­bánya és május 31-én Budapest Mag- dolnaváros mindenkor reggel 9 óra­kor. A hercegprímás a bérmálkozó- kat és a velük étkezőket pénteken vagy böjti napon felmenti a hustila- lom és a böjt alól. i — Meghalt Kóbor Tamás. X rég* Író és újságíró gárda egyik kiválói egyénisége, Kóbor Tamás, az Újság volt főszerkesztője, kedden hajnalban 75 éves korában meghalt. Kóbor Ta­más Pozsonyban született, Budapesten jogi tanulmányokat folytatott, majd amikor sógora, Kiss József megalapí­totta A Hét című hires irodalmi fo­lyóirat, Kóbor Tamás mint novellá­ira tűnt fel. Újságírói pályáját a régi Magyar Hírlapnál kezdte és egy ideig vezércikkírója és színházi kritikusa volt a Pesti Hírlapnak. Amikor Ga- járy Ödön megalapította Az Újság című napilapját, odaszerződött és Ro­vás cimű napi Írásaiban egész uj mű­fajt teremtett a publicisztika terén. Kristályos tisztaságú és élességü tol­lával egyike volt a legkiemelkedőbb magyar közíróknak. Mint iró, egyike volt azoknak, akik az egyre világvá- rosiasodó Budapest életét átültették irodalmunkba. Budapest című kétkö­tetes regénye, mely 1901-ben jelent meg, nagy feltűnést keltett a maga idején. Egy test, egy lélek cimű drá­máját 1910-ben a Magyar Színház mutatta be nagy sikerrel, nyolc évvel ezelőtt pedig a Nemzeti Szinhéz szín­padán szerepelt drámai művel. Kóbor Tamás egészen a legutóbbi évekig dol­gozott és csak nemrégiben kezdett be­tegeskedni. A kiváló iró és újságíró halálát leánya, Kallósné Kóbor Noémi. az ismert írónő gyászolja. Temetése csütörtök délben lesz. — Megnyílt a szlovákiai magyar képzőművészek kiállítása. Pozsonyban most nyitották meg ünnepi keretek között a szlovákiai magyar képzőmű­vészek harmadik kiállítását, amely nemcsak művészi, hanem társadalmi esemény is volt. A kiállítás jelentősé­gét egyik fő megszervezője, Brogyáni Kálmán méltatta, aki hangsúlyozta, hogy az elmúlt két esztendő alatt uj életre kapott a szlovákiai magyar kép­zőművészet. — Állami tüdőgondozó Intézet épül Zomborban. A belügyminisztérium Zom- borban megvásárolt egy villát három­holdas gyümölcsössel együtt abból a cél­ból, hogy korszerű tüdő- és nemibeteg- gondozó intézetté alakítsa át. A nyár folyamán elkészül a modem épület, amelyben valamennyi egészségvédelmi intézmény számára helyet biztosítanak. — Az építőanyag arányos szétosztása. Az építőanyag arányos szétosztása érdekében a kereskedelemügyi mi­niszter felhivta a kamarákat az épi- tőanyagkereskedők számbavételére. A kamarák junius 30-ig készítenek jegyzéket a figyelembe jövő kereske­dőkről és tesznek javaslatot arra, hogy mész, cement, tégla, cserép és szigetelőanyag ellátásban mely cégek részesitendők továbbra is. A szabá­lyozás csak az épitőanyagkereske- dőkre és az említett anyagokra ter­jed ki. ALKALMI VÉTEL! Szálloda két utcára nyíló fronttal, kétemele­tes épület, felvidéki város központ­jában, étterem, söntés, kávéház, kerthelyiséggel, színház és kultur- célokra alkalmas termekkel, halál­eset miatt kétharmadrészben eladó. Felvilágosítást ad: vitéz Dobay Zol­tán dr. ügyvéd, Budapest, Zsigmond király útja 68. 3838 Arab szerelem Irta Germanus Gyula Utolsó látogatásom alkalmával Mekkában, a mohamedánok szent városában Ibn Szaud arab király három láda kincset ajándékozott nekem. Arab szokás, hogy az elő­kelő házigazda vendégét megaján­dékozza: rabszolga-leányt, vagy egy zacskó aranyat küld neki aszerint, hogy mibe szerelmes. Rólam tudta, hogy az arab könyvek szerelmese vagyok, ezért ajándékozta nekem a három kincsesláda könyvet. Három teve baktatott vele két napon át Dsiddába, ahol sokáig hevert há­zam tornácán, de aztán sértetlenül került sok viszontagság és hányat­tatás után a Vörös-tengeren, Egyip­tomon, a Földközi- és Fekete-ten­geren át haza, szép Magyarország­ba. A 14. században élt Damaszkus városában a puritán wahhabita szekta előfutárja, Ibn Dsaüzija, aki hetvennél több jogtudományi, teo­lógiai és filozófiai könyvet írt. Eze­ket most gok más kiváló arab szer­ző kéziratos müveivel együtt Ibn Szaud nyomtatásban kiadatja. Szorgos buzgalommal olvastam Ibn Dsaüzija öreg theológus bará­tunk fóliánsait, amelyekben meg­követeli az igazhitűtől, hogy a Ko­rán sorait szószerint vegye, mert ha írva vagyon, hogy „Allah felegye­nesedett trónján“, akkor az úgy is volt és ne kérdezze mástól, vagy önmagától: hogyan ült Allah a tró­non és meddig és vájjon csak nap­pal, vagy pedig éjjel is? Már vagy negyven köteten átrág­tam magamat, amikor „A szerel­mesek kertje és a vágyakozók ber­ke“ cimü könyvre került a sor. öreg theológus barátunk ebben is iste­nes dolgokról ír, mert az Isten iránti szerelem a legnemesebb és egyetlen kielégítő érzelem, de a gyarló embert sárból teremtette a Mindenható, ezért az ember vonzó­dik a röghöz és embertársa iránt is érez szerelmet. Ennek az emberi szerelemnek pszichológiáját és me­tafizikáját adja elő e könyvben, amelynek egyetlen Írott példánya Ibn Szaud buzgalma nélkül az is­meretlenség homályában maradt volna. Most boldogan olvastam en­nek a ritkaságnak Európában csak nálam található egyetlen példá­nyát. Puritán theológus könyvet ír a szerelemről, amelynek az arab nyelvben, az árnyalatok szerint, hatvan neve és neme van. Ejnye, ejnye! Pedig, ha kissé gondolko­dunk, Ibn Dsaüzija, a tudós vének vénje nem is áll ebben egyedül. Az arabok híres szerelmesek s a költő szerint „ha szeretnek, bele­halnak“. De egy tudós puritán seikhtől mégis meglepő. Igaz ugyan, hogy van egy híres elődje, aki há­romszáz évvel előtte élt Spanyol- országban és aki szintén korszakal­kotó theológiai műveket írt, de egyetlen fennmaradt kéziratában ugyancsak a szerelemmel foglalko­zott. Andalúziái Ibn Hazm-nak hív­ták ezt a híres elődöt (994—1064), akinek a „Galamb örve“ cimü kéz­irata a középkor egyik legbájosabb művévé emelkedett volna, ha lefor­dítják. így a közönség egyelőre csak e néhány soromból ismerheti meg e gyönyörű könyvet, amely harminc fejezetből áll és keresztül- kasul van spékelve szép arab ver­sekkel. „A lélek — úgymond andaluziai Ibn Hazm — számtalan atomra szó­ródott szét és vándorol a világűr­ben. Ha a földön emberi szivek egy­másra találnak, akkor a szétszórt lélekatomok örömmel, boldogan egyesülne ismét. Ez az egyesülés a szerelem és nincsen nagyobb gyö­nyör, mint a rokonlelkek egybefor- rása, mint ahogy nincs nagyobb bá­nat az elszakadásnál. Van, aki ál­mában látja meg rokonlelkét és az­óta rabságban sínylődik nappal és csak éjszaka vigasztalja meg a lá­tomás. Van, aki leírás után lesz sze­relmes és imádja azt a lényt, akit rácsos ablak és szigorú őrök zárnak el a külvilágtól. Van, aki egy szem- pillantástól megmámorosodik és van, aki hosszú éjszakákon át áll a lefüggönyözött erkély alatt és ti­tokban hallgatja a falakon át szű­rődő hangokat, amelyek örökre fészket raknak szivében. Ä szerel­meseknek titkos jeleik vannak és titkos levelezésüket kuruzslók, árusasszonyok csempészik be a há­remekbe és a bazár zeg-zugos ut­cáin titokban néhány szót is vált­hatnak egymással.“ Tiszta romantika csillog Ibn Hazm galambjának örve alatt. Olvassuk csak tovább, hogy mit ír. „Kordo- vában az illatszerészek bazárjában gyönyörű nőt pillantottam meg. Ar­cát nem láttam, de éreztem, hogy vonz maga után, mint a mágneskő. Utána mentem és követtem lába- nyomát a Quadalquivir hídján át a Merván kalifák temetőjéig. Itt hirtelen megállt és reám szólt: — Miért követed lépteimet, mit akarsz tőlem? — Világíts a hold helyett, ha fel­hők mögött nyargal. És lépj a nap helyére, ha elkésik a hajnal — vá­laszoltam — szeretlek, te égi tü­nemény! —■ Hagyd e csacsiságot — felelte a leány — és hagyj magamra. — Megelégszem kegyed legkisebb torzsájával — szóltam — könyö­rülj rajtam. — Mi legyen az? — Engedd meg, *rcod szépségében fürödjék tekintetem. A leány erre felemelte fátyolét és szivem verése majd elállt a gyönyö­rűségtől, amit szemem megpillan­tott. — Szabad vagy, vagy rabszolga? — Rabszolga vagyok — mondá halkan. — Hogy hívják gazdádat, szólj, hadd vásároljalak meg tőle. — Nem, nem — kiáltott — min­dent kérhetsz tőlem, de gazdám ne­vét nem árulom eL Szivemet mintha tőrrel döfték volna át. Tudtam, hogy szerelmem reménytelen, mert a leány gazdá­jába szerelmes. — Légy itt minden péntek dél­ben és én várni fogok reád — kér­leltem és a leány azzal a felté­tellel, hogy nem követem, megígér­te. Azóta hónapokon keresztül min­den pénteken órákon át vártam reá a temetőben, de ,nem jött. Mintha tündérkirálynő lett volna, éreztem, hogy képe mégis ott lebeg körülöt­tem.“ Háromszáz év után Dante igy pil­lantotta meg az Arne partján Be­atricet. A szerelem legfinomabb húrjain szól hozzánk Ibn Hazm és lélekta­ni elemzéseit saját és barátai életé­ből vett történetekkel világítja meg. Ezek a történetkék az ősei az európai novellának. „Ahmed elszegényedett és kény­telen volt rableányát Mohamednek eladni. A szegény Ahmed vitéz ka­tona volt a szultán várőrségében és vesztesége felett érzett fájdalmába csaknem belehalt. Végre a szultán­nak is feltűnt sápadtsága és maga elé idézte Mohamedet: add vissza a rableányt Ahmednak — paran­csolta — én busás árat fizetek érte. — Nem tehetem, óh hivők ura, nem válhatok' meg tőle, mert sze­relmes vagyok bele és utána halok. Ahmed ezt hallván, elhatározza, hogy véget vet életének és a palota erkélyéről leveti magát a mélység­be. De Allah, az igaz szerelmesek oltalmazója felfogta estében és majdnem sértetlenül vitték vissza a szolgák a szultán szine elé. — Nos Mohamed, ha te is ennyi­re szereted a rableányodat, ugorj la te is az erkélyről — parancsolja a szultán. Mohamed az erkélyre lép, szem« lemered a mélybe, nekilendül, de aztán visszahökken és gyáván, szé­gyenkezve visszavonul. A rableány a boldog Ahmed karjaiba rohan.“ És mindez a sokí sok történet édes versekkel van tarkitva! Sze­relmes lányok, tüzesszemü ifjak lá- banyomáról emlékül szedik fel a rögöt. Bánatosszivü költőket elsor­vasztja a szerelem szenvedése. Nem is kívánnak élni, hiszen az elválás keserűbb a halálnál. Talán a túl­világon örökké hallhatják az imá­dott lény kacagását és szempillá­ja lesz az éj sátra és foga villanása a hajnal pirkadása... E gyönyörű ezeréves arab könyv olvasása közben hozta el egyik ba­rátom D. H. Lawrence: Lady Chat- terley’s Lover cimü angol regényét, a túlfűtött érzékiség e megdöbben­tő leírását. Mohón átfutottam és éj­fél után fáradtan raktam össze asz­talomon az aznapi munkát: a „Ga­lamb orvét“ és az angol érzékiség könyvét. Éjszaka — talán álmom­ban — nehéz sóhaj szállt felém dolgozószobámból, mintha az arab galamb nyögött volna fájdalmában. Reggelre az angol könyv, oldalai megfakulva, betűi elhalványulva, lapjai felkunkorodva, feküdt a tisz­ta, ragyogó arab irás szomszédsá­gában. Mintha halálosan elszégyel- te volna magát. Olcsó, szinte pony­va, párisi, úgynevezett piráta ki* adás volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék