Pesti Hírlap, 1942. augusztus (64. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-22 / 189. szám

8 Pesti 3942 aug. 32, szombat napi hírek A hiúz A székelyföldi lapok írják, s a határszéli, erdőrengetegek közelé­ben élő székelyek panaszolják, hogy Erdély havasaiban és erdősé­geiben e nyáron elszaporodtak a dúvadak: a medve, a farkas, a vad­macska, a hiúz soha nem ismert tömegben, kósza falkákban vonul­nak át az elrejtett csapásokon, s megesik az is, amire nem volt pél­da, hogy a farkas most, nyár köze­pén lemerészkedik éjszaka az apró falvakba, zsákmányt keres a kará­mokban, ólakban­­ egy kóberes csíki kocsis mesélte, hogy falujuk­ban a láncra kötött kutyát éjjel fel­falta a farkas. Vadásztörténeteket általában illik gyanakvással hall­gatni, de ez a panasz ma a székely­földi sajtóban, s társalgás közben, általános. Most közvadászatokat terveznek a dúvadak ellen. A farkast, a medvét, a hiúzt a háború űzi az Erdős Kárpátok csendesebb sűrűi felé. A háború, mely Keleten megzavarta a renge­tegek csendjét. Az a félelmes nyug­talanság, égzengés, melyet az em­ber hozott fegyvereivel, repülőgé­peivel, tankjaival az őserdők ko­mor csendjébe. A hiúz, melynek szaglása és hallása, látása tudvalé­vően mesterségszerűen fejlett, ne­szejt valamit, hogy az a millió­éves vadászterület, ahol eddig vi­szonylagosan háborítatlan úr volt, nem biztonságos többé. Minden éj­jel repülőgépek tömegei szálltak át a Kárpátok rengetegei felett, s az erdők közelében kanyargó ország­utakon, mindenfelé Keleten, harci­kocsik tízezrei dübörögnek eszten­deje. A hiúz, a medve, a farkas, a maguk csodálatos hírszerző eszkö­zeivel, értesültek arról, hogy a vi­lágban valami szokatlan és rend­kívüli történik. S egy napon útra­­keltek: magányosan, vagy falká­ban, de mindenesetre szokatlan tö­megben. Az emberlakta helyeket természetesen elkerülik, különösen most nyáron, de még most is meg­esik, hogy az apró határmenti fal­vakban levizitel éjszaka a farkas. Mindez csak azt bizonyítja, amit mi emberek régebben tudunk, mint a hiúz, hogy ez a háború valóban totális. A fenevad éppen úgy kény­telen állást foglalni a világesemé­nyekkel kapcsolatban, mint az em­ber. A hiúz nem mondhatja többé: „Kérem, én nem politizálok, bé­kén élek, mint Teli Vilmos, az erdő sünijében, engem hagyjanak béké­ben az urak. Az én vadászterüle­tem területenkívüli. Felségjogai­mat, kérem, ne sértsék meg. Lojá­lisan betartom a nemzetközi egyez­ményeket: én a nyulakra és rókák­ra vadászom, az emberek csinálja­nak, amit akarnak.“ De a hiúz té­ved. A fenevad, amint riadtan lopako­dik a megzavart őserdőből új tájak felé, ahol nem követi a háború vé­szes zaja, a hiúz, amint békét ke­res, mert vérszomjában is meg­szeppent a háború tüneményei előtt: ez a jelenség is egészen új az elevenek történetében. Arra ta­nít, hogy nincs az a barlang, ahová élőlény elvonulhat, békés önzéssel, mindaz elől, ami a világban törté­nik. Nemcsak te, vagy én, nevetsé­ges ... Még a hiúz sem. Caliban. — Bukovinai magyarok József ki­rályi hercegnél. A Szent István-napi ünnepségekre Budapestre érkezett bukovinai magyarok nagyobb cso­portja Istensegits község plébánosá­nak vezetésével tisztelgett József kir. herceg tábornagynál. A plébános a megjelentek nevében háláját fejezte ki, hogy amikor a világháborúban a bukovinai magyarok az oroszoktól fel­szabadultak, őfensége az ottani kár­vallottak fölsegítésére 20.000 koronát adományozott. Megemlékezésül arató­­koszorút nyújtottak át a kir. herceg­nek. — Nagy vasúti szerencsétlenség Horvátországban. A szombatról va­sárnapra virradó éjszakán a Zágráb— belgrádi vonalon vasúti szerencsétlen­ség történt, amelyről csak csütörtökön adtak ki hivatalos közleményt. Esze­rint a Zágrábból Belgrádba induló éjszakai gyorsvonat Krizs és Popo­­vacsa között a megrongált pályán 23.30 órakor kisiklott. A szerelvény mozdonya felborult és maga után rán­tott nyolc személykocsit, amelyek egy­másba torlódtak. A szerencsétlenség következtében huszonegy ember a helyszínen szörnyethalt, 22 súlyosan és 10 könnyebben megsebesült. A pálya­testet azonnal kijavították, úgyhogy a forgalom másnap már megindul­hatott. —­O-katolikus istentisztelet. A helybeli, valamint a Bánátból, Bácskából, Muraköz­ből és Horvátországból származó ó-kato­­likusok számára vasárnap délelőtt 11 óra­kor a katolikus szentmise és szentbeszéd tesz Rekcsat­us fci. 1­ 7. szám alatt. — Elmarad a horvát kereskedelem­ügyi miniszter­ budapesti látogatása. Dr. Tóth Dragutin horvát kereskede­lemügyi miniszter péntekre tervezett budapesti látogatása a nemzeti gyász­ra való tekintettel egyelőre elmarad.­­ A tejellátás augusztus 22-én és 23-án. A főváros közélelmezési ügy-, osztálya közli: A tejfelhozatal jelen­legi helyzetére való tekintettel a tej­­viszontelt árusítók augusztus 22-re, szombatra és 23-ra, vasárnapra, az A jegyekre a teljes mennyiséget, a B jegyekre pedig a félmennyiséget szolgáltatják ki. Ennek megfelelően — mivel a vasárnapra járó tejmennyi­ségeket a tejellátó vállalatok már szombaton kiszállítják a viszonteláru­­sítókhoz — a viszont­elárusítók szom­baton, 22-én, az A jegyek tulajdono­sainak a két napra 2 liter, a B jegyek tulajdonosainak pedig — ugyancsak a két napra — fél liter tejet szolgál­tatnak ki. — Felhívás a házfelügyelőkhöz. A Házfelügyelők Nemzeti és Gazdasági Országos Egyesülete Lusztrovíts Ká­roly országos főtitkár előterjesztésére elhatározta, hogy a Főméltóságú Asz­­szony felhívására a honvédek részére megindított téliruhagyűjtési mozga­lomban minden házfelügyelőnek a legnagyobb odaadással és megértéssel közre kell működnie. Az egyesület vezetősége elvárja, hogy minden ház­­felügyelő ennek a felhívásnak eleget tesz és teljesíteni fogja a gyűjtéssel kapcsolatos hazafias kötelességét. — Véget ért a soproni Nyári Egyetem. A soproni Nyári Egyetem véget ért. Az ünnepélyes keretek között tartott köz­gyűlésen Czettler Jenő, a Nyári­ Egye­tem elnöke örömmel állapította meg, hogy a tanfolyam kitűzött célját ezidén is megvalósította és hogy az előadások látogatottsága az előző évinél is na­gyobb volt. — Egy világtalan asszony kérelme. Kozó Józsefné, mindkét szemére világtalan asz­­szony, jánosházai kefekötőmesterné augusz­tus 2-án a sárvári országos vásárról haza­felé m­enet útközben elveszítette kabátját, a benne levő fontos iratokkal és 20 pengő készpénzzel együtt. Ezúton kéri a becsü­letes megtalálót, hogy a kabátot és az ira­tokat, közöttük iparengedélyét és honvé­delmi igazolványát, utánvéttel küldje el jánosházai lakására. A pénzt megtarthatja.­­ A Július 31-ig lejárt, de ki nem váltott zálogtárgyakat szeptember 1-től kezdve nyilvános árverésen elárverezik az árve­rési csarnokban és a budapestkörnyéki zálogfiókokban. A zálogtárgyak az árverés megkezdéséig a zálogjegy beszolgáltatása, valamint a kölcsön és járulékainak be­fizetése ellenében kiválthatók. Az Országos Szociálpolitikai Intézet új kétéves tanfolyamot nyit a nagy lehetősé­get biztosító szociális és gyárgondozói életpályára készülő érettségizett (vagy ta­nítói és óvónői képesítést szerzett) fiúk és lányok részére. Részletes felvilágosítást az Intézet igazgatósága ad (Szentkirályi­ utca 7.). A kérvényeket augusztus 24-től szep­tember 8-ig kell beadni. — Mi van a hivatalos lapban? A Buda­pesti Közlöny csütörtöki száma közi­ a kormány rendeletét az elköltözött szlovák telepesekkel szemben fennálló követelé­sek érvényesítéséről; a Német Birodalom­mal 1941 július 29-én kötött és szeptember 1-től kezdve ideiglenesen már alkalmazott Hetedik Pótegyezmény végleges, valamint az 1942 augusztus 1-én kötött Nyolcadik Pótegyezmény ideiglenes életbeléptetésé­ről; a vámtarifáról szóló 1924. évi 21. t.-c. 2. szakasza alapján tett intézkedésekről; a belügyminiszter rendeletét „A magyarok örök királya" című mozgófénykép kötele­ző bemutatásának elrendeléséről és a pénzügyminiszter rendeletét a szesz­­egyedáruságról szóló 1928 :XXX. t.-c. 56. szakaszához tartozó végrehajtási utasítás 3. bekezdésének módosításáról. — Házasság: Bakó Márta és ifj. Hor­váth László, valamint Bakó Ibolyka és Horváth Géza aug. 23-án délután fél 7 órakor tartják esküvőjüket a XIV. Ál­mos vezér-téri plébániatemplomban. Búza Lajos és Fajka Ilona jegyesek. (Minden külön értesítés helyett.) Pécsvárady Jolán tan. kép. int. ta­nárnőt eljegyezte Zsadon László gimn. tanár, Pápa. (Minden külön értesítés helyett.) Berecz Zoltán GySEV-mérnök aug. 22-én délután fél öt órakor vezeti oltár­hoz Hanzmann Stefánia tanítónőt a soproni evangélikus templomban. Néhai Holub Jenő és Bede Dorottya leányát, Zsuzsannát aug. 15-én vezette oltárhoz a Királyi Vár kápolnájában nemes taktakenézi. Kövér Antal és né­hai Nagy Jolán fia, Zoltán m. kir. hon­véd repülőszázados. Az esketési szer­tartást Gunda Jenő pápai kamarás vé­gezte. Tanuk voltak a menyasszony részéről dr. Bartha Kovács Lajos, a vő­legény részéről vitéz Csatáry József vezérőrnagy. Vízállás A Duna végig t­apad. Gombosig ala­csony, lejjebb köze­pes vízállású. Mai vízállások: Krems 276, Pozsony 114, Ko­márom 255, Buda­pest 197, holnap 188, Paks 103, Baja 198, Mohács 238, Bezdán 280, Gombos 324, Pa­­lánka 298. A Rába Szentgotthárdnál —33, a Dráva Va­­rasdnál 178, Barcs­nál —54, Drávasza­­bolcsnál 67, Eszék­nél 120. A Tisza Szolnok és Szeged között árad, máshol apad, alacsony víz­állást). Mai vízállá­sok: Máramarosszi­get 27, Visk —24, Te­keháza —50, Tisza­­újlak —102, Vásáros­­namény —105, To­kaj 3, Tiszafüred —1, Szolnok 2, Csongrád —90, Sze­ged 4, holnap 10, Zenta 56, Titel 227. A Szamos Désnél —90, Szatmárnéme­tinél —92. A Bodrog Bodrogszerdahelynél 320. A Sajó Bánré­vénél 30. A Hernád Hidasnémetinél 16. A Berettyó Margit­­tánál­­ 5. A Körö­sök Csúcsánál 37, Nagyváradnál —133, Békésnél —86, Gyo­ménál —68. A Karos Marosvásárhelynél —31, Makónál 6. A Balaton Siófoknál 69. A Velencei-tó Agárdnál 112. 41 Szombaton Buda­pesten a nap kel 5 óra 49 perckor, nyugszik 19 óra 45 perckor, a hold kel 16 óra 59 perckor, nyugszik 1 óra 24 perckor. A Kúria felmentenie dr. Halász Sándort az Imrédy’­-féle sajtóperben Az ítélet indokolása szerint bebizonyult az illojalitás és a meg­állapodás be nem tartása Dr. Töreky Géza, a Kúria elnöke az alábbiakban hirdette ki a Kúria íté­letét az Imrédy—Halász-perben. „A Magyar Szent Korona nevében! A magyar királyi Kúria a főmagán­­vádló semmiségi panaszának ama ré­szét, amely a „szószegés“ és „illojali­­tás“ tényállításaival kapcsolatos, el­utasítja. A vádlott és a védő semmisé­gi panasza folytán mindkét, alsófokú bíróság ítéletét anyagi semmiségi ok­ból megsemmisíti és a vádlottat az el­lene emelt vád és következményeinek terhe alól felmenti. A bűnügyi költ­ségek a főmagánvádlókat egyetemle­­gesen terhelik. Kötelesek a főmagán­­vádlók a vádlottnak az eljárás során felmerült ügyvédi képviseleti költség fejében 1500 pengőt 15 nap alatt vég­rehajtás terhével egyetemlegesen meg­fizetni.“ ~ * Az ítélet indokolása Az ítélet indoklásában a magyar ki­rályi Kúria többek között a követ­kezőket mondja: A Kúria a bűnösség kérdésével kapcsolatosan a vád tár­gyául szolgáló sajtóközlemény értel­mét vizsgálta. A cikkíró a címfelirat­ban legújabb arcúnak nevezi vitéz Imrédy Béla főmagánvádlót, mert a kormányzóhelyettesről szóló törvény­­javaslat képviselőházi tárgyalása al­kalmával elködösített célok érdeké­ben, eddigi poli­tikai pályájával és megnyilatkozásaival ellentétben a ma­gyar történelmi hagyományok és az alkotmány védelmében szólalt fel. Az alkotmányért, való aggodalmaskodás újszerű vonás a főmagánvádló köz­életi szereplésében, mert arról az ol­dalról, ahol politikailag a főmagán­­vádló áll, eddig bizonyos lekicsinylés­sel kezelték a magyar alkotmányért híven és becsületesen síkraszállókat. Ez a megállapítás a sajtóközlemény veleje — hangzik a Kúria indokolása. — A cikknek ezt a valódi tartalmát azonban az alsófokú bíróságok téve­sen értelmezték, mert túlzott jelentő­séget tulajdonítottak a bizonyítási és ellenbizonyítási indítványokkal kap­csolatosan a felek által előterjesztett magyarázatoknak. Márpedig abban a kérdésben, hogy van-e sajtóbűncse­lekmény az állandó bírói gyakorlat­hoz képest — kizárólag a sajtóközle­mény tartalma — nem pedig a felek egyoldalú beállítása irányadó. Az „elködösített célok“ kitétel tár­gyilagos értelme az, hogy vitéz Imrédy Béla az alkotmány védelmében való kiállásának célját nem tárta fel, ha­nem rejtve tartotta. Az elködösített politikai cél korántsem jelent a tör­vénybe, alkotmányba, jó erkölcsbe üt­köző tényt Éppen ezért ebben a kité­telben nincs a nevezett főmagánvádló megbecsülését csökkenteni alkalmas tartalom, mert a politikai élet jól is­mert és megengedhető taktikájához tartozik az, hogy valamely politikai fellépés célja egyelőre ne tárassék fel. A sajtóközlemény értelme e részben nyilvánvalóan az, hogy a vádlott szempontjából — a lap pártpolitikai irányának megfelelően értékesebbnek mutatkozik a cikkben említett úgyne­vezett „csáklyások“ állandó folyama­tos, mint Imrédy Béla főmagánvádló­­nak a kormányzóhelyettesi törvényja­vaslattal kapcsolatban tanúsított, csu­pán alkalomszerű alkotmányvédelme. A döntő tényállítás A sajtóközlemény egyéb része be­számol arról, hogy Bárdossy László miniszterelnök miként értelmezte a főmagánválaróknak a kormányzóhe­lyettesi törvényjavaslat képviselőházi tárgyalása alkalmával tanúsított ma­gatartását. Ehhez fűzi azután az ellen­kező politikai pártállású cikkíró a maga megjegyzéseit, és­pedig: a cikk­író nem csodálkozik a pártközi meg­állapodás be nem tartásán, ez a javas­lat ugyanis a jogfolytonosság fenn­tartását és az ország rendjének, nyu­galmának minden esetben való bizto­sítását célozza, ami kétségtelenül a nemzet és az ország érdeke, de nyil­ván nem érdeke azoknak, akiknek célja éppen ennek az ellenkezője. A magyar kir. Kúria ebből a tény­­állításcsoportból a legjelentősebbnek azt tartja, amely szerint a miniszter­­elnök a főmagánvádlókat illojalitás­­sal és a pártértekezleten történt meg­állapodás be nem tartásával vádolta. Ez a döntő tényállítás, minden egyéb csupán többé-kevésbé csípős élű re­flexió. Erre a súlyban és jelentőség­ben legkiemelkedőbb tényállításra vonatkozóan pedig a Kúria a per­anyagból a királyi ítél­őtábláéval egyező jogi következtetést vont le. Azokból a tényekből azt kellett meg­állapítani, hogy a valóság bizonyítása erre a tényállításra vonatkozóan si­került, a vádlott a mentességre igényt tarthat, a főmagánvádló semmiségi panaszát ezzel a tényállítással el kel­lett utasítani. Igaz ugyan, hogy az idézettekhez a cikk a következőket fűzi: „Ennél­fogva előrelátható volt, hogy a szélső­jobboldali pártok mindent meg fog­nak kísérelni, hogy a javaslatot a közvéleménynek legalább egy része előtt kompromittálják“. A­­ sajtóhoz-­­leménynek ez az állítása a párt poli­tikai küzdelemben résztvevő, sőt ab­ban vezető szerepet vivő személyek­kel, illetve pártokkal szemben nem lépi túl a sajtóban szokásos és meg­engedett bírálat határait, mert ha ez az­ állítás a politikai rosszalás jegyé­ben történik is, a főmagánvádló be­csületét nem sérti. Végül nem álla­pítható meg a rágalmazás a tény­állítást tartalmazó arra a megjegy­zésre sem, hogy a szélsőjobboldali pártok sajátos harcmodorukból ki­folyólag a szószegéstől sem riadtak vissza. A megállapodás be nem tar­tása ugyanis a főmagánvádlókkal kapcsolatban bizonyítást nyert, a megjegyzésnek az a másik része pe­dig, amely a jobboldali pártoknak, köztük a főmagánvádlóknak, sajátos harcmodort tulajdonít, a becsületjo­got érintő jelentőséggel nem bír. Nincs rágalmazás — összefoglalva a kifejtetteket — hangzott az indokolás — a Kúria meggyőződése szerint a sajtóközle­ménynek a bizonyítást nyert tényállá­son kívül eső részében nincs rágal­mazás. Az ugyanis kétségtelen, hogy olyan tényállítás nincs a cikkben, amely valósága esetében a főmagán­­vádlók ellenében bűnvádi eljárás megindításául szolgálhatna. De nem lehet szó közmegvetésről sem. Az ál­landó bírói gyakorlathoz képest an­nak az elbírálásánál, hogy valamely kilítás alkalmas-e a közmegvetés ki­váltására, egyedül a tárgyilagos szem­lélet irányadó. Ilyen tárgyilagos meg­ítéléssel pedig olyasvalamit, amit a sajtóközlemény nem tartalmaz, a vádlott cikkébe belemagyarázni nem lehet. A m. kir. Kúria az alsófokú bíróságok által megjelölt tényállítá­sokban a rágalmazás törvényes ele­meit nem ismerte fel, ennélfogva ezekkel a tényállításokkal kapcsola­tosan vizsgálatának körén kívül hagy­ta a valóság bizonyításának eredmé­nyeként a királyi ítélőtábla által tett megállapításokat, mert rágalmazó tényállítás hiányában a valóság bizo­nyításának eredménye közömbös. Minthogy pedig a kifejtettekhez ké­pest mindkét alsófokú bíróság a bű­nösség megállapitásával semmiségi okot valósított meg, ennek folytán a m. kir. Kúria a vádlott és védője semmiségi panaszának idevágó része alapján a rendelkező rész értelmében határozott és a vádlottat felmentette. — Árpádkor! lobogók a Kősök­ terén. Két érdekes és festőien szép lobogó vonja magára a Magyar Haza-Magyar Kard kiállítás látogatóinak figyelmét a Szépművészeti Múzeum és a Mű­csarnok főbejáratai előtt elhelyezett őrfákon. Ezek az Árpádok korából való piros és fehér kétsávos magyar birodalmi lobogók. Nevezetességük, hogy 230 évi száműzetés után az ez­­idei Szent István-heti ünnepségek keretében kerülnek először ismét nyilvánosság elé. Ezek a hétsávos nemzeti zászlók, amelyek alatt Rákó­czi kurucai a magyar szabadságért 1711-ben harcoltak, a nagymajtényi síkon lehanyatlottak és a felülkere­kedő császáriak a tűz martalékává tették őket. Kipusztításuk annyira sikerült, hogy száz esztendő múlva, az 1848-as mozgalmak idején már nem is emlékezett ezekre az ősi ma­gyar zászlókra az akkori magyar köz­vélemény. Ilyen hétsávos birodalmi lobogó szerepelt először, 230 év után a Gyáripari Munkásság Nemzeti Sportnapján is az, elmúlt vasárnap az ott felállított hatalmas kettőskereszt jobboldalán álló nemzeti orfán, emlé­kezésül Szent István hetében a dicső Árpádokra és arra a gyönyörű törté­nelmi korra, amikor ez a hétsávos bi­rodalmi lobogó olyan sok dicsőséget és hatalmat látott Ugyanerre emlé­keztetik most a­­kiállítás látogatóit az ott felvont Árpádok és Anjouk kora­beli birodalmi lobogók, különös te­kintettel arra, hogy ebben az eszten­dőben van Nagy Lajos királyunk trónralépésének hatszázadik évfordu­lója és hogy ebben az évben ünne­pelte a magyar nemzet legnépsze­rűbb árpádházi királyunk, László szenttéavatásának hétszázötvenedik évfordulóját. — Hordóssy Iván öngyilkos lett. Hordóssy Iván, az IBUSz aligazgatója, a Donáti­ ut­ca 26. sz. házban levő la­kásának­­fürdőszobájában főbelőtte magát. Mire tettét felfedezték és a mentők megérkeztek, már halott volt. Hordóssy Iván részt vett a világhábo­rúban, majd orosz fogságból vissza­érkezve, jóformán az egész világot beutazta. Barátai és ismerősei előtt az utóbbi időben több ízben panaszkodott életuntságról. Valószínű, hogy tettét idegösszeomlása miatt követte el. * — Távházasság. Nemes Liptay Pál tar­talékos tüzér­ hadnagy, okleveles gépész­­mérnök távházasságot kötött Karattur Edával Salgótarjánban. Tarnay Kálmán gyárigazgató és Liptay Jenő voltak a tanuk. — A japánok szent kardja. A japá­nok hagyományos fegyvere, a Samu­­rai-kard, a hozzá fűződő legendák sze­rint isteni eredetű. A Nap istennője, az Amaterasu japán császári ház ős­anyja, adta át unokájának és ma is japán legszentebb templomában őrzk. Noha 1542-ben behozták Japánba a lőfegyvert, a kard még sokáig a Isé­­fontosabb fegyver maradt. A fegyvr­­kovács-művészet virágkorában a 82 ik mikádó, Gotoba Tenno sajátkezűeg kovácsolta kardját és a kardkovácsok különös előjogokat élveztek, fent életre voltak kötelezve és nő nem ép­­hette át a kovácsműhely büszkét A japán kardot ma is a hagyomnyos eljárással kovácsolják. Előbb eg­yis acéldarabot tesznek az üllőre, áko­­vácsolják a kard markolatát és la­posra kovácsolják az acélt, majd kettéhajtják és újra laposra ko­vácsolják. Ezzel az eljáráss, az acéllapokat harminckétszer hjtják össze és kovácsolják laposra Az­után újra négy acéllapot kovcsol­­nak hozzá és ötször hajtják össze. Amíg a kard kovácsolásával elké­­szülnek, egyes alkatrészeit ne ke­vesebbszer, mint tízezerszer kapál­ják át. A kovácsmunka végezte el a kardot vörösizzásig hevítik és­­után vizben edzik. A víz hőmérsékla és az egész eljárás döntő a penge nem­­ságára. A leghíresebb jelenleg kard­­kovács ősei huszonhét nemzedén át folytatták a Samurai-kard korsolá­­sának művészetét. A penge kzörü­­lését is a legalaposabb gond­balége­­zik és a köszörülés hetekig tar mű­vészi munka. Hajdan a pengejét a hóhér próbálta ki lefej­ezésni Volt a próbának más módja is, a­ho ezt akkor állta ki, ha négy egymás tett rázpénzdarabot egy csapásra vágott. Mostanában egy sűrű rizsszak­köteg közepébe, vastag bambusznád­ tesz­nek és ezt kell a kardnak olyan tisz­­tán“ átszelnie, mintha vajatogna. A japán hadsereg tisztjeinél joguk van a szolgálati kard helyett­ ősi kardot hordani és ezzel a jogi szí­vesen élnek, mert az ősöktől­­ölölt kardban „a hősies ősök szélle la­kozik“. — Azoknak a vásárlátogatóak a visszautazási kedvezményét, akkásári igazolványukat a „Magyar Haza Ma­gyar Kard“ kiállításon lebélyeztetik, a kereskedelemügyi miniszter szep­tember 2-áról 3-ára virradó éjjel, órá­­jáig meghosszabbította.­­ — Halálozás. Dr. Villant Jd.al­t­. tüzérzászlós, szekszárdi ügyvédjét, az orosz harctéren 27 éves korú hősi halált halt. Ádám Imre, a kölkedi reforms­egyháznak 42 esztendőn át volt ki­­pásztora 72 éves korában költeni meghalt. Allodia Toris Béla, a budapestié­­kesfővárosi Községi Takarékpiár Részvénytársaság debreceni és f­­­e­gyházi fiókigazgatója 57 éves kora Debrecenben váratlanul meghalt, m­i­baton délután 5 órakor temetik au­­danesti Kerepesi-úti temetőben. özvegy Kiss Jánosné Huszáraid szombathelyi evangélikus lelkész-e­­gye 83 éves korában meghalt. Tisztelt Szerkesztő Úr ! A mindennapi ügyes-bajos dolgu­kat intéző emberek nem egy esetben néznek lehangoltan maguk körül, hogy hol találhatnának egy csendes zu­got, ahol nemcsak testileg, de lelkileg is felfrissülhetnének a sok látás-futás és temérdek hajsza után? Vendéglő, kávéház, utcai pad csak a legritkább esetben elégítheti ki a nem egyébre, csupán egy stációra áhítozó járóke­lőket, aki fáradt tagjainak pihentetése mellett újabb erőt is akar szerezni to­vábbi küzdelmeire. Legmegfelelőbb ilyenkor egy templomba betérni, de azok manapság — a szokásos isten­tiszteleteken kívüli időben — zárva vannak. Igaz, hogy egy imazsámoly mindig rendelkezésre áll az ájtatos hívő számára, de az, különösen öreg emberek szempontjából, rendkívül terhes és igazában csupán egy imád­ság elmondására alkalmas. Gondoljunk arra, hogy a minden­napi élet sok-sok viszontagsága mellett a templom az a hely, ahová mindenki szívesen betér, amely leginkább al­kalmas arra, hogy vigasszal, újabb lelkierővel lássa el a hozzá folyamo­dókat. A testileg fáradt ember, aki­nek többnyire a lelke is fáradt, öröm­mel és hálával venné, ha a templomok ajtait megnyitnák, hogy az Isten há­zában elmondott imádság­ közben tes­tileg is felfrissülhessen. Háborúban élünk. Nemcsak öreg emberek vannak, hanem rokkantak is, akik legjobb akarat mellett sem tudják ájtatosságukat az imazsámo­lyon, vagy állva előtte elvégezni. Úgy gondolom, hogy ők is szívesen vennék, ha bemehetnének a templomba és ott, a padban ülve, mondhatnának köszö­netet a Mindenhatónak és kérhetnék segítséget további küzdelmes életük sikeres folytatására. A rómaiak egyik legjelentősebb is­tene Janus volt. Az ő tiszteletére emelt templom kapuja háborúban mindig nyitva volt. Senki sem vetné a ke­resztény egyházak szemére, hogy régi, pogány szokásokat utánoznak, ha a most folyó gigászi küzdelem tartama alatt nyitva tartanák templomaik ka­puit Olyan sok a vigaszra rászoruló em­ber, annyian keresik fel a templomo­kat mostanában, hogy már ezért is nyitva kellene tartani a templomajtó­kat. Hadd jöjjenek az emberek, lelje­nek vigaszt az Isten házában és ha le akarnak ülni, hogy fáradt testüket pi­hentessék, ne vegyük el tőlük azt a kevés jót, hanem gondoljunk arra, hogy Jézus is megvendégelte tanítvá­nyait az utolsó vacsorán, amikor ma­ga köré ültette őket. Fehérlaki Vilmos m. kir. központi állampénztári , ny. igazgató.

Next