Pesti Hírlap, 1942. október (64. évfolyam, 223-247. szám)

1942-10-09 / 228. szám

jrjDiailolo TernitejZ XQc:s.E:n:d:e:s t ózczetázn. — ^/-Tu1—' KORALL-TENGER-4 u S Z T R A L^I A A Salamon-szigetek részletes térképe. A délnyugat-csendesóceáni harcok Tokió, okt. 8. (Német TI) Új-Guinea szigetén a harcok továbbra is kedve­zően alakulnak a japánokra nézve. Elkeseredett közelharcokban vissza­vetették az ausztráliai csapatokat, amelyek kénytelenek voltak nagy veszteségekkel kiinduló pontjukra visszahúzódni. A japán haditengeré­szet légi ereje október 6-án eredmé­nyesen támadta az északausztráliai támaszpontokat, Port Moresbyn kívül megtámadta Port Darwint és más tá­maszpontokat. Az Észak-Ausztrália és Új-Guinea felett lezajlott légi harcok során lelőt­tek hét ellenséges repülőgépet. Ezek közül kettőt akkor lőttek le, amikor hatástalanul támadták a japán repülő­teret Guadalcanal­ szigetén a japán csa­patok a makacs ellenséges ellenállás letörése után tovább nyomultak előre. A rendkívül nehéz terep itt is csak lassú előrenyomulást engedett meg. Olaszországban megkezdték az amnesztia-törvény alkalmazását Milánó, okt 9. (Bud. Tud.) Egy új olasz törvény lehetővé teszi, hogy a háború alatt és a háború után hat hónapig terjedő időben feltételesen szabadlábra helyezzék azokat a bűn­bánó elítélteket, akiket öt évnél nem hosszabb szabadságvesztésre ítéltek. Hasonló kedvezményt kaphatnak a három évnél nem hosszabb időre el­ítélt katonai­ személyek is. Ez az am­­nesztiatörvény október 28-án, a fa­siszta forradalom 21. évfordulóján lép érvénybe. Mussolini utasítására azon­ban máris megkezdték alkalmazását. Milánóban — mint az egyik helyi lap értesül — megkezdődött a feltételes szabadi­ábrahelyezés. A feltételesen szabadon bocsátottak a büntetés ideje alatt kötelesek fokozottabb rendőri felügyeletnek alávetni magukat A párisi bombamerénylet áldozatai Páris, okt. 8. (OFI) A Maillot-palo­­tában lévő moziban elkövetett bom­bamerénylet súlyos sebesültjei közül kettő belehalt sérüléseibe. A legújabb értesülések szerint a merényletnek összesen 24 sebesültje van, közülük négynek súlyos az állapota. Angolszász tervek a „háborús bűnösök“ elítélésére Amsterdam, okt. 8. (Interinf.) Mint Washingtonból jelentik, Roosevelt el­nök a sajtó számára tett nyilatkoza­tában közölte, hogy az Egyesült Ál­lamok kormánya a háború „sikeres“ befejezése után követelni szándéko­zik, hogy a „háborús bűnösöket“ szol­gáltassák ki a szövetséges nemzetek­nek. Az északamerikai kormány haj­landó együttműködni a brit és a többi kormánnyal, hogy a szövetségesek bizottságot létesítsenek a „háborús bűnök“ felülvizsgálására és „az ösz­­szes rendelkezésre álló bizonyítékok“ összefoglalásával megállapítsák a „vétkesek“ felelősségét. Az angol felsőházban viscount Maugham követelte, hogy az angol bíróságoknak lehetővé tegyék az ítél­kezést a „háborús bűnösök“ fölött. Lord Addison Labour-párti vezető kijelentette, hogy az előző világhá­ború végén a „háborús bűnösök“ el­ítélése körüli „játéknak“ nem szabad megismétlődnie. Viscount Simon lordkancellár a kormány nevében kijelentette, hogy az „egyesült nemzetek“ bizottságát a „háborús bűnök“ megvizsgálására le­hetőleg rövid időn belül fel kell ál­lítani. Willkie lesz az USA londoni nagykövete? Stockholm, okt. 8. (Bud. Tud.) Wen­dell Willkie nagy feltűnést keltett nyilatkozataival kapcsolatban londoni politikai megfigyelők körében hangoz­tatják, hogy mind Angliában, mind pedig az Egyesült Államokban nagy érdeklődéssel tekintenek Willkie jö­vendő politikai szereplése felé. Ki­jelentéseinek ezért fokozott jelentősé­get tulajdonítanak. Cummings angol újságíró megjegyzi, hogy­­ elterjedt elík­ek szerint Willkie lesz az utódja Hull külügyminiszternek. Arról is be­szélnek, hogy esetleg Winantnak, az Egyesült Államok londoni nagyköve­tének helyére kerül, az utóbbi fel­tevésnek azonban kevesebb valószínű­séget tulajdonítanak. M Hogyan szállítják haza a sebesülteket a harctérről? Senki se sürgesse sebesült hozzátartozójának hazaszállítását! A háborús egészségügyi szolgálat egyik legfontosabb problémája a se­besült- és betegszállítás. Hiába van­nak a­ legkorszerűbb tábori és hadi­kórházak, hiába követnek el mindent a veszendő élet megmentésére a leg­kiválóbb szakorvosok, ha a sebesült hosszadalmas és kíméletlen szállítás után meggyötörve, megkésve kerül­hetne csak a műtőasztalra. A mai ha­di egészségügy eredményeinek eléré­sében legalább annyit köszönhetünk a korszerű szállítóeszközöknek, az autónak, vasútnak, repülőgépnek, mint magának az orvostudomány fej­lődésének. A kíméletes és gyors szál­lítás igen sok esetben életet jelent. Honvédségünk mostani harcaiban a sebesülteket a Don pártjáról kell hátra szállítani különböző egészség­­ügyi intézetekbe, tehát egészen szo­katlan és nehéz feladatokkal kell a sebesült- és betegszállításnak meg­birkóznia. Természetesen nem min­den sebesültet kell és nem is lenne célszerű, ha hazaszállítanának a messze fekvő hátországba. A köny­­nyebben sérültek, akik különleges szakorvosi beavatkozást nem igé­nyelnek, akiknek gyógyulása nem ha­ladja meg a négy hetet, valamelyik tábori kórházban nyerik újra vissza szolgálatképességüket. Ezek között is vannak természetesen, akik a tábori kórházból kikerülve, még gyengék az arcvonalszolgálatra. Ezek az arcvo­nal mögött kapnak üdülőket, ahol két-három hétig pihennek még. A négy héten túl gyógyuló vagy véglegesen szolgálatképtelenné vált sebesült honvédeinket a kórházvona­tok szállítják a hátországi hadikór­házakba. Ezerötszáz-kétezer kilomé­teres utat kell megtenniük a kórház­vonatoknak, amíg féltett szállítmá­nyukat átadhatják az itthoni hadi­kórházaknak. Ezek a­ vonatok tehát valóságos guruló kórházak, amelyek­ben 7—10 napig ápolják a sebesültet. Ezeken a vonatokon sokszor vérát­ömlesztést, érlekötést, sőt komoly életmentő műtéteket kell végezni menet közben a kórházvonatok sebé­szeinek. Éppen olyan sebészi ellátás­ban részesülnek a sebesültek, mint­­bármelyik stabil kórházban és a gon­dos ápolásból kiveszik részüket a Vö­röskeresztes ápolónők is, akik a mű­téteknél asszisztálnak és a diétás ét­kezésről gondoskodnak. Természetesen az áthidalandó óriási távolságok mellett nem lehet csodál­kozni azon, hogy a ma megsebesült honvéd sokszor csak két-négy hét múlva érkezik haza a harcmezőről, de sokszor magának a sebesültnek az állapota sem engedi meg, hogy a fá­rasztó útra elindítsák, meg kell vár­ni, amíg kissé megerősödik, fájdalma csökken és túl van az életveszélyen. Ma tehát igen fontos és igen felelős­ségteljes katonaorvosi feladat annak eldöntése, hogy 1500—2000 kilométe­res távolság áthidalásával járó uta­zás fáradalmait, sőt olykor veszélyeit felmérjék. Éppen ezért igen helytelenül teszik azok a hozzátartozók, akik sebesült hozzátartozóik hazaszállítását sürge­tik. Ők nem tudhatják, milyen álla­potban van a sebesült és a sürgetésük­kel talán éppen életét veszélyeztetik annak, aki a legközelebb áll hozzá­juk. Minden úgyis megtörténik, hogy a sebesültek a legrövidebb időn belül az állapotuknak legmegfelelőbb kór­házba kerüljenek. A hozzátartozók mindig gondoljanak arra, hogy amikor türelmetlenül várják a sebesült fér­jet, apát, vőlegényt, fiút, hogy az el­sietett korai szállítás esetleg helyre­hozhatatlan következményekkel járna. Ferenc József és az „Október hatodika“ írta Szű­tő Géza Sokat forgatom Pálffy Jánosnak, a negyvennyolcas országgyűlés al­­elnökének könyvét, a „Magyaror­szági és erdélyi Urak“-at. Nem tu­dom, aki irta, a nyilvánosságnak szánta-e vagy a maga haragjának, méltatlankodásának kielégülése miatt írta-e meg embertársairól a véleményét. Érdekesnek érdekes és a jellemző erő olyan példája, amely redivivus Kecskeméthy Aurél politikai rajzaiban feléled Ábrányi Kornélnál és Mikszáth­­nál, azután halványul, szintelene­­dik és standardizálódik, mint most minden. A nyolcvanas évek elején csodá­latos szépen fejlődött ki a sok ideig ugarolt szellemi Magyaror­szág. A Pulszkyak, Rákosiak, Áb­rányiak, Dócziak, Paulayak, Frak­­nóiak kora volt ez; szalont tartott Wohl Stefánia, Hampel Polixéna, Festetics Pál grófnő; megindult a vérkeringés az ősi szervezetben. Politika, irodalom, tudomány, mű­vészet kisarjadt, kinyílott száz és száz árnyalattal és olyan gazdagon pompázódott ki a magyar kultúra, mint azóta soha. Ferenc József nyugodt uralma volt ez; párhuza­mos Anglia Viktoriánus idejével. A jólét, a biztonság korszaka, az arany­kor, ami mind igazolja Jean Pol örökéletű megállapítását. „Az ember sohase tudja, milyen bol­dog, csak hogy milyen boldog volt, s az emlékezet az egyetlen para­dicsom, amiből nem űznek ki ben­nünket.“ A nemzet és a dinasztia, a mon­archia keretében Ausztria és Ma­gyarország között a harmónia kez­dett beállni. A nagy hatalomnak nemcsak cím és jellegét, de tel­jességét is élvezte Ferenc József birodalma. Az érdekházasság at­moszférájában éltek a monarchiá­ban apáink. Az angol józanság az érdekházasságot ajánlotta mindig. A szerelmi házasságot veszélyes­nek tartja a brit kalmár szellem. A szerelem idealizál, azért szere­lem. A szerelem a házasság által átlényegül hűséggé, de élt kijóza­nít. A valót meglátva az idealiz­mus halványul, a varázslat elillan, a valóság kiábrándít, a csalódás itt van, míg az érdekházasságnál az egymásra utaltság, a kölcsönös megértés; az érdekből később fej­lődő vonzalom a kötést erősebbé teszi és mert nincs és nem­ is lehet kiábrándulás, az együttélés boldo­gabb lesz. Melyik álláspont a he­lyes, eldönteni nem tudom, magam nem próbáltam, de látom igazsá­gát annak a mondásnak, hogy „a házasságok az Égben köttetnek". Ott, tudják miért? ... Az érdekhá­zassághoz hasonló lett a nemzet és az osztrák császári ház közötti együttélés. A negyvennyolcas sza­badságharc, az abszolutizmusra rá­borult a feledés fátyla; a királyné személyét bearanyozta a magyar nép szivének ragyogása. „Erzsé­bet", ez a mienk volt. Ferenc Jó­zsef volt a Felség, de nem volt a mienk. Ezt tudta ő és nem mond­ta: ezt tudtuk mink és nem mond­tuk; és amit mind a ketten tu­dunk és nem szólunk róla, ezt úgy hívják franciául: malaise; és ma­gyarul talán úgy: bizonytalanság, bizalmatlanság. A­ vármegyeházán lelkesen ünnepelték a Kormányzót A főispán bejelentése a közigazgatási bizottság ülésén Pest vármegye közigazgatási bizott­sága csütörtökön ülést tartott. Dr. Viczián István főispán megnyitó be­szédében a következőket mondotta: — Kormányzó Urunk tragikus gyá­szában minden igaz magyar ember úgy érezte, hogy csak az adhat eny­hítő vigaszt, ha a nemzet még szoro­sabban mellé áll és egybeforr azzal a férfiúval, aki országunkat megmen­tette és a boldogulás útjára vissza­vezette. Örömmel jelenthetem most, hogy a kormányzó és­ a nemzet szo­rosabb egybeforrásának terén az első intézményes lépés küszöbön áll. Most vált ugyanis ismeretessé,­­ hogy a kor­mány törvényjavaslatot nyújt be az országgyűléshez: országmentő és gya­rapító Kormányzó Urunk történelmi nagy érdemeinek törvénybe iktatá­sára és a hazáért hősi halált halt kormányzóhelyettes emlékének min­den lehető módon való megörökítésére és egyáltalán a Kormányzó és a nem­zet egymáshoz való viszonyának mi­nél erőteljesebbé tételére. — Boldognak érzem magamat, hogy az ország első vármegyéje részéről, a nyilvánosság előtt elsőként üdvözöl­hetem a kormány örvendetes és haza­fias lépését. Adja Isten, hogy e nemes gesztus egy boldogabb új korszaknak legyen a kezdete. És fakadjon ebből a kiállott megpróbáltatások után minél több áldás az ország Főméltóságú Kor­mányzójára és a legelső magyar csa­ládra és minél több dicsőség az örök­ké élő magyar nemzetre. A közigazgatási bizottság viharos lelkesedéssel ünnepelte Magyarország kormányzóját. Az alispán jelentését tárgyalták ez­után. A jelentés felsorolja a közellá­tási nehézségeket. Az alispán­ ismét panaszkodik, hogy kevés a megyei tisztviselő. A hadbavonult katonák téli melegruhagyűjtési akciója igen jó eredménnyel zárult. A légoltalmat minden községben és városban meg­szervezték, a légoltalom megfelelően működött. Több felszólalás után elfo­gadták a jelentést. A tisztiorvosi je­lentés szerint a vármegye közegészsé­gi helyzete teljesen kielégítő. A kormánypárt elfogadta a kormányzóhelyettes emlékét megörökítő törvényjavaslatot A képviselőház csütörtökön délelőtt Tasnádi­ Nagy András elnöklésével rövid ülést tartott. Petró Kálmán is­mertette a 42-es (korábban 36-os) or­szágos bizottságnak 1940 december 31-től 1942 június 26-ig kifejtett mű­ködéséről szóló jelentést, amelyet a Ház vita nélkül tudomásul vett El­fogadták ezután az elnöknek azt a napirendi javaslatát, hogy a legköze­lebbi ülés pénteken délben 12 órakor lesz. A további teendőkről határoz a Ház. Pénteken tehát formális ülést tart ugyan a Ház, de az ülésnek fontos eseménye lesz, hogy Kállay Miklós miniszterelnök beterjeszti a hősi ha­lált halt kormányzóhelyettes emlékét és a nemzet háláját megörökítő tör­vényjavaslatot. A legközelebbi­­ülésen, valószínűen kedden tárgyalja a kép­viselőház a javaslatot. A pártok kép­viselői pártközi megbeszélésen két íz­ben­­megvitatták a törvényjavaslat parlamenti tárgyalásának­ kérdését és nem lehetetem­, hogy a képviselőházi tárgyalás előtt újból összejönnek a házelnöknél a pártok vezetői. Szerdán este a Magyar Élet Pártja vitéz Lukács Béla tárcanélküli mi­niszter, országos elnök elnöklésével pártértekezletet tartott, amelyen Kál­lay Miklós miniszterelnökkel az­­élü­kön, a kormány tagjai is megjelentek. Radocsay László igazságügyminiszter ismertette a hősi halált halt Kor­mányzóhelyettes Úr­­emlékének és a nemzet hálájának­­ megörökítéséről szóló törvényjavaslatot. A párt hozzá­szólás nélkül, egyhangú lelkesedéssel elfogadta a javaslatot. A Stefani főszerkesztője Kállaynál és Antalnál A Budapesten tartózkodó Roberto Sustert, a Stefani-iroda igazgató-fő­szerkesztőjét szerdai előadása után Kállay Miklós miniszterelnök hosz­­szabb kihallgatáson fogadta, amely ba­rátságos beszélgetéssel telt el. A ki­hallgatáson jelen volt Ullein-Revicz­ky Antal rk. követ és meghat, minisz­ter, sajtófőnök. Kihallgatáson fogadta Roberto Sustert Antal István nem­zetvédelmi propagandaminiszter is. Döntés Hóm­an Bálint összeférhetetlenségi ügyében A képviselőház állandó összeférhe­tetlenségi bizottsága csütörtökön tár­gyalta Hóman Bálint országgyűlési képviselőnek önmaga ellen bejelen­tett összeférhetetlenségi ügyét. Az ügyet Bartha Ignác előadó ismertette, majd Vásáry István, Huszovszky La­jos és Meixner Emil felszólalása után a bizottság kimondotta, hogy az ügy­ben összeférhetetlenség esete nem fo­rog fenn. resti Hírlap 1912 október 9. péntek aj Ferenc József nagy ember volt. A saját egyéniségét tudatosan alá­rendelte hivatásának. Személyte­lenné objektivizálta magát. Ez­ pe­dig nagyon nehéz. Elégetni önma­gát, feláldozni önmagát, a közöny rideg fagyának légkörét választa­ni, a szivet megfagyasztani a ma­gasabb célért: ez szörnyű áldozat. A király jóformán soha nem lépett ki a „Majestas“ bűvköréből. Rit­kán tüntetett ki valakit azzal, hogy beszélt vele. Kihallgatás még nem beszélgetés, referáda, jelentéstétel pedig már alárendeltségi érintke­zés. Lelkét, egyéniségét alig egy néhány embernek mutatta ki. Ezek egyike volt Khuen-Héderváry Ká­roly. Csupa szív, értelem, megér­tés, megbocsátás embere, aki a hu­mor bölcseségével, az emberi ter­mészet számbavételével, a nagy úr horizontjával és az állhatatos di­nasztikus hűségével bírta a bizal­mát, az uralkodónak, mint ember­nek. A király „Graf Karl“-lal, Ká­roly gróffal — így hívta — néha beszélt, és egy ízben felhozta: „Mi az oka annak, hogy a magyarság megbecsül, de igazában nem sze­ret engem? Mi az oka, hogy bár­mit teszek, nem lát a nemzet eb­ben, csak érdekkeresést? A király­nét megértik; engem nem; mit nem bocsát meg nekem a nem-­­­zet?“ A hűséges nagy úr — ezt tőle tudom — egy percig habozott, az­után — hiszen azért nagy úr, mert­­ őszinte és mert hű — meghatva mondta: „Oka ennek, az aradi íté­let, október hatodika.“ „Istenem, hiszen akkor tizen­nyolcéves voltam“, felelt a király. Kállay miniszterelnök beszéde a német sajtóban Valamennyi német lap részletesen ismerteti Kállay Miklós miniszter­­elnöknek, a magyar egyetemi ifjúság október 6-iki ünnepén mondott be­szédét, amelyben foglalkozott a ma­gyar ifjúság jövendő feladataival.. A lapok nagyon figyelemreméltónak mondják a miniszterelnök beszédét Német lap Magyarország erőinek mozgósításáról Az esseni „Nationalzeitung“ foglal­kozik magyar belpolitikai kérdések­kel. Magyarországon tudják — írja a lap —, hogy Magyarország részvéte­lét a háborúban az ország elemi ér­deke követeli. Hogy milyen paran­csoló szükségből vesz részt Magyar­­ország a háborúban, azt­ kifejezésre juttatta Kállay Miklós miniszterelnök hivatalba lépésekor mondott beszédé­ben. Bölcs és felelősségtudattól átha­tott szavainak felel meg a kormány eredményes törekvése, hogy mozgó­sítsa, a lehetőség határáig fokozza és egyesítse az ország minden erejét a végső győzelem kivívására. A Katolikus Nagygyűlés utolsó napja A XXX. Katolikus Nagygyűlés ün­nepélyes záróülése után a különböző katolikus egyesületek és szervezeteit még csütörtökön is folytatták tanács­kozásaikat. A Szociális Missziótársu­lat ülésén Folba János vezéresperes a női lélek építőerejéről beszélt. A Kö­zépponti Katolikus Kör nagytermében a falusi lányok központi szerve, a Kalász rendezte meg idei katekizmus­versenyét. A versenyen a Csanádi, szombathelyi és a győri egyházmegye Kalász-szervezetei nyertek első díjat. Prohászka-emlékünnepély A nagygyűlést csütörtökön este a Magyar Művelődés Házában tartott Prohászka Ottokár-emlékünnepély zárta be, melyet az örök emlékű szé­kesfehérvári püspök halálának tizen­ötödik évfordulója alkalmából ren­deztek. Az ifjúság részére rendezett ünne­pély szónoka Brisits Frigyes tanügyi főtanácsos volt, aki „Prohászka és a magyar ifjúság“ címmel tartott nagy­hatású előadást. — Prohászka azt hirdette — mon­dotta többek között —, hogy lélekben és testben, akaratban és cselekedet­ben fiatal­ lelkületre van szüksége az egyháznak és az országnak, ha boldo­gabb­ jövendőt akar. Este fél 7-kor került sor a felnőt­tek Prohászka-ünnepélyére. Kósa Kálmán miniszteri osztályfőnök, az Actio Catholica országos főtitkára mondott emlékbeszédet. Prohászka hangja — mondotta ,— a halottakat életre hívó harsonaszó volt, élete pe­dig folytonos égés és az eszme szere­tdének állandó tüze. Az ünnepélyt dr. Marcell Károlynak, a Központi Pap­növelde kormányzójának­ kegyeletes visszaemlékezése zárta be.

Next