Pesti Hírlap, 1942. október (64. évfolyam, 223-247. szám)
1942-10-09 / 228. szám
jrjDiailolo TernitejZ XQc:s.E:n:d:e:s t ózczetázn. — ^/-Tu1—' KORALL-TENGER-4 u S Z T R A L^I A A Salamon-szigetek részletes térképe. A délnyugat-csendesóceáni harcok Tokió, okt. 8. (Német TI) Új-Guinea szigetén a harcok továbbra is kedvezően alakulnak a japánokra nézve. Elkeseredett közelharcokban visszavetették az ausztráliai csapatokat, amelyek kénytelenek voltak nagy veszteségekkel kiinduló pontjukra visszahúzódni. A japán haditengerészet légi ereje október 6-án eredményesen támadta az északausztráliai támaszpontokat, Port Moresbyn kívül megtámadta Port Darwint és más támaszpontokat. Az Észak-Ausztrália és Új-Guinea felett lezajlott légi harcok során lelőttek hét ellenséges repülőgépet. Ezek közül kettőt akkor lőttek le, amikor hatástalanul támadták a japán repülőteret Guadalcanal szigetén a japán csapatok a makacs ellenséges ellenállás letörése után tovább nyomultak előre. A rendkívül nehéz terep itt is csak lassú előrenyomulást engedett meg. Olaszországban megkezdték az amnesztia-törvény alkalmazását Milánó, okt 9. (Bud. Tud.) Egy új olasz törvény lehetővé teszi, hogy a háború alatt és a háború után hat hónapig terjedő időben feltételesen szabadlábra helyezzék azokat a bűnbánó elítélteket, akiket öt évnél nem hosszabb szabadságvesztésre ítéltek. Hasonló kedvezményt kaphatnak a három évnél nem hosszabb időre elítélt katonai személyek is. Ez az amnesztiatörvény október 28-án, a fasiszta forradalom 21. évfordulóján lép érvénybe. Mussolini utasítására azonban máris megkezdték alkalmazását. Milánóban — mint az egyik helyi lap értesül — megkezdődött a feltételes szabadiábrahelyezés. A feltételesen szabadon bocsátottak a büntetés ideje alatt kötelesek fokozottabb rendőri felügyeletnek alávetni magukat A párisi bombamerénylet áldozatai Páris, okt. 8. (OFI) A Maillot-palotában lévő moziban elkövetett bombamerénylet súlyos sebesültjei közül kettő belehalt sérüléseibe. A legújabb értesülések szerint a merényletnek összesen 24 sebesültje van, közülük négynek súlyos az állapota. Angolszász tervek a „háborús bűnösök“ elítélésére Amsterdam, okt. 8. (Interinf.) Mint Washingtonból jelentik, Roosevelt elnök a sajtó számára tett nyilatkozatában közölte, hogy az Egyesült Államok kormánya a háború „sikeres“ befejezése után követelni szándékozik, hogy a „háborús bűnösöket“ szolgáltassák ki a szövetséges nemzeteknek. Az északamerikai kormány hajlandó együttműködni a brit és a többi kormánnyal, hogy a szövetségesek bizottságot létesítsenek a „háborús bűnök“ felülvizsgálására és „az öszszes rendelkezésre álló bizonyítékok“ összefoglalásával megállapítsák a „vétkesek“ felelősségét. Az angol felsőházban viscount Maugham követelte, hogy az angol bíróságoknak lehetővé tegyék az ítélkezést a „háborús bűnösök“ fölött. Lord Addison Labour-párti vezető kijelentette, hogy az előző világháború végén a „háborús bűnösök“ elítélése körüli „játéknak“ nem szabad megismétlődnie. Viscount Simon lordkancellár a kormány nevében kijelentette, hogy az „egyesült nemzetek“ bizottságát a „háborús bűnök“ megvizsgálására lehetőleg rövid időn belül fel kell állítani. Willkie lesz az USA londoni nagykövete? Stockholm, okt. 8. (Bud. Tud.) Wendell Willkie nagy feltűnést keltett nyilatkozataival kapcsolatban londoni politikai megfigyelők körében hangoztatják, hogy mind Angliában, mind pedig az Egyesült Államokban nagy érdeklődéssel tekintenek Willkie jövendő politikai szereplése felé. Kijelentéseinek ezért fokozott jelentőséget tulajdonítanak. Cummings angol újságíró megjegyzi, hogy elterjedt elíkek szerint Willkie lesz az utódja Hull külügyminiszternek. Arról is beszélnek, hogy esetleg Winantnak, az Egyesült Államok londoni nagykövetének helyére kerül, az utóbbi feltevésnek azonban kevesebb valószínűséget tulajdonítanak. M Hogyan szállítják haza a sebesülteket a harctérről? Senki se sürgesse sebesült hozzátartozójának hazaszállítását! A háborús egészségügyi szolgálat egyik legfontosabb problémája a sebesült- és betegszállítás. Hiába vannak a legkorszerűbb tábori és hadikórházak, hiába követnek el mindent a veszendő élet megmentésére a legkiválóbb szakorvosok, ha a sebesült hosszadalmas és kíméletlen szállítás után meggyötörve, megkésve kerülhetne csak a műtőasztalra. A mai hadi egészségügy eredményeinek elérésében legalább annyit köszönhetünk a korszerű szállítóeszközöknek, az autónak, vasútnak, repülőgépnek, mint magának az orvostudomány fejlődésének. A kíméletes és gyors szállítás igen sok esetben életet jelent. Honvédségünk mostani harcaiban a sebesülteket a Don pártjáról kell hátra szállítani különböző egészségügyi intézetekbe, tehát egészen szokatlan és nehéz feladatokkal kell a sebesült- és betegszállításnak megbirkóznia. Természetesen nem minden sebesültet kell és nem is lenne célszerű, ha hazaszállítanának a messze fekvő hátországba. A könynyebben sérültek, akik különleges szakorvosi beavatkozást nem igényelnek, akiknek gyógyulása nem haladja meg a négy hetet, valamelyik tábori kórházban nyerik újra vissza szolgálatképességüket. Ezek között is vannak természetesen, akik a tábori kórházból kikerülve, még gyengék az arcvonalszolgálatra. Ezek az arcvonal mögött kapnak üdülőket, ahol két-három hétig pihennek még. A négy héten túl gyógyuló vagy véglegesen szolgálatképtelenné vált sebesült honvédeinket a kórházvonatok szállítják a hátországi hadikórházakba. Ezerötszáz-kétezer kilométeres utat kell megtenniük a kórházvonatoknak, amíg féltett szállítmányukat átadhatják az itthoni hadikórházaknak. Ezek a vonatok tehát valóságos guruló kórházak, amelyekben 7—10 napig ápolják a sebesültet. Ezeken a vonatokon sokszor vérátömlesztést, érlekötést, sőt komoly életmentő műtéteket kell végezni menet közben a kórházvonatok sebészeinek. Éppen olyan sebészi ellátásban részesülnek a sebesültek, mintbármelyik stabil kórházban és a gondos ápolásból kiveszik részüket a Vöröskeresztes ápolónők is, akik a műtéteknél asszisztálnak és a diétás étkezésről gondoskodnak. Természetesen az áthidalandó óriási távolságok mellett nem lehet csodálkozni azon, hogy a ma megsebesült honvéd sokszor csak két-négy hét múlva érkezik haza a harcmezőről, de sokszor magának a sebesültnek az állapota sem engedi meg, hogy a fárasztó útra elindítsák, meg kell várni, amíg kissé megerősödik, fájdalma csökken és túl van az életveszélyen. Ma tehát igen fontos és igen felelősségteljes katonaorvosi feladat annak eldöntése, hogy 1500—2000 kilométeres távolság áthidalásával járó utazás fáradalmait, sőt olykor veszélyeit felmérjék. Éppen ezért igen helytelenül teszik azok a hozzátartozók, akik sebesült hozzátartozóik hazaszállítását sürgetik. Ők nem tudhatják, milyen állapotban van a sebesült és a sürgetésükkel talán éppen életét veszélyeztetik annak, aki a legközelebb áll hozzájuk. Minden úgyis megtörténik, hogy a sebesültek a legrövidebb időn belül az állapotuknak legmegfelelőbb kórházba kerüljenek. A hozzátartozók mindig gondoljanak arra, hogy amikor türelmetlenül várják a sebesült férjet, apát, vőlegényt, fiút, hogy az elsietett korai szállítás esetleg helyrehozhatatlan következményekkel járna. Ferenc József és az „Október hatodika“ írta Szűtő Géza Sokat forgatom Pálffy Jánosnak, a negyvennyolcas országgyűlés alelnökének könyvét, a „Magyarországi és erdélyi Urak“-at. Nem tudom, aki irta, a nyilvánosságnak szánta-e vagy a maga haragjának, méltatlankodásának kielégülése miatt írta-e meg embertársairól a véleményét. Érdekesnek érdekes és a jellemző erő olyan példája, amely redivivus Kecskeméthy Aurél politikai rajzaiban feléled Ábrányi Kornélnál és Mikszáthnál, azután halványul, szintelenedik és standardizálódik, mint most minden. A nyolcvanas évek elején csodálatos szépen fejlődött ki a sok ideig ugarolt szellemi Magyarország. A Pulszkyak, Rákosiak, Ábrányiak, Dócziak, Paulayak, Fraknóiak kora volt ez; szalont tartott Wohl Stefánia, Hampel Polixéna, Festetics Pál grófnő; megindult a vérkeringés az ősi szervezetben. Politika, irodalom, tudomány, művészet kisarjadt, kinyílott száz és száz árnyalattal és olyan gazdagon pompázódott ki a magyar kultúra, mint azóta soha. Ferenc József nyugodt uralma volt ez; párhuzamos Anglia Viktoriánus idejével. A jólét, a biztonság korszaka, az aranykor, ami mind igazolja Jean Pol örökéletű megállapítását. „Az ember sohase tudja, milyen boldog, csak hogy milyen boldog volt, s az emlékezet az egyetlen paradicsom, amiből nem űznek ki bennünket.“ A nemzet és a dinasztia, a monarchia keretében Ausztria és Magyarország között a harmónia kezdett beállni. A nagy hatalomnak nemcsak cím és jellegét, de teljességét is élvezte Ferenc József birodalma. Az érdekházasság atmoszférájában éltek a monarchiában apáink. Az angol józanság az érdekházasságot ajánlotta mindig. A szerelmi házasságot veszélyesnek tartja a brit kalmár szellem. A szerelem idealizál, azért szerelem. A szerelem a házasság által átlényegül hűséggé, de élt kijózanít. A valót meglátva az idealizmus halványul, a varázslat elillan, a valóság kiábrándít, a csalódás itt van, míg az érdekházasságnál az egymásra utaltság, a kölcsönös megértés; az érdekből később fejlődő vonzalom a kötést erősebbé teszi és mert nincs és nem is lehet kiábrándulás, az együttélés boldogabb lesz. Melyik álláspont a helyes, eldönteni nem tudom, magam nem próbáltam, de látom igazságát annak a mondásnak, hogy „a házasságok az Égben köttetnek". Ott, tudják miért? ... Az érdekházassághoz hasonló lett a nemzet és az osztrák császári ház közötti együttélés. A negyvennyolcas szabadságharc, az abszolutizmusra ráborult a feledés fátyla; a királyné személyét bearanyozta a magyar nép szivének ragyogása. „Erzsébet", ez a mienk volt. Ferenc József volt a Felség, de nem volt a mienk. Ezt tudta ő és nem mondta: ezt tudtuk mink és nem mondtuk; és amit mind a ketten tudunk és nem szólunk róla, ezt úgy hívják franciául: malaise; és magyarul talán úgy: bizonytalanság, bizalmatlanság. A vármegyeházán lelkesen ünnepelték a Kormányzót A főispán bejelentése a közigazgatási bizottság ülésén Pest vármegye közigazgatási bizottsága csütörtökön ülést tartott. Dr. Viczián István főispán megnyitó beszédében a következőket mondotta: — Kormányzó Urunk tragikus gyászában minden igaz magyar ember úgy érezte, hogy csak az adhat enyhítő vigaszt, ha a nemzet még szorosabban mellé áll és egybeforr azzal a férfiúval, aki országunkat megmentette és a boldogulás útjára visszavezette. Örömmel jelenthetem most, hogy a kormányzó és a nemzet szorosabb egybeforrásának terén az első intézményes lépés küszöbön áll. Most vált ugyanis ismeretessé, hogy a kormány törvényjavaslatot nyújt be az országgyűléshez: országmentő és gyarapító Kormányzó Urunk történelmi nagy érdemeinek törvénybe iktatására és a hazáért hősi halált halt kormányzóhelyettes emlékének minden lehető módon való megörökítésére és egyáltalán a Kormányzó és a nemzet egymáshoz való viszonyának minél erőteljesebbé tételére. — Boldognak érzem magamat, hogy az ország első vármegyéje részéről, a nyilvánosság előtt elsőként üdvözölhetem a kormány örvendetes és hazafias lépését. Adja Isten, hogy e nemes gesztus egy boldogabb új korszaknak legyen a kezdete. És fakadjon ebből a kiállott megpróbáltatások után minél több áldás az ország Főméltóságú Kormányzójára és a legelső magyar családra és minél több dicsőség az örökké élő magyar nemzetre. A közigazgatási bizottság viharos lelkesedéssel ünnepelte Magyarország kormányzóját. Az alispán jelentését tárgyalták ezután. A jelentés felsorolja a közellátási nehézségeket. Az alispán ismét panaszkodik, hogy kevés a megyei tisztviselő. A hadbavonult katonák téli melegruhagyűjtési akciója igen jó eredménnyel zárult. A légoltalmat minden községben és városban megszervezték, a légoltalom megfelelően működött. Több felszólalás után elfogadták a jelentést. A tisztiorvosi jelentés szerint a vármegye közegészségi helyzete teljesen kielégítő. A kormánypárt elfogadta a kormányzóhelyettes emlékét megörökítő törvényjavaslatot A képviselőház csütörtökön délelőtt Tasnádi Nagy András elnöklésével rövid ülést tartott. Petró Kálmán ismertette a 42-es (korábban 36-os) országos bizottságnak 1940 december 31-től 1942 június 26-ig kifejtett működéséről szóló jelentést, amelyet a Ház vita nélkül tudomásul vett Elfogadták ezután az elnöknek azt a napirendi javaslatát, hogy a legközelebbi ülés pénteken délben 12 órakor lesz. A további teendőkről határoz a Ház. Pénteken tehát formális ülést tart ugyan a Ház, de az ülésnek fontos eseménye lesz, hogy Kállay Miklós miniszterelnök beterjeszti a hősi halált halt kormányzóhelyettes emlékét és a nemzet háláját megörökítő törvényjavaslatot. A legközelebbiülésen, valószínűen kedden tárgyalja a képviselőház a javaslatot. A pártok képviselői pártközi megbeszélésen két ízbenmegvitatták a törvényjavaslat parlamenti tárgyalásának kérdését és nem lehetetem, hogy a képviselőházi tárgyalás előtt újból összejönnek a házelnöknél a pártok vezetői. Szerdán este a Magyar Élet Pártja vitéz Lukács Béla tárcanélküli miniszter, országos elnök elnöklésével pártértekezletet tartott, amelyen Kállay Miklós miniszterelnökkel azélükön, a kormány tagjai is megjelentek. Radocsay László igazságügyminiszter ismertette a hősi halált halt Kormányzóhelyettes Úremlékének és a nemzet hálájának megörökítéséről szóló törvényjavaslatot. A párt hozzászólás nélkül, egyhangú lelkesedéssel elfogadta a javaslatot. A Stefani főszerkesztője Kállaynál és Antalnál A Budapesten tartózkodó Roberto Sustert, a Stefani-iroda igazgató-főszerkesztőjét szerdai előadása után Kállay Miklós miniszterelnök hoszszabb kihallgatáson fogadta, amely barátságos beszélgetéssel telt el. A kihallgatáson jelen volt Ullein-Reviczky Antal rk. követ és meghat, miniszter, sajtófőnök. Kihallgatáson fogadta Roberto Sustert Antal István nemzetvédelmi propagandaminiszter is. Döntés Hóman Bálint összeférhetetlenségi ügyében A képviselőház állandó összeférhetetlenségi bizottsága csütörtökön tárgyalta Hóman Bálint országgyűlési képviselőnek önmaga ellen bejelentett összeférhetetlenségi ügyét. Az ügyet Bartha Ignác előadó ismertette, majd Vásáry István, Huszovszky Lajos és Meixner Emil felszólalása után a bizottság kimondotta, hogy az ügyben összeférhetetlenség esete nem forog fenn. resti Hírlap 1912 október 9. péntek aj Ferenc József nagy ember volt. A saját egyéniségét tudatosan alárendelte hivatásának. Személytelenné objektivizálta magát. Ez pedig nagyon nehéz. Elégetni önmagát, feláldozni önmagát, a közöny rideg fagyának légkörét választani, a szivet megfagyasztani a magasabb célért: ez szörnyű áldozat. A király jóformán soha nem lépett ki a „Majestas“ bűvköréből. Ritkán tüntetett ki valakit azzal, hogy beszélt vele. Kihallgatás még nem beszélgetés, referáda, jelentéstétel pedig már alárendeltségi érintkezés. Lelkét, egyéniségét alig egy néhány embernek mutatta ki. Ezek egyike volt Khuen-Héderváry Károly. Csupa szív, értelem, megértés, megbocsátás embere, aki a humor bölcseségével, az emberi természet számbavételével, a nagy úr horizontjával és az állhatatos dinasztikus hűségével bírta a bizalmát, az uralkodónak, mint embernek. A király „Graf Karl“-lal, Károly gróffal — így hívta — néha beszélt, és egy ízben felhozta: „Mi az oka annak, hogy a magyarság megbecsül, de igazában nem szeret engem? Mi az oka, hogy bármit teszek, nem lát a nemzet ebben, csak érdekkeresést? A királynét megértik; engem nem; mit nem bocsát meg nekem a nem-zet?“ A hűséges nagy úr — ezt tőle tudom — egy percig habozott, azután — hiszen azért nagy úr, mert őszinte és mert hű — meghatva mondta: „Oka ennek, az aradi ítélet, október hatodika.“ „Istenem, hiszen akkor tizennyolcéves voltam“, felelt a király. Kállay miniszterelnök beszéde a német sajtóban Valamennyi német lap részletesen ismerteti Kállay Miklós miniszterelnöknek, a magyar egyetemi ifjúság október 6-iki ünnepén mondott beszédét, amelyben foglalkozott a magyar ifjúság jövendő feladataival.. A lapok nagyon figyelemreméltónak mondják a miniszterelnök beszédét Német lap Magyarország erőinek mozgósításáról Az esseni „Nationalzeitung“ foglalkozik magyar belpolitikai kérdésekkel. Magyarországon tudják — írja a lap —, hogy Magyarország részvételét a háborúban az ország elemi érdeke követeli. Hogy milyen parancsoló szükségből vesz részt Magyarország a háborúban, azt kifejezésre juttatta Kállay Miklós miniszterelnök hivatalba lépésekor mondott beszédében. Bölcs és felelősségtudattól áthatott szavainak felel meg a kormány eredményes törekvése, hogy mozgósítsa, a lehetőség határáig fokozza és egyesítse az ország minden erejét a végső győzelem kivívására. A Katolikus Nagygyűlés utolsó napja A XXX. Katolikus Nagygyűlés ünnepélyes záróülése után a különböző katolikus egyesületek és szervezeteit még csütörtökön is folytatták tanácskozásaikat. A Szociális Missziótársulat ülésén Folba János vezéresperes a női lélek építőerejéről beszélt. A Középponti Katolikus Kör nagytermében a falusi lányok központi szerve, a Kalász rendezte meg idei katekizmusversenyét. A versenyen a Csanádi, szombathelyi és a győri egyházmegye Kalász-szervezetei nyertek első díjat. Prohászka-emlékünnepély A nagygyűlést csütörtökön este a Magyar Művelődés Házában tartott Prohászka Ottokár-emlékünnepély zárta be, melyet az örök emlékű székesfehérvári püspök halálának tizenötödik évfordulója alkalmából rendeztek. Az ifjúság részére rendezett ünnepély szónoka Brisits Frigyes tanügyi főtanácsos volt, aki „Prohászka és a magyar ifjúság“ címmel tartott nagyhatású előadást. — Prohászka azt hirdette — mondotta többek között —, hogy lélekben és testben, akaratban és cselekedetben fiatal lelkületre van szüksége az egyháznak és az országnak, ha boldogabb jövendőt akar. Este fél 7-kor került sor a felnőttek Prohászka-ünnepélyére. Kósa Kálmán miniszteri osztályfőnök, az Actio Catholica országos főtitkára mondott emlékbeszédet. Prohászka hangja — mondotta ,— a halottakat életre hívó harsonaszó volt, élete pedig folytonos égés és az eszme szeretdének állandó tüze. Az ünnepélyt dr. Marcell Károlynak, a Központi Papnövelde kormányzójának kegyeletes visszaemlékezése zárta be.