Pesti Hírlap, 1943. február (65. évfolyam, 26-48. szám)

1943-02-02 / 26. szám

i Mussolini: „Amíg képesek vagyunk fegyvert tartani a kezünkben, nem engedünk." Róma, febr. 1. (MTI.) A Duce hétfőn­­délelőtt a fasiszta milicia megalakítá­sának huszadik évfordulója alkalmá­ból Közép-Oroszország egyik helysé­gében szemlét tartott a milicia alaku­latai fölött. A szemlén a milicia válo­gatott osztagai, a Mussolini kezdőbe­tűjéről elnevezett M-fasiszta roham­csapatok és az egyetemi milicia ala­kulatai vettek részt. Mussolini minisz­terelnök Vidassoni fasiszta főtitkárnak és Galbiatinak, a milicia vezérkari fő­nökének kíséretében érkezett meg a szemle színhelyére és egy magas emel­vényről nézte végig a milicia alakula­tainak felvonulását és gyakorlatait. Az ünnepség során a Duce beszédet inté­zett a fasiszta milicia csapataihoz . A Duce ezeket mondotta: — Tisztek, altisztek, légionáriusok! A milicia, amely a fasiszta nagytanács elhatározása folytán forradalmi ro­hamcsapatokból született meg, ma a neki legjobban megfelelő klimában ünnepli fennállásának első huszadik évfordulóját. A vas, harc és elszánt­ság klimája ez, amelyben a férfi meg tudja mutatni, hogy mit ér, 1923-tól a mai napig. Ti annyi és annyi csatában mutattátok meg áldozatkészségteleket és veretek ontásával tiszta szerete­teket Olaszország és teljes odaadás­­tokat a fasizmus iránt, így hívek ma­radtatok a jelszóhoz. Még sohasem volt annyira igaz, mint ebben az em­berfeletti arányúnak mondható hábo­rúban, hogy a döntés azé, aki negyed­­­ órával tovább tud kitartani az ellen­ségnél és hogy a győzelmet az utolsó ütközet biztosítja. A mi első számú ellenségünk eddig egyedül ellenünk harcolt és csak 32 hónapos legkemé­nyebb harc után tudott sikert elérni. Az olasz nép férfias, római nyuga­lommal fogadta a hírt, hogy az ellen­ség elfoglalta Líbiát, mert szíve mé­lyén megdönthetetlenül él az a meg­­gy­őződés, hogy oda, ahol már voltunk, oda, ahol várnak halottaink, oda, ahol civilizációnk hatalmas nyomait hagy­tuk, oda vissza fogunk térni! A népek politikai nehézkedési tör­vénye éppen olyan legyőzhetetlenül erős, mint az anyag fizikai nehézke­dési törvénye, ötvenmillió olasz Af­rika felé gravitált és fog továbbra is gravitálni, mert az olasz népnek ép­pen úgy, vagy talán minden más nép­nél jobban van joga az élethez. Légionáriusok! A mai huszadik év­forduló ünnepén a Casablancában fel­állított esztelen, bűnös, propagandisz­­tikus és reklámszerű dilemmára való tekintettel mi, a tengelyben és a hár­mas egyezményben velünk harcoló bajtársainkkal együtt azt válaszoljuk, hogy sohasem fogunk engedni mind­addig, míg képesek leszünk arra, hogy harci fegyvert tartsunk kezünk­ben. Ti pedig továbbra is az első so­rokban fogtok menetelni és mindig és mindenütt példát fogtok mutatni a többieknek. Tudom, hogy más kivált­ságra nem vágytok. A Kormányzó és a Führer táviratváltása­ z MTI jelenti: A Kormányzó Űr­ző Főméltósága Hitler Adolf biro­­­dalmi kancellárhoz a nemzetiszo­cialista hatalomátvétel tizedik év­fordulója alkalmából a következő táviratot intézte: „A hatalomátvétel tizedik év­fordulója alkalmából őszinte szükségét érzem, hogy Excellen­­ciádnak legszívélyesebb jókívá­­nataimat fejezzem ki. Azok az egyedülálló történelmi teljesítmények, amelyeket a Né­met Birodalom Excellenziád veze­tése alatt véghezvitt, a legőszin­­tébb csodálattal töltenek el és csak megerősítik szilárd bizalma­mat, hogy Németország az euró­pai művelődés megmentéséért folyó jelenlegi harcot győzelme­sen állja meg. Ebben a szellemben köszöntjük a mai történelmi napon Excel­­lenciádat és a szövetséges német­­ népet.“ A Führer választávirata a követ­kezőképpen hangzik: „A nemzetiszocialista hatalom­átvétel tizedik évfordulójának al­kalmából táviratilag kifejezett baráti jókivánataiért szívélyes köszönetemet és őszinte üdvöz­letemet nyilvánítom. Hitler Adolf.“ Japán „öngyilkos" repülőgépek elsüllyesztettek két angolszász csatahajót és három cirkálót Tokió, febr. 1. (NST) A japán császári főhadiszállás közli: A japán tengerészeti légi­erő január 29-én nagyobb angolszász hadi­hajóköteléket vett észre a Salamon-szigetek déli részén. Hét külön­leges japán gép teljes bombateherrel az ellenséges hadihajókra vetette magát. Két angolszász csatahajó és három cirkáló elsüllyedt, egy további csatahajó és egy cirkáló pedig megsérült. A japánok a hét önfeláldozó gépen kívül három további repülőgépet vesztet­tek. Légi harcban japán repülők elpusztítottak három angolszász repülőgépet. A harc még tart. A japánok összesen kilencvenkét hajót és kilencszáztíz repülőgépet semmisítettek meg a Salamon-szigetekrnél Tokió, febr. 1. (NST) A japán csá­szári főhadiszállás különjelentésben ismertette a japán tengerészeti légi haderő újabb dicsőséges haditényét, hogy a Salamon-szigeteknél teljes bombaterhükkel az ellenség hadiha­jóira zuhanó japán gépek két angol­szász csatahajót és három cirkálót megsemmisítettek, egy csatahajót és egy cirkálót pedig súlyosan megron­gáltak. A Domei­ hírügynökség a leg­újabb eredmény beszámításával ösz­­szesítő jegyzéket adott ki a salamon­­szigeti tengeri ütközetek eddigi nye­reségeiről és veszteségeiről. A jegyzék szerint az angolszász flotta elvesztett hat csatahajót, négy repülőgépanya­­hajót, 34 cirkálót, 21 rombolót, 9 tor­pedónaszádot, egy aknakeresőt és 17 szállítóhajót. Kijavíthatatlan sérülést szenvedtek japán bombatalálat követ­­keztében egy csatahajó, két repülő­­gépanyahajó, öt cirkáló, hét romboló, egy búvárn­­ód, egy aknakereső és hat szállítóhajó. Súlyosan megsérült három csatahajó, két repülőgépanya­­hajó, egy cirkáló, nyolc romboló és három meghatározatlan mintájú hajó. Ugyanezen a hadműveleti területen japán erők 910 ellenséges repülőgépet semmisítettek meg. A Salamon-szigetek körül lezajlott harcokban a japánok egy csatahajót és 41 különböző mintájú hadi- és szál­­lítóhajót vesztettek, továbbá 224 re­­­­pülőgépet, amelyek egy része bomba- s terhével a kiszemelt ellenséges hadi­hajóra zuhanva magát semmisítette meg. 31 japán repülőgép megsérült. Hogyan dolgoznak a japán „halálrepülőgépek"? Tokió, febr. 1. (NST) A Salamon­­- szigeteknél lejátszódott nagy tengeri­­ ütközetről a következő részletek vál­­­­tak ismeretessé: Japán felderítő repülőgépek január 21-én délelőtt jelentették, hogy észak­­nyugati irányban hajózva, három csa­tahajóból, négy cirkálóból és több rombolóból álló amerikai hajóhad ha­lad Guadalcanal szigete felé. A leg­közelebbi japán légitámaszpontról azonnal bombavetők és torpedór­epü­­lők szálltak föl. Az ellenséges flotta megtalálását megnehezítette, hogy alacsony magasságban sűrű felhők fedték a tengert. Már alkonyodott, amikor az egyik felhőzésen feltűntek a teljes gőzzel haladó amerikai hadi­hajók. A japánok azonnal támadtak. A japán kötelék vezérgépét találat érte, azonban a gép vezetője az egyik amerikai csatahajó fölé kormányozta gépét, közvetlen közelből torpedót lőtt rá, majd gépével a csatahajóra ve­tette magát. A hajó pillanatok alatt eltűnt a tenger színéről. A többi japán repülő a rombolókat nem vette figyelembe, hanem az ame­rikai flotta nagyobb egységeit támad­ta. Ezen a napon még két cirkáló süllyedt el és egy sor nagy hadihajó súlyosan megrongálódott. Közben le­szállt az este és az ellenséges flotta a sötétség leple alatt déli irányban elmenekült. Másnap, január 30-án ja­pán repülők újból elindultak az ame­rikai flotta üldözésére. Fáradozásaikat még a délelőtt folyamán siker koro­názta. Az amerikai hajók lényegesen csökkentett sebességgel haladtak, kö­zépre véve a megsebesült egységeket, köztük egy hadihajót. Jóllehet most is alacsonyan szálló felhők vették el a tiszta kilátást, a japánok késedelem nélkül támadásba kezdtek. Torpedó­­repülő vetette magát az előző napon súlyosan sérült hadihajóra, amely ol­dalra fordult, majd örvényt támasztva alámerült Bár az amerikaiak az egyik közeli támaszpontról az éjszaka folya­ mán mintegy 1. h­úsz Graham-mintájú vadászgépből álló védelmet lásták, a japánok egymásután találták el leg­tö­bbször megsemmisítő hatású bom­báikkal az amerikai hajóhad egysé­geit.­­ Elsüllyedt még egy cirkáló és számos romboló. Mindössze néhány kisebb amerikai egység menekült meg egy súlyosan sérült cirkálóval együtt. Légiharcban a japánok három ame­rikai gépet lelőttek. Knox amerikai miniszer két japán légi támadást élt át New York, febr. 1. (NST) Niemitz és Halsey amerikai tengernagyok, va­lamint Knox haditengerészeti minisz­ter két légi támadást éltek át a dél­­csendesóceáni hadszíntéren. Az egyik légi támadás alatt az egyik Salamon­­szigeten tartózkodtak és ez a légi tá­madás hét óra hosszatt tartott. Eisenhower: Az USA és Anglia között nincs nézeteltérés az északafrikai kérdésekben Algír, febr. 1. (Bud. Tud.) Eisen­hower tábornok, az északafrikai szö­vetséges haderők főparancsnoka, meg­cáfolta azokat a külföldön elterjedt híreszteléseket, amelyek szerint az északafrikai tervek kidolgozása alkal­mával áthidalhatatlan ellentétek me­rültek fel Amerika és Anglia között Ezek a külföldi bírálatok különösen a politikai intézkedésekre vonatkoz­tak. Eisenhower tábornok megállapít­ja, hogy Amerika és Nagy-Britannia között sem polgári, sem katonai, sem politikai téren semmiféle nézetelté­rések nem voltak. Lehetséges — mon­dotta a tábornok —, hogy az ameri­kaiak és az angolok különböző mó­don fognak hozzá a problémák meg­oldásához, ami a különböző szakki­képzésre vezethető vissza. A megol­dásokat azonban minden esetben mind amerikai, mind angol részről jóvá­hagyták. Mihalovics Zsigmond­ sajtó-szentbeszéde A Katolikus írók és Hírlapírók Or­szágos Pázmány Egyesületében tömö­rült katolikus írók és hírlapírók va­sárnap az Egyetemi templomban szentmisén vettek részt és az­­evangé­liumkor Mihalovics Zsigmond pápai prelátus, felsőházi tag, sajtó-szent-­ beszédet intézett a templomban egy­­besereglett katolikus írókhoz és hír­lapírókhoz. Beszédét azzal kezdte, hogy e zord időkben, amikor nemze­tünk a lét vagy nemlét serpenyőjébe került, a katolikus írók és hírlapírók személyében az egész magyar­ sajtó imádkozik. A sajtó munkájának len­ni — folytatta — magasztos hivatást jelent, különösen a mai nehéz idők­ben. Ak­i a toll erejével nyúl a nem­zet lelkéhez, az oldja meg sarait, emelje Istenre tekintetét. E sajtó imádkozása — mondotta a prelátus — Szalézi Szent Ferencnek emlékezeté­ben történik. Az ő példáját kövesse a magyar toll, legyen az igazság fény­szórója, ugyanakkor a magyar lelkek felemelésének és megnemesítésének hivatott eszköze. —■ Szavaimat arról a szószékről intézem hozzátok katolikus irók és hirlapirók — mondotta —, amelyről lángolt a magyar irók büszkesége, Isten és világ kibékítője, Prohászka Ottokár. Mily sokszor és mily meg­rázó erővel bélyegezte meg a hiva­tása magaslatáról lebukott, a magát alkuba bocsátó sajtót. Ottokár püspök ítéletet mondott a mocsárban gázoló újságírás fölött, de ugyanakkor föl­magasztalta az irás küldetését és munkásaitól lelki műveltséget, lelki­ismeretességet és szellemi előkelőséget követelt. Az irás nem papír, ' 'sem ügyes toll, vagy íveket ontó gépször­nyeteg csupán, hanem érzelem és gondolatvilág, szeretet és gyűlölet, világnézet. A harcok mezején a kard írja a történelmet, a szellem világá­ban pedig a toll.­­— Imádkozzunk a sajtóval — foly­tatta a szónok — és a sajtóért, hogy szolgái előtt hajnali fényével hasad­jon fel a félelmetes küldetésük ön­tudata. Imádkozzunk az Írókért, hogy hirdessék a magyarság történelmi kül­detését, éppen ezekben a napokban, amikor véres hullámok ostromolják határainkat. Hirdessék, hogy fennma­radásunk egyetlen kipróbált alapja a rendíthetetlen ragaszkodás a szent­­istváni országhoz. Ragyogtassák fel a kereszténység azon alapigazságát, hogy vérontás nélkül nincs megváltás. Hon­­védeink vére hullása, hősi haláluk a szebb magyar jövő vetése. A nemzet annyira jut előre, amennyi lemondást, áldozatot és erőfeszítést gyakorol ön­magán. " A legnagyobb magyar siker: a tettekben meg­nyilatkozó együttérzés és jóakarat. Ma még adakozhatsz, fékozhet, a honvédcsaládokért rendezett gyűjtés sikerét Külpolitikai hhek A Führer Paulus vezérezredest, a dicsőséges hatodik hadsereg főparancs­nokát, Sztálingrád hős védőjét, vezér­tábornaggyá nevezte ki. Egyidejűleg a Führ­er Hentz tüzérségi tábornokot, Sztálingrád egyik erődjében harcoló hadtest vezénylő tábornokát vezér­­ezredessé nevezte ki. Hitler Kleist és báró v. Weichs ve­zérezredeseket, továbbá Busch hadse­regparancsnokot tábornagyokká ne­vezte ki. Kleist és v. Weichs vezérez­redesek eddig egy-egy hadseregcso­port vezetését látták el. A Duce fogadta az európai Japán diplomáciai képviseletek mellett mű­ködő katonai attasékat A japán ka­tonai attasék megbeszélésre gyűltek egybe az olasz fővárosba, Borisz bolgár királyhoz, 49. szüle­­tésenapja alkalmából Hitler kancel­lár, az olasz király és császár, továbbá Japán, Magyarország, Horvátország, Szlovákia, Románia, Dánia és Svéd­ország államfői üdvözlő táviratot in­téztek. A Névtelen Katona ünnepe alkal­mából a Dopolavoro-szervezet 4101 ünnepséget rendezett, amelyen több mint kétmillió olasz katona vett­ részt. Ajándékot kapott 2.629.500 katona és 400.000 katona­ gyermek. Az olasz fasiszta ifjúsági szervezetek több mint egymillió ajándékcsomagot osz­tottak ki. René Massigly, volt francia diplo­mata, a francia külügyminisztérium politikai osztályának volt vezetője, Angliába érkezett. 1940-ig francia nagykövet volt Ankarában. Massigly hosszabb megbeszélést folytatott De Gaulle-lal a mozgalmához való csat­lakozása ügyében. A „La Suisse“ című genfi lap azt írja, hogy a casablancai konferencia után Roosevelt Dél-Amerikába uta­zott. Felvetődik azonban a kérdés, hogy hová utazott Churchill? A Wil­helmstrassen arra a kérdésre, hogy Churchill Londonba, vagy Kairóba utazott-e, azt válaszolták, hogy talán Londonba, talán Kairóba, vagy talán máshová utazott. Festi Hírlap 1943 febr. 2. kedd 3 A Caudillo megerősítette Moscardo tábornoknak az államfő katonai hiva­talának vezetőjévé történt kineve­zését. Papén, ankarai német nagykövet a német építőipari kiállításon fogadta a török- és a tengelysajtó képviselőit. Háborús főfelügyelőséget létesítet­t nek Olaszországban. Ennek feladata lesz mindazokat a szolgálatokat ösz­­szeegyeztetni és irányítani, amelyek­nek célja a nemzet polgári élete ellen irányuló ellenséges támadások meg­előzése és hatásuk semlegesítése. Algírban letartóztatták Henry D’As­­tier de la Vigeriet, De Gaulle szárny­segédének testvérét — jelenti a Né­met TI. — A letartóztatott „fontos teendőket látott el Algírban Darlan közigazgatási rendszerében, ismerte Darlan gyilkosát és megkísérelte a kivégzését megakadályozni­. A chilei szocialista párt új elnöke felszólította a chilei kormány szocia­lista tagjait, hogy váljanak ki a kor­mányból. Három szocialista miniszter már a múlt héten bejelentette lemon­dását. Chile elnöke ezeket a bejelen­téseket elutasította. A három minisz­ter most ismételten kijelentette, hogy nem vállal további közösséget a kor­mánnyal. Chilében azzal számolnak, hogy a három miniszter kiválásával kormányválságra kerül sor. Eratt ausztráliai külügyminiszter az ausztráliai rádióban kifejtette, hogy Ausztrália elégedetlen az Egyesült Ál­lamok eddigi teljesítményeivel, — je­lenti a­ NST. — A külügyminiszter sze­rint Ausztráliának egy pillanatra sem szabad abba­hagyni sürgetéseit, hogy az angolszászok hadászati terveik és műveleteik megállapításakor akkora figyelmet szenteljenek a csendesóceá­ni viszonyoknak, mint amilyent Auszt­rália megérdemel. Evatt aláhúzta még, hogy Ausztrália jelentős mennyiségű élelmiszerrel látta el az amerikai csa­patokat, úgy hogy emiatt saját készle­teit kellett már-már aggodalomra okot adó módon csökkenteni. A kormányzó is rászívott Szmrecsányi Lajos temetésén Nagy részvét mellett temették el Eger érsekét Szmrecsányi Lajos pápai trónállót, az egri főegyházmegye érsekét hétfőn temették el Egerben. Az érseki kastély kápolnájából a papság és a káptalan kíséretében az elhunyt érsek holttes­tét rejtő k­opor­sót gyászmenetben vit­ték át a székesegyházba, ahol az egy­szerű tölgyfakoporsót díszes katafaik­­ra helyezték. Ezután megnyitották a főszékesegyház kapuját s a hívek be­láthatatlan sora járult a ravatalhoz. Szinte végeláthatatlan sorokban já­rultak­ a különböző küldöttségek a ra­vatal elé, amely előtt díszruhás haj­dúk, cserkészek, leventék és diákok álltak díszőrséget. A koporsó körül és a főszékesegyházban a falak mellett a koszorúk és virágcsokrok óriási tö­megét helyezték el. A két napon ke­resztül folyó tiszteletadáson hozzáve­tőlegesen 35 ezer ember vett részt A főszékesegyházban a herceg­prímás mondotta a gyászmisét A gyászolók tiszteletadása hétfőn reggel ért véget. A gyászszertartásra érkezett előkelőségeket a főszékes­egyház főbejáratánál fogadták. A temetésen résztvevő előkelőségek soraiban ott volt: Angelo Rotta c. ér­sek, apostoli nuncius, Svoy Lajos szé­kesfehérvári, Bubnics Mihály rozs­­nyói, báró Apor Vilmos győri, Scheff­­ler János szatmári, Péteri József váci püspökök, Meszlényi Zoltán eszter­gomi segédpüspök és Endrédy Vendel zirci apát, továbbá Kállay Miklós mi­niszterelnök, Szinyei Mer­se Jenő, Lu­­­kács Béla, Antal István miniszterek. A felsőház képviseletében Simon Ele­mér titkos tanácsos, a kép­vselőház képviseletében Ivády Béla titkos ta­nácsos, Stolpa József államtitkár, a belügyminiszter képviseletében Ger­­gelyffy András államtitkár. Ott vol­tak Mayer János, vitéz Bobory György, Hedry Lőrinc titkos taná­csosok, Kósa Kálmán és Uher Károly miniszteri osztályfőnökök, báró Schell Péter, Borbély-Maczky Emil és Jékey Ferenc főispánok, az Actio Catholica részéről Mihalovics Zsigmond pápai prelátus, felsőházi tag, országos igaz­gató és Fekete Márton kormány­­tanácsos, igazgató. Kilenckor érkezett meg a főszékes­egyház kapujához Serédi Jusztinián bíbornok, Magyarország hercegprímá­sa, akit Kriston Endre fölszentelt püspök, káptalani helynök, valamint a káptalan tagjai fogadtak. A bíboros, hercegprímás rövid szentségimádás után magára öltötte a feketeszínű miseruhát, majd a főoltárnál meg­kezdte az engesztelő requiem celebrá­­lását. A Kormányzó Úr a temetésen Vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzójának kü­­lönvonata­­10-kor gördült be az egri pályaudvarra. A Kormányzó Ur Ertn,­schwick vezérőrnagy, útimarsall, Ger­­lóczy Gábor ezredes, első szárnysegéd kíséretében érkezett meg. A Kor­mányzó Urat a pályaudvaron Kállay Miklós miniszterelnök, Hedry Lőrinc főispán, titkos tanácsos és Indrikovics Sándor ezredes állomásparancsnokkal az élén az egri helyőrség diszszázada zászlóval és zenével fogadta. Amikor a Kormányzó Ur a vonatból kiszállt, a zenekar a magyar Himnuszt ját­szotta. A Kormányzó Ur ellépett a diszszázad arcvonala előtt, gépkocsiba szállt és a főszékesegyházhoz hajtatott. A Kormányzó Urnak a f­őszékes­egy­házba történt bevonulása után — mi­után elfoglalta a számára elkészített emelvényen a helyét — megkezdődött a püspöki temetéseknél szokásos öt­szöri feloldozás (absolutio), amelyet sorrendben Angelo Rotta c. érsek, apostoli nuncius, Bubnics Mihály rozsnyói, báró Apor Vilmos győri és Scheffler János szatmári püspökök és utolsónak Serédi Jusztinián her­cegprimás adott meg az elhunyt ér­seknek. A szertartás elvégzése után meg­­kondultak a főszékesegyház és Eger város összes templomainak és kápol­náinak harangja­, az elhunyt érsek koporsóját leemelték a díszes kata­­falkról és a főegyházmegye papjai vál­­lukra vették, mely után megindult a koporsót kísérő gyászmenet a főszé­­kesegyház kriptájába. Itt a gyászkórus ajkán felhangzott „In paradisum de­­ducant te Angeli“ kezdetű gyászának, mely után Serédi hercegprímás újból beszentelte a koporsót, majd az ének­kar gyászéneke közben helyezték el a főszékesegyház kriptájában, kí­vánságának megfelelően, öccsének, Szmrecsányi Miklós, a kiváló műtör­ténész koporsója mellé. A temetés be­fejeztével a főszékesegyház főoltárá­nál elmondták a „Gloriosum­m sét“.

Next