Pesti Hírlap, 1943. március (65. évfolyam, 49-72. szám)

1943-03-10 / 56. szám

A sős­ok sajtó feltűnően közli Uilelsi-Revlinsky Antal előadását Istanbul, m­árc. 9. (MTI) Az istan­­buli török és francia nyelvű sajtó csaknem kivétel nélkül és túlnyomóan kéthasábos címmel budapesti jelentést közöl a Török TI közvetítésével Ul­­lein-Reviczky Antal követnek a Bol­gár-Magyar Egyletben legutóbb tar­tott előadásáról. A sajtó különösen kiemeli azt a részt, amelyben Ullein-­ Reviczky Antal hangsúlyozta, hogy a török nemzet baráti kezet nyújtott az uralma alól felszabadult Bulgáriának, amint azt annak idején Magyarország­gal is tette. Mindkét nép, mind a ma­gyar, mind a bolgár, örömmel ragadta meg ezt a baráti kezet E megállapításhoz a lapok már el­meikben állást foglalnak A „Cum­­huriyet“ „A török barátság fontos­sága — Meleg tüntetés a bolgár­­magyar egyesületben“ címmel, a „Tasvirl Efkiar" „Baráti nyilatkozat Törökországról a Bolgár-Magyar Egyesületben“, a „Yeni Sabah“ „Tö­rökbarát tüntetés egy budapesti gyű­lésen“ dirimér, a „Vatin“ „Török­­magyar vonatkozás —­­Törökország nem táplál ellenséges érzést a régeb­ben hatalma alatt volt népekkel szemben“ fölírással, a „San Posta“ „Törökbarát nyilatkozat a Bolgár- Magyar Egyesületben“, a „Vakít“ „Budapesti nyilatkozat: Törökország a bolgárokkal szemben nincsen ellen­séges viszonyban“, a francia nyelvű „La Re­publique" „Törökország nem táplál ellenséges érzést egyetlen or­szággal szemben sem, amely uralma alatt volt — jelenti ki a magyar sajtó­főnök“ címmel közli a sajtófőnök előadását. Az előadást a török rádió is bemondta. Szappan pótadagot kapnak a két évnél fiatalabb gyermekek Az április 1-től június 30-ig érvé­nyes élelmiszer jegyeket, a szappan és a petróleum utalványokat március 17-én és 18-án osztják ki. A két éven aluli gyermekek, vagyis akik 1941 január 1-e után születtek, annak az évnek a végéig, amelyben második életévüket betöltik, külön ha­vi 10 dkg. mosószappan, és 25 dkg. mosószerpótellátmányt kapnak. Az er­ről szóló és az április, május, június hóra érvényes szappanvásárlási iga­zolványokat az általános jegykiosztás­­során részükre a háztulajdonosok, il­letve megbízottaik útján fogják ki­­kézbesíteni. Ez alkalommal a két éven aluli gyermekek április és május hó­ra érvényes 10 dkg.-os (1 drb.) pipere­­szappan-pót vásárlásra jogosító iga­zolványt is kapnak. Az új kibocsátású „A“, „B“ és „C“ jelű tejjegyek három hónapra szól­nak, tehát április, május és június hó­napokra, míg a betegek részére szóló „D“ tejjegyek továbbra is havijegyek maradnak amit az igényjogosultak annak a hónapnak utolsó napjáig kap­­nak meg, amikor orvosi bizonyítvá­nyuk érvényesége megszűnik.­­Nyomatékosan figyelmezteti a pol­gármester a közönséget, hogy az élel­miszer jegyekre rá kell írni a jegyek fejlécén a tulajdonos nevét és lakhe­lyét, a cukorjegyekre a foglalkozást is. E nélkül az élelmiszer jegyeket nem váltják be. A petróleumvilágítású bérlemények albérlői, illetve ágybérlői március 29- től, hétfőtől kezdődőleg jelentkezhet­nek petróleumutatványukért a kör­zeti jegyfiókokban. Két szoba, összkomfort. ■ . (Egy lakó naplójából. Végre találtam egy lakást. Egy új házban. Lefizettem ötszáz pengő biz­tosítékot, száz pengő lakbér előleget és kezemben a szerződés, amelyben a háziúr jogai a legnagyobb részletes­séggel vannak leszögezve. Nekem csak kötelességeim vannak . . . „Tiszteld atyádat, a ház nemeslelkű tulajdono­sát, továbbá a házfelügyelő urat, de imáidban azért ne feledkezzél meg a tekintetes gondnok úrról sem, hiszen végeredményben mind belőled élnek! Fizesd pontosan a lakbért, liftpénzt, kapupénzt, szemétpénzt, házmester­­pénzt, üvegbiztosítást és , forgalmi adót, hogy hosszú életű légy a házban s ha vétkeznél, ne feledd el, hogy a szerződés m­egfelelő pontja értelmé­ben nemcsak könyörtelenül kirúghat­nak, de az általad okozott károkért is felelős vagy s ezt levonják a biz­tosítékból.“ De mindezt csak­ beveze­tésnek . . . Némi várakozási idő után,, lényegesen többel, mint a szerződés­ben előírva volt, értesítést kapok, hogy a házat lakhatónak nyilvánítot­ták, beköltözhetem. A lakható háznak még nincs kapu­ja, de ez még nem ok aggodalomra, meg a házmester szerint a környéken rendes, szolid emberek élnek, baj vi­szont, hogy a poroló balkonoknak sincs ajtajuk és a szél szabadon garáz­dálkodik a lépcsőházban. Óvatosan a fal mellett húzódva igyekszem fel a harmadik emeletre. A lift ugyanis­­egyelőre a jövő zenéje, ezzel szemben lépcsőkorlát sincs, keskeny lécdara­bok helyettesítik, alattomosan kiálló, kampós szögekkel, ötletes találmány ruhadarabok elszakításának céljaira. De egyébként is ajánlatos az óvatos­ság, mert a lépcsőházban egy sereg mesterember foglalatoskodik. Bábeli hangzavar, éneklés, fütyörészés, ká­romkodás és kalapácsolás kisérőzené­­je mellett, létrák alatt bujkálva lopa­kodok felfelé. Mögöttem a feleségem. Össze-vissza fröcskölnek különböző festékekkel, mészporral hintenek és leöntenek olajjal, a kalapom már olyan, mint egy festékes paletta és a második emeleten a fejemre esik egy kalapács . . . „Pardon“ . . . mondja a létra tetején dolgozó munkás és to­vább énekel... „ez volt a vesztünk“ ... A­ lakásomban derék iparosemberek foglalatoskodnak. Padlót gyalulnak, ajtókat festenek, a vízvezetéken ka­la­pácsolnak, egyikük pedig rejtélyes okoknál fogva a falakon kopogtat. Úgy tekintenek rám, mint egy betola­kodott idegenre. A két szoba, hall, für­dőszoba, cselédszoba, konyha nevű helyiségek közül mindössze az egyik szobában van fűtőtest felszerelve. Az se fűt. „Most éppen lecsapolták a vi­zet, mert próbálják“ — világosít fel a házmester. Az összkomfortos lakás­ban dermesztő a hideg és a nyitott kályhalyukakból időnként fütyül a szél.. Az építész ugyanis előrelátóan közönséges fűtésre is berendezkedett, persze kályha sincs, de vigasztaló elő­jelként itt vannak a lyukak és a be­lőlük lengedező szellőcske. Megjegyzem, van végzet is. Bizonyí­téka, hogy hosszú sorokban vonulnak fel házunk előtt a bútorszállító kocsik. Tizenötöt számolok. Persze mindenki igyekszik azonnal beköltözni. Rövide­sen őrült tülekedés keletkezik a lép­csőházban. Markos fuvaroslegények cipelnek különböző bútordarabokat és veszekednek az ott dolgozó iparosok­kal, akiket munka közben zavarnak. Néha recseg, ropog, törik valami, itt­­ott egy-egy lakó cikázik át a tömke­legen és megpróbálja bútorait a saját lakásába irányítani, ami nem minden esetben sikerül. Az én heverem pél­dául, amint hosszas nyomozás után ki­derült, egy első emeleti lakónál kötött ki, helyette kaptam két biedermeier karosszéket, egy nyugalmazott posta­főtiszt tulajdonát és a könyvszekré­nyem valahol kicserélődött Petőfi halálával, olajnyomatban. Tűnődve nézegettem az előszobában, mikor be­rontott egy zilált külsejű úr és indu­latosan kiragadta a kezemből. Estére valahogy sikerült összeszedni a dol­gaimat és tekintettel arra, hogy­­az egyetlen fűtőtest még mindig nem működött, családommal való beható tanácskozás után gondosan lezártuk a lakást és szállodába mentünk. ■ Korán reggel megjött a vilangsze­relő és felakasztotta a lámpákat. Szép a­ lámpákat vettem, csak az a baj, hogy nem égnelv. Valami hiba van a vezetéken. A szerelő mint egy Sher­lock Holmes járkál létrájával szobá­­ról-szobára, míg végre megtalálja a hibát. Elkötötték valahol a vezeték drótját, hivatni kell az építészszerelőt, akik beépítették, mert neki nem sza­­bad felbontani a falakat. Elrohantam telefonálni és ígéretet kaptam, hogy másnap kijönnek. Vettem négy gyer­tyát, összevesztem a feleségemmel és ujságpapirossal betömtem a kályha­lyukakat. Lakásom egyetlen fűtőteste délig nem működött. Lecsapolták, nyugtat­tam meg magam és — Kolumbus to­jása!’—■„ a konyhában begyújtottuk a gázresót. Három lángot és a Back­­röhmnit. Rövidesen egész kellemes me­leg lett, csak persze ezt majd külön kell fizetni. Ebéd után a Backröhmi melegénél szundikáltam egy zsámo­lyon, mikor kalandos természetű fiam, aki időnként merész kirándulásokat tett a lakás hidegebb részeibe, indián csatakiáltással rontott be a konyhába: „fűt a radiátor!“ . . . Családostul fel­vonultunk a fűtőtesthez és tapogatni kezdtük, mint jó gazda a tehenét . . . „Fogd csak, már egészen forró! Jaj, már nem is tudom rajta tartani a ke­zem, olyan sütős!“ . . . emígy örven­deztünk. Semmi kétség, sütött a­ ra­diátor. Viszont alul folyt, f­oly­dogált úgy, hogy egy lábast kellett alárakni. Hivattuk a házban dolgozó szerelőket. Vörös krétával megjelöltek két hibás lapot a fűtőtesten. Ezeket le kell sze­­­relni. Előbb persze lecsapolták a vizet. Estig készen voltak vele, addig me­gint kivonultunk a konyhába. A meg­operált radiátor másnap újra csepe­­gett. Vörös kréta. Két további lap megjelölése. Lecsap­olás. Leszerelés. Most már csak háromnegyed radiáto­rom van. Kezdek aggódni a jövő miatt. Ha így megy, rövidesen eltűnik az egész, és a végén már csak a lábas marad. Egyetlen radiátorom a követ­kező napokban legtöbbször üzemen kívül volt, misilván a szomszédoknál javítandó hibák miatt. Helyzetünk a hét végére a követ­kezőleg alakult: lakásom egyetlen ra­diátora néha tizenhét fokra is felme­­legítette lakásom egyetlen fűthető szobáját, a többi lakrészek változat­lanul használhatatlanok voltak, ezzel szemben a konyhai gáztese továbbra is barátságosan fűtött, miért is leg­többször a konyhában tartózkodtunk. Ilyen egy luxuslakás. Fiamat ideig­lenesen átköltöztettem a nagynénjé­­hez, feleségem pedig expresszlevelet írt az anyjának Kiskunhalasra, hogy sürgősen küldje el a dunyhákat. Tíz esztendővel ezelőtt, mikor a heverőt vettük, hazaadtuk, mert nem tartot­tuk divatosnak. Majd, örülnétek ti még ennek, — mondta akkor sértő­dötten az anyósom, aki konzervatív nő. Most majd örülünk. Még mielőtt naplójegyzeteimet be­fejezem, a tárgyilagosság kedvéért le­szögezem, hogy három hét múlva megérkeztek a hiányzó fűtőtestek s lakásom azóta a törvényesen megen­gedett hőfokra van fűtve. Ettől füg­getlenül, nagyjából meg lennék elé­gedve. Vannak ugyan még némi hi­bák, például, hogy jobboldali szom­­szédo­m fia délutánonként furulyaszó mellett kutyát idomít, alattam egy ambiciózus fiatalember magánúton a szinipályára készül és hivatalba me­net előtt, kora reggel, a rádiót túl­­harsogva az „őrültet" szavalja vér­­fagyasztóan, felettem két kisfiú dél­utánonként futballozik s hogy a nap minden órájára jusson­­ valami, bal szomszédom, egy vénkisasszony, éj­szaka szellemeket idéz, amellett süket mint egy ágyú s azt hiszi, a szelle­mek szintén, miért is ordítozva tár­salog velük. A múltkor Casanovától olyanokat kérdezett, hogy nem mer­ném leírni. De mindez már nem lé­nyeges hiba és meg lehet szokni. Vég­eredményben sok jó ember megfér kis helyen legfeljebb zavarják egymást. .. I. A Mahatma túlélte böjtjét Beszélgetés Gandhi 21 napos böjtjéről dr. Baktay Ervinnel és dr. Weninger Antallal A Mahatma böjtje véget ért, Gandhi életben maradt. Ez a nagy testi-lelki próbatét éppen most, a már alig remélt siker után kelti fel a világ érdeklődését, önkéntelenül azt kérdezzük magunktól: ugyan mi­féle titok lappang mögötte, Gandhi háromhetes böjtje alatt napról-napra fokozódó érdeklődéssel olvasta a világ az­ orvosok jelentéseit. Várjon hogy bírja ki a 73 éves so­vány, kicsiny, törékeny ember a test­nek és léleknek ezt a nagy meg­próbáltatását? Már-már lemondott életéről a közvélemény, amikor Irat orvos bejelentette- a legyengült szer­vezetet uremia támadta meg, a Ma­­hátma állapota­ válságos... De megtörtént a „csoda“: Gandhi túljutott a válságon, sőt pár napra rá már tárgyalni is tudott néhány politikussal. Mi ennek a „csodának“ a magya­rázata? Mi a „titka“ Gandhi böj­tölésének? Ez az orvosi kérdés a mostani Mahátma böjtnek a politi­kai jelentőségénél is érdekesebb. is böjtöltem Indiában.. •— Gandhi, — mint ez általában közismert dolog, több ízben tar­tott ilyen demonstratív jellegű böj­töt — mondotta dr. Baktay Ervin, aki hosszú­ éveket töltött, Indiában és különösen a hindu életnek kitűnő is­merője. ■— Régebbi böjtjei közül leg­híresebb az az ugyancsak háromhetes böjtje volt, amelyet 1921-ben tar­tott A hinduk és mohamedánok ekkor nagy kongresszust tartottak Delhiben, hogy a két nép között a vallási ellentétet és az ebből származó véres összeütközéseket elsimítsák. Gandhi maga a gyűléseken nem vett részt, de a tárgyalások idejére böjt­fogadalmat tett, hogy példát mutas­son a tárgyaló feleknek az önzetlen­ségre és önfeláldozásra. A kalkuttai angol püspök írta erről a kongres­szusról: „Mahátma Gandhi böjtje volt a gyűlés mozgató ereje és bár személyesen nem volt jelen, szelleme­­és példája nagyban hozzájárult a ha­tározatok sikeres végeredményéhez, a megbékéléshez." Gandhi életmódjáról és a böjtről való felfogásáról beszélve, ezeket mondja dr. Baktay. — Gandhi vegetáriánus és mint a hindu vallás ezt elő is írja, tartóz­kodik az élőlények elpusztításától. Gyakran tart kisebb-nagyobb böjtö­ket, mert felfogása szerint, a böjt­nek egyetemesen jó hatása van a testre és a szellem frisseségére. Az ő böjtjei nemcsak bizonyos ételektől való megtartóztatást jelentenek, ha­nem teljes böjtöt. — Ha Gandhi böjtöl, ez ennyit je­­­­lent: nem­ vesz magához semmi ételt, legfeljebb naponta egy-két korty friss vizet vagy narancslevet. Jól tudja, hogy most testi gyengesége és hajlott kora miatt a böjttel életét kockáztatja. Már háború utáni első nagy böjtje, után így ír: „Nem ug­rottam vakon a böjtbe. Életemet tet­tem fel tétül, a mozgalom ered­ményéért ..." De ugyanakkor Gandhi azt is tudja: a böjt nemcsak legyöngíti a szervezetet, hanem egy­úttal nagy belső tisztulást idéz fel fizikai és szellemi értelemben. És ha más ok nem okozza halálát, akkor böjt után testileg is valósággal újjá­épül, a friss táplálék új sejtekből építi fel testét. Megkérdezem dr. Bak­tayt, hogy szerzett-e személyi tapasztalatokat is Indiában a böjtről? őszinte meg­győződéssel válaszolja: — A legjobb tapasztalatokra tet­tem szert Magam is böjtöltem egy­szer két teljes hétig. Ez az „önkísér­­letem“ kitűnően sikerült, mert a böjt után testileg és lelkileg felfrissültem. Természetesen, az igazi böjt nem le­het puszta tápál­ékelvonó, testi kísér­let, hanem megfelelő szellemi beállí­tottság, szinte azt mondhatni „lelki tréning" kell hozzá. És ebben a hin­duk különösen nagyok­. — Miben nyilvánul meg Gandhi mostani böjtjének hatása az in­diaiakra, de különösen a hindukra? — Gandhi mostani böjtje intelem és tiltakozás. Intelem India népének, hogy vállaljon minden megpróbálta­tást, önmegtagadó hittel. Tiltakozás az indiai kormánnyal szemben, amiért talán „politikai szükségből“, de sem­miesetre sem a magasabb igazságos­ság és jog alapján fogvatartják őt és számtalan hindu honfitársát Itt arról kezdünk beszélni, hogy Gandhi küldetésének egyik legfon­tosabb része a hinduk és mohamedá­nok között fennálló ellentétek kikü­szöbölése. Megemlítem, hogy hír sze­rint, az egészségét lassan vissza­nyerő Mahátma tárgyalásokat kez­dett Gopalahari maharadzsával, Mad­ras volt­ miniszterelnökével,­ aki szintén régóta azon fáradozik, hogy megegyezést hozzon létre a moha­medánok és hinduk között. Van-e rá remény, hogy a mohamedán vezető­ket és a Garidhi-mozgalomba eddig be nem kapcsolódott hindu vezető­ket megnyerjék a Mahatma „Szatjág­­raha“ (Igazság útja) eszméinek? — Alaptalan és érdektelen dolog volna jóslásokba bocsátkozni — mondja elgondolkozva Baktay dr. Egy bizonyos: az a szinte felmérhe­tetlen erkölcsi hatás, amelyet Gan­dhi böjtjei gyakorolnak a hindu mil­liók lelkületére. Gandhi többször fel­jelentette, hogy ő nem politikus, ha­nem Isten törvényét igyekszik szol­gálni, amikor az önfeláldozás eré­­lyével küzd népének jogaiért. A nyugati orvostudomá­ny a böjtről Gandhi válsága idején orvos isme­rőseink közül igen sokan kijelentet­ték: A böjtölésben amúgyis legyen­gült szervezet halálos megbetegedése a fellépő urémia következtében majd­nem biztosra vehető. Ugyanekkor nem győzték eleget kárhoztatni az egészséget feltétlenül veszélyeztető, a szervezetnek ártó böjtöléseket. De valóban feltétlenül káros-e a böjt? Erről kérdeztük meg dr. We­­ninger Antalt. A neves orvosíró a modern orvostudománynak azt az irányzatát képviseli, amely a gyó­gyászatban egyre több szerepet jut­tat a léleknek, a testi kezelés mellett a lelki gyógymódoknak is. Lelkes kutatója a test és lélek viszonyának, kölcsönhatásainak, így valóban ille­tékes arra, hogy a böjtről orvosi vé­leményt mondjon. Hiszen egy böjtnél éppen erről van szó: a test és lélek bonyolult, sokszor tudományosan meg nem fejthető egymásrahatásáról.­­ A böjtölés kérdése az orvosnem­zedékek hosszú sorát foglalkoztatta már —­ mondja dr. Weninger —, rö­vid visszapillantást vetve a probléma történetére. Már a 18. században egy Tanner nevű orvos kísérletet végzett önmagán. 16 napig böjtölt, több or­­­­vostársa ellenőrzése és megfigyelése mellett Ez idő alatt nem vett mást magához,, csupán napi egy pohár vi­zet Tanner azután orvostársaival pon­tos naplót és jegyzeteket készített az észlelt tünetekről. Ma már igen sok megfigyelés áll rendelkezésünkre. —■ Mi a legfeltűnőbb hatása a böj­tölő szervezetnek, a lélekre és a gon­dolkozásra? — A szellemi koncentráció, a figye­lem összpontosításának a képessége erősen meggyengül. Ezzel szemben azonban a képzelőerő, a fantázia meg­növekszik és kiválóbb képességű egyéneknél az intuíció, a meglátás néha egészen csodálatosan felfokozó­dik. Valóságos „transz“ lehet ez, a dolgok összefüggésének szinte látno­ki erejű felismerése. A sikeres böjt tartama alatt nő a lélek hatalmi ér­zete is. Ez a gyengébb képességű egyéneknél mániákus öntudattá és ha­talmi vággyá, valóságos cezaromániá­­vá fajulhat.­­ A nagy lélekre valló böjtölés leg­szebb példája mindenki előtt ismere­tes: a Bibliából. Jézus 40 napos sike­res böjtje után — ez a Szentírásnak egyik legmegkapóbb része — magá­nak az Istenembernek is jelentkezik a test felett hatalmát érző léleknek a megkísértése. .De amint megállta Jé­zus a 40 napos pusztai böjtöt, úgy el is tudta űzni magától a hatalomra csábító ördögnek a látomását. Ezt az evangélisták által leírt jelenetet, a böjtölés lélektanát ismerő orvostudo­mány tökéletesen igazolja és magya­rázza ... — Böjtölni persze nem lehet csak úgy, hogy leülök és nem eszem napo­kig — mondja mosolyogva dr. Wenin­ger. — Az átlagember böjtöléséhez u. n. „lelki vezetés” szükséges. Báto­rítani, biztatni kell a böjtölésben el­fáradó és akaratát el-elvesztő em­bert. Valósággal szuggerálni kell az ellenállásra. A Mahátmára ez nem vonatkozik, mert állandó aszkétikus életmódja következtében — mint ál­talában a hinduknál — egész egyéni­ségében dominál az akarati elem. »•legal-módszerrel büjttd­-e Gandhi? — Arra a megjegyzésére, hogy a világ milyen „csodának" tekinthette Gandhi felépülését a válság után, a következőket mondhatom: Tévedés azt hinni, hogy a böjtölés káros a szervezetre. A böjtöléssel ma már be­tegséget gyógyítanak is. A legvesze­delmesebb betegségek egyikének, a ráknak a kezelésében neves külföldi professzorok éppen a böjtöt alkal­mazták — ugyanúgy, mint a rák­diétát. Itt elsősorban az európahírű dr. Brauche professzorra, a drezdai Rudolf-klinika tanárára, vagy az amerikai Delvey-re gondolok Megemlítem, hogy Gandhi böjtjé­ről a legkülönbözőbb hiedelmek kap­tak lábra Legismertebb talán az, hogy a Mahátma valamilyen „jóga”­­módszerrel bírta ki a háromhetes tel­jes koplalást. Dr. Weninger azonnal kész a válasszal: — Az emberek ma nagyon bizal­matlanok és nagyon „praktikusak Gandhi éhezésében szeretnének vala­mi „trükköt“ látni. A jóga-módszer­rel magam is sokat foglalkoztam és igen kitűnő önfegyelmi gyakorlatnak tartom­­— persze csak orvosi, szakér­tői felügyelet mellett.. — Gandhi böjtjének esetében az emberek olyasvalamire gondolnak, hogy a Mahátma valami jóga-mód­szerrel mintegy önkívületbe ejti ma­gát és — amint az a legfejlettebb jó­gáknál az úgynevezett „samadi“-álla- Pesti Hírlap 1943 mire. 10, saerifa SJ OpsilMisla könyv! Világsiker! Ha meg akarja tudni, hogy milyen lesz a világ a háború után, olvassa el Benne Botti: „PILLANTS A JÖVŐBE“ c. könyvét. Ára: P 8.50. „A földerengő új nap olyan lesz, hogy a tudomány találja meg a helyét először. — Ezért fontos a nagy küzdelem közepette is tud­junk azokról a korszakalkotó talál­mányokról és a laboratóriumokban folyó kutatásokról, amik előkészí­tik az eljövendő jobb világok" Cserépfalvi kiadása kapható minden könyvkereskedésben, pózban lehetséges is — csökkenti szervezetének működését. Erre a „trükkre" azonban nincs is szüksége, másrészt ez nem is egyeztethető össze Gandhi lelkű idével. Nincs szüksége azért, mert a szervezet, amely hosz­­szabb ideig nem kap táplálékot, úgyis veszít tömegéből és ennek következ­tében, működése automatikusan, ma­gától csökken. Gandhi az erkölcsi­­ség és vallás rajongója, különben sem volna hajlandó valamilyen „bűvész­­trükkre". Nem beszélve arról, hogy a Gandhi körül levő hinduk ezt fel­tétlenül észrevennék, hiszen az ilyen „jóga-módszerhez" bizonyos — a mű­veit hinduk által legalább látásból feltétlenül ismert — testtartások szük­ségesek. .. Kicsit elgondolkozik, aztán ezt mondja: , — Ezek a modern, jellegzetesen „gyakorlatias" felfogású tamások azok, akik például Macim Scaevolá­­ról azt találják ki, hogy a római hős csak azért tudta tűzben tartani kar­ját, mert egy bizonyos gerincvelő­betegség következtében, az érzéketlen vogy...­Igen, hogyan is írja Ghandi a „Kard tana“ című tanulmányában?" Az eu­rópaiak egyre kevésbbé hisznek és látnak túl az anyagon és nyers fizikai erőn. Az erő pedig nem testi képes­ségekből ered A hetvenhárom éves, törékeny kül­sejű, kicsiny ember böjtjével igazolta mondását. Zigány Péter. * § SlgMBMS POLYDQR fi BiÉpesten most vent­égszereplő kilágui­rű HANS VON BENDA karnagyot kamarazenekaréval a $Jem&t&­Bulydoe is élvezheti. 1489

Next