Pesti Hírlap, 1943. április (65. évfolyam, 73-96. szám)

1943-04-01 / 73. szám

Berlin szerint Washingtonban megegyezés jött létre a Szovjetnek adandó engedmények ügyében Berlin, márc. 31. (TP) Eden ama ki­jelentése, hogy Washingtonban a pro­blémák több mint 95 százalékát sike­rült­­­ megoldani, nyilván oly módon értelmezendő — jelentette ki a Wil­helmstrasse szóvivője —■, hogy az USA és Anglia között megegyezés jött létre az orosz probléma tekintetében. A washingtoni tárgyalásokon kétségte­lenül a Szovjet területi követeléseinek megvitatása játszotta a főszerepet. Az a megállapítás tehát, hogy megegye­zés jött létre az USA és Anglia között, eszerint azt jelenti, hogy mindkét or­szág minden áron elismeri a Szovjet követeléseit és az Atlanti Chartáról, nemkülönben más hasonló természetű ígéretek teljesítéséről lemondva, tisz­teletben tartják a Szovjet territoriális követeléseit, így érthető Eden ama kijelentése is, hogy most már Mosz­kvába szeretne utazni, hogy Sztálin­nal tárgyaljon. Eden tehát magával viheti Sztálinnak Amerika hozzájáru­lását ahhoz a programaihoz, amely­nek hordereje tekintetében minden kétséget eloszlatott az oroszoknak a lengyel kérdésben tanúsított maga­tartása. „Sikorski máris megüzente az újabb háborút" — mondják a Wilhelmstrassen Berlin, márc. 31. (TP) Sikorski nyi­latkozata, amelyben kijelentette, hogy Lengyelország a háború végén az utolsó emberig harcolni fog önállósá­gának és sérthetetlenségének ellensé­geivel szemben, újabb bizonyság arra, hogy milyen állapotok uralkodnak a szövetségesek táborában —­ jelentette ki a Wilhelmstrasse szóvivője. — Ez annyit jelent, hogy a tengelyhatalmak veresége esetére máris megüzenték az újabb háborút. Most Németország rendben tartja a lengyel területeket, az ott élő lakosság viszont jól tudja, hogy a német védhartalom nélkül zűr­zavar lenne úrrá az országban Egyes angol partvidékeken előzetes figyelmeztetés nélkül megtilthatják az ottartózkodást London, márc. 31. (NST) Morrison angol belügyminiszter az alsóház ülé­sén bejelentette, hogy az angol part­vidéken a tiltott övezetek beosztását újjárendezték. Kijelentette, hogy eb­ben az évben már megszüntetik azt az 1940 nyara óta fennálló rendelke­zést, amelynek értelmében Anglia déli és keleti partvidékén tilos a tartóz­kodás. Ez alól csupán Wight szigete kivétel­es a Temze torkolatától délre terjedő partsáv. A többi partvidékre vonatkozóan úgy rendelkeztek, hogy a katonai hatóságok mindenkor elő­zetes figyelmeztetés nélkül megtilt­hatják az illető területen való tartóz­kodást. Hasonló rendelkezéseket ad­nak ki Wales és Skócia partvidékének egy részére vonatkozóan is. Roosevelt: Most nem utazom! Amsterdam, márc. 31. (Német TI) Fraser újzélandi miniszterelnök meg­hívta Rooseveltet és feleségét Az angol hírszolgálat jelentése szerint Roosevelt és felesége elutasították a meghívást. Roosevelt ezzel kapcsolat­ban csak ezt mondta magyarázatul: „Most nem utazom“. Brazília expedíció­ hadtestet küld a tengerentúlra Madrid, márc. 31. (Német TI) Rio de Janeiróból jelentik. A brazíliai kor­mány nyilvánosságra hozta döntését, amelynek értelmében katonai expedí­­ciós hadtestet­­küld a tengerentúlra. Az előkészületeken már dolgoznak. Az útnakindítás időpontját szigorúan titokban tartják. tőt hívtak meg arra az értekezletre, amelyen a háború utáni közélelme­zési helyzetet akarják megvitatni. Az értekezlet színhelyét még nem közöl­ték, annyi azonban bizonyos, hogy az Egyesült Államok területén fekszik és hogy az értekezlet április 27-én veszi kezdetét Beavatott forrásból származó értesülés szerint az értekez­let általános tájékoztató jellegű. A japán államtanács jóváhagyta a japán-orosz előzetes halászati egyezményt Tokió, már a 31. (Német TI) A Ja­pán és Szovjet-Oroszország között kö­tött halászati egyezmény aláírását a császári palotában a Tenno elnöklete alatt tanácskozott titkos államtanács szerdán jóváhagyta. Nemzetközi anyaggazdálkodási és élelmezési értekezlet lesz az Egyesült Államokban Washington, márc. 31. (NST) Roose­velt sajtóértekezleten közölte, hogy a közeljövőben Washingtonban értekez­letet tartanak az angolszász és szö­vetséges nemzetek hadiiparának ér­cekkel és fémekkel való ellátása tár­gyában. Más forrásból származó hír szerint Moszkva elfogadta az Egye­sült Államoknak azt az indítványát, hogy az angolszász és szövetséges nemzetek tartsanak értekezletet a há­ború utáni idők élelmezési kérdései tárgyában és hogy erre az értekez­letre a Szovjet­ Unió is küldje el kép­viselőit. Az Egyesült Államok külügymi­nisztériuma közölte, hogy 38 nemze­ népiesen m­gsorvadás, manapság sajnos más népbetegség, melynek következtében a foghús — legtöbbször genyis gyulladás kíséretében — lehúzódik, a fogak nyaka csupaszon marad s a fog hidegre, melegre, savanyúra, édesre érzékeny lesz és fáj. Rövidesen a fogak meglazulnak s idő­­előtt kihullanak Az első tüneteknél keresse fel fogorvosát és használja annak utasítása szerint a PYORRCA fpógysogpépet, mely nemcsak a baj gyó­gyításánál de megelőzésénél is kitűnően bevált Soiil a fogházt tar­tja a vérkeringést A svéd követ nem tér vissza Vichybe Stockholm, márc. 31. (NST) Einar Hennings vichy-i svéd követ, aki je­lenleg szabadságon Svédországban tartózkodik, nem tér vissza állomás­helyére. A „Stockholm Tidningen“ értesülése szerint a svéd kormány a jövőben csupán ügyvivővel képvisel­teti magát Vichyben. Marosi hadnagy megmentett egy bekerített századot a megsemmisítéstől A legválságosabb helyzetből szaba­dította ki egyik honvédszázadunkat a bolsevistákkal vívott harcok során Marosi Ferenc hadnagy. 1942 április 28-án elkeseredett har­cokat vívtak kötelékeink. Az ellenség hatalmas túlerővel támadott, támadá­sával a helységben védekező erőket teljesen körülzárta, sőt az egyes hon­véd századokat is elvágta egymástól. Marosi Ferenc hadnagy, zászlóaljse­gédtiszt a szinte kilátástalan helyzetet látva, átvette az egyik súlyosan sebe­sült szakaszparancsnok szakaszát s azt saját elhatározásából ellentáma­dásra vitte. E szakasz élén rendkívül nehéz és véres harcokat vívott és szí­vós küzdelemben, helyenként kézitu­sával visszafoglalta az ellenség által már elfoglalt hidat. Ezt mindaddig tartotta, amig az elvágott század a zászlóalj többi részeivel egyesült. Marosi hadnagy vitéz és talpraesett fegyvertényével nemcsak­­ vakmerő személyes bátorságáról és áldozat­­készségéről tett tanúságot, hanem megmentette a bekerített századot is a teljes megsemmisüléstől. Matmata,­­ a földalatti város írta Markos Béla A Mareth-vonalért folyó déltuniszi harcokkal kapcsolatban, mostanában többször szerepelt a hadijelentésekben egy különös vidéknek, a matmaták földjének neve. A matmaták földje agyagos domb­sor a sivatag szélén, Tunisz legkele­tibb fekvésű kikötőjétől, a dús olaj­faligetek sűrűjében megbúvó Gabestől mintegy ötven kilométerre dél felé. Néhány évvel ezelőtt egyik téli uta­zásomon kerültem el Afrika titokza­tos kapujába, Tuniszba. Megérkezésem után az egyik tuni­szi utazási irodában lekötelező szíves­séggel állították össze programmomat: két nap Tuniszban, a harmadikon ki­rándulás Carthago romjaihoz, azután huszonnégyórás vasúti utazás déli irányban a tozeuri híres oázisig, onnan autobusz-túra keleti irányban Gabes­­ba, majd északnak fordulva, a szent Kairouanon keresztül, újra vissza Tu­niszban. Bucsuzáskor csak egyre figyelmez­tettek: — Ha Gabesban lesznek, minden­esetre ránduljanak ki a matmaták­­hoz is! A matmaták. Ezt a furcsa csengésű szót ettől kezdve nem tudtam elfe­ledni. Ezt zakatolta fülembe a lomha kis sivatagi vasút, akár a birkafaggyú­­szagú étkezőkocsiban próbáltam enni valamit, akár a forró téglákkal sütött hálófülkémben igyekeztem dideregve elaludni — s ezt kopogta, aggasztóan rendetlen ütemben, Tozeurtől Gabesig, a Chott­el Dserid nagy sóstaván ü­ggyel-bajjal átgázoló autóbuszunk rozoga motorja.* Gabesből egy borongós délután vág­tunk neki kocsinkkal annak a siva­tagi, úttalan autóútnak, amely a mat­­matákhoz vitt. (Utazásom előző nap­jaiban már eléggé megtanultam, hogy a „sivatag“ itt nem végeláthatatlan síkság, hanem köves, száraz­ kórós, hepehupás terület, az „autóút“ pedig nem sima betonszalag, hanem néhány elvesző keréknyom, az egyenetlen ta­laj kövei és bozótjai között) Vezetőnk útközben elmesélt egyet­­mást a matmatákról: — Évszázadokkal ezelőtt valamelyik arab fejedelem kegyetlen adókkal sújtotta ezt a kis berber törzset A matmaták ősei nem bírták a kemény igát, hát inkább elmenekültek s asszo­nyaikkal, gyermekeikkel és állataik­kal bevették magukat a­ sivatagszéli agyagdombok terméketlen völgyeibe. Nehéz munkával pálmaligetet ültet­tek. Forrásnak ezen a vidéken nyoma sem volt, messze földről hordták hát csebrekben az öntözővizet s úgy győz­ték le a kegyetlen természetet. Ma itt terem a legjobb árpa s ők a gyarmat legjobb bennszülött földművesei. Egy völgyhajlatnál elszórt pálma­fák között gondosan megművelt föl­dek tűntek elénk. A városnak azon­ban csakugyan még akkor sem látjuk nyomát, amikor már megállt velünk az autó. Csak később vettük észre,­ hogy nem sokkal felettünk, a domb­oldalban, itt is, ott is szabályos távol­ságokban pálmafatörzsekből ácsolt kapuk nyílnak, a föld mélye felé. A „városból“ most semmit sem láttunk. Betessékeltek az egyik ilyen pince­lejáraton s akkor jöttünk rá, hogy egy matmata „házban“ vagyunk. Em­bermagasságban egy agyagfalba vájt széles sikátorban indultunk el, amely­ből néhány lépés után jobbra is, balra is egy-egy ajtó nyílt: egyik a mag­tárba, másik az istállóba. Nemsokára, a sikátor­­másik végén, világos négy­­szögletes udvarban találtuk magun­kat, önkéntelenül felnéztünk: mere­dek, nehéz agyagfalak keretéből a borongós ég tekintett le ránk. A szél­tében-hosszában mintegy hatméteres udvarnak két emelet magas agyagfalai voltak: két emelet mélységre kellett a domb tetejéről leásnia annak, aki ezt a hajlékot egykor megépítette. A központi fekvésű udvarból nyílt a két tágas lakószoba, meg a kamra és a konyha. Persze mind úgy, hogy ajtajuk és ablakuk az udvarra nézett, mennyezetük pedig két emelet vas­tagságban maga a domb volt. A mi matmatánk, emlékszem, any­jával és feleségével lakott. A két asz­­szony a konyhában lobogó tüz­ körül foglalatoskodott, a férfi pedig az egyik egyszerű, de tiszta szobában várt bennünket. Meg akarta mutatni a „múzeumát“: üres konzervdobozokat és konyakos üvegeket gyűjtött, azok­kal voltak teleaggatva a falak. Mikor újra kiléptünk a szabadba, a völgy túlsó lankáján fehérre meszelt, hosszúkás hantok sorát pillantottuk meg. Mohamedán temető volt. A mat­­matáknál más a divat, mint nálunk, ők a föld alatt húzódnak meg, amed­dig élnek s csak a halottak választa­nak olyan lakóhelyet, amely a föld felett is megmutatkozik. *A* Matmata városában ötezer ember éli egy nyüzsgő hangyaboly­ életét, mélyen a föld alatt s a környező há­rom faluban együtt körülbelül ugyan­annyi. Mostanában sokat gondolok ezekre az emberekre. Őseik jóvoltából böl­csen m­egbujhatnak a föld alatt s on­nan álmélkodhatnak a fejük felett átdübörgő öldöklő idegen életen. Az ő városuk a legnagyobb harcokban sem fog rombadőlni s nekik nem kell remegve menekülniük a legnagyobb légi bombázások idején sem. Matmata ma a legkorszerűbb város: önmaga, egészben úgy, ahogy van, a legtöké­letesebb óvóhely. De várjon mi lesz a temetővel? A bölcs ősök csontjait nem szórta-e máris széjjel a háború harsogó vihara?. " _ Szinyei Merse Jenő a babelsbergi UFA filmvárosban A miniszter megtekintette Berlinben Berlin, mára 31. Szinyei Merse Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter kedden a Berlin mellett fekvő babels­­bergi Ufa filmvárost tekintette meg. Útközben megszemlélte Berlin neve­zetességeit és a legutóbbi légi táma­dás által okozott károkat. Az Ufa filmvárosban a filmvállalat vezető­sége kalauzolta a magyar minisztert, aki a forgatás alatt levő filmek fel­vételeit is megtekintette. A közoktatásügyi miniszter a ber­lini magyar követség tagjainak, vala­mint a birodalmi nevelésügyi minisz­térium, a külügyi hivatal és a véd­erő hivatalos kiküldöttjeinek jelenlé­tében megkoszorúzta az Unter­ben a légi támadés által okozott károkat Lindenen levő hősi emlékművet Dél­ben Weizsaecker államtitkár, a bi­rodalmi külügyminiszter helyettese villásreggelit adót a magyar vendé­gek tiszteletére. Délután a kultuszminiszter a tech­nikai főiskolán tett látogatást majd a berlini operaházban Wagner Tann­häuser operáját hallgatta meg. Az előadásra Rust birodalmi miniszter, Zschiitsch nevelésügyi államtitkár, Sztójay Döme berlini magyar követ és a követség tagjai is elkísérték a magyar vendégeket. Rust miniszter szűkkörű vacsorá­jával ért véget a miniszter berlini látogatásának második napja. „ Tomcsányi Kálmán államtitkár berekesztette a közigazgatási tanfolyamot „Népünk kiegyensúlyozottságának és magyarságához való ragaszkodásának erősítése egyik legnagyobb feladatunk" A X. közigazgatási továbbképző tanfolyam, amely öt hét óta tart, szer­dán ünnepi záróüléssel véget ért. A záróülés első előadója dr. Pataky Er­nő miniszteri osztálytanácsos volt, aki a földművelésügyi igazgatás legújabb fejlődéséről tartott előadást. Bárányos Károly államtitkár az agrárértékesí­­tésről beszélt. Történelmi fejtegetése után hangsúlyozta, hogy ma is leg­fontosabb érdekünk állatállományunk színvonalának fenntartása, mert az európai állattartó országokat ért ál­latveszteségek pótlása terén a magyar tenyésztésre nagy szerep vár. Elő­adása végén az államtitkár azt fej­tegette, hogy a termelést fokozni kell. Ez az egyetlen út, — mondta — ame­lyen járhatunk. A fejlődés csakis szakmai vonalon érhető el, az utak javításával, a szállítás és értékesítés megszervezésével, a mezőgazdasági hitelkérdés rendezésével és a szakis­meretek terjesztésével. " Dr. Tomcsányi Kálmán államtitkár mondott ezután záróbeszédet. Két nagyjelentőségű szempontra hívta fel a figyelmet, amelyek érvényesülése szorosan összefügg a közigazgatással, az állambiztonságra és a nemzetvéde­lemre. — A földet művelő magyar népünk kiegyensúlyozott lelki hangulatának és magyarságához való töretlen ra­gaszkodásának ápolása és erősítése — mondta — egyike a legnagyobb fel­adatoknak. Annál inkább, mert a nemzeti sajátságainkat és hagyomá­nyainkat megőrző népünknek ez a jellegzetesen sajátos magyar lelkisé­ge, amelynek egyaránt lényege a nyu­godt, bölcs megfontolás és a legmes­­­ szebbmenő áldozatrakész hazafias fel­buzdulás, egyik legnagyobb értékünk. Ha ezt eredeti valójában, minden ide­gen káros befolyástól és­­felső meg­rendüléstől meg tudjuk óvni, ezzel hazánk jobb jövőjét is biztosíthatjuk. E­zt a nagy feladatot csak akkor tud- A tisztviselő ne politizáljon — Bornemisza Géza iparügyi miniszter szerdán átvette a minisztérium veze­tését. Ebből az alkalomból a tisztvise­lői kar élén Kádas Károly államtitkár üdvözölte a minisztert és emlékezetbe idézte azokat az intézkedéseket, ame­lyeket a szociális fejlődés érdekében első minisztersége idején tett. Bornemisza Géza iparügyi miniszter meleg szavakkal köszönte meg az üd­vözlést: — Visszajöttem ide közétek — mon­dotta többek között. — Meggyőződé­sem, hogy ismét meg fogjuk találni a harmonikus együttműködés útját. A háború szükségletei a magyar iparral szemben olyan követelményeket tá­masztottak, amelyeknek megfelelni csak az ipar és a hatóságok céltudatos együttműködésével lehet. De egy te­kintettel már távolabb kell nézni. A háború utáni súlyos problémák meg­oldása csak akkor lesz lehetséges, ha a korszerű mezőgazdaság mellett euró­pai színvonalú magyar ipar áll majd itt. Ebbe az iparba bele kell értenünk a gyáripart, amely az utóbbi időben fantasztikus eredményeket produkált, a magyar kézműves iparosságot, amelyhez a meleg szeretet szálai fűz­tek­ és bele kell értenünk a magyar munkásságot is, amely tisztességes hazafias magatartásával most fizet vissza a szociális alkotásokért, ked­vezményekért. A magyar ipar a nem­zet nagy kincse. Ha ezt a kincset nem óvjuk meg az elsorvadástól, a háború­ után nem leszünk abban a helyzetben, hogy ismét produkáljuk az előző há­ború utáni iparfejlesztést. Nekünk a magyar ipart mindenképpen meg kell védenünk, ez nemzeti, hazafias köte­lességünk. — A rendkívüli viszonyok rend­kívüli hatalmat adtak a minisztériu­ mondta Bornemisza miniszter mek s a tisztviselők kezébe. E hata­lommal élni ma nagy lelkiismereti kérdés. A jó tisztviselő tisztában van azzal, hogy a hatalommal élni kell, de visszaélni nem szabad. Miként a múltban, ma is lelkiismeretes, igaz­ságos, világos és gyors, azonkívül előzékeny ügyintézést kérek. A tiszt­viselő ne politizáljon s ne törje fejét, hogy embertársai gondját, baját még súlyosabbá tegye, hanem igyekezzék mindenkin, amennyire csak lehet, segíteni s az ügyek igazságos, gyors és előzékeny elintézésével a nemzet egyetemének érdekét is szolgálni. A m­iiniszter végül hangsúlyozta, hogy együttes munkájukkal nagy szolgálatokat tehetnek a nemzetnek. Ha lehet — mondta — alkossunk nagyot, ha pedig erre nincs mód, a kis dolgokat intézzük el olyan lelki­­ismeretesen és szeretettel, hogy hasz­nára legyünk a magyar iparnak és az egész magyar gazdasági életnek. Zsindely miniszter átvette hivatalát Zsindely Ferenc, az új kereskede­lemügyi miniszter is átvette hivatalát. A minisztérium tisztviselői kara ne­­vében Algyay Pál államtitkár mondott üdvözlőbeszédet, hangsúlyozva, hogy a haza ma minden hű fiától odaadó kötelességteljesítést és tetteket vár. Zsindely Ferenc miniszter válaszában hangsúlyozta, hogy a háborúban je­lentős­ csapatnak tekinti a kereskede­lem és közlekedés ügyeit vezető tiszt­viselőket. Megvan benne az odaadás a szolgálathoz és reméli, hogy a közös munkának meg lesz a gyümölcse. Olyan helyről jött, ahol az általános állami célok szolgálatát végezhette s bízik benne, hogy a kiváló tisztviselő­kar támogatásával munkája nem lesz hiábavaló. Kállay miniszterelnök a minisztertanácsban üdvözölte az új minisztereket A MTI jelenti: A kormány tagjai kedden délután 5 órakor Kállay Mik­lós miniszterelnök elnöklésével mi­nisztertanácsra ültek össze. A minisztertanács kezdetén Kállay Miklós miniszterelnök meleg szavak­kal emlékezett meg a kormányból ki­vált Varga József miniszterről és ro­konszenvesen méltatta az ő kiváló munkásságát. Majd szívélyes szavak­kal üdvözölte a minisztertanácson mi­niszteri minőségükben először megje­lent Bornemisza Géza iparügyi és Zsindely Ferenc kereskedelem-és köz­lekedésügyi minisztert. Mind a két miniszter őszinte köszönetet mondott a miniszterelnök szavaiért. A minisztertanács a továbbiakban folyó kormányzati ügyekkel­­foglalko­zott és az esti órákban ért véget. Ön se maradjon ki a játékból. Egy fillér kW13 Kossuth a'1T' Lajos­ utca 4 O'3 (Városháza u. sarok.) __________ Tel: 189—280 1 Pesti Hírlap 1943 április 1, eszu­­d­juk sikeresen megoldani, ha népünk­kel minden vonalon behatóan foglal­kozunk. — A közigazgatás legelső feladata a törvényes rendelkezések lelkiisme­retes és pontos végrehajtása. Szükség esetén teljes szigort is alkalmazni kell a rendelkezések érvényesítésé­nek biztosítása érdekében, de mindig következetesen és okszerűen kell el­járni. A jó közigazgatási tisztviselő azonban akkor tölti be igazán hivatá­sát, ha bekapcsolódik népünk lelkisé­gébe és szeretettel foglalkozik ma­gyarjaink ügyes-bajos dolgával. Bele kell vinni a régi idők jól bevált ma­gyar patriarchalizmusát is a közigaz-­­ gatásba, mert ezután alakulhat ki a lelki egység a magyar tisztviselői kar és a magyar nép — a társadalom két nagy pillére — között és így építhető ki az állambiztonság és a nemzetvé­delem sziklaszilárd bástyája is, ame­­lyen minden káros behatás megtörik. Az államtitkár hangsúlyozta még, hogy a jogszabályoknak meg kell fe­lelniük a magasabb értelemben vett jog eszméjének és a rendelkezések­nek végrehajthatóknak kell lenniök. Végül azt a meggyőződését fejezte ki, hogy a tisztviselőtársadalom nemcsak tudással és szorgalommal, hanem ma­gyar lélekkel látja el nehéz feladatát és hazafias elszántsággal áll őrt a belső arcvonal kimagasló pontján. A X. közigazgatási tanfolyam bere­kesztése után a záróünnepség részt­vevői megkoszorúzták a hősök emlék­kövét.

Next