Pesti Hírlap, 1943. május (65. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-11 / 105. szám

„Nem szavakra és beszédekre van szükség, össze kell fognunk.. .A Kormányzó Úr képviseletében Nagy Vilmos honvédelmi miniszter leleplezte a szegedi huszárok emlékművét Szeged, máj. 10. (A Pesti Hírlap ki-Kormányzó Úr történelmi szerepét a jelentőségét méltatja. — Nagybányai Horthy Miklóst — mondja, s percekig nem tudja szavait folytatni a dörgő éljenzésről, — az isteni gondviselés adta nekünk, hogy legnehezebb időben megmentse s jobb jövő felé vezesse országunkat! Vitéz Balogi törzsőrmester beszél még az ezred részéről s megfogadja, hogyha újra hívná a Kormányzó Úr a szegedi hármas huszárokat, újra csatasorba állanának. A város nevében Tóth Béla polgár­mesterhelyettes veszi át a szobrot, s közben zúgva-bongva megszólal Sze­ged város hősi harangja, s a magas­ban repülőgépek dübörögnek, küüldött munkatársától.) Ünnepre vir­radt Szeged, bensőséges, szép ünnep­re. S mintha a természet is ünne­pelne, hajnalra eloszlottak a felhők, ragyogón, tisztán ömlik az égből a fény. Már kora hajnalban fent van a vá­ros. Az utcán ünneplőbe öltözött fér­fiak, asszonyok, gyerekek. Mindenki­nek arcán ott ragyog az öröm s a büszkeség. Szeged a magyar Feltáma­dás szimbóluma, innen indult el az összeomlás után a nemzeti gondolat, az új magyar élet­­ most azokat ün­nepli. Szeged, akik ennek a szebb, boldogabb életnek harcosai voltak, katonáit, a volt magyar királyi 3. hon­véd huszárezred és a 3. népfelkelő huszárosztály élő és hősi halált halt tagjait. A dicső múltú ezred és osz­tály és a viágháborúban elesett hős bajtársaik emlékezetére felállított em­lékművet leplezik le most. A legendás szegedi „vörös ördögök“ Sok szív dobban meg, ahogy a sze­gedi hármas huszárok nevét hallják, hiszen a világháború négy esztendeje alatt valóságos legendák éltek a hős szegedi vörös ördögökről. A szegedi huszárok az első harcokban átestek a tűzkeresztségen és harcoltak a há­ború utolsó napjáig. Már 1914 augusztusában Galiciában vannak és augusztus 24-én Kamionká­nál véres rohammal támadnak az el­lenségtől megszállott falura, csak úgy, huszárosan, karddal kezükben, míg a falu minden házából öldöklő, gyil­kos golyók zápora hull rájuk. Mit bánja ezt a magyar huszár, s különö­sen ha még szegedi is? Az a fontos, hogy a falut elfoglalják. El is fogat­ták! S gyors egymásutánban következ­nek az ezred dicső harcainak esemé­nyei, Ravaruszka, Lublo, majd újra egy véres, elszánt roham, karddal, ásóval, s a roham eredményekép le­hetővé válik a limanovai csata! S az­tán Przemysl híres harcai, huszár­rohamai, majd Turynka, Grydiki, Mukoszyn, aztán Derewek bevétele, Jezierzy elfoglalása és a véres és ne­héz galíciai harcok! Innen, északról, a román frontra kerülnek a szegediek, az Aranyos Besztercénél hónapokon át verik visz­­sza az ellenség támadásait, s a diadal­mas előretörés után eljutnak a Mol­dova völgyéig. Új fejezet az ezred történetében, s a diadalok új sorát jelenti, amikor 1918-ban az olasz harctérre vezénylik őket. Itt a Piave vonalánál védik hő­siesen állásaikat, míg az ország belső összeomlása be nem következik. Ahogy a világháború nehéz küzdel­meiben, úgy a nemzeti szellem ébre­désének diadalmas harcában is jelen­tős szerepet játszanak a szegedi hu­szárok, s részesei a nemzeti hadsereg örök dicsőségének. Az emlékmű leleplezése Gyorsan peregnek a képek... Az ünneplők tengere szorong a té­ren, a házakról hatalmas zászlók csüggnek, minden csupa szín, csupa virág. A tribünökön roskadásig a meg­hívottak, míg a tér körüli utcákon egyre árad Szeged s a környék népe. Eljött mindenki, hiszen ez az ünnep mindenkié! Az előkelőségek csoportja igazán szinpompás kép. Díszmagyarban, atil­lában, feketében látom a város, a megye vezetőit, társadalmi kiválósá­gait, közöttük Glattfelder Gyula ér­sek-püspököt, Haász István tábori püspököt, Tukats Sándor szegedi fő­ispánt, Tóth Béla polgármesterhelyet­­test, vitéz Gyimessy Frigyes altábor­nagyot, a szegedi hadtestparancsnokot, vitéz Vattay Antal vezérőrnagyot, lo­vassági felügyelőt, Erich Kampf né­met konzult, itt vannak a környező városok főipánjai, alispánjai, a sze­gedi egyetem tanári kara, élén Frö­lich Pál Rector Magnificusszal, a hár­mas huszárok tisztikara és aztán kö­rül az ünneplő tömeg hullámzó, ör­vénylő sokasága. Tizenegy óra. Dísz­jel harsan, érke­zik az ünnepély legfőbb vendége, vi­téz nagybaczoni Nagy Vilmos honvé­delmi miniszter, aki a Kormányzó Urat képviseli az emlékmű leleplezé­sén. Egy régi ezredtrombitás „Vi­gyázz!“-t fuj, Lenz Albin nyugállomá­nyú altábornagy, a hármas huszárok nevében engedélyt kér a leleplezésre, majd az imajel felharsanása közben lassan, ünnepélyesen lehull a lepel az emlékműről. Gyönyörű a szobor! Hatalmas márványtalapzaton lovas­huszár áll, kivont karddal, bátran előre néz s a napfény vakítva törik meg a remek alakon. Az ünnepi beszédek következnek, először az ezred nevében Liptay György ezredes lép az emelvényre, s lelkes szavakkal mondja el a szegedi huszárok híres harcait, s minden szív vele dobban, amikor azt kiáltja, hogy a huszár mindig kész meghalni a ha­záért! Lázár Dezső népfelkelő huszár­ézados a következő szónok, aki a „Én is ott voltam Kamionkánál" Most kedves és megható jelenet ját­szódik le. Míg a katonai alakulatok a díszfelvonuláshoz sorakoznak, Nagy Vilmos honvédelmi miniszter kezet fog a szegedi hármas huszárok öreg katonáival. Hosszú sorban állanak a veteránok s a miniszter egymásután lép oda hozzájuk. Mindenkihez van néhány kedves, közvetlen, meleg szilva. Nagybajuszu öreg magyar áll a sor­ban, mellén hosszú sorban a kitün­tetései. Mikor eléje lép a miniszter, kemény vigyázzban, bátran, hangosan mondja meg a nevét. Nagy Vilmos szeretettel mosolyog rá: — Mondja csak, hány fia van ma­gának? Az öreg leszegi fejét: — Nincsen egy sem... csak négy lányom... A miniszter mosolyogva csóválja fejét: — Pedig ilyen derék huszárnak inkább fiúk kellenének. Az öreg huszár felvágja fejét s hangja egyszerre tele lesz büszke­séggel: — De van fiúunokám, kilenc. Nagy Vilmos nevetve rázza meg az öreg kezét: — Akkor nincs semmi baj. Egy másik veterántól azt kérdi, hol sebesült meg? S az csendes han­gon feleli: Kamionkánál, ott kapta homlokára a sebet, amelyet még ma is visel. Nagy Vilmos ránéz s úgy mondja: — Én is ott voltam Kamionkánál. Véget ér a sor, még bemutatják a miniszternek a szobor művészeit, Golcs Istvánt, aki a lovasszobrot ké­szítette,­­Turáni Kovács Imrét, a ta­lapzatba illesztett relief mesterét s Hep Béla szobrászt, aki a vésési munkát végezte művészien. A kétméteres márványtalpazat már nem is látszik a sok koszorútól s valamennyi között legszebb a Kor­mányzó Úr hatalmas babérkoszorú­ja, védelem irányítását, most azonban mint öreg katona szólok hozzátok. Lá­tom közöttetek a múlt képviselőit és fiatal honvédségünk reprezentánsait. Ebben azt látom, hogy a magyar nem­zet, amely oly sok nehéz időt ért már át és amelynek háta mögött ott van az elmúlt világháború, amely még ma is sokat szenved és áldoz a közös ügyért, érzi azt, hogy a hazával szem­ben kötelezettségei vannak. Érzi azt, hogy az a kötelék, amely bennünket összeköt, a vérségkötelék és a magyar szív nem tud elszakadni egymástól, mert össze kell forrnunk a haza szol­gálatában és szeretetében. — Még sok feladat megoldása vár reánk. Hazánkat megcsonkították, ke­ményen kellett fizetnünk azokért a bűnökért, amelyeket a múltban éppen a hazafiság terén, hazánk szolgálata terén elkövettünk. Nem szavakra és beszédre van szükség, össze kell fog­nunk és ha szükséges, fel kell áldoz­nunk azt, ami a legszentebb és legdrá­gább, a magyar vért. Hozzunk meg minden áldozatot, mert ezekből az ál­dozatokból a dicsőség mellett a ma­gyar jövő virágai fakadnak. — Ürítem poharamat arra az egy­ségre, amelyre a magyar nemzetnek ma szüksége van, hogy azt, amiért küzd, el is érje. Forrasszon össze ben­nünket ez az egység és vezessen el bennünket a magyar feltámadáshoz. Szűnni nem akaró éljenzés és taps fogadta a honvédelmi miniszter sza­vait. Azután száz és száz ember fo­gott kezet a szebb jövő munkálására. Arra a szebb jövőre, amelynek biztos záloga ez a szegedi, nagyjelentőségű ünnepség! Dr. Pados Pál. A honvédelmi miniszter beszéde Az ünnepség után közebédre gyűl­nek össze a meghívottak a Tisza­­szálló hatalmas termeiben s itt ven­­csellői Virányi Ferenc altábornagy, a hármas huszárok egykori pa­rancsnoka mond köszöntőt a Kor­mányzó Urra s emlékezik meg a hő­si halált halt Kormányzóhelyette­sünkről, majd Tóth Béla polgármes­terhelyettes beszél s utána nagyba­coni Nagy Vilmos honvédelmi mi­niszter áll fel­szólásra. — Kedves Barátaim! — így kezdi —, engedjék meg, hogy a­ mai ünnep­napon most már nem mint a Kor­mányzó Úr képviselője, hanem mint egyszerű honvéd szóljak hozzátok. (Hosszantartó lelkes éljenzés, taps.) — A Főméltóságu Kormányzó Ur, mint miniszterre, reám bízta a hon­ Franco: „A spanyol politikának alapja három fogalom: Isten, haza, igazság" Malaga, máj. 10. (Német TI) Franco tábornok, spanyol államfő Sevillából kíséretével együtt Malagában járt, ahonnan folytatta útját Almeriába, ahol a város képviselői előtt beszédet mondott.­­ — Az a lelkesedés — mondotta többi között Franco tábornok —, amelyet Spanyolország déli részeiben tett uta­­zásomon munkásaink és ifjúságunk körében mindenütt tapasztaltam, bi­zonyság rá, milyen szoros a kapcsolat a nemzet és az államfő között. Ez a lelkesedés válasz azoknak a gyűlöle­tére, akik a templomokat lerombol­ták, a házakat kirabolták, a műkincse­ket ellopták és akik a kommunista sajtóból és a szabadkőműves páho­lyokból sárral dobálják meg Spanyol­­országot A spanyol politika alapja három fogalom:­­ Isten, haza, igazság. Külpolitikailag Spanyolország azt a helyet követeli magának, amely őt történelme, az emberiségnek tett szol­gálatai és jelentősége alapján megil­leti. A nemzeti mozgalomnak ez a kül­politikája nem változott. A szovjet barbárság, Európa­ ellensége arra vár, hogy kiéhezett vadállatként rávesse magát az európai műveltségre és min­dent megsemmisítsen, ami Spanyol­­országnak kedves és értékes. Spanyol­­ország összeforrva és megerősödve áll készen a népek viszálya közepette és kész elviselni minden megpróbálta­tást, amelyet a sors Spanyolországra fog róni. Franco beszéde során a NST mad­ridi közlése szerint még a követke­zőket mondotta: „Ebben a pillanatban, amikor a vi­lág vértengerben látszik alámerülni, egyesítjük szavunkat a pápáéval, hogy együttesen a népek belátásához fellebbezzünk. Három és fél év óta áll háborúban a világ. Ennyi idő után a békére kell gondolni, ki kell küszö­bölni a gyűlöletet és közelebb kell hozni egymáshoz a népeket. Biztosan ki lehet még erőszakolni nagy erős áldozatok árán győzelmeket, előbb vagy utóbb azonban, északon vagy délen, keleten vagy nyugaton, ha va­lami kiszámíthatatlan esemény közbe nem jön, újra helyreáll az egyensúly és akkor majd meg kell tenni azt, amit ma még elutasítanak. Ha azon­ban a népek erkölcsi kötelékei meg­lazulnak és elszakadnak, ha a kétség­­beesett tömeg azok ellen fordul, akik ma a tragédiát követelik, akkor egy­szer úgyis minden azzal végződik, hogy valamennyien a békének, az igazságosságnak és a világ igazságos felosztásának nyelvét beszélik majd.“ Franco tábornok almeirai tartózko­dása után kíséretével elutazott Gra­nadába. — A Caudillo, haderőnk legfőbb parancsnoka és a falange legfelsőbb vezetője hivatott egyedül dönteni, ő vezeti az állam hajóját és vele együtt pusztulunk vagy megmenekülünk. Fe­gyelmet tartunk a harcban és a ha­lálban. Ha parancsot kapunk az in­dulásra, akkor a minket jellemző ha­lálmegvetéssel fogunk harcolni Ha azt mondják nekünk, maradjunk nyugton, akkor várakozó álláspontra helyezkedünk abban a meggyőződés­ben, hogy­ Franco minden parancsa a legjobbat jelenti­ Spanyolország szá­mára. A spanyol Falange rendület­lenül kitart Franco mellett Madrid, máj. 10. (Német TI) Carlos Ruiz, a falange körzet vezetője, mad­ridi polgári kormányzó. 8000 falan­­gista előtt ismertette a nemzeti szin­­dikalista forradalom szellemi célkitű­zését. Kiemelte Carlos Ruiz a hadse­reg és a falange szoros kapcsolatát, majd a következő szavakkal fogadott hűséget Franco tábornoknak: Hász püspök meglátogatta a sebesült honvédeket Hász István tábori püspök Szege­den hivatali szemlét tartott a hadtest tábori lelkészi hivatalában, majd meglátogatta a szegedi hadikórházak­ban a sebesült honvédeket. A tábori püspök a Fogadalmi-templomban szentmisét mutatott be. Berlin Franco beszédéről Berlin, máj. 10. (TP) Franco Alme­­riában tartott beszédét illető kérdésre válaszolva a Wilhelmstrasse illetékes szóvivője kijelentette, hogy Jordana spanyol külügyminiszter egykori nyi­latkozata nem talált kedvező talajra. A közben lejátszódott események a békeközvetítést a jelen pillanatban még kilátástalanabbnak tüntetik fel, mint akkor Az a tény, hogy Eden és Elmer Davies a katyni tömeggyilkos­ság kérdésében fedezték a Szovjetet és hogy az angol és amerikai politika továbbra is igyekszik kiszolgáltatni Európát a bolsevizmusnak, a háború továbbfolytatását magától értetődővé teszi a tengelyhatalmak számára. Rendelet a tűzifa és a szén kereskedői forgalmának szabályozásáról A MTI jelenti: A kereskedelmi mi­­niszter a honvédelmi miniszterrel egyetértve a következőket rendeli-Tüzelőanyagot kizárólag fogyasztók részére árusító kiskereskedők (pincé­­sek, vegyeskereskedők stb.), valamint az úgynevezett telepes kereskedők, akik nagykereskedővé kijelölve nin­csenek, kizárólag üzletükből (telepük­ről) árusíthatnak. Üzletükbe (telepük­re) való beszállítás nélkül tüzelőanya­got továbbadniuk nem szabad. A törvényhatóság első tisztviselő­je indokolt esetben megállapíthatja azt a mennyiséget, amelyet azok a kiskereskedők (pincések, vegyeske­reskedők stb.), akiknek telepe nincs és kizárólag fogyasztók részére áru­sítanak, valamint azok a kereskedők, akik nemcsak fogyasztók, hanem vi­szonteladók részére is árusítanak (telepes kereskedők és nagykereske­dők), tűzifából, valamint háztartási (30 mm-nál nagyobb szemnagyságú, általában darabos, koca és dió I. el­nevezésű) szénből, brikettből és kokszbrikettből egy fogyasztó részé­re együttesen kiszolgáltathatnak. Azok a tüzelőanyagkereskedők, akik mind továbbárusítók, mind közvetle­nül fogyasztók részére árusítanak tü­zelőanyagot, az egész fűtési évadban, vagy annak bizonyos időszakában a részükre hetenként érkező tűzifának és a háztartási szénnek, brikettnek és kokszbrikettnek bizonyos százalékát kötelesek olyan kiskereskedőknek (pincés, udvaros, vegyeskereskedő) stb. továbbadni, akik azt kizárólag a fo­gyasztók részére árusítják. A kereskedők vagy azok csoportjai arra is kötelezhetők, hogy a részükre érkező tüzelőanyag mennyiségét és annak mikénti felhasználását időkö­zönként bejelentsék. A telepes kiskereskedők minden tekintetben ugyanazon elbírálás alá esnek, mint a telepes nagykereskedők. A közellátás zavartalanságának biz­tosítása érdekében elrendelhető, hogy a kereskedők a részükre érkező tűzi­fának, külfödi szénnek, brikettnek és kokszbrikettnek meghatározott há­nyadát tartalékolják. Az ily módon tartalékolt tüzelőanyagot csak a tör­vényhatóság első tisztviselőjének en­gedélyével és csak az általa megjelölt kereskedőknek vagy szabad kiszolgáltatni, fogyasztóknak fedező vonal mögé jutottak. Maga Kovács honvéd csak akkor húzódott Bizonyos területen (körzetben) tét­t vissza, amikor bajtársait már bizton­­lephellyel nem bíró kereskedők csak­­ Ságban látta, meghatározott kereskedőtől vásárol­hatnak tűzifát, szenet, brikettet és kokszbrikettet.________ Kovács Béla honvéd kézigránáttal tartóztatott fel egy bolsevista rohamot Kiemelkedő hősiességével és elszánt áldozatkészségével érdemelte ki elöl­­járói és bajtársai elismerését Kovács Béla honvéd, egyik gyalogkötelékünk golyószórós csatára. 1942 december 13-án önként jelent­kezett abban a vállalkozásban való részvételre, amelyet egy válogatott honvéd rohamcsoport hajtott végre a bolsevisták erődrendszere ellen azzal a céllal, hogy felderítsen, valamint rombolásokat hajtson végre. A fel­adat befejeztével a csoport megkezdte visszavonulását. Ez azonban a leghe­vesebb ellenséges aknavető- és gya­logsági tűzben ment végbe. Fokozta a visszavonulás nehézségét, hogy köz­ben a bolsevisták felocsúdva a meg­lepetés okozta riadalomból, tartalé­kaikkal ellentámadásba mentek át. Kovács honvéd ekkor azt a paran­csot kapta, hogy fedezze a vállalkozó csoport visszavonulását. Ennek a pa­rancsnak eleget is tett, de lőszere el­­fogytával nem használhatta többé fegyverét. Ekkor, hogy csoportjától minél messzebb tartóztassa fel az el­lentámadó bolsevistákat, előrerohant az előnyomuló ellenség felé s alkal­mas helyet keresve, kézigarnátjaival igyekezett feltartani a vörösöket. Egy­magában küzdve sikerült is megtor­­pantania jól irányzott kézigránátjaival a támadást mindaddig, amíg a golyó­szórója számára kért lőszerpótlás megérkezett. Ennek megtörténte után ismét golyószórója tüzével fedezhette a honvéd csoport visszavonulását. Ez a hősies magatartás tette lehe­tővé, hogy a csoport feladata befe­jeztével nagyobb veszteség nélkül tu­dott elszakadni az ellenségtől s a vál­lalkozást támogató többi részek is a Pesti Hírlap 1943 május 11, kedd 3 Tasnádi Nagy András megnyitotta a bécsi magyar képkiállítást Bécs, máj. 10. (MTI) Tasnádi Nagy András, a képviselőház elnöke, mint a Magyar-Német Társaság és az Or­szágos Irodalmi és Művészeti Tanács elnöke Bécsbe érkezett, hogy meg­nyissa a magyar festőművészek bécsi képkiállítását. A pályaudvaron fo­gadására megjelent Sztójay Döme, berlini magyar követ, német részről pedig Glaise Horstenau ny. minisz­ter, vezérőrnagy, a Német-Magyar Társaság elnöke és herceg Rohan Károly, a bécsi tagozat elnöke. A távollevő Schirach birodalmi helytartó képviseletében Schaltzer helyettes körzetvezető vacsorát adott Tasnádi Nagy András tiszteletére. A helyettes körzetvezető meleghangú pohárköszöntőben juttatta kifejezés­re a magyar és német nép barátsá­gát. Tasnádi Nagy András válaszá­ban hangsúlyozta, hogy a kiállítás is a két ország barátságának jele és bizonyítéka, hogy a két nép szellemi téren is együtt­működik. A Belvederi-palota termeiben nyílt meg a „Jelenkori magyar festészet“ című kiállítás. Ebből az alkalomból Bécs legelőkelőbb közönsége gyűlt össze, többek között a helyettes kör­zetvezető, a tábornagyi kar vala­mennyi tag­ja. Tasnádi Nagy András megnyitó beszédében hangsúyozta, hogy a ki­állítás nemcsak az évszázados barát­ság virágzó hajtása, de arról is tanú­ságot tesz, hogy a kulturális egyez­ményünk nem csupán üres szó ma­rad. A termékeny kulturális csere — mondta — évről évre élénkebb lesz S azt bizonyítja, hogy a tudomány, az irodalom, a művészet olyan eszköz, amely a két nép lelkületét leginkább harmóniába hozza. A kiállítás a mű­vészet csendes szavával fordul német barátaink felé, Berlinben, Drezdá­ban, Boroszlóban és Bécsben. Szob­rászművészeink alkotásainak kiállí­tását későbbi időpontra kellett ha­lasztani. Glaise­ Horstenau altábornagy jó jelnek mondta, hogy Németország és Magyarország közös harcainak idején meg lehetett rendezni a kiállítást, amely jelképe a magyar-német baj­­társiasságnak és közösségnek. A kö­zönség kegyeletes érzései között em­lékezett meg a szovjet fronton el­esett magyar és német hősökről, majd hangsúlyozta, hogy a németek és a magyarok rendíthetetlenül hisznek a győzelemben. A magyar­német kulturális együttműködés fon­tos állomásának nevezhető a kiállí­tás. Herceg Rohan Károly villásregge­lit adott, amelyen a párt, az állam és a hadsereg Bécsben működő leg­magasabb rangú képviselői vettek részt. A herceg meleghangú pohár­köszöntőt mondott, majd Tasnádi Nagy András válaszában rámutatott arra, hogy az új Európáért folyó küzdelem szorosabb együttműködés­re késztetett minket és arra a közös elhatározásra juttatott, hogy a vég­leges győzelemig minden áldozatot vállaljunk magunkra. Sztójay Döme fogadást adott, ame­lyen Bécs vezető tényezői vettek részt. Lovag Ybl Ervin miniszteri osztályfőnök, a kiállítás rendezője előadást tartott a Collegium Hunga­­ricumban a magyar festőművészet­ről. Tasnádi Nagy András kedden utazik haza Bécsből. Pataky államtitkár: „A magyarság békében akar élni a Dunavölgye népeivel“ Az országos Zrínyi Ilona emlékün­nepség keretében a kassai társadalmi egyesületek munkaközössége a Nem­zeti Színházban ünnepélyt rendezett. , Az ünnepi beszédet Pataky Tibor mi­niszterelnökségi államtitkár mondta: — Rendíthetetlen meggyőződésem — mondta többek között —, hogy a meg­próbáltatások napjai el fognak fölött­­­tünk múlni, mert erősek a fundamen­tumaink, mert testvérek vagyunk és leszünk. A magyar nemzet és állami­ság természetes alapjait Isten keze al­kotta, a magyar haza földjét tartósan szétdarabolni nem lehet. A fundamen­tum erőssége azonban a lelki ténye­zőkön kívül az ország lakosságának m­agatartásán is múlik. Ismertette az államtitkár Zrínyi Ilo­­na­ hősi életét. „Én nem ellenségeske­dem senkivel, de a bántóknak ellen­állok“ ez a mondása — folytatta az államtitkár — tömör foglalata a ma­gyarság ezeréves magatartásának a Duna völgyében. Klasszikusan fejezi ki, hogy a magyarság soha nem tört mások pozíciója, területe után, csak azt akarta megvédeni, ami az övé. So­ha nem akart leigázni senkit, nem uralkodni, hanem békében akar élni a Duna völgyében élő népekkel együtt. Rákóczi Ferenc maga köré tudta gyűj­teni hazájának minden hű fiát, ma­gyart és nem magyart. Egyéniségében, testet öltöttek azok a tulajdonságok, amelyek nélkül a Kárpátok medencéj­­ében a magyar küldetést maradékta­­lanul betölteni nem lehet: a mélysé­ges hit, szeretet és türelem. Meg kell­­mutatni, hogy fenntartjuk a Zrínyiért! jelszavát: Ne bántsd a magyart! Mii csüggedjünk, bízzunk a magunk ere­­­jében.

Next