Pesti Hírlap, 1943. május (65. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-08 / 103. szám

nem lehet kihallgatni. Az öreg­asszony egyébként er­ősen nagyot­hall, úgyhogy nem is várható tőle olyan felvilágosítás, amely a nyomozást előmozdítaná. Mikor a gyermekek hazajöttek, apjukat sem találták a lakásban. Kimen­tek, hogy megkeressék, így tra­gikus véletlenségből ők fedezték fel a gyilkosságot. A holttest a háztól meglehető­sen távol, a kertnek azon a részén feküdt, ahol kis kapun át a Dió­­fáshegy bozótjába visz az út. Az orvosok csak annyit tudtak meg­állapítani, hogy szívlövés történt s a halál két órával a holttest megtalálása előtt következett be. A gyilkos minden jel szerint is­merte áldozatának szokásait s ezen az elhagyott helyen lesett rá, hogy végezzen vele. Martius Andreas 1857 decem­ber 22-én született a Schleswig­ Tondern községben .. .” Rasmus átugrotta a lap búcsúz­tató cikkét és tovább olvasta a tudósítást. „ „Lapzárta előtt értesülünk, hogy a rendőrség a gyilkosság ügyében nyomot talált s most eb­ben az irányban teszi meg a szükséges lépéseket. A rendőrség felhívja mindazo­kat, akik tegnap délután négy és hat óra között a grosswandslebe­­ni műúton, a csillagvizsgáló kör­nyékén, vagy a Diófáshegy bozót­jában bizonytalan korú férfit lát­tak, hogy haladéktalanul jelent­kezzenek a városházán, 27­ b­­aj­tószám alatt. A szóbanforgó egyén alacsony termetű, világos felöltőt, fekete puhakalapot viselt,­­eser­nyő és kisebb poggyász, kézitás­ka vagy kalapdoboz volt nála.“ 1907 dec. 2. „Elfogták Martius professzor gyilkosát!“ „Bűnügyi rendőrségünk dicsé­retes fáradozásának, de főként Weyermann felügyelő sokszor be­vált kitűnő szimatának köszön­hető, hogy tegnap az esti órák­ban sikerült kézrekeríteni azt a férfit, aki Martius professzor ha­lálát okozta. A tettes nem hiva­tásos bűnöző. A gonosztevő, aki kioltotta kiváló polgártársunk drága életét, nem először szere­pel lapunk hasábjain. Évekkel ezelőtt olvadóink gyakran talál­kozhattak vele színházi rovatunk dicsérő cikkeiben. De városunk nem egy lakója a Martius név­vel tragikus kapcsolatban is is­merősnek fogja találni Georgi Antal nevét. Ki hitte volna, hogy az elévült és már-már feledésbe ment regény ily véresen fog be­fejeződni! Nem áll módunkban, hogy ol­vasóinkkal részletesen ismertes­sük, hogyan folyt le a nagy nyil­vánosság előtt rejtekben maradt családi dráma véres utolsó fel­vonása a szürke november végi alkonyatban... Az államügyész dolga, hogy megállapítsa a két férfi mélyen sajnálatos utolsó le­számolásának tényálladékát. Georgi Antal, akit Weyermann felügyelő a s­zomszéd M. város egyik szállójában tartóztatott le, erősködik, hogy szándékában volt jelentkezni a rendőrségen. Azt ál­lítja, önvédelemből cselekedett. Mi, megrendült nézők, nem te­hetünk mást, mint hogy részvéttel meghajtunk az elhunyt professzor mélyen sújtott hátramaradottjai­nak fájdalma előtt és szabad fo­lyást engedünk a földi igazság­szolgáltatásnak.“ Feketekeretes gyászjelentés kö­vetkezett, melyet a holtrupi helyi lapon kívül egy igen elterjedt berlini újság is közölt: „November 30-án baleset kö­vetkeztében váratlanul elhunyt szeretett apánk, fiúnk, vejünk és sógorunk, dr. Martius Andreas a holtrupi egyetem nyilvános ren­­­des tanára, több akadémia tagja, számos kitüntetés tulajdonosa. Egyidejűleg jelentjük szeretett anyánk, leányunk, nővérünk és menyünk, Martiusné, szül. Orley Veronika 1900 november 12-én San Diegó­­ban (Kalifornia) hosszú szenvedés után bekövetkezett elhuny­tát. Holtrup, 1907 december 2. Martius Merula és Manuel, özv. Martiusné szül.. Pedersen Gesine, dr. Orley Emánuel titkos taná­csos és neje szül. Wandlitz Hen­­­riette, dr. Orley Félix, Orley Lud­wig. A temetés idejét hírlapilag hozzuk nyilvánosságra.“ A nyomtatott újsághasábok összefüggő sorozatát olvasta most végig Rasmus. Az 1908 január 5- ről kelt tudósítás az esküdtszéki tárgyalás második napjáról szólt, amikor vádlottként hallgatták ki Georgi Antalt. A tárgyalás hiva­talos résztvevőinek felsorolása és a teremben uralkodó hangulat rövid jellemzése után a vádlott külsejét írta le a tudósító, majd pedig minden irodalmi sallang nélkül áttért a tárgyalás mene­tének ismertetésére: „A szokásos formaságok elvég­zése után az elnök fölteszi a sze­mélyi kérdéseket Megállapítja, hogy a vádlott neve Gottesgirgl Antal Lipót, született 1866 május 13-án az alsóausztriai Waldsted­­tenben, katolikus vallású, nőtlen, büntetlen előéletű. Foglalkozása zenész. A Gottesgirgl név, valamint az az adat, hogy a vádlott nőtlen (illetve nem özvegy!) a publikum egy részéből csodálkozó­­nyugta­lanságot vált ki. Elnök: Tehát elismeri, hogy a Georgi név, amelyen annak ide­jén Holtrupban ismerték, csak a művészneve s hogy polgári né­ven Gottesgnglnek hívják? Vádlott: Elismerem. Elnök: Beszélje el az élete fo­lyását­ Georgi elmondja, hogy atyja állomásfőnök volt, ő maga is hi­vatalnoknak készült, de anyjá­nak támogatásával elérte, hogy zenét tanulhasson. Anyjának említésére a vádlot­ton­­megindultság vesz erőt. Az elnök időt ad neki, hogy ös­­­­szeszedje magát. A linzi reálgimnázium elvég­zése után Bécsben és Lipcsében végzett zenei tanulmányokat. Azután különféle zenekarokban működött, végül második kar­mester és korrepetitor lett a hol­trupi városi színházban. Elnök: Mennyi volt ott a fize­tése? Vádlott: Havi kétszáz márka. Elnök: Meg tudott belőle élni? Vádlott: Minthogy támogat­nom kellett anyámat és meny­asszonyomat, nem volt elegendő, azért a hivatalos elfoglaltságom mellett zeneórákat is adtam. Elnök: Több hölgyet tanított, mint férfit? Vádlott: Erre már nem emlék­szem. Elnök: Azt mondják, női kó­rust szervezett s azzal koncerte­­ket adott. Vádlott: Ez igaz. Elnök: Került személyes kap­csolatba egyik-másik nő­ tanítvá­nyával vagy a kórusának tagjai­val? Vádlott: Ha ezalatt társadalmi kapcsolatot kell érteni, akkor eb­ben a teremben sokan tanúsít­hatják, hogy a város legjobb kö­reiben szívesen látott vendég voltam. Elnök: Igen, ezt tudjuk. Én azonban egészen személyes kap­csolatokat értettem. Más szóval: a női tanítványaihoz való kap­csolatai nem lépték-e túl néha a társadalmi érintkezés korlátait? Vádlott (izgatottan): Elnök úr, tudom mire céloz. Eleve “kijelen­tem, hogy magánéletemre vonat­kozó kérdésekre a választ meg­tagadom! (Mozgolódás a hallga­tóság soraiban). Dr. Braun védőügyvéd: Indít­ványozom, hogy védencemhez a bíróság csak olyan kérdéseket intézzen, amelyek az ügy érde­mével szoros összefüggésben vannak. Elnök: Annak eldöntését, hogy mi tartozik szorosan az ügy ér­deméhez, magamnak tartom fenn. Az imént feltett kérdés tisztán tárgyi természetű. Védő: Mégis ragaszkodnom kell ahhoz, hogy a vádlottat ne fag­gassák olyan dolgok felől, ame­lyek alkalmasak arra, hogy el­évült magánügyek fölkavarásá­­val ennek a pernek rossz érte­lemben szenzációs, jelleget adja­nak. (Nagy nyugtalanság a te­remben.) Emlök: Csendet kérek! Vádlott: A tekintetes bíróság figyelmét bátor vagyok felhívni arra, hogy akkortájt jegyben jártam a szászországi Pimában lakó menyasszonyommal. Teljes érzelmi lekötöttségemben soha­sem engedtem olyan kísértések­nek, amelyek az én állásomban lévő férfit egyébként elég gyak­ran környékezik. (Elfojtott de­rültség). Elnök: Felszólítom a hallgató­ságot, hogy a tárgyalás komoly­ságához illő viselkedést tanúsít­son! Kérdezem a vádlottat, hogy tanítványa volt-e az általa meg­ölt Martius professzor felesége? Vádlott (halkan): Igen. Elnök: A történtekből arra kell következtetni, hogy Martius pro­­fesszoréhoz való kapcsolata más természetű volt, mint amely tanár és tanítvány között szokott fennállni. Vádlott (nyomatékosan): Ügy is van! A szóban forgó hölgy a legnagyobb tehetség volt, akivel valaha dolgom volt, Így tanári érdeklődésem idővel föltétlen csodálattá és alázatos hódolattá változott át Mindent elkövettem, hogy az isteni szép hangú éne­kesnő a világ nyilvánossága elé kerüljön. (Mozgás). Elnök: Oka volt attól tartani, hogy az ön közreműködése nél­kül Martiusné nem talál utat a nyilvánosság elé? Vádlott: Ezt Martiusné család­ja, főként a férje, kezdettől fog­va igyekezett meggátolni. Ő maga szilárdan meg volt győződve, hogy leküzdhetetlen nehézségek­be fog ütközni, ha Németorszá­gon belül próbálja elkezdeni művészi pályáját De remélte, ha külföldön sikere lesz, az ura nem fog elzárkózni művészi érvénye­sülése elől. Ezért megkért en­gem, legyek segítségére, hogy Németországon kívül bemutat­kozhasson. (Május 15-én folytatjuk.) Adamson úr strandol Új színdarabok 136. Az arany meg az asszony Opera 1 felvonásban. Szövegét írta: Krúdy Gyula. Zenéjét szer­zette­s vezényli: Kenessey Jenő. Rendezte: Nádasdy Kálmán. Wolfgang, lőcsei polgár ...... Koréh Endre Anna, felesége . . Osváth Julia Rotarides, zsoldoskapitány Rosier Endre Hinkó, szolga . . . Szabó Miklós 1. színész ..... dr. Laorisin Lajos 1. színész ..... Kom­áromi Pál Az őrség parancsnoka . . Krom­olinyi János Egy őr ..................... Mally Győző A régi Lőcse idős, jómódú pol­gára, Wolfgang kereskedő nem­rég nősült Fiatal felesége, Anna, ártatlan, gyermeki lélek, még ke­veset tud a való élet dolgairól. Ünnep előestéjén a házaspár a másnapi gyónásra készül. Mielőtt aludni térnek, egy zsoldoskapi­tány érkezik, aki szállást követel éjszakára. Belép Rotarides kapitány. Ki­jelenti, hogy szívesebb fogadta­tás illetné meg, mert ő Kázmér lengyel király meghitt embere. Wolfgang immel-ámmal borért megy a pincébe. Míg odajár, Anna kioson a szobájából. A ka­pitány elmondja neki, hogy ő miatta tört a házba, egész dél­utáni figyelte őt az ablakon át. Heves udvarlásával megszédíti az asszonyt. . . Vándorszínészek kérnek bebo­­csáttatást Míg a férj kaput nyit,­­ a két szerelmes megint találko­zik, Wolfgang egymás karjaiban találja őket. Hirtelen ötlettel rá­veszi a színészeket, hogy darabot rögtönözzenek Mialatt a színjá­ték folyik, ő úgy tesz, mintha­­ aranyat olvasztana. Fölébreszti a kapitányban az aranyéhséget Anna hiába inti, hogy ne higyjen az urának, Rotarides teletömi a zsebeit arannyal. A városi őrség előtt aztán Wolfgang bevádolja a kapitányt, hogy hamis aranypén­zek vannak nála. A vád igaznak bizonyul, Rotaridest elfogják és elhurcolják. A házaspár egyedül marad. Wolfgang azzal vigasztal­ja meg a feleségét, hogy a kapi­tány nem lett volna érdemes a szerelmére, hiszen le tudott vol­na mondani róla egy marék ara­nyért (Operaház­) nyodalmakat. Ezen a ponton ma­radt abba a játék, itt kell folytat­ni a színigazgatónak. De a „já­ték“ nem megy simán. Az élet­nek a színpaddal való civakodá­­sa: ez a Pirandello-dráma. Az események izgalmas gyor­sasággal peregnek, de megoldást mégse hoznak. A színház az élő valósággal mit se tud kezdeni. Az élet befejezetlen otromba valósá­ga helyett a költői mű befejezett­ségére van szüksége. S az igaz­gató, a sikertelen játék végén, csüggedve néz a színpadról elvo­nuló család után. (Vígszínház). Új filmek ISS. A talpraesett leány Német zenés vígjáték (Magda Schneider, A. Matterstock, L. Waldmüller.) Krisztina, a csinos, fiatal festőnő, elhiteti barátnői­vel, hogy Pattemer, a híres ze­neszerző, udvarol neki. Ez a be­jelentés nagy szenzációt kelt, mert mindenki úgy tudja, hogy Pattemert ICarénához, a nép­szerű revüprimadonnához fűzik gyengéd szálak. Az ártatlan ha­­zugs­ágot azonban szárnyaira kap­ja a pletyka. Dr. Steffens, Pat­terner revüinek szövegírója fel­keresi Krisztinát és a segítségét kéri. Patterner ugyanis sehogy­­sem halad előre az új revü mu­zsikájával. A leány, aki hiába próbálja meggyőzni Steffenset a pletyka hamis voltáról, végül is rááll Steffens tervére: együtt fog­nak mutatkozni nyilvános he­lyeken, hogy így féltékennyé te­gyék Pattemert, felkeltsék szen­vedélyeit és alkotásra ösztönöz­zék. A szép terv persze hatásta­lan maradt, viszont Steffens be­leszeret Krisztinába és örömmel győződik meg arról, hogy Krisz­tinának voltaképpen semmi köze sincs a zeneszerzőhöz. Krisztina és dr. Steffens eljegyzési lako­mára készülnek, amikor váratla­nul betoppan Patternel, aki vé­gül is megtudja, hogy a fáma együtt emlegeti őt a festőnővel. A váratlan látogatás felébreszti Steffens féltékenységét és az el­jegyzés előtt ott is hagyja a leányt. Krisztina sírva fakad, ami váratlanul meghozza Patterner ihletét. Lejegyzi a sírás melódiá­ját és ebből készíti el az új re­vü még hiányzó zeneszámait Az új revü nagy sikert arat. A siker boldog pillanataiban kibé­kül Steffens és Krisztina és Pat­­terne­ is visszatér Karonához. (Uránisi.) 139. Hét vig özvegy Olasz vígj. (A Gandusio, L. Nucci, M. Toranto.) Ruggero Mauri ügyvéd unja az embere­ket. Menekülni akar tőlük. Egye­düllétre vágyik. Azért is nem nő­sült meg. Hogy mindenkitől sza­baduljon, hajóra ül, hosszú ten­geri útra indul. Nincs szerencsé­je. A hajón sem tud a kétségbe­esett ügyvéd soha magára ma­radni. A hajót szerencsétlenség éri és az ügyvéd hét nővel kerül egy lakatlan szigetre. Amikor megbarátkozik a nőkkel, megér­kezik a két férj. Mindenkinek van párja, csak az ügyvéd­e egyedül, feleség nélkül, pedig most már ő is szeretne megnő­sülni. (Pátria.) 140. Tilos a szerelem Vígjáték (Kelemen É., v. Goz­­mány, Vaszary P.) Érdy Gábort apja Pestre küldi, hogy leszigor­latozzon. Gábor, amint leszáll a vonatról, egy búcsúzkodó társa­ság középpontjába kerül és eköz­ben csókot kap egy leánytól, amit viszonoz. A leány, Judit pofonüti, majd elszalad. Gábor megkéri barátját, Ödönt, hogy kutassa fel a leányt Judit is Ödönnel nyomoztat Gábor után, minthogy legjobb barátnőjének Ödön a vőlegénye. A tehetségtelen ma­gánnyomozó azonban csődöt mond. Judit levelet kap nagy­­nénjeitől, a levelet azonban a szél a lépcsőházba sodorja, ő úgy ahogy van, hálóin jan, utánasza­lad, közben azonban­ az ajtó be­csapódik és ezért a közeledő szénhordó munkások elől egy idegen lakásba fut be. A lakást Gábor bérli, aki alig akar hinni szemeinek, amikor meglátja sze­relmét. A fiatal teremtések sok bonyodalom után végül házassá­got kötnek. (Hétfőtől: Corvin.) 137. Hat szerelm keres egy sserafít Színjáték 3 felvonásban. Irta: Pirandello. Fordította: Karinthy Frigyes. Rendező: Hegedűs Tibor A megírandó Az apa ..... Az anya .... A mostohalány A fiú A kisfiú .... A kislány . . . Madame Pace . darab szereplői: Somlay Artur Ladomerszky Margit Tolnay Klári ▼. Benkő Gyula Jakab Laci Örkényi Évi Litkey Irén Történik Lőcsén, a 16. században. * A színtársulat tagjai: A színház Igazgató Mihályi Ernő Első színésznő . . Sándor Izabella Első színész .... Vértess Lajos Második színésznő Orsolya Erzsi Második színész­­ . Sármássy Miklós Történik egy színház színpadán nappal. * A színpadon próbára gyűlnek össze a színészek. Nehezen indul a próba, mindig vannak elkéső színészek. Mikor aztán már vala­mennyien együtt vannak s m­eg­­tűzdődhetne a munka, váratlanul idegenek törnek be a színpadra, ahová pedig idegeneknek való­ban tilos a bemenet. Egy furcsa család érkezik a színészek közé: apa, anya, egy felnőtt lány és fiú és két gyerek. Az apa elmondja, hogy az egész család egy félbemaradt dráma szereplője. A dráma szer­zője csak felidézni tudta sorsuk­nak bonyodalmait, de megoldani nem s ők most azt a szerzőt ke­resik a színházban, aki be is tudja fejezni sorsuk meséjét. A színigazgató vállalkozik a mese befejezésére. Az apa sok évvel ezelőtt fele­ségét, aki a titkárjával megcsal­ta, elkergette. A titkár és a fele­ség szerelméből született a fel­nőtt lány, aki szintén itt van a színpadon. A lányt egy találka­helyre csalták, ahol az apa — nem ismerve fel felesége leányát — udvarolni kezdett neki. Az anya váratlan megjelenése fedte fel a titkot az apa előtt és ez akadályozta meg a nagyobb bő­ SZÍNHÁZ-ZENE-MOZI MŰSOR • 136-140 1/a. Opera. Fából faragott királyfi. Az arany, meg az asszony. Pozsonyi majális. Szom­bat 6. 1/b. Cigánybáró. Va­sárnap 11. 1/c. Az arany, meg az asszony. *136* Bajazzok IB.19­. Csüt. 6 órakor. 2/a. Víg. Hat szerep keres egy szerzőt. *137* Jövő szomb. 3. u­. bér­.) 3/a. Város I. János vi­téz. 2 órakor Bűvös szekrény és A korsó (V.I.8) 0 órakor. Jövő szomb. Pesti. Északi fény. *132* Nap. V1z, vas. 3. V47. Madách. Rosmers­­holm­. *131* Nap. *17, vasárnap 3, %7. Kedd 1/%7. Képzelt beteg. Vidám. Arany tulipán. Nap. %7, vas. 3, %7. Kamara Var. Valami­kor régen. Nap. %7, vas. 11, %4, *,27, csüt., szó. %4, ~W­Komédia. Bőrharis­nya. Nap. V-17, vas., sze., szomb. 1Á4, fel. Revüpalota. (Royal.) Vitamin-revü. Nap. V 1 7, vas., csüt., szomb. *14, W­Bábsim­ játék. Panop­tikum: vas., szer., csüt., szomb. VÁz. Az ügyvéd és a férje: hétfő, pént. V1z- — Toldi, kedd­­27, — Gyerm. el, vas., csat., szomb. %4. Erzsébetvárosi. Szép élet a katonaélet. Nap. 345, &8, vas. %3, 5, K«. Józsefvárosi. Bubus. Na P. ' 148, vas. »*3, 5, 1,48. Kisfaludy. Egyetlen éjszakára.. Nap. «*54­5, 148, vas. «43, 8, 148. Hangversenyek Zeneakadémia. Szom­bat 7: Segédhivatali tisztviselők hangverse­ny. Vas. 3: László Im­re magyar nóta dél­utánja. y&7' Dalos szö­vetség hangversenye. Hétfő 7: Vasúti Misszió hangversenye. Kedd 4: Kolozsvári tanítóképző hangversenye. 7: Mű­egyetemi zenekar hang­versenye. Csüt. 7: Szto­­janovits Lili énekestje. Jövő vas. 7: Végh kvartet hangversenye. 7: Kér. szoc. szakszer­vezetek hangversenye. Viga­dó. Szomb.­­L 5: „Moliére és kortársai" irodalmi est. 7: Mün­cheni filharmonikusok. Vas. 11: Felsőbb zene­iskola hangversenye. 4: Fővárosi zenekar hang­versenye. Hétfő 7: Szimfonikus jazz hang­verseny. Szerda V26: Felsőbb zeneiskola hangversenye. 7: Dante szimfónia. Csüt. 7: Un­­gár Imre zongoraestje. Jövő szomb.­­47: Vi­dám est. Jövő vas. 11: Vöröskereszt hangver­senye. 4: Fővárosi ze­nekar hangversenye. 47: Tavaszi tarka est. A Pesti Hírlap tájékoztatója május S-tél 18.!* MŰSOR OPERA 1.) NEMZETI VÍG 2.) városi a.) KAMARA U) MAGYAR AXBRASSY FÖV. OPERETT— '/7-­ 3.— S. Út 3. 3. %3. 6 Szombat 1/a Szépa. *131* (XVI.b­) Hat *137* (Sz. b.)— Tacskó *119* Tábornokné *120* Egy nap a v. B. pesti ny. *122* _ St. n. Vas ------ — est« 1,'b Vén gasesnbér XIb 3 Atyai ház *101* Leventelányok \'1 3— Tábornokné *13*3* Egy nap a v. B. pesti ny. *123*— Szépanyám (VXII.11) Hat szerep (V) Traviata (V.III.9) 6 Tacskó *09* Tábornokné (G) Egy nap a v. B. pesti ny. *122* Hétfő— Szépanyám (KI. 11) hat szerep (F) Mesedélután 4 Tacskó­­■119* Tábornokné (H) Egy nap a v. B. pesti ny. *122* Kedd Istenek alk. (A. 13) Szépanyám (X. 11) Mórés ' Vén bakancsos 103 Tacskó *119* Tábornokné *128* Egy nap a v. B. pesti ny. *122* Szerda Sevillai (E.19) 6. Szépanyám (XI.11) Hat szerep (C) Harry János Tacskó *119* Tábornokné *226* Egy nap a v. B. pesti ny. *122* Csütörtök I/O fffeesMmr&m (K2.lli Hat szerep (K) Diákkaptár 5 Tacskó *119* Tábornokné *125* Egy nap a v. B. pesti ny. *122* Péntek Bocca Negra (F.19) 6 Szépanyám (XVII.11) Méreg— Tacskó *119* Tábornokné *126* Egy nap a v. B. pesti ny. *122* [ Szombat— Szépanyám 2/a Hat szerep 3/a Tacskó *119* Tábornokné *126* Egy nap a v. B. pesti ny. *122* I­d. u Vas.-----— este— Akad. vizsga 2 Méreg Ógosz hv. 3— Tábornokné *128* Egy nap a v. B. pesti ny. *122* ^ Pillangókisasszony 6 Szépanyám Hat szerep (R. Vl^opera est 947 Tacskó­­HD* Tábornokné *128* Egy nap a v. B. pesti ny. *122- f

Next