Pesti Hírlap, 1943. május (65. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-11 / 105. szám

A partra­szállás a legne­hezebb harc ... nemcsak a haditudományok örökérvényű, kikristályosodott elvei között találjuk meg ezt a megállapítást, hanem az angol­szász katonai szakértők is erre a belátásra jutottak az utóbbi idők partraszállási kísérleteinek ta­pasztalatai nyomán. Az egyik legnagyobb amerikai lap, a New­ York Herald hasábjain fejtette ki néhány héttel ezelőtt az ame­rikaiak egyik legelfogadottabb katonai szakértője azt a tényt, hogy a „partraszállás hasonló egy erődvonal elleni támadáshoz, de még annál is nehezebb“. Ugyancsak a New York Herald katonai szakértője állapította meg azt is, hogy a partraszállás sike­res végrehajtásának első és elen­gedhetetlen követelménye „egy­szerre, meglepően és nagy erőt partradobni“. Ezeknek a követel­ményeknek a megvalósítása azon­ban a tényleges helyzetben nem jelent valami könnyű feladatot a hadvezér számára. Ha pedig a három követelmény közül csak egy is hiányzik, máris fennáll a lehetősége annak, hogy a partra­szállás kudarcot vall A kontinens nyugati partjai ellen a második világháború alatt az angolszászok több part­raszállást hajtottak végre, hogy — Churchill szerint — megte­remtsék a második arcvonalat a Szovjet megsegítésére. Ezek a partraszállások, mint Calais, Saint Nazaire, Dieppe nemcsak hogy nem váltották be a hozzájuk fű­zött reményeket, hanem még ha­talmas veszteséggel is jártak. Vi­lágítsunk most rá, hogy ezeknek a partraszállási kalandoknak — amelyeket Lord Mountbatten ter­vei szerint hajtottak végre — miért is nem lett nagyobb sike­re. Elsősorban is az angol sziget általában olyan közel esik, mint a partraszállás kiindulópontja, az európai szárazföldhöz, hogy a meglepetést nagyon nehéz végre­hajtani. A gyors német felderítő­gépek szinte percek alatt bejár­hatják az egész délangol partvi­dék kikötőit és ott minden elő­készületről tudomást szerezhet­nek. Már­pedig a partraszállás meglepetés nélkül el sem képzel­hető. Azonkívül az angolok kis száscl­asszusun­ak. —— —— dóknál és azokat széjjelszórva, nagy területen vetették harcba, így lehetségessé vált, hogy a nyu­gati partok védői elszigeteljék, majd pedig megsemmisítsék a partrajutott kisebb-nagyobb osz­tagokat. Az angolszászok a sikertelen­ségek láttára úgy látszik le is mondottak a nyugateurópai partraszállás tervéről és Észak - Afrikában kísérleteztek, bevall­hatjuk, sokkal több sikerrel. Francia-Észak-Afrika már mesz­­sze esik a tengelyhatalmak felde­rítési határaitól, mert az észak­­francia partvidék átlag 1200— 1800 kilométerre fekszik a ten­gelytámaszpontoktól, így tehát itt sokkal kedvezőbb alkalom mutatkozott a partraszállás vég­rehajtására, különösen azért, mert Gibraltárban minden na­gyobb nehézség nélkül nagyobb erőket lehet összevonni a ten­gely tudta nélkül. Valóban így is történt, mert azok az erők, ame­lyek november hó 8-án az el­múlt évben partraszállottak, nagyrészben Gibraltárban gyü­lekeztek. Ezúttal körülbelül 150 ezer fő vett részt a partraszál­lásban, így tehát ez a partra­szállás lényegesen nagyobb mé­reteket öltött, mint az európai kísérletek, ahol csak „pár ezer főnyi sereg akart partraszállni“. Későbben be is ismerték az an­golok, hogy az európai partra­szállásnak csak afféle felderítő jelentősége volt. Tehát az angol­szászok Afrikában egyszerre nagy erőt alkalmaztak, sok repü­lőt és hadihajót vontak össze, hogy a légi és tengeri fölényt biztosítsák. Azután az emlékeze­tes ködös novemberi reggelen a teljes erőt egyszerre vetették be és megszállották a francia-afri­kai partvidék legfontosabb pont­jait. Annál is könnyebben ment a dolog, mert a francia haderő egy része Észak-Afrikában nem tanúsított ellenállást, azonkívül parti erődművekről, amelyek el­lenállhattak volna, nem lehetett beszélni. Tehát az angolszászok az északafrikai partraszállásukat „az egyszerre, meglepően, nagy erőtű alkalmazásával és szem előtt tartásával bonyolították "le. A tengely igen messze esett ak­kor ettől a hadszíntértől, tehát megakadályozni a partraszállást nem tudta. A jelek most arra mutatnak, hogy újabb partraszállási terv van kialakulóban Dél-Európában, amit az angolszász sajtó nem is tagad. A tengelynek pedig már eddig több mint négy hónap ál­lott a rendelkezésére ahhoz, hogy a déleurópai partokat megerősít­se, ott erőket vonjon össze. Maga Montgomery is kijelentette, hogy „ne áltassuk magunkat abban a tévhitben, hogy a déleurópai partraszállás is északafrikai lesz“. Valóban egészen más viszonyok és körülmények állanak fenn egy déleurópai partraszállás eseté­ben, mint annak idején Francia- Észak-Afrikában. Először is a ten­gelyt meglepetés már nem érheti, mert hónapok óta tudja a közvé­lemény is, hogy az afrikai ese­mények befejezése után az an­golszászok partraszállásra készül­nek. Ennek megfelelően — min­den valószínűség szerint — a tengely mindent elkövetett a dél­­európai partvidék megerősítésé­re. Ott valószínű hasonló erődíté­si munkálatok folynak, mint az atlanti partvidéken. Négy hónap pedig nagy idő, azalatt komoly erődítési munkát lehet végezni az erődítési technika mai fejlett­sége mellett. A déleurópai par­tok már olyan különösen, Dél- Olaszország pedig annyira közel esik az angolszászok jelenlegi tá­maszpontjaihoz, hogy titokban nagy erőt összevonni és azt meg­lepetésszerűen Dél-Európa ellen bevetni nem lehet. Az angolszászok sok hajót és repülőgépet vonnak össze az afrikai támaszpontokon, ami arra mutat, hogy az európai partraszállás gondolatával komo­lyan foglalkoznak. A tengely sem marad azonban adós az előké­születekkel és a „minden eshető­ségre való felkészüléssel“, mert­ a német körök már célzásokat tet­tek bizonyos gyorsan mozgó köz­ponti déleurópai tartalékra, amely órák alatt oda­­üt, ahol a helyzet azt megkívánja. Horváth: 59Euró „Még a te­hen, éghajlat ténelmi em műemlékekbe félsziget­ért is előnyös b nak. Történe­torás­okban legnagyszerü zött, amit az veiben feljei radványai a és legcsodált világon. Ha szegesztai na a fenséges melyek b­ír­ságú táj kő­­ég felé, ha redek utcáit járja és az a ságára emlé daz „a halai fának“ neve a szirakuzai tekintete­s nagy magán­láson, amely bíbor Ioni­tt Etna hókupa akkor érzi: részét, a te a költészet sült itt, ha országává e mást még fekvésének hangulata, keztet, hogy remén túl rész: Afrik tolya-pálmi kés kaktu házak már szaracén komoran a­rednek, to­­báj, amelly rén ül, u­t­­cok, valam sirokkó ! Afrikáról ! A legkivált Szicíliá vaj zengte di lantja is a dette. Ve Goethe és dicsőítették Goethe „M ihletét a m ria tempo tekintete s­ zelőtt amerikai vadászgép roncsa a tunéziai arcvonalon. Megsemmisített angol páncélosok a német vé­dővonalak előtt. — Jobboldali kép: angol csapatok „inváziós" hadgyakorlata az észak­afrikai partok mentén. A vasútvonalak ellen indított amerikai páncélos támadást megállították a német páncéltörő­­ágyúk. Képünk: egy amerikai páncélkocsi ron­csait vizsgálják át a német katonák. — Alsó kép: olasz lövegállás egy kaktuszerdő szélén. ■ aki & !• ütÁ, BASTIA iCivitavecchia %A\ Ajaccit Asinara B­onifáciei­-Terra nova Ozieri Posada-Alghero »comer Qrosei SZARDÍNIA Nuoro TortolE Mandas Terralba glesias CAGLIARI ’aiifas 'illasimtus" AlcamoV mars. Mateur Béia^ 'A^3rvruNi§z &ev * Tebouisouk Ha mm a met •Hammameti• Linosa: Kairouan Mahdia-Lampedusa Sbeitla ■(olasz. Macnassi KERKENNAH-SZK el-Guettar Sóstó • ei-Hamma ^ Kebú. Mareth y Mareth-/ 5 'V voaal fi DJERBA: urosseto Terr l)

Next