Pesti Hírlap, 1943. május (65. évfolyam, 97-122. szám)
1943-05-08 / 103. szám
2 Pesti fflrlap 1*>43 mái. 8, ggomSaf 'Plin** PRITAMIN Az ifjúság kérdését megoldották, mert az olasz ifjúság harcol. A polgárellenes izgatásnak véget kell vetni, mert az ilyen izgatás bűn egy olyan pillanatban, amikor az olasz társadalom minden osztálya egyformán teljesíti kötelességét. Ebben a háborúban az olasz munkások, polgárok és arisztokraták egyformán áldozzák életüket. Arra a kérdésre, hogy ki nyeri meg a háborút, Scorza így válaszolt: — Ezt a háborút nem az a nemzet fogja megnyerni, amely katonai téren megnyeri az utolsó csatát,hanem az, amelynek idegei jobbaknak bizonyulnak és egy órával tovább ki tud tartani a másiknál. A békét az a nemzet fogja megnyerni, amely nagyobb egységgel és fegyelmezettséggel tud majd leülni a tárgyalóasztalhoz és eredeti tervei lesznek a háború utáni problémák megoldására. Beszédét ezekkel a szavakkal zárta: Akármi történjék is, mi bármely időben és bármely ponton elszántsággal és ádáz vaksággal harcolunk egészen a győzelemig. S ha el kell buknunk, esküszünk, hogy szépen, méltóságteljesen és becsülettel fogunk elbukni, hogy akik utánunk jönnek, méltóságban és becsületben élhessenek. A „Messaggero“ Scorza beszédéhez azt jegyzi meg, hogy minden kommentár csak elhomályosíthatná a párt irányelveiről és kérdéseiről szerencsés kézzel összefoglalt beszámolóját. A lap szerint a beszéd legjellegzetesebb vonásai a határozott hajthatatlanság és mély emberies érzés. A „Popolo d'Italia“ szerint Scorza méltó tolmácsa a Ducénak és a fasiszta forradalmi szellemnek. A berlini lapok behatóan méltatják a Duce és Scorza párttitkár beszédeit s megállapítják, hogy mindkét beszéd hitvallás amellett, hogy minden körülmények között kivívják a győzelmet. A lengyel kérdés A lengyel-szovjet viszályról szóló jelentések meglehetősen ellentmondóak. Egyik berlini jelentés szerint Sikorszkinak Sztálin nyilatkozatáig adott válasza a megegyezésre való készséget mutatja, és a válasznak ez az engesztelékeny hangneme nyilvánvalóan az angol és amerikai kormány nyomásának tulajdonítható. Berlini illetékes helyen viszont megállapítják, hogy továbbra is szakadék van a lengyel és a szovjet álláspont között. Sokat foglalkoznak külföldön Joseph Davis-nak, a volt amerikai moszkvai nagykövetnek moszkvai küldetésével. Davis 1936-ban, amikor Moszkvából visszatért, megírta a Szovjet Unióban szerzett tapasztalatait, majd nyilvánosságra hozta könyvalakban is. Könyvében nem titkolja rokonszenvét Sztálin és az orosz nép iránt. Könyve alapján filmet is készítettek, amely — washingtoni jelentés szerint — nagymértékben fokozta az amerikai lakosság körében a megértést a Szovjet Unió problémái iránt. Mostani látogatása kapcsolatban van azzal a régebben felvetett tervvel, hogy Sztálin és Roosevelt, esetleg Churchill között találkozót hozdanak létre. Davis előreláthatóan a lengyel-szovjet kérdésről is tárgyal Moszkvában. Washingtonban úgy vélik, hogy minden háború utáni terv, amely Európa újjáépítésére vonatkozik, üres légvár marad mindaddig, amíg a jövendőbeli határok kérdésében a szovjet kormánnyal meg nem egyeznek. Angol politikai körökben rendkívül fontosnak tartják Sztálin legutóbbi hírlapi nyilatkozatát, amelylyel kapcsolatban felvetődik az a kérdés, hogyan képzeli el Sztálin az erős Lengyelországot a keleti részek elszakítása után. Erre orosz részről még nem adtak választ. Londonban azt hiszik azonban, hogy Sztálin Németország kárára kíván megegyezni Lengyelországgal. Másik felfogás szerint Sztálin az erős és független Lengyelország fogalmát összeegyeztethetőnek tartja a kisebb, de nemzeti szempontból egységesebb államterülettel. Az angol felfogás úgy látszik az előbbi tervtől nem idegenkedik. Strabolgi lord, az angol parlament tagja azt követeli, hogy az egész Kelet-Poroszországot csatolják majd Lengyelországhoz. Ezzel lehet, szerinte, legkönnyebben megoldani a lengyel-orosz határellentéteket. A lengyel-szovjet viszályba hathatósan beleszólt most már Roosevelt elnök is. Egyik londoni jelentésünk szerint Sikorszkihoz levelet intézett s azt a tanácsot adja neki, hogy semmit se mulasszon el, ami a lengyel-szovjet konfliktust kiküszöböli. Az Egyesült Államok és Anglia is megkísérlik, hogy Sztálint engedékeny magatartásra késztessék. Roosevelt megígérte a háború utáni időre a lengyeleknek az Egyesült Államok gazdasági és pénzügyi támogatását. Göbhels: „Ez a háború faji háború" Berlin, máj. 7. (NST) „Ez a háború faji háború. Ha a harcot a tengelyhatalmak elvesztenék, nem volna többé gát, amely Európát a zsidó-bolsevista elárasztástól megmentené“ — írja dr. Göbbels birodalmi miniszter a „Das Reich“ című hetilapban „A háború és a zsidók“ című cikkében. A miniszter rámutat arra, hogy ez a háború a zsidó faj háborúja az árja emberiség ellen és az emberiség számára csak egyetlen lehetőség van: vagy kiküszöböli ezt a veszélyt, vagy tönkremegy. Bárhova is nézünk az ellenséges táborban, mindenütt ott látjuk a zsidó sugalmazókat, az előtérben álló exponensek mögött . Az állam biztonsága megköveteli, hogy saját országunkban minden intézkedést megtegyünk, amely alkalmasnak látszik arra, hogy a harcoló német népközösséget ettől a veszélytől megvédje. Ez itt-ott súlyos döntésekre vezethet, de mindez jelentéktelen e veszélyhez viszonyítva, mert ez a háború faji háború — írja a miniszter cikkében. A továbbiakban Göbbels rámutat arra, hogy Hitler egyetlen prófétai kijelentése sem teljesedik be olyan félelmetes biztonsággal és következetességgel, mint az, hogy ha a zsidóság második világháborút robbant ki, ez a háború nem az árja emberiség megsemmisítését, hanem a zsidó faj kiküszöbölését eredményezi. Ez a folyamat világtörténelmi jelentőségű. A köztársaságpárti USA-képviselők nem óhajtják a kereskedelmi egyezmények meghosszabbítását Az U. S. A. kisajátít minden hadiipari üzemet, ahol sztrájk fenyeget Libéria köztársaság Tubman ügyvédet választotta meg új elnökének Amely szerint nem várható az indiai kérdés gyors megoldása Honard-tartományban a japánok bekerítettek egy kínai kommunista hadosztályt Japán a perui kormányhoz újabb tiltakozást intézett a Peruban élő japánok üldözése miatt Bolívia csatlakozott az Atlanti-okmányhoz A tengely egyik búvárhajója a délafrikai partoknál elsülylyesztett egy délafrikai teherhajót Az ausztráliai partok mentén öt angolszász hajót süllyesztettek el Sigemicu japán külügyminiszter fogadta a tokiói magyar követet A Pesti Hírlap beszélő térképeA nagyvilág eseményei május 7-én, Magyarországon kizárólagos joggal- Hitler és Göbbels mondottak gyászbeszédet Lutze ravatalánál Berlin, máj. 7. (Német TI) Lutze Viktort, az SA vezérkari főnökét, aki gépkocsibaleset alkalmával életét vesztette, az új birodalmi kancellári épület mozaiktermében ravatalozták fel. A gyászszertartáson megjelent a Führer is. Dr. Göbbels birodalmi miniszter gyászbeszédében méltatta azelhunyt személyiségét és munkáját. Ezután Hitler emlékezett meg az elhunytról, akinek a német érdemrend legmagasabb fokozatát, a legnagyobb német kitüntetést adományozta. Todt, Heydrich és Hühnlein után Lutze negyediknek kapta meg ezt a kitüntetést. A gyászszertartáson megjelentek a nemzetiszocialista párt, az állam és a véderő csaknem valamennyi vezető személyisége, az SA vezetőségének valamennyi tagja, valamint a szövetséges és baráti nemzetek képviselői. A gyászszertartás után az elhunytat Westfáliába szállítják és ott, szülőföldjén helyezik örök nyugalomra. Hitler gyászbeszéde Lutze fölött Berlin, máj. 7. (Német TI) A Führer Lutzenak, az SA vezérkari főnökének temetésén a következő gyászbeszédet mondotta: — Ma, amikor a háború oly fájdalmas áldozatokat követel népünktől férfiakban, nőkben, sőt sajnos még gyermekekben is, a nemzetiszocialista párt különösen súlyos véráldozattal adózik. A hadsereg, a haditengerészet, a légi haderő és a fegyveres SS alakulataiban mindenütt ott vannak mozgalmunk tagjai és hívei és példásan teljesítik kötelességüket. A nemzetiszocialista birodalmi gyűléstől kezdve a felserdült Hitler-dfjakig, mozgalmunk halottainak arányszáma sokkal nagyobb százalékot mutat, mint a nép egész többi része halottainak arányszáma. De nemcsak a háború követel tőlünk férfiakat és nőket, hanem a gyakran valóban szomorú sorscsapások is. Különösen számomra jelent tragikus élményt, amikor csaknem minden esztendőben egyik vagy másik pótolhatatlan harcos munkatárs és új birodalmunk kialakítója elhivatik abba a seregbe, amely a nemzetiszocialista forradalmi dal költője szerint lélekben kísér bennünket. A repülőgépszerencsétlenség után, amely elragadta körünkből felejthetetlen és pótolhatatlan párttestvérünket, Todt doktort, most gépkocsiszerencsétlenség fosztotta meg a SA-t vezérkari főnökétől, engem pedig olyan férfiútól, akit mindenkor hűség fűzött hozzám. — Lutze Viktort Westfáliában ismertem meg, 1925 és 1926 között Azóta vele és családjával nemcsak a közös harc, hanem ezen túlmenőleg mély személyi barátság is fűzött öszsze. Mégis ma elsősorban arról a férfiúról akarok megemlékezni, aki élete sorsát feltétel nélkül összekapcsolta az enyémmel, aki annyi éven át oly hű és rendíthetetlen bajtárs volt a harcban, hogy annak idején egy igen keserű és fájdalmas órában őt ítéltem a leghivatottabbnak arra, hogy rábízzam SA-szervezetem vezetését. Azóta ez a férfiú, mint egyik legmegrendíthetetlenebb hívem, feladatát teljesítve az SA-t olyan eszközzé építette ki, hogy alkalmassá vált mindazoknak a nagy feladatoknak a megoldására, amelyeket az évek során reája kellett bíznom. Viktor Lutze, az SA vezérkari főnöke, egész életében katona volt. Nem teljesítettem az ebből a lelkületéből fakadó, gyakran elémterjesztett hő vágyát, hogy maga is az arcvonalra mehessen. Most mégis életét vesztette és katonás élete férfias véget ért. — A mozgalom, az SA és az egész német nép előtt legmélyebb hálámat akarom kifejezni Neked, kedves Lutzem, hűséges harcodért a hatalmas küzdelem eredményeként, amelyet folytatunk és amelyben a Tée életed művének oly bőséges része van, megvalósul majd az, ami egykor célként előttünk lebegve egymáshoz sodort bennünket és amelyért mi évtizedeken át szent hittel, végső odaadással küzdöttünk, megvalósul az ellenségei ellen saját erejével biztosított nagynémet birodalom, amelynek az igazi népközösség a hordozója. A történelem késő évkönyveiben pedig Lutze Viktor vezérkari főnök neve tovább él majd, mint az új birodalom egyik megalapítójának neve. Berlin: „ Miost már a döntő ütközet folyik Tuniszban" Berlin, máj. 7. (NST) „Most már a döntő ütközet folyik Tuniszban“ — mondotta a német katonai szóvivő a külföldi sajtótudósítók előtt a tuniszi harcok új szakaszáról. A szóvivő hozzáfűzte, hogy a támadó ellenség tízszeres fölényben van a hídfőállást védő tengelycsapatokkal szemben mind katonák, mind pedig hadianyag tekintetében. Az ellenséges csapatok nagy támadásában, mint német katonai helyről közük, az északi szárnyon Giraud francia csapatai, Mateur környékén pedig amerikai csapatok vesznek részt. A főtámadást azonban az 1. brit hadsereg folytatja Medjez el Bab térségében, sokszáz páncélos harcbavetésével és ez a támadás Tunisz városa felé irányul. Újítás várható a német búvárhajók harcbavetési taktikája terén? Berlin, máj. 7. (NST) Berlini érdekelt körökben nagy figyelmet keltett egy német katonai részről kiadott közlemény, amely szerint a most befejeződött „szünet módot nyújtott a német búvárnaszádok új csoportosítására“. Katonai körökben ugyan erről közelebbi részleteket nem közölnek, de ebben a közleményben Berlinben arra vonatkozó célzást látnak, hogy ismét újítás várható a német búvárhajók harcbavetési taktikája terén. Abban sem kételkednek, hogy a tengeralattjárók száma egyre nő. Arra is emlékeztetnek Berlinben, hogy a Dönitz vezértengernagy nevével elválaszthatatlanul egybeforrt új buvárhajó-offenzíva már az első hónapban, márciusban kereken egymillió tonna ellenséges hajótér elsülylyesztésére vezetett. Dönitz a buvárhajóháború ugyanolyan tapasztalt, mint leleményes irányítója, aki eddig az egyes buvárhajók alkalmazásáról a buvárnaszád-flottillák taktikai alkalmazására, majd végül az úgynevezett falka-taktikára tért át. Azt természetesen még nem tudják megmondani, hogy az „új csoportosítások“ mennyiben jelentenek majd új taktikát is. V 209 halottja és 277 sebesültje van a Reggio di Calabria ellen intézett légi támadásnak Róma, máj. 7. (Stefani.) Az olasz hadijelentésekben említett légi támadások során Reggio di Calabriában 200 halott és 277 sebesült, Trapanibaig két halott és hat sebesült, Marsalában pedig négy halott és három sebesült az áldozat. Belgrádban éjszakai légi támadás esetén központilag kikapcsolják a villanyt Zágráb, máj. 7. (MTI) Belgrádból érkező jelentés szerint Jovanovics, a szerb főváros rendőrfőparancsnoka, falragaszokon és a lapokban rendeletet adott ki arról, hogy miként kell Belgrád lakosságának légi riadó esetén viselkednie. A rendelet a más európai városokban szokásos óvóintézkedések felsorolása után nyomatékosan figyelmezteti a lakosságot, hogy éjszakai légi támadás esetén a villanyvilágítást az egész város területén központilag kikapcsolják és a kikapcsolás után semmiféle fényforrás használata nincsen megengedve. _ A riadó szirénajelzése után a megszálló csapatok tagjai és az egyenruhás rendőrség kivételével senki az utcán nem tartózkodhat, anélkül, hogy a helyszínen való agyonlövetés veszélyének ne tenné ki magát A riadó alatti lopást vagy lopás kísérletét a rögtönítélő bíróság halállal bünteti. Azokat a személyeket, akik ezzel a rendelettel kapcsolatban riasztó vámnyugtalanító híreket terjesztenek, ugyancsak rögtönítélő bíróság elé állítják. A rendelet azonnal életbe lép. Belgrádi jelentések szerint egyébként a melegebb időszak beálltával és a szárazság miatt a szerb fővárosban ismét vízhiány lépett fel. Szovjet légi támadás Kotka ellen Helsinki, máj. 7. (Német TI) A finn hadijelentések közül, hogy az ellenség kétórás összpontosított légi támadást intézett a Helsinkitől kb. 115 jen-re keletre levő Kotka ellen. A több mint 30 támadó repülőgép a szélrózsa minden irányából igyekezett a város fölé nyomulni. A támadást teljes mértékben kivédték. Mintegy száz különböző nagyságú bomba esett le, de semminemű kár nem esett. Újra felfagy vérzik a Toulonban kiemelt hadihajókat Róma, máj. 7. (NST) A „Messaggero“ jelentése szerint a Toulonban elsüllyesztett francia hadihajók kiemelési munkálatai eredménnyel jártak. Olasz szakvállalatoktól vezetett munkálatok során már tekintélyes hajóteret emeltek ki. A két 7000 tormás hajót a „Jean de Viennet“ és a „La Gassonnieret“ újra fölfegyverzik, miután ezek csak csekély károkat szenvedtek. A „Dupleix“ nevű hajóról azonban teljesen le kell mondani. A „Messaggero“ jelenti még, hogy a Toulontól Mentonig terjedő szakaszon, amely olasz katonák felügyelete alatt áll, rövid idő alatt ezrével építették fel a védőműveket, úgyhogy a Cota d’Azure acélfalhoz hasonul. Halálraítélték a két belga újságíró gyilkosait Brüsszel, máj. 7. (Német TI) A brüsszeli tábori főparancsnokság tábori hadbírósága kétnapi tárgyalás után Andre Bertulot 23 éves munkanélküli péket, Maurice Raskin 37 éves munkanélküli műszerészt és Arnaud Fraiteur 18 éves brüsszeli diákot halálra ítélte, mégpedig Bertulot péket Fesny újságírónak, a „Soir“ szerkesztőjének, valamint Paul Colin újságírónak, a „Nouveau Journal“ és a „Carsandre“folyóirat kiadójának meggyilkolása, továbbá van Coppenole belga ezredes, a belga államrendőrség főnöke ellen megkísérelt gyilkosság, valamint tiltott fegyverviselés miatt, Raskint a Paul Colin elleni gyilkosság, erőszak büntette és tiltott fegyverviselés miatt, Fraileurt Colin meggyilkolása, a van Coppenole ezredes ellen megkíséreltgyilkosság, erőszak büntette és tiltott fegyverviselés miatt. Churchills „Times" szerint esetleg a Szovjet Unióba utazik London, máj. 7. (NST) A „Times“ érdekes hírt közöl a lengyel-szovjet ellentéttel foglalkozva. A lap a következőket írja: „Amerikai célzásokból arra lehet következtetni, hogy nemcsak Litvinov és Davies utaznak a Szovjet Unióba, hanem Churchill is velük tart“ Az „Exchange“ hírügynökség jelentése szerint a brit és az amerikai diplomácia minden áldozatra és erőfeszítésre kész a lengyel-szovjet ellentét elsimítása érdekében. Giraud új találkozóhelyet javasolt de Gaullenak London, máj. 7. (NST) A „Daily Telegraph“ értesülése szerint Giraud tábornok a De Gaulle-al tervbe vett találkozó számára új helységet hozott javaslatba, amely már közelebb fekszik Algírhoz, mint az eddigiek. Nem vált ismeretessé, hogy melyik ez az új hely, sőt még Giraud de Gaulehoz intézett újabb meghívása sem érkezett meg Londonba. Angol ügynökségek jelentései szerint Giraud eredetileg azt javasolta de Gaullenak, hogy Marokkóban, Biskraban, vagy Bou- Saadában találkozzanak. Biskra a Szahara szélénfekszik, 300 kilométerre Algírtól, Bou-Saada pedig az Atlasz-hegységben, 200 kilométerre az északafrikai fővárostól. A „Daily Telegraph“ gaullista körökből úgy értesül, hogy de Gaulle abban az esetben, ha Giraud kész lenne Algírban találkozni vele, felhívásban kérné az északafrikai város lakosságát, hogy ne rendezzen tüntetést