Pesti Hírlap, 1943. május (65. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-08 / 103. szám

2 Pesti fflrlap 1*>43 mái. 8, ggomSaf 'Plin** PRITAMIN Az ifjúság kérdését megoldották, mert az olasz ifjúság harcol. A pol­gárellenes izgatásnak véget kell vetni, mert az ilyen izgatás bűn egy olyan pillanatban, amikor az olasz társadalom minden osztálya egyformán teljesíti kötelességét. Ebben a háborúban az olasz mun­kások, polgárok és arisztokraták egyformán áldozzák életüket. Arra a kérdésre, hogy ki nyeri meg a háborút, Scorza így vála­szolt: — Ezt a háborút nem az a nem­zet fogja megnyerni, amely katonai téren megnyeri az utolsó csatát,­­hanem az, amelynek idegei jobbak­nak bizonyulnak és egy órával to­vább ki tud tartani a másiknál. A békét az a nemzet fogja megnyer­ni, amely nagyobb egységgel és fe­gyelmezettséggel tud majd leülni a tárgyalóasztalhoz és eredeti ter­vei lesznek a háború utáni problé­mák megoldására. Beszédét ezek­kel a szavakkal zárta: Akármi történjék is, mi bár­mely időben és bármely ponton el­szántsággal és ádáz vaksággal har­colunk egészen a győzelemig. S ha el kell buknunk, esküszünk, hogy szépen, méltóságteljesen és becsü­lettel fogunk elbukni, hogy akik utánunk jönnek, méltóságban és becsületben élhessenek. A „Messaggero“ Scorza beszédé­hez azt jegyzi meg, hogy minden kommentár csak elhomályosíthatná a párt irányelveiről és kérdéseiről szerencsés kézzel összefoglalt be­számolóját. A lap szerint a beszéd legjellegzetesebb vonásai a határo­zott h­ajthatatlanság és mély embe­­ries érzés. A „Popolo d'Italia“ sze­rint Scorza méltó tolmácsa a Ducé­nak és a fasiszta forradalmi szel­lemnek. A berlini lapok behatóan méltat­ják a Duce és Scorza párttitkár be­szédeit s megállapítják, hogy mind­két beszéd hitvallás amellett, hogy minden körülmények között kivív­ják a győzelmet. A lengyel kérdés A lengyel-szovjet viszályról szóló jelentések meglehetősen ellentmon­dóak. Egyik berlini jelentés szerint Sikorszkinak Sztálin nyilatkozatáig adott válasza a megegyezésre való készséget mutatja, és a válasznak ez az engesztelékeny hangneme nyilvánvalóan az angol és amerikai kormány nyomásának tulajdonít­ható. Berlini illetékes helyen vi­szont megállapítják, hogy továbbra is szakadék van a lengyel és a szov­jet álláspont között. Sokat foglalkoznak külföldön Jo­seph Davis-nak, a volt amerikai moszkvai nagykövetnek moszkvai küldetésével. Davis 1936-ban, ami­kor Moszkvából visszatért, megírta a Szovjet­ Unióban szerzett tapasz­talatait, majd nyilvánosságra hozta könyvalakban is. Könyvében nem titkolja rokonszenvét Sztálin és az orosz nép iránt. Könyve alapján filmet is készítettek, amely — wa­shingtoni jelentés szerint — nagy­mértékben fokozta az amerikai la­kosság körében a megértést a Szov­jet­ Unió problémái iránt. Mostani látogatása kapcsolatban van azzal a régebben felvetett tervvel, hogy Sztálin és Roosevelt, esetleg Chur­chill között találkozót­­ hozdanak létre. Davis előreláthatóan a len­gyel-szovjet kérdésről is tárgyal Moszkvában. Washingtonban úgy vélik, hogy minden háború utáni terv, amely Európa újjáépítésére vonatkozik, üres légvár marad mindaddig, amíg a jövendőbeli ha­tárok kérdésében a szovjet kor­mánnyal meg nem egyeznek. Angol politikai körökben rendkí­vül fontosnak tartják Sztálin leg­utóbbi hírlapi nyilatkozatát, amely­­lyel kapcsolatban felvetődik az a kérdés, hogyan képzeli el Sztálin az erős Lengyelországot a keleti ré­szek elszakítása után. Erre orosz részről még nem adtak választ. Londonban azt hiszik azonban, hogy Sztálin Németország kárára kíván megegyezni Lengyelországgal. Má­sik felfogás szerint Sztálin az erős és független Lengyelország fogal­mát összeegyeztethetőnek tartja a kisebb, de nemzeti szempontból egységesebb államterülettel. Az an­gol felfogás úgy látszik az előbbi tervtől nem idegenkedik. Strabolgi lord, az angol parlament tagja azt követeli, hogy az egész Kelet-Po­­roszországot csatolják majd Len­gyelországhoz. Ezzel lehet, szerinte, legkönnyebben megoldani a len­gyel-orosz határellentéteket. A lengyel-szovjet viszályba hat­hatósan beleszólt most már Roose­velt elnök is. Egyik londoni jelen­tésünk szerint Sikorszkihoz levelet intézett s azt a tanácsot adja neki, hogy semmit se mulasszon el, ami a lengyel-szovjet konfliktust kikü­szöböli. Az Egyesült Államok és Anglia is megkísérlik, hogy Sztá­lint engedékeny magatartásra kész­tessék. Roosevelt megígérte a há­ború utáni időre a lengyeleknek az Egyesült Államok gazdasági és pénzügyi támogatását. Göbhels: „Ez a háború faji háború" Berlin, máj. 7. (NST) „Ez a háború faji háború. Ha a harcot a tengely­­hatalmak elvesztenék, nem volna töb­bé gát, amely Európát a zsidó-bolse­­vista elárasztástól megmentené“ — írja d­r. Göbbels birodalmi miniszter a „Das Reich“ című hetilapban „A há­ború és a zsidók“ című cikkében. A miniszter rámutat arra, hogy ez a há­ború a zsidó faj háborúja az árja emberiség ellen és az emberiség szá­mára csak­­ egyetlen lehetőség van: vagy kiküszöböli ezt a veszélyt, vagy tönkremegy. Bárhova is né­zünk az ellenséges táborban, minde­nütt ott látjuk a zsidó sugalmazókat, az előtérben álló exponensek mö­gött . Az állam biztonsága megköve­teli, hogy saját országunkban min­den intézkedést megtegyünk, amely alkalmasnak látszik arra, hogy a harcoló német n­épközösséget ettől a veszélytől megvédje. Ez itt-ott sú­lyos döntésekre vezethet, de mind­ez jelentéktelen e veszélyhez viszo­nyítva, mert ez a háború faji hábo­rú — írja a miniszter cikkében. A továbbiakban Göbbels rámutat arra, hogy Hitler egyetlen prófétai kijelentése sem teljesedik be olyan félelmetes biztonsággal és követke­zetességgel, mint az, hogy ha a zsi­dóság második világháborút robbant ki, ez a háború nem az árja embe­riség megsemmisítését, hanem a zsidó faj kiküszöbölését eredménye­zi. Ez a folyamat világtörténelmi je­lentőségű. A köztársaságpárti USA-képviselők nem óhajtják a kereske­delmi egyezmények meghosszabbítását Az U. S. A. kisajátít minden hadiipari üzemet, ahol sztrájk fenyeget Libéria köztársaság Tubman ügyvédet vá­lasztotta meg új el­nökének Amely szerint nem várható az indiai kér­dés gyors megoldása Honard-tartományban a japánok bekerítet­tek egy kínai kom­munista hadosztályt Japán a perui kor­mányhoz újabb tilta­kozást intézett a Pe­ruban élő japánok üldözése miatt Bolívia csatlakozott az Atlanti-okmány­hoz A tengely egyik bú­­várhajója a délafri­kai partoknál elsüly­­lyesztett egy délafri­­kai teherhajót Az ausztráliai partok mentén öt angolszász hajót süllyesztet­tek el Sigemicu japán kül­ügyminiszter fogadta a tokiói magyar kö­vetet A Pesti Hírlap beszélő térképeA nagyvilág eseményei május 7-én, Magyarországon kizárólagos joggal- Hitler és Göbbels mondottak gyászb­eszédet Lutze ravatalánál Berlin, máj. 7. (Német TI) Lutze Viktort, az SA vezérkari főnökét, aki gépkocsibaleset alkalmával életét vesztette, az új birodalmi kancellári épület mozaiktermében ravatalozták fel. A gyászszertartáson megjelent a Führer is. Dr. Göbbels birodalmi mi­niszter gyászbeszédében méltatta az­­elhunyt személyiségét és munkáját. Ezután Hitler emlékezett meg az el­hunytról, akinek a német érdemrend legmagasabb fokozatát, a legnagyobb német kitüntetést adományozta. Todt, Heydrich és Hühnlein után Lutze ne­gyediknek kapta meg ezt a kitünte­tést. A gyászszertartáson megjelentek a nemzetiszocialista párt, az állam és a véderő csaknem valamennyi vezető személyisége, az SA vezetőségének valamennyi tagja, valamint a szövet­séges és baráti nemzetek képviselői. A gyászszertartás után az elhunytat Westfáliába szállítják és ott, szülő­földjén helyezik örök nyugalomra. Hitler gyászbeszéde Lutze fölött Berlin, máj. 7. (Német TI) A Führer Lutzenak, az SA vezérkari főnökének temetésén a következő gyászbeszédet mondotta: — Ma, amikor a háború oly fájdal­mas áldozatokat követel népünktől férfiakban, nőkben, sőt sajnos még gyermekekben is, a nemzetiszocialista párt különösen súlyos véráldozattal adózik. A hadsereg, a haditengeré­szet, a légi haderő és a fegyveres SS alakulataiban mindenütt ott vannak mozgalmunk tagjai és hívei és példá­san teljesítik kötelességüket. A nem­­zetiszocialista birodalmi gyűléstől kezdve a felserdült Hitler-dfjakig, mozgalmunk halottainak arányszáma sokkal nagyobb százalékot mutat, mint a nép egész többi része halot­tainak arányszáma. De nemcsak a háború követel tőlünk férfiakat és nőket, hanem a gyakran valóban szo­morú sorscsapások is. Különösen szá­momra jelent tragikus élményt, ami­kor csaknem minden esztendőben egyik vagy másik pótolhatatlan har­cos munkatárs és új birodalmunk ki­alakítója elhivatik abba a seregbe, amely a nemzetiszocialista forradalmi dal költője szerint lélekben kísér bennünket. A repül­őgépszerencsétlen­­ség után, amely elragadta körünkből felejthetetlen és pótolhatatlan párt­testvérünket, Todt doktort, most gép­kocsiszerencsétlenség fosztotta meg a SA-t vezérkari főnökétől, engem pedig olyan férfiútól, akit mindenkor hűség fűzött hozzám. — Lutze Viktort Westfáliában is­mertem meg, 1925 és 1926 között Azóta vele és családjával nemcsak a közös harc, hanem ezen túlmenől­eg mély személyi barátság is fűzött ösz­­sze. Mégis ma elsősorban arról a fér­fiúról akarok megemlékezni, aki élete sorsát feltétel nélkül összekapcsolta az enyémmel, aki annyi éven át oly hű és rendíthetetlen baj­társ volt a harcban, hogy annak idején egy igen keserű és fájdalmas órában őt ítéltem a leghivatottabbnak arra, hogy rá­bízzam SA-szervezetem vezetését. Azóta ez a férfiú, mint egyik legmeg­­rendíthetetlenebb hívem, feladatát teljesítve az SA-t olyan eszközzé építette ki, hogy alkalmassá vált mindazoknak a nagy feladatoknak a megoldására, amelyeket az évek so­rán reája kellett bíznom. Viktor Lutze, az SA vezérkari főnöke, egész életében katona volt. Nem teljesítet­tem az ebből a lelkületéből fakadó, gyakran elémterjesztett hő vágyát, hogy maga is az arcvonalra mehes­sen. Most mégis életét vesztette és katonás élete férfias véget ért. — A mozgalom, az SA és az egész német nép előtt legmélyebb hálámat akarom kifejezni Neked, kedves Lutzem, hűséges harcodért a hatal­mas küzdelem eredményeként, ame­lyet folytatunk és amelyben a Tée éle­ted művének oly bőséges része van, megvalósul majd az, ami egykor cél­ként előttünk lebegve egymáshoz so­dort bennünket és amelyért mi évti­zedeken át szent hittel, végső oda­adással küzdöttünk, megvalósul az ellenségei ellen saját erejével biztosí­tott nagynémet birodalom, amelynek az igazi népközösség a hordozója. A történelem késő évkönyveiben pedig Lutze Viktor vezérkari főnök neve tovább él majd, mint az új birodalom egyik megalapítójának neve. Berlin: „ Miost már a döntő ütközet folyik Tuniszban" Berlin, máj. 7. (NST) „Most már a döntő ütközet folyik Tuniszban“ — mondotta a német katonai szóvivő a külföldi sajtótudósítók előtt a tuniszi harcok új szakaszáról. A szóvivő hoz­záfűzte, hogy a támadó ellenség tíz­szeres fölényben van a hídfőállást védő tengelycsapatokkal szemben mind katonák, mind pedig hadianyag tekintetében. Az ellenséges csapatok nagy támadásában, mint német ka­tonai helyről közük, az északi szár­nyon Giraud francia csapatai, Mateur környékén pedig amerikai csapatok vesznek részt. A főtámadást azonban az 1. brit hadsereg folytatja Medjez el Bab térségében, sokszáz páncélos harcbavetésével és ez a támadás Tu­nisz városa felé irányul. Újítás várható a német búvárhajók harcbavetési taktikája terén? Berlin, máj. 7. (NST) Berlini érde­kelt körökben nagy figyelmet keltett egy német katonai részről kiadott közlemény, amely szerint a most be­fejeződött „szünet módot nyújtott a német búvárnaszádok új csoportosí­tására“. Katonai körökben ugyan er­ről közelebbi részleteket nem közöl­nek, de ebben a közleményben Ber­linben­ arra vonatkozó célzást látnak, hogy ismét újítás várható a német búvárhajók harcbavetési taktikája terén. Abban sem kételkednek, hogy a tengeralattjárók száma egyre nő. Arra is emlékeztetnek Berlinben, hogy a Dönitz vezértengernagy nevé­vel elválaszthatatlanul egybeforrt új buvárhajó-offenzíva már az első hó­napban, márciusban kereken egymil­lió tonna ellenséges hajótér elsüly­­lyesztésére vezetett. Dönitz a buvár­­hajóháború ugyanolyan tapasztalt, mint leleményes irányítója, aki eddig az egyes buvárhajók alkalmazásáról a buvárnaszád-flottillák taktikai al­kalmazására, majd végül az úgyneve­zett falka-taktikára tért át. Azt ter­mészetesen még nem tudják megmon­dani, hogy az „új csoportosítások“ mennyiben jelentenek majd új takti­kát is. V 209 halottja és 277 seb­esültje van a Reggio di Calabria ellen intézett légi támadásnak Róma, máj. 7. (Stefani.) Az olasz hadijelentésekben említett légi táma­dások során Reggio di Calabriában 200 halott és 277 sebesült, Trapanibaig két halott és hat sebesült, Marsalában pedig négy halott és három sebesült az áldozat. Belgrádban éjszakai légi támadás esetén központilag kikapcsolják a villanyt Zágráb, máj. 7. (MTI) Belgrádból érkező jelentés szerint Jovanovics, a szerb főváros rendőrfőparancsnoka, falragaszokon és a lapokban rendele­tet adott ki arról, hogy miként kell Belgrád lakosságának légi riadó ese­tén viselkednie. A rendelet a más európai városokban szokásos óvó­­intézkedések felsorolása után nyoma­tékosan figyelmezteti a lakosságot, hogy éjszakai légi támadás esetén a villanyvilágítást az egész város terü­letén központilag kikapcsolják és a kikapcsolás után semmiféle fényforrás használata nincsen megengedve. _ A riadó szirénajelzése után a megszálló csapatok tagjai és az egyenruhás rendőrség kivételével senki az utcán nem tartózkodhat, anélkül, hogy a helyszínen való agyonlövetés veszé­lyének ne tenné ki magát A riadó alatti lopást vagy lopás kísérletét a rögtönítélő bíróság halállal bünteti. Azokat a személyeket, akik ezzel a rendelettel kapcsolatban riasztó vám­­nyugtalanító híreket terjesztenek,­­ ugyancsak rögtönítélő bíróság elé ál­lítják. A rendelet azonnal életbe lép. Belgrádi jelentések szerint egyébként a melegebb időszak beálltával és a szárazság miatt a szerb fővárosban ismét vízhiány lépett fel. Szovjet légi támadás Kotka ellen Helsinki, máj. 7. (Német TI) A finn­ hadijelentések közül, hogy az el­lenség kétórás összpontosított légi támadást intézett a Helsinkitől kb. 115 jen-re keletre levő Kotka ellen. A több mint 30 támadó repülőgép a szélrózsa minden irányából igye­kezett a város fölé nyomulni. A tá­madást teljes mértékben kivédték. Mintegy száz különböző nagyságú bomba esett le, de semminemű kár nem esett. Újra felfagy vérzik a Toul­onban kiemelt hadihajókat Róma, máj. 7. (NST) A „Messag­gero“ jelentése szerint a Toulonban elsüllyesztett francia hadihajók ki­­emelési munkálatai eredménnyel jár­tak­. Olasz szakvállalatoktól vezetett munkálatok során már tekintélyes ha­jóteret emeltek ki. A két 7000 tormás hajót a „Jean de Viennet“ és a „La Gassonnieret“ újra fölfegyverzik, mi­után ezek csak csekély károkat szen­vedtek. A „Dupleix“ nevű hajóról azonban teljesen le kell mondani. A „Messaggero“ jelenti még, hogy a Toulontól Mentonig terjedő szakaszon, amely olasz katonák felügyelete alatt áll, rövid idő alatt ezrével építették fel a védőműveket, úgyhogy a Cota d’Azure acélfalhoz hasonul. Halálraítélték a két belga újságíró gyilkosait Brüsszel, máj. 7. (Német TI) A brüsszeli tábori főparancsnokság tá­bori hadbírósága kétnapi tárgyalás után Andre Bertulot 23 éves munka­nélküli péket, Maurice Raskin 37 éves munkanélküli műszerészt és Arnaud Fraiteur 18 éves brüsszeli diákot ha­lálra ítélte, még­pedig Bertulot péket Fesny újságírónak, a „Soir“ szerkesz­tőjének, valamint Paul Colin újságíró­nak, a „Nouveau Journal“ és a „Car­­­sandre“­folyóirat kiadójának meggyil­kolása, továbbá van Coppenole belga ezredes, a belga államrendőrség fő­nöke ellen megkísérelt gyilkosság, va­lamint tiltott fegyverviselés miatt, Raskint a Paul Colin elleni gyilkos­ság, erőszak büntette és tiltott fegy­verviselés miatt, Fraileurt Colin meg­gyilkolása, a van Coppenole ezredes ellen megkísérelt­­gyilkosság, erőszak büntette és tiltott fegyverviselés miatt. Churchill­s „Times" szerint esetleg a Szovjet­ Unióba utazik London, máj. 7. (NST) A „Times“ érdekes hírt közöl a lengyel-szovjet ellentéttel foglalkozva. A lap a követ­kezőket írja: „Amerikai célzásokból arra lehet következtetni, hogy nem­csak Litvinov és Davies utaznak a Szovjet­ Unióba, hanem Churchill is velük tart­“ Az „Exchange“ hírügy­nökség jelentése szerint a brit és az amerikai diplomácia minden áldozatra és erőfeszítésre kész a lengyel-szovjet ellentét elsimítása érdekében. Giraud új találkozóhelyet javasolt de Gaullenak London, máj. 7. (NST) A „Daily Te­legraph“ értesülése szerint Giraud tá­bornok a De Gaulle-al tervbe vett ta­lálkozó számára új helységet hozott javaslatba, amely már közelebb fek­szik Algírhoz, mint az eddigiek. Nem vált ismeretessé, hogy melyik ez az új hely, sőt még Giraud de Gaulehoz intézett újabb meghívása sem érke­zett meg Londonba. Angol ügynöksé­gek jelentései szerint Giraud eredeti­leg azt javasolta de Gaullenak, hogy Marokkóban, Biskraban, vagy Bou- Saadában találkozzanak. Biskra a Szahara szélén­­fekszik, 300 kilométer­re Algírtól, Bou-Saada pedig az At­lasz-hegységben, 200 kilométerre az északafrikai fővárostól. A „Daily Te­­legraph“ gaullista körökből úgy érte­sül, hogy de Gaulle abban az esetben, ha Giraud kész lenne Algírban talál­kozni vele, felhívásban kérné az északafrikai város lakosságát, hogy­ ne rendezzen tüntetést

Next