Pesti Hírlap, 1943. június (65. évfolyam, 123-144. szám)

1943-06-01 / 123. szám

GRIFF KÖNYNAMA CSÉRT DEZSŐ VÉR NEMZETSÉG , Ízél * föld" folytatása, az egy csapásra beérkezett Író új drámai regénye Ara kartonéivá 8.80, kötve 11.80 P (Könyvnap után kartonéivá 10.80, kötve 13.80 P) MEZŐSSY MÁRIA TISZTA GYOLCS A finom tollú írónő lírai és mégis drámai könyve. Ára kartonálva s * * 14.— P Könyvnap után, kartonélva 6.— P BilingviHipi sátraink a Petőfi-téren. Tommy Cecil írta Preszly Elemér Tavaszi ragyogásban leplezik le a virágos Károlyi-kertben Tormay Cecil szobrát. Tormay Cecilnek elsősorban az irodalom von borostyánt a homlokára, de a politika is méltán koszorúzza meg, mint hősét, a magyar asszonyok pedig a nagyszabású nemzeti női mozgalom szervezőjét ünnepük benne. Sokan a politikust és szervezőt látták benne, lekicsinyelve irodalmi érdemeit és megtépázva írói rangját. Tormay Cecil nyílt, egyenes élete, munkáiban elszórt őszinte vallomásai igazolják: soha életében nem vágyott másra, csak írói babérokra, hó volt ízig-vérig, a politikába és szervezési mozgalmakba hajlamai ellenére a forradalmak sodorták. Hivatást érezve, már fiatalon az Írói pályát választja, tanul, utazik, gyűjti az élményeket. Lelkével és szemével keresi, szereti, magába szívja a szépet vágyakozva, hogy ő is szépet alkosson. Nem csatlakozik senkihez, nincs az írók között baráti köre, tehetségében bízva magányosan járja az élet útját. Éppen ezért soha nem igazán népszerű, nem is fut a népszerűség után, nem ért a hírveréshez, a sikert munkái értékével kívánja kiküzdeni. És ki is kényszeríti a sikert „Emberek a kövek közt“ című kötetével. (..Emberek a kövek közt“ c. regényét és „Bujdosó könyv“-ét, Angliában élt ■híres Afrika-utazónk. Torday Emil fordította angolra. A szerk.) A „Régi ház“-zal pedig, mely a lelkében hosszú időn át érlelődik, — nem siet vele, ötvözi, kopácsolja, hogy minél tökéletesebb legyen, — az Írók első arcvonalába érkezik be. Ezt a munkáját nemcsak Magyarországon olvassák, hanem több idegen neyelvre lefordítva külföldön is, az Akadémia pedig a Péczely-díjjal jutalmazza. De önálló és finoman tartózkodó fp-syéniségét már akadémiai bírálója részéről támadás éri; azt írja, hogy a rrégi ház Thomas Mann Buddenbrook- ijának utánzata. - , Egyedül az enyém admű írásában ,keserűen fakad ki ez ellen a gyanúsítás ellen. Övé ennek a regénynek minden sora, ő érezte át minden élményét, nem is olvasta Thomas Mannregényét. Nevét most már szárnyára kapja a szúr, mind gyakrabban jelennek meg kisebb-nagyobb írásai. Gyakran utazik, bejárja Olaszországot, Párisban eljut a Villa Said-ba is, ahol Anatole France nagy szeretettel fogadja, dicséri munkáit. Tormay Cecil Anatole Francénak csak a halála után hálálja ezt meg, amikor meleg sorokban búcsúztatja a XIX. század nagy francia gárdájának utolsó őrszemét Ilyen szép szemlélődő és alkotó élet közben robban bele Tormay Cecil magános világába az összeomlás, forradalom, kommunizmus. és Tormay Cecil, a nemes értelemben vett magyar úri világ rajongója, sárba taposva látja minden eszményét. Nemes haragjában politizálni kezd akkor, amikor a politikáért nem hírnév, dicsőség, képviselői megbízás jár, hanem börtön, esetleg golyó. Szervezi a magyar asszonyokat, amikor a férfiak némák, tétlenek maradnak. Napról-napra írja a „Bujdosó könyv“-et, melyben az összeomlás napjainak hangulata, fájdalma, szenvedése van páratlan hűséggel megörökítve. Tormay Cecil akkor krónikása soha nem várt élményeknek, marcangoló érzéseknek, mikor a halál fenyegetőzött a magyar szenvedések minden hangja fölött Tormay Cecil csak addig politizál, míg a veszély kívánja, és amikor 1920-ban a nők előtt is megnyílik az országgyűlés kapuja, és a magyar nők tábora boldog lelkesedéssel küldené őt be, nem kívánkozik mandátum után, az irodalomé marad. Elindítja a „Napkelet“ című folyóiratot: legyen az a tiszta irodalomnak, igaz nemzeti érzésnek romlatlan magyar nyelven bátor harcosa. Egyetlen magyar ember sem érzi és éli át nála jobban Trianon fájdalmát, szégyenét, igazságtalanságát Szavát, tollát, nyelvtudását, külföldi összeköttetéseit a világ felvilágosítására, lelkiismeretének felébresztésére dobja harcba. Kiáltványban fordul a világ asszonyaihoz, megrázó szavakkal zárja ki előttük a nagy magyar fájdalmat, a rajtunk esett sérelmet külföldi lapokban cikkezik és minden sor írásának nagy erőt ad fájdalmának, őszintesége. Amidőn Genfben, a Népszövetségben, Madame Curie helyét elfoglalja, rövid köszönő beszédében Lengyelország egykori felosztására utalva érezteti a magyar fájdalmat. Megjelenik az asszonyok gyűlésein, elnöki beszédei irodalmi értékűek, lobog bennük a nemzeti érzés. De már mindig jobban keresi a magányt, elvonul a Mátra csendjébe, és ott, ahol tisztább a levegő, élesebbek a vonalak, ahol a virágok, fák, bokrok csodálatos illata árasztja el szobáját, a dicső magyar múltat idézve, megírja élete főművét, az „ősi küldött"-et De már nem fejezheti be, munka közben váratlanul teríti le a halál. Tormay Cecil a magyar irodalomnak nagy értéke. Nemes, finom magyar mondatok művese. Stílusa egyéni, eredeti, nyelve, bér nem népies, minden ízében magyar. Nagyszerű erővel varázsolja életre a történelmet. Éppen olyan tökéletesen eleveníti meg a göröög világot, a reneszánsz Olaszországét, mint a magyar múltat. Az irodalmi kisplasztika utolérhetetlen művészet, minden során a lelkiismeretes gond kézjegyét érezzük. Itáliai írásaiban az olasz múlt, olasz föld, olasz nép ,szeretete izzik. Olyanok ezek az írások, mint a praerafaelita festmények, nem hiába szerette Giottót és írt róla lelkes sorokat. Magyar legendáriumában a messze múltból hívja életre a nagy királyt, szűz fiát és a vértanú barátot Ödön nyelvének ebben a munkájában olyan a zamata, mint a régi évjáratú tokaji aszúnak. Szobrának mai felavatásán hódolok emléke előtt. Szomorú időkben méltó hangon adott kifejezést nemzete fájdalmának. Keresztény, nemzeti felfogásához ritka következetességgel hű maradt a sírig. Mély és igaz kereszténysége és nemzeti érzése sohasem jutott összeütközésbe humanista eszményeivel. Művei a magyar irodalom maradandó értékei.________ Mikor sötétítik el a vonatokat? A honvédelmi miniszter rendelete értelmében — mint ismeretes — május 22-étől az elsötétítés időpontja megváltozott. Ugyanez a rendelet — most első ízben — külön kitér a közforgalmú vasutak elsötétítésének kérdésére is. A vasutaknál az elsötétítés mindjárt sötétedéskor — a vasúti kocsik lámpáinak kigyújtásakor — kezdődik és egészen a lámpák eloltásáig, tehát napkeltéig tart. Erre a külön intézkedésre azért volt szükség, mert a nyílt pályán futó vonatok, amelyek egyébként kedvelt célpontjai az ellenséges repülőknek, az elsötétítés időpontja előtt bekövetkező légitámadásról idejében nem értesíthető!?. ül VOROSVÁRY KIA KÖNYVNAPRA AKTUÁLIS Ijjas Antal: Dr. Keöpe Viktor: Emberek a ködben Japán két arca A többszörös Irodalmi díj* A hős Japán nemzet földnyertes ujságiró-író lelel- jének, az „ezer sziget prüncselő riportregénye egy szagának" történelme, fialóceánjáró luxusgőzös uranak élete, szokásai, müvésainak életéből. Fűzve 3.80, kötve S.8«. Könyvnap után 4.H» 111. 7.2« F.szete, gazdasági helyzete és — jövöje. K fényképpel és 8 térképpel Bibliofil kötésben 12.8» P. D V A NY OK ÚJBÓL MEGJELENT Dr. Weninger Antal: A keleti jógan. átdolgozott és bővített kiadás. A világirodalom legtökéletesebb jóga-könyve, a Jóga tan és jóga misztika ismertetése és kritikája. 330 szöveg- és 20 műmelléklet oldalon 54 európai és indiai fényképpel és 4 színes táblával. Fűzve 11.—, kötve 14.—. rA május bűne volt ez léé.* A közhiedelem talán nem egészen alaptalanul áprilist a bolondok hónapjának tartja, május pedig a népies babona "szerint a szerelem, a regényesség, a romantika időszaka. Soha nem hittem a babonában. Semmiféle népies hitet nem tartottam érvényes igazságnak s csendes lenézéssel tekintettem bolondságra, szerelemre, regényességre. Végre a mostani elmúlófélben levő május meggyőzött arról, hogy az ősi vajákos hitnek igenis van alapja. Három példa A legújabb korban embertársaimból csakúgy, mint belőlem kiveszett a romantika. A szenvedély helyett az ész vette át az uralmat az emberek fölött. A francia forradalom óta az ösztönök, az érzelmek mellett — sőt sokszor ezek ellenére — a megfontolás, a bölcs elhatározás és a logikus gondolkozás tűntek fel. Az eredményeket tekintve nincs ugyan meglepő különbség Rousseau kortársai és mostani felebarátaink között, de egy-két dologban észlelhető fejlődés. Ma a mellőzött szerelmes legföljebb goromba levelet ir szerelme tárgyához, de nem rabolja el az ellenkező leányt s alig tudjuk elképzelni, hogy Bárczi Benő szivébe mártsa kétségbeesésében a tőrt, melyet Kund Abigél adott enyelegve kezébe. Hol van már mindez? A szenvedély elcsitult a fehér emberben s helyét a megfontolás, a józan kritika foglalta el. Legalább is így hittem a közelmúltig s csak ez a szenvedélyektől fülledt május győzött meg hitem tarthatatlanságáról. Hogy olvasóimnak is bebizonyítsam tételem igazságát, május havának számos különös eseményéből röviden elmondom azt a hármat, amelyek megtérítettek. A mindennapi élet apró-cseprőnek látszó dolgairól van szó, amelyek fölött ma különösen hajlamosak vagyunk elsiklani. Három kis tragédiát, néhány emberkülönös sorsát figyeljük e röpke pár percben és gondolkodjunk el végzetükön. A szentendrei trafikot Elsőnek a legjelentéktelenebbnek látszót szabadjon elmondanom. A szenvedélyhez s a regényességhez is van némi köze a történet szereplőinek, azért is veszem legelőre. A tragédia szereplői Szentendre városkájának főtrafikosa, egy hentesmester nem egészen ifjú felesége és a főtrafikos néhány állítólagos vetélytársa. A szenvedélyhez annyiban van köze a történet szereplőinek, helyesebben főhősének, mert cigarettákkal, szivarokkal és egyéb dohányneműekkel kereskedett s valóban a dohányzás a legkorszerűbb szenvedélyek egyike. Ami a regényességet illeti, Szentendre városkája girbe-gurba kis utcáival, parányi operadíszletszerű háromszegletes főterével és hét templomával eléggé romantikus, a középkor lehellete csapja meg az ideérkező látogatót. A színhely tehát romantikus. A történet, helyesebben tragédia, mint a lapok is közölték, röviden enynyi: A főtrafikos halálos szerelemmel megszerette a hentes feleségét. Szerelme tárgyát mindenféleképpen igyekezett meghódítani, de nem talált meghallgatásra. A reménytelen lobogás így tartott néhány hónapon keresztül. Ekkor elérkezett a május, a szenvedélyek hónapja. A trafikos újabb kísérletre szánta el magát. Beszélt a hentes feleségének odaadó szerelméről, olthatatlan vágyakozásáról. Nem törődött vele, hogy a hentesnének férje volt. A szenvedély nem tűr korlátot és legfőbb jellegzetessége önzése. A hentesné azonban ebben a romantikus májusban sem hallgatta meg. S ekkor ért meg a tragédia a főtrafikos lelkében. Ez a kis köpcös, őszülő, kerekfejű emberke, aki nullásgéppel nyíratta a haját — néhány nappal a végzetes tett előtt Szentendrén jártam és vettem tőle pár cigarettát — reménytelen helyzetében elhatározta, hogy sorsáért boszszút áll és eldobja magától értelmetlenné vált életét. Készült tettére, de munkáját éppen úgy elvégezte,mintha semmi sem történt volna. Mindenekelőtt robbanóanyagot szerzett. Aztán este vagy talán éjszaka kezdetleges kézügyességgel pokolgépeket gyártott. Néhány szivarból alkohol segítségével kiáztatta a nikotint. S amikor mindent elintézett, postán elküldte szőnyegmintaként, virágként a pokolgépeket. Egyet a hentes feleségének, csak saját kezébe, egyet a férjnek s kettőt-hármat idegen férfiaknak, akik hite szerint a hentesmesterének udvaroltak. Maga pedig elutazott Pestre, megszállt egy szállodában és nikotinoldattal megmérgezte magát. Hogy másnap reggel nem robbant fel néhány ember, az csak a tökéletlenül sikerült pokolgépeknek és egy véletlennek volt következménye. Egyébként Shakespeare-i méretű tragédia következett volna be , a szereplők életükkel lakoltak volna bűnükért — szenvedélyükért, így csak a főhős pusztult bele szerelmébe. A bélnagykereskedő A trafikos halálos szerelme mellé méltán csatlakozik a bélnagykereskedő végzetes tette. Ez a történet Pesten játszódott le. Ezt is, akár csak az előbbit, az összes lapok megírták. Röviden ennyi történt: Egy férfiú, aki polgári foglalkozásképpen bélnagykereskedést űzött, halálos szerelemmel megszeretett egy fiatal lányt. Bevallotta érzelmeit és meghallgatásra talált. A lány hozzáment feleségül. Isten és ember előtt egymáshoz tartoztak. Házasságuk nem volt különösebben boldog, nem volt különösebben boldogtalan: házasság volt, mint annyi más. A fiatalasszony azonban többre vágyott, sőt igen sokra vágyott. Voltaképpen a legtöbbre, amit ember elérhet: tökéletes boldogságra. Más szóval férjét és a világot szerette volna saját vágyaihoz és elképzelt ideáljaihoz átalakítani. Ez természetesen nem sikerülhetett. A férj, a belnagykereskedő nem tudta a képtelen feladatban segíteni. Vitatkoztak, civakodtak, veszekedtek s aztán úgy határoztak, hogy legokosabb, ha különkülön utakon fognak járni. A bélnagykereskedő elköltözött a közös lakásból. Az asszony később kivett magának egy kisebb, kétszobás lakást és megpróbáltak külön élni. Az asszonynak jobban sikerült az egyedüllét. Barátnői voltak, szórakozni járt — különös, hogy nők mennyire szeretnek szórakozni, vagyis felszínes örömöknek hódolni — a bélnagykereskedő azonban elszakítva feleségétől, nem tudta elviselni a magányt. Dolgozott, folytatta ugyan amesterségét, de lélekben nem tudott elszakadni az aszszonytól. Sőt! Igyekezett viszahódítani feleségét. Megkísérelte rábeszéléssel, csábította ígéretekkel, megváltoztatta életmódját. Mindez természetesen semmit sem használt. A bélnagykereskedő nem tudta, hogy érzelmeket nem lehet megvásárolni, nem lehet kikönyörögni, sőt nem tudta azt sem, hogy erőszakkal se tudja visszaszerezni feleségét. Pedig amikor már semmiféle rábeszélés nem segített, erre határozta el magát. Vásárolt egy pisztolyt. A fegyverrel szorgalmasan gyakorolgatta a céllövést. Vagyis nemcsak fenyegetni akart, elszánta magát, hogy inkább választja a halált, mint a boldogtalanságot. És amikor elkövetkezett a végzetes nap — hogyan érik meg egy szándék egy bizonyos napra, egy bizonyos órára végzetes, kikerülhetetlen cselekedetté, ki tudna erre felelni? — akkor elindult felesége lakására. Az asszonyt nem találta egyedül. Egy barátnője volt éppen nála, akivel beszélgetett. Ruhákról, harisnyákról és férfiakról társalogtak. S ebben a pillanatban a másik szobából motozást, zajt hallottak. A két nő ijedten kitárta az ajtót s a küszöbön ott állt felemelt pisztollyal kezében a bélnagykereskedő. A feleség sikoltott, a barátnő megkísérelte lebeszélni a férfit szándékáról, de a bélnagykereskedő ekkor már csak szenvedélye rabja volt, elvakultan kiáltozott. A biztonság kedvéért néhány lövést adott le egy vázára, vagy órára, hogy meggyőződjék róla, nem felejtette-e még el a célbalövés művészetét, amelyet hosszú gyakorlattal elsajátított. Majd vadul ordítozott feleségére és követelte, hogy térjen vissza hozzá, mert ellenkező esetben véget vet mindkettőjük életének. Az asszony segítségért kiabált, a barátnő a másik szobában siránkozott. A bélnagykereskedő vérbenforgó szemei egymás után több lövéssel megsebesítette az aszszonyt, aki ájultan rogyott össze. A következő pillanatban újabb lövés dördült el a lőporfüstösi szobában s a bélnagykereskedő összerogyott. aki A leány, töltőtollat nyelt Az érzelmes és romantikus hátterű tragédiát egy humorba fulladt szerelmi öngyilkosság követi soron. Ez a történet rövid, valójában alig több valamivel, mint a fenti cím. Arról van ugyanis szó, hogy egy tizennyolc vagy tizenkilenc éves szerelmes lány rájött, hogy a fiú, akibe szerelmes, nem viszonozza érzelmeit. Elhatározta tehát, hogy megválik üressé és tartalmatlanná lett életétől. Este hazament, elővette töltőtollát és megírta búcsúlevelét a hűtlennek. Hosszú levél volt, tele vággyal, szerelemmel és szemrehányással. A levél megírása után pedig regényes módon akart véget vetni megkínzott életének: ugyanazzal a töltőtollal, amellyel utolsó üzenetét írta szerelmének, meg akarta ölni magát, így nyelte le a töltőtollat, de szerencsére különösebb baja nem történt. Az orvosok valahogy kihalászták belőle a veszélyessé válható írószerszámot. A Umméy Ha sorra elgondolkozik az oltásé ezen a három történeten, igazat fog adni nekem. Május valóban a regényesség, a szenvedély hónapja. Jámbor polgárokat, józan üzletembereket kergetett halálba. Torkon ragadta a trafikost, a két nagykereskedőt , a lányt, aki töltőtollat nyelt. S mindeme tragédiák, gyilkosságok, öngyilkosságok mögött ott vigyorog, viháncoló jókedvvel a tréfás májusi kobold. Nyárspolgárokat, békés hentesnőket, trafikosokat, belkereskedőket léptet fel a tragédiák jelmezeiben, drámai hősök szerepébe kényszeríti őket. Nem ellenállhatatlanul nevetséges-e mindhárom sors? Még arra is vigyáz a rendező, hogy a trafikos pokolgépei fel ne robbanjanak, a belnagykereskedő golyói célba ne találjanak s a töltőtoll semmi kárt ne tegyen. Igen, a május művészete s a május bűne volt, ami ezzel a néhány emberrel s rajtuk kívül ki tudja még hánnyal történt. Jómagam persze — annak ellenére, hogy ez a három történet meggyőzött május rossz hírének igazáról — mégis csak a megfontolásban, a józan és hűvös logikában hiszek. Alaposabban ki is fejteném most mindezt, de sajnos, nem érek rá, sietnem kell. Találkoznom kell valakivel. Nem árulhatok el részleteket. Egy bizonyos, ő az egyetlen, az igazi, a sohase volt életemben. Ha nem lenne, el sem tudnám képzelni napjaimat. Sietnem kell, mert szereti a társaságot s a férfiak körülrajongják. Nem is tudom, mi történne, ha valamelyiknek sikerülne meghódítani. Persze erre gondolni se lehet, ez csak olyan akadémikus feltevés. De bizonyos, hogy ezt a csapást csak valamilyen tragédia követné. Egyetlen szerencsém: májusnak már utána vagyunk. Koroknay István. Az új tűzharcosok szervezkedése A Magyar Tűzharcos Szövetség, mint a honvédelmi miniszter által kijelölt hivatalos szerv értesíti a most folyó háborúban résztvett, hazatért és leszerelt tűzharcosokat, hogy az Országos Tűzharcos Székházban (Wesselényi u. 49.) külön osztályt állított fel részükre, ahol harctéri szolgálatuk kapcsán előállott ügyes-bajos dolsogaik elintézése érdekében jelentkezhetnek. Új tűzharcosnak minősül az, aki harctéri szolgálatáért a Kormányzó Úr által alapított tűzkereszt jogosultságát megszerezte és azt hitelt érdemlően igazolja. Az érdekeltek katonai okmányaikkal a Magyar Tűzharcos Szövetség Országos Elnökségénél írásban, vagy szóbelileg jelentkezzenek, ahol egyenlő elbírálásban részesülnek az első világháború Károly csapatkeresztes tűzharcosaival. A Tűzharcos Szövetség közli, hogy a közeljövőben az új tűzharcosokat Budapesten országos értekezletre hívja össze, hogy együttesen tárgyalják meg a további teendőket. A Magyar Tűzharcos Szövetség címe: Budapest, Wesselényi u. 49. Tel.: 425—557 és 425—558. Tűzgömb volt látható Magyarország egyes részei felett A budapesti csillagvizsgáló integet az alábbi felhívással fordul a közönséghez: Május 23-án este 10 óra körül Magyarország egyes részei fölött az eddig beérkezett jelentések szerint egy rendkívüli meteor, úgynevezett tűzgömb volt látható. Az intézet kéri a megfigyelőket, hogy észrevételeiket az alábbi kérdésekre adandó válaszokban szíveskedjenek megküldeni a Budapest Svábhegyi Csillagvizsgáló Intézet címére. 1. A megfigyelő neve, pontos rime. 2. A megfigyelés pontos ideje, ha lehet percbem is. 3. A megfigyelő földrajzi helye a tünemény megfigyelésekor. Község, megye s a megfigyelés helyének vázlatos rajza az égtájak feltüntetésével. 4. A meteor eltűnési pontja, ahol a meteor kialudt vagy eltűnt. E legfontosabb adat érdekében kérjük az eltűnés helyének megjelölését. Ha felhős volt az ég, a környező tárgyakhoz viszonyítva, Irány szerint megadni. Legjobb azonban az égbolt ismert csillagai után megjelölni a helyet. Milyen magasan volt a látóhatár fölött? 5. A meteorpálya kezdőpontja, vagy ahol észrevettük, átment-e a zenitponton, vagy attól milyen irányban haladt 6. A megfigyelt pálya rajza. 7. A jelenség időtartama másodpercekben. 8. A jelenség általános leírása. Látszólagos nagyság, fényessége összehasonlítva fényesebb csillagokkal, bolygókkal, a Holddal. Szín, színváltozás, hátrahagyott nyom. Szétrobbanás, szétesés, kísérő hangú tünemények stb., valamint mások tapasztalatainak leírása.