Pesti Hírlap, 1943. július (65. évfolyam, 145-171. szám)

1943-07-01 / 145. szám

A magyar páncé'os'gépágyús egységek hősi harcai a téli csatál­ban önfeláldozóan és di­csőséggel vet­ték le részüket a téli c­sata elkesere­dett küzdelmeiből pont­élos­ gépágyús egységeink is. Igen jelen­­tős szerepük volt Alexejevkánál, Ilin­kánál, vala­mint Korocsánál. Az 1943 január 19-én , Alexejevka környékén vívott harcban i­fj. Legány Dezső zászlós, páncélvadász-harci ko­csiparancsnok azt a parancsot kapta, hogy Nimród­ harci kocsijával­, tartóz­tassa fel s vesse vissza az ellenséget Példás bátorsággal teljesítette a pa­rancsot, mindig a legsebezt­­etőt­b oldalukról vette tűz alá az ellenséges tömegeket e közben azonban harci ko­csija a jeges utón megcsúszott és árokba fordult. Mivel kocsija nem volt többé kimenthető, kezelőiből gyalograjt alakított s géppisztollyal és kézigránáttal folytatta a küzdel­met Rövidesen egy másik Nimród­­harci kocsi is találatot kapott s an­nak parancsnoka súlyosan megsebe­sült Legány Dezső életét kockáztatva­, mentette ki sebesült bajtársát a jár­­­műből. Miután a sebesültet hátra­­szállította, átvette a sérült harci kocsi parancsnokságát s annak épségbent maradt gépágyújával közvetlen közel-,­től vette pusztító tűz alá a támadói bolsevistákat. Nagy veszteségeket­ okozott az Ellenséges tömegeknek s­ hatásosan késleltette azok előnyomu­lását. Amikor visszavonulásra kapott parancsot, sérült harci kocsijával ki­tartva, utolsóként indult útra, de végig hősiesen fedezte gyalogkötelé­keinknek az újonnan kijelölt köz­védőállásba való visszavonulását. Ilinka község védelmében Varga Géza páncélos-gépágyús zászlóaljbeli tartalékos hadnagy szerzett méltán megérdemelt dicsőséget nevének. Jan. 22-én hajnalban erős különít­ményeket szivárogtattak előre a bolse­­visták a vasútvonal mentén, hogy el­vágják a Budj­enni felé vezető fon­tos utat Sikerült is nehézfegyverei­­­ket a községtől nyugatra tüzelőállá­sokba vinniök s ezzel az Ilinkét védő csapatok hátába kerülve tüzükkel le­zárták az utat. Az ilinkai közvédő­állásban harcoló erők parancsnoka nyomban megtette intézkedéseit az út felszabadítására és a kitörésre, azon­ban az e végből bevezetett gyalog­­harci csoport támadása a csaknem övig érő hóban és gyilkos ellenséges tűzben elakadt. Varga Géza hadnagy e válságos helyzetben saját elhatározásából ha­ladéktalanul előretört Nimród harci kocsi-szakaszával. A legsűrűbb ellen­­séges aknavető- és géppuskatűz köze­pette rohantak gépágyas harci kocsi­jai a bolsevistákra, majd nyílt tüzelő­­állásból kilőtték az ellenséges harci csoport két legfenyegetőbb géppuská­ját s kevéssel utóbb aknavetőjét is. A vasútvonal mentén levő őrházba befészkelt szovjet géppisztolyos raj néhány pontosan célzott gépágyú lövés után hanyatt-homlok elmenekült. Varga hadnagy újabb előretöréssel még tovább szorította vissza a bolse­vistákat. Harci kocsiját e közben több találat érte s ezektől egyik lőszer­szakasza is meggyulladt, mégis sike­rült az ellenséges bekerítő erőket tel­jesen visszavetni a vasútvonal mögé s ezzel felszabadult csapataink hátra­levő részei számára a Budjenni felé vezető út. Korocsánál Stanga Antal zászlós tüntette ki magát­ különösképpen a páncélvadászok közül. 1943 február 7-én hajnalban a bol­sevisták nagy erőkkel támadták meg a korocsai szörvédőállás északi szélét védelmező gyenge létszámú honvéd­szakaszt. Stanga zászlós azt a paran­csot kapta hogy támogassa Nimród­­harci kocsijának tűzével az arányta­lan küzdelmet vivő szakaszt. Bár a harci kocsi megjelenésére az ellenség valamennyi aknavetőjével s a gyalog­sági nehézfegyverekkel a nyílt ásásból bátran tüzelő harci kocsira irányította tüzet, Stanga zászlós a veszedelemmel mit sem törődve, felvette a küzdelmet a bolsevisták tűzgépeivel és sikerült a mintegy másfél zászlóalj erejű szov­jet gyalogságot szétugrasztania. Harci kocsija a küzdelem során sérülést szenvedett. Amikor gyalogcsapatain­kat már kivonták s csupán egy raj maradt ott az elvonulás leplezésére. Stanga zászlós saját elhatározásából végig ott maradt, hogy visszavesse az esetleg újra támadó ellenséget. Ez a támadás csakugyan rövidesen bekö­vetkezett s a zászlós ismét szétugrasz­­totta a rohamra induló bolsevistákat. Ezzel ismét feltartóztatta a szovjet csapatok előretörését, biztosította a gyalog­raj elvonulását Csak annak megtörténte után indult el utolsónak a lépésben haladó Nimróddal a töb­biek után. A húsjegyek beváltása A főváros közélelmezési ügyosztálya közli, hogy Budapesten és a közellá­tási szempontból Budapesthez tartozó városok és községek területén kiadott húsjegyek július 1­7-ig érvényes szel­vényei közül a B. 2. és B. 5. szelvé­nyekre marha-, vagy lóhúst vagy bár­mely húsféleségből készült kolbász­árut, a B. 3. sz. szelvényre lóhúst vagy lóhúsból készült kolbászárut lehet ki­szolgáltatni. Az A 1. és B. 4. sz. szelvények egyelőre nem válthatók be. JMUKI Az MTI jelenti: Ifjú Horthy Miklós, aki külföldi diplomáciai megbízatása miatt az elmúlt évek­ben nem teljesíthetett katonai szolgálatot, néhány hét előtt, mint karpaszom­ányos, katonai kiképzés­re vonult be. A vasárnapot és Péter­ Pál ünnepét felhasználta arra, hogy szüleit Kenderesen meg­­látogassa. Kedden délután öt óra­kor indult vissza kis DKV gép­kocsiján Budapestre. Törökszent­­miklós közelében egy vigyázatlan kisleány az aránylag keskeny út­test közepére, az 50 kilométer se­bességgel haladó gépkocsi elé sza­ladt.­­ Hogy a gyermeknek baja ne tör­­­­ténjék, Ifjú Horthy Miklós hirte­len fékezett és kocsiját az útszéli ároknak fordította. A gyermeket sikerült ezzel megmentenie, ő ma­ga azonban háromszoros kulcs­csonttörést szenvedett. A mellette ülő gépkocsivezetőnek nem történt­­ baja, a kocsi kissé megsérült.­­ Ifjú Horthy Miklóst egy arra­­­ haladó gépkocsi a legközelebb eső szolnoki csapatkórházba szállította, ahol kisebb műtétet hajtottak vég­re rajta. A műtét után jól érzi ma­gát s remélni lehet, hogy ilykop szerencsés kimenetelű balesete után két-három nap múlva elhagyhatja a kórházat. Ifjú Horthy Miklóst gépkocsibaleset érte Háromszoros kulcscsonttöörést szenvedett Bornemisza Géza miniszter nyitotta meg a soproni nyári egyetemet A sop­roni nyári egyetemet Péter és Pál napján nyitották meg a városháza zsúfolásig megtelt közgyűlési termé­ben. A megnyitó ünnepségen meg­jelentek Bornemisza, Géza miniszter, a vallás- és közoktatásügyi miniszter képviseletében dr. Hankiss János ál­lamtitkár, a földművelésügyi minisz­ter képviseletében vitéz Vitézy László főerdőtanácsos, Budapest székesfővá­ros képviseletében dr. Felkay Ferenc tanácsnok, továbbá Hőgyészy Pál fő­ispán, Kamenszky Árpád polgármes­ter, Szüllő Géza és báró Waldbott Ke­lemen titkos tanácsosok, felsőházi ta­gok, Czettler Jenő titkos tanácsos, fel­sőházi tag, a nyári egyetem bizottsá­gának elnöke, Papp Kálmán város­plébános, felsőházi tag, Rainer Mi­hály felsőházi tag, Gacs János és Tömböly Dénes országgyűlési képvi­selők és mások. Dr. Mihailich Győző, a József N­ádor műszaki és gazdaságtudományi egye­tem rektora üdvözölte a megjelente­ket. Bornemisza Géza iparügyi mi­niszter több mint félórás előadást tar­tott a kiemelkedő szerepről, amely napjainkban a vegyészmérnöki tudo­mánynak jut. Meleg szavakkal kö­szöntötte az immár hetedik évfolya­mába lépő soproni nyári egyetemet, majd rámutatott arra, hogy az elmúlt másfél évszázadban a műszaki tudo­mányok és a gazdasági szervezés nagym­érvű haladása következtében az ipar fejlődése lett az emberi életet és a civilizációt legjobban befolyásoló tényezők egyik legfontosabbika. A mo­dern ipari fejlődésnek egyik jellegze­tes vonása, hogy a meglévő iparágak­hoz állandóan újabb és újabb ipar­ágak sorakoznak fel. Míg a XVIII. században a vas- és fémkohászat ug­rásszerű, szinte forradalmi fejlődése nyitotta meg az utat a gépgyártás és a textilipar kibontakozásához, a XIX. század elején a mechanikai ipar, a század derekán a vegyészeti ipar, a kilencvenes években pedig az elektro­technikai ipar indult hódító útjára s e folyamatot az autó-, repülőgép- és rádióiparnak századunkban, mondhat­ni szemünk előtt történt felsorakozása egészítette ki. Az ipari fejlődés e mű­szaki fázisaival párhuzamosan folyik a gazdasági szervezés fejlődése is. A vegyészeti tudomány a háború folyamán legnagyobbrészt a hiányzó anyagok pótlására törekedett A pót­lás céljaira előállított szintetikus anya­gok gyártási technikája fokozatosan annyira fejlődött s minőségben is annyit haladt, hogy több esetben most már nem pótanyagokat, hanem egészen új anyagokat állítanak elő, amelyek felülmúlják a természetes anyag egyes tulajdonságait és a világ­­gazdasági korlátozások m­egszűnése után is többnyire nélkülözhetetlen új anyagaivá válnak az emberiség to­vábbfejlődésének. A magyar gazdasági politikának kötelessége, hogy e fejlődési irány­zatból és lehetőségekből a magyar nemzetgazdaság számára adódó fel­adatokat idejekorán fölismerje. Ipa­runk s különösen vegyészeti iparunk a múlt század utolsó évtizedeiben ro­hamléptekkel pótolta hosszú idő mu­lasztásait és ma sok tekintetben vi­lágviszonylatban is mintaszerű ered­ményekkel dicsekedhetik. Általános iparosodásunk, különösen a vegyészeti iparnak a nehézségek ellenére is megmutatkozott életereje kötelességünkké teszi, hogy a nagy világfejlődésből mi is kivegyük ré­szünket. A soproni nyári egyetem előadás­­sorozata alkalmas arra, hogy fölhívja a magyar társadalom vezetőinek figyelmét e problémák font­osságára és megismertesse, megértesse az ilyen irányú gazdaságpolitikai törekvéseket és intézkedéseket. Szüllő Géza előadása a parlamentarizmusról Szüllő Géza a parlamentarizmusról tartott előadást a nyári egyetemen. Kifejtette, hogy az állam a nemzet hatalmi kerete. A cél a nemzet és nem az állam. A nemzet megnyilvánulási szerve a parlament, amelynek célja,, hogy az egyént az embert ne nyomja el a hatalom. A magyarság mindig küzdött a központosító abszolutizmus gondolata ellen. Nehéz most beszélni a parlamentarizmusról, amikor az egész világon csődbe jutott. Francia­­országban azért, mert tönkretette a párttusa, az utódállamokban pedig tönkretette a párttusa hiánya. A parlament eszményi értelmezés­ben azt jelenti, hogy mindent a nép­pel és mindent a népért. Szent István országában minden fajnak meg kell tartania a maga egyéniségét. A par­lamentarizmus által tudtunk megma­radni mi is magyaroknak. Szent Ist­ván birodalma nem volt egyfajtája népek állama, egybekapcsolta mind­azokat a fajokat, amelyek ezen a te­rületen laktak vagy ide bevándorol­tak. Akármennyi volt a nemzetiség, a magyarok mindig itthon voltak ezen a földön. A magyar vendéglátó volt, de fel sem engedte merülni azt a kér­dést, hogy ő van-e itthon ezen a föl­dön. A családfő nem többségi alapon, hanem a jog teljessége alapján gya­korolja hatalmát. Szüllő Géza azzal fejezte be rend­kívül érdekes fejtegetését, hogy­ a ma­gyarság szabadság nélkül nem élhet, a szabadság biztosítéka pedig a parla­mentarizmus. Vannak helyzetek, ami­kor a parlament nem működhetik, ilyenkor az a római mondás érvényes, hogy az állam üdve legyen a legfőbb törvény. A nyári egyetem népes hallgatósága nagy érdeklődéssel hallgatta és tet­szésnyilvánítással kísérte Szüllő Gé­zának mindvégig mélyenszántó és szellemes előadását. Bornemisza miniszter megtekintette az újságíró nyugdíjintézet soproni Cyklamen-szállój­ának építkezését. Pesti Hírlap 1943 jv.l. 1. csütörtök­i legújabb számából . A keleti arcvonal két éve. A hindu-muzulmán ellentét okai. Leffrédi Sittre emlékezete. Peng a kasza, itt az aratás. A német öböl. Hatvan éve született Psy­­lander, az első filmsztár. Vidám riport ez újságírók és színészek labdarúgómérkőzéséről. Képek a hét eseményeiről. Szépiroda­lom. Divat. Epizódok nagy em­berek életéből. Rejtvények, tréfák stb. ÁRA 20 FILL. Szász Lajos közellátási miniszter Péter és Pál napján rádiófelhívást intézett a termelőhöz, kereskedőhöz és fogyasztóhoz Szász Lajos közellátási miniszter Péter és Pál napján rádióbeszédet tartott, amelyben többek között a kö­vetkezőket mondotta: Minden évben elfogadott szívvel várjuk azt a napot, az aratás hagyo­mányos kezdetét. Péter és Pál apos­tolok napján a magyar mezőgazdaság népe azért megy templomba, hogy megköszönje az áldást és szót kérjen Istentől az aratás szent, nehéz mun­kájához. Népünk egyik legjellemzőbb sajá­tossága, harckészsége, legendás vitéz­sége és hite mellett a föld szeretete, megbecsülése, a földhözragaszkodás. Ez a földszeretet a földnek nemcsak közönséges értelemben vett megmű­velése, hanem annak szeretetteljes gondozása volt és lesz alapja hazánk gazdasági erejének. Népünk sokszor nem tudta betakarítani termését, mert az aratóeszközöket fegyverrel kellett felcserélnie. De a magyar gazda a fegyvert éppen olyan keményen mar­kolta meg, mint az eke szarvát és sok­szor az egyenesre kalapált kaszával védte meg földjét az ellenséggel szem­ben. Az aratáson áll vagy bukik az or­szág rendje. Holnaptól kezdve a ma­gyar föld, a kalászos mező egyetlen nagy hadiüzem. Ebben a hadiüzemben gépek zaja helyett a marokszedő lá­nyok éneke szól és a gyárterem bol­tozata Isten szabad ege. Ez a hadi­üzem nem pusztulást és rombolást okozó harci eszközöket gyárt, hanem az életet és kenyeret adó gabonasze­mek milliárdjait fejti ki a kalászok­ból. És mégis hadi­üzem és minden munkása tudja, hogy mi a cél és miért dolgozik. Tudja azt is, hogy eb­ben a nagy hadiüzemben nincs mun­kaidő. Fáradhatatlan munkával kell a rendet vágni napkeltétől napnyug­táig, mert a munkának nagy tétje van: Magyarország. Soha szebb cél magyar gazda előtt nem lebegett, mint a mostani aratás­nál. Aszerint, ahogy az Isten az áldást adja, biztosítani fogom mindenkinek szükségletei kielégítését. De­­csak mér­tékkel. Nem az a célom, hogy egyesek bőségben éljenek, hanem az, hogy min­den magyar számára biztosítsam a mindennapi kenyeret. Ennek a célnak az elérése azonban nem sikerülhet, csak akkor, ha szövetségesként támo­gat a föld népe és ha átfogó szerve­zetbe tömörülve dolgoznak azok, akik a termést termelőtől a fogyasztóhoz közvetítik. Csatasorba szólítom tehát a termelőt, a kereskedőt és a fo­gyasztót egyaránt. Erről az egyenes útról elhárítok minden akadályt, de jaj annak, aki az egyenes útról letér és árokba téved. A magyar kötelességteljesítés újabb példája nyomán új imádság száll fel majd a magyarok Istenéhez. Az a kö­nyörgés, amely a bizonytalan jövő miatt aggodalommal teli hangon ese­dezett a háborús nélkülözések között az életet adó mindennapi kenyérért,— ha mindenki teljesíti kötelességét — hálaimává alakul ét s az új gaboná­ból sütött kenyér megszegésekor min­den magyar lelkéből a diadalmas öröm hangja száll az ég felé: hálát adunk neked, Uram, a nagyobb darab kenyérért. BBBMm­wmmm „Nincs­­ pusztán rózsaboktort“ Harminc éve annak, hogy meghalt egy költő, akinek a dalait ismerte és szerette az egész boldog Nagy- Magyarország. Az 1913. évben halt meg tragikus halállal Dóczy József, a legérdekesebb egyéniségek egyike, akinek ímélytüzű fekete szeme szinte mindjárt elárulta dalos lelkének csillogását. Szép szál ember volt Hófehér hul­lámos haj, fiatalos ragyogású szép szemei, amelyek mindig mosolyogtak. És ez a titokzatos mosoly nemcsak a szemében, nemcsak férfias, nemes metszésű arcán élt, hanem ott él minden dalában.* Első nótája a „Kakukmadár“ volt. Híres nóta volt ez a maga idejében. Ennek­ a „véletlen“ nótának köszön­hetjük, hogy Dóczy József nótaköltő lett. Mert először csak a szöveget írta meg, csak úgy mi kedvtelésből. A nótaszerző jóbarátnak nem tetszett a vers. Nem lehet megzenésíteni. Egyen­lőtlenek a sorok! — mondotta. Dóczyt bántotta a dolog. Maga pró­bálta a nótát „kipengetni“. S egypár hét múlva mindenütt énekelték: „Sötét erdő sűrűjéből kakukmadár hallik!" Az első kísérletből „nagy“ nóta lett­­» Dóczy József­né, Mayer Guidó al­tábornagy leánya, szeretettel ápolja férje emlékét. Csendes szavai nyomán sorra fel­támadnak egy dalk­ó-életpálya rózsái és tövisei. Szinte halljuk a szigorú főnököt, aki keserűen fakadt ki a pénzügyigazgatóság irodájában: — Jobban szeretném, ha az Íróasz­talnál szerezne érdemeket és nem a színházak tájékán! Dóczy József ugyanis pénzügyigaz­gatós­ági titkár volt.­­ A „Kakukmadár“ nótát egész sor Dóczy-nóta követte. Pompás dalok ezek, sajátosan egyéni és mégis ked­vesen csendülő nóták. Említsünk meg a nagyszerű nótacsokorból pár szín­­pompás dalvilágot. „Felednélek“, „Nádfedeles kis házikóm“, „Kit gyá­szol?“, „Magas a kaszárnya“, „Szere­tőt keresek“, „Darumadár útnak in­dul“ és „Nincs a pusztán rózsabokor!“ Különösen ez a nóta költözött be min­den nótaszerető magyar ember szívé­be. Négy évtized telt el a nóta meg­születése óta, dalok jöttek, mentek, tűntek, de ma is lépten-nyomon fel­hangzik, hogy: „Nincs a pusztán rózsabokor, nem adhatok édes rózsám virágot!“ * Hiába óvta a szigorú pénzügyigaz­gató daliás titkárját a „színházak tá­jékától“, Dóczy azért mégis csak ki­rándult oda többször is. Legnagyobb­­sikere a „Liliom Klári“ című nép­színmű volt, amelynek nemcsak a da­lait, a szövegét is ő írta. Mintegy har­minc szép oldal ékesítette Kacziány „Rozsályi malom“ című színművét és Géczy István „Falusi tréfa“ című da­rabját •K* A „Mandulafa, mandulafa“ kezdetű dala is a színpadról lett népszerű Fedők Sári lett figyelmes erre a szép nótára, amelyet alig ismertek addig, amíg az „Antónia“ című ,nagysikerű darabban fel nem csendült. Dóczy József mégis arra a sikerre volt a legbüszkébb, amelyet Blaha Lujza aratott „Magas a kaszárnya“ című dalával. A „Nemzet csalogánya“ meghatott szavakkal köszönte meg a nótát: — Csak azt sajnálom — mon­dotta —, hogy maga, kedves Dóczy, nem volt itt és nem láthatta, mennyi­re tetszett a nótája. Nos, én azt aka­rom, hogy minden új dalát és hall­jam először, én akarok válogatni ben­nük!* Dóczy Józsefről utcát neveztek el Kőbányán és Debrecenben is, ahol el­ső gyönyörű nótája zendült fel. De a miskolci házat, ahol született, eddig csak édesatyjának, Dóczy Gedeonnak, a nagyhírű igazgatónak emléke díszí­ti, a mozgalom, hogy emléktáblával jelöljék meg Dóczy József szülőházát, elaludt. Talán most, halálának har­mincadik évfordulója alkalmából újra föléled és meg is valósul ez a kegye­­letes szándék.* Hatalmas gránitszikla, rajta bronz lant és babérkoszorú. Ez Dóczy József sirja. Budapest városa emelte a „ki­váló magyar nótaköltőnek“. A síron mindig friss virág moso­lyog. És bárha a költő kedves szemé­nek a mosolya már eltűnt réges­­régen, a szivéből termett dalvirágok itt élnek, virulnak, mosolyognak to­vább közöttünk és emlékeztetnek rája, aki ezt a sok virágos kincset oly bő­ven, oly egész szívből adta minékünk! ♦—kas) Újból szabályozták a tej és a sertés beszolgáltatását és forgalmát A hivatalos lap keddi száma a köz­ellátási miniszter két rendeletét közli. Az egyik a tej és a tejtermékek, a másik a sertés és a zsiradék beszol­gáltatásáról és forgalmának szabályo­zásáról szól. Az első rendelet szerint a termelő­nek csütörtöktől kezdve a beszolgál­tatásra szánt tejet a közellátási mi­niszter által feljogosított tejiparos vagy kereskedő, illetőleg a hatóság ál­tal feljogosított fogyasztó részére kell eladni. Tejterméket a készítés helyén kívül csak országossá kijelölt tejipa­ros hozhat forgalomba. Más kereskedő vagy őstermelő csak a helyi fogyasz­tást láthatja el. A rendelet intézkedik arról is, hogy július 15-ikétől kezdve tejet vagy tejterméket az ország egész területén csak a Tejközpont bélyeg­zésével ellátott szállítási igazolvány­nyal vagy fuvarlevéllel szabad szállí­tani. Hasonló rendelkezéseket tartalmaz a sertések beszolgáltatására vonat­kozó rendelet is. A rendelet hatálya alá tartozik még a sertészsír, a sertés­hás, a sózott szalonna, a baromfizsír, a baromfi­háj és a sertés feldolgozá­sából származó húsipari és konzerv­ipari termékek. Itt az állatforgalmi központ intézkedik a beszolgáltatással kapcsolatos teendőkről és bevezeti a miniszter által legutóbb bejelentett országos és körzeti kereskedők rend­szerét a sertés forgalmában is. ■■V g£rqoísyiéiit É­KSZÁTKÜRT LEMO1ÉRT J Ó­­K A I É R T ínemze' 35 kötet 41 „ 46 .. 34 40 50 21 Révai 2 Művészeti 2 Zenei 100 110 10 kötet 105 180 210 (piros) 150 (kék) 200 (lila) 250 500 45 651.­ 500 (nemzeti) 450 18 „ B R E H M É I« r­eg Berát—Éber: Művészettört. 20, Bártfai Sza­bó, Gróf Széchenyi 24, Bruno Brehm I— Iir. 20, Corpus Juris 1000—1942 kompi. 600, Hermann: Halászat 30, Kahn: Az emberi test csodái 20, Kornis: A le­ki élet X—III. 20, Nemes Nagy: A magy.­viseletek tört. 60, Orvos a családban I—V. 25, Ráth: Ipar­művészet 40, Rolland: Jean Christoph I—X. 25, Renan I—VII. 35, Természet világa I— IV. 60, I—VIII. 100, Varjú: Magyar várak 15, V. de Velde: Tökéletes házasság 15, Wells: Világtört. 18, Az élet csodáiért 30 P-t fizetek. Könyvtárat vidékről is veszek. KELETI könyvkereskedés, Budapest, Vil­mos csészár-út 27. 470.

Next