Pesti Hírlap, 1943. július (65. évfolyam, 145-171. szám)
1943-07-11 / 154. szám
„SCQ-i hiányzónkban ma fenntartás nélkül összpontosül a nemzet minden bizalma" A Budapesti Mérnöki Kamarában ünnepélyesen leleplezték a Kormányzó Ur arcképét A Budapesti Mérnööki Kamara ünnepi választmányi ülés keretében hódolt a Kormányzó Urnak, hetvenötödik születésenapja alkalmából. Az ünnepségen leleplezték a Kormányzó Ur életnagyságú arcképét, amelyet Merész Gyula festőművész festett meg. Dr. Vér Tibor, a kamara elnöke ünnepi beszédében többek között a következőket mondotta: —* A Mindenható kegye a Kormányzó Ur személyében ,a magyar nemzetet fenntartó őserő kristálytisztaságát, a magyar fajta legnemesebb vonásait, a nemes egyszerűségben élő magyar úr igazi megtestesítőjét, a magyar harci és építőszellem kifejezőjét, a sorscsapásoknak férfias tűrnitudását olyan egységben nyújtotta számunkra, hogy benne egyszerre az egész magyart láthatjuk. — Ténykedéseiben alkotó, cselekvő, építő és gyarapító. Nemzeti hadsereget szervez, leveri a kommunizmust, vállalja az ország kormányzását, négyszázéves függőségünk után a függetem Nagy-Magyarország megteremtésének hitével és fanatizmusával egyelőre az önálló Csonka-Magyarországot szervezte meg, stabilizálja az állami életet, megindítja a termelő munkát, lerázza Trianon bilincseit, honvéd hadsereget teremt, amellyel bevonul a visszatért felvidéki, erdélyi és délvidéki részekre. És ha napjainkban a magyarságot európai hivatása a keresztény nyugati kultúra védelmében újra abba a helyzetbe kényszerítette is, hogy a mai gigantikus méretű világégésben erejét sokszor meghaladóan hozza meg a legnagyobb vér- és anyagi áldozatot és ha ebben a küzdelemben még ma nem is láthatjuk tisztán jövőnk kialakulását, mégis rendíthetetlen hittel tudunk a jövőbe nézni, mert a világ viharzó tengerén haladó nemzetünk hajójának Kormányánál kormányzónk áll, akiben ma fenntartás nélkül összpontosul a nemzet minden bizalma, akinek hite a nemzet hitévé is vált és akinek akaratereje a nemzetet még a legnehezebb akadályokon is képes átsegíteni. Hosszasan méltatta ezután az elnök Kormányzó Urunk érdemeit, majd leleplezte életnagyságú arcképét. — Irányítását akarjuk érezni — folytatta — mindazokban a súlyos küzdelmekben is, amelyeket a mérnöki szellem érvényesüléséért mindenkor csak azért folytatunk, hogy mindnyájunk akarata, vágya és álma, a teljes egészében új életre kelő Magyarország, kormányzónk országlása alatt következzék be. A választmányi ülésen megjelentek hosszasan éltették, ünnepelték a kormányzót. Szicilia, a legendák szigete A hatalmas olasz csizmának, amely az Adriai-, Tirreni- és Ioni-tenger vizében gázol, Calabria az orra. Szicíliát, amelynek déli oldalát már a Földközi-tenger öblögeti, Gilly, egy francia író football-labdához hasonlította, amelyet sportkedvelő istenség rakott a csizma orra elé. Csakhogy ezt a labdát nem lenne könnyű odarúgni a spanyol partokhoz. Furcsa labda. Háromszögű labda. A szigetnek ezt a jellegzetes háromszögű alakját már az ókorban is észrevették, ezért is keresztelték el Homéros korában „Trinakria‘'-nak, „Háromszögü“-nek. És ezért is lett a háromszög a sziget jelképe. Szcilla és Kharibdisz Csak rövid idő óta „önálló“. A geológusok mértékével mérve „nem régen“ szakadt el az Appennini-félszigettől. A csizma nélküle is hibátlan egész. De hibátlan egész a leszakadt darab is. Akármennyi közük van is egymáshoz földtanilag, Szicília külön kis világ, külön múlttal és külön történelemmel. A Messinai-szoros, a Stretto di Messina, amely a csizmától elválasztja, keskeny és sekély vízszalag, 3—18 kilométer a szélessége és egyetlen pontján se mélyebb 102 méternél. Az erős tengerjárási áramlatok hatalmas örvényeket teremtettek a szorosban, ,Italia Bosporusában, de a legenda Szcillája és Kharibdisze ma már nem sok gondot okoz a hajósoknak. Szicília a Földközi-tenger legnagyobb és legnépesebb, leggazdagabb és legfestőibb szigete. A hozzátartozó apróbb szigetek 276 négyzetkilométerét is beleszámítva, 25.738 négyzetkilométer a területe. Lakosainak száma több mint 4 millió. Az Etna lejtőjén néhol 1200 lélek is él, egy négyzetkilométeren. Szicília két medencére osztja a Földközi-tengert, de nem igazságos bíró, nem mér egyenlő mértékkel. Tunisztól, Afrika hídfőjétől mindössze 140 kilométer a távolsága. Ez a kényes földrajzi helyzete különleges stratégiai fontosságot adott neki a múltban, ez a fontossága a jelenlegi háborúban még csak növekedett. Ahogyan a Tirreni-tenger kékjéből kiemelkedik, még Nápoly után is csodának hat, olyan csodának, aminőt csak az álom, vagy a délibáb rajzol a horizontra. Már mérföldekre a szicüiai partoktól orrodba száll a „zagara“, a narancsvirág erős, részegítő illata, amely „fehér csillagokat hímez a fák sötét lombjaira“. Másutt még téli álmát alussza a természet, de a szicíliai partokon már javában működik a narancs- és citromligetek millió és millió kis illatszórója. Varázsló ez a sziget. De varázslata kellemes varázslat, nem olyan, mint Kirkéé, aki a bolygó Odisszeust és társait disznókká változtatta. Bármilyen közömbösen lépsz a földjére, fölesküdt híve leszel, rajongója és szerelmese. Nem, valóban nem tudod, mit csodálj meg előbb, a sziget régi fővárosát, Siracusát-e, Archimedes szülővárosát, amelynek minden köve a régi pompát és dicsőséget idézi, vagy az újat, Palermót, amelyet „citta felice“nek mondanak, pedig nem is a város boldog, hanem azok, akik ilyen városban élhetnek. Agrigentit, a „templomvárost“-t, vagy a kis Monrealét, amelynek csak egy temploma van, de ez valóságos márványba és mozaikba öltöztetett csoda. Az Erixi Vénusz magános csúcsra épített templomát emdók mindarról, amire sóvárogva vágyom: henyélésről, gondtalanságról, pihenésről, örömről. Miért? .. .Eszembe jut egy történet, évekkel ezelőtt hallottam Párisban. A balpart egyik szűk kis utcájában, a rue de Babyloneban, két apró pincebolt volt egymással szemben. Gyümölcsöt és főzeléket árult mind a kettő. Az egyik bolt tulajdonosa monsieur Pigeon, a másiké monsieur Mignon. Persze Pigeon és Mignon úr, mint a világ minden konkurrense, szörnyen gyűlölték egymást. Ugyanazt csinálták reggeltől estig: az asszony bennmaradt az üzletben, ők pedig a balparti Páris régi hagyományai szerint elindultak a zeg-zugos utcákon a hatalmas talyigával, benne mázsástyi gyümölcs és főzelék, s hangos szóval kínálták portékájukat, felkiáltva az ablakokba a háziasszonyoknak. Különbség csak egy volt köztük: Mignon ur maga húzta a szörnyűséges talyigát, míg Piggon ur, a ravasz, kinevelt egy farkaskutyát és azt használta vontatónak maga helyett. Auguste-nak hívták. Okos állat volt, okos és szorgalmas, ismerte az utcákat, ismerte a vevőket, ha kételye volt, hátrafordult Pigeonhoz felhegyezett füllel, az egész üzlet az ő bőrén nyugodott. Persze sovány volt szegény és zöld szemében is volt valami tompa szomorúság, de sose mondott csődöt, sose ellenkezett, sőt: már reggel ötkor ott feküdt a talyiga két hegyes Auguste Irla Bókay János Nyaralóm erkélye alatt zsibong a part. Gyerekek visítanak, labdák repülnek a magasba, felszabadult férfikarok verik habosra a tó tükrét, barnabőrű asszonyok nyújtják ki a fövenyen macskalustasággal karcsú, hosszú lábukat, habzsolják a szabadságot, friss erőt gyűjtenek, fürödnek a tóban és fürödnek az életben. És én itt ülök a verandámon, előttem papír, kezemben ceruza, szájamban cigaretta, s mint valami megátalkodott, mint valami sorsüldözött, dolgozom, ahogy mondani szokás, írok: színdarabot, novellát, regényt, vagy más efféle semmiséget. írok, dolgozom, minden meggyőződésem, minden filozófiám ellenére. Dolgozom és írok, noha tudom jól, évtizedek óta, mondhatnám megszületésem óta tudom, hogy élni kell, nem pedig írni, hogy az élet egyetlen pillanata gazdagabb, színesebb minden író minden írásánál. Tudom, fel kellene szöknöm, el kellene hajítanom a ceruzát, le kellene rohannom a partra, hogy ússzak, labdázzak, udvaroljak, gyönyörködjek, hogy magamba szívjam a szabadság, a henyélés kölykös illúzióját. És nem teszem. Szomorúan, megadással, kis melankóliával a szememben itt maradok elzárva a világtól, folytatom azt, amit évek óta végzek pihenés nélkül, lemondilazzo közelében van a kis folyó, amelynek partjain „Helios ökrei tergeltek“. És ott van a barlang, Mile sötét és komor barlangja, amelyben Odisszeusz Polifemoszt megvakította. Amerre csak jársz, mindenütt a hitrege emlékei kísértenek. Demeter istenasszonynak, Cronos és Rhea fiának, Zeus testvérének kedvelt tartózkodó helye volt az illatos, virágos Szicília, ahol tavasszal és ősszel az ünnepségek egész sorát rendezték a tiszteletére. Vagy nem Catania szomszédságában történt-e, hogy Demeter megtanította az embert a szántásra, vetésre, aratásra? De ez régen volt. A mai kor nem Demeteré. A mai kor Marsé. Enna az elrabolt Perszefone mítoszát idézi. Itt, Enne alatos rétjén szedett virágot leánypajtásaival Demeter leánya, amikor a négyesfogatán érkezett Hades hirtelen felkapta a kocsijára és Zeus engedelmével levitte magával az alvilágba, így lett Perszefone az alvilág istenasszonya. Demeter teljes kilenc napon keresztül száza között, figyelmeztetőn vakkantott, hogy Pigeon urat felverje nyárspolgári álmából. Amint Pigeon ur megjelent, talpraszökött, pontosan odaállt rabszolgahelyére, hogy megszíjazzák, befogják. Aztán ügetve elindult, nem kellett nógatni. Pigeon ur szerette Auguste-et. Szerette, elismerte, megbecsülte, tudta, hogy egyedül neki köszönheti, hogy többet keres Mignonnál. Többet keres és kényelmesebben él. Már megvette a nyavalyás kis házat, amelyben évek óta lakott, s titokban arról ábrándozott, hogy üreg korára pénzes kispolgárként élvezi életét a Montmartre nyugalmas bisztróiban. Sőt Augustere is gondolt, mert üzletember létére szíve is volt Pigeon úrnak. Augustenek is nyugodalmas életet szánt a jól teljesített munka után. Majd kifogja a talyigából, beengedi a lakásba, nagy kosarat vesz neki, a fülét vakarja, tejet is ad neki, amit sose kapott, hadd legyen Auguste is pocakos nyárspolgár a nyugalmas Párisban. • Ha hosszabb alku adódott az utcán, Auguste hátranézett Pigeonra, engedélyt kért tőle okos szemével, aztán leheveredett a forró aszfaltra, lihegett és zihált, horpadt hasa úgy mozgott, mint egy agyongyötört fújtató, csak éppen rápislogott a mellette elfutó virgonc kutyákra, sóhajtott egyet és tovább lihegett. Ilyenkor Pigeon úr szívében megmozdult valami, odament Augustehez, szólt neki egy-két elismerő szót, de az üzlet sürgetett, vissza amelynek oszlopai alól tiszta időben a csatorna túlsó partjáig, a legendás Bon-fokig is ellátsz, vagy az Etna lábánál pompázó Taorminát, a szicíliai városok szépségversenyének veretlen győztesét, amelyről Goethe ezt írta: „Hála Istennek, hogy arról, amit itt láttunk, már eleget írtak!“ A költészet köre A költők és írók legszebb jelzőikkel díszítik fel a háromszögű szigetet. Amit Pindaros és Homeros, Theokritos és Vergilius kezdtek, Goethe és Dumas, Musset és mások folytattak. De Szicília legbuzgóbb propagandafőnöke kétségkívül Giovanni Verga, akinek csaknem valamennyi írása a szigeten játszódik le. Pedig Verga nem volt terméketlen író. Annak az útnak, amelyet szülővárosától Acitól Cataniaig, ahol meghalt, befutott, a regények, novellák, színdarabok hosszú sora a megállóhelyei. Mascagni zenéjével aláfestett „Cavalleria Rusticaná“-ja a világ legtávolabbi zugába is elvitte a szicíliai néplélek sajátosságainak hírét. Pirandello is szicíliai, Agrigentiben született, ő is eleget foglalkozik a szigettel, példa rá az „I Vecchi e i Giovani“ (öregek és fiatalok) című regénye, de ő mégse mondható jellegzetesen szicíliai írónak. De nemcsak a költők, nemcsak az írók, a tudósok se takarékoskodtak a tintával, amikor „a szigetek királynője“-t adták fel maguknak leckének. Edward A. Freeman, egy angol tudós igazi angol alapossággal látott hozzá, hogy a szicíliai földet és a szicíliai lelket, megmagyarázza. A kétezredik oldalnál tartott, amikor meghalt és ezen a kétezer oldalon mindössze Krisztus után 400-ig jutott el. Szóval a munkát — hogy is mondjuk csak? — éppen, hogy megkezdte. Giuseppe Pitrének, a híres olasz folkloristának Szicíliáról szóló műve szintén nem vékonyka notesz. Az „Usi e Costumi“, amelyet írója „a mindig megrágalmazott és soha meg nem értett Szicíliának“ ajánl, 18 kötetben írja le a sziget szokásait és erkölcseit. Csoda-e, ha ennyi tollforgatót ihletett meg? Nem csoda. A Palid kráterének szomszédságában van egy szerény kis falu, Mienónak hívják. Ebben a faluban van egy csodálatos kő, „a költészet köve“. Aki lehajlik a kőre és megcsókolja, költővé lesz tőle. Persze, hogy legenda. De szép legenda. Perszefone, Galatea, Polifemosz kereste elrabolt leányát, akinek jó a füle talán még hallja is jajveszékelését, keserves sírását, végre a tizedik napon a mindent látó Heliostól megtudja a szomorú valóságot, amint ezt Homeros negyedik himnusza elmondja. De kívüle is hányan írták meg Perszefonénak és gyászba borult anyjának a történetét: Lanus és Pindaros, Archilochus és Bacchilides! És Praxitelestől és Nichomachustól Walter Craneig hányan festették meg, hányan öntötték bronzba, faragták márványba! Az Etna környéke különben is csupa legenda. Erre menekült Galatea, Nereusnak Doristól született leánya a ciclops Polifemos szenvedélyes szerelme és haragos féltékenysége elől. És egy másik menekülésnek, Encelados, a legyőzött gigász menekülésének is az Etna a szintere. Encelados Herakles elől menekült és az Etna alján temették el élve. Nekitulajdonítják a föld görcsös vonaglását és a hegy kráterén kitörő tüzes gőzöket is az ő számlájára írják. Hefaisztos, vagy másként Vulcanus kovácsműhelyéről csak annyit tudunk, hogy az Etna alján volt valahol.. Második vecsernye? Az elsőt 661 esztendővel ezelőtt tartották. 1282 március 31-én történt, húsvét ünnepének másodnapján, hogy Palermo népe megelégelte az igát, amelyet az Anjou-házból származó I. Károly rakott rá és föllázadt a zsarnokság ellen. Palermo példáját csakhamar Szicília többi városai is követték és , április végére az egész sziget szabad volt. A „vecsernye“ — azért hívták így, mert a fölkelés a vecsernye óráiban robbant ki — egyedül Palermoban több mint 2000 francia életébe került! Néhány nappal ezelőtt a vecsernye rendezőinek utódai nagy ünnepséggel ülték meg az emlékezetes húsvét hétfő évfordulóját Az egyik szónok, Francesco Ercole, az olasz akadémia tagja a fasiszta kulturintézetben tartott beszédében lelkes szavakkal méltatta a szicíliai vecsernye jelentőségét és rámutatott arra, hogy egy második vecsernye lehetősége is fönnáll és ennek nem csupán a szicíliaiak, hanem az összes olaszok tudatában vannak. „De most — mondotta Ercole —, hogyha szükség lesz rá, a szicíliai nép mellett az egész olasz nép síkraszáll!“ „Most amikor az ellenség Szicília tuniszi védőfalát ostromolja, a sziget földközitengeri partvidéke maga is arcvonallá és lövészárokká vált“ — írta Pavolini volt olasz miniszter a „Messaggero“-ban közölt ünnepi vezércikkében. A sors talán úgy akarja, hogy annyi történelem után Szicília ismét történelmet csináljon. Hogy nagyszerű görög színházain kívül, amelyek színpadáról valamikor Szofokles és Aischilos verssorai hangzottak el, most az egész sziget színpaddá váljék, a háború színpadává, olyan tömegjelenetekkel, aminekhöz hasonlókkal eddig alegvakmerőbb színházi és filmrendező se próbálkozott Valamelyik régi beszédében Mussolini „az impérium " központjáénak nevezte Szicíliát. A Duce jelzője soha nem volt találóbb és aktuálisabb, mint ma. Szicília népe hidegen, nyugodtan és mindenre elszántan néz át a 140 kilométeres csatornán. A „történelmi feladat“ most nem közhely és nem puszta vezércikkszólam. Szicília ledobja a régi díszt; Szicília ma nem a legendák szigete, hanem a valóságé! Pajzs Elemér fordult a madameokhoz és fürge mérlegén kimérte az öreg burgonyát és a fiatal cseresznyét. Pigeon úr számításai hosszú évek után valóra váltak: eladta üzletét, eladta a talyigát, nagy kerek óraláncot vásárolt magának, s elköltözött más vidékre, s senki meg ne sejtse, hogy ő valamikor káposztát és zellert is árult. Mindent eladott, ami a múltjára emlékeztette, csak Augusteót tartotta meg. Pigeon úr boldog volt. Főleg azért volt boldog, mert vetélytársa, Mignon úr, szegényember maradt, megelégedéssel gondolt arra, hogy szegény balga Mignon még mindig vonszolja mázsás talyigáját. Éppen csomagolt, hogy senki meg ne lássa, a hajnali órákban, már le,hordott mindent az utcán álló társzekérre, amikor eszébe jutott Auguste. Füttyentett, hívta, a kutya nem volt sehol. Legyintett egyet, dörmögött magában és elhatározta, hogy elindul, bánja fene, Auguste-t, mert ha jó ember volt is Pigeon úr, mégis csak üzletember volt. De mielőtt elindult volna, még kinézett az ablakon, hogy lássa Mignon urat, amint felrakja , a talyigára a sok szagos árut. Azt, hitte, nem lát jól: a talyiga, a Mignon úr talyigája előtt ott állt Auguste, ott állt feszesen, mereven és okos szemével követelőn nézte Mignon urat, szinte biztatta, mondta neki, tessék őt befogni. ... Én megértem Auguste-t. Gyerünk, írjunk tovább. • Pesti Hirlap 1943 Jul. 11, vasárnap 3 *Jimerke4(és ttorty az Auer Neophannal. Tökéletes színhatás, telt, tiszta színárnyalatok. A szemet a legcsekélyebb elfáradástól is megóvja, védi a nap káros sugaraitól, e mellett kellemes élvezetet nyújt az ideális védő üveg KAPHATÓ LÁTSZERÉSZEKNÉl fiVáRVÁLLALAT KERES telefonközpont kezelésében jártas, intelligens, őskeresztény nőt. „Osztatlan munkaidő 4909“' jeligére a főkiadóba’ Belvárosi üzletem vezetésére keresek üveg és porcerlán szakmában képzett őskeresztény hölgyet vagy urat Életkor fizetési igény és eddigi gyakorlat feltüntetésével ajánlatokat „Szép üzlet 4860“ jeligére a főkiadóba. Kéz-, alumínium- és horgany-félgyártmányok szakmájában teljesen jártas, lehetőleg önálló, keresztény tisztviselőt (not) keresünk. Ajánlatokat ,,Osztatlan munkaidő 4831“ jeligére a főkiadóba kérünk. HEGESZTŐ! berendezésemmel villannyal és autogénnel jól bevezetett üzembe társulok. „Kér. szakember 4908“ jeligére az Erzsébet-körúti főkiadóba. ANRORANYULSZIRT az újonnan életbe léptetett legmagasabb árakon, bármely kis vagy nagy mennyiségben készpénzért vásárol, kívánságra tiszta vagy kevert angorafonásra átcserél gépi üzemű angorafonóda, az „AMGORATEX" Angorafonó és Kikészítő Kft., Budapest, IX., Pápay István utca 12. szám. Adóügyekben jártas, rendeleteket tökéletesen ismerő őskeresztény mérlegképes főkönyvelőt azonnal* alkalmaz előkelő textilvállalat. Ajánlatokat életleirással és fizetési igény megjelöléssel ,„Perfekt könyvelő 4987“ jeligére az Erzsébet-körúti főkiadóba. MOSÓPOR, VEGYI GYÁR, árja, tőkeerős, nagyforgalmú, előkelő árja TÁRSÁT KERES. Ajánlatokat „Anyagbeszerző 4883“ alatt a Vilmos csász.-uti fők.-ba CSAPÓ LŐ16FARÁZAK IX., VIOLA UTCA 7. TELEFON. Szeszfinomító berendezést napi 1000 liter szesztartalmú folyadék lepárlására (dephlegmétor, rektifikátor) megvételre keresünk. Ajánlatokat „Lepárlás 9221“ jeligére Brockner J. hirdetőjébe, Városház utca 10. 4917 38 éves őskorú, tökéletesen németül beszélő gyárvezető főmérnök személyi okokból állást változtatna. „Gyárvezető 4938" jeligére főkiadóba. Tiszántúli centrumban ipartelep céljaira és bérháztelek-parcellázásra kiválóan alkalmas telekömis iparvágánnyal, épületekkel, (lakások, raktárak, tárházak, irodák) eladó. Sebeők-iroda, 116—250. 4904 Budapesti fémárugyár felvesz önállóan dolgozó szerszám-takarosokat szerszámmunkában teljesen jártas vas- és fémesztergályosokat. Ajánlatokat „Előmenetel 4903“ jeligére a főkiadóba.