Pesti Hírlap, 1943. augusztus (65. évfolyam, 172-196. szám)
1943-08-01 / 172. szám
Az Etna IC 8279 méter magas Etna Európa legnagyobb tűzhányója. Hóval borított, széles koronája és enyhe lejtésű hegyoldala mégis barátságos benyomást kelt a szemlélőben, aki Messinából, Taorminából vagy Cataniából nézi a szicíliai ég örök kékségében mindig füstölgő hegyóriást. A hegy egész tömege évezredek vagy talán százezredek lávalerakodásaiból halmozódott fel, ezért nem olyan vad, mint a svájci hegyek vagy a Kárpátok izgatottan szakadozott vonalú hegységei. Az Etna enyhe domborulatát a szicíliaiak a női kebelhez hasonlítják A tűzhányó pusztításai Pedig ez a szelíd képű hegy időnként kegyetlenül borzalmassá tud válni. Legutóbb 1908-ban mutatta meg titokzatos erejének szörnyű hatalmát. A hegy belsejében lezajló forrongás okozta földrengés ekkor Messina városát pusztította el és 80 000 embert ölt meg. 1693-ban viszont az Etnából kibuggyanó lávafolyam Cataniát öntötte el. A kővé dermedő láva ekkor temette el Catania minden ókori emlékét. Nem a kráteren át tört ki a borzalmas tűzfolyam, hanem a hegy keleti oldala hasadt fel váratlanul, majd közvetlen ezután az északkeleti lejtő is megnyílt és az egyre nagyobbodó nyíláson át hömpölygő láva falakat és városokat temetett maga alá. Negyven falut és várost tett tönkre. Nyolcvan napig háborgott akkor az Etna és 770 hektár (1350 hold) termőfölde tett használhatatlanná. A történetírás az Etna 135 kitöréséről számol be. A Krisztus előtti 476-ban történt kitörését Pindaros írta le. Borzalmas erejű kitörések voltak 396-ban, 126-ban és 122-ben Krisztus előtt és 1162-ben, 1329-ben és 1537-ben Krisztus után Az Etna robbanásai tehát kiszámíthatatlanok. A legszörnyűbb pusztítást 1669-ben és 1693-ban végezte -ez a szelíd éveiben oly kedves szicíliai óriásvulkán. A múlt században tizenkilencszer tört ki. Az 1812-es háborgása hat hónapon át tartott, 1819-ben pedig két hónapig okádta a tüzet. A mi századunkban az 1908-as nagy katasztrófa után 1910-ben, 1911-ben, 1917-ben, 1923-ban és 1928-ban is kitört. A vulkán a modern időkben a leggondosabb tudományos megfigyelés alatt áll. Világhírű tudósok vezetik az Etna megfigyelőintézetét. A lávafolyamok útját idejében végrehajtott robbantásokkal igyekeznek szabályozni s így akarják elkerülni a tűzfolyók kiszámíthatatlan pusztításait. Bármennyi szerencsétlenségnek volt okozója, a szicíliaiak mégis ragaszkodtak az Etna csodálatosan termő földjéhez. A kitörések pusztításai után mindig visszaköltöztek földjükre, városaikat és falvaikat újra felépítették és a termékeny föld, mintha kárpótolni akarná a népet, csodálatos gazdagsággal hozta meg a földművelő munka gyümölcsét. A tűzhányó termőföldje Az Etna lejtőjét három övezetre szokás osztani, az egyes övezetekben megtermő jellegzetes növényzet alapján. „Régióne coltivata“-nak nevezik az olaszok a legalsó kört, melyben örökzöld délszaki növények tenyésznek s megterem a narancs és a citrom. Óriás olajfaerdők mandulaligetekkel váltakoznak ezen az övezeten, mely tele van a vulkanikus talajban nagyszerűen termő szőlőkkel is. 1209 méterig terjed ez a „termő része“ af Euna lejtőjének. A második öv 2100 méter magasságig nyúlik fel. Tölgyek és nyírfák mellett az örökzöld fenyőtenyészik itt. Gyümölcsfák már 300 méter magasságban pompásan megélnek és egész az 1500 méteres magasságig mindenütt megtalálhatók. A harmadik övezet, a „Régione de serra“ 2100 méternél kezdődik. Ezen a puszta vidéken csak a növényi élet csökevényei láthatók. Itt tenyészik a boróka, a borbolya és a Viola gracilis. Az Etna-vidék legrégibb növénye az olajfa. Az ógörög idők előtt kerülhetett Szicíliába. Ez a növény szereti a tengert ésa mészhegyeket. Az olajfa ezer évet is megél. A legöregebb olajfákat a szicíliai nép „Olivi saraceni“-nek, azaz szaracén fáknak nevezi. Az olajat a legrégibb századokban még nem főzésre használták, hanem kozmetikai célokra: a bőr és a haj olajozására. A lovak sörényét és a halottakat is olajjal kenték be. Az ellenség, mely pusztítani akart Szicíliában, elsősorban az olajfákat igyekezett kipusztítani, mert ezek a fák nőttek újra leglassabban. Az olajfa egyébként Pallas Athene szent fája volt és az olimpiai bajnokok dísze. A narancs, a citrom és a mandarin csak a csatornázott részeken terem meg. A citromot az arabok telepítették be Szicíliába. E savanyú, sárga gyümölcs Indiából származik és Perzsián keresztül került Európába. A narancs viszont kínai eredetű, a portugálok hozták be Az ugyancsak kínai eredetű mandarin csak a XVIII században honosodott meg. Szicília csodálatos termőföldje befogadta a Távol-Kelet exotikus gyümölcseit és a nagyszerű,délszaki vegetáció valóságos kertté varázsolta a „világok határán“ álló sziget egyes részeit. Az Etna kiszámíthatatlan nyugtalanságának lávafolyamai se riasztják el a Szicíliáikat az olajfák és narancsligetek vidékéről. Ha időnként pusztító vadsággal tör is rá az emberek földjére az Etna hasadékainak forró leve, a szicíliai mégis szeretettel emlegeti az országának gazdagságát tápláló tüzes bércet, a föld óriás kebelét. (szp) Sámson írta Bókay János A klubjában mindenki Sámsonnak hívta rengeteg haja miatt. A tömött, sötét haj úgy lepte el koponyáját, mint valami vastag gyapjúsapka. Neve szállóige lett és népszerűvé tette, bizonyos tekintélyt biztosított neki, kiemelte a tagok szürke hadából. Amint megjelent a klubban, feléje fordultak, mosolyogva üdvözölték: „Szervusz, Sámson! Hogy vagy, Sámson?“ Mindenki ismerte. Olyanok is voltak, akik nem is tudták kicsoda, nem ismerték a rendes nevét, csak azt tudták róla, hogy Sámson. A klubhoz tartozott, a klub életéhez, a különlegessége, szinte büszkesége lett a klubnak. Szürke emberke lett volna különben, apró pénzekért futkosó kis ügyvéd, észre sem vette volna senki. De így volt valaki, kiemelkedett a sorból, olyan volt, mint valami költő vagy színész, akire ujjal mutogatnak. Sámsoni A telefonos fiú is azt mondta: „Sámson urat kérik a telefonhoz“, s sejtelme sem volt róla, hogy Sámsont polgári nevén dr. Farkas Ferencek hívták. Ő nem örült ennek a népszerűségnek. Bosszantotta a gúnyneve, ugratásnak érezte, unta a szemek felderülő mosolyát, amint megpillantották. Kispolgári önérzete tiltakozott ellene, hogy tréfás figurát csináljanak belőle. Üldözöttnek érezte magát. Ha az utcán ment, ha aludt, ha tárgyaláson volt, minduntalan felriadt benne a gyalázatos szó: Sámson. De a haragja alatt mégis ott settenkedett valami kis büszkeség, valami kövéredő dölyf, a járásában, a fellépésében is volt valami önérzetes, nem úgy járt, mint Farkas Ferenc, hanem úgy, mint Sámson. Mégis mérgelődött, gyűjtötte az epét, mintegy felírt magának minden egyes bosszantást, hogy majd megfizessen érte valamikor. És egyszer júliusban, a kánikulák idején, megjelent a klubjában , simára borotvált fejjel. Ahogy belépett a nagyterembe, diadalmasan vigyorgott. A hatás teljes volt A klubtagok felugráltak a kártyaasztalok mellől, nevettek, kiabáltak, ujjongtak, mint a gyerekek, és harsányan megéljenezték Sámsont Sámson pedig boldog volt: úgy érezte, megtréfálta, inzultálta klubtársait, akik évtizedek óta gúnyolták a haja miatt. Igen, Sámson úgy érezte, hogy fordulóponthoz érkezett: új életet kezd, vadonatúj életet, tekintélyes polgár lesz ezentúl ő is, olyan, mint a többi. Ebben igaza volt. Megszokták a kopasz fejét, napirendre tértek a változás fölött, egyre ritkábban mondták a gúnynevét. Sőt az is megtörtént már egyszer, hogy amikor belépett a terembe, valaki ránézett és azt mondta unottan: „Jó estét, Farkas úr.“ Kicsit megzavarodott. Megdöbbent. Nem találta a helyét. De ami még ennél is rosszabb, már észre sem vették: senki sem vigyorgott rá, senki sem tréfált vele, szürke kis klubtag lett, kávézó és újságot olvasó hangyapolgár, akin nincs az égvilágon semmi rendkívüli. Néhányan még megszokásból kiejtették a gúnynevét, egyre kevesebben és kevesebben, s néhány hónap múlva már senki sem mondta neki: Sámson. Ott ült az egyik sarokban, öszszegubbaszkodva, keserűn, mint egy hajdani híresség, akin átrohant az idol. Sóvárogva, szenvedve gondolt azokra a hősi időkre, amikor még Sámsonnak szólították, gúnyolódva, ingerkedve, igaz, de mégis csak azért, mert kivált a többi közül, mert volt rajta valami szokatlan és érdekes. Elkezdte növeszteni a haját. Türelmetlenül, sürgetőn, ijedt szemmel vizsgálva, hogy a régi lesz-e megint. Kicsit megnyugodott, sűrűn nőtt a haja, gyapjasan, tömötten, vastag pamutsapkaként, — az lesz megint, aki volt, Sámson, az ünnepelt. Volt ereje várni. Addig nem ment el a klubba, amíg sörénye nem volt teljesen a régi. úgy lépett be most is, mint annak idején: önérzetesen, peckesen, híressége tudatában, mint valami császár. De a klubtagok rá sem néztek, ha ránéztek is, meg sem látták, tovább olvastak vagy kártyáztak, nem érdekelte őket. Odaült az egyik asztalhoz és beszélgetni kezdett, hogy magára vonja a figyelmet. Tüstént leintették: „Ne zavarjon, Farkas úr, látja, hogy játszunk.“ Halálos döfés volt, Farkas úr maradt, az marad már mindig, a régi haja ellenére. Sámson meghalt, vége van. Másnap kilépett a klubból. Béreljen pianinót ..rttlY ***** HÍRNEVES zongoraterme VILMOS CSÁSZÁR-ÚT 66 QaiódoÁ úohaAmé/áeui Román kiilturfolény Irta. őziiUti Géza A román kormány félhivatalos lapjában, a „Curentul“-ban, egy bukaresti egyetemi tanár nemrég cikket írt arról, hogy: „a magyar kultúráról azért nem lehet beszélni, mert magyar kultúra nincs“. Olyan apróság ez, amely hasonlít a légypiszokhoz. Ám a légy talán nem tudja, hogy piszkit, a professzor azonban nem légy és tudja. Ha a milói Vénusz márványszobrára millió légy minden nap rászáll, biz az elcsúful, ezért le kell törölni. A professzor úr ítélkezését is le kell törölni. A csehszlovák propaganda kitűnő volt, ott tanultam, hogy szó nélkül nem szabad hagyni semmit, s mert „aliquid semper haeret“, valami mindig ragad a rágalomból. Azonban egy jól alkalmazott fricskából is ragad valami. A román professzor úr nekünk nem szövetségesünk, de egy viszonylatban most társunk, ezt számba vehette volna a román félhivatalos lap is. A kultúra annyi, mint: nyugalom. Annyi is, mint: tapintat. Mást bírálni és magát nem ismerve ítélkezni: önhittség. Civilizációval — képekben beszélve — megkapáljuk a földet, ezen azután kivirul a kultúra. Az egyiken bazsalikom, a másikon tök. Nem kell ezért haragudni. A virág, virág. Ahogy egy bankvezér — már néhai — mondotta: „Mindegyik egyforma, az egyik ilyen, a másik olyan“. „Aki haragszik, annak nincs igaza“, így szól a közmondás. Tökéletesen így is van. A harag képtelenné tesz helyes és hideg ítélkezésre; a logikanélküliség mindig téves, ám a professzor még nem logika, de mind a kettő latin szó,ami még jelenti „a románok latinitását“. Régi emlékeim között keresgélek egy pár román képecskét. Ezek a képek illusztrálják azt, hogy milyen a román kultúra. Párisban tartottuk az interparlamentáris konferenciát. A nagy antant hatalma zenitjén volt. Az ismeretlen katona sírja az Arc de Triomphe alatt jelképe volt a győzelemnek. Ehhez ugyan semmi köze nem volt Romániának, mert az első világháborúban cserbenhagyta régi szövetségesét, később pedig megadta magát Mackensennek, és mégis, a román delegáció hívta meg az egész konferenciát, hogy ünnepélyesen koszorúzzuk meg az ismeretlen katona sírját. A konferencia tagjainak feltűnt, hogy miért épp a román delegáció hív meg minket. „Nyilván azért, mert a románok a legnagyobb szakértők az „ismeretlen katonában“ — magyarázgatták. A Népszövetség őszi ülésszakán nagy melegek voltak Genfben. Ontotta aranysugarát a Mont Blanc felől a nap. A különböző delegációk együtt ültek a Hotel des Bergues terraszán, s az egyik román delegátus, aki illatozott a Coty parfümjétől, legyezgetve magát, hangosan mondta: „Ebben a szörnyű melegben négyszer is át kell öltözködnöm és inget váltanom“ — „Én naponként csak egyszer öltözöm át és váltok inget — de azt gyerekkorom óta“ — válaszolt jóindulatúlag egy hollandus gróf. Brüsszelben sokszor gyülésezett a népszövetségi ligák uniója. A Silver Grillben ebédeltünk és a főúr ajánlotta „az ürügerincet őzmódra elkészítve“. Milyen az?“ — kérdezte az egyik delegátus. — „Mint a román kultúra“ — magyarázta egy angol attasé. Ilyen kultúránk nekünk magyaroknak — tényleg nincs! Ilyenből nem kérünk, ennek a hiánya nem minket bánt. A bumeráng azonban visszatér! . Az Actio Catholica Róma bombázásáról Az Actio Catholica Országos Elnöksége a következő hivatalos közleményt bocsátotta le: A magyar Actio Catholica Országos Elnöksége legutolsó ülésén mélységes fájdalommal emlékezett meg a keresztény világ középpontjának. Krisztus földi helytartója püspöki székhelyének, az örök városnak megrendítő bombázásáról, valamint a hét főbazilika egyikének, az ősrégi San Lorenzo- templomnak súlyos megrongálásáról. Mikor az örök várost és lakóit ért megpróbáltatást, amely Szentséges Atyánk szerető szivét mérhetetlen szomorúsággal töltötte el, a magyar Actio Catholica országos szervezetébe tartozó összes katolikus testvéreink nevében mélységesen fájlaljuk: gyermeki ragaszkodással imádkozunk a kereszténység közös Atyjáért és testvéri szeretettel könyörgünk Istenhez megpróbáltatok katolikus testvéreinkért. A húsjegyeket csak annál a hentesnél lehet beváltani, aki azokat lebélyegezte Az utóbbi időben több panasz hangzott el, hogy a közönség egy része nem azoktól a húsiparosoktól követeli a friss hús kiszolgáltatását, akiknél a jegyeit lebélyegeztette. Félreértés következtében hatósági személyek is közbeléptek és kötelezték a hentesiparosokat, hogy kiadjanak húsz olyan ■jegyekae, amelyek más iparosokhoz szólnak, holott ezeknél történt a lebélyegzés és az illető fogyasztók részére ezek kapják meg a kiutalást. Illetékes helyen erre vonatkozóan most hangsúlyozottan kijelentették, hogy húsjegyeit mindenki csak annál a hentesnél válthatja be, akinél az új jegyek kibocsátásakor a jegyeket lebélyegeztette. A hentesiparos csak ilyen fogyasztónak köteles kiadni a húst, más fogyasztó kiszolgálását megtagadhatja. Ez a megkötöttség nem vonatkozik a felvágottfélékre. Malátakávét kapnak az A-tejjegyesek A főváros közélelmezési ügyosztálya közli, hogy Budapesten és környékén az A-tejjeggyel ellátott fogyasztók részére közellátási szelvényivók A-szelvényére a tejelosztó fiókok augusztus 15-ig fél kilogramm malátakávét kötelesek kiszolgáltatni. A maláta hatósági ára kilónként 1,63 pengő, a félkilóért tehát 84 fillér számítható. Az árusok a szelvényekkel aug. 31-ig kötelesek elszámolni. Pesti Hirlap 1943 ang.T. y »sa*-s tat| 3 IDEÁLIS VEDÖUVEG j&jí&c&a a t&vptésxefes KAPHATÓ JATSZlRÉSZEKNEK fiénkniettáltak U ablakrámákat fekete vászonból |3 B vagy tartós fekete papírból, meg n 9 rendelésre készitek. Becskei Ferenc || 9 kárpitos- és díszítőmester. Budapest 9 ^37^. Jl ELEGÁNS OTTHON MŰVÉSZE, PAPP mucii UHBEifflEJC 3 SJ SS k MS Szilágyi Dezső tér 1. w c.»m re . Telefon 167—540. Főkeresztény, fiatal, gyakorlattal bíró, gépírásban jártas számlálókat keresünk azonnali belépésre. Ajánlatokat fizetési igény megjelölésével „Édesipar 642" jeligére Blockner J. hirdetőjébe, Városházutca 10. szám. Iparvállalat keres francia, német, magyar gyorsgépirást tudó lisztviselőieit. Ajánlatok Textilgyár, Budapest 112., postafiók 7. címre küldendők. Játékosztályukra fiatal, őskeresztény elárusítónőt azonnali belépésre keresünk. Sajátkezűleg írt ajánlatokat „Gyakorlott 56" jeligére kérjük Magyar Hirdető Irodához, VII., Sándor u. 71 Budapesti Vállalat könyvelésben jártassággal rendelkező tisztviselőt és tisztviselőket keres. Ajánlatokat „Tejüzem 5447“ jel. fők. Hadiüzem keres élelemtára részére őskeresztény kereskedősegédet és tisztviselőt, akik ilyennemű munkakörben járatosak. Ajánlatokat „Iparvállalat" jeligére Rudolf Mosse r.-t. hirdetővállalathoz, VII., Erzsébet-körút 23. Vaskertiét 200 és 300 literesét, újat vagy garantáltan jó állapotban lévőt nagyobb tételben vennénk. Telefon: 133-231 vagy 342-099. Olaj-, szappanszakmába anyagbeszerzési és üzemi gyak korlattal vegyész s elhelyezkedne. „Komoly munkatérő 5469“ jeligéreokiadéba.| Vidéki állami vasgyár vegyi laboratóriuma korláttal bíró EDZŐKET (felsőipariskolát, ipari középiskolát végzett vagy betanított laboránst) keres mielőbbi belépésre. Saját kézirású pályázat részletes személyi adatokkal, bizonyítványokkal, fizetési igény megadásával ,,iskeresztény 5317“ jeligére a főkiadóba küldendő. Irodai gyakorlattal rendelkező őskeresztény német-magyar gyors- és gépírónő valamint jól számoló magyar gyors- és gépírónő fizetési igény és referencia megjelölésével — lehetőleg azonnali belépésre — adja be írásbeli ajánlatát: Vas és Acél Bt., Budapest, VI., Andrássy út.