Pesti Hírlap, 1944. január (66. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-01 / 1. szám

0 FILLÉR ASARNAP ! fillér hétköznap pályaudvarokon ). Előfizetési ára hóra 3.40 P. 14 re 9.80 P. Meg­fenik hétfő kivé­­■lével minden nap ARA 20 FILLÉR Pesti Hírlap ¡.&cnv/CV­­.S SZOMBAT 1944 J A­N. 1. LXVI. évf. 1 (21.512) Kiadja: Pesti Hír­lap r.-t. Előállítja: Légrády Testv. r.-t. nyomdája. Szerk és­zők.: V., Vilmos CS.-Ut 78. T. 112-295 Roosevelt negyedszer is jelölteti magát az elnökségre; új jelszava: „Megnyerni a háborút!“ „A partraszállási feladat, melyet a szövetségesek maguknak kitűztek, olyan óriási, hogy a Japán elleni támadás háttérbe szorul*­­'— írják a svájci lapok­— Törökország londoni nagykövete jelentéstételre Ankarába érkezett — A New York Times írja: „Itt az ideje, hogy Oroszország nyilvánosságra hozza Lengyelország irányában követett politikáját“ — Eisenhower és De Gaulle találkozott egymással Berlin szerint az an­golszászoknak vagy meg kell kezdeni az inváziót, vagy be­szüntetni az invziós hírverést A német hatóságok ismét megnyitják az 1943 tavaszán bezárt hollandiai főiskolákat Londonban légiriadó volt Romier francia ál­lamminiszter beadta lemondását Pétain tábornagynak Lyonban a német hadbíróság az ellen­séggel való összeját­szás míiiatt öt embert halálra ítélt A japán kormány új diplomáciai tanács­adót nevezett ki Vichybe A vichy-i kormány átszervezi a belügy­minisztériumot _ A fasiszta kormány több olasz tarto­mányban hadifon­­tosságú üzemekbe rendeli az összes munkásokat___ Az algíri francia bi- ___ zottság elmozdította Tang állásából Font tábor­nok, flottaparancs­­nokot Giraud Tassigny tá­bornokot nevezte ki az északafrikai fran­cia csapatok főpa­rancsnokává Berlin főpolgármes­tere nyilatkozott a sajtónak a német fő­várost ért légitáma­­_____dósokról__ Berlini katonai kö­rökben hangsúlyoz­zák, hogy a keleti arcvonalon még nem lehet döntésről be­szélni A moszkvai japán nagykövetség tanács­adóját visszahívták Tokióba A keleti arcvonalon német egyenruhába öltözött orosz ejtő­ernyősöket ejtettek foglyul Zsitomir és Korosz­­ten között a harcok új súlypontja ala­­kult ki _ Rómában letartóz­tatták Badoglió tá­bornagy fiát___ A dalmáciai partvi­dék legnagyobb szi­getén, Korculán, a német és horvát csa­patok sikeres harco­kat vívtak a partizá­­­ _ noivkal Papén ankarai német, nagykövet hosszas megbeszélést folyta­tott Menemencsoglu török külügyminisz­______térről ___ Churchill Egyiptom-­­ ban tölti üdülési sza­badságát A Pesti Hírlap beszélő térképe. pA­ háború eseményei Európában. Magyarországon kizárólagos joggal Nem csökkenő erővel folynak a súlyos harcok keleten A német véderő főparancsnoksága közli: Kirovográdtól északra négynapos támadó harcok után lezártunk egy fronthézagot, bár az ellenség szívós ellenállást tanúsított és a terep erő­sen el volt aknásítva. Számos foglyon kívül bő zsákmányt szállítottunk hátra.­­ A zsitomiri és vitebszki harci tér­ségekben a súlyos harcok nem csök­kenő erővel folynak tovább. Túlerő­ben levő szovjet erők sikeres elhárí­tását saját ellentámadásaink váltot­ták föl s ezek során számos helysé­get és uralkodó magaslatokat foglal­tunk vissza. A keleti arcvonalon az elmúlt két napon 240 ellenséges páncélost sem­misítettünk meg. A zsitomiri térségben folyt súlyos elhárító harcokban mintaszerű harci szellemével különösen kitüntette ma­gát a Hitler Adolf SS. testőrség SS páncélos hadosztálya Wisch SS. fő­parancsnok vezetése alatt. Angolszász partraszállás Dél-Olaszországban Az olaszországi arcvonal nyugati szakaszán ellentámadással visszave­tettünk egy ellenséges hadosztályt, amely a tenger felől harci előőrseink hátában partraszállt. Az arcvonal többi részén az ellenség erős tüzérségi előkészítés után több helyi támadást indított. Míg Venafrótól délnyugatra sikerült elfoglalnia egy magaslatot, minden más helyen véresen vissza­vertük. Az ellenséges utánpótló forgalom ellen folytatott harc során német ten­geralattjárók az Atlanti-óceánon és a Földközi-tengeren elsüllyesztettek öt ellenséges hajót, összesen 35.000 brut­­tó regisztertonna hajóterét. Négy to­vábbi hajót torpedótalálatokkal sú­lyosan megrongálták. A biztosítás céljából harcbavetett haderők az amerikai partoknál, az Atlanti-óceán északi részén és a Föld­ közi-tengeren elsüllyesztettek rombolót. három Légi támadások német terület ellen Északamerikai bombázó kötelékek vadászvédelemmel csütörtökön bere­pültek Nyugat-Németország fölé és terrortámadást intéztek Mannheim és Ludwigshafen városok ellen. Saját vadászezredeinkkel folytatott elkese­redett légi harcokban, valamint a lég­­elhárítás következtében az ellenség a Birodalom, valamint a megszállott nyugati területek fölött 39 repülőgé­pet vesztett, köztük nagyszámú sú­lyos négymotoros bombázót. Csütörtökön az esti órákban néhány brit repülőgép bombákat dobott­­a Rajna-vidékre. Német repülőgépek zavaró támadá­sokat intéztek London város területe ellen. A Vizcayai-öbölben lefolyt tengeri csata A brit tengerészet a Vizcayai-öböl­­ben folyt és tegnapelőtt jelentett több­­napos ütközetekben a német tengeré­szeti haderőktől súlyos veszteségeket szenvedett. Az Erdmenger sorhajókapitány vezetése alatt álló rombolóink és tor­­pedónaszádaink kemény és hosszan­tartó harcokban megrongálták a Glasgow és Enterprise angol cirkáló­kat s ezek egyikét Idngragyujtották. Német búvárhajók beavatkoztak a harcokba és lendületes támadások­kal megtorpedóztak hat angol rom­bolót. Öt romboló elsüllyedését két­ségtelenül meg lehetett figyelni,­­ a­­ hatodik elsüllyesztése szintén biz­tosra vehető. Ezeknek a műveleteknek a során a tüzérségileg fölényben lévő cirká­lók ellen folytatott hősi harcban egy német romboló és két torpedónaszád lengő zászlóval süllyedt el. Legény­ségük egy részét megmentettük. Egy másik angol rombolót német tengeralattjárók az újfundlandi zá­tony vizein süllyesztettek el. Ilyenfor­mán a brit tengerészet ismét elvesz­tett hét rombolót, melyre pedig a ha­­­jókíséreteknél sürgős szüksége van. Sül* 1944! Irta Hárszeg Ferenc Régen elmúltak már azok a szilveszteresték, mikor az idők kerekének fordulatát még han­gos örömujjongás köszöntötte. Ma nincs miért örülnünk az idő múlásának, hiszen elképzelhető, h­ogy a tűzfényben felvirradó es­­ztendőben nemcsak a mi ké­születünk, hanem örökéletünek és nemzeti értékeink is a mél­­y serpenyőjébe kerülnek. Mi vár reánk 1944-ben? El­­­pzelhető, hogy a félelmetes or­­a, mely ötödik éve rázza már világ alapjait, a következő hó­­lpokban eléri a maga tetőfokát, ekövetkezhetik az is, hogy so­­hasem látott borzalmaknak le­­tünk szemtanúi. Mert hiszen hi­ányos, hogy az emberiség­­ek­­ben lappangó démon, akit risztus urunk legyőzött és bé­­kóba vert, eltépte láncait és vele együtt felszabadult mindaz, ami gyűlölködő, embertelen és po­gány az emberi lélekben. A hadviselő nagyhatalmak há­­b­orú utáni tervekről tanácskoz­nak, pedig a valóságban a leg­­bölcsebb államférfi sem tudja, miféle meglepetéseket zúdíthat még reá a világégés. Az első vi­­lágh­áború, mely méreteiben jó­val szerényebb volt, mint a mos­dani, nem kevesebb, mint négy régi császárságot buktatott meg ,és a száznyolcvanmilliós Szovjet­unióval lepte meg az emberisé­get! Vájjon melyik államférfi látta ezt előre? A háború utáni tervezgetések fontos, bár kietlenül passzív sze­det osztottak a kisnemzetek­­ek. Egyszer arról van szó, hogy majdani győztesek fel akarják :et maguk közt osztani, befo­­rsi körzetek szerint; majd az a­z• járja, hogy egyik győztes ha­lom lovagiasan a jóbarátjának­ándékozza őket; végül olyasmit hallottunk már, hogy a kis­­nemzetek függetlensége érintet­len marad, „csak“ olyan kor­mányt adnának nekik, amely ugyanazt a világnézetet vallja, mint a győztes. Szóval, senki sem tudja, mit csinálnak majd a kisnemzetekkel, bizonyos csak annyi,­ hogy csinálni szeretnének velük valamit. Maguk a kisnépek legkevésbbé sem örülnek a feléjük forduló érdeklődésnek. Nekünk magya­roknak erről a kérdésről az a nézetünk, amit Kállay minisz­terelnök fejezett ki oly röviden és tömören, hogy rövidebben és emörebben már nem lehet. Kisnemzetek nélkül nincs Euró­­a, Európa nélkül nincs világ, é■galább nincs olyan, amely em­­írhez méltó lenne.“ Dehát csakugyan nincs Európa s nemzetek nélkül? Nincs! Mert­­, amit mi európai kultúrának öevezünk, roppant bonyodalmas­­on, szűk területen egymás mel­­ett élő nagy- és kisnemzetek év­­zázados kölcsönhatásából fej­lődhetett csak ki. Ha az antik görög városokra és a reneszánsz Itália fejedelemségeire gondo­lunk, akkor hajlandók vagyunk azt hinni, hogy a törpe államok­nak jóval nagyobb részük volt az európai kulturaunkálá és a nagyhatalmaknak. A kisnem­zetek erőssége abban van, hogy gyöngeségük tudatában nem any­­nyira fizikai, mint inkább erköl­csi alapokra építik exisztenciáju­­kat. A kisnemzetek a szabadság eszméjének hivatott letéteménye­sei. Mivel a gyöngeségük izgatja a nagyok hódító kedvét, nekik nyílik legtöbb alkalmuk, hogy védelmére keljenek a független­ségüknek. Európában a svájciak, a németalföldiek, a lengyelek és a magyarok vívták a leghíresebb szabadságharcokat. Ezek a népek megtanulták, hogy őket nem fegyvereik ereje, hanem áldozat­­készségük tartja életben. Zrínyi Miklós, Rákóczi Ferenc, az aradi tizenhárom áldozata fölér egy­­egy győzelmes háborúval. A­ktasemzatet el lehet temetni, de a szabadságszeretetét nem. Ha ezt föld alá teszik, vulkani­kussá lesz tőle altalaj, rengeni és izzani kezd. Gondoljunk arra a néhány millió, szerbre, akinek el­keseredése 1914-ben világhábo­rút robbantott ki. A háború el­gáncsolta a Habsburg-házat, de megbuktatta a szerbekkel szö­vetséges Romanov-dinasztiát is. Nekünk magyaroknak, midőn átlépjük az 1944-ik esztendő kü­szöbét, tudnunk kell, hogy talán zord idők várnak reánk. De ha rendületlenül megállunk a nem­zeti igazságunk erkölcsi alapján, ha nem felejtjük el, hogy nekünk minden erőnk a közéleti tiszta erkölcs, akkor a kerekedő orkánt is át fogjuk vészelni, ahogyan a régiek átvészeltek annyi ka­tasztrófát. Mert Magyarország nélkül nincs Európa, legalább nincs egészséges és békés Európa. Változatlan hevességgel folyik a harc keleten Kiev—Zsitomir térségében sza­kadatlanul tombol tovább a legke­ményebb küzdelem. Német meg­figyelők jelentései a szovjet arcvo­nal mögött folyó szakadatlan fel­vonulásról számolnak be. A támadó seregek nyomása egyetlen pillanat­ra sem enyhül,­ sőt a harcba vetett csapatok létszáma és ereje egyre inkább növekszik és mindig újabb és újabb arcvonalszakaszok kerül­nek bele a küzdelembe. Ezidősze­­rint Korosztentől egészen Berdi­­csevig egyetlen összefüggő harctér alakult ki, melyben folyton meg­újuló erővel­ rohamozzák a német védelmi állásokat a szovjet csapa­tok. Német közlések szerint a zsito­miri térség­ben a nagy túlerővel előrelendül támadások elöl rugal­masan kité­r és az ellenségre nézve veszteség­telj­es harcmodor minded­dig megakadályozta a­ szovjet had­vezetést abban, hogy végrehajtsa a német arcvonal áttörését és ezzel­­megbontsa a keleti hadszíntér né­met védelmi vonalának egységes­ségét. Berlini illetékes közlések az eddig bevált harcmodor keretébe tartozónak mondják Koroszten vá­rosának kiürítését és azokat a ki­térő­­hadmozdulatokat is, melyeket Mannstein tábornagy haderői a Zsitomir—Berdicsev arcvonalszaka­szon hajtanak végre. Berlini hír­adások egyébként elismerik a küz­delem súlyosságát és keménységét, melyek mellett még a Vitebszk— Nevel szakaszon folyó harcok is el­törpülnek, pedig ott szintén az arc­vonal áttörésére irányul a szovjet haderők igyekezete. Berlinben utalnak azokra a svéd híradásokra, melyek szerint a szov­jet offenzíva irányítói már nem is titkolják, hogy a most megindított hadműveleteknek igen messzemenő céljai vannak. A „Stockholms Tid­­ningen“ értesülése szerint a zsitov mixi sovjet hadcsoport feladata az.

Next