Pesti Hírlap, 1944. május (66. évfolyam, 98-121. szám)

1944-05-14 / 109. szám

QmRASIÁLLÁSteMM,'^ Két felső rajzunk az egykori Queen Emma és Princess Jo­sephine Charlotte, csatornaátkelő hajókból átalakított partraszálló­­hajót ábrázolja. Az első 4000, a második 3000 tonnás. Az alsó rajz a 8000 tonnás Dewdale tankhajóból átalakított partra­­szállóhajó. A két felső elsősorban LCI és LCM csónakokat, az alsó LCI és LCT csónakokat szállít. Benary alezredes ismert német katonai szakíró a partraszállás­ról és invázióról írt cikkében át­tekintést ad mindazokról az effaj­ta hadműveletekről, amelyek a történelem folyamán eddig elő­fordultak és általános érvényű következtetéseket von le belő­lük. A ma annyira közismert foga­lom, a partraszállás, az ókorban is közszájon forgott, ha nem is nevezték így. Már akkor is meg­különböztették a hadműveletek két szakaszát. Az egyik maga a tulajdonképpeni partraszállás, amely minden hajós­ nép képzele­tében felmerült, ha egy távoli bi­rodalomra vetett, szemet, olyan országot akart meghódítani, vagy megbüntetni, amelyet csak ten­geren lehetett megközelíteni. A ma „kétlakinak“ nevezett had­műveletek második szakasza az „invázió“ volt, vagyis a partra­szállási hídfő megerősítése és in­nen az ország elözönlése, ami már a szabályos szárazföldi hadműve­letek körébe tartozott és a hajó­had feladata csak az utánpótlás ellátása volt. Történelmi tanulság, hogy a partraszállás gyakran és könnyen sikerült, ha a támadó fél fölény­ben volt hadihajókban és vízi szállító eszközökben. A nehézsé­gek mindig akkor kezdődtek, amikor a partraszállt csapatok igyekeztek kibővíteni hídfőállá­saikat és nagyobb hadműveletek­be bonyolódtak. A harcoknak eb­ben a szakaszában a támadók pozíciói kezdtek meginogni és a történelem tanulsága szerint az invázió nem egyszer kudarccal végződött. A történelemből ismert első partraszállást Alkibiades görög hadvezér tervezte. Az athéni flot­tát vezette Szicília ellen. A part­raszállási hadművelet sikerült, a görögök Syrakuza faláig vetették vissza a védekező ellenséget. A támadók hadereje azonban ekkor kimerült, illetőleg a partraszállás közben és a parton lefolyt har­cokban elhasználódott. Az erőd megostromlásához már nem volt elegendő emberük és hadianya­guk. Alkibiades is felismerte az utánpótlás fontosságát és a má­sodik hajórajt arra rendezte be, hogy új tartalékokat szállítson az anyaországból a hadszíntérre. A syrakuzai hajóhad azonban ellen­­támadásra futott ki a tengerre és az utánpótlásra kiküldött athéni flottát nagy tengeri csatában megverte. A szigeten tartózkodó görög csapatok táborában éppen a hiányos utánpótlás miatt éhség és járvány ütötte fel a fejét. Nem tudták folytatni az ostromot, kénytelenek voltak visszavonulni Syrakuza falai alól. A part felé menekültek, hogy elérjék a meg­mentésükre kiküldött hajókat, de a syrakuzaiak részben utolérték őket, részben­ elvágták útjukat, valósággal „katlanba“ fogták a görögöket és megsemmisítő csa­pást mértek rájuk. Trója ostromát, amelyet hiteles forrásokból kevéssé ismerünk, főként Homeros költői műve nyo­mán kell elképzelnünk. Ez ugyan­csak nagyarányú partraszállási hadművelet volt. Köztudomású, hogy a görögök tíz évig ostromol­ták a várost, mert utánpótlásuk közben jól-rosszul működött. Mindenesetre ez az „invázió“ sem járt sikerrel. A középkorban és az újkor elején, majd a napóleoni hadjá­ratokból számos partraszállást ismert a hadtörténelem. Mind­egyiknek fő nehézsége az anya­országtól elvágott csapatok után­pótlási nehézségeiben állott. Na­póleon meg tudta hódítani Egyip­tomot, de megtartásához már nem volt elég ereje és flottáját, vala­mint csapatait otthagyva, egyedül tért vissza Franciaországba. Az első világháború nagy in­­váziós kísérlete ugyancsak ku­darccal végződött. A szövetsége­sek 1915 tavaszán a Dardanellá­kon át akartak utat törni maguk­nak. Már a partraszállás is sú­lyos hajó- és emberveszteségek­kel járt, végül az egész hadműve­let meghiúsult a német és török védelem hatásos ellenakcióján. A Gallipolinál partratett szövet­séges erők nem voltak elegendők ahhoz, hogy a támadást előbbre vigyék. Hónapokig tartó veszte­ségteljes harcok után végül is ki kellett üríteniük a hadszínte­ret. Utána ugyancsak az első világ­háború egyik legnagyobb vállal­kozása a szaloniki inváziós kí­sérlet volt. Itt sem sikerült átütő erejűvé feltölteni a partraszálló csapatokat, nem is tudták végre­hajtani velük a tervezett meg­semmisítő hadműveleteket. Minden eddigi hasonló hadmű­velettől lényegesen eltérnek a küszöbön álló angolszász invázió feltételei. Soha ilyen mértékű parti erődítés-rendszer nem várta még a partraszálló ellenséget. Az erődrendszerekben is mögöttük mindenütt nagy tartalékok állnak készen, hogy a­­ partraszállt el­lenséges csapatokat a tengerbe vessék, illetőleg megsemmisítsék. A partraszállás első nagy prob­lémája a hajótér és a raktározási tér Benary alezredes idézi az an­golszász forrásokat, amelyek sze­rint az 1942 novemberében Észak- Afrikában végrehajtott partra­szállásnál 850 hajót, az 1943 jú­liusában Szicíliában végrehajtott hadműveletnél pedig 3250 hajót kellett felhasználni. Ezek a szá­mok útbaigazításul szolgálnak arra, milyen óriási tömegű hajóra lenne szükség Európa megtáma­dásához, amelynek során milliós hadseregeket akarnak teljes fel­szereléssel együtt partra tenni. Az elmúlt világháborúban 80— 100.000 főnyi angol expedíciós hadsereg szállításához 80—100 ha­jót — egyenként 4—5000 tonna tartalommal — 9 napon át hasz­náltak fel. Az Amerikából Euró­pába szállított haderők egészen más építésű hajókon közelítették meg az európai partokat és sok­kal nagyobb számban vettek részt a hadműveletben. Ma már külön­leges szerkezetű partraszállási lés sáj has po ras les ne pó tél va bá Voi ez Lé. Két érdekes felvétel a Westwall-ból. Légvédelmi hadihajók. Ezekbe a lehorgonyzott előörshajókba ütközik bele először az ellenség légi­ereje, ha partraszállást akar végrehajtani. — Alsó kép: három part­­raszállóhajó keresztmetszete. — Jobboldalt: ilyen járművekkel szállnak partra az angolszászok „kombinált hadműveleteik“ során. Persze, ez a kép gyakorlaton készült. 312

Next