Pesti Hírlap, 1944. július (66. évfolyam, 146-171. szám)

1944-07-22 / 164. szám

Vitéz Ten­eki Mihály tájékoztatta a MÉP-et a helyzetről A Magyar Élet Pártja rendkívül élénken látogatott klubnapot tartott. A párt törvényhozói és főispánjai már a kora délutáni órákban megjelentek a párt Akadémia­ utcai helyiségeiben és fesztelen eszmecserét folytattak a bel- és külpolitikai kérdésekről. Az esti órákban megjelent Tasnádi -Nagy András, a képviselőház elnöke, P­eményi-Schneller Lajos pénzügy­miniszter, Antal István, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium vezeté­sével is megbízott igazságügyminisz­ter, valamint Jurcsek Béla, a közel­­látásügyi minisztérium vezetésével is megbízott földművelésügyi miniszter, továbbá Huszovszky Lajos, vitéz Bonczos Miklós és Kiss Endre állam­titkárok és Hunyadi Búzás Endre, a Magyar Élet Pártjának alelnöke. A párt törvényhozóit vitéz gróf ‘Teleki Pál országos pártelnök­e tájé­koztatta a jelenlegi politikai hely­zetről és egyéb időszerű kérdések­ről. Az országos elnök felkérte a párt törvényhozóit, hogy folytassák to­vábbra is azt a komoly munkát, ame­lyet a jobboldali gondolat jegyében az ország érdekében a mostani nehéz időkben végeznek. Vitéz gróf Teleki Mihály a továbbiakban a párt tör­vényhozóinak mélységes megdöbbe­nését kifejezve, emlékezett meg arról a merényletről, amelyet a Nagy-Né­­met Birodalom vezére ellen tervez­tek. Az országos elnök örömének adott kifejezést a fölött, hogy Európa és a kereszténység védőjének szemé­lyét a Gondviselés megoltalmazta. A párt tagjai vitéz gróf Teleki Mi­hály országos elnök szavait egyhangú lelkesedéssel fogadták és mindany­­nyian megnyugvással vették tudomá­sul, hogy a szövetséges Nagy-Német­­birodalom vezére továbbra is élén áll annak a küzdelemnek, amelynek győzelme, befejezése a magyar érde­kek megvalósulásához vezet. SOHA MÉG MAGYAR NYELVEN NEM JE­LENT MEG MINDEN ASSZONYI TUD­NIVALÓNAK OLYAN TÖKÉLETES GYŰJTEMÉNYE, MINT AZ Asszak Arskyköaijive A két hatalmas, egyenként 400—400 ol­dalas kötet a legalaposabb és legmeg­bízhatóbb összeállításban tartalmazza mindazt, amit a nőnek, legyen fiatal lány, dolgozó ínó, feleség, anya vagy háziasszony, tudnia kell saját magá­ról, egészségéről, önápolásáról, öltöz­ködéséről, fehérneműjéről és ruháza­táról, a sportról, a művészetről, lég­ióként pedig gyermekéről, a csecse­mőkortól a pályaválasztásig, mindaz­zal együtt, ami a gyermek nevelésé­vel, ruházkodásával és szórakozásával összefügg. Az otthon körében pedig a lakáskultúrát, családi- és nyári házak berendezését, a fűtést, világítást, taka­rítást, a konyha- és szakácsművészet tudományát (remek és teljes szakács­­könyv kíséretében), a szobavirágokat, a befőzést, a gyümölcsös- és virágos­kertet, a baromfiudvart és még sok mást tárgyal az „Asszonyok Arany­­könyve“ száz és száz ötlettel és tanács­csal fűszerezve és mondanivalóit vilá­gos, áttekinthető rendszerbe foglalva. Az „Asszonyok Aranykönyve“ Európa szakirodalmának eddig legtökéletesebb tanácsadója a kézimunka összes ágaza­taiban is. Az „Asszonyok Aranyköny/­­op.“ 13X26 cm nagyságban, két kötet­ben, több ezer képpel és színes illusz­trációkkal díszítve, a legfinomabb mű­nyomó papíron, gyönyörű aranyozott kötésben jelent meg. A két kötet ára tokban 126.— P. Szállítja: GÁBOR ÁRON könyvkiadó, Budapest, IV., Semmelweis­ utca 7. (Telefon: 381—418.) 311.— pengő utánvét és további három­havi 30.— pengős részletfizetés ellené­ben. Készpénzfizetésnél 30% engedmény Az a huncui tarsolyaszó írta Nyéki Méhes Mátét A palócföldi­­ lány és legény sze­relmi hajlandóságának tisztességes megvallása éppen olyan sokféle mó­don lehetséges, akárcsak az úri né­peknél. Udvarlás, virágajándék, mézeskalácsszív megfelelő körirat­tal, keszkenőcsere a jelképes meg­nyilvánulásai a szerelmes állapot­nak, ami legtöbbször a házasság rabságába vezet. Van azonban olyan házasság is, amelynek nem szerelem a csíráztató magja, amikor nincs­­rozmaringes jelképe a nyiladozó vonzalomnak, csak úgy négy fal közt határozzák el a szülők a fiata­lok páros életét. Ennek az urak kö­zött érdekházasság a neve, az Ipoly Mentén meg azt modják az ilyenre, hogy „ezüst zsákot vett a vállára, de az ezüst másra fénylik“. Mert vál­lon cipelni ilyen zsákot bizony te­het és igen nyom, ha az ezüst nem mívesen simul a vállra. De mit le­het tenni, ha az öregek úgy tartják, hogy cipó cipővel, csizma csizmával, a küdmön meg ködmünnel páros csak. Megtörténik olykor azért, hogy a fényes csizma szívesen simul a zsírral kent csizmához, ez meg nem lép tovább, hanem még ő is közelebb férkőzik. Hát ilyen eset történt a legelőt bérlő fiatal terbegeci juhásszal is. Igaz, hogy juhászembernek egytől­­egyig csavarra jár az esze, ami nem i.3 csodálatos, annyit gondolkozhat hason fekve reggeltől estig egyma­gában, hogy sok huncutságot kita­lálhat közben. Parák Gyuri juhász­legény is csak a pulijával tudott beszélgetni, amikor a vásárkor lá­tott Dallos lány iránt már nagyon noszogtatta valami. — Ugy­e, Burkus, szép lány ez a­­Dallos Annus, aki erre szokott jár­ni? Jó is van a feleségnek, csak ne lenne olyan módos. Mer­­gy tán 'nem is jönne hozzám. Igaz-e, Bur­nus? .. . ! — Vau-vau, erre Burkus, mintha csak értette volna a kérdést. Hát úgy látszik, a vakkantást vi­szont megértette Gyuri juhász, mert hirtelen átvillant valami a srófos eszén. Belebújt a kökénybokorba, megsimogatta a kutyát, az meg rá­nézett apró, okos szemeivel. — Csak okosan hajtsd a bárány­kát, Burkus . . . Alig hogy ezt mondta Gyuri, fel­tűnt a domboldal alján elvezető gyalogúton az Annus lány, ebédet vitt az apjának aratáshoz. Gyuri megsimogatta Burkust, a bokor mö­gül rámutatott a siető fefehérnépre, amire a puli hangos ugatással sza­ladt a lány felé. Annus nagyon meg­ijedhetett a mérges fekete kutyá­tól, mert majd kiejtette az ételhor­dót kezéből és nagyot kiáltott: — Segítség!.. . . Egy füttyentés hallatszott csak, amire Burkus visszaszaladt és utá­na lágy furulyaszó ütötte meg a lány fülét. És még milyen nóta szólt belőle. Az, hogy: „Csak egy kis lány van a világon . . .“ — Persze, csak egy kis l­ány, oszt azt is majd összetépeti a kutyájá­val, — kiáltotta Annus a láthatat­lan valaki felé. Azzal tovább sietett a gyalogúton. Másnap, amikor az ebédet vitte, nem ugatta meg a kutya, csak a tegnapi nóta szállt feléje újra, így ment ez vagy négy napon ke­resztül. Annust a kíváncsiság kezd­te furdalni, hogy ki lehet az a fu­rulyáé? — Juhász nincs a faluban, ez biztos a szomszédból való, de nemrég jöhetett oda, mert nem tudott róla. Szépen furulyázik, az biztos és mindig csak azt az egy nótát és akkor, amikor ő megy ar­ra, aztán elhallgat. Na, majd meg­tudom én azt.. . Nem kérdezősködött senkitől sem, hanem legközelebb, hogy arra ment, még mielőtt a furulyaszó fel­hangzott volna, füttyentett egy na­gyot. Burkus a kökénybokorból en­gedelmesen szaladt hozzá és körül­táncolta a lányt. Hol a furulyás gazdád, te boglyas kutya, — simogatta meg az állatot, — vagy nem meri magát mutatni? Gyuri hallotta ezt a kutyához in­tézett beszélgetést, előlépett hát a bokorból és sietett a lányhoz. — Adjon Isten, jó napot, szép violaszál. Itt vagyok magam is sze­mélyesen, Parák György, a juhok, a kutya és a furulya gazdája. Annus ránézett a szép szál fiúra és belevörösödve kérdezte: — Aztán minden erre menő szok­nyásnak azt a nótát furulyázza? — Azt ma nem, szép bugám. Ne­ked szól­sz csak igy, amióta meg­láttalak a gyarmati vásáron. Más­nak néma az én furulyám . . . — No ne mongya! Gazdalány nem érti a furulyaszót, abból csak a ju­hászlány ért. — Hi, a nemjóját! A magam gaz­dája vagyok én is, nem a másé! Sa­ját tulajdon juhaim ezek, csak le­gelőt béreltem itt nekik, mert nagy aszály van Herencsénbe, az én fa­lumba, ahol még a fű se nőtt ki. — No és aztán, mégis csak ju­hász! — Abbion, büszke módon, még pedig szerelmetes. — Ejha, erről nem is tudtam, — szólt hegyesen Annus, azzal sietett tovább. Gyuri intett valamit Bur­­kusnak, az meg ment a lány mel­lett szaporán. — Bizony én is mennék utánad hívás nélkül, mint a kutyám. Hát még hivásra . . . — Igazán? De azért csak hivja vissza, mert az apám nem tudná, honnan tettem szert rá! Gyuri füttyentett egyet, Burkus visszaloholt s máris megszólalt a furulya. Uj nóta sirt belőle, az, hogy: „Felednélek, felednélek, de nem tudlak feledni . . Harmadik nap, ahogy találkoz­tak, azt mondja Annus Gyurinak: —­ Olyan jó volt azt a furulya­szót minden délben hallgatni. De hónap már nem jövök, bevégeztük az aratást . . . . Haldiáig a az£ Ajungs, azírt máskor is. Eljövök én a szomszéd faluból is a kertetek végibe, oszt fog szólni a furulya. Jó lesz? — Jó lesz, Gyuri, nem bánom hát, gyűjjön . . . Erre Gyuri derékon kapta a lányt és olyant cuppantott a szájára, hogy Burkus is felugrott, de nem tudta, hogy mit kell csinálni erre a szokatlan hangra. — Ejnye, Gyuri, menjen már, mer ez nem tartozik a furulya­­szóhoz. — De bizony együtt jár ám azzal. — Huncut szerszám is akkor a fu­rulya, — mondta nevetve Annus és sietve lépkedett tovább. Este a Dallosék kertje alján fel­hangzott a furulyaszó. Azt nótázta, hogy: „Nincsen annyi tengercsillag az égen." Annus amint ezt meghallotta, mindjárt talált menekére ürügyet. — Megnézem édes, hogy be van­nak-e a tyúkok zárva .. . A nóta után egy kis szünet volt. Csak egy csók erejéig. — Csak furulyázz, Gyuri, tovább akkor nem gyanakodnak odabent, — szólt a lány. Egy nóta, egy csók, de hát az esti furulyaszónak is csak vége szakad egyszer, mert az anyja kiáltott ki Annusért. A lány beszaladt, Gyuri meg hazafelé ballagott, száján a csókok ízével. De hát való igaz, hogy a Juhász esze csavarra jár, mert útközben elkészült másnapra máris a csalafinta terv. Otthon azt kérdi Gyuri a kis bojtártól: — Misa fiam, nem is tudom, tudsz-e te furulyázni? Mert bizony még sose hallottalak. — Hogyne tudnék, gazdáram, azért vagyok bujtár. Azzal máris vette elő a furulyát és rákezdett. — Jó van, Misa, úgy megy az, akárcsak nekem. Nohát holnap ve­lem jössz este, oszt más dolgod se lesz, mint hogy bebujtatlak egy bokorba, ott se látsz, se hallasz, csak furulyázol folyvást A végin kapsz egy koronát. Másnap * furulya*nó*a megint csak kiszökött Annus. Gyuri ott állt a kerítésen belül, szájában a furu­lyával, de amint Annus jött, rögtön csókkal fogadta. A furulya meg csak szólt tovább. — Jaj, hát ez mi? Vagy boszor­kányosság van a furulyádban, hogy tovább szól a zsebedbe? — Dehogy is van, Annuskám. Csak a kis bujtárom furulyázik he­lyettem itt a bokorba, hogy mi egy­­végbe csókolódzhassunk . .. — Megnézem azt a lányt, anyjuk. Nem tetszik ez a minden esti furu­lyaszó nekem. Mindig akkor megy ki sötétbe az a lány, amikor meg­hallja. — Nem gondolod, István, hogy amíg a furulya szól, nem lehet sem­mi baj? — Hát ami biztos, az biztos. Fu­rulyaszó, juhászember egybetarto­zik. Annak meg huncut az esze. Ku­tya jár a kertek alatt, de alighanem a juhász is vele van. Bizony az öreg Dallosnak igaza volt. Szólt a furulya és a fiatalok ott csókolództak a kert végében. Egy pillanatig gondolkozott Dal­los uram, hogy mit csináljon. Azt határozta azonban, hogy nem za­varja meg a fiatalokat. Visszalopa­kodott csendesen, mint ahogy oda­ment s a háztól kiáltotta: — Annus, gyere befele. Annus a szülői faggatásra min­dent bevallott. Még olyant is, ami nem volt igaz. Egy kis ellenkezés után az apja azt mondta rá: — Haszontalan vagy, amini biz­tos. No de nem baj. Ott egye a fe­ne, úgyse vót még csavaros eszű juhász a famíliába. Ki tuggya, mire lesz jó . . . Másnaap kiment az öreg a tarló­ra, megállt a domboldalban, szétné­zett, nincs-e Gyurin kívül más ott, aztán odakiáltott neki: — Srófos eszü juhász, jöhetsz hó­nap kérőbe. Vár a lányom délelőtt oszt lehet, hogy este is. A kis buj­tárt azért hozhatod magaddal, ha má­sennap is ő fújta helyetted a fu-i , u , y,,, i , , _t.L____ Vitéz Rátz Jenő nyilatkozata Vitéz Rátz Jenő az Esti Újságban a következőképpen nyilatkozott a le­mondásával kapcsolatban terjesztett fairekről: — A rólam országszerte keringő hírekkel szemben szükségesnek tar­tom a következők leszögezését: Jú­nius 2-án feltártam a miniszterelnök úr előtt a helyzetről való felfogáso­mat, amely arra késztett, hogy mi­niszteri állásomről lemondjak. A mi­niszterelnök úr közeli németországi útja miatt a döntést közös elhatáro­zással a miniszterelnök úr visszatér­téig elhalasztottuk. — A németországi i­t után — miután a lemondásomat kiváltó okok és ese­mények csak szaporodtak — minisz­tertársaim jelenlétében lefolytatott alapos viták után június 14-én fenn­tartottam elhatározásomat és felmen­tésemet célzó kérésemet. Ettől a nap­tól kezdve sem minisztertanácsokon, sem az ügyek intézésében nem vettem többé részt. — Felmentési kérésem elintézését azóta június 19-én írásban, június 22-én a miniszterelnök úrral folyta­tott megbeszélésen, majd július 2-án telefonon és július 13-án újabb levél­ben is sürgettem. — A július 2-a óta eltelt hat hét alatt se le nem fogtak, se meg nem szöktem, se öngyilkosságot nem kö­vettem el, amint azt a hírek minden­felé suttogták és amint az a hírek el­indítóinak talán kellemes lett volna. Vitéz Rátz Jenő a kormányból való kiválása után is természetesen to­vábbra is a Magyar Megújulás Párt­jának helyettes vezetője marad. Vitéz Hayna­l Alajos kormánybiztos: Két héten belül rend lesz a lakásfronton A lakáskormánybiztosság épüle­tét napok óta szabályszerűen meg­szállva tartó tömeg zsibongása hallatszik fel a nyitott ablakon ke­resztül, megszakítva időnként az utcán felállított hangszóró harsogó hangjától, amely kerületeket, név­kezdőbetűket mond be, így tartva rendet a rengeteg ember között. Ez a hangzavar adja mintegy hátterét azoknak a pattogó sza­vaknak, amelyekkel vitéz Haynal Lajos ismerteti a sajtó képviselői előtt kormánybiztosságának fel­adatait és munkáját. Rendkívüli ember, az­ tagadhatatlan. Csupa szenvedély és ideg és látszik, hogy mindent beleadott a munkába, ami­vel megbízták. Amiket mond, azt csupa öröm hallgatni. Bürokrácia­­mentesség, protekció kizárása — nemcsak szóban, hanem amint azt itt saját szemünkkel láthatjuk, tet­tekkel is — igazán arra kell, hogy késztessen mindenkit, hogy tapsol­jon a lakáskormánybiztosnak és to­vábbi sikert kívánjon működésé­hez. Ami pedig az általa leszögezett szempontokat illeti, tudniillik, hogy egyben szociálpolitikát is akar csi­nálni, a kisembereket akarja első­sorban védelemben részesíteni, erre csak egyet lehet mondani: ez az, amit a magyar közvélemény vár a lakásügyi kormánybiztostól. Szavai és a működésének első öt napja alatt elért eredmények meggyő­zőek és megnyugtatóak. A sor most már a közönségen van, hogy meg­értéssel fogadja és támogassa a kormánybiztos munkáját és segítse is őt abban, hogy ne csak pozitív irányban tudjon eredményt elérni, hanem hogy végére tudjon járni mindazoknak a visszaéléseknek, amik eddig ezen a téren történtek. A visszaéléseket meg fogják torolni Vitéz nemes Haynal Alajos vezér­őrnagy, lakásügyi kormánybiztos érte­kezletre hívta meg a fővár­osi sajtó képviselőit, hogy előttük az eddig végzett munkát és a jövő feladatait vázolja. A kormánybiztos hangsú­lyozta, hogy elsősorban azokat akarja lakáshoz juttatni, akik mások bűnei miatt nem juthattak eddig fedél alá. Két héten belül rend lesz a lakás­fronton — mondotta a kormánybiz­tos. — Szociálpolitikát kíván folytatni, ami azt jelenti, hogy mindenkinek la­káshoz kell jutnia, aki erre jogosult. A lakásokat általában három osz­tályba sorolták, az elsőbe tartoznak a műbútorokkal berendezett luxus­lakások, a másodikba a nagy többség által lakott és igényelt polgári laká­sok és a harmadikba a puhafabúto­­rokkal berendezett egyszerűbb laká­sok. Mindenki csak a maga életkö­rülményeinek megfelelő osztályú la­kást igényeljen, mert csak ilyet kap. Éppen ezért az eddigi önkényes la­­kásfoglalásokat és a kormánybiztos­ság által jóvá nem hagyott beköltö­zéseket mind felülvizsgálják. Egyéb­ként pedig a háztulajdonosok vagy házfelügyelők éppen úgy érezni fog­ják a törvény sújtó kezét, ha vissza­élést követn­e el, mint a lakásigény­lők és ellenük minden esetben inter­­nálási javaslatot teszek. Csak a valóban jogosultak kapnak lakást Hat munkanap alatt 25.000 ember kérelmét bírálták felül s ennek kap­csán 4779 igényjogosultságot állapí­tottak meg, akik közül már másnap 2375 igényjogosult beköltözhetett új lakásába. A többi 20.000 kérés nem volt jogos s azokat el kellett utasí­tani. Általában megállapítható, hogy naponta 5—6000 ember fordul meg a k­ormánybiztosságon, akik közül csak néhány száz a valóban igényjogosult. A lakásjogosultsági igazolvány csak annyi szobás lakásra jogosít, ahány szobára azt kiállították. A visszaélé­seket a legszigorúbban fogják elbí­rálni, mint ahogy eljárnak azok ét­ek­en a háztulajdonosok ellen is, akik 24 órán belül nem jelentik a kor­mánybiztosnak a házukban bármi­lyen címen megüresedett lakásokat. Hasonlóan érvénytelenítik azokat a zsidó lakásokban létesült albérlete­ket, amelyeket március 22-ike után hatósági jóváhagyás nélkül kötöttek. Felül­vizsgálják az önkényes foglalásokat A legközelebbi idők feladata közé tartozik elsősorban a zsidó lakások önkényes elfoglalásainak, valamint a jogtalan kiutalásoknak felülvizsgál­­ata. A zsidó házakban lakó keresz­tény fő- és albérlők ügyeit egyelőre nem tárgyalják. Csak az összeírás feldolgozása után kerülhet sor arra, hogy zsidó házakból a keresztény lakók kiköltözhessenek. Feladatunk kettős. Hajlékhoz jut­tatjuk azokat, akiktől a régi rendszer fogkrém

Next