Pesti Hírlap, 1944. szeptember (66. évfolyam, 198-222. szám)
1944-09-30 / 222. szám
4 Pesti Hírlap 1944 szept. 30, wombat Do Irány az Operaházban Apróságok hatvanéves dalszínházunk műfajból 1. 1884 szeptember 27-e, a Magyar Királyi Operaház megnyitásának napja nemcsak a magyar zenei élet történetében nevezetes dátum, hanem a főváros rendőri krónikáiban is, mert az Operaház megnyitó ünnepségén olyan botrányos jelenetek játszódtak le Ybl Miklós pompás palotájában, miknek alig van párjuk a magyar botrányok testes évkönyveiben. A kiváncsi és tüntető tömeg — mint az akkori Pesti Hírlapban olvassuk — elárasztotta a színházat, a meghíottak nem tudtak bejutni az épületbe, a tolongás oly nagy volt, hogy többen megsebesültek, sőt egy gyáros meg is halt, agyonnyomták. A megnyitó ünnepségen megjelent a király is — az Operaház jórészben az ő adományából épült — és Ferenc József még élt, a helyszínen megmondta véleményét a rendőrségről a ■miniszterelnöknek, Tisza Kálmánnak. Thaisz Elek volt akkor a főkapitány; panamák Százai fűződtek a nevéhez; a megvesztegetések aranykora volt az a negyedszázad. A panamák nem sokat ártottak Thaisznak, az operaházi botrány azonban kettétörte karrierjét. Tisza menesztette és Thaisz ■ zajos életének hátralévő részét a kolostorban túlite, a besnyői kapucinusok kolostorában. 2. Az Operaház építőbizottságának elnöke báró Podmaniczky Frigyes intendáns volt. Ő azt szerette volna, ha a megnyitó előadás közönsége meghívottakból kerül ki és pénzért nem árulnak jegyeket Javaslatát azonban felügyeleti hatósága nem fogadta el Podmaniczky nem fordult jogorvoslatért barátjához, a miniszterelnökhöz, hanem összeírta azokat, akiket ott akart látni a megnyitó előadáson, nem feledkezett meg a munkafelügyelőkről, a nevezetesebb iparosokról és munkásokról sem, azután elővette a pénztárcáját s az új műintézet pénztáránál megváltotta számukra a jegyet. Készpénzzel! Annak a színháznak a pénztáránál, amelynek ő volt az intendánsa! Amikor a jegyekért járó tekintélyes summát átadta a pénztárosnak, az ő sajátságos dialektusában igy szólt: — Ezsékási urák nálam fizsették. Amiből nyilvánvaló, hogy nem csak Thaiszok éltek akkor, hanem Podmaniczkyak is. Nem merjük állítani, hogy Podmaniczky volt a szabály, de Thaisz egészen bizonyosan kivétel volt. 3. Podmaniczky után gróf Keglevich István, majd Beniczky Ferenc lett az Operaház intendánsa. Talpig úrnemnőtt, de keveset értett a színházhoz és szűkmarkú volt a végletekig. ..Színház finánc“ volt a csúfneve. A rossz nyelvek a következő történetet terjesztették róla: „Beniczky egyszer azt a megfigyelését közölte az Operaház első karmesterével, hogy egyes zenészek időn kint amerikáznak, nem játszanak, hanem pihennek. Azt kívánta, hogy a karmester fegyelmezze meg ezeket a lusta és közömbös zenekari tagokat. A karmester azt felelte, hogy nem teheti. A zenészek azért nem, játszottak, mert a kérdéses percekben éppen pauzájuk volt, vagyis a zeneszerző szünetet írt elő a számukra. Beniczky felcsattant: — De ne legyen pauzájuk! Mi az egész időre fizetjük őket! Ha pauzájuk van, akkor fölöslegesek! Nem kell négy kürtös! Kettő is elég! De azok fújjanak szorgalmasan, folyvást, folyvást, pauza nélkül." így,fűrészeltek“ a rossz nyelvek Pesten, a nyolcvanas években. 4. AZ Operaház igazgatóinak sorában ott találjuk a századforduló legnagyobb karmestereit: Erkel Ferencet, Erkel Sándort, Mahler Gusztávot, Nikisek Artúrt Mahler nemcsak nagy muzsikus volt, hanem felsőséges szellem is. Például: fütyült a kitüntetésekre. Amikor megvált a bécsi Operaháztól, titkára figyelmeztette, hogy ne feledje íróasztalának fiókjában a medáliáit — Kérem, adja át az utódomnak — rendelkezett Mahler. 5. Ney Dávidról szól ez a történet. Híres szerepe volt Marcellé, az ősz hugenotta fegyvernöke. Első fellépésének huszonötödik évfordulóján is ebben a szerepben jelent meg a közönség előtt. Egyik kritikusa ekkor ezt írta róla: „..meglátszik alakításán, hogy alapos és elmélyedő történeti tanulmányok előzték meg a puritán hugenotta harcos alakjának megformálását ...“ Ney könnyezve köszönte meg a bírálatot, majd így szólt: — Már régen meg akartam kérdezni, de mindig reszéltem... doktor úr azonban olyan jóindulatú hozzám... Kérem, mondja meg nekem: kik voltak tulajdonképpen azok a hugenották? Ekkor már húsz éve énekelte Maradit. A A magyar operai emberábrázolás klasszikusa volt Takáts Mihály. Az ő nevéhez kapcsolódik ez a történet. Volt a Városi Színháznak egy igenigen ügyes énekes színésze. Mindenáron az Operaház tagja szeretett volna lenni, mindent elkövetett, hogy szerződtessék. A hangja azonban nem volt értékes hang, az operaiak nem irigyelték a Városi Színháztól. Hevesi Sándor, azperaház igazgatója így szólt hozzá, amikor szolgálatait neki felajánlotta: — Amíg Takáts Mihály él, lehetetlen önt szerződtetni. Fedezet sincs rá... — Ha nyugalomba vonulna, én kerülhetnék a helyébe? — Az mindenesetre más helyzet lenne — felelte óvatosan Hevesi. A beszélgetés után egy-két esztendővel, váratlanul és fiatalon meghalt Takáts Mihály. Az Operaházban ravatalozták fel a magyar operai éneklés nagy halottját, koporsóját mély meghatottsággal állták körül művésztársai. A temetésen megjelent az acélkönyökű baritonista is. És ott, a ravatal mellett emlékeztette Hevesit beszélgetésükre. — Remélhetek, igazgató úr? Én kerülök a helyébe? Hevesi szomorú tekintettel nézett a ravatalra: — Ha a család beleegyezik, nekem semmi kifogásom ellene, — felelte készségesen. 7. Az Operaházban hatvan esztendő alatt közel ötszáz vendégművész lépett fel A legkedvesebb valamennyi között Burián Károly volt, a Wagner-éneklés Carusója. Hozzá fűződik a legnépszerűbb operai anekdota. (Bocsánatot kérek azoktól az olvasóimtól, akik ismerik.) Lohengrint játszották. Lohengrin csalódott a brabanti hercegkisasszonyban és elhatározza a szakítást. A hattyús csónak előáll. Ekkor Ortrud, a bajkeverő közli, hogy a hattyú nem más, mint az elvarázsolt brabanti herceg. Lohengrin imádkozik: a hattyú visszaváltozik herceggé. A hattyú helyett galamb száll alá, hogy elvontassa a csónakot. Igen ám! De Lohengrin nem mer beszállni a Schelde vizén ringó járműbe. Nem mer, vagy talán nem is tud. Mert Lohengrin szereti a sört és mire elkövetkezett a harmadik felvonás, biztosan énekel, de bizonytalanul áll a lábán. A galamb ebből mit sem vesz észre, vagy nem is akar észrevenni és maliciózusan elindítja a csónakot. Lohengrin a parton marad. Általános megrökönyödés. A hű brabantiak körülveszik a Grál-lovagot, hogy leplezzék a különös fordulatot. De Burián nem jön zavarba. Vállatván, mélabúsan a távolodó csónak után tekint és odafordul az első brabanti vitézhez: — Mondja csak . . . mikor indul a következő galamb? 9 . Vezérképv. Rajnoga Ambrus, Budapest, Irányi utca 1. Tel.: líij—137. A ,.Foresti“ Magyar-Olasz Faipari és Fakereskedelmi Részvénytársaság (elhívja a szászrégeni és ratosnyai üzemeitől eltávozott tisztviselőit és sértelmazottait hogy szolgálati viszonyuk ügyében az igazgatóság által hozott határozatának tudomásul vétele végett budapesti központi irodájában (V., Gróf Vigyázó Ferenc u. 3., II.) személyesen vagy írásban azonnal jelentkezzenek, amennyiben az e tárgyban eddig ismert elmükre feladott ajánlott levelet nem kapták volna meg. 6055 Postai szállítási korlátozások miatt rendeléseket nincs módunkban kiszállítani. Igen tisztelt vidéki és környékbeli vevőinket a gyárban, XIII., Véső u. 7.( készséggel, kiszolgáljuk szombat kivételével 8—14 óráig )a Marosvölgyi Fatermelő Részvénytársaság felhívta a maroshévizi, gyergyóhodosi vagy bármely erdélyi üzemétől eltávozott alkalmazottait, hogy a szolgálati viszonyuk ügyében az igazgatóság által hozott határozatnak tudomásulvétele végett a budapesti kirendeltség irodájában (V., Zoltán utca 16.) személyesen vagy írásban azonnal jelentkezzenek, amennyiben az e tárgyban eddig ismert clmükre feladott levelet nem kapták volna meg. 6033 A Budapest 70. sz. postahivatal VII., Murányi utca 7. sz., földsz. alatti raktárhelyiségében október hó 2—7-ig és 16—21-ig terjedő napokon naponta ’19 órai kezdettel kézbesitheteten s főleg ruha, cipő stb. tartalmú csomagok árvereztetnek. Az árverésen a postai alkalmazottak és az 1-4. i.v. t.-c. hatálya alá,eső egyének kivételével bárki résztvehet. M. kír. posta igazgatóság, Bídeptft. Sok ember meghalt, mert légi támadáskor fegyelmezetlen volt Az illetékes légoltalmi hatóságok, sajtóban, rádióban, előadásokban nyomatékosan figyelmeztették a közönséget, hogy légi riadókor mindenki menjen le az óvóhelyre. Tapasztalati adatokkal mutattak rá, hogy az óvóhely, még a nem bombabiztos óvóhely is sokat ér, mert minden fedezék óv a szilánkok és a légnyomás ellen. Ezek a figyelmeztetések átmentek a köztudatba, a legtöbb helyen a riadó elhangzásakor fegyelmezetten le is vonul a közönség az óvóhelyre, ennek köszönhető, hogy Magyarországon a fégii támadásoknak kevesebb áldozata van, mint külföldön. Akadnak azonban városok, mihol az emberek nem szívlelték meg ezeket a támadásokat, könnyelműen veszik a légi riadót, nem mennek le az óvóhelyre, hanem az utcákon kíváncsiskodnak. Hogy milyen súlyos következménnyel jár a közönségnek ez a magatartása, szomorú bizonyosságát adta egy vidéki város ellen történt legutóbbi légi támadás. A bombatámadás egyik vasárnap történt, amikor nagyobb tömeg tartózkodott az utcákon. A közönség egy része nem ment az óvóhelyre. Azok közül is, akik lementek, később kíváncsiságból többen feljöttek a kapualjakba, mások pedig kiültek a sétány padjaira. A támadás áldozatai és sebesültjei kizárólag ezek közül származnak. Az óvóhelyeken sem haláléset, sem sérülés nem történt Felhívás a légi támadások miatt árvaságra jutott gyermekek hozzátartozóihoz A magyar társadalom nemes szíve az ellenséges légi támadások áldozatainak megsegítésére az első felhívásra megnyílt. Rövid idő alatt hatalmas összeg gyűlt össze. Az állam az anyagi károkat csaknem teljes egészében megtéríti, azonkívül a személyi veszteséget szenvedetteknek — a hadigondozottak járadékának mértékében — állami járadékot folyósít. A társadalmi gyűjtésből befolyt adományok rendeltetése az állami támogatáson felül a személyi veszteséget szenvedettek támogatása. Ezért Bonczos Miklós belügyminiszter a begyűlt jelentős összeg egy részét — hárommillió pengőt — az Országos Hadigondozó Szövetséghez azzal az utasítással adott át, hogy abból az .Adjunk apát a hadiárváknak“ mozgalomban támogatott hadi (honvédelmi) árvák támogatásához hasonlóan, a légi támadások következtében árvaságra jutott gyermekeket segítse. Ennek következtében a Szövetség a törvényhatósági bajtársi szolgálatokat utasította, hogy mindazokat a 16 éven aluli támogatásra szoruló gyermekeket, akiknek apja vagy anyja, vagy mindkettőjük, illetve elüknek eltartója vagy eltartói ellenséges légi támadás következtében életüket vesztették vagy eltűntek s magukról harminc nap óta életjelt nem adtak. Írják össze, rászorultságukat vizsgálják meg és a támogatásra javasoltakat a budapesti központhoz terjesszék fel. Az ilyen támogatásra szorult gyermekek, amíg a rendelkezésre bocsátott összeg fedezetet nyújt, fejenként havi 30—50 pengő állandó segélyben részesülnek. A szövetség az első három hónapi segélyt előre folyósítja. Felhívja ezért a Szövetség a veszteséget szenvedett érdekelt gyermekeket, illetve hozzátartozóikat vagy ismerőseiket, hogy a lakóhelyük szerint illetékes községi (járási, megyei, városi, törvényhatósági jogú városibajtársi szolgálatnál (esetleg a hadigondozó tisztnél) a veszteséget haladéktalanul jelentsék be. Jelentkezéskor be kell adni a veszteséget igazoló hatósági bizonyítványt, valamint a gyermekre és családjára vonatkozó hatósági vagyoni bizonyítványt. (MTI.) Egy letűnt világ emlékei a hortobágyi pusztai múzeumban Lépten-nyomon az az érzésünk, ahogy oldalgunk a hortobágyi puszta úttalan útjain, a göröngyös marhacsapásokon és el-eltünedező szekérnyomokon, hogy ez a szűzén itt maradt ősivilág, amely még mindig őrzi a nomád magyar életmód halványuló emlékeit, nagyon az utolsó napjait éli már. A civilizáció alaposan betört a pusztára. Vasút szeli át, műút fut rajta végig s repülőgépek keringenek fölötte. Pásztorélete idegenforgalmi látványosság, az ősi csárda pedig osztályba nem sorolt luxushely, akár a pesti Ritz. A peleskei nótárius még csodálhatta a puszta számtalan kárakatonáját, kótsagok s túzokok sommáját, meg az ezernyi ludat és rétzét, mi meg úgy vonulunk végig a határtalan síkon, hogy néhány bíbicen s egy-két szürkegémen kívül másmilyen madár elénk sem kerü. Régen tovaszálltak a Hortobágyról, kiűzte őket a pusztára betört modernség. A világ egyetlen pusztai múzeuma Nagyon jól tette hát néhaivaló Ecssdy István, hogya nagycsárda, három szobájában összegyűjtötte a puszta madárvilágának és növénytakarójának nevezetesebb példányait süveg alatt, vagy kitömött állapotban megőrizte az utókor számára. A világ egyetlen pusztai múzeuma ez. Már csak ezért is különlegesség, de főképp azzá teszi gazdagsága: a Hortobágy 287 madárfajtájából álló gyűjtemény, amely teljes képet ad arról, micsoda „töménytelen madárság“ ülte meg valamikor a puszta fertőit/ nádasait, zsombékos, lápos rétségeit. Ma is temérdek a vadliba a Hortobágyon, másfajta madár is szép számmal akad még, de mi ez ahhoz a pazar bőséghez képest, amivel még a múlt század derekán is dicsekedhetett a vadvizes Nagykunsággal és a Sárrétjével egybefolyt Hortobágy. Olyan madárritkaságok, amilyeneket ma legfeljebb átvonulóban lehet látni, állandóan lakói voltak a pusztának s bizony még a múlt, század végén is nem kitömött daruban és kócsagban gyönyörködött a fortobágyjáró utasember. Most üveg alatt, látjuk őket, sokszáz ritkasággá vált madártársukkal egyetemben. A dürgő tuzokkakas áll a díszhelyen, mellette a hófehér kiskócsag, a peckes daru és két különleges ritkaság: a bütykös ásólúd meg az énekes hattyú. Odább büszke rétisasok, bat- fák, szárcsák a egy-egy búbosvöcsök, seregély meg ugartyúk néz szembe a látogatóval Az átvonuló északi madarak közül a sarki búvár, a jégmadár és a különféle sirályfélék a feltűnőbbek. A puszta ragadozóit pedig a galambászó héják, a vércsék meg a hatalmas gatyás ölyv képviseli, mely utóbbi észak tundrás vidékeiről érkezik jelen mint a Hortobágyra, és fogolyra, fácánra s nyulra vadászik. A villámgyors vándorsólyom is közéjük tartozik. Irtózatos kémiaival Úgy áll szemben velünk a falon, mintha most akarna lecsapni a sipákolva menekülő vadludakra. Ősi háziállatunknak, a híres fekete magyar juhnak, a rackának csak a fényképét őrzi a pusztai múzeum. Alig van már belőle élő példány az országban. Úgy tudjuk, hogy a túrkevei Ecseg-pusztán őriznek még kegyeletből egy kis rackanyájat. Pedig milyen hűséges, minden viszontagságunkat együtt tűrő társunk volt. Már az uralmelléki őshazában velünk járt, elkísért ide, a Kárpátok medencéjébe s az évezredek őt is megedzették. Valódi szilaj jószág volt. Nem kellett neki hodály, a legkegyetlenebb teleket is szabadban töltötte, a puszta ege alatt Nagy kár lenne végkép kiveszni hagyni. A pásztorélet emlékeit, a pásztorművészet tárgyait őrzik a második szoba egyes tárlói. A puszta népének művészete főkép a fonás, kötés, faragás és bőrdíszités terén jelentkezett Akad itt pompás fokos és juhászkampó, díszesen faragott késhüvely és beretvatok, bárányjegy, nádkés, favilla, csiholóvas , a szarutárgyak között szebbnél-szebb ivótülkök. Az ugyancsak kiveszőben lévő pásztorművészet eme ritkuló emlékeinek jelentős részét maguk a puszta emberei hordták be ide. A csárdában megforduló pusztaiak — csikósok, juhászok, gulyások, kanászok — gyakran keresik fel a múzeumot s ahol hiányt tapasztaltak a gyűjteményekben, maguk gondoskodtak a kiegészítésről. Nem egyszer még használatban lévő készségeiket tették be nagy szeretettel az üveg alá. A nagykun Skansen terve A Hortobágyihoz valamikor szervesen csatlakoztak a karcagi puszták: a náddal, sással, lépi növényekkel benőtt nagykunsági és sárréti végtelen vizes térségek. Ahogy a Hortobágyról erre a tájra érünk ki, egy másik letűnt világ nyomait leljük. A szilaji pásztorok és rétes emberek birodalma volt ez, akiknek Győrffy István adott örök életet a Nagykunsági Krónikában. Mennyi emléket kellene itt is megőrizni a réti pásztorkodás és a lápi gyűjtögető életmód területéről Karcagon régóta foglalkoznak is azzal a gondolattal hogy a városháza padlásán hányódó Nagykun Múzeum nagyértékű anyagát egy szabadtéri múzeum keretébe építik bele. Az a terv, hogy a kipusztuló félben lévő szélmalmok egyik utolsó szép példányát, amely a karcag—hortobágyi földút mellett, a Város alatt áll, megmentik a lebontás elől, emeletein berendezik a Nagykun Múzeumot, körülötte pedig felépítenek egy Nagykun Skansent A szélmalmot övező zsombékos lapos igen alkalmas arra, hogy életrekeltsék benne a hajdani vízinövény-világot, az újjáéledő nád- és sásrengetegben aztán élethűen lennének elhelyezhetők a „rétes emberek“: a pákászok, madarászok, csíkászok, halászok és darvászok készségei. A pákászkunyhó és csónak, az ingóláport való járás elősegítő többágú tapogató bot, a lápmetsző, amivel lápi kutat nyitottak, a madarászok hurkai, csapdái, tőrei, a réti méhészek primitív kasai stb. De megférnének a szélmalom körül a szilajpásztorok fenyhelyei, kontyos nádkunyhói és helyet kaphatna itt a maga 250 éves Valóságában a kiveszni induló bogárhátis, szalmatetős altanya, benne az ősi tűzhelytípusok, a gátoros, pltar-konyhás fődház s a lányai gazdálkodás egyéb első emlékei. A Karcagon élő nagyképességű fiatal néprajzi író, Szűcs Sándor bizonyára alkalmas volna a nagykun szabadtéri múzeum megszervezésére , ha a város vezetőségében nagyobb érdeklődés és érzék, a város közönségében pedig egy parányi áldozatkészség jelentkezne, az utolsó pillanatban meg lehetne menteni valamit ebből az elsüllyedő világból is. A hortobágyi múzeumnak pedig méltó társa születne a karcagi Skansenban, Antalffy Gyula. A csend vérese Ilyen is van ma? Nem anakronizmus-e a mai dübörgő időkben a csend városáról beszélni, mikor repülőgépek zúgnak el vad robajjal a legcsöndesebb városok felett és bombák robbannak a temetőkertek elhagyott sírjai között is? Még a Jó békevilágban is költői túlzás volt Ravennát a csend városának, vagy a halál városának nevezni Mert ugyan évszázadok óta valóban ott állt és eszmei súlyának grandiózus hatalmával csöndet parancsolt maga körül a Poklot és a Mennyországot álmában megjárt költőnek, Dante Alighierinek sirja, de az olasz nép, a fiatal olasz fiúk .a leányok épp olyan hangosan és lelkesen énekeltek esténként az ódon utcácskák nyitott ablakai mögött, mint bármely más olasz városban. Az apró bodégák és kávéfőző bárok ajtaján minden este zene hallatszott ki, s a város élete nem volt zajtalan, mint ahogyan nem is lehet zajtalan sehol az élet Még Dante sírjának árnyékában sem. A csöndet, a nehéz, fojtogató némaságot, az eltűnt időnek, az elsüllyedt századoknak nagy hallgatását csak az idegenek hallották Ravennában, azok, akik magukkal hozták ezt a csöndet a szívükben. Amikor, sok évvel ezelőtt Ravennában jártam, az egyik Piazza kis vendéglőjében a legújabb párisi drilok hangja mellett vacsoráztam meg. Csak a komor külsejű, ezer esztendősnél is öregebb templomok előtt nehezedett a telkekre valami nyomasztó, kopár csönd. A ravennai templomok külsejének mogorva dísztelenségében van valami ijesztő. Mintha néptelen külvárosok elhagyott malomépületei, vagy börtönei volnának, olyan kopáran, dísztelenül állnak előttünk Ravenna templomai. Vakolatlan, meztelen téglatorony a híres San Vitale-templom, a dísztelen külsejű, elhagyott apró vasúti raktárhelyiségnek látszik kívülről Galla Placidia kis sírkápolnája is. Komor téglaépületek Szent Apollinarius híres, ezerháromszázéves bazilikái is. Ezek a templomok színtelen, nehéz barátcsuhába burkolózva állnak a ravennai táj Izzó kék ege alatt A külső színtelenség komor takarója alá rejtik azt az ezer színben villogó káprázatos szépséget, mely a belsejükben lángol, izzik, muzsikál Ha belépsz a San Vitaléba, vagy a kis Galla Plapidia templomocskába, a nehéz arany és a bíborvörös, türkisz kék, smaragdzöld színek csodálatos szimfóniája tárul eléd, misztikus keleti gazdagság, fojtogatóbb a nehéz tömjén szagánál! Évezredes távolokból is perzsel ez a dús, bizánci pompa, a keleti ízekkel telített haldokló római császárság gőgös áhítatának egyszerre barbár és keresztény gazdagsága. A nagyszerű Battistero, a régi római fürdőházból átépített keresztelőtemplom, kívülről olyan, mint egy ódon víztorony. Belül ragyogó kék színű mozaikok ékköveitől csillog a levegő. A sok színtől izzik a csend ezekben a templomokban. Az utcán az alkonyat nehéz mocsárszagú párákkal nehezedik a tüdőre. A hűtlen tenger, mely csúnyán elhagyta a még Augustus császár idejében, nagyfontosságú adriai kikötővárost , kilométerekkel visszavonta hullámait a város határától, rossz, pocsolyás vizeket, vizenyős, süppedékes földet hagyott csak maga után. Lassan a lakosság is hűtlen lett az egykor virágzó városhoz. Századok óta folyton csak fogy a népesség?. De azért nem csendesedett el az élet egészen a falai között A turisták százezrei keresték fel állandóan Ravennát a világ legérdekesebb művészettörténeti dokumentumainak múzeumvárosát , a fiatalok itt is fiatalok és hangosak, hiszen olaszok. Most a háború túlhangos viharainak középpontjába került Ravenna. Bízzunk benne, hogy ezt a vihart is átvészeli a mostoha sorshoz annyira hozzászokott város, mely abba se pusztult bele, hogy hűtlen lett hozzá hatalma. kedvese, a tenger...________ (szegi) HAIDEKKER-BOLT