Pesti Hírlap, 1944. szeptember (66. évfolyam, 198-222. szám)

1944-09-01 / 198. szám

Göbbels: Németország nem „csodafegyverektől" reméli a háborús helyzet megváltozását Berlin, aug. 31. (NST) Az angolszá­szok technikai előnyének kiegyen­lítése nem megy olyan gyorsan, hogy azonnal megmutatkozna — írja Göb­­bels birodalmi miniszter a Reich leg­újabb számában. Elvitathatatlan azon­ban, hogy Németország lassan feljö­vőben van, hogy a jelenlegi helyzet nem felel meg az igazi német erővi­szonyoknak és hogy nemsokára ismét lényegesebben kedvezőbb lesz a helyzet Németország javára. A miniszter a következőket írja: „Ostobaság volna azt hinni, hogy a háború képének Németország javára való átalakulása egyik napról a má­sikra hirtelen állana be az új fegyve­rek első harcbavetésére. Ez a válto­zás aránylag lassan következik majd be és némi türelemmel kell lenni a döntő folyamat iránt. Fontos csak az, hogy azzal először Németország el­lenségeinek legveszélyesebb fegyvereit amelyek technikai és anyagi fölényü­ket jelentik, egymásután és lényegé­ben ártalmatlanná tegyék és azután a fejlődés során az új támadó fegy­vereket is harcba lehet vetni min­denütt.“ Nem arról van szó, hogy Német­ország néhány csodafegyvert akar al­kalmazni, amelyektől azt reméli, hogy egymagukban fordulatot idéznek elő a háborúban. Németország haditech­nikája sok tekintetben teljesen meg­változik és valószínűleg Németország ellenségeinek is épp olyan hosszú időre lesz szükségük az új előny be­hozásához. Ebben a körülményben egész sor új eshetőség rejlik Német­ország számára a háború sikeres foly­tatása tekintetében. „Távolról sem kell oly hosszú ideig várnunk, mint az angolszászoknak, mert a mi jö­vendő támadó technikánk nem régi eljárás továbbfejlesztését jelenti, ha­nem teljesen új eljárást. Némi időre azonban nekünk is szükségünk van“ — írja Göbbels. Cikke további során a miniszter hangsúlyozza, hogy a polgári életben tökéletesen teljesítették mindazokat a követelményeket, amelyek a német hadsereg utánpótlásához szükségesei­ voltak. Továbbra is oly sok intézke­dést készítenek elő, amelyek az ez­­irányú szükségleteket a jövőben is fedezik. Változások a franciaországi szövetséges főparancsnokság összetételében JLondon, aug. 31. (NST) Az angol hivatalos hírszolgálat newyorki tudó­sítója csütörtökre virradóra olyan ér­tesüléseket kapott, hogy a franciaor­szági szövetséges hadseregfőparancs­nokság összetételében hamarosan vál­tozások lesznek. Omar Bradley altá­bornagyot, az egyik amerikai hadsereg parancsnokát a franciaországi ameri­kai haderő főparancsnokává nevezik ki, úgyhogy a jövőben egyenrangú lesz Montgomery tábornokkal, a fran­ciaországi angol haderő f­őparancsno­­kával. Ez a szándék már régóta fenn­állott, megvalósítását azonban elha­lasztották addig, amíg a Franciaor­szágban partraszállt amerikai haderő létszáma el fogja érni az angol csapa­tok létszámát. További változások is lesznek, amennyiben Alexander Patch amerikai altábornagy, aki eddig a földközitengeri szövetséges főparancs­nokság törzséhez tartozott és Sir Henry Maitland Wilson angol tábor­noknak volt alárendelve, Eisenhower amerikai tábornok főhadiszállására kerül. Földalatti hadianyaggyárait Németországban Berlin, aug. 31. (NST) A német hadi­anyagtermelés ellen irányuló ellensé­ges légi támadásokra Németország az­zal válaszolt, hogy ötszáz méternyire a föld alatt megtalálhatatlan és meg­­támadhatatlan hadianyaggyárakat lé­tesített. A „Berliner Illustrierte Zei­tung“ először közöl képes riportot egy ilyen hadianyaggyárról, ahol a munka éjjel-nappal szakadatlanul folyik és ezzel magyarázható, hogy a német hadianyagtermelés állandó emelkedé­séről lehet beszámolni. Az egész üzem­mel és valamennyi munkásával együtt az igazgatósági iroda is a föld alá költözött és ott dolgozik párnázott aj­tók nélkül, a zugó gépek között. A„V.1"nem helyhez kötött fegyver Berlin, aug. 31. A Német TI értesü­lése szerint a V. 1. német fegyver nincs meghatározott kilövési helyhez kötve, hanem alkalmazkodik a mozgó­­háborúhoz. Azokat a bunkereket és földállásokat, amelyekben a britek és az északamerikaiak francia területré­szek megszállása után a V. 1. kilövési helyeit vélték, kiürítettük. Csak üres építmények jutottak az angol-ameri­kaiak kezére. A szerkezet magvát és a V. 1. titkát az angolszászok sehol sem tudták kézrekeríteni. (MTI.) A svájci hadseregfőparancsnok napiparancsa Bern, aug. 31. (Német TI) Az új svájci csapatbehívások alkalmából Guisan tábornok hadseregfőparancs­nok napiparancsot adott ki. „Közvet­len közelünkben — mondja a napi­parancs — nagy hadseregek küzdenek. Kipróbált hadvezérek, bátor katonák állnak egymással szemben. Sokan el­esnek a csatatéren. Katonák, mindig erre gondoljatok! Ez segítségetekre lesz kötelességtek teljesítésében és az ezzel kapcsolatos áldozatok vállalásá­ban, amivel országunk határain túl is becsületet szereztek szabad hazánk­nak és növelitek tekintélyét.“ (MTI) A Wilhelrastrasse Szlovákiáról Berlin, aug. 31. Illetékes német helyről közült tájékoztatásul: A biro­dalmi főváros politikai köreiben a szlovákiai eseményekkel kapcsolatban rámutatnak a közben beérkezett tá­jékoztatásokra és Tiso szlovák államfő rádióbeszédére. Mindezekből kitűnik, hogy bizonyos politikai elemek az or­szág egyes részeiben megkísérelték, hogy a szlovák véderő körében nyug­talanságot szítsanak és úgy látszik si­került is nekik néhány helyőrséget el­pártolásra bírni. Különböző helyeken felkelésekre ke­rült a sor, amelyek teljesen a bolse­vista terror jellegét viselik magukon. Lelkészeket gyilkoltak meg, asszonyo­kat bántalmaztak. A szlovák állam­elnök Németországtól fegyveres segít­séget kért, úgy amint a birodalom és Szlovákia között fennálló védőviszony tervbe vette. A kérésnek azonnal ele­get tettek. Berlinben azt hiszik, már most is ki lehet jelenteni­, hogy a fel­kelések leverése hamarosan bekövet­kezik és jelentést tehetnek a felelősök megbüntetéséről. A Wilhelmstrassen egy kérdésre válaszolva kijelentették, hogy ez a felkelési mozgalom Közép- és Kelet- Szlovákia különböző részeiben bizo­nyára Tito partizánok és ügynökök tevékenységére vezethető vissza. Az a felhívás, amelyet Tito a katonák­hoz és a parasztokhoz intézett, meg­lehetős világosan mutatja, hogy hon­nan indul ki a mozgalom. (MTI.) Péter király képe helyett — Sztálin és Tito képei Belgrád, aug. 31. (Német TI) A Tito kommunista partizánjaival vívott harcban szerb önkéntes alakulatok arra kényszerültek, hogy a túlerővel szemben feladják állásaikat. Amikor 24 órával később ellentámadással is­mét visszafoglalták az elvesztett terü­letet, megállapították, hogy a partizá­nok egyéb rombolásokon kívül a lak­­tanyák helyiségeiben a falakról letép­ték Péter király képeit és lábbal ta­posták azokat. A király képei helyébe Sztálin és Tito képeit akasztották a falra. (MTI) Kommunisták megzavartak egy katolikus körmenetet Rómában Milánó, aug. 31. (Német TI) Rómá­ban összetűzésre került sor egy kom­munista tüntető tömeg és egy kato­likus körmenet résztvevői közt. Mint egy szövetséges ellenőrzés alatt álló adó jelenti, a kommunisták, köztük sok asszony, éppen arról a gyűlésről jöttek, amelyen Togliatti kommunista vezér, tárcanélküli miniszter a bolse­vista asszonyeszményről beszélt. A katolikus körmenet a híres Santa Ma­ria Reggiore bazilikából jött, s főleg Szarvaskaland írta Edelsheim Gyulai Ella A történet címében szereplő szarvasbikát szeptember elején ej­tette el egy vadász ismerősöm, sa­ját erdejében. Amikor ott feküdt előtte a 180 kilós gyönyörű állat, hirtelen eszé­be jutott, milyen fejedelmi ajándék lenne ez ma a húsj­egyek korában, annak a pesti házaspárnak, amely oly gyakran látja őt vendégül fő­városi kirándulásai alkalmával. Az elgondolásból elhatározás lett, az elhatározást pedig tett követte. Igen ám, csakhogy a mai közleke­dési viszonyok mellett nem olyan egyszerű egy szarvast Pestre továb­bítani. Három nap is eltelt, amíg a föld­­birtokos az engedélyeket megsze­rezte és teherautót talált, amely az­után vadászzsákmányát barátainak elviheti­. Egyszerűbb és gyorsabb, mint vo­nattal — gondolta —, így háztól házig megy. A vámnál, a soffőr fel­mutatta a szarvas törvényes elejté­séről szóló igazoló írást, lefizette az illetéket és elrobogott ama budai bérpalota elé, ahol a megajándéko­zott házaspár lakik. Mivel a lakás gazdái nem tartózkodtak otthon, az autó meg többi terhével sietett, a szakácsnő vette át az intézkedési jogot. Mindenekelőtt négy embert kellett fogadni, akik az erdők ki­rályának több mint másfél mázsás tetemét szuszogva és szitkozódva fölcipelték a szűk modern bérház negyedik emeletére. Közben a gyö­nyörű lépcsőház csupa vér lett, a­ szakácsnő kénytelen volt tisztoga­tási pótdíjat ígérni a viceházmes­ternek, aki az udvar közepéről a sértő szavak egész özönét zúdította a mit sem sejtő megajándékozot­takra. A szarvas időközben már a kis konyha cementkockáin feküdt és hatalmas testével betöltötte az egész helyiséget. Ekkor érkezett meg a háziasz­­szony. Előbb lelkesedve, majd kissé elszontyolodva nézte a nem min­dennapi ajándékot. — Szent Isten — mondta —, mit csinálok én ennyi hússal? A jég­szekrénybe alig pár kiló fér el, a kamrában pedig nincs elég hűvös. Az egyik szomszéd, aki a szarvas hírére becsengetett, azt ajánlotta, hogy fel kellene hívni egy vadke­reskedőt. Az majd lenyúzza és fel­darabolja az állatot és bizonyára szívesen átveszi a fölösleget. A háziasszony megfogadta a ta­nácsot, a vadkereskedőt egy óra múlva meg is találta és megbeszél­ték, hogy ma már késő lévén, hol­nap korán reggel eljön. Meg is jelent jó korán, de a kö­vetkező mondattal fogadta a ki­siető háziasszonyt: „Sajnos, nem vehetem át az állatot.“ — Miért? — kérdezte a háziasz­­szony lesújtva. — Mert ez egy „bőgő“ bika volt, ami nem cikk és azonkívül is már szagot kapott. Hát ez valóban rettenetes volt. Itt feküdt a szarvas, amelytől jó­formán mozogni sem lehetett a la­kásban, a költségek már komoly összegre rúgtak és most kiderült, hogy nem lehet vele mit kezdeni. — Tessék felhívni az állatkertet — tanácsolta a vadkereskedő. — Az oroszlánoknak jó lesz. Azok nem olyan finnyásak. Izgatott tárcsázás, végre jelent­kezett az állatkert. — Kérem, van itt egy 180 kilós lelőtt szarvas. Szívesen odaadom etetés céljaira az állatkertnek. — Hálás köszönet — hangzott —, de mi indította nagyságos asszonyt erre a nagylelkű elhatározásra? — Hát kérem meg kell monda­nom, a szarvas már nem egészen friss... —­ Végtelenül sajnálom — hallat­szott kissé fagyosan —, de mi nem adunk romlott húst az állatainknak. Ezzel már le is tette a kagylót. A megajándékozott hölgy idegroha­mot kapott. Közben hazajött a férj is, de nem várta ebéd. A szarvas miatt nem lehetett főzni. Egy dolog biztos volt: a kelle­metlen ajándékot el kellett távolí­tani a házból. Legegyszerűbb lett volna felhívni az állategészségügyi intézetet, küldjenek a szarvasért egy lehullószállító kocsit, de a vál­ságos pillanatban sohasem jut az ember eszébe az igazi megoldás. E helyett a házaspár nagy nehéz­ségekkel egy autófuvarost szerzett, aki vállalkozott jó pénzért rá, hogy a szarvast kiviszi a város határába és ott ledobatja embereivel és el­ássák valahol a szabad mezőn, így is történt. De a vámnál újabb bonyodalmakat idézett elő a sze­rencsétlen szarvas. A fináncok megint igazoló iratokat kértek. Ki ejtette el az állatot? Van-e az ille­tőnek vadászengedélye? Kifizették-e az illetéket a behozatal alkalmá­val? A fuvaros természetesen nem tudott semmiről semmit. De mivel a­­fináncokkal való pár órás vesz­­teglés nem volt belekalkulálva a költségekbe, fogta magát és vissza­fordult a kocsival és a kültelkek egyik elhagyott részén ledobatta embereivel a szarvast az útmenti árokba. Most is ott fekszik, ha kó­bor cigányok és éhesen kószáló, gazdátlan kutyák rá nem találtak... fiatal leányokból állt. A Via Natio­nale nagy közlekedési útvonal legfon­tosabb keresztezéseinek egyikén sza­bályos összetűzésre került sor. A kommunista asszonyok a körmenet résztvevőire vetették magukat, kitép­ték kezükből a gyertyákat és a rózsa­füzéreket és utánozták a körmeneti énekeket. A körmenet, amelyet ezen­felül munkanélküliek is megtámad­tak, kénytelen volt a bazilikába visz­­szamenekülni. (MTI) „Németország mindent hszeba vet azért, amit igaznak vél" Berlin, aug. 31. (Német TI) Karl Megerle, a „Berliner Börsenzeitung“ diplomáciai munkatársa szerint az ötödik háborús esztendő végén s a ha­todik elején újra visszatérünk ugyan­azokhoz a politikai és földrajzi problé­mákhoz, amelyekből ez a háború ki­indult. Lengyelországban tört ki a háború, de a lengyel kérdés csupán másoknak szolgált alkalmul a háború megindításához. Anglia és Franciaor­szág nem Lengyelország sérthetetlen­ségéért és biztonságáért szálltak harc­ba. Mert ha ezért történt volna a had­üzenet, akkor Angliának ma a Szov­jet­ Unióval szemben kellene megvé­denie a lengyeleket E helyett az új alapelvek szerint egész Kelet-Európa a Szovjet­ Unió vezetése alá kerülne, míg Anglia Nyugat-Európában fejtene ki hasonló tevékenységet. Semmi két­ség — hangsúlyozza Meyerle­n, hogy Anglia és az Egyesült Államok min­den kis államot, amelyet Teheránban a Szovjet­ Unió befolyási övezetébe engedtek át, a Szovjet­ Unióval való megegyezésre szólítanak fel, mert nem képesek arra, hogy a Szovjet­unióval szemben megvédjék a kisál­lamok érdekeit. A három balti állam­ról már egyáltalán nem beszélnek. A lengyelek, akik a saját vesztükbe ro­hantak a szövetségesek ügyéért, most szintén védelem nélkül maradnak. Mihály király Romániája ugyan­csak Lengyelország sorsát fogja osz­tani. A Szovjet­ Unió béke idején el­vette Romániától Besszarábiát és Észak-Bukovinát. Antonescu tábor­nagy alatt a román nép büszke és egészséges néphez méltóan válaszolt e támadásra. Három éven át vitézül és sikeresen harcolt. Csak árulás révén lehetett romlásba dönteni az országot. Itt is végrehajtják a tehe­­ráni határozatokat, Moszkva szabad kezet kap Kelet- és Közép-Európá­­ban. A dumbarton-paksi úgynevezett biztonsági értekezlet csak arra szol­gál, hogy elleplezze az imperialiszti­­kus célzatot. Nem határozatokat akar­­nak hozni, csupán javaslatokat dol­goznak ki. Ha Németország nem len­ne elszánva arra, hogy a végsőkig védi Európa központját, akkor a tu­lajdonképpeni áldozat az európai szá­razföld lenne. Ha Európa ellenségei rendeznék újjá a világot, akkor Euró­pában nem az igazságosság, a biz­tonság és a béke lenne úrrá, hanem a fejetlenség állandósulna. A törté­nelem és a földrajzi adottságok azt a sorsot rendelték a Nagynémet Bi­rodalomnak, hogy Európa szívében éljen, osztozzék Európa szerencséjé­ben és balszerencséjében és ezért európai feladatokat valósítson meg bármely más államnál nagyobb mér­tékben. Ezért a hatodik háborús esz­tendőt nemcsak mint németek, ha­nem mint európaiak is azzal a meg­győződéssel kezdjük meg, hogy min­dent, amit emberi és isteni mérték­kel mérve harcba tudunk vetni, harcba vetjük azért, amit igaznak gondolunk. (MTI). A miniszterelnök és a külügyminiszter Üdvözlő táviratokat intéztek a szövetséges kormány­főkhöz és külügyminiszterekhez A MTI jelenti: Vitéz Lakatos Géza miniszterelnök hivatalbalépése alkalmából szívélyes hangú táviratban üdvözölte Hitler Adolfot, a Nagynémet Birodalom ve­zérét, Benito Mussolinit, az olasz szo­ciális köztársaság államfőjét és mi­niszterelnökét, továbbá a japán és a finn miniszterelnököt. Vitéz Hennyey Gusztáv külügymi­niszter hivatalbalépése alkalmából ha­sonlóképpen üdvözlő táviratokat in­tézett Ribbentrop német, Sigemicu japán külügyminiszterhez, Mazzotni olasz külügyi államtitkárhoz, továbbá a finn, szlovák és horvát külügymi­niszterhez. A miniszterelnök látogatásai Vitéz Lakatos Géza miniszterelnök elfoglalta hivatalát a Szent György­­téri Sándor-palotában és nyomban megkezdte munkáját. Hivatalos láto­gatásai során először elődjét, vitéz Sztójay Döme volt miniszterelnököt kereste fel szanatóriumi betegszobá­jában. Ezt követőleg Tasnádi Nagy Andrást, a képviselőház elnökét, majd báró Perényi Zsigmond koronaőrt, a felsőház elnökét kereste fel és látoga­tást tett József királyi hercegnél is. A miniszterelnökség tisztviselőkara délután tisztelgett vitéz Lakatos Géza előtt. A Lakatos-kormány, mint érte­sülünk, második minisztertanácsát pénteken reggel tartja meg. Rakovszky Iván kultuszminiszter üdvözlése minisztériumában A MTI jelenti: Rakovszky Iván val­lás- és közoktatásügyi miniszter csü­törtökön foglalta el hivatalát. A mi­nisztérium vezető tisztviselői nevében Stolpa József államtitkár üdvözölte a minisztert. Rakovszky Iván az üdvöz­lésre a következő beszéddel válaszolt: Amikor a vallás- és közoktatásügyi Pesti Hírlap 1944 «Ogi­k­öntete a légrády Test­vérek I. köny­vkereskedésében, V., Vilmos császár-ut 78. • felhívjuk­­ olvasóink figyel­­■ mét, hogy a gyermekeik ré­szére szükséges tankönyveket mielőbb szerezzék be. A meg­rendeléseket személyesen vagy levélben lehet eszközölni. A rendelésnek tartalmaznia kell: 1. a megrendelő pontos elmét, 2. az iskola nevét, az osztály megjelölését, továbbá, hogy leány vagy fiú részére kel­­lenek-e a könyvek, 3. a könyvek szerzőjének, el­mének pontos megjelölését. A könyveket a megrendelés sorrendjében a lehető legrövi­debb időn belül beszerezzük és azok átvétele személyesen készfitetés ellenében vagy pos­tán utánvéttel történik. Pos­tán való küldésnél a posta díjat külön felszámítjuk. miniszteri tárcát elfogadtam és hiva­talomat elfoglalom, nem csinálok tit­kot belőle, hogy politikai életem során mindig vágyálmom volt, hogy ideke­rüljek, ahol a magyar kultúrát fejlesz­teni, tökéletesíteni és alázattal ered­ményesen szolgálni lehet. Ma persze más a helyzet, mint akkor volt, ami­kor ezek a gondolatok bennem támad­tak. Alkotni alig lehet, újat teremteni a mai viszonyok között lehetetlen. Mégis vállalkozom Kormányzó Urunk ö­nnméltósága parancsára erre a fel­adatra, mert a mai nehéz időkben a haza megmentéséért vívott harcban mindenkinek kötelessége helytállni, aki úgy érzi, hogy részt vehet a harc­ban. Én is hiszem, hogy régi politikai tapasztalataimat, közjogi és közigazga­tási ismereteimet nehéz órákat élő ha­zánk javára a kormányzat keretén be­lül értékesíteni tudom. Az emberek általában három kü­lönböző viszonylatban szoktak lenni a kultúrával. Vagy nem törődnek vele, vagy tisztelik, vagy szeretik. Ide,­­ ebbe a minisztériumba csak olyan ember való, akiben a kultúra iránti szeretet él és én is csak azért merek ideállni e nagyszerű tisztviselő­gárda élére, mert bennem a kultúra szeretetének érzése mindenkor eleve­nen élt, él és élni fog. Arra kérem a minisztérium tisztviselőit és egy tisztviselőkarát, hogy a kultúra szere­tetének ebben a jegyében munkám­ban önzetlenül támogassanak. Tudom, hogy a mai nehéz viszo­nyok között sokat tenni nem lehet. Új kultúrintézmények teremtésének, a régiek jelentős fejlesztésének nincs ma ideje. Ma menteni kell a menthe­tőt és a menthetetlennek látszót is. Harcolni a nemzet kulturális birtok­állományáért és ezer akadályon ke­resztül biztosítani a jövő nemzedék szellemi, erkölcsi és testi fejlődését, az ősi magyar kultúra és lelkiség szelle­mében. Ma háború van, amelyben a nemzet határait és létét menti, de régi kultúráját is idegen és a magyar tra­díciókkal, a magyar keresztény nem­zeti szellemiséggel ellenkező ellensé­ges áramlatokkal szemben. Mi rendületlenül állni fogunk őr­helyünkön és a keresztény magyar kultúráért önfeláldozóan és félelem nélkül harcolni fogunk. A miniszter lelkes éljenzéssel foga­dott válasza után az államtitkár be­mutatta a minisztérium vezető tiszt­viselőit. Berlin az új magyar kormányról Berlin, aug. 31. (TP) A magyar­országi kormányátalakítással kapcso­latban Ribbentrop szóvivője kijelen­tette, hogy a magyar kormán első és legfontosabb feladatána tekinti, hogy megszervezze azt hatalmas nemzeti felbuzdulást, ame­lyet Magyarországból a szovjet feny­getés váltott ki, hogy ilyen módon magyar nép erőit a szövetséges N­metország oldalán mozgósítsa. Svéd lap a magyar kormány céljai) Stockholm, aug. 31. (MTI) „Stockholms Tidningen“ kiemeli, a magyar kormány célja az, hogy országot e nehéz időkben diploma és katonai eszközökkel megvédes­­­e. Az új kormány meg akarja vé az ország határait, ha Magyarorsz megtámadják. A zsidók közlekedésének újabb korlátozása Petrányi György főkapitány a­z ügyminiszter rendelete alapján elí­telte, hogy péntektől kezdve azok megkülönböztető jelzés viselésére sárga csillag , kötelezett zsidók, a­ különleges szabad mozgást biztos igazolvánnyal nem rendelkeznek, n­ponként csak déli 12 órától 5 óra közlekedhetnek. A vasárnapokra ünnepnapokra előírt szabad közleke­dés ideje változatlan.

Next