Pesti Hírlap, 1944. szeptember (66. évfolyam, 198-222. szám)

1944-09-10 / 205. szám

Saját ajtónkon kopog a bors — írja Göbbelt Berlin, szept. 9. (NST) A növekvő nehézségeken férfias bátorsággal lehet úrrá lenni — állapítja meg dr. Göb­­bels birodalmi miniszter legújabb cikkében a „Reich" hasábjain. — E táború politikai-katonai válsága erre­­ nyárra és őszre esik. Az angol­­■zászok és a szovjet versenyfutásba kezdtek az idővel. Mindenáron még októberig sikeresen be akarják fe­jezni a háborút. Ha Németországnak sikerült az ellenség­e kísérleteit meg­hiúsítania, akkor őszre valószínűleg egészen új helyzet áll elő a háború­ban. Ettől az időponttól kezdve a Birodalom sikerének kilátásai ismét emelkedni kezdenek és m­­ost arról van szó, hogy minden áron el kell érni ezt a pontot. Dr. Göbbels szerint a jelenlegi háborús helyzetnek ez az alapproblémája. A miniszter azt a meggyőződését­­ fejezi ki, hogy még a kilátástalannak látszó helyzetek is végül jóra fordulnak éppen azáltal, hogy a felelős tényezők nem rendül­nek meg. Ezen a nyáron és ősszel tényleg a döntésről van szó. — Írja úr. Göbbels, majd szó szerint így foly­tatja: — Ezekben a válságokban a háború jellempróbáit látjuk. Több mint nai­vitás volna feltételezni, hogy mi egyedül kerülhetjük el ezt az utolsó erőpróbát, annál is inkább, mivel ez­által a háború által mi nyerhetünk a legtöbbet. A midőn 1940 nyarán el­foglaltuk az atlantióceáni partvidéket, a brit nép számára jött el a próba órája. A midőn 1941 őszén Moszkvát átkaroltuk, a Szovjet­ Uniónak kellett a végső erőfeszítésre összeszednie magát. Ma, amikor ellenségeink em­ber- és hadianyagtömegükkel , a mi arcvonalainkat rohamozzák, saját aj­tónkon kopog a sors. Dr. Göbbels ezután megállapítja, hogy­ ennek a veszélynek leküzdése erőgyarapodást jelent majd. „Ahol a nép élete minden, az­ egyes ember élete keveset számít" — írja befeje­zésül a miniszter. — Mindenesetre áldozatul kell hozni ezt az életet, ha a nép élete megkívánja, mert a Biro­dalomnak meg kell állania. Ebből a fegyveres küzdelemből megerősödve és minden időkre megszilárdulva kell kikerülnie. Németország nem gondol megadásra Berlin, szept. 9. (Német TI) Berlini politikai körök teljesen érthetetlen­nek találják, hogy a semleges sajtó is átvette azt a lehetetlen állítást, amelyet a közelmúltban az egyik el­lenséges sajtó terjesztett és­­ amely szerint Németország letette a fegy­vert. A jelenség okát csak abban ke­reshetik, hogy ezeknek az újságok­nak szerkesztőségeiben kihalt tel­­jesen az újságírói felelősségérzet és eszükbe sem jut, hogy a jelentések valószínűségét vizsgálat tárgyává te­gyék, hanem csupán szenzációt haj­­hásznak, vagy pedig abban, hogy az elmúlt öt évi háborúban egyáltalá­ban nem értettek meg semmit a nem­zetiszocialista birodalom lényegéből és vezetőinek tevékenységéből. Berli­ni­­vélemény szerint a legtapasztalat-­lanabb laikus is láthatta volna elő­re, hogy ez a jelentés nem felelhet meg a tényeknek. ■Szükségtelen hangsúlyozni­­ ebben az összefüggésben, hogy a Biroda­­lom magatartása semmiben sem vál­tozott és ennek a magatartásnak lé­nyege az a tántoríthatatlan elhatáro­zás, hogy semmi esetre sem és sem­mi körülmények között sem lehet szó a fegyverek letételéről. Mint jelentik, ezek a hamis jelen­tések Londonban is valóságos öröm­ujjongást idéztek elő. Ez csak azt iga­zolja, hogy Angliában hamisan íté­lik meg nemcsak a Birodalom harci elszántságát, hanem a hadi helyzetet magát is. Éppen olyan lehetetlenek mindazok a jelentések és híresztelé­sek is, amelyek Németország állító­lagos béketapogatózásairól tudnak, és német miniszterek e célból történő utazásairól beszélnek. Berlinben hangsúlyozzák, hogy Németország nem gondol sem béketapogatózásokra, sem békére, hanem csupán arra, hogy meg kell birkóznia és­ meg is fog birkózni minden körülmények közt a helyzettel. Más kérdésekre nincs Németországban pillanatnyilag sem idő, sem érdeklődés. (MTI.) flumei intézkedések a totális hadviselés érdekében Berlin, szept. 9.­ (NST) A porosz pénzügyminisztérium, az utolsó még meglévő porosz országos minisztérium, megszünteti működését és több­­száz­ emberből álló tisztviselői és al­kalmazotti kara a német véderő vagy­­ hadiipar keretében kap­­ui alkal­mazást. A minisztérium feladatait a ’■odaírni pénzügyminisztérium ve­ri át, met főiskolák nem vesznek fel többé új hallgatókat. Az első három félév hallgatóit, is felszabadítják a totális hábor­ú céljaira, amennyiben még nem teljesítenek fegyveres szolgálatot. Egész soros intézkedést közöltek ne­velésügyi téren a­ totális háború je­gyében. Az összes szak- és művészeti iskolák bezárásán kívül a középisko­lák VII. és VIII. osztályú fiú- és leány növendékeit mozgósítják a totá­lis háború keretében. A 17 éves ta­nulók már amúgy is a légierő kise­gítő osztagainál teljesítenek szolgála­tot, amennyiben egészségileg megfe­lelnek. A többi diákok most munka­­szolgálatot teljesítenek. A tizenhat­­éves fiúkat, valamint a VII. és VIII. osztályú középiskolás leányokat a nemzetiszocialista párt népjóléti mun­kájába vonják be. A német főiskolá­kon a háború ideje alatt csak hadi­rokkantak kezdhetik meg tanulmá­nyaikat, akik a véderőtől tanulmányi szabadságot kapnak, vagy pedig A jelenlegi háború tartamára a nő-, BHI­LLIÁNST és mindennemű ÉKSZERT, ÓRÁT a­­ legmagasabb áron veszek, eladok, hívásra házhoz megyek, alkalmi áron vehet orilliánst és ékszert, ékszere eladásit vál­lalom bizományba­­.­ Lisssi (Loffslhoitz) János óra- és ékszerkereskedő, Budapest, VI., Vsgym­ező-utca 8* Telefon: 424—511. (Th­.üdy-moziház). Eljegyzés írta Pánczél Lajos •1. A Bokréta-kávéházban a szokott délelőtti nyugalom terpeszkedett. A régen mosott üvegablakokon be­áradt a napfény, az­ apró légyfol- f­okkal teli tükör alatt pedig Haj­­dusfca úr, a nyugalmazott segéd­­hivatali irodaigazgató ült. Már be­fejezte a reggeli lapok olvasását, de többet akart tudni, mint amennyit az újságok­ írtak és odafordult a mellette álló öreg pincérhez, aki elnyűtt, kifényesedett és pecsétes frakkjában, kitaposott cugoscipőjé­­vel, fáradt arcával úgy állt ott, mint a szürke, munkásélet szobra. — No, Horner bácsi, mi újság? A kérdésre, amely pedig minden­nap elhangzott feléje, most hirtelen faragyogott a fáradt, öreg arc. — Nagy újság van! —­­­jelentette büszkén. —­ A fiamnak most lesz az eljegyzése! — Nagyszerű! Gratulálok! És kit vesz el? — Azt nem tudom! — Nem tudja?­­ — Csak a menyasszony fényké­pét láttam ... Olyan, mint a földre­­szállt angyal... És nagyon-nagyon gazdag család .. . Tudja, a fiam két éve tette le az ügyvédi vizsgát... Azóta: Dr. Horányi József .. . így került ebbe, az előkelő társaságba ... És megszerette a lányt, a lány is megszerette... Alig várom, hogy megismerhessem... T­ajduska úr elégedetten bulk­i­­kalapja és sétabotja után­­, azután kezet nyújtott az öreg­érnek: — Hát sok­ szerencsét, Horner bácsi! Horner bácsi meghatottan nézett utána, azután a kasszához csoszo­gott, ahol Elvira, a szőke kaszk­os­­nő rakosgatta a kockacukrot kis alpakba tartókba, már a délutáni vendégek számára. Odaszóll az öreg pincérnek: — Igaz is, elfelejtettem mondani, a Béla szeretné,­ ha holnap maga helyettesítené . . . Valami kisegítő munkája akadt, nem akarja ki­hagyni, mert ott lehet keresni... Délután majd bejön a válaszért.. . Az­ utolsó szavakra már nem na­gyon figyelt Horner bácsi, mert nyílt az ajtó és egy magas, jólöltö­­zött, rokonszenves fiatalember lé­pett be. Horner bácsi az ócska cu­­ggicipőkben szinte repült feléje. — Józsikám, mi újság? . . . Ülj csak le, beszélj! ..­ .fiatalember leereszkedett az egyik plüssdiványra, amelynek vi­harvert rugói fájdalmasan felszisz­­szentek. Azután az öreg pincérhez fordult. Kicsit meghatott és zavart volt a hangja:. — Beszélni szeretnék veled, apám. Tudod: az eljegyzésemről... Régen készültem, de mindig halo­gattam, pedig tudom, okos ember vagy ... Okos és megértő! . — Hát hogyne lennék az, amikor rólad van szó! — Holnap lesz az eljegyzésem... A fáradt szemekben fellángolt az öröm. — Jaj de boldog vagyok ... Végre megismerhetem a menyasszonyo­dat ... A jövendő menyemet... Pillanatra csend nehezedett közé­jük. És dr. Horányi József, aki­ izgalnias bírósági tárgyalásokon könnyedén és fölényesen vette a váratlanul tornyosuló akadályokat is, most zavartan kereste a szava­kat: — Éppen erről akarok beszélni, édesapám ... —- mondta csendesen, majd még halkabbra tompult a szava: — Értsd meg és ne hara­gudj: az eljegyzésre nem vihettek magammal... Az öreg pincér megtántorodott és hökkenten kérdezte: — Nem vihetsz magaddal? ... És miért nem? Dr. Horányi József cigarettára gyújtott, nyilván azért, hogy egy kis időt nyerjen és leplezze a za­varát. Mikor aztán fújta a füstöt, gyorsabban pergett a beszéde is: — Tudod, apám, más világ az, amelyben te élsz és más, amelyben a menyasszonyom családja­­ ,. Se­­besi Zoltán nagy úr ... Vezérigaz­gatója az egyik legnagyobb ipar­­vállalatnak és számomra ez a há­zasság pályafutást jelent... Jogta­nácsosa leszek azoknak a vállala­toknak, amelyek jövendő apósom alá tartoznak ... Te egyszerű, em­ber vagy, egész életedet itt élted le, ebben a külvárosi kávéházban ... Becsületben, igaz, de tudod, a világ mégis más ... Talán furcsa szem­mel néznének, ha megtudnák, ki vagy... Ezért egy kis türelemre kérlek... Várd meg azt az időt, amíg lábrakapok és nyugodt életet, szép­­öregséget biztosíthatok szá­modra . . . Akkor majd itthagyod ezt a kávéházat és bevezetlek a családomba . . . Ugy­e, megértesz, édesapám ... Az öreg pincérből nas­y nehezen buggyant ki néhány szó: — Értem, fiam, hogyne érte­ném... És sok szerencsét és bol­dogságot kívánok... Dr. Horányi József távozott. Hor­ner bácsi fátyolos szemmel nézett utána. A pasaréti villában megkezdődött az eljegyzési ebéd. A hatalmas üvegablakokon keresztül a budai hegyvidék pompája tárult fel, benn az ebédlőben pedig gyönyörűen te­rített asztal: pompás virágok, va­kító asztalneműek, drága porcellá­­nok, ezüst evőeszközök, kristály­poharak. A főhelyen a vőlegény és a menyasszony ült: Dr. Horányi Jó­zsef és Sebesi Lívia. A menyasszony gyendég sajnálkozással fordult jö­, vendő férje felé: — Milyen kár, hogy az édesapja nem lehet jelen ezen a szép na­pon .... Horányi kissé zavartan válaszolt: • — Magam is sajnálom, de, tudja, kedves Lívia, apám Svájcban él, ott van vendéglátó üzeme és annyi a dolga, hogy nem szabadulhat... Elkerülte Livia tekintetét, ne­hogy észrevegye, hogy hazudott. A pincérre nézett, aki épp most tá­lalta menyasszonya tányérjára a soronkövetkező fogást. A pincérre nézett és hirtelen összefutott előtte minden. Ez az öreg, fáradt arc, az apja. Nem, nem lehet, csak képze­lődés. De mégis! Most, ahogy megy kifelé, sok megerőltetésben csoszo­­gássá alakult járása a legbiztosabb ismertetőjel. Felpattant. Livia meglepetten fordult feléje: Hová megy? — Bocsánat, megfeledkeztem ar­ról, hogy egyik ügyfelemmel , ha­la .•?.i­hatatlanul fontos telefonbe­■­szélgetésem van ... Pillanat múlva­­ visszatérek , Künn, a hallban elfogta az öreg pincért. A hangja ingerülten pat­togott:­­— Mit jelentSM* 1 ez? Hogy ke­rülsz ide? Az öreg csendesen válaszolt: — Kisegítő pincérekre volt szük­ség . . . Cseréltem az egyikkel, a Bélával... Az egész kereset az övé és adtam még húsz pengőt ... Ne félj, fiam, ne félj... Nem az apád van itt, csak az egy pincér ... És csak az vezetett ide, hogy látni akartam a menyasszonyodat . . . Édes, szép teremtés ... Adja Istert, hogy nagyon boldogok legyetek... Dr. Horányi József dermedten nézett az öreg pincérre. Szólni nem tudott, csak a tekintetével simo­gatta meg bocsánatkérően. Azután visszatért az eljegyzési ebédhez, ahol egyik fogás a másikat követte és a finom ennivalók után elérkez­tek a felköszöntőkhöz is. Most Sebesi Zoltán, a jövendő após beszélt: — Ezen a felejthetetlen napon sok jókívánság hangzott el, csak egy emberről nem beszéltünk még, valakiről, aki távol van, pedig itt lenne a helye, az én drága Józsi­kám édesapjáról... Horcer bácsi, kezében ezüst tál­cával, amelyen pezsgőspoharak so­rakoztak, ott állt az egyik oszlop mellett és tágult szemekkel figyelt Sebesi Zoltánra, aki emelt hangon folytatta: — Én tudom, hogy mi az apa boldogsága s éppen ezért kétszere­sen átérzem mennyire fájhat, a vőlegény apjának, hogy nem le­li?!- j­ jen ezen a kedves ünnep­­. or, ennyiben már a véderőnek nem tagjai és munkaképtelenek. A legközelebbi hetekben nőkkel­ he­lyettesítik mindazokat a német egész­ségügyi katonákat, akik rendes kato­nai szolgálatra alkalmasak és eddig a sebesültek ápolásával foglalkoztak. Ezeket a női munkaerőket a totális háborús intézkedések következtében a német Vöröskereszt bocsátja a Véd­erő rendelkezésére. Ebből a célból az otthon foglalkoztatott vöröskeresztes nők nagy részét átvezénylik a hadi­­kórházakba. A totális hadviselés keretében a borbélyipart is mozgósították. A leg­több borbély- és fodrászüzletben a jövőben kizárólag nők dolgoznak. A birodalom minden részében átképző tanfolyamokat rendeznek, amelyeken kiképzik az új borbély- és fodrász­nőket. A legkorszerűbb fegyverekkel, szerelték fel ez új német hadosztályokat Berlin, szept. 9. (NST) Az utóbbi hetekben felállított német hadosztá­lyok kötelékében a legkorszerűbb kö­zelharc-eszközökkel felszerelt külön­leges páncélromboló egységeket rend­szeresítették. A páncélromboló egy­ségek kizárólag önkéntesekből állnak, 17-től 39 éves korig. Hans Ulrich né­met haditudósító beszélgetést, folyta­tott­ egy ilyen újonnan felállított had­osztály parancsnokával, aki többek között a következőket mondotta: — Öröm vezetni az ilyen hadosztályt. Göbbels miniszter, programmel már érezteti hatását. A legkorszerűbb fegyvereket kaptuk, amelyek részben csak most kerülnek rendszeresítésre. Példátlan az a lendület és ütem, amellyel ezek az új kötelékek most­ felállításra kerültek. A kitalált szenzációk nem pótolják a győzelmet Berlin, szept. 9. (NST) Nagy de­rültséggel vették tudomásul a német újságírók, amikor a sajtóértekezletre siettek, hogy Londonban győzelmi ün­nepélyeket rendeztek a brüsszeli rá­dió hamis jelentése alapján, amely Németország állítólagos fegyverleté­teléről számolt be. A birodalmi kan­cellária körüli minisztériumokban semmit sem­ lehetett észlelni „a Biro­dalom vezető férfiainak lázas tanács­kozásaiból“ és „német miniszterek újrakészülődéseiből“, amiről az ellen­séges sajtó mesélt. Mindebből csak azoknak a türelmetlensége látható, akik nem biztosak győzelmükben“ — mondotta egy vezető német politikus a Wilhelmstrassen összegyűlt újság­írók előtt. Magyar-német GYORS- ÉS GÉPIRÓNÖT gyakorlattal bíró TISZTVISELŐKET lehetőleg műszaki tudás­sal, jó kézírással bíró és jól számoló • TISZTVISELŐNŐKET alkalmaz* előkelő buda­pesti iparvállalat, (óke­resztények kézzel megirt, fizetési igényt, eddigi mű­ködést feltüntető ajánla­taikat ,,Jó munkaerők 5802’" jelö­lőkiadóba küldjék Angol tábornok a német titkos fegyverekről Genf, szept. 9. (TP) Fuller angol tá­bornok a The News English Weekly hasábjain a német titkos fegyverekkel foglalkozik. A német titkos fegyverek megszerkesztésének alapgondolata — írja — az embernek a­­háborúból való kikapcsolása, ami bizonyos ér­telemben azt jelenti, hogy a fegyver függetleníti magát az embertől. A jövő hadviselésének a legfőbb prob­lémája tulajdonképpen nem a villa­mosítás, hanem az embernek, mint tényezőnek a kiküszöbölése, mert az embernek végeredményben idegei és érzelmei is vannak, ami minden há­ború történelmi jelentőségű akadálya volt. Az ágyúgolyó idegnélküli fémda­rab, de az emberi kezek, amelyek az ágyút kiszolgálják, esetleg reszkethet­nek. Ezért a fegyvergyártás fő célki­tűzése abban csúcsosodik, hogy az em­ber és a fegyver kapcsolatait mini­mumra korlátozza, tehát olyan fegy­vert fedezzen fel, amely egy térbelileg távolfekvő akaratnak engedelmeske­dik. Ezt a fegyvert csak közvetlen ta­lálattal lehet megsemmisíteni. Ellen­kező esetben szakadatlanul futja pá­lyáját, mígnem el nem éri a célba vett tárgyat. Fuller szerint ezt a gondolat- Megjelent Mussolini könyve Milánó, szept. 9. (NST) Walter Seid­­litz, az Europapress tudósítója írja: Szeptember 8-án, a királyság kapi­tulációjának évfordulóján a sajtó újabb dokumentumokat közöl a ki­rályi család, magatartásáról és élesen támadja a királyt és Badoglio tábor­nagyot, akik elárulták a fasiszta Olaszországot és szövetségesüket. Az összeomlás évfordulóját a fasiszta Olaszországban nemzeti gyásznappá tették. Valamennyi szórakozóhelyet bezárták és valamennyi lobogót fél­árbocra engedték. A legutóbbi év történetét maga Mussolini írta meg. Ez az írás először névtelen cikksoro­zatban jelent­­ meg a milánói Corriere della Sera hasábjain, most pedig sok százezer példányban könyvalakban adták fei Mussolini nevével. A könyv ezt a jellemző címet viseli: „A cuk­­ros sütemény és korbács éve“. A Duce könyvében a legújabb olasz történelem négy legfontosabb sza­kaszát ismerteti: . *«. 1. Az olaszok harcát az el-alameini visszavonulástól a szicíliai invázióig. 2. Az olasz nép hangulat-ingadozását, az olasz katonai balsikerek, a bomba­­háború, az ellenséges fölény és a há­borúnak az anyaországra való átter­jedése következtében, amikor szabo­tázs és árulás bénította meg az olasz ellenállást. 3. A fasiszta nagytanács ülését és Mussolini elfogatását. 4 Mussolini száműzetését. A Duc­e könyvében hangsúlyozza, hogy a sorsszerű vereség az újrafel­­emelkedés és az olasz nép gyógyulá­sának előfeltétele és többek között ezt a megállapítást teszi: „Egy nép életének korszakait évtizedek és gyakran évszázadok szerint mérik.“ Tölgyfalomb«» kitüntetés Berlin, szept. 9. (Német TI) A Füh­rer a Vaskereszt lovagkeresztjéhez a tölgyfalombot adományozta Walter Misera őrnagynak, egy rajna-westfa­ a legutóbbi év történetéről h­at hadosztálycsoport vezetőjének, mint a német véderő 569-ik katonájá­nak. Misera őrnagy mintegy 40 ember élén öt rohamlöveg támogatásával Kovnótól északkeletre megtámadott egy igen erős bolsevista csoportot és elkeseredett harcban­­ szétverte azt. Ezután elszántan tovább tört előre és helyreállította az -­öt­­ kilométernyire lévő szomszédos kötelékkel megsza­kadt összeköttetést. (MTI) Pesti Hírlap 1944 szept 19, vasárnap 3 menetét tükrözi a németek repülő­bombája is. Forradalmi újítás ez, ame­lyet sem korlátok közé szorítani, sem megelőzni nem lehet. Ez az új fegy­ver valóban hátborzongató. Roosevelt ellenjelöltj­ Németország és Japán katonai megsemmisítését hirdeti Amsterdam, szept 9. (Német TI) Mint a brit hírszolgálat jelenti Louis­­villebőt Thomas Dewey republiká­nus elnökjelölt második választási beszédében kijelentette, hogy a tar­tós világbékét s a fölhatalmazással, ha kell, hatalommal fölruházott biz­tonsági szervezetet „sok egy“ közös, pártatlan munkájával kell megal­kotni. Síkrajzol­t a négy nagyhata­lom, az Egyesült Államok, a Szovjet­unió, Anglia és Csungkingkíng szo­ros együttműködésének folytatása mellett. Általában helyesli a háború utáni biztonságra vonatkozó ameri­kai tervet abban a formában, ahogy azt a dumbarton-paksi értekezleten előterjesztették. Dewey ezután szó szerint ezeket mondotta: „Németor­szág és Japán katonai megsemmisí­tésének teljesnek és véglegesnek kell lennie, Németországot és Japánt tel­jesen le kell fegyverezni. (MTI.) Kolosváry-Borcsa Mihály felmentése A MTI jelenti: A m. kir. minisz­térium dr. vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály címzetes államtitkár, ország­­gyűlési képviselőt — saját kérelmére­l — a sajtóval kapcsolatos ügyek, a Magyar Távirati Iroda, a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt., va­lamint a könyvkiadással összefüggő­­ kérdések kormánybiztosi tiszte alól fölmentette. Dr. Hlatky Endre­­ államtitkár sajtókormánybiztos A kormány, az 1939. II. tc. 142. szakaszának d) pontjában foglalt" felhatalmazás alapján dr. Hlatkyf "• Emire nyugalmazott főispánt a sajtó­val kapcsolatos ügyek, a Magyar Távirati Iroda, a Magyar Telefon­hírmondó és Rádió Rt., valamint a könyvkiadással összefüggő kérdések m. kir. kormánybiztosává kinevezte és ugyanakkor a nemzetvédelmi pro­­pagandaszol­gálat irányításával is megbízta. A Kormányzó Úr dr. Hlatky Endre kormánybiztost miniszterelnökségi ál­lamtitkárrá nevezte ki.

Next