Pesti Hírlap, 1944. november (66. évfolyam, 249-272. szám)

1944-11-03 / 249. szám

A Pesti Hírlap 1946 nov. .3. péntek egyébként a törvényhozás vagy a kor­mányzó jogkörébe tartozó­­ rendelke­zéseknek és intézkedéseknek a jóvá­hagyása is, amelyeket a kormányzói jogkört ideiglenesen gyakorló Szálasi Ferenc miniszterelnök, az általa meg­alakított minisztérium és az egyes mi­niszterek az 1944. évi október hó, 16. napja óta tettek. A törvényjavaslat a további rendel­kezéseinek alapjául elfogadja az­­or­­szágtanács ama fent kifejtett állás­pontjának teljesen alapos és indokolt voltát, hogy az ország jelenlegi há­borús állapota mellett kormányzóvá­lasztásra nem kerülhet sor. Az ország területének jelentős részén ugyanis harcok dúlnak, amely sok törvényho­zót akadályozra az országgyűlés kor­­mányzóválasztó ülésében való megje­lenésében. É­ppezt ezért addig, ammdig a kormányzói tiszt betöltésének ezek az akadályai el nem hárulnak, ideiglenes intézmény létesítésével kell gondos­­­kodni az államfői félnivalók ellátásá­ról Mindehhez a kellő megoldást a ki­alakult tényleges helyzet nyújtja. Az egész ország népénél: osztattan lelke­sedése és bizalma kísérte­ Szálasi Fe­rencnek azt az elhatározását, hogy a kormányzói jogkörbe eső tennivalók ideiglenes ellátását saját kezébe vette, éppert ez­ért a törvényhozás helyesen és a nemzet akaratának megfelelően cselekszik akkor, amikor most tör­vénnyel bízza meg őt az államfői,teen­dőknek a kormányzói tiszt betöltéséig való ellátásával. Az erre vonatkozó rendelkezést tartalmazza a javaslat 4. §-a azzal a hozzáadással, hogy Szálasi Ferencet a “Nemzetvezető“ cím illeti meg. A Nemzetvezetőt a javaslat 5. §-a szerint a kormányzói jogkörben fog­lalt összes jogok megilletik. E mellett azok­ban a háború által okozott rend­kívüli helyzet indokolttá teszi annak lehetővé tételét, hogy az államfő — az országot irányító hatalomnak szilár­dan egy kézben tartása végett — a miniszterelnöki tisztet is saját szemé­lyében betölthesse. A javaslat 5. §-a az erre vonatkozó rendelkezést is tar­talmazza. Ilyen esetben azonban gon­doskodni kell arról is, hogy az 1­343. évi III. t.-c. 3. §-ában foglalt ama al­kotmányjogi szabálynak, amely szerint az államfő bármely rendelkezése vagy intézkedése csak úgy érvényes, ha azt valamely felelős miniszter ellenjegyzi, eleget teh­essen tenni. E végből — a javaslat szerint — olyan esetben, ami­kor a Nemzetvezető a miniszterelnöki tennivalókat is ellátja, az 1917:XI. tör­vénycikk alapján kinevezett tárcanél­küli miniszterként minisztereln­ökhe­­lyettest kell kinevezni vagy esetleg a miniszterelnök helyettesítésével a mi­niszterek egyikét kell megbízni. A miniszterelnökhelyettes, illetőleg a he­lyettesítésével megbízott miniszter lát­ja el ezután miniszteri ellenjegyzéssel a Nemzetvezetőnek azokat a rendelke­zéseit és intézkedéseit, amelyeknek el­lenjegyzése egyébként a miniszterel­nök hatáskörébe tartoznék. A javaslat 6. §-a a Nemzetvezető személyes jogállását és alkotmányjogi félelvsségét szabályozza. E szerint a Ne­zetvezető személye sérthetetlen. Száz ellene sem büntető eljárást, sem a rendes bíróság előtt — polgári el­járást indítani nem lehet..A büntető­jogi védelem szempontjából jogállása a kormányzóiéval,­­illetőleg a királyé­val azonos. Fennáll szartban — a ja­vaslat szerint — a Nemzetvezető al­kotmányjogi felelőssége az alkotmány vagy a törvény megszegése esetében. A javaslat szerint ilyen esetben az országgyűlés vonhatja őt felelősségre akként, hogy a felelősségrevonást a képviselőház mondja ki, a bíráskodást pedig a felsőház tagjaiból az 1348: III. tc. 34. §-a szerint szervizett, tehát ugyanaz a bíróság gyakorolja, amely a felelősségre vont miniszter felett ítélkezik. An­nak következtében, hogy a jelen javaslat szerint a kormányzói tiszt üresedésének tartama alatt az állam­fői tennivalókat a Nemzetvezető látja­­, rendelkezni kell az országtanács működésének a Nemzetvezető műkö­­ésének tartama alatt való szünetel­tetéséről is (7. §). Tekintettel arra, hogy a kormányzói tiszt ri­incs betöltve és a kormányzói jogkörben foglalt jogok gyakorlása a kormányzói tiszt üresedése alatt a je­len javaslat által van biztosítva, fe­leslegessé vált a kormányzóhelyettesi intézmény, amiért is annak­ megszün­tetésére is javaslatot kell tenni (8. §). A jelen javaslatba illesztetett az 1939. évi június hó 10. napjára össze­hívott Országgyűlés tartamának meg­hosszabbítására vonatkozó rendelkezés is (9. §). Az 1939. évi június hó 10 n­apjára összehívott országgyűlésnek írtamét az 1944: VIII. törvénycikk 1. év tartamára, tehát az 1945. évi unius hó 9. napjáig meghosszabbt­­otta. Nem kétséges, hogy ma is fenn­­állanak mindazok az okok, amelyek az 1944: VIII. törvénycikk megalkotása­­kor szükségessé tették új képviselv­­álasztások megtartása helyett az ors Aggyűlés tartamának törvénnyel való­­hosszabbítását. Nem szorul külö­­nbb indokolásra az, hogy a jelen és háborús­ helyzetben, amikor az tg területének jelentős részén­ek dúlnak, az országgyűlési kép­i választások megtartása teljesen­­ itten. Kétségtelen az is, hogy mindazok az okok, amelyek az új választások meg­tartását jelenleg akadályozzák, mind­addig fenn fognak állni, amíg a je­lenlegi háború befejezést nem nyer, illetőleg még ezután is egy bizonyos átmeneti ideig, amelynek tartamát az összes, körülmények figyelembevételé­vel előreláthatóan hat hónapban lehet megállapítani. Éppen ezért szükséges­nek látszik, hogy az országgyűlés idő­tartama a háború befejezésétől számí­tott hat hónap elteltéig meghosszab­­bíttassék. A háborút befejezésének idejét tár­gyilagos megjelöléssel aligha lehet másként meghatározni, mint a béke­kötés idejével. Aligha lehet ugyanis elképzelni olyan megoldást, amely nem objektív ténykörülmények, hanem pél­dául a minisztérium megállapítása útján jelölné meg a háborús állapot végét és így a minisztérium elhatáro­zásától függne az országgyűlés élet­tartama. A MTI jelesíti:­­ Megalakult a felsőházban is a Nem­zeti Szövetség, amely háromtagú bi­zottságot küldött ki az Országgyűlési Képviselők Ne­mzeti Szövetségével való érintkezés felvételére az együtt­­tttízködés megbeszélése céljából. A Felsőházi Tagok Nemzeti Szövetsége felkéri mindazokat a felsőházi tago­kat, akik a Nemzeti Szövetség cél­kitűzéseit támogatni akarják, hogy be­lépésüket a legsürgősebben jelentsék József király herceg, tábornagy urnak. A Felsőházi Tagok Nemzeti Szövet­sége és az Országgyűlési Képviselők Nemzeti Szövetsége felkéri tagjait, hogy november 1-től állandóan tartóz­kodjanak Budapesten. A Nemzeti Szövetség november 3-én értekezletet tart Szász Lajos kereskedelem- és köz­lekedésügyi miniszter, a Nemzeti Szö­vetség elnöke, kéri a Nemzeti Szövet­ség törvényhozó tagjait, hogy novem­ber 3-án déli 12 órakor a képviselő­­házban a szokott helyen megjelenni szíveskedjenek. A Nemzeti Szövetség Szász Lajos elnök vezetésével teljes ülést tartott, ef etélyért a szövetség tagjai úgyszólván kivétel nélkül megjelentek. A kor­mány tagjai közül a teljes ülésen meg­jelent dr. Budinszky László igazság­­ügyi miiniszter, továbbá dr. Rajniss Fe­renc vallás- és közoktatásügyi minisz­ter. Az ülés napirendjén a képviselő­ház elé kerülő törvényjavaslatok meg­beszélése szerepelt, de megvitatták az időszerű kérdéseket is. Vitéz Jaross Andor a teljes ülés végén jelentést tett a propagandaszakosztály megindult munkájáról. Kolosváry-Boresa Mihály a sajtóügyek kormánybiztosa Az államügyek ideiglenes veze­tésével megbízott miniszterelnök dr. vitéz Kolosváry-Boresa Mihály cím­zetes államtitkár, országgyűlési kép­viselőt, az Országos Magyar Sajtó­kamara elnökét a sajtóügyek­ orszá­gos kormánybiztosává folyó évi ok­tóber hó 31-én kinevezte. Heged­ős Kálmán a rádió kormánybiztosa Az állam­ügyek ideiglenes veze­tésével megbízott miniszterelnök Hlatky Endre államtitkárt a sajtó­val kapcsolatos ügyek, a Magyar Éppen ezért a javaslat 9. §-a az or­szággyűlés tartamának a békekötést követő hatodik hónap végéig való meghosszabbítását javasolja. .­. A törvények kihirdetésének a joga, mint a kormányzói jogkörben foglalt jogok egyike, a Nemzetvezetőt fogja megilletni. A jelen törvénynek a ki­hirdetésére azonban, amely éppen a kormányzói jogkört ruházza a Nemmi­­zetvezetőre, különleges rendelkezés megalkotása szükséges. Tekintettel arra, hogy a törvényt az országgyűlés mint a nemzeti szuverenitás kizáróla­gos letéteményese hozza meg, az a szabályozás a helyes, hogy a jelen törvény kihirdetését az országgyűlés rendelje el és — a törvény nagy nem­zeti jelentőségére tekintettel megálla­pított ünnepélyes — kihirdetési zára­dékot az országgyűlés két Házának elnökei írják alá. Végül a részletes indokolás szaka­szonként foglalkozik a javaslattal. Távirati Iroda, a Magyar Telefon­hírmondó és Rádió részvénytársaság, valamint a könyvkiadással összefüg­gő kérdések magyar királyi kor­mánybiztosi tiszte alól folyó évi ok­­tóber hó 31-én fölmentette és ugyan­akkor dr. Hegiédeös Kálmánt, a Ma­gyar Telefonhírmondó és Rádió rész­vénytársaság, valamint a magyar királyi posta rádiófelü­gyelősége és az alája tartozó hivatalok, továbbá a Magyar Hirdető Iroda részvénytársa­ság kormánybiztosává kinevezte. Miniszteri biztosok fcinsvazüs® A kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter dr. Marinkovich Lászlót a gabonakereskedelmi szakma miniszteri biztosát, valamint dr. Vargha Sándor Özsébet, a könyvkiadás és könykeres­­kedelem, a papír- és irószerkereske­­delem, a filmkereskedelem és film­­kölcsönzés, az óra- és ékszerkereske­delem,­­a bélyegkereskedelem, továb­bá a mű- és régiségkereskedelem szak­mai miniszteri biztosát e megbízatá­suk alól felmentette. Egyben a gabonakereskedelmi szak­ma miniszteri biztosává dr. Krump­­holcz Zoltán m. kir. külkereskedelmi hivatali felügyelet, a könyvkiadás és könyvkereskedelem, a papír- és iró­­szerkereskedelem, filmkereskedelem és filmkölcsönzés, az óra- és ékszerke­­reskedelem­, a bélyegkereskedelem, va­lamint a mű- és régiségkereskedelem szakmai miniszteri biztosává dr. Si­­pőcz István m. kir. külkereskedelmi hivatali felügyelőt rendelte ki. A belföldi sajtóellenőrző bizottság­ a Sándor­ utca 7. számú épületbe költö­zött. Megalakult a Felsőházi Tagok Nemzeti Szövetsége Savanyu cezisor írta Hamar Zoltán Nándor bácsi sok savanyu cukrot fogyasztott és sokat mérgelődött, s ha ma is élne az öreg, még­ többet mérgelődne, mert azó­ta nemcsak a savanyú cukrot, hanem sok más egyebet is elszopogattak már elő­lünk a háborús évek. Akkoriban Sanyi meg én rövid­­nadrágos gimnazisták voltunk. Ha találkoztunk Nándor bácsival, min­dig kaptunk tőle egy szem savanyú cukrot. Ennek a kis nyalánkság­­ajándékozásnak pedig megvolt a maga szertartása. Az öregúr, mint afféle régi gazdasági szaktekintély, föladta nekünk a kérdést: — Na, gyerekek, tudjátok-e, mi a búzának a tudományos neve? — Triticum vulgare! — vágtuk ki büszkén a feleletet. — Nagyon helyes! — bólongatott az öreg. — Látom, hogy intelligens gyerekek vagytok. Na, nesztek egy szem savanyú cukor! A következő alkalommal a kuko­ricát kérdezte az öreg. És ekkor is intelligens gyerekek voltunk és ak­kor is megkaptuk az egy szem cuk­rot, így ment ez jó ideig. Hol a bú­zával, hol a kukoricával remekel­tünk. Egyszer azonban, a nyári va­káció elején, nagy meglepetésünkre új kérdéssel állt elő az öregúr. Az országút mellett sétálgattunk és egyszer csak Nándor bácsi rápöc­­centett a botjával egy terebélyes maszlagos redőszirom levelére. — Tudjátok mi ez? — kérdezte nagy megrökönyödésünkre, m­ert mi bizony még a magyar nevét sem tudtuk, nemhogy a tudományos rangját. Nándor bácsi néhány másodper­cig jóleső mosollyal élvezte zava­runkat, majd professzoros komoly­sággal bemutatta nekünk az árok partján szerénykedő pórlepte „ide­gent“: — Hát ennek a heve: datura stra­monium! És a „stramonium“ első szótag­ját keményen megropogtatta. Aztán sietve hozzátette még, vigasztalá­sunkra: — Na, azért nem kell szégyen­kezni, gyerekek! Elvégre is min­dent nem lehet tudni, még az intel­ligens embernek sem. Belenyúlt a zsebébe és ezúttal két-két szem savanyú cukorral ho­norálta a mindent nem tudó intel­ligenciánkat. A savanyú cukornak ezt a föl­emelt adagja annyira megtetszett nekünk, hogy a következő alkalom­nál, sőt még azután is bölcsen hall­gattunk, ha a datura strumoniumra került a sor. Dehogy is rontottuk volna el Nándor bácsi kedvét, mi­kor annyira szerette ezt a kisded oktatást, hogy érdekében megdup­lázta ajándékozó szivjóságát! -mi « Egyszer a kocsiját, Bökés Má­tyást is megajándékozta — no, nem éppen savanyú cukorral, hanem egy elismerő „intelligens" jelzővel. Mátyás csöndes, dolgos, szelidazavu ember volt, de ami az intelligen­ciát illeti, arra valószínűleg csak egyetlenegyszer hibázott rá életé­ben, amikor is Nándor bácsi meg­szokott szavajárása szerint elha­markodva megdicsérte: — No, Mátyás, mégis csak intel­ligens ember Vagy! Hát bizony kár volt így megsér­teni Bökés Mátyást. Mert való igaz, hogy nagyon megsértődött. Fejcsó­válva panaszkodott szegény a fele­ségének: — Még hogy ilyent! Aszónta az öreg tekéntetes úr, hogy én inteli­­gáns ember vagyok. Asztán mér?! Hát bántottam én tizet, vagy akár kit is?! Dehogy is bántott, dehogy is! Azazhogy, egyszer mégis megbán­totta Nándor bácsit. Az eset min­denesetre olyan volt, hogy nehéz lenne tisztázni, várjon Nándor bá­csit, vagy Békés Mátyást terheli-e nagyobb hiba a kellemetlenségért. Az történt ugyanis, hogy az öreg­úr egyik nap Pestre akart utazni és reggel kiadta a felületesen meg­fogalmazott parancsot az ő „inte­­ligáns emberének“: — Mátyás, úgy készült, hogy a délutáni vonathoz le kell hajtani az állomásra! Mátyás bólintott. Délután befo­gott a csatába és a parancs szerint le is hajtott, az állomásra. A hiba mindössze csak annyi volt, hogy Nándor bácsit otthon hagyta. Mert hát hogyan is tudhatta volna Má­tyás, hogy az öreg tekintetes úrnak mi a szándéka? ... Mikor pedig visszajött az állo­másról, odaállt a csétával a tornái elé és illedelmesen jelentette: •— Instálom tekéntetes úr, nem gyütt senki se a vonattal. Nándor bácsi ezúttal olyan jel­­zőkkel tisztelte meg Mátyást, ami­ket nem lehetett félremagyarázni De Mátyás nem sértődött meg ezért, csak az nem ment a fejébe, hogy ilyen egyszerű dolog miatt hogyan jöhet az öregúr oly daras méregbe... Nándor bácsi elsietett hazulról hogy a határban kiszellőztesse klisé a haragját. Szerencsétlenségünkn összetalálkoztunk az öreggel. Job­ban mondva ez a találkozás még nem lett volna szerencsétlen, mer Nándor bácsi most is nyájasan el­beszélgetett velünk, sőt még az utunkba eső maszlagos redőszirma. Sem okolhattuk a balszerencséért A hibát kétségkívül Sanyi baráton követte, el. Mert mikor az öregül szokása szerint megkérdezte: „Tud­játok-e mi ez?“ Sanyinak önkénte­­lenül kicsúszott a száján: — Datura stramonium. Nándor bácsi megütközve végig nézett rajtunk, majd a kesernyés ire­zignációval mondá:­­ — Hát igen. Datura stramonium Aztán hirtelen visszafordult után és ott hagyott bennün maszlagostul. Ez volt az első eset, hogy kaptunk tőle savanyú cukrot. KOHINOOR­C8P08CRÍN elsőrangú minőségben AOK áron raktárról prompt kapható. Nagyke­reskedők 35%, kiskereskedők 23% engedményben részesülnek. Kehineer Vegyiipar, Wesselényi­ utca 75. Tel.: 224—2­47. ifUSSITSr­SJlSi­faá je.ívillamossági. Rádiók, «Cr­­I IftuSifi­HrtRilW csillárok, irodai és asztali fliszlámpák nagy Választékban, olcsó áron. Bp., VIII., József-körut 62. T. 35 S-S 39. FoldaiRikil ílÉisIft llaSiii IV., Ssmmelweis-utea 17., II. 1. T. 386—532. KSszőnet Szeretett Béla fivérem hősi halála alkalmából kifejezett együttérző megnyilvánulásokat mind Édes­anyám, mind a magam nevében hungarista szeretettel köszönöm. Fivérem hősi halála megerősíti ben­nem a hitet harcunk igazságában. A hősök példája pedig erőt ad és arra kötelez, hogy a nemzetünkért vívott szabadságharcot megalkuvás nélkül győzelemre vigyem. Budapest, 1944. okt. havában. Szálasi Ferenc s. k. Köszönet Az államügyeket ideiglenesen ve­zető m. kir. miniszterelnök úr hun­garista hűséggel köszönetet mond mindazoknak, akik szerencse- és jó­kívánságokkal, valamint szeretet­és hűségmegnyilvánulásokkal fel­keresték. Budapest, 1944. okt. havában. Bolváry István vezető jegyző. Felhívás­ os államügyek vezetésével ideigle­nesen megbízott m. kir. miniszterel­nök úrhoz nap mint nap számos olyan jelentés, kérelem és hasonló­ ügy ér­lik, amelynek az elintézése nem tart­zik a miniszterelnök úrhoz. E­zzel ka­csolatbann a miniszterelnök úr munk­jának zavartalan biztosítása célját nyomatékosan felhívom mindenki ü­gyelmét, hogy ügyeikkel a hivatali megtartása mellett az illetékes szer­vekhez forduljanak, mert minden más esetben az ügyek elintézése késedel­met szenved, munkatorlódást, felesle­ges anyag- és időpazarlást okoz. Budapest, 1944 október havában. Bolváry István vezető jegyző Felhívás Illetékes helyen felhívják a közön­ség, valamint az összes polgári és ka­tonai hatóságok, továbbá a Nyilas­­keresztes Párt és A Keleti Arcvona Bajtársi Szövetség figyelmét a követ­kezőkre: A Budapesten jelenleg működő kül­földi követségek által kiállított útleve­­leket, védőútleveleket, védleveleket, kivándorlási igazol­vány­okat és munka­­igazolványokat el kell ismerni és az ilyen okmányokkal rendelkező szemé­lyek a polgári és katonai m­­unk­aszol­gálat alól mentesülnek. Követségi épületek és követségi vé­delem alatt álló helyiségek terü­leten­­kívü­liséget élveznek. (MTI) Dittmar altábornagy rádióelőadása az intenzív hadviselésről Berlin, nov. 2. (Német TI) Dittmar altábornagy, a nagynémet rádió ismert katonai szóvivője rádióelőadásában az intenzív hadviseléssel foglalkozott. A háború ötesztendei tapasztalata alap­ján azt a következtetést vonta le, hogy az intenzív hadviselés az összes lelki és szellemi erők megfeszítését is je­lenti a hadviselés közvetlen szükség­leteinek megfelelően és az ezzel kap­csolatos problémák megoldását. Rá­mutatott arra, hogy a háború inten­zívvé tétele fedi a totális hadviselés fogalmát, amely időközben figyelem­reméltó eredményekre vezetett már. A dolgok fejlődése az arcvonalakon a legutóbbi napok folyamán nagymér­tékben i­egerősíti, hogy az intenzív hadviselés szükséges voltának felis­merése a végtelenül nehéz hadihelyzet nyersebb gyakorlatában is érvénnyel bír. Elsősorban a keleti arcvonalra kell gondolni. A legutóbbi napokban a németek gondjai leginkább ide irá­nyultak.­­ Kelet-Poroszország, a po­rosz-német állami gondolat bölcsője a legsúlyosabban veszélyeztetve látszott. Minden lépést, amelyet a bolsevisták itt nyugat felé tettek, fokozta egyúttal a még kur­asidi térségben harcoló leg­északibb német hadseregcsoport ve­szélyeztetését. Délen a németekkel most benső­­leg is oly szorosan összetartozunk Magyarország belső térségének sú­lyos veszélyeztetése rajzolódott ki, amely erős alátámasztó rendszabá­lyokat tett szükségessé. Most a né­met-magyar fegyvereknek Debrecen térségében elért tekintélyes sikere itt érezhető tehermentesítést hozott lét­re és a céltudatos elhatározásokból született elszakadó mozdulatokkal együtt tovább északra megterem­tette az alapjait a dolgok még to­­vábbmenő tisztázásának ezen a harci területen. Egyúttal azonban bebizo­nyosodott itt, hogy a német hadse­reg harci ereje és hadműveleti tu­dása — ez utóbbit mindenekelőtt tá­bornoki kara jelenti — ma is még elég nagy arra, hogy a mindig és mindenütt meglevő szovjet túlerővel szemben is figyelemreméltó a csapát taktikai nyereségen túlmenő sikere­ket tudjon elérni. Kelet-Poroszországban a nagy csa­ta első menetének szemmel láthatóan jelentkező lezárása nem jelenthet mást, mint hogy itt német földön szenvedett kezdeti veszteségek és német emberek bűnös meggyilko­lása után világos elhárító sikert tud­tak elérni. Kurlandban a német erők eddigi sikeres ellenállása az ottani harcok jó befejezésére nyújt re­ményt. E két eredménnyel olyan ve­szélyt hárítanak el a német biroda­lom felől, amely alkalmasnak látszott arra, hogy a keleti arcvonal egész északi részén kiélezze a helyzetet és egyúttal kétségessé tegye a nyugati és az­ olaszországi elhárító sikerek kihatását. Az a körülmény, hogy ez­úttal döntő helyeken oly sok német erő állott rendelkezésre, hogy a né­met vezetés tervei valóban megvaló­sulhattak, az nem utolsó sorban az egész német népnek az érdem­e, amely kész mindent megtenni, ami a bábon döntő szakaszában az intenzív had­viselést szolgálja. ... Msszkva nem akar résztvesnni a polgári repülés chicagói értekezletén Amsterdam, nov. 2. (Német TI) A angol hírszolgálat washingtoni jelen­tése szerint Roosevelt hétfőn megb­e­szélést folytatott Stettinius helyette államtitkárral és Barr­man moszkva amerikai nagykövettel. A megbeszélé­sekre, hír szerint, az adott okot, hogy Moszkva megtagadta a részvételt polgári repülésügy csikágói értekez­letén. Harriman valószínűleg rövide­sen visszatér Moszkvába és megbe­széli Sztálinnal, milyen úton lehetne tárgyalásokat folytatni a Szovjet­unió és az Egyesült Államok között a polgári repülésről szóló megállapodás ügyében.

Next