Pesti Hírnök, 1865. január (6. évfolyam, 5-25. szám)

1865-01-07 / 5. szám

Hatodik évfolyam 5. szám. PESTI ...........................................................­—#? Előfizetési feltételek : helyben házhozhordás­­sal vagy postán mindennapi megküldéssel : I­I egész évre 20 frt; félévre 10 frt; negyedévre I 5 frt. — Minden hónap 1-től elfogadunk 3 hó- 1 napos előfizetést. k—­­ ..........— POLITIKAI Szombat, január 7-én, 1865 HÍRNÖK NAPILAP. —....­..................................- ■ w Hirdetések öthasábos petit sorért egyszerű hir­detésnél (ikr..bélyegdíj 30krjával számíttatnak. Szer­keszt­őség és kiadó-Hostal : a himző- és kalap-utca sarkán 1-ső sz. alatt, a 2-dik emeleten. Év ____ Előfizetési hirdetés a Pesti Hírnök cí­mű­ politikai napilapra. Előfizetési feltételek: Negyedévre.........................................5 írt Félévre...............................................» Egész évre.........................................» auszt.­ért. Előfizetés minden hó 1-től elfogadtatik­­Előfizethetni: Vi­déken minden kir. postahivatalnál 5 hely­ben Testen: csupán a „Festi Hírnök“ kia­dó hivatalában, a hímző- és kalap-utca szeg­letén, 1-ső szám, 2-dik emelet, 14-dik ajtósz. A „PESTI HÍRNÖK kiadó­hivatala, Hazai közügyek. Pest, jan. 7. Valóban sajátságos dolog­, midőn azok leckézik az ős-alkotmányos magyar nemzetet, kik nemzedékeken át sokkal gyökeresebben megromlottak, semhogy a valódi alkotmányról, az önkormányzatról, az igazságügynek a pol­gári szabadsághoz való viszonyáról, vagy a pactum-conventum szentségéről fogalmuk le­hetne. De ebben tán több comicum van, mint tragicum. Ellenben nem csak szomorító és leverő, de valóban bosszantó is, midőn azokat, kik elcsenevészett és eltörpült lelki hátramaradá­suknál fogva, maguk alkotmányos szellemre s önállásra felemelkedni nem tudván, j­­o­g­­szerzésre teljesen képtelenek, — azon hitvány foglalkozásra kell le alacsonyulva szemlélnünk, hogy más nemzetek ősi szilárd és valódi alkotmányossága alapjainak felfor­gatása végett szegődjenek el pionier-mun­­kára! Ily áldástalan dúló munkában látjuk újabban izzadni a bécsi, úgynevezett „Consti­­tutionelle österreichische Zeitung“ tollait, midőn általa a legvakmerőbben megtámadva látjuk az önérzetet, melylyel a magyar nemzet, ősi sarkalatos törvényeire épp oly jogosan, mint az octoberi diplomára hivatkozva, a törvénykezés terén s az ország­gyűlésen kívül minden oly octrojálást nyiltan visszautasít, mely a magyar szent korona ön­­állását megsértené, s a magyar igazságügyi szerkezet törvényes organizmusát és alapjait megingatná. A magyar nemzetnek, a törvények tisz­teletéből eredő ezen reclamatiói miatt az „Üst. Zeitg“ a magyar conservativ pártot vádolja izgatásról. Mi e vádat részleteiben cáfolatra vagy mentegetésre nem is tartjuk méltónak , de igen is büszkék vagyunk azon feltevésre, hogy a magyar conservativ párt a magyar király és nemzet történeti jogai felett mindenha törhetlen gonddal s éber figyelemmel őrködik. Minthogy azonban az „österr. org“ a bé­csi bureaucratia egyik része által tervezett, s egész azuria szétdarabolásáig csigázott törvénykezési reformot, a magyar igazságszol­gáltatás eredményének gyanúsítására szol­gáló hamisított adatokkal is indokolni igyekszik, s nem tartóztathatjuk magunkat, e hamisítással szembe­szállni, s a silány invectivákat kellő értékre reducálni. Az „őst. Zeit.“ azt állítja, hogy a leg­közelebbi év végével a magyar kir. Curia 7000 tárgyalási darabot hagyott elintézet­lenül. Ezen állítás magára a croncret számra nézve is merőben alaptalan. Biztos forrás­­ból vett adatok szerint ugyanis a valóság igy áll­­ 1863-ik évről maradt 1864-ik évre 5249 sz. 1864 folytán beérkezett . . . 27,458 „ összesen tehát volt elintézendő 32,707 „ Ebből 1864-ben elintéztetett végleg ...... . 27,380 „ maradt tehát pro 1865 . . . 5327 „ Ezen eredmény kellő méltányolhatása végett szükségesnek tartjuk az „őst. Zei­tungénak s committenseinek még következő megjegyzéseket tenni : 1- er. Hogy ha az 1864-diki 27,458 da­rabra menő beadvány négy részre osztatik, egy negyedévre 6864 darab esik; minthogy pedig a restantia csak 5327 számot tesz, vi­lágos, hogy az utolsó évnegyed­beli beadványok sem maradtak elintézet­lenül, sőt ezekből is már 1534 szám bevé­geztetett. M­­or a­mi különös figyelmet érdemel, ezen restantia közt, a büntető ügyet, a birtok­­háborgatást, s válópert illető tárgyak közül egyetlenegy tárgy sem ma­radt elintézetlenül , s az úrbériek közül is csak 14 ügy, a­melyből is az utolsó dec. 18-kán praesentáltatott. De egyetlenegy per sem maradt, mely october előtt keletkezett , s a fennmaradtak nagy része is inkább csak a perlekedő felek közbenvetett tartóztatása miatt. 3- at. A létező restantia is, főleg és vol­taképpen csak a Bach-korbeli törvénykezés­ből a C­u­r­i­á­r­a maradt, s némileg az or­szágbírói értekezlet szabályzata sanctiójáig felgyűlt örökség, melyért a Curiát felelősség­gel terhelni nem lehet. 4- et. Nem kellene a bécsi kritikusoknak feledni, hogy a Bach-korszakbeli törvényke­zés mellett a magyarországi apellatorium fóru­mot képező hat főtörvényszék, hat főurbéri­­szék, s a bécsi Cassationshof magyar osztá­lya, elláthatatlan roppant segédszemélyzetén kívül, 125 előadó mellett, bírákban és elnö­kökben 160, h­b . egyszázhatvan egyénből állottak, míg az összes ma­gyar királyi Curia, ide számítva a váltó feltörvényszéket is, csak 47 elő­adó mellett, elnökökkel és bírákkal egyetem­ben csupán 98 tagból áll, majdnem tehát csak f­e 1­ó n­y­i erővel dolgozza fel az azok­tól fenmaradt, s azóta folytonosan elijesztő­­leg szaporodó felebbviteli ügyeket k­ ör. Jó volna az „ősz. Zeit.“ elvrokoni­nak arról is megemlékezni, hogy a Bach kor­szakbeli 12 polgári és úrbéri főtörvényszék­­nek mindegyike egyenként került az államnak annyiba, a­mennyibe jelenleg a sem állásához, sem páratlan szorgalmához, méltóan nem jutalmazott magyar ki­rályi Curia körül. Sőt,ha komoly a szándék a monarchia financiáit rendezni,­­ az osztrák államférfiak a magyar kir. Curia financiális oldalát ujj­­mutatásul vehetnék arra, mikép kellene az igazságügyi rovatban, a monarchia többi részeiben is, millókat megtaka­rítani, mert valóban az összes magyarországi igazságszolgáltatás nehezen kerül annyiba, mint a többi részeknek „Justizministeriuma,“ é­s tán a magyar Curia nem kerül annyiba, mint a mennyibe a papiros kerül, me­lyet a lajtántuli törvényszékek elfogyasztanak, s hol még is Themisnek mindenütt paloták épülnek, míg Szent István országá­nak fővárosában most már annyira vagyunk, hogy midőn a septemvirátus három tanácsban dolgozik, a szűk helyiségek miatt a referens az inasok szobájában kénytelen várni , mig a sor bemehetésre rákerül. A magyar igazságszolgáltatásból bevett milliókból nem sikerült a lelépett or­szágbírónak annyit kieszközleni, hogy e ma­gas országos királyi testület hivatásának meg­felelő épület emeltessék. Hagyjon nekünk az „őst. Zeitung“ békét, s tanulja meg valahára : „Ne sutor ultra cre­­pidam!“ _________ s mint Istenben boldogult egykori vitéz hazánkfia, nem törődik vele , mikép magyarázzák majd az emberek e „Franken-Bewegungot“, melynek vá­ratlan foganatosítását opportunitás szem­pontjából ‘ildomosnak’ tartotta. E fordulatot T­r­e­f­o­r­t Ágoston úr a „Pesti Napló“ tegnapi számában a c­s­aba­cs­ü­d­i főhadiszállásról signalizálja. „A legfontosabb ügy úgymond, mely a legkö­zelebbi jövőben a közönség figyelmét igénybe fogja venni, — a b­u­d­g­e­t tárgyalása a birodal­mi tanácsba­n.“ ■ „Meglehet úgymond, hogy szavam rászaltat­­ni vagy félre magyaráztatni fog, (dehogy fog!), de az reám nem döntő tekintet.“ „Habár, úgymond továbbá , átalánosan el van ismerve, hogy a magyar kérdés szerencsés megoldásától az ausztriai birodalom jövője van fel­tételezve , megfogható, hogy e kérdés körül az érdekek és nézetek eltérnek egymástól. Van azon­ban egy ügy, melyre nézve valamint nálunk min­denki egyetért, úgy a Lajthán túli s a Lajtán in­neni országok közt sem támadhat nézet- és érdek­­különbség. — Értem a finánc- és adó­ügyet. Mind­nyájunk érdeke követeli, hogy az adóügy lehetőleg legjobban rendezve, s az adófizetők terhe könnyítve legyen. Cseh, magyar,kengyel és német kormány­párt és ellenzék, conservativek és haladók — ez ügyben valamennyien kezet foghatunk. Nem túlzás, hogy nem csak Magyarország , hanem az egész ausztriai birodalom, túl van terhelve. Minden új adó, mely ezentúl behozatni szándékoltatik, egye­nesen a tőkét fogja megtámadni, s annak rovására fog fizettetni. De a­z adók behozatala, vagy a fennállók felemelése csak ú­g­y lesz kikerül­­­­e­t­ő, ha a­z á­l­lam kiadásaiban tetemes le­szállí­tás történik. A birodalmi ta­nácsnak jutott azon nehéz, de háladatos feladat arra hatni, hogy a szükséges reductiók az ál­lam kiadásaiban megtörténhessenek. A bécsi saj­tónak pedig első kötelessége őt e téren pártolni, minden másodrendű kérdéseket és eltérő vélemé­nyeket egy időre háttérbe szorítván. A mi helyze­tünk, kik a múlt országgyűlésen képviselők vol­tunk, s az országgyűlés feliratai terén állunk, s­ a birodalmi tanács irányában igen tiszta és határo­zott, mindamellett nem tartózkodom ki­mondani, hogy Magyarország közvéleményének a birodalmi tanácsot a finánc- és adóügynél nyiltan és melegen pártolni kell. Természetes, hogy itt csak erkölcsi pártolásról le­het szó. Nem kétlem, hogy a birodalmi tanács tag­jainak elég tapintata lesz, s a magyar közvélemény olyatén nyilatkozatából nem fogja következtetni, hogy Magyarország jogos igényeiről lemondani hajlandó ; — de ellenben meg fognak győződni arról, hogy mi érdekeinket kellő figyelemre mél­tatni tudjuk, a nélkül, hogy alkotmányos köteles­ségeinkről elfelejtkeznénk — mert a jog és folyto­nossághoz*) ragaszkodni — reánk nézve a legfőbb alkotmányos kötelesség.“ Minthogy e csaba-csűdi napi­ parancs mint fő cikk a Naplóban minden megjegyzés és el­lenmondás nélkül közöltetik, világos, hogy az a lap napi politikáját fejezi ki. Minden nagy véleményünk mellett az e fi­le­n­z­é­k stratégiai ügyessége felel, mégis bizo­nyosan meg lesznek velünk együtt sokan lepetve a rugékonyság és könnyűség ily ritka mértéke által. Ki hitte volna, hogy ugyanazok, kik éppen főleg a birodalmi tanács institutiója miatt, vagy legalább ürügyéből az egyezkedés fonalát kábán elszakíták, — sőt e miatt készek voltak inkább az ország összes önkormányzatát földhöz vágni, s a megyeházakból a bizottmányo­kat és tisztviselőket "Vörösmarty ‘Szózatának’ éne­­keltetése mellett kivezetni, — most egy­szerre három évi hallgatás után , meg­­hajólva a tények hatalma előtt, s elismerve valahára az érdekek solidaritását, erkölcsi magatartásuk, po­litikai hitelük és tekintélyük egész sommáját te­*) Nem tudjuk kimagyarázni, miért válasz­totta el Trefort úr a jogot a folytonosságtól ? Ha­tán véletlen sajtóhiba volna ez, akkor könnyen iinen gyanánt a ‘minister­i’ jogcontinuitás megszakadását jelenthetné ! Szerke­szik le, Magyarország nevében, a bécsi birodalmi tanács lábaihoz! Mi, kik a törvényes kiegyenlí­tés nehéz előrevontatásában már a legavancíro­­zottabb positiót véltük elfoglalni , s egyszerre utólérh­etlenül túlszárnyalva látjuk magunkat, s csaknem attól tartunk, hogy szerepet kell talán majd cserélni, s erőnket a neki iramodott ellenzék hevének fékezésére le­szünk kénytelenek elhasználni, nehogy a bizonyos kolompok hangjához szoktatott hiszékeny s mace­ráti nemzetet valamikép egyik tulságból a másikba ugrassák, mely salto mortáléban, a nyeregből le­szállított, futni pedig nem tanult magyar faj köny­­nyen nyakát is szeghetné. Hogy ily nagy dolog csupán a c­s­aba­cs­ü­d­­­vasútért (!) történnék, az képtelenség. Csupán üres courtoisie sem lehet célja. Az pe­dig, hogy az országot a birodalmi tanács üléseire s eljárására figyelmeztesse, nagyon is iskolamesteri pedantéria lenne, mert hogy a magyar közönség a birodalmi tanács részvéte, rokonindulata, vagy emelkedettebb parlamentáris eljárása által magá­tól is lelkesülésre, sőt enthusiasmusra képes ra­gadtatni, azt az utóbbi ülések tanusíták. A ma­gyar nemzet tehát nem oly békatermészetű, hogy azt hálára, meleg elismerésre, vagy buzdító éljen­zésre , C­s­a­k a­ c­südről kelljen g­a­­­­vanisálni. De még a birodalmi adó-­­é­s finánc­ügy sem lehetett volna magában képes ily rend­kívüli manifestatiót előidézni. Először azért, mert Trefort urék jól tudják, h­ogy az oppositió a birodalmi tanácsban, a magyar lapok legyőzése nélkül is, átalános közös érdekből mindent el fog követni, hogy a pénzügyminis­­ter által készített budget kiadási rovatait megnyir­bálja. Másodszor azért , mert mint Trefort úrék szintén jól tudják, a birodalmi tanács addig, míg a közös ügyek tényleg alkalmazott magyará­zata fennáll, rajtunk még az adónak alig hihető leszállítása által is keveset segíthetne, mivel most a monarchia egyes részeinek provinciális költségei is a k­ö­z­ö­s zacskóból fedeztetvén, — e miatt Ma­gyarország világos rövidséget szenved. A k­ö­z­ö­s cassához ugyanis hazánk adóban aránylag egyenlően, a korona külön jövedelmeivel pedig azon kívül is járul, ellenben kormányzatunk költsége sokkal olcsóbb és kisebb mint a többié, az ország kultus- és iskola­ költségeit pedig kizárólag magunk hordozzuk, míg a többi tartományokéihoz a mi jövedelmünkkel járulunk. Ezen pedig most nehezen lesz segítve, a magyar lapok akár követik, akár nem a csabacsüdi jelszót. Hogy Trefort úr ide nem is célzott, kitűnik abból is, hogy nem azon párt támogatására szólít fel bennünket, mely tán az adóleszállítást sürgetni fogja, hanem csak átalánosság­­b­a­n ajánlja a birodalmi tanács támogatását, te­hát azon esetre is, ha ott a kormánypárt többség­ben maradván, az ellenkező eredmény éretnék el. Ú­gy látszik tehát, hogy e szózat a birodalmi taná­csot tulajdonkép csak c 0 u v e r t gyanánt hasz­nálja, — más számára. Ha a Trefort úr által contrasignált párt­­manifestátiónak komolyan az adóleszállítás biztos eszközlése volna világos célja, akkor csodálkozunk, hogy rögtön, tehát az országgyűlés bevárása nél­kül, Erdély módjára a direct választásokat nem hozza javaslatba, mert akkor a ‘finánc- és adóügybe,’ sőt a csabacsüdi s egyéb vasúti kamatbiztosítások dolgába is, kétségkivül azonnal és a legsikeresebben lehetne befolyni, nemde ? — (8 váljon nem leszünk-e még oly szerencsések va­lamelyik ‘liberális’ főhadiszállásról tán még ily ja­vaslattal is meglepetni. ?) Azonban alig tévedünk, ha azt hisszük, hogy a magyar ellenzék miniszeriális töredékének po­litikáját jelző „Pesti Napló“ jelen mohó fordulatá­hoz a titok kulcsának nyomában vagyunk. E párttöredék, nehogy passivitása miatt az élénkebben induló fejlemények közt antiquáltassék, egyszerre a „vabanquehoz“ hasonló legnagyobb té­tellel lép oda a játszó asztalhoz, s manifestatiójával jelzeni kívánja azt, mit már minap egy pesti és bécsi democrata lap kimondott, hogy személyes befolyásának biztosítása s a divatos liberalizmus ebablonjának megmentése végett a történeti jogot feláldozni hajlandó, s annálfogva előre is tu­datni kívánja, hogy a közvetítők kedves * * * LAPSZEMLE. Pest, január 6. ■^A „Pesti Naplót“ nem lehet többé passivitásról vádolni. Váratlanul praktikus küzd­­emus -­

Next