Pesti Hírnök, 1865. január (6. évfolyam, 5-25. szám)

1865-01-14 / 11. szám

vagy is mint Bécsben mondják,‘zur Aushülfe,’ — s ekkor a királyi Curia integritása maga jelen­ős szerkezetében épen maradván, — a jövő országgyűlésig e részben is minden kép­zelhető bajon segítve lesz, — a kisegítő esz­köz pedig sem menthetetlen od­rog nem lé­érül, sem pénzbe nem fog kerülni az államnak. Mi tehát ez ügyben is teljes fiúi bizalmat fektetünk Urunk királyunk Ő Felségé­nek atyai gondoskodásába s bölcseségébe,­ a kormány ildomosságáról pedig fel kell lép­nünk, miszerint nem szándékozh­atik ily alá­rendelt törvényen kívüli foltozások által az országgyűlés küszöbén megingatni a bizalmat, melyet a nagyobb mérvű ao­rogálás m­e­l­­lőzése által maga részére is igénybe vehetni szerencsés­­en. Az átmenet szempontjából szük­ségeseknek vélt módosításokhoz , miután azokat specificálva nem olvassuk,­­ nem is szólhatunk, de meg vagyunk győ­ződve , hogy azokra a törvénykezés terén nincs is szükség. Hazánk törvényeiben mindenről van, még­pedig szigorú mértékben gondoskodva. S miután mint halljuk, a provisorium, az or­szággyűlés alatt is fentartatni szándékolta­­tik, s így még az alsó bíróságok tagjai is a kormány által maradnának kinevezve , úgy hisszük azok ellen a kormány önmaga, kifo­gásokat nem tehet. Egyedül sajtótörvényről le­het szó, — de erről külön szándékunk elmon­dani véleményünket. * _________ VEGYESEK. Pest, jan. 14. — A Gondviselés iránti örömteljes hálával, hiteles adatok alapján tudathatjuk,hogy a Szemere Bertalanról a tegnapi bécsi lapok által közlött gyászhir alaptalan. Tegnap este ugyanis S­z­e­­ixt­e­r­­ Bertalan nejétől érkezett egy ma­gánlevél Pestre, mely Párisból f. hó 10-dikéről kelt, s melyben Szemerének még csak roszabbul létéről sem létezik említés. A bécsi hirek f. hó 8-dikáról kelt párisi tudósításra hivatkoznak, s igy kétséget sem szenved, hogy valótlanok. De a gyászhir a tegnap érkezett levél óta sem valósulha­tott, minthogy a levélben a nemes Szemere-család egyik érdemes pesti barátja azon orvosnak, a ki a be­teg Szemerét a hazába kisérendi, azonnali kiküldé­sére“ szólíttatott fel s igy fel kell tenni, hogy ha e hó 10-dike óta ama gyászeset bekövetkezik, az orvos kiküldése iránt adott megbízás azóta távira­tilag visszavonatott volna. A legkegyelmesb am­­nestia Szemerének Bécsből e he 7­dikén távirati­lag adatott tudtára s igy reménylhetjük, hogy nagy szellemű hazánkfiát talán már közelebb körünkben üdvözölhetjük. Adja a Gondviselés, hogy teljesen felgyógyulva, buzgó munkása lehessen a hazának, melyet annyi önfeláldozás s oly nemes szeretettel szeret ! — Albrecht főherceg ö­cs. fensége, le­ányának, Mária Therésia főhercegnőnek közelebbi esküvője alkalmából 2000 frtot küldetett át Bécs polgármesterének, hogy ez összeg 200 frtos részletekben 10 szegény jegyes párnak ajándékoz­­tassék kih­ázasításra. — M. Ürményi József úr a tegnapi „Debatte“-ban kimutatja, hogy a „Presse“ azon híte, mintha a magyar üdv. főkancellár az o d­rog­­kép tervezett magyarországi igazságügy-szervezet ügyében az ő helyeslő véleményére hivatkozhatott volna, teljesen alaptalan. Részletesebben ,felemlíti egyszersmind, hogy midőn gr. Károlyi György ő excjával az udv. cancellárnál a nemzeti színház dolgában volt küldöttségben, szóba jövén az igaz­ságügyi tervezet, erről a „Presse“ hírével épp ellen­kezőleg nyilatkozott. — Tegnap a budai városház tanácstermében­­. A­u­g­u­s­z Antal az ő­sliga elnöklete alatt alakító gyűlését tartotta a fővárosunkban a hazai templomok s műemlékek érdekében s nevezetesen a buda­vári Boldogasszony templom helyreállí­tása s a pestlipótvárosi basilica fölépítésének segélyezésére tervezett egylet. Jelen voltak a testvér fővárosok polgármesterei , a lelkészek, a polgárság számos képviselői s Hueber, Jan­­kovicss J­agasics helyt, tanácsi alelnökök ő­sllgai, és több helyt, tanácsos. A terem telve volt közönséggel. Az egylet célját, hivatását D­a­­n­i­e­l­i­k János püspök­i maga adta elő azon be­szédben, melynek közlését mai tárcánkban kezdjük meg. Az alapszabályok kidolgozására külön bizott­mány kéretett fel. — Böröllye­iságfai és vécsei V­écsey Jó­zsef őrnagy a tábornoki karban alezredesnek ne­veztetett ki. *** (M­eghosszabbított határ­­i­d­ő.) Hivatalosan hirdetik, hogy az adóhátralé­kok törlesztése fejében a földbirtokosok által meg­ajánlandó katonai élelmezési cikkekről szóló beje­lentések benyújtására kitűzött határidő folyó 1865. évi január 31-ig meghosszabbíttatott. *** (Adóü­g­y.) A helytartótanács követ­kező rendeletet bocsátott ki: „Múlt 1861. évi dec. 28-án kelt birodalmi törvény I. cikke értelmében 186­ -ik év jan., febr. és mart. hónapjaira az egye­nes adók , felemelt rendkívüli pótlékaikkal együtt, és a jövedelmi adó az ezen három hónap alatt lejárandó kötelezvényi kamatok után, az 1864. évi február 28-én kelt pénzügyi rendelvény IV. cikkében megállapított mértékben lesznek be­­szedendők.“ Krászonyi József Pestváros fő­polgármestere s kir. helyi, tanácsos m­nga a teg­napelőtti redoute-lakomán a következő áldomáso­kat mondta : Ó cs. kir. ap. f e­­­s­é g­é­r­e : Midőn ezen a nagy közönségnek néhány nap múlva átadandó termekben az első ünnepély tarta­­tik, illő, hogy ezekben Arról, ki szerfelett sok gond­jai között a szép­művészeteket is legmagasb párt­fogásának szárnyai alá fogadja, ki egy mindnyá­junkat közösen érdeklő nagyszerű műre, hazánk jó­létének előmozdítására dicsőségteljes uralkodása óta minden percét szenteli. Arról­ e helyen legelöl is emlékezzünk. És ugyanazért Ő cs. és apóst, k­i­r. F­e­l­s­é­g­e a mi legkegyelmesebb Urunk és atyánk jólétéért emelem e poharat azon buzgó óhajtással, hogy a Mindenható Isten az ő drága életét a Felséges Uralkodó-Ház dicsőségére és fé­nyére, hazánk s a birodalom boldogítására soká a legvirágzóbb egészségben tartsa meg ! A nmlgy m. kir. helyt. tanács és gr. P­á­­­f­f­y kir. helytartó­­ excjáért. A n. m. magy. kir. helytartó tanácsnak tagjait, kik a városi ta­nácsnak e monumentális műnek emelése körüli tö­rekvéseit kegyes részvétekkel és figyelmekkel ki­sérni és támogatni méltóztattak, élükön a m. kir. helyt, ur gróf P­á­­­f­f­y Mór­a excellentiájával, minden nagy és nemes tett előmozdítójával, az Ur Isten sokáig éltesse ! A cs. kir. hadseregért: A vitéz ausztriai hadseregért emelek poharat, azon hadseregért, mely a legközelebbi múltban nagyszerű tettek által di­csőítette hírnevét, s emelé ezzel a birodalom fé­nyét és tekintélyét. Éljenek Ausztriának vitéz harcosai! Az orsz. főhatóságokért. Éljenek mind­azon kormányférfiak, kik felséges urunk atyai szán­dékainak keresztülvitele önfeláldozásukkal is moz­dítják elő, éljenek a magyar kis udvari cancellár urak­­ excellentiái, s ugyanazon magyar kormány­szék többi nagy érdemű tagjai, éljenek az ország egyéb hatóságainak képviselői! *** (A m. kir. természettudományi társulat­nak) e hó 11-dikén tartatott közgyűlésében elnök­ké választatott Sztoczek József, első titkárra K­á­t­a­i Gábor , másodelnökül közfelkiáltással Than Károly maradt meg, másodtitkárrá Láng Gusztáv választatott, a pénztárnok J­á­r­m­a­y Gusztáv s a könyvtárnok Somodi Radó köz­felkiáltással újra megválasztattak. *­* (Szalay László arcképét) a magyar tud.­akadémia számára Székely Bertalan festi. *** A felvidéken tervezett D­a­y­k­a-eml­ék ügyét az ungvári casino-egylet tette sajátjává s az ottani dalárda ezen célra legközelebb hangver­senyt rendez. Ii Szép György orvostudor, Bács- Bodrogh megyének még 48 előtt és 61-ben ismét rehabilitált főorvosa organikus szívbajban, hirtelen néhány óra alatt, élte 53-dik évében m­. é. dec. 31- kén Szabadkán meghalálozott. A hőn szeretett csa­ládfőt gyászba borult özvegye és apró gyer­mekei, a nagytudományú szaktudóst kartársai, a jószivü emberbarátot a nép, a modorában épp úgy, mint szakkörében ritka férfiút és gyöngéd ápolót a bete­gek nem fogják soha elfeledni. Legyen áldott em­léke ! *** A hagymáz fővárosunkban jelenleg az orvosi kar tagjai közül is többet ágyba szegzett. Dr. Tóth Nép. János, a Róchus-kórház egyik főorvosa s egyetemi m. tanár is h­agymázban súlyosan beteg. — A pesti fő reáltan­odának volt két tanulója, Écsy Rigler József és U­r­­­bán Iván, az igazgató névnapjának alkalmából hálás emlékül jutalom dijak­at tűztek ki, előbbi egy aranyat a Vl-ik osztálybeli legügyesebb tanulónak a szabadkézi rajzban, utóbbi pedig két aranyat, még pedig egyet azon V-dik osztályú tanulónak, ki a legsikerültebb zárünnepélyi beszédet készíten­i. Ezen jutalomtételeket az igazgató új évben hirdeti ki az illető osztályokban, a maga részéről szintén egy darab aranyat tűzvén ki azon IV-dik osztályi tanulónak, ki a vegytanban legjobb előmeneteli teend. Ez is oly tény, melyet örömmel jegyzünk fel, miután szép nyilatkozvány­a azon dicséretes szellemnek, mely egyik hazai tanintézetünk, a pest­városi főreáltanoda növendékeit olyannyira átlengi, hogy még akkor is a nemes érdekeltség kapcsolatá­ban maradnak az intézettel, midőn már megszűntek tanítványai lenni. »** (A redoute-teremben) az első dalidó hol­nap, vasárnap lesz. Két zenekar fog ját­szani, egyik 45 taggal Pischinger és Ellenbogen, a másik Sárközy vezetése alatt a magyar zenére. A dalidó díszességéről kezeskedik az, hogy csak báli öltözékben szabad belépni a terembe. Táncrendezők : Róka Jani és Per­ron Frigyes. Étkek és italokról Mihalek F. és Rapsch Róbert, csemegék- és hűsítőkről Kugler H. cukrász, a virág-diszítményekről pedig Frischer Sándor kertészmester gondoskodik. Belépti­ díj: Pá­holy 6 személyre 25 frt, körszék (számozott ülőhely a karzaton első sorban) 4 frt, belépti-jegy a te­rembe 2 frt. Jegyek kaphatók : a redoute-irodában (redoute-épület földszint) délelőtt 1­—12, és délután 2—4 óráig. Belépti-jegyek a terembe kaphatók még holnap d- u. 2 óráig, Pesten , Vértessy Sándor illatszerkereskedésében Kristóf-téren, Rózsavölgyi és társa műkereskedésében úri- és korona-utcák sarkán, Mercse János divatkereskedésében hatvani­utcában, Carl nemzeti kávéházában József-téren, Kugler cukrászdájában József-téren, Frohner-szál­­loda kávéházában Széchenyi-téren, Benkert kávé­házában királyutcában a terézvárosi templom átellenében, és V­immer kávéházában a kecskeméti­­utcában. Budán , Szeden vegyeskereskedésében, viziváros , főúton. Unger Antal kereskedésében Tabánban, és Müller cukrászdájában a várban. A kocsik bejárása az „Angol királyné“ felől lesz. (A pest városi redoute.) Míg most a redoute a fővárosban a napi beszéd tárgyát képezi, érdemes, hogy a redoute-építési városi bi­zottmány teljes névsorát megismertessük a közön­séggel, mint mely bizottmánynak a redoute oly gyors és sikeres felépítése körül annyi érdeme van. A bizottmány elnöke : Eötvös József kir. hét­­személynök, alelnök : A­l­k­e­r Antal városi ta­nácsnok ; bizottmányi tagok: dr. Burghard Ferenc, Emmerling Károly, id. Gietzriegl József , H­i­l­d József , dr. H­e­n­s­o­l­m­a­n­n Imre, Ybl Alajos, Szumrák Pál városi fő­mérnök , Andreánszki Zsigmond tollnok, Diescher József és ifj. W­á­g­n­e­r János építészek. *** Miklovics, a népszínház volt titkára teg­napelőtt a budai szegény­házban hagymáz folytán meghalt. *** (A temesvári keresk. kamara) a pesti iparbank titkárjának választott Pesty Frigyes helyére N­­­a­m­é­n­y Mihály volt városi aljegyzőt választá meg titkárjának­*** B e­n z a a nemz. színház közkedvességü buffója, ki egészségi tekintetekből jelenleg Bécsben időzik, közelebb a hannoverai udv. színházban fog fellépni. ** (Julius Caesar története,) Napoleon csá­szár tollából már sajtó alá adatott. A munka há­rom kötetből áll térképekkel; az első kötet febr. 28-dikán fogna kiadatni. A francia eredetivel egy időben jelenik meg a német fordítás,melyet Rietschel tanár Bonnben eszközölt, s a császári szerző újra átnézett. A kiadási jogot, mint tudva van, „Gerold Károly fia“ cégű bécsi könyvkereskedés szerzi meg, itt fog nyomatni is a könyv fényes kiadásban. Az angol s olasz fordítás kiadására nézve is ki­tűnő könyvkereskedésekkel köttettek szerződések. (Egy más tudósításban azt olvassuk, hogy Napo­leon udv. könyvkereskedője, Plon ur Párisban, kik­ nél az eredeti kiadás megjelenik, táviratilag a né­met fordítás ügyében következőkhöz fordult: Ge­­roldhoz Bécsben, Mittlerhez Berlinben, Cottához Stuttgartban, Tauchnitzh­ez és Wigandhoz Lipcsé­ben. Gerold Bécsben este kapta Plon táviratát s másnap azonnal a gyors vonattal Párisba utazott. Az alkudozások három napon át tartottak s a párisi ausztriai követség ügyvéde,oly. Levita által f­olytat­­tattak és fejeztettek be.­ Gerold Plousjak tetemes tiszteletdijat fizet s ezért a német kiadás­ kizáróla­gos tulajdon­jogát nyeri. A Ger­old által eszközlött német kiadás az egyedüli hiteles egész Németor­szágban. Rietschel a fordításért, minden kötet után 8000 frankot kap. Minden ív a kinyomatás előtt egy példányban Rietsch­elhez, s egyben a császár cabinetjébe küldetik, hol a császár személyesen re­videálja és aláírja. Az egész munka jövedelmét Na­poleon a szegényeknek ajándékozá. A német kiadás ugyanazon napon adatik át a nyilvánosságnak Bécsben, melyben a francia eredeti Párisban meg­jelenik.) —s.‘— (Helyi eset.) E hó 5-én a józsef­i ősz­­utca sarkán levő kocsmában egy targoncás s egy asztalos legény összeveszett. A kocsmáros a vere­kedőke­t kiutasította, mire azok az utcán folytat­ták a ciflakodást s a targoncás az asztalos legényt úgy arcul üté, hogy az azonnal összerogyott.­­— A kórházba hozták, hol életben maradhatásáról az orvosok lemondtak. A targoncás el van fogva. »% (Megvakult.) Párisból f. hó 10-dikéről jelentik, hogy Royer Lajost, a Vaudeville-színház előbbeni igazgatóját súlyos halsors érte. Néhány nap előtt kis fia Royer hálószobájába lépett. Royer még az ágyban volt, mi felett a kis­fiú csodálkozá­sát fejezte ki. „De hisz még éj van!“ —szólt az apa. — „Dehogy ! — felelte a fiú — reggeli 10 óra van és fényes nappal !“ — A szegény Roger éjen át megvakult. Nemzeti színház. Ma jan. 14-kén adatik „Faust.“ Opera 5 flv. ugyanezen szónok A r c k i a s mellett híres véd­­beszédét tartá, azon ellenvetést, hogy a költő nem latinul, hanem görögül irt, azzal cáfolta meg , mert ennek, úgymond, még örülni kell, miután a latin szó saját elég szűk határaira van szorítva, a görög pedig minden népek által olvastatik. „Kí­vánnunk kell pedig, hogy a hová kezeink villogó fegyvere elhatott, oda viselt dolgaink, s dicsőségünk hire is elhasson.“ Az ősök nagy műveit csodáló és tanulmá­nyozó világ tudniillik elfogadta a nemzetnek nyelvét , melyen azok ismeretéhez közvetlen juthatott. Ekként eszme- és érzésvilágába be­levonva az akkoriban ismert világ valamennyi né­pét, Görögország, habár az anyagi hatalmat el­vesztette is, szellemileg még mindig uralkodott — az őseitől öröklött nagy művek hódító felsőbbsége által. Szellemi életünkben átalános és legfőbb té­nyező a vallás. Semmi nemzet sem lett nagygyá, mely ennek titok teljes régióiba be nem hatolt, s világával nem táplálkozott. Mi volt Palaestina a földkerekségén? s az evangélium, mely itt született , legyőzte Ró­mát, s meghódítá a világot. Ez okból a szellemi élet gyűl­és központjai mindig a templomok voltak. Ezek körében települt meg az első társadalom ; itt ülte és örökí­tette ő meg viszontagságos életének minden fő mozzanatait. A­mi nagyszerűt és szépet valaha valamely nemzet csak alkotni tudott, azt leginkább tem­plomaiban, összes geniusa ezen tükörképében, pon­­tosítá össze. A babyloni B­e 1, az egyptomi Piita és Isis, az athonei Minerva, az ephesusi D­­­a­­n­a, a capitoliumi Jupiter, az ó­ világban en­nek nyilvánsagos bizonyítványai, — a keresz­ténység templomait említnem sem kell. Oly nagy volt mindig e tekintetben a népek közt a vetélkedés, hogy mindegyike a legnagyobbat óhajtá, és vélte előállítni e nemben. Florenc a „Santa Maria d­e­i f­i­o­r­i“-nak építését elhatározva , Arnulf építésznek meghagyá, építene olyat: „quantam nulla hom­i­num superare posset industri­a“, melyet semmi emberi igyekezet fölül ne múlhas­son ; és a művész síremlékén még mindig fennálló felirat tanúsítja , hogy ő e merész feladatnak mél­­tólag megfelelt, — „ingenti civiumauso parem se praebui­t.“ A világ népeit meghódított Róma világural­mának jelvényéül, a népek legyőzött isteneit Pan­theon­b­a­n, minden istenek templomában egye­sít é­­s a keresztény Róma, hogy a ke­resztnek a­z isteneken vett diada­lát jelezné, s alaphírének az egy Isten­ben, mindenek urában, ki a mennyekben van, ki­fejezést adna, a Pantheont a kereszt jelével a földről az égbe emelte; s tudva van, hogy szent Péter eszméje, Londonban s­z. Pálét keltette, s állította szembe. A népek, egyházak, városok tudniillik a templomi építmények mindeneket fölülmúló nagy­­szerűségében, nem csak azon érzetüknek kívántak kifejezést adni, hogy az ő mindenekfeletti kincsök a vallás, hanem jelét akarták adni azon ha­talomnak és miveltségnek is, melyet Isten ke­gyelméből e földön elértek. Helyén találom itt S­­­a­z­­ asszony azon szavait idézni, melyeket ő Németországról irt mű­vében, a bécsi szent István templom emlékezetének szentel, azt mondván: „Bécs épüle­tei sorában első helyet foglal a szent István tornya, mely Bécs minden templomai felett kiemelkedik, s uralkodik a jó és kedves városon, melynek nemzet­ségeit egymásután látta elmúlni, s tanúja volt dicsőségöknek. Mondjuk két század volt szükséges ezen torony kiépítésére. Ausztria összes története érintkezik vele. — Semmi épületnek nincs megadva az, hogy annyi patriotikus bűbájjal bírjon, mint a templom. A templom azon egyedüli hely, melyben a nemzet minden osztályai gyülekeznek, mely nem csak a nyilvános eseményekre, hanem azon titkos gondolatok­ s benső érzésekre is emlé­keztet , melyekkel egynémely alkalommal bel­­sejébe léphettek az uralkodók és alattvalóik.“ Az ember természetében fekszik, s a tökélye­­sedés egyik törvénye, hogy belső érzésünket külső­leg is érvényesítni szeretjük. Innen a törekvés lakhelyeinket, közházainkat , városainkat minél csinosabb­ és szebbekké tenni, azokba minél több és nagyszerűbb nevezetességet összegyűjteni. Hom­é­r felett egykor hét város vetél­kedett, hogy magáénak mondhassa, s a nagy műve­ket, melyeket maguk alkotni nem tudtak, egész nép­­­pek és nemzetek minden lehető áldozattal legalább megszerezni igyekeztek. Oly nemzet, mely az em­beriség szellemi tárházának gyarapításához semmi-­l­ve el sem­ járult, mlynek hazája mindabban szüköl­ködnék, mit az utazó, idegen hazákat látogatva ke­resni szokott, és találni­ remél, mely mit sem alkotott, mi a lelket f­elvillanyozza, a szivet meghatja, nagy zeszmét, vagy nagy érzéseket kelt, m oly n­e­m­­eta­ polgárisodás történetében alig fogl­alhatna helyet, s még any­­nyi érdeket sem keltene, mint a vadember, kinek legalá­bb vadsága bir élet- és lélektani fontosság­gal, s méltó reá, hogy a bölcsész által tanulmá­­nyozt­assék. Ázsia fensikjai, melyeken a természet vadfia­t száguldoz, Arábia pusztái, melyeknek égő homok­­engerét sodorja az orkán, képze­lődésemre hatnak, lelkemet elmélkedésbe merítik, — egy keresztény nép hazája, mely a polgárisodás titkaiba avattatott, s ennek semmi gyümölcsét nem termette meg, csak szánakozást kelt. Az ős­erdő természeti dús növényzetét meg­bámuljuk, s a szellemtelen s meddő civilisatiót megvetjük. S az ország minden egyéb helyei felett kivált a főváros az, melyben a nemzet minden te­­kintetbeni nagyságának feltűnnie, s benne mintegy gyúpontban összpontosulnia kell; mert a főváros, ha ugyan e nevet nem csak viseli, hanem annak tettleg meg is felel, a nemzet szellemének monu­mentális viszfénye , összes történetének emlékek­ben örökített foglalatja. A nemzetnek századokon át épülő, és folyvást nagyobbodó palotája ez, mely­ben az történeti életét korról-korra megjelöli, szer­zett nagy kincseit elhelyezi, ékességeit összegyűjti, hatalmának, vívmányainak, élményeinek, mindazon eszméknek, melyek keblét valaha lelkesedésre ra­gadták, mindazon tetteknek, melyek rá dicsőséget, POLITIKAI HELYZET. Pest, jan. 14. A sch­l­eswig-holsteini kérdés kifog­yhatatlan az árnyalatokban , minden nap új ver­ziót hoz. A „V. Z.” érde­kes közleményt tesz Münchenből az Ausztria és Bajorország k­özti tárgyalásokról a német triás felállítására vonatkozólag. A bajor kül­­üg­yminister Pfo­rdten megígérte volna Bécsben, Bajorországnak és a vele rokonér­­zelmű­ középállamoknak katonai segítségét Ausztria megtámadtatásának esetére , ha ez utóbbi felhagy a Poroszországgal való szövet­séggel. Ausztria ennek fejében a német szövet­ség felbomlása esetére elismerné a trias­ kü­­lönszö­vetségét, és esetleg katonailag is táma­

Next