Pesti Hírnök, 1865. január (6. évfolyam, 5-25. szám)

1865-01-26 / 21. szám

Hatodik évfolyam 21. szám. PESTI év ...... ...........—& Előfizetési feltételek : helyben házhozhordás~ I sál vagy postán mindennapi megküldéssel : I egész évre 20 frt; félévre 10 frt; negyedévre 5 frt. — Minden hónap 1-től elfogadunk 3 hó- 1 napos előfizetést. %&-- ................................ % POLITIKAI Csütörtök, január 26-án, 1865 WkMkmkJm %Jbi1ciis NAPILAP. Hirdetések Öthasábos petit sorért egyszerű hirdetésnél 6kr.,bélyegdíj Sokijával számíttatnak. Stertesztőség és kisdó-Mostel: a hímző- és kalap-utca sarkán l-sfi sz. alatt, a 2-dik emeleten.............gg Előfizetési hirdetés Pesti Hírnök ciolli politikai napilapra. Előfizetési feltételek: Negyedévre.........................................5 írt Félévre...............................................1®» Egész évre.........................................20 „ auszt.ért. Előfizetés minden hó 1-től elfogadtatik BBT - 1 őrizethezni: Vidéken minden kir. postahivatalnál, helyben esten, csupán a „Pesti Bűnök” kiadó hivatalában, a himző- és kalap-utca szegletén, 1-ső szám, 2-dik emelet, 14-dik ajtósz. A „FESTI HÍRNÖK” kiadóhivatala. Hazai közügyek. Pest, jan. 26. * Nem kötekedés , nem is szőrszálhasogatás végett, hanem átérzett institutióink lelkéből merített mély meggyőződésnél fogva nyúlunk még egyszer a tollhoz , hogy aggodalmunkat és kételyünket nyilvánítsuk azon folytonos hiresztelés ellenében , mintha az eldöntő körökben szándék lehetne, a fm. kir. hétszemélyes tábla tagjait csakugyan személyes referádákra kényszerítni. Mellőzve itt azon figyelemre nem méltó opportunitási s arithmeticai érveket, melyekből a „Sürgöny8 a kir. curia ügyvitelének könynyebbülését eme személyes referáda által hiszi csak megoldhatónak, — mindenek előtt azon eszménél állapodunk meg , mely szerint a „Sürgöny8 cikkírója ezen ügyvitelt egyedül közigazgatási kormányutasítás következményének , s ugyanazon utón tehát egyoldalúan megváltoztathatónak tartani látszik. A „Sürgöny” meg fogja engedni, hogy minket legkevésbé lehet azok közé számítani, kik a Fejedelem jogainak korlátozására törnek, mert ily ösztön mellett, a 48-as rendszer iránt, mely a korona és nemzet jogait egyiránt absorbeálja a változó kormány férfiak javára, melegebb rokonszenvvel viseltetnénk. De ha más részről az alkotmányos súlyegyént nem látnék is a státus-hatalmak közt veszélyeztetve akkor, midőn a kormány hatalmának terjesztése, utasítások alakjában , az institutiók rovására vétetnék célba , s különösen a jelen esetben határozottan hisszük tagadhatni azt, mintha a magyar királyi Curia belső ügyvitele, s igy a septemvirek mentessége az előadói kötelezettségtől, pusztán valamely opportunusnak látszott utasítás önkényszerü, s tetszés szerint megmásítható művek egyszerű következése volna, mely a törvényhozás körén kívül esnék. Szerintünk, az ide vonatkozó utasítások csak visszatükrözni kívánták az alkotmány szellemét, s biztosítni a Curiának törvény által megállapított szerkezetét. Midőn ugyanis a hazai törvények nem csak a bírák számát megállapíták a végre, hogy a kir. ítélő tábla és a septemvirátus ítéletei jogérvényesek lehessenek, hanem a koronkint történt szaporítások alkalmával (1723. 24. és 1741. 24.) még azt is meghatározák, hogy e bíróságoknál az ország rendes főbiráin kívül, még a különböző rendekből hány praelatus, mágnás és nemes neveztessék ki, — könnyű belátni, miszerint e határozat és repartitio nem csupán a rendi viszonyokra való tekintetből történt. Annak ennél sokkal mélyebb oka volt. Ha csupán az lett volna a törvényhozás szemei előtt, hogy a kir. curia dolgait minden válogatás nélkül alkalmas bírák által végeztesse, — elég nagy számmal talált volna e célra, a privilégiumon korában is, a nemesség soraiban kenyérkeresetre szorult s hivatalért vetélkedő értelmes és buzgó törvény tudókat. De miután a törvény e legmagasb fórum kezeibe fektette a haza minden rendű polgárai számára az igazságszolgáltatás legfőbb biztonságát, nem csak a vagyont, hanem az életet és becsületet illetőleg is, az ország főrendei, az országzászlósok, Praelatusok és Mágnások, kik ma is épp úgy mint akkor hivatva vannak az alkotmányos elemeknek legerősb, önálló s konserváló részét képezni, méltán, sőt szükségképpen igénybe vették azon, a pusztaszeri szerződéssel egykorú ősi jogot, hogy az alkotmányos szabadság, függetlenség s személyes biztonság védelmére oly nagy horderejű bírói hatalom közvetlen gyakorlatára, nevezetesen az eldöntő fórumon, aránylagos és törvényes befolyásuk legyen. Az angol pair felett bűnesetekben szintén csak perek ítélhetnek , mely végre ott a lordok háza ily esetben törvényvényszékké alakul, hol a korona vagy alsóház ügyvédje referadája mellett, itélőszéket ülnek a vádlott felett, és kimondják a legfőbb verdictet a lordok, vagyis mint nálunk, az ország egyházi és világi egybegyűlt nagyjai. A magyar kir. Curia szerkezete, Magyarország főrendeire nézve, az angol ‘Indicium parium’ fogalmát képviseli, s megfelel az árpádkori ősszerződés, alkui Hiányunk e végsarkalata által fentartott befolyás igényének, s e formához országnagyjaink annál helyesebben ragaszkodnak, miután az ősi törvények (1464. 3. 1486. 46. 1492. 13. 1495. 3.) világosan kikötik, hogy például hűtlenség bűnében is, tehát a leglényegest politikai perekben, az ország rendeinek, a raelátusoknak és Mágnásoknak véleményadása s szavazata nélkül senki el ne ítéltessék. Ily essentiális és sarkalatos befolyásra pedig ez idő szerint egyedül a kir. curia nyújt törvényes módot és alkalmat. Mi is (csupán az ugrásokat kerülve,) lépést tartunk s tartottunk minden időben a haladó korral , s a törvény előtti, egyenlőség elvének szükségszerű következménye gyanánt tekintjük és üdvözöljük azt , hogy érdem és tehetség, a legfőbb bírói székek körébe is, születési különbség nélkül felküzdhesse magát. Ezen elvnek deferált is már több rendbeli kinevezés által a Fejedelem. De e társadalmi átalakulásból nem folyik annak szüksége, hogy már most a főnemesség viszont, az alkotmányos szabadság biztosítására szolgáló azon törvényes positióját , mely azt a törvény hozásában illeti, a törvény szolgáltatásában elveszítse; és még kevésbé folyik az, hogy a törvény előtti egyenlőség elve, a másik íróságra, az alkotmány alapjaival ellenkező demokratikus , vagyis valódi nevén nevezve, bureaucratikus szerkezetre, s csupán kenyérkereseti mezővé torzítsa át a kir. Curiát. Mert bármily inconveniens állást vett is az aristocratia egy része 61-ben ily democratikus szinű torrens irányában, — az, ha majd kenyértörésre kerül a dolog, — önmaga s hazája érdekében, a nagy és bölcs elődök által, az alkotmányos szabadság javára szerzett s hátrahagyott ősi törvényes jogok védelmére kel bizonyosan. S ebben a magyar főrendet a nemzet józan többsége önérdekében is készséggel fogja támogatni , mert az nem tekinti a nemzet legfelsőbb tribunálját lelketlen gépnek, melynek alkatrészeit, az anyagi erősúly arányához képest kelljen vagy lehessen tetszés szerint reszelni és rakosgatni; s a legszentebb ügy kezelését nem alázza le oly szakmánynyá, melynek munkaeredményét a „Sürgöny” ‘lőerővel’ méri. Hazánk soha sem fog megbarátkozni azon gondolattal, hogy bármily szükséges reformok számára oly minták választassanak, melyek az alkotmány ősi alapjait időfolytán megsemmisítenék , melyek a magyar társadalmat nivellíráznák, s melyek másutt a kifejlesztett bureaucrafiában az államok és a társadalmak számára ‘boa constrictor-t’ növeltek. A magyar törvényhozás kétségkívül mihelyt hozzájuthat, nagy gondot fordítana korszerű reformok behozatalára a törvénykezés terén, s annálfogva a kir. Curia sem kerülendi ki figyelmét, — de egyszersmind az ősök bölcseségéből tanulságot merítve, újabban biztosítni fogja azon magasb alkotmányos elemek jogosult helyeit a kir. Curiában, melyek ennek fényét, tekintélyét, s már a helyzetnél fogva érezhetőbb függetlenségét emelni hivatva vannak, tisztelő s lekötelező mód nyittatván e téren is arra, hogy az ország legkitűnőbb fiai s nagybirtokosai, közvetlen a hazának s szükségkép a hazában éljenek. Az ország nagyjait s zászlósait tehát jövőben is, mint mindenütt, hová azok az ősi törvények s az alkotmány szelleme által hivatva vannak, ugy a királyi Curia élén és kebelében is, reméljük a haza javára és diszére állandóan ismét szemlélhetni. De e teltvéssel karöltve jár azon ellenigény is, miszerint ezen legmagasb ar jppág tagjai, mint ez a hasonló angol intézményekben az ország rövidsége nélkül otthonos, — az ügyvitel eddigivibormái közt biztosíttassanak, s oly hivataloskodást újabb intézkedésektől megkiméltessenek, melyek e legfőbb tribünéit, alkotmányos céljainak rovására, rövid idő alatt demokratizálnák , azt törvényes szerbek pléből kiforgatnák, s a septemviri méltóságot, alkotmányos hatályából és tekintélyéből is kivetkőzhetve, az ország közérzületének s bizalmának megnyugtatására szükséges törvényes nimbuszától megfosztanák. S főleg ily tecbitetekből, s azon magas állam-érdekekből, melyek a magyar főrend számára a septemviratusban törvényesen biztosíták a székeket, — vették szükségkép eredetüket mind azon formák is, melyeket a Curia ügyvitelére nézve, a még hatályban álló fejedelmi utasítások eddig kijelöltek, s melyek eredetileg az ország nagyjainak magas állását vevén finormértékül, — az ildomosság logikája szerint nem tehettek megalázó distinctiót a hétszemélyes tábla nagyobb és kisebb rangú tagjai közt. Méltóság és immunitás valamenynyinek közös és solidáris sajátjává lön. Az utasításokat tehát , s az azokon épülő belső ügyviteli formát már ab ovo sem az opportunitás, hanem az összes alkotmányos tekintetek correlátiója dictálta; — s az tehát, mint minden országban, hol a ‘jus consvetudinarium’ törvényt pótol, — hazánkban is törvényes, s ennélfogva országgyűlésen kivül, sérthetetlen jogállapottá fejlődött ki. S e jogállapot ma is fennáll, s a „Sürgöny” cikkírója igen veszedelmes hajlamokat árul el, midőn a kir. Curia őssi szerkezetének megbuktatására a 48-diki korszak szellemében keres magának szövetségest, azt mondván, hogy „e rendszert az 1848-dik évi időszak minden következéseivel felforgatta.” Ily túlhajtással szemben, a 48-diki törvények valóban még jobbak , mint hírük , mert a válságos IIl-dik törvénycikk 27-dik szakasza világosan azt határozza , (s ez úgy látszik a „Sürgöny” figyelmét kikerülte, miszerint : „A törvényes bíróságok és itélőszékek, törvényes önállásásukban,s a törvény további rendeletéig, eddigi szerkezetükben fentartandók.” . Sőt a XVIII. t. c. a legfőbb sajtóvétségekre nézve a bíráskodással tüzetesen a septemvirátust kívánta megtisztelni. A „Sürgöny” tehát, ha mindjárt feladata lehetne is a 48-diki törvények mellett kardoskodni, vagy az oktoberi diploma folytán tényleg a 48 előtti alapon álló magyar kormánynak állítólagosan szándéklott intézkedéseit eltalálni s 48-as szempontból előre is igazolni, de felforgatási hajlama és törekvése ellen, mint látjuk, éppen a 48-diki törvényekben talál határozott tiltakozást. Mindamellett tehát ennélfogva, hogy nekünk magunknak legkevésbé lehet komoly szándékunk, a fenforgó kérdésben, állításunk, s illetőleg a törvényes állapot támogatására, a Fejedelem által még további előleges revisióra fentartott 48-diki törvények szövegében keresni érveket, — annyi elvitazhatatlan argumentum mégis önként emelkedik ki belőlük, hogy azon törvényes formák, melyeknek sértetlen fentartását további országgyűlési intézkedésig a 48-diki törvényhozás szükségesnek tartotta, még nagyobb mértékben igénybe veszik azon kormány tiszteletét, mely az octoberi diploma által a történeti jogalapra állíttatott vissza, melynek tehát önkényt értetődő, s a diplomából folyó szép hivatása, érvényt szerezni, sértetlenséget biztosítani mindazon hazai törvényeknek és formáknak, melyeket sem a Fejedelem kétségbe nem vont s fel nem függesztett a diploma által, sem a 48-diki törvények tényleg nem alteráltak. S ily törvény és törvényes forma, mint megmutattuk, a magyar királyi Curia jelen szerkezete is, s annak az e szerkezet eredeti szelleméből folyó törvénykezési normája, melyre szintén jogérvényesen vonatkozik az 1790. 12-dik t. c. azon határozata, mely szerint a „bíróságoknak vncry tír,«íi,yo»elveknek a törvények által (temészeszetesen akár Szokásos, akár Írott törvények legyenek azok, megállapított formája fejedelmi auctoritással nem változtatható. (Forma judiciorum lege stabilica aut stabilienda authoritate Regia non immutabitur.) Akár pedig magyarázata, akár változtatása, vagy megszüntetése ily törvényes formának forogjon is kérdésben, — az szintén csak ugyanazon 1790. 12-dik t. c. értelmében történhetik, mely szerint ez a koronával közös törvényhozásnak van fentartva. S e tekintetben felséges Urunk az octoberi diploma alkalmával nem csak hazánk javára illetetlenül hagyta e sarkalatos ősi törvényt, hanem azt, ama diplomalső pontjában, egészen a magyar alaptörvénynek (magyar fogalmazót tanúsító) szavaival — a monarchia minden részeire kiterjesztő. S valamint Apostoli Urunk semmiféle változtatási szándékot fenn nem tartott magának akkor, midőn gróf Bechberg ministerelnökhez intézett 1. f. kéziratában világosan s egyszerűen kijelenté , miszerint „az igazságügyi tárgyakra s az igazságszolgáltatásra nézve Magyarországban, elhatározta a királyi Curiát az országbiró elnöklete alatt Pesten ismét helyreállítani, úgy az 1861. november 5-diki 1. feleiratban is határozottan megnyugtatja a Felsége az országot az iránt, hogy egyéb sarkalatos jogaink s alkotmányos intézményeink közt a törvénykezési formák is biztosítva maradjanak, és amenynyiben a provisorium e téren kivételes rendszabályokat ten szükségessége végre a Fejedelem, mély bölcseségében, sem a formát, sem a rendszert nem érintő változtató szabályzatokkal, hanem a bíráskodás bizonyos körét ideiglenesen megszüntette, s azt kivételesen a katonai hatóságoknak engedte át. Ily törvényszerű érzelmek vezérlék felséges Urunkat akkor is, midőn legközelebb a szőnyegre került organisatiót királyi indulattal mellőzte, s a tervet az országgyűléshez utasíttatni rendelő. Mi vagyunk az elsők, kik méltó elismeréssel emeljük ki azon hazafias érdemet, mely ez ügyben akár az egyes kormányférfiakat, akár a fm. kir. üdv. Cancelláriát testületileg illetheti, — de épp azért annál nagyobb bizalommal várja a haza, miszerint a kellő erőt és módot fogja kifejteni a végre, hogy a hiresztelt, tán csekély vagy személyes érdeküknek tartott, azonban roppant horderével bíró változtatási szándéknak útját állja.