Pesti Hírnök, 1865. február (6. évfolyam, 26-48. szám)

1865-02-14 / 36. szám

Hatodik évfolyam 86. szám. PESTI Előfizetési feltételek : helyben házhozhordás­­sal vagy postán mindennapi megküldéssel: egész évre 20 frt ; félévre 10 frt; negyedévre 6 frt. — Minden hónap 1-től elfogadunk 8 hó­napos előfizetést. POLITIKAI Mái Kedd, február 14-én, 1865. HÍRNÖK NAPILAP. Hirdetések öthasábos petit sorért egyszerű hir­detésnél 6kr.,bélyegdíj Sokrjával számíttatnak. Szerkesztőség és kiadó­hivatal: a hímző- és kalap-utca sarkán 1-ső sz. alatt, a 2-dik emeleten, ég ........................... Előfizetési hirdetés Pesti Hirnök című politikai napilapra. Előfizetési feltételek: Negyedévre........................................ 5 Ért Félévre • • • • • • • • •• » Égése évre.........................................5£0 „ auszt. ért. Előfizetés minden hó 1-tól elfogadtatik­­V E­lő­fizethetni: Vi­déken minden kir. postahivatalnál, hely­ben­­ esten , csupán a „Festi il­mek“ kia­dó hivatalában, a himző- és kalap-utca szeg­letén, 1-ső szám, 2-dik emelet, 14-dik ajtósz. A „PESTI BIRNÖK“ kiadó­ hivatala. Hazai közügyek. B­é­c­s , febr. 13. Schmerling államminister úr tegnap d. e. 11 órára mintegy 100 képviselőt hívott meg termeibe értekezletre , s néhánynak kivételével, kik e pillanatban nincsenek Bécsben , a legtöbben követték e meghívást. A képviselők egy része a baloldalról nem hivatott meg. Az államminister fölkérte E­d­e­r apátot, hogy foglalná el az elnöki helyet, mit azonban ez megköszönve, nem fogadott el, s erre W­urzbach képviselőt javaslá , ki ezután el is foglalta az elnökséget. Az értekezlet az államminiszer hosszabb elő­terjesztésével nyittatott meg, ki az egész feliratot elemezte, s azt bizonyitá, hogy a kormány a leg­több pontban a képviselőházzal egy vélemény­ben van. A­mi először is a s­z­ű­k­e­b­b birod. tanácsot illeti, az a teljesb birod. tanács ülésszakának befe­jezte után minden bizonynyal összehivattatik s a kormány osztja azon nézetet, hogy a szűkebb birod. tanács évenkint összehivatandó. A schleswig-holsteini kérdésben is — úgy­mond az államminszer — a kormány s a képviselő­ház nézetei ugyanazok. E kérdés már egészen ösz­­szebonyolódott, de a külügyi miniszer minden erő­vel és erélylyel azon van, hogy ez is sikeres meg­oldásra juttattassék. A kormány, sajnosan, most nincs azon helyzetben, hogy kimerítőbb közlést te­hessen, de csak bízzanak benne. A magyar kérdésben meglepte az a kormányt, hogy a ház oly nézeteket részesí­tett élénk tetszésben, melyek annak eddigi állás­pontjával nem egyeznek meg. A magyar s horvát országgyűlés a szűkebb birod. tanács tartama alatt fog­nak egybehivattatni s avval egy időben üléseznek. A vámtariftában a ministerium azon határozott nyilatkozatot teheti, hogy annak perro­­gálására nem gondol. Az elő fog terjesztetni, a­mint a tárgyalások Berlinben befejeztetnek. A kormány sajnálja, hogy a galiciai ostromállapotot illetőleg a 13-dik sza­kaszra vonatkozólag a házzal nincs ugyanazon véleményben. Hanem a vitás kérdéseknél mindkét félnek meg kell engedve lenni, hogy a magyarázatok joga mindaddig fenmaradjon, míg a megegyezés létesül. A kormány azonban törekedni fog a gali­ciai ostromállapot minél előbbi megszüntetése által, legalább egy irányban, a ház kívonatait teljesíteni. Különben sok anyagot gyűjt össze az ostromálla­potról szóló törvény számára. A pénzügyi kérdést a kormány is a legfontosabbnak tartja, miért is előzékenységgel fogadta dr. Vrints indítványát. Kész nagy törlést tenni, de váljon ez eléri-e a kezelési deficit összegét, előre nem határozhatni meg, mert ez a körülmé­nyektől függ. Minden esetre azonban hosszabb időre van szüksége, hogy a törléseket akként oszthassa fel, mikép azok a legkevesebbé legyenek megérez­hetők. A kormány legközelebb fogja előterjesz­teni az 1866-diki költségvetést. Annak tárgyal­tatása célszerű, mert egyrészről már az 1865-dik évben vagyunk s mert az év vége felé az öszbirod. tanácsot majd nem igen lehet egybehívni, miután a magyar s horvát országgyűléseknek az előterjesz­tések tárgyalására elég időt kell engedni. Magától értetődik, hogy 1865-re és 1866-ra két önálló Pénzügyi törvény adatik ki. Az államminiszer en­nek kapcsában nyilvánító, hogy szeretné az össze­gyűltek nézetét megtudni, váljon a költségvetést, a most létező vagy más pénzügyi bizottmányra akarják-e bízni, vagy pedig előtanácskozási vá­lasztmány fogna alakíttatni. Hagenauer úr szólalt fel először s az államminiszernek köszönetét fejezte ki előzékeny­sége s bizalmáért, a mint által­ában köszöni a kor­mánynak, hogy alkotmányosan jár el. B. P­r­a t­o b­e v­e r­a a budget előterjesztése mellett nyilat­kozott s többnyire az államminiszer okaihoz csat­lakozott. Az előtárgyalás a létező pénzügyi bizott­­mány­ által történhetnék meg. Szóltak még többen, részint a kormány mellett, részint ellene, így S­a­d­i­­ kinyilatkoztatá, hogy az előter­jesztés ellen fog szavazni. A magyarokat s horvá­­tokat nem lehet arra kényszeríteni, hogy a birod­ tanácsba jöjjenek , de Galíciában meg lehet szün­tetni az ostromállapotot s az országgyűlést legalább a kiegészítési választások megtételére egybehívni. Az értekezlet kettedfél óráig tartott. Sza­vazás nem történt, de felismerhető volt, hogy a je­len voltak többsége az államminiszer fejtegetése s indokai által az 1866-diki budget előterjesztésére és tárgyal­tatására hivatott. Az értekezlet folyamát tárgyilagosan igye­keztünk megismertetni , de megemlítendőnek tartjuk az „Ostd. Post“ erre vonatkozó megjegy­zését is. E lap, mely kerülgetni látszik a dolog bibé­jét, azt kérdezi, hogy az államminiszer miért nem teszi a képviselő­házban azt a nyilatkozatot, me­lyet 80—100 képviselő jelenlétében tett. A teljes nyilvánosság mellett tartott miniszeri beszéd ha­tása kétségkívül sokkal nagyobb, mint az oly nyi­latkozaté, mely zárt termek között létezik. A másik tárgy, melyről a közlekedés meg­szakítása folytán szintén csak most értesíthetjük olvasóinkat, a szathmári küldötts­ég­nek Bécsben való időzése. E küldöttség, mely 15 tagból áll, gr. For­­g­á­c­h A­ntal s a szathmári püspök ő exciáinak vezérlete alatt volt múlt szombaton gr. Zichy, első udv. cancellár ő exciánál, ki azt Privi­­t­z­e­r másod udv. cancellár, B­e­k­e al­ancellár s a vasutügybeni előadó, Dobrzanszky jelen­létében fogadó. Gr. Zichy a küldöttség megszólítására, mely a szatmár-szigeti vasutat illette, sajnálatát­­ fejezte ki, hogy Magyarország nincs képviselve a birod. tanácsban, hol maga védhetné érdekeit. A küldöttség hallgatag távozott el. Vasárnap Mecséry, Mensdorff,Schmerling, Ple­­­ ner,Burger, Lasser ministerek s Kalchberg ministeri­­ helyettes által fogadtatott, kik mindnyájan a leg­nagyobb előzékenységet s részvétet nyilvánították.­­ Különösen érdekes volt a találkozás S­c­h­meir­­ng államministerrel. Gr. Borgác­s megszólítása s az államminister felelete politikai­­ tekintetben is igen érdekes.­­ Az államminister igy felelt : „Excellentiád, s barátom s egykori collegám, jól tudja, hogy Ma­gyarországot szivemben mindig mily magasra be­csültem, s Isten a tanúm, hogy anyagi érdekei min- ■ dig nagy fontosságúak voltak előttem. Nem kívá­nok tehát semmit sem inkább, minthogy minél előbb alkalmat nyerjek ez érzületemet tettel is be-­­ bizonyítani. (Az alkalom nem fog hiányozni.) A küldöttség a legjobb reményekkel távozott el ő exejától s ma volt Ő Felségétől foga­dandó. A Horvát-Magyar Kérdéshez. n. Pozsega, Verőcze, Szerém vármegyék Magyarországnak szoros értelemben kiegészítő részei. Pozsony, febr. 11. i Az 1751: 23. t. c. eme szavai : Sacra- J tissima C. R. Majestate dementem praeben- ! te assensum, per SS. et OO. regni conclusum est: u t „C omitatus S y r m i i, V e­­rőcensis et Poseganus per suam Majestatem Sacratis­­simam posthac ad diaetales regni Conventus erocandi, inter reliquos regni hujus Com­i­­tatus sessione et voto post­­liminio gaudere possint,“ jo­gosan élesztik a törvény szentsége eszméjétől áthatott kebleinkben a reményt : miként Pozsega-V­erőcze-S­zeré­m­ várme­­gyék, közel kilátásban lévő országgyűlésünkre szintén, miként hazánk egyéb megyéi, királyi meghívó levelek által meghivatni fognak. S e szempontból időszerűnek tartjuk a „K a p c s o l t-R­észek történelmi s jogviszonyai Magyarország­hoz“ című általunk már ismételve említett (s eléggé nem ajánlható) munkából, mely bebizonyítja azt: miként a nevezett megyék valósággal magyar me­­gyék, s igy hazánknak kiegészítő részei v­annak történelmi s közjogi terje­delmesen kimerítő fejtegetései nyomán,1) le­hető rövid kivonatban a következőket előter­jeszteni, mert habár honi irodalmunk tanúsága szerint számosan foglalkoz­nak már jelesebb íróink közül a fenforgó tétel kimutatásával, a „Kapcsolt­ Részek“ írójaként­) még­is „van­nak dolgok, melyeknek ismételt elmondása az illetők tiszte és feladatuk köréhez éppen úgy tartozik, miként magának az örök igazság­nak örökké ugyanazon egyet tartalmazó igéjét ismételve hirdetni — ki mondhatta még elfo­gulatlanul nem üdvhozónak ? Nem sorolandjuk tehát elő egyenként azon 23 rendbeli oklevelet, melyeket szerző 1009 évtől kezdve 1536. évig bezáró­lag, az illető kútfőkrei hivatkozással elősorol­v­ annak tanúsítására, miszerint ezen oklevelek­ben Pozsega, Verőcze, Szerém és Valkó várme­gyék sohasem említtetnek eme „in Slavonia“ záradék hozzáadásával, miként Varasd, Kőrös és Zágráb megyék; — vagyis Pozsega, Ve­rőcze, Szerém s Valkó vármegyék sohasem területeztettek okleveleinkben Slavoniába, hanem miként többi magyar megyéink , zá­radék nélkül említtettek. — Lássuk azon­ban mit mondanak e részben Törvényeink s orszá­jgyü­­léseink?4) Az 1445. 22. t. c. 3-ik §-a 5) elkülönít­ve említi fel Tótországot Pozsega és Verőceé­m­­egy­éktől. Az 1447-ki törvény aláírásában részt vettek Verőcze, Pozsega, Szerém és Valkó vármegyék követei a többi magyar megyék követeivel együtt, a tótországi megyék kö­vetei pedig azoktól elkülönítve írták magu­kat alá.B) Az 1478. 7. t. c. Magyarországnak azon megyéi sorába, melyek közgyűlések és tör­vénykezés tartásától öt évre felmentettek, Pozsega-, Valkó- és Szerémmegyéket is név­­szerint­benfoglalta. A Zsigmond király alatt 1433-ban ké­szített s az 1435- ös 1471-ki törvényekben meg­erősített megyei névsorban 61 megye között 3-ik helyen Pozsega, 4-én Valkó, 5-én Bod­­rogh, 14-én Szerém, 9-én Verőcze megyék említtetnek. Az 1498. 16. Magyarország alsó részén 11 vármegyét nevez , ezek között Pozsega, Valkó, és Szerém megyéket is. Az 1505-ki törvény 7­ az akkoriban Ráko­son tartott országgyűlésen képviselt megyéket elősorolván, legelőször is Valkót, nyomban utána Baranyát, Somogyot, Tolnát, Csongrád után pedig Pozsegát nevezi meg. Az 1518-ki tolnai törvény 1-ső cikke Tótországot Pozsega- és Valkó-megyéktől el­különítve említi meg. 8) Az 1525-ki rákosi országgyűlés 36. és 4) 1. 201—252. 1. *) 1. 6. 1. 3) 202-207 1. 4) U. O. 207—210. 1. * 5) Kovachich. Sylloge Decr. Comit. 94. 1. 6) U.- az: Suppl. ad Vert. Com. I. k. 238.1. 7) U. o. H. k. 332—336.1. 8) U.* az: Vest. Com. 466.1. 37; cikkel ekként különböztetik meg a kérdé­ses megyéket; 9) — az első tartalma ez : „Comitatus partium inferiorum, videlicet: Te­­mes, Torontói, Bács, Valkó, Szerém, Po-ega pro custodia partium inferiorum domi quidem manere possunt; certos tarnen nuncios de eorum medio destinare teneantur;“—mindjárt utána a 37-ik cikk pedig : „De Slavonia et Transylvania hoc idem est intelligendum, quod scilicet oratores duntaxat mittant, verum tarnen in Slavonia mille et in Transylvania similiter mille equites paratos babeant.“ Az 153S: 14. Slavoniát bárom részre osztván, egyszersmind ezeknek területi he­lyiségét is Pozsega, Verőcze és Szerómme­­gyék felől ekként mutatja ki: 1-a pars regni, quae est penes Dravum, videlicet Comitatus V a r a a d, et ab illő Comitatu usque ad Ve­rőcze, adeoque totius Crisiensis; — Il-da pars videlicet Comitatus Zagrabien­­s i s ex utraque parte Savi usque ad fiúmén Kopa, nec non bona Episcopi Zagrabiensis et pertinentiae castri Monoszló; — Ill-a et interior pars regni, hoc est Comitatuum Zágráb,Varasd et Crisiensis portio, quae inter I-am et Il-am jacebat. Az Ulászló király hitlevelének 12-dik §-ában és az 1492. 8. törv. cikkben megne­vezett szerémi bánság is tiszta szavakkal van megkülönböztetve Tótországtól, s igy nyil­ván hirdetik eme törvények is, hogy Szerém vármegye Slavoniához nem számíttatott. De maguk a vallási törvények is, melyek Horvátországnak annyira becses statutumjai alapján, a protestánsokat kizárják Horvátor­szág területéből, világosan elkülönítik ezt Pozsega, Verőcze és Szeré­m­­megyéktől azon körülménynél fogva , misze­rint a most nevezett megyékben a protestánsok szabadon l­a­k­­hatnak és laknak is, s ez el­len Croatia rendei soha sem tiltakoztak országgyűlé­seinken, így az 179°/1 . 59. t. c. is Horvátország adója felől azt rendelvén , hogy az a magyar országgyűlésen határoztassék ugyan meg, de elkülönözve Magyarország adójától; P­o­z­s­e­­ga, Verőcze és Szeré­m­ megyék­­nek adója ellenben nem csak elkü­lönözve nem volt, hanem mint magyar megyék viselték a terheket 1848-ig. Az 1832.e. XXVI. t. c. is Verőcze vár­megye követét a magyar dunántúli vármegyék követei között említi fel, azonfelül, hogy ugyancsak az 183 */•• v. t. c. 1. 2. §§. - vi. 4. 8. §§. — VII. 2. 3. 5. §§-ai a kérdéses 3 megyére különösen vonatkozó úrbéri intézke­déseket a magyarországi megyék felőli intéz­kedésekkel együtt adván elő, ezek sorában, egészen külön a horvátországi megyéktől em­líttetnek is.­­ És a most felhívott úrbéri törvények nyomán az 1840. ápril 14 én tartott országos ülésben a Kk és Rk elhatározók ezen 3 me­gye sérelmeit a magyarországi megyék sérel­mei sorában, ezekkel együtt, külön a horvát­országi sérelmektől felterjeszteni. Ezen határozat ellenében a 3 megye követe, úgy Horvátország követe is nyi­latkozván, különösen Szerém megye követe Poszavecz Zsigmond óhajta látni a törvényt, mely a 3 megyének Magyarország­­hozi visszacsatolását kimondja; s miután a múlt (1832/e) országgyűlés alatt is ezen 3 megye sérelmei Horvátország sérelmei közé soroztattak: nem látott okot, miért ez most is ne történnék, annál inkább, minthogy ezen kivétele a 3 megyének csupán az úrbérben történt, és ott is nem más mondatott, csak hogy ezen 3 megye az „inferior Slavonia“ nevezettel ne illettessenek, a­mi még magá­ban nem annyi, mintha incorporálva is vol­nának. Erre válaszoló Zala követe D­e­á­k F­e­­r­e­n­c. Éppen azon törvény, melynélfogva ezen 3 megye az úrbéri tabellába a magyarországi vármegyék sorába igtattatott, következteti 9)U. 0.588. 1.

Next