Pesti Hírnök, 1865. február (6. évfolyam, 26-48. szám)

1865-02-23 / 44. szám

Hatodik évfolyam 44. szám. PESTI &----------T'____ Előfizetési felté­telek , helyben házhozhordás­­sal vagy postán mindennapi megküldéssel: egész évre 20 frt; félévre 10 frt; negyedévre 5 frt. — Minden hónap 1-től elfogadunk 3 hó­napos előfizetést. POLITIKAI Csütörtök, február 23-án, 1865. HÍRNÖK. | &------------- ----------& 1 Hirdetések öthasábos petit sorért egyszerű hir­­­­detésnél 6kr..bélyegdíj 30krjával számíttatnak. Szerkesztőség és kiadó-hivatal :­­ a hímző- és kalap-utca sarkán 1-ső sz. alatt, a 2-dik emeleten. ' ------------------■-& 1 -......... --% NAPILAP. Előfizetési hirdetés Pesti Hírnök című politikai napilapra. Előfizetési feltételek: Negyedévre . . ■.............................5 frt Félévre............................................... Egész évre........................................ 20­0 auszt. ért. Előfizetés minden hó 1-től elfogadtatik HT Előfizethetni: Vi­déken minden kir. postahivatalnál, hely­be­n 1 esten , csupán a „Pesti Hírnök“ kia­dó hivatalában, a hímző- és kalap-utca szeg­letén, 1-es szám, 2-dik emelet, 14-dik ajtósz. A „PESTI HÍRNÖK“ kiadó­hivatala. Hazai közügyért. Pest, febr. 23.­­)). Azt a hirt vesszük Bécsből, hogy a nm. magyar királyi udvari Cancellária, a kö­zelebbi magyar országgyűlésnek elég munka­anyagot szándékozván gyűjteni, egyszersmind különféle codificatiókkal foglal­kozik, s ezek közt nevezetesen azt is teendői, vagy­is helyesebben szólva, javaslandói e­tik tárgyául tűzte ki : mikép­p minő módosítá­sokkal lehetne az osztrák polgári törvény­­könyvet Magyarországban törvényesíttetni? E végre, mint halljuk, mártius hava folytán, a magyar kir. egyetem egyik legki­tűnőbb jogtanára is az illető bécsi tanácskoz­­mányokra hivatalos. Mi azonban azt tartjuk, hogy bármeny­nyire méltó tárgya is e kérdés a kormány gondoskodásának, mégis mindent össze­véve, eme codificationális tevékenység, ezen és hoz­zá hasonló téren egészen idő előtti. Azon meggyőződésben vagyunk ugyan­is, hogy maga az ausztriai polgári tör­­vénykódex sem maradhat meg jelen alakjában, miután az még az absolutismus s a bureau­­cratikus kormányforma korából veszi erede­­­tét, é­s valamint a törvénykezés rendszere, úgy különösen a büntetőjog lényeges módo­sítást s egyszerűsítést igényelnek, hogy kö­zöttük, s valóságos alkotmányos regime és önkormányzat között összhangzás jöjjön létre. Mert tökéletesen igazuk van azoknak, kik a Lajtán túl , vagyis az osztrák örökös tartományokban valódi alkotmányos létet csak akkor remélnek, ha az absolutismus ko­rából származó hureaucratikus for­mák, az állami ügyvitel minden ágaiban , az önkormányzat elvének szellemében és irányában át­alakíttatnak , ettől függvén egyszersmind a közkormányzat költségeinek tetemes megta­­karíthatása s a birodalmi financiáknak annyira szükséges rendezketése is. Igaza van tehát azoknak, kik a közviszo­nyok alapos és tartós javulásának lehetőségét csak­is ily gyökeres átalakítástól várván, az osztrák örökös tartományokban is mindenek előtt a kormányrendszer auto­­no­mikus átváltoztatását sür­geti­k.­ Ezen óhajtás valósulását azonban fájda­lom, éppen nem látjuk még oly közel stádi­umban. Mert, ha nem lehet is csodálkozni a fe­lett, hogy maguk a bureaucratia emlőin felne­velt osztrák államférfiak nem érzik az ösztönt, az örökös tartományok autonomikus átalakítására az initiativát önkényt megragadni, — de az eddigi jelekből sajno­san tapasztaljuk constatkrozva azt is, hogy a bécsi birodalmi tanács, mostani tagjainak több­ségénél, (a cseh-morva töredéket, s egyes kitű­nőbb képviselőket kivéve,­ az alkotmányosság alapelveivel még­ nem jöttek tisztába, é­s nem bírták még magukat felküzdeni azon meggyőző­désre,miszerint a monarchiában az alkotmányos élet csak úgy verhet gyökeret, a társadalom csak úgy nyerhet önkormányzatára individuális befolyást, s a költséges és veszélyteljes bureau­cratia hálózatát csak akkor rázhatja le nya­káról, ha az örökös tartományokban szintúgy, mint Magyarországban ezelőtt már léte­zett , s az alkotmányos regime minél ter­jedtebb tartományi autonómia alakjában fejlesztetik ki, s a központi hatalom, mint Angliában, a k­ü­l- és h­a­dügyön kívül csak az egyetemes belpolitikára utaltatik, vagyis az alkot­mányos élet súlypontja a tartományi autonómiákra fektettetik. Csak ily átalakítás mellett idézhető elő a monarchia egységének s kültekintélyének rövidsége nélkül az egyes részeknek teljes megnyugtatása, nevez­tesen pedig a kölcsö­nös féltékenység aggodalmának elhárítása folytán a solidaritásnak azon ösztöne, mely a birodalom minden népeit arra fogja lelkesítni, hogy azon alkotmányos létet, mely speciális törvényes autonómiáikat oly lelkiismeretesen s részrehajtatlanul védi, s egyesült testvéri összetartással, s minden tőlük kitelhető áldo­zattal oltalmazzák. Úgy látszik azonban nekünk, hogy ily stá­diumba a monarchia alkotmányos ügyét főleg csak azon idő hozandja, midőn Magyarország törvényes autonómiájának, s a magyar szent korona elévülhetlen jogainak a pragmatica sanctio alapján visszaállítandó újabb bizto­sítása, s ezzel kiegyeztető összhangzásban, a közös ügyek elintézésének elfo­gadható módja és formája, a magyar ország­gyűlés által discussióba hozatván,­ a korona közvetítése mellett , a szükséges és becsületes transactio érdekében a tárgyalások a Lajta mindkét oldalán megindulnak. Addig nézetünk szerint az e sorok elején érintett codificatiók nem igen ke­rülhetnek szőnyegre, s bármily fontos is ma­­­gában a kitűzött tárgy, az erre fordítandó munkát mégis annál is inkább mellőzhetőnek tartanak, minthogy egy­felől a legfontosb ál­la­mjogi kiegyenlítési kérdések megoldása való­­színűleg már magában elég hosszú országgyű­lést veend igénybe, más­felől pedig éppen a megoldás minémű­sége fog a polgári tör­vénykönyv szellemének, s nevezetesen a tör­­vényk­zési formáinak hihetőleg Lajtán túl is, új módosító irányt szabni, — a midőn az­tán a magyar országgyűlés is ősi törvényes gyakorlatához visszatérve, azon esetre, ha codificálni akar, ő végre bizonyosan saját ke­beléből fog bizalma embereiből munkálkodó küldöttséget kinevezni. Ily codificatiok nélkül is roppant fel­adattal kell a magyar kormánynak meg­küzdeni, hogy mindazon előké­születek meglegyenek, melyek alap­ján a legközelebbi magyar országgyű­lést, törvényszerű s megnyugtató eredmény reményével megnyitni lehessen. Miben álljon pedig nézetünk szerint ezen előkészület , arról legközelebb szólan­­dunk. Bécs, febr. 21. (Az 1866-diki költségvetés,­ melyet a pénzügyminister a bíród, tanácsbeli képviselők­­háza elé terjesztett a kiadásokra 542.455,330­ ftot, a bevételekre 512.879,103 ftot számit; a deficit tehát 29.576.227 ft lenne. 1865-re, fia tekintetbe vesszük a pénzügyministernek m. é. dec. 15-ről, f. é. febr. 3­, 5­ és 7-ről, valamint az igazságügymi­­nisternek f. é. jan. 10-ről s végül az államminister átirataiban foglalt változtatásokat, a kiadásokra 548.570,428 ft, a bevételekre 518.315,316 ft álla­píttatott meg s igy a deficit 30.255,112 ft. A deficit tehát mindkét évben körülbelül ugyanaz, míg az 1.866-dik év kiadásai és bevételei mintegy 6, ille­tőleg milliónyi csökkenést tüntetnek elő. Mielőtt a részletek fejtegetésére áttérnénk, az 1866-diki költségvetés legfőbb számait terjesztjük elő s az összehasonlítás megkönnyebbítésére hozzá­juk mellékeljük az 1865-diki költségvetés számait. A kiadások következőleg vannak ter­vezve : 1866 1865 Legm. udvar . . 7,420,000 ft 7,421,144 ft 6 Felsége kabineti­irodája . . . 63,482 „ 63,482 „ Bir. tanács . . . 966,912,, 1,188,612 „ Államtanács . . 146,782 „ 146,782 „ Ministertanács . . 65,985 „ 65,985 „ Külügyministerium 2,317,865 „ 2,374,430 „ Államministerium . 30,881,261 „ 31,129,350 „ Magy. udv. canc. . 12,066,682,, 12,071,015 „ Érd. udv. canc. . 3,562,044 „ 3,543,391 „ Horvát udv. canc. . 2,100,036,, 1,198,061 „ Közoktatási tanács 55,140 „ 55,140 ,. Pénzügyminist. . 342,778,919,, 342,462,118 „ Keresk. minist. . 13,887,761 „ 13,606,741 „ Igazságügyi n. . . 8,141,395 „ 8,214,798 „ Rcndőrminist. . . 3,005,504 „ 3,372,864 „ Ellenőrzési hatósá­gok .................... 3,782,696 „ 3,795,881 „ Hadügyministerium 100,138,866 ,­ 105,767,772 „ Tengerész, minist. 11,074,000 „ 11,102,776 „ összeg : 542,455,330 „ 548,570,428 „ A bevételek pedig következőleg van­nak tervezve. Ebből egy tekintetre is azonnal megláthatni, hogy az 1866-diki költségvetés az 1865-tel majd mindenben megegyezik. Csak két lényeges­ eltérés fordul elő : a hadügyministerium számára 1866-ban 5.628.906 fttal kevesebb igényeltetik, mint 1865- ben, s a pénzügyministerium bevételei 1866-ban 6,175.3­­9 írttal csökkennek 1865-hez képest. Kü­lönben koránt sem kell hinni­, hogy ez összeggel az adót fizetők terhe csökkennek, ez körülbelül a régi marad ; a bevétel kisebbedégét egyes-egyedül az el­adandó állami javadalmakért befolyó összeg meg­­kevesbedése okozza, miután az 1866-diki költség­­vetés e pontra nézve 6.381.730 frttal kevesebbet mutat fel, mint az 1865-diki. A hadügyministerium, mint láttuk, 1866-ban 5.628.906 fttal kevesebbet igényel, mint 1865-ben, a tengerészeti hadászat ellenben 2100 fttal többet, úgy hogy e mindkét ressortban való megtakarítás körülbelül 5.626.806 forintot tesz ki. Ha ezt a 6.115.098 ftnyi követelményi keves­lettel össze­számítjuk, kitűnik, hogy az 1866-diki költségvetés a polgári közigazgatásra csak 488.292 fttal igényel kevesebbet, mint 1865-ben. Ez eredmény mindenesetre jobb színezetű lesz valamivel, ha elkülönítjük azon pontokat, me­lyekben egyelőre mit sem lehet megtakarítani, t. i. az államadósságra való kiadást. Mindkét állam­­költségvetés szerint ugyanis 1866-ban 1865-ben az adósság­ ka­matjai . . 117,677.432 ftot, 117,435.170 ftot. az adósság tör­lesztése . 66,033.800 „ 59,840.538 „ összesen 183,710.232 ftot" 176,375.708 ftot vesznek igénybe. Az adósságra tehát 1866-ban 7,334,524 frttal több fordíttatnék, mint 1865-ben s ezzel a megtaka­rított összeg, melyet a tulaj­donképeni polgári köz­­igazgatásban kellene elérni, minden esetre 7,822.816 frtra emelkedik. Ebből azonban 2,142.331 frt az átalános pénztári kezelésre esik el, (a többi között t. i. 1866-ban a vert pénz s váltó-veszteség előre láthatólag 2 millióval kevesebb s a Scheelde-vám megváltásáért járó díj 109,872 írtal elesik) , to­vábbá az államtulajdon további eladásával megfe­­lelőleg az államjavadalmak s állami erdőkre való kiadások 2,661.181 írttal kevesebbre vannak ter­vezve. Röviden szólva, ha nem veszünk tekintetbe néhány lényegtelen tételt, melyek megkeverkedő'1- jü­ket szinte csak a dolgok természetes menetének, nem pedig a kormány akaratának köszönhetik , a polgári közigazgatásban kilátásba helyezett összes megtakarítás 3 millió forintnál nem sokkal többre redukálódik. Hogy ez eredmény nem elégíti ki a közódat várakozásait, erről a ministérium hihetőleg nem lesz kétségben. Igaz, hogy Plener úr a költségve­tés előterjesztésekor a ministérium nevében bizo­nyos feltételek mellett a budget további leszállítá­sát „a lehetőség határáig“ helyezte kilátásba, de mi e szavaknak nagyobb jelentőséget nem tulajdo­níthatunk. Az adók legnagyobb része inproductive alkalmazta­tik ; minden adó a népjövedelem csök­kentése, s azért feltétlen kötelessége minden kor­mánynak, hogy több adót be ne szedjen, mint meny­nyi múlhatlanul szükséges. Az adók kivetésénél nem arról van szó , mennyit adhat egy nép végle­ges esetben, hanem mennyit köteleztetik adni, s ez okból határozottan elvetendő eljárás volna, ha a kormány egy előtte nem kedves képviselőházért, adóztatással akarná a népet meglakoltatni. Mint már említettük, Plener úr a defici­tet 1866-ra, 29,576,227 forintra számítja. De az a számításnál alkalmazott elvek ugyanazon helyte­len elvek, melyek már az 1865-ki költségvetés ele­mezésénél megjelöltettek. A bevételek között ugyan­is következő tételekre találunk : Államvagyon el­adása 27,424,540 ft. ; az államnak visszafizetendő activ­ követelések 3,622,118 ft ; egyetemleges árva­alapokból eredő fölösleg 463,750 ft; előlegezési meg­térítések földtehermentesítési alapokból 1,364,858 ft; az angol kölcsönkötelezvények eladásából eredő bevétel 10 m­illió ft,­*...*. xm ho,ouo,276 forint­­ra menő összeget hozzáadjuk P 1 e n e r ur deficit­jéhez, úgy az összes deficit 72,921,493 ftot tesz. 1865-ik évre ezen deficit az eddigi pótkövetelések beszámításával 18,044,032 ftra rúg, minél még meg­jegyzendő, miszerint e két összeg egyikébe sem tudattak be az ezen s a jövő évben foganatosítandó hitelműveletek kamatai. Ezeknek tekintetbe vétele nélkül, s azon feltevésben, hogy a birodalmi tanács az eddigi adófel­emeltetéseket 1866-ik évre is he­ly­eslendi, a deficit ez évre 5,122,539 szal kisebb mint 1865-ben. A 72,921,493 forintnyi deficittel szemben 66,033,800 ftra menő adósságtörlesztés áll , mely utóbbi 1865-re 59,840,538 ftban volt előlegesen megállapítva, tehát 1866-ban 6,193,262 fttal emel­kedett. E kiadási többlet a banktörvény határoza­tain alapszik, melyek szerint 1866-ban a banknak 45,652,638 ft fizetendő, tehát 6,628,948 fttal több mint 1860. évben. Ha az adótörlesztést nem számít­juk a tettleges kiadások közé, úgy az 1866-i deficit 68,887,693 ftra, az 1865-i pedig 18,203,494 ftra menne, itt azonban nem szabad megfeledkeznünk, hogy az adósságtörlesztésben oly tételek soroltat­nak fel, melyek bizonyára nem tartoznak oda, mi­ként például a sorsjáték- kölcsön - nyeremények (1866 :1­5 424,000 ft, 1865:6.999,800 ft’) nagy rész­ben a kamatozást képviselik. Plener úr nyilatkozata szerint kilátás nyílik, hogy a deficit 1867-ben meg fog szűnni. Igaz, hogy ez évben elesik a banknak teendő fize­tés, de másrészt ugyanakkor az államvagyon el­adásából, régibb kölcsönökből stb. eredő bevételek is megszűnnek, s ez okból, ha a takarékosság elve mélyebb gyökereket nem ver, igen nehéz leend­ő deficitet legyőzni. Nem szándékunk azonban ennek lehetősége felett vitatkozni, megelégszünk azon bizonyossággal, hogy a kormány nem szándékozik a legközelebbi két évben a deficitet elmellőzni;­­ befejezésül a „Vad“-dal egy pillantást vetünk azon hitelműveletekre, melyek 1665­ és 1866-ban a de­ficit fedezése végett eszközlendők. Feltéve, hogy az államvagyon eladása a mi­­nisteriumtól meghatározott kiterjedésben sikerül, úgy 61.230,810 ft fog bejönni. E szerint tehát az államadósság szaporítása utján 1865. évre még 30.255,112 ft, 1866-ra 29.576,227 forint, végre e két év mindenikére még 10 millió forint (1859-i angol kölcsön), egészben tehát 79.831,339 forint lesz beszerzendő. Ezen összeg pedig az államadós­ság kamatait újólag 5 millió forinttal növelendi és éppen ezen összeggel leszünk ismét távolabb az ál­lamháztartásban eszközlendő egyensúlytól. 1866 1865 Külügyminist. . . 115,092 ft 114,100 ft Államminist. . . 496,600,, 457,968 „ Magyar udv. cancell. 266,037 „ 266,037 „ Erdélyi udv. cancell. 79,375 „ 79,375 „ Horvát udv. cancell. 45,100 „ 45,100 „ Pénzügy­minist . 484,663,607 ,, 400,738,816 „ Keresk. minist. . . 17,305,145 „ 16,605,673 „ Rendőrminist. . 548,850 „ 548,850 „ Ellenőrzési hatósá­gok .... 1,666 „ 1,666 „ Hadügyministerium 9,066,227 „ 9,066,227 „ Tengerészeti minist. 391,504 „___ 391,504,, összeg: 512,879,103 „ 518,315,316,,

Next