Pesti Hírnök, 1865. február (6. évfolyam, 26-48. szám)
1865-02-25 / 46. szám
Hatodik évfolyam 46. szám. PESTI Előfizetési feltételek : helyben házhozhordással vagy postán mindennapi megküldéssel: egész évre 20 frt ; félévre 10 frt; negyedévre 5 frt. — Minden hónap 1-től elfogadunk 3 hónapos előfizetést. POLITIKAI HÍRNÖK NAPILAP. Szombat, február 25-én, 1865. Hirdetések öthasábos petit sorért egyszerű hirdetésnél 6kr. ,bélyegdíj 30krjával számíttatnak. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: a himző- és kalap-utca sarkán 1-sír sz. alatt, a 2-dik emeleten. Előfizetési hirdetés Pesti Hirnök cimű politikai napilapra. Előfizetési feltételek: Negyedévre .........................................5 frt Félévre...............................................10» Egész évre.........................................20 @ auszt. ért. Előfizetés minden hó 1-től elfogadtatik 8§t Előfizethetni: Vi déken minden kir. postahivatalnál, helyben esten, csupán a „Pesti Iirnök“ kiadó hivatalában, a himző- és kalap-utca szegletén, 1-ső szám, 2-dik emelet, 14-dik ajtósz. A „PESTI BIRNÖK“ kiadó hivatala. Hazai közügyek. Pest, febr. 25. -)if Az ausztriai monarchia régi európai súlyának visszaszerzésére semmi sem oly fontos , a birodalom végleges és igazságos belső elrendezhetésére semmi sem annyira döntő, s Magyarország jogai, érzelmei, törvényei és szakágai irányában semmi sem sürgős annyira, mint Urunk Ő Felségének, Magyarország Apostoli Királyának mielőbbi törvényszerű megkoronáztatása ! A koronázási királyi eskü és hitlevél kibocsátása magában feltételezi azt , hogy a fenforgó differentiák már előbb kiegyenlíttettek korona és nemzet között, hogy eszerint Magyarországnak a mennyire emberi hatalomtól függ, igazság szolgáltatott , s hogy tehát tényleg megoldatott a magyar kérdés. E kiegyenlítés feltételezi továbbá, hogy a pragmatica sanctió államjogi postulátumai az illető szerződő felek között törvényes teljesülést s újabb megszilárdulást nyertek, s az ősi szent frigy diplomatikus megpecsételése folytán visszatért a birodalom kebelébe nem csak a császári és királyi koronák közt változatlanul körülvonalazott egyensúly, hanem a testvéri béke és összetartás biztonságának, a rendnek, és köznyugalomnak azon érzete is, mely a legitimitás sértetlen kielégítésének öntudatából eredve, a monarchiának lehetővé teszi, befelé a közboldogulásra vezető minden korszerű reformokat, kifelé pedig összes egyesített erkölcsi és physikai hatalmát érvényesíthetni. Magyarország Apostoli Királyának törvényes koronáztatását kell tehát mielőbb lehetővé tenni. Tizenhét évi történet tanúsítja, miszerint a pragmatica sanctio sinor mértékétől való eltérés nem hozta a monarchiára sem künn sem benn azon gyümölcsöket, amelyeket e hibás politikától némely államférfiak vártak, s tán még most is várnak. Még azok is csalódtak, kik legalább arra számítottak, hogy majdan anyagilag fényes lábra állítják a monarchiát az által, ha a magyar szent korona jövedelemforrásait commassálhatják a birodalmi pénztárral, s egész Magyarország erszényéről is korlátlanul rendelkezhetnek adókivetés útján. Sime! E roppant új pénzforrás, s már a tőkét fenyegető adó mellett az állam korábbi terhei majdnem megnégyszeresedtek ! Ezen anyagi zavar rendezhetésére is egyedül a politikai differenciák kiegyenlítése, s ennek végső symboluma, a koronázás vezethet egyedül sikeresen. Az akadályokat, melyek ezt eddig gátolták, natta ét extra muros egyiránt kereshetjük, s hihető, hogy e részben az illető factorokat itt is amott is nem csak tévedés vagy obstinativ, de tán még kevésbé menthető tekintetek is vezérlették. Fel kell azonban tennünk , hogy midőn a kiegyenlítést mindkét oldalon úgyszólván versenyezve sürgetni halljuk, a tények és szükségek logikája szintúgy , mint az eddigi tapasztalás mindenkit meggyőzhetett arról, miszerint a halasztás semmikép sem lehet többé a monarchia érdekében, s minden meghiusítási hátulsó gondolat oly polgári bűn volna, mely előbb mint gondolnék megboszulná magát De ha méltán tiltakoznánk minden késleltetés ellen, melynek tán nem tiszta szándék, vagy legalább is bureaucratikus megrögzöttség lenne az alapja, (a miről pedig a jelen esetben szó sincs, még inkább és sikeresben kívánhatjuk azt, hogy ez még túlzott jó szándékból se történjék. Pedig azon codificatiót, melyről tegnap s tegnapelőtt emlékeztünk, s mely a magyar országgyűlés megtarthatását szükségkép néhány hónappal hátrább vetné, — nem akarjuk egyébnek tartani azon túlzott buzgóságnál, minél több munkaanyaggal léphetni a törvényhozók elé. S e kifogásunk nem meddő ellenmondási viszkitegből származik. Mert habár az életből van merítve Tacitus azon mondata: „plurimae leges pessimae respublicae,* mind a mellett éppen nem vagyunk elfogultak korunk minden codificationális törekvése ellen, sőt például éppen nem ártana, egyelőre legalább egy jó, határozott, s a törvénykezést körvnyítőleg rövidítő velős perrendtartást tervezni, melynek tárgyalása az országgyűlésnek is igen kevés idejét venné igénybe. De egy egész rendszeres polgári códexnek kidolgozása, mint már említek, oly hosszú időt venne igénybe, hogy az által az országgyűlés megnyitása szükségségkép tetemesen hátrább vettetnék, mi annál nagyobb aggodalmat ébreszt, minthogy ellenkezőleg a horvát országgyűlést erősen siettetni tapasztaljuk, pedig a kielégítő megoldásra mélhatlanul szükséges az, hogy a magyar és horvát országgyűlés egyidőben nyittassák meg, s felsőbb egyeztető befolyás alatt legális alkalom nyújtassék e két ország diffrenciáinak testvéri eligazítására s a magyar szent korona integritásának biztosítására, mint ami a koronázási hitlevélnek egyik sarkalatos és elengedhetetlen pontja. Lehetetlen volna megbocsátnunk, ha e találkoztatást a két országgyűlés közt csak a magyar kormánynak azon jószívű buzgósága gátolná, mely szerint az egyelőre amúgy is tárgyalásra alig kerülhető codexek elkészülhessenek. De hogy őszinték legyünk, e codificationális terv irányában nem csak azon észrevételeink vannak, melyeket közelebb elmondtunk. Magyarországban, a divatos eszmék ragálya dacára, hála Istennek, még mindig elég erős ragaszkodás és kegyelet uralkodik a nemzet ősi institutiói, s törvényeinek mind rendszere, mind szelleme iránt. Mindenki (kivétel nélkül) fennakad a szándéknak azon formulázásán : minő módosításokkal lehetne az osztrák polgári törvénykönyvet Magyarországba behozni ? Őseink példájára bizonyosan a jelen nemzedék is örömmel átveendi törvényeibe bármely civilizált nép életrevaló s alkalmazható javításait, — de méltán óvakodik minden újítástól, mely őt nemzeti jelleméből kivetkőztetné, és igen helyesen fogta fel egyik leghíresb magyar turistánk, a nagynevű Kelemen Imre a nemzetet, midőn magánjoga 1-ső könyve második fejezetének végén kimondja : „Nunquam Hungari peregrinis institutis, quantumvis saluberrimis ita capiebantur, ut avitos Majorum mores ac rítus negligendos putarent , sed pro sua, nullis temporum vicissitudinibus commutanda indole, summo semper in pretio habendos censerent.“ Innét van, úgymond Kelemen, hogy az Árpádkori alaptörvények mai napig nagyobb részt sértetlenül fennállanak s el nem halaványuló köztisztelettel megtartatnak. Még igen sokáig, különösen pedig az új részteljes crisis után, a nemzeti szellem és a történeti öntudat ápolására sokkal üdvösebbnek tartjuk a sz. István, sz. László, az Andrások, Bélák, Mátyások, Károlyok sat. törvényeikre való hivatkoztatást , mintha azoktól bennünket bármily drága kövekből épülő codexnek magas fala úgy elválasztana, hogy e miatt a múltat látni és keresni, samultból okulni és erősödni többé alkalmunk se lenne, s nemzetünk a nivellírozó európai civilisatió áradatában, elvesztvén saját könnyelműsége miatt Istentől nyert individualitását, idegen elemmé olvadna át. Hogy a rendszeres codexek nem alkotják a népek boldogságát, sőt ennek lényeges eszközét sem képezik, két nagyszerű példa bizonyítja. Íme Angliának polgári magántörvényei mai napig szintén csak történeti fragmentumokból állanak, s mégis van pénze, igazságszolgáltatása, és hitele, és pedig nagyobb mértékben mint a codexekkel rendszabályozott Franciaországnak, melynek a Code Napoleon éppen az igazságszolgáltatás talpkövét, a bírói függetlenséget s a polgárok személyes szabadságát nem képes, mint közelebbi politikai pereiből és elitéléseiből is láttuk, biztosítni, erősít benünket azon óhajtásban, miszerint a codificatiok akkorra halasztassanak, midőn a politikai s közjogi kérdések eldöntve lesznek, s midőn azokat az országgyűlés, a nemzet geniusának tekintetbe vétele mellett teljes bizalommal s nyugalommal veheti kezébe. — Addig könnyebb egyes hiányzó törvényeket hozni, mint egy terjedelmes ujdonat uj rendszert kidolgozni, melynek szándéklott s bizalmat nehezen gerjesztő ebablonja mellett azon sorsa lehetne, hogy minden eredmény nélkül maradjon. Végre nem mellőzhetjük azon észrevételt, hogy az uniformitás szerintünk e téren is a magyar nemzet szellemi és erkölcsi sajátságával, geniusával, valamint magántörvényei kiinduló pontjaival, mint ezt például az örökösödési rendszer is tanúsítja, merőben ellenkezik. Véleményünk szerint, azon sarkalatos törvénynek, hogy „hazánk ne kormányoztassék más (osztrák) tartományok módjára,“ (ne ad normam aliarum provinciarum gubernetur,) még egyéb jelentősége is van, mint amit e szavakba fektetni szoktak , az t. i. hogy Magyarország, ne absolutistice mint az örökös tartományok, hanem csak alkotmányosan kezeltessék. Ámaz alaptörvény saját jelentősége még nem szűnt meg az által, hogy az örökös tartományoknak is alkotmány adatott, őseink célja volt hazánkat a beolvasztás ellen biztosítni ,s e végre megváltjuk, minden oly intézmény közössége , egy formás ági ellen küzdünk, mely az unificatio előmozdítására rést nyithatna ; s őszintén bevallva, azt óhajtjuk, hogy lehetlenné váljék még csak képzelni is egy közös „Justiz-minister“ lehetőségét a törvények egyformasága folytán, s úgy hisszük, hogy ily óvatosságra Magyarországnak nem csak joga, de a Bachrendszer óta oka is van Nem képzeljük ugyan magunknak, hogy e felszólalásunk illető helyen a tervezett munkafelosztást változtassa, de legyen szabad arra számíthatnunk, hogy tekintetbe veendik tiszta szándékú figyelmeztetésünket arra nézve, miszerint bármily kitűnő codex-tervek érdeme, nem fogná felérni vagy kipótolni a veszély és ártalom nagyságát, melylyel e miatt a magyar országgyűlés késleltetése, kivált Horvátországgal szemben, járni fogna. Mint mondták, ezen kívül is roppant teendője van az előkészületek körül a kir. üdv. Cancelláriának, hogy a nagyszivü Fejedelem határozott parancsa szerint a nagyar országgyűlés a legrövidebb idő alatt egybe hivható legyen. De a térből kifogyva, e teendőkre nézve véleményünket újabban máskorra vagyunk kénytelenek halasztani. Bécs, febr. 24. Mint értesülünk,legközelebb a rendezett tanácsú városok közönségéhez a törvényhozást illetőleg ismét egy kegy. kir. udv. körrendelet bocsáttatott ki, melynek állítólagos tartalma szerint, jóllehet az igazságszolgáltatás lehető gyorsítása szempontjából az összes hazai hatóságok a váltótörvényszékek számára 1841. évi január 18-kán kibocsátott k. kir. utasítás 23—44-dik §-sainak szoros megtartására már az 1862-dik évi augustus 22-kén 8821 sz. a. kelt udv. rendelvénynyel köteleztettek, mindazáltal hivatalos uton nyert tapasztalatok szerint , némely megyei és városi törvényszékek fennebbi rendelvénynek kellő mérvben meg nem felelvén, részint a kivonatok készítését elmulasztják, részint a felebbezett perek felterjesztése alkalmával az iratok rendezésére kellő gondot nem fordítanak, s ez által okot szolgáltatnak ismételt olynemű kiegészítési intézkedésekre, melyek által a felebbezett ügyek érdemleges ellátása a perlekedő felek érzékeny sérelmével tetemesen késleltetik. Hogy tehát egyrészről e késleltetések megelőztessenek, s különösen a kir. itélőtábla teendőkkel túlhalmozott működése némileg könnyíttessék, az összes megyei, sz. kir. s rendezett tanácsú mezővárosok törvényszékei szigorú felelet terhe alatt közrttItt'Í íj? Unk ORAVAfl nnnmbn4ri -»»4-A «A -Mfl nfooft. „1-er Minden törvényszéki előadó a neki kiosztott perekből a váltóutasítás 27-ik §-a értelmében rendes írásbeli kivonatot tartozik készíteni, mely a kereset tartalmát, a felek által felhozott lényeges érveket s ténykörülményeket, a beperesített okmányokrai hivatkozást, s ezen okmányok rövid vázlatát magában foglalja. 2-or. Felebbezés esetén e kivonat az összes ügyiratokkal együtt a kir. izélő-táblához felterjesztendő, melynek előadója azt az iratokkal összehasonlítván, s esetleg kiegészítvén, vagy kiigazítván, az ügy előadásánál használhatja, 3- szor. Oly egyszerű folyamodási ügyekre nézve, melyek első bírósági előadása alkalmával részletes kivonat készítésének szüksége fel nem merült, a tényállás felebbezés esetén a fölterjesztő jelentésben körülményesen kifejtendő, s azonkívül a keletkezett határozat, s az annak megdöntésére felhozott érvek is előterjesztendők. 4or Semmiségi panaszok eseteiben az illető bíróság az ideigl. törvénykezési szabályok 107. §-a értelmében a panaszpontok iránt szinte fölterjesztő jelentésében kimerítőleg nyilatkozzék , némely hatóságok által követett azon gyakorlat, mely szerint a semmiségi panaszpontok cáfolatául egyszerűen a hozott határozat indokaira történik hivatkozás az idézett törvény szellemével összeegyeztethető nem lévén. „ 5. A fölterjesztő jelentés a neT^’ 8 a tárgy minőségét tartalmazó rövidjelzette (rurum) ellátandó. 6. Minden ily jelentéshez a kellően rendezett iratokon kivül szabályszerű iromány, s szavazatjegyzék s az ítélet vagy végzés kézbesítéséről szóló bizonylatok is csatolandók. 7. Az 1840. XV. t. c. II. R. 125. §-a szerint mind az ítéletek, mind a végzések a tárgyalási jegyzőkönyvbe beirandók lévén, ezenkívül felebbezés esetén minden törvényszék saját, s ha másodbiróságilag járt volna el, az első bírósági ítéletek és végzések hiteles másolatait is a kir. ítélő táblához fölterjeszteni köteles. 8-or. Az ideigl. törvénykezési szabályok 145. §-a által hatályában fentartott 1855. évi december 15 én kelt tekkönyvi rendelet 144. §-a szerint a felebbezett iratokhoz csatolandó hivatalos telekkönyvi kivonatnak akként kell szerkesztette,hogy az a fölterjesztés napjáni nyilvánkönyvi állapotot pontosan kitüntesse ; — magában kell tehát foglalnia az illető telekjegyzőkönyv egész szövegét minden változtatás, kihagyás vagy módosítás nélkül, s a másolat e pontosságának nagyobb biztosítékául az öszszesítő hivatalnok nevét a másolatra jegyezze föl.