Pesti Hírnök, 1865. március (6. évfolyam, 49-74. szám)

1865-03-28 / 71. szám

belintézményei még nincsenek megingatva, férfias hűséggel ragaszkodik törvényes Fejéhez és idegen hódítót nem tűr. A suffrage universe­­-re fekte­tett államokban azt kérdi a nép: Ki ad többet ? A tör­vényesekben : Kinek van joga ? A suffrage-államnak nincs biztos jövője, mert a fejlődés biztosításához szilárd alap szükségel­tetik; a pillanatnyi fény, a jelenkor hatalma nem nyújtanak biztosítékot a jövőre nézve. Ezek a különbségek törvényes és nem törvé­nyes lét között. Oly államban pedig, mely a törvényesség és jogosság kötelékei által tartatik össze, ezen kötelé­kek meglazulnak, a mint az összetartó erő megsem­­misíttetik vagy kijátszatik; mindenekelőtt elégedet­lenség és ennek folytán közönyösség származik, mely a nép fejlődési törekvéseit elfojtja és az ország legjobb erejét felemészti. II. Minthogy Erdély jelen állapotát a fennebb ki­fejtett szempontból ítélem meg, a következőkben ki­­kívánom fejteni, hogy ezen ország jövője főleg törvényesség és jogosságon alapul, hogy csak a jog és jogosság útján lehet boldog, és végre, hogy a jelen állapot anyagi és szellemi tekintetben kevésbé szerencsésnek tartható. És nehogy pártoskodásról vádoltassam, csak azon főbb mozzanatokat sorolom elő, melyek Erdély jelen állapotára határozott befolyást gyakorolnak. Mert alig van Európában ország, melynek sorsa ke­vésbé irigylendő volna, mint Erdélyé. A civilisatio áldásait ezen ország alig ismeri, nyög azonban a benne rejlő bajok súlya alatt ; a kü­lönböző nemzetiségek , mindig egymás ellen felu­szítva, kölcsönös gyűlölett­el vannak eltelve, jólehet együtt kell élniök. A­mint látszik a törekvés nincs annyira oda irányozva, hogy rendszeres viszonyok létesíttessenek, mint azon elem paralizálására, mely a trón és hazáért legjobb szivvérét ontá, melynek kebelében értelmiség és birtok egyesül, mely a harc részeiben épp úgy, mint a béke idején polgári kötel­meit híven tel­jesíté, mely most a pari a szerepére lát­szik utalva lenni, ha nem akarja magát oly többség­nek alávetni, melynek tagjai közül a tekintélyes­ek egyike az országgyűlésen azt állítá, hogy előtte azon gyülekezet határozata bir törvény erővel, mely 1848. évi május 15-én Balázsfalván tartatott — azon gyülekezeté, melylyel az azon évi viszonyteljes vád­­arc kezdődött, míg egy más szónok azt merte mondani: „Tehát érezzék a magyarok és székelyek meg nem jelenésük következményeit. A románok nnnnMn/Inn /f ♦ r f »»4 A Ir a onnlaincw? k nlii ma af omnf f felettük a nélkül, hogy megkérdeztettek volna; most rájuk került a sor azok felett határozni,kik ezt előbb nélkülük tették,­ vagy más szavakkal. Mindent mi a feudális rendszerből sz­ármazott, saját hasznunkra ismét visszaállítsunk. A honfi szíve vérzik, ha a jövőre s arra gondol, a­minek történnie kellene, ha Urunknak kegyelme által meg nem tiltatik a magyar s székely nemzet életerején ily sebeket ejteni. A ma követett iránynál nem lehetne arra számítani, hogy Erdélyből a szükség idején ha­szon huzathatnék, és mégis megtörténhetik, hogy szükség lesz rá. Mert elgyengül oly ország , mely folyton belsején rágódik , hol a nemzetiségek harca csak erővel nyomathatik el; melynek képessége foly­ton kisebbedik, adóterhe ellenben mindig növekedik, mely szellemileg nem halad s anyagilag sülyed, és ez Erdélynek állapota. (Folyt. köv.) és szerb elemnek a választásoknál való lehető egyér­telmű eljárása fog az egyesülés célpontjául kitüzetni. Erdélyt illetőleg, nagyon jól tudják a románok, hogy a magyarok a­mint a hatalmat elnyerhetnék, ismét az 1848. uniót vagyis a nagyfejedelemségnek Magyarország általi törvényes és közigazgatási ab­­sorbeálását sürgetnék, és hogy főleg mindazon intéz­ményeket és törvényeket, melyeket Erdély 1863. óta nyert tabula ras­a-vá változtatnak. Másrészt a magyar koronához tartozó románok nem feledték el, hogy a birodalmi tanács német cen­­tralistikus pártja és sajnos, Erdély német népességé­nek nagyobb része is, Erdély jelenlegi autonómiáját csak provisori­umnak tekintik, mely opportunus al­kalomnál Bécs érdekében teendő még tovább menő c­entralisatiónak helyet fog csinálni. Ha el is tekintünk azon gyakorlatilag igen ár­tatlan, de elvileg nem jelentőség nélküli befolyásá­tól az oktatásügyi tanácsnak a nagyfejedelemség oktatásügyeire, és a legfelsőbb törvényszéknek Bécs­­be való áthelyezésétől, mégis nagyon jól emléke­zünk, Rygernek az összes osztrák törvénykezésnek Bécsben való centralisátióját tárgyazó indítványá­ra , valamint az államminiszernek ezen indítvány iránti kétes magatartására, és éppen így az erdély­­országi budgetnek a birodalmi tanács általi megsza­vazása is oly tény, mely a nagyfejedelemség auto­nómiájával a legérzékenyebb összefüggésben áll. Az erdélyországi románoknak tehát két túlsá­gos centralistikus párt ellen kell küzdeniük : a magyar és német ellen t. i., és azon körülmény éppen, hogy az erdélyországi magyar és német elem többsége ama túlságos centralisatio elvét képviseli, az első Pest, az utóbbi Bécs érdekében, teszi az erdélyországi romá­nok helyzetét oly fetezte nehézzé. Ha a magyarok több méltányossági és jogossá­gi érzülettel bírnának, melylyel sajnos, csak saját politikai nemzeti hegemóniájuk érdekében bírnak, az unió kérdésében nem volna lehetetlen com­promissum létesítése. Azonban a magyar journalistikának ezen pont feletti hallgatása az iránti aggodalmunkat csak nö­ve­li, hogy a magyarok mai nap is Erdély irányában — pártbeli álláspontukhoz képest — az 1847­ vagy 1848 -i intézményekhez ragaszkodnak, és e két eset­ben az unió kérdését illető kiegyenlítés a lehetetlen­ségek közé tartozik.“ Vagy talán nagy szivü felséges Urunk s Királyunk körül, alkotmányunk ellen­ségei még mindig azon hamis véleményt terjesztik, hogy a magyar nemzet még nem tisztult meg a for­radalmi habitusból és igy nincs azon higgadt állapot­ban, mely egy országgyűlés összehívásához szüksé­geltetik ? Ily szeretetlen, s hamis vád alóli felmenteté­­sünk érdekében elég hivatkoznunk 17 éves szen­vedéseinkre , miket mindez ideig elég resig­­natióval, s csak boldogabb jövendő korba helyezett bizalommal tűrtünk. A­mi pedig az 1848-iki forradalmat illeti: an­nak magva nem Magyarország földjében termett; külföldi mozgalmak szele Bécsen át hozta azt hazánka, mely meg nem szokhatván a király iránti hűséget oly buján termő hazánk földjét — mielőtt levelet hajt­hatott volna —a csirájában kiveszett. Ezt elöbocsátva, álljon itt nehány sor megyénk értelmiségének hangulatáról. A mi jelenleg megyénkben észt és kedélyt fog­­lalkoztat, az a nemzet sarkalatos jogai­ba nem ütköző kiegyezkedés. Nagyban érezzük mindnyájan,miszerint zilált, már csaknem tart­­atlan állapotunktól 6s a nepotismus bajaival együtt járó provisori­­soriumtól csak a kilátásba helyzett ország­­gyű­l­és­ eredményezte méltányos, ősi alkot­mányunk szel­lemével megegyező átala­kulás menthet meg bennünket. A­miért is itt nálunk kezd ideje lejárni, a pas­siv­i­tás hideg közönyösségének, azon politikai moz­zanatok és fejlemények iránt, melyek a magyar ügy megoldását célozzák; kezd foszlani az elfogultság sűrű köde; a heves, s gyakran túl­zásig ment elvcsatázók egymásnak baráti jobbot adva, oda kezdenek működni, hogy a Fejedelem és nemzet közötti kibékülés napja a történel­mi jog alapján minél hamarább létre jöjjön. Va­lóban ide is kell működnie minden igaz honfinak : hadd érjük el már valahára azon örömet, mely milli­ók öröme lesz, hogy zaklatott hazánk felett ismét a nyugodt nemzeti lét napja felderüljön. A mi a fejedelem atyai jóságából kilátásba he­lyezett országgyűlésre küldendő követek választását il­leti, közönségünk azon hitben él, hogy az minden octroy elraellő­zésével faute de mieux a 48-ki törvé­nyek s­z­e­r­i­n­t fog megtörténni. „ Addig is tehát,mig a kibékülésnek a k­i­r­á­l­y­u­n­k Ő Felsége által az 1860-ki octoberben felénk nyújtott, — de szerencsétlen csillagzatú vezéreink ügyetlen politikája által mellőzött fehér lobogóját újabban kitűzné, legyünk türelemmel. Egyengessük a kibékülés útját, tisztázzuk az eszméket,­­ hogy az adott órában habozás és tévedés nélkül szólhassunk nemzeti nagy ügyünkhez, és bizzunk Isten szent kegyelmében, Királyunk jóságában, és jogaink szentségében. N . . . ... . . et obsequii significationes, qua semper soles, comi­tate acceptas habere velis. Daliami Constantinopoli, die 6-ta Februarii 1865. Tuus obsequentissimus famulus P. Brunoni Archieppus Taronensis Vic. Arcus Constantinopolitanus. II. Karlovitzból, mart. 21-ről a következő fi­gyelmet gerjesztő levelet írják a „Zukunft“-nak: „A congressus,mely a szerb nemzet képviselőin kivül az erdély- és magyarországi románok legjele­sebbjeit is idegyűjtő, nem csak azon nagy hivatással bír, hogy ezen két nemzet között, egyházi és azzal összefüggő vagyoni ügyeik tekintetében békés egye­sülést eszközöljön, hanem ezen congressus mindnyá­junknak egyszersmind igen kedvező alkalmat nyújt politikai-nemzetiségi ügyeink kölcsönös megértéséhez. Ezek közé számítjuk mindenekelőtt: az Erdély és M­a­gyarorsz­ág közti unió kérdését és a legközelebbi pesti országgyűlésre vonatkozó választá­­sokat. Az első helyen említett ügy főleg az erdély- és magyarországi románokra, a második ellem­ben nem csak ezekre, hanem a szerbek és egyátalán Magyar­­ország minden nem-magyar néptörzseire nézve is nagy fontosságú. Tökéletesen osztjuk a „Zukunst“ azon nézetét, hogy a tótok, oroszok, szerbek és románoknak egy­séges érdekükben áll, a magyarok által képviselt d u­a­­­i s t­i k u s elv ellen harcolni és azt legyőzni,mint­hogy ez egyrészt Erdély autonómiájának megsemmi­sítésére, és másrészt a magyar nemzetnek az ország többi néptörzsei feletti mindenhatóságára vezetne. Alapos okunk van hinni, hogy a közelgő or­szággyűlési választások bizalmas megvitatás tárgyát fogják képezni a szerb nemzetnek Karlovitzban egybegyült képviselői és a magyarországi románok között, és hogy ez alkalommal főleg a Wojvodina és temesi bánság vegyes népeire való tekintettel a román Az előbocsátott levélből kitűnik, hogy azon ér­demes szerb és román atyánkfiai, kiknek nézetét e levél képviseli, sem a dualismust, vagy a történeti jogalapot, sem az ősi mart. előtti szerkezetet, mely "Vnck II___Ji.-- O------- " ” - hagyta, sem a 48 diki törvényeket, melyek a magyar korona területének kormányát, tekintet nélkül Erdély­ és Horvátország korábbi provinciális au­tonómiájára , Budán centralizálták, sem végre a birodalmi centralisatiót Bécsben nem akarják. — Az a kérdés tehát , váljon eme érdemes polgártár­saink , mit akarnak ? Ezt mi részünkről megfejteni képesek nem vagyunk. Mert hiszen csak nem kép­zelik, hogy az egész ausztriai birodalomban minden külön nemzetiségnek külön nemzeti kormányt állítsa­nak fel ? — Ily absurdumot senki sem tehet fel, bár­kinek kezébe fektettessék is a monarchia sorsa. Va­lóban önkénytelenül azon gyanúra kell jutnunk, hogy némely nemzetiségi agitátorok azért ostro­m­olják a történeti kötelékeket , mivel törekvésük kifelé, s elszakadásra gravitál. — Ideje lenne, Bécsben belátni, hogy ily törekvéseknek csak az ősi történetjogi alapok tisztelete­s megszilárdítása állhatja útját. Szerencsére azonban meg vagyunk győződve, miszerint szerb és román testvéreink jobbjai és józa­­nabbjai nem így gondolkoznak, hanem testvéri kezet nyújtva a magyar nemzetnek , vállvetve segítenek bennünket visszaszerezni ősi alkotmányos szabadsá­gunkat, mely a törvény előtti egyenlőség alapján k­ö­­z­ö­s­s­é jén, s mely csakis a magyar szent ko­rona ősi hatalma és gondviselése alatt terjedhet ki egyenlő áldással Magyarország minden nemzet­­tiségeire, a­nélkül, hogy ezek egy harmadik javára, egymást kölcsönösen felemészszék. VIDÉKI TUDÓSÍTÁSOK. Kassa mart. 25. Tisztelt Szerkesztő úr! Még megdermedve szunyád a föld, a zöld ko­ronáiktól megfosztott fák gályái közt még süvöltve zúg keresztül a csipős szél, a dermedt föld határain csak itt-ott lehet még egy-egy zöld levélkét láthatni előbbrnökokint a tavasznak, s mi már is oly e­r­e­d­v­e várjuk az aratást; de nem csoda ! hisz hit sze­rint, ekkor fog négy évvel ezelőtt szétoszlatott o­r­­szággyűlésünk Ő Felsége által ismét egy­behivatni. Adja a királyok királya, hogy e hit igaz legyen és valósuljon.­ Igen hosszasnak kellene lennem, ha mind elő akarnám számlálni azon okokat, melyek az ország­gyűlés egybehívását oly­­enhangon sürgetik. A paloták lakóitól le a szalmafedeles kunyhó egyszerű emberéig, mindnyájan tudjuk, érezzük, hogy ba­junk van, melyen csak az egybehívandó ország­­gyűlés, nemzeti bajaink ezen egyet­len illetékes orvosa segíthet, — a vissza­állított ősijog és törvényesség — gyógyí­tó balzsamával. De meddig is fogunk még az országgyűlés össze­hívása hírében remélni, s újra, meg újra csalódni ? KÖZINTÉZETEK ÉS TÁRSULATOK. Eruconi értsek s konstantinápolyi apostoli vicarius levele a Szent László-Társulat elnökéhez. Reverendissimo Domino Josepho Lonovics Archiepiscopo Amasiensi Societatis a S. Ladislao Praesidi. Reverendissime Domine­­ Quam vellem literae meae, mutuae gratulatio­­nis, et gaudii essent nuntiae! Hoc equidera et mea in Te observantia, et Tua singularis humanitás expos­­cere videtur. Verum, Deo sic permittente, a me, qui in maxima versor afflictione, conscriptae, Te quoque, Praesul Amplissime, Cujus est summus Religionis amor, dolore afficient perquam gravi. Una ex duabus meis amplior, nobiliorque ec­­clesia, Spiritui Paracleto dicata, quod inde ab initio non satis firmiter construi potuerit ob turcarum immanem intolerantíam, dein verő quod terraemotu- anni 1855 ooncussa fuerit, atque pessumdatn, licet quovis anno magnis adhibitis expensis suffulcire earn conatus sim, tandem semi-diruta, ac prostrata jacet. Silet in ea sa­­cerdotum vox; suspensa Divinorum Mysteriorum ce­­lebratio, et sacro cantui, atque ecclesiasticae psalrno­­diae successit pluviarum, ventorumque sibilus. Adde dolentissimi populi meiacrymasacgemitusjaddeprae­­tereuntium haereticorum, et shismaticorum venena­­tos subrisus, et effinges Tibi lugubre, miserumque spectaculum, quod prae oCulis babeo, et quo vehe­menter discrucior. Hoc uno casu, Religiosissime Prae­sul, ego mea Cathedrali, et quod gravius est, fideles numero supra tria millia Parochiali ecclcsia desti­­tuti sumus. Tali calamitate percursus, sustuli ad coelum manus, et Spiritum, Qui mentes hominum, et corda illuminat, enixe adprecatus sum, ut pro ecclesia Di­­vino Suo Numini dicata, Confratrum meorum catholi­­corum­ Antistitum corda in commiserationem­ inflecte­­ret. Et certe, nulla mihi ab­unde spes­tantae ruinae reparandae, et catholicae Fidei honori restituendo, quam ex Catholicorum Episcoporum pietate, ac reli­­gione. Ad hos vocem meam oculosque convertere, horum spectatissimam humanitatem compellare, dul­­co mihi fuit, solumque perfugium ! Quos inter principem locum tenes apud me, Re­verendissime Domine, ob relum, quo Religionis ne­­gotia complecteris, et ob charitatem, qua catholicos orientis populos solaris ac foves. Nil dubito, quin vota mea, et universi populi mei supplicationes a Te, Tuique Sodalitis piissimis Sociis humanissime excipi­­antur. Ad innumera alia erga Christi Ecclesiam vestra praeclarissima merita maximus accedet cumulus, si vestris auxiliis Constantinopolitanae Sedi sua nobilior restituatur ecclesia. Superest interea, ut meae erga Te venerationis, VEGYESEK, Pest, márt. 28.­ ­). Épületesen nyilvánult ismét Pesten a nem­zeti kegyelet. Ma ugyanis, Istiben üdvözült báró Jósika S­á­m­u­e­l kora halálának évnapján, mint eddig is minden évben, a dicsőültnek lelki üdvéért, reggeli félkilenckor engesztelő szent mise olvastatott a szentferenciek templomában. A gyászolók padjain a többi közt gr. Török Bálint, Szent- Iványi Vince, Ürményi József, báró Apor Sándor stb. nemes hazánkfiait volt szerencsénk észrevenni. Mi nem csekély zá­logát látjuk egy jobb jövő lehetőségének abban, midőn ily határozott jellemek emlékezete az el­lenkező politikai hullámzások feltorlódásai da­cára oly kegyeletes állhatatossággal ápoltatik. De méltán is, mert a magyar szent korona összes orszá­gait Széchenyink elvesztésén kivül, keserűbb s dúlóbb csapás alig érhette, mint Jósikának ko­ra halála, kiben a F­e­j­e­delem leghívebb jobbágyai­nak, s a két testvér haza legjelesb s legböl­­csebb fiainak egyikét vesztette el, s kinek magas szellemi képessége, befolyása, s politikai helyes ta­pintata a jelen állami zavart bizonyosan elhárította volna a monarchiáról és hazánkról, — s meg vagyunk győződve, hogy ha J­ó­s­­­k­a él, — a birodalom ügyei az octoberi diploma után szerencsésb alakot öltenek vala ! — Gróf Batthyány Iván 1, hó 26-di­­kán Bécsben 82 dik évében meghalt. Ő volt a her­­czegi cím és majorátus praesumtiv örököse, melyek miután fi­ utód nélkül hunyt el, a most f élő herce­g halála után a folyvást Londonban lakó gr. Batthyány Gusztávra fognak szállni, a ki Magyarországban fekvő birtokait már mind eladta. — Nm, báró Sennyey Páló excja tegnap­előtt Bécsből fővárosunkba érkezett, s a mai gyors vonattal oda ismét visszautazott. — Ranolder János veszprémi püspök nemes indulatáról tanúskodik egy újabb tény, melyről a „Prot. Lap“ értesít. A hajmáskéri helv. hitv. egyháznak ugyanis, a tűzvész által most már másodszor elhamvasztott egyházi középületek fölépithetésére, segélyül 200 ft. értékű épületfát, s mint a hajmáskéri község földesura, a semmi földbir­tokkal nem birt fel. lelkész számára a legközelebb megkötött tagositási egyezség után 2/4, a tanítóknak tett szántóföldekben és rétben, az illető legelői s er­dői járandóságon felül.­­­ A pesti takarékpénztár a Fáy András tiszteletére tett alapítványból 1500 frtos pályadíjt fog kitűzni egy Magyarország gazdasága és ipara törté­netét tárgyazó nemzetgazdasági munkára. — Eszme­láncolatnál fogva mi is azon kérdést intézzük az illetőkhöz, váljon megjelent-e és hol van, vagy miért nem jelent meg azon fű­­vészkönyv, melyért a S­i­n­a báró nagylelkűségéből felajánlott pályadíj már évek előtt kifizettetett ? — Nagyiméit. Rajnárd Lajos érsek e hó 6 án Bécsbe utazott, honnan A­n­t­o­n­e 11­­ bi­­bornoktól vett utasítás folytán ápril 19-én Rómába távozik. — Szemere Bertalan, neje haláláról ér­tesülvén, rögtön Párisba utazott.­­ (Figyelmeztetés az orsz. magyar gaz­dasági egyesület t. c. tagjaihoz.) Az orsz. magyar gazdasági egyesület közgazdasági szakosztálya f. hó 30-án (csütörtökön) délelőtti 10 órakor ülést fog tar­tani a „Köztelken.“ Pesten, mart. 27. 1865. Elnöki megbízásból: Morócz István egyesületi titkár. — A lipótvárosi templo­m-k­ö­l­­c­sönhöz a Pannónia viszontbiztosító-társaság 5000, Ranolder János veszprémi püspök pedig 1000 forinttal járult. — Esztergomból írják: f­o­l­y­ó h­ó 21-é­n t­a­r­t­a­t­o­tt meg már több év előtt alakult városunk temetkezési egyletének közgyűlése, mely alkalommal páratlan buzgalmáról ismeretes s köztiszteletben álló Zalka János kanonok ur­á­asága átalános szótöbb­séggel annak elnökévé választatván, azt a városunk közérdekei iránt viseltetett meleg részvéttel és nemes érzelmeit élethűen előtükröző forró szavakkal meg­köszönvén egész készséggel elfogadni méltóztatott. — Az Esterházy képtár kitünőbb fest­ményeit, mint a „Föv. Lapokéban olvassuk, fény­kép-albumban, magyarázó szöveggel, kiadják. — „A fé­n­y á­r­n­y­a­i“ cimű­ pályanyertes szo­morú játékot a nemzeti színházban már tanulják. Ha­sonló buzgóság egyebekben sem ártana.­­— Folz Mihály fuvolaművész hangversenye, holnap szerdán, márt. 29-én délután 4 órakor az „Europa“ dísztermében, következő mű­­sorozattal fog végbemenni: 1. Ábránd, Donizetti „Boleyn Anna“ című dalművéből, szerzette és elő­adja a hangversenyző. 2. Romance, Mercadante „I Normanni a Parigi“ című dalművéből, énekli Ormay Ferenc úr, zongorán kiséri Boccolini Hercules ur. 3. „A jó tündér“, költemény Szász Károlyról, szavalja Feleki-Munkácsy Flóra asszony. 4. Potpourri, Bellini „Alvajáró“ címü dalművéből, szerzette és előadja a hangversenyző. 5. „Leány-álom“, magyar dal, és „Miért?“ Prey értőig énekli Carina Anna k. a., zongo­rán kiséri Boccolini Hercules ur. 6. Változatok, Verdi „Rigoletto“ című dalművéből, szerzette és előadja a hangversenyző. — Jegyeket válthani Treichlinger J. és Kugler A. urak hangjegy- és műkereskedésében, a hangverseny napján a pénztárnál. *** (Családi dráma.) Genf­ben közelebb a kö­vetkező tragikus eset történt. Egy család­anyát te­mettek s a lelkész a házban a rokonok jelenlétében éppen a gyászszertartásokat végezte , mikor meg­nyílik a mellék­szoba ajtaja s onnan az elhunyt férje e szavakkal lép ki: „Imádkozzék érettem is lelkész

Next