Pesti Hírnök, 1865. március (6. évfolyam, 49-74. szám)
1865-03-28 / 71. szám
belintézményei még nincsenek megingatva, férfias hűséggel ragaszkodik törvényes Fejéhez és idegen hódítót nem tűr. A suffrage universe-re fektetett államokban azt kérdi a nép: Ki ad többet ? A törvényesekben : Kinek van joga ? A suffrage-államnak nincs biztos jövője, mert a fejlődés biztosításához szilárd alap szükségeltetik; a pillanatnyi fény, a jelenkor hatalma nem nyújtanak biztosítékot a jövőre nézve. Ezek a különbségek törvényes és nem törvényes lét között. Oly államban pedig, mely a törvényesség és jogosság kötelékei által tartatik össze, ezen kötelékek meglazulnak, a mint az összetartó erő megsemmisíttetik vagy kijátszatik; mindenekelőtt elégedetlenség és ennek folytán közönyösség származik, mely a nép fejlődési törekvéseit elfojtja és az ország legjobb erejét felemészti. II. Minthogy Erdély jelen állapotát a fennebb kifejtett szempontból ítélem meg, a következőkben kikívánom fejteni, hogy ezen ország jövője főleg törvényesség és jogosságon alapul, hogy csak a jog és jogosság útján lehet boldog, és végre, hogy a jelen állapot anyagi és szellemi tekintetben kevésbé szerencsésnek tartható. És nehogy pártoskodásról vádoltassam, csak azon főbb mozzanatokat sorolom elő, melyek Erdély jelen állapotára határozott befolyást gyakorolnak. Mert alig van Európában ország, melynek sorsa kevésbé irigylendő volna, mint Erdélyé. A civilisatio áldásait ezen ország alig ismeri, nyög azonban a benne rejlő bajok súlya alatt ; a különböző nemzetiségek , mindig egymás ellen feluszítva, kölcsönös gyűlölettel vannak eltelve, jólehet együtt kell élniök. Amint látszik a törekvés nincs annyira oda irányozva, hogy rendszeres viszonyok létesíttessenek, mint azon elem paralizálására, mely a trón és hazáért legjobb szivvérét ontá, melynek kebelében értelmiség és birtok egyesül, mely a harc részeiben épp úgy, mint a béke idején polgári kötelmeit híven teljesíté, mely most a pari a szerepére látszik utalva lenni, ha nem akarja magát oly többségnek alávetni, melynek tagjai közül a tekintélyesek egyike az országgyűlésen azt állítá, hogy előtte azon gyülekezet határozata bir törvény erővel, mely 1848. évi május 15-én Balázsfalván tartatott — azon gyülekezeté, melylyel az azon évi viszonyteljes vádarc kezdődött, míg egy más szónok azt merte mondani: „Tehát érezzék a magyarok és székelyek meg nem jelenésük következményeit. A románok nnnnMn/Inn /f ♦ r f »»4 A Ir a onnlaincw? k nlii ma af omnf f felettük a nélkül, hogy megkérdeztettek volna; most rájuk került a sor azok felett határozni,kik ezt előbb nélkülük tették, vagy más szavakkal. Mindent mi a feudális rendszerből származott, saját hasznunkra ismét visszaállítsunk. A honfi szíve vérzik, ha a jövőre s arra gondol, aminek történnie kellene, ha Urunknak kegyelme által meg nem tiltatik a magyar s székely nemzet életerején ily sebeket ejteni. A ma követett iránynál nem lehetne arra számítani, hogy Erdélyből a szükség idején haszon huzathatnék, és mégis megtörténhetik, hogy szükség lesz rá. Mert elgyengül oly ország , mely folyton belsején rágódik , hol a nemzetiségek harca csak erővel nyomathatik el; melynek képessége folyton kisebbedik, adóterhe ellenben mindig növekedik, mely szellemileg nem halad s anyagilag sülyed, és ez Erdélynek állapota. (Folyt. köv.) és szerb elemnek a választásoknál való lehető egyértelmű eljárása fog az egyesülés célpontjául kitüzetni. Erdélyt illetőleg, nagyon jól tudják a románok, hogy a magyarok amint a hatalmat elnyerhetnék, ismét az 1848. uniót vagyis a nagyfejedelemségnek Magyarország általi törvényes és közigazgatási absorbeálását sürgetnék, és hogy főleg mindazon intézményeket és törvényeket, melyeket Erdély 1863. óta nyert tabula rasa-vá változtatnak. Másrészt a magyar koronához tartozó románok nem feledték el, hogy a birodalmi tanács német centralistikus pártja és sajnos, Erdély német népességének nagyobb része is, Erdély jelenlegi autonómiáját csak provisoriumnak tekintik, mely opportunus alkalomnál Bécs érdekében teendő még tovább menő centralisatiónak helyet fog csinálni. Ha el is tekintünk azon gyakorlatilag igen ártatlan, de elvileg nem jelentőség nélküli befolyásától az oktatásügyi tanácsnak a nagyfejedelemség oktatásügyeire, és a legfelsőbb törvényszéknek Bécsbe való áthelyezésétől, mégis nagyon jól emlékezünk, Rygernek az összes osztrák törvénykezésnek Bécsben való centralisátióját tárgyazó indítványára , valamint az államminiszernek ezen indítvány iránti kétes magatartására, és éppen így az erdélyországi budgetnek a birodalmi tanács általi megszavazása is oly tény, mely a nagyfejedelemség autonómiájával a legérzékenyebb összefüggésben áll. Az erdélyországi románoknak tehát két túlságos centralistikus párt ellen kell küzdeniük : a magyar és német ellen t. i., és azon körülmény éppen, hogy az erdélyországi magyar és német elem többsége ama túlságos centralisatio elvét képviseli, az első Pest, az utóbbi Bécs érdekében, teszi az erdélyországi románok helyzetét oly fetezte nehézzé. Ha a magyarok több méltányossági és jogossági érzülettel bírnának, melylyel sajnos, csak saját politikai nemzeti hegemóniájuk érdekében bírnak, az unió kérdésében nem volna lehetetlen compromissum létesítése. Azonban a magyar journalistikának ezen pont feletti hallgatása az iránti aggodalmunkat csak növeli, hogy a magyarok mai nap is Erdély irányában — pártbeli álláspontukhoz képest — az 1847 vagy 1848 -i intézményekhez ragaszkodnak, és e két esetben az unió kérdését illető kiegyenlítés a lehetetlenségek közé tartozik.“ Vagy talán nagy szivü felséges Urunk s Királyunk körül, alkotmányunk ellenségei még mindig azon hamis véleményt terjesztik, hogy a magyar nemzet még nem tisztult meg a forradalmi habitusból és igy nincs azon higgadt állapotban, mely egy országgyűlés összehívásához szükségeltetik ? Ily szeretetlen, s hamis vád alóli felmentetésünk érdekében elég hivatkoznunk 17 éves szenvedéseinkre , miket mindez ideig elég resignatióval, s csak boldogabb jövendő korba helyezett bizalommal tűrtünk. Ami pedig az 1848-iki forradalmat illeti: annak magva nem Magyarország földjében termett; külföldi mozgalmak szele Bécsen át hozta azt hazánka, mely meg nem szokhatván a király iránti hűséget oly buján termő hazánk földjét — mielőtt levelet hajthatott volna —a csirájában kiveszett. Ezt elöbocsátva, álljon itt nehány sor megyénk értelmiségének hangulatáról. A mi jelenleg megyénkben észt és kedélyt foglalkoztat, az a nemzet sarkalatos jogaiba nem ütköző kiegyezkedés. Nagyban érezzük mindnyájan,miszerint zilált, már csaknem tartatlan állapotunktól 6s a nepotismus bajaival együtt járó provisorisoriumtól csak a kilátásba helyzett országgyűlés eredményezte méltányos, ősi alkotmányunk szellemével megegyező átalakulás menthet meg bennünket. Amiért is itt nálunk kezd ideje lejárni, a passivitás hideg közönyösségének, azon politikai mozzanatok és fejlemények iránt, melyek a magyar ügy megoldását célozzák; kezd foszlani az elfogultság sűrű köde; a heves, s gyakran túlzásig ment elvcsatázók egymásnak baráti jobbot adva, oda kezdenek működni, hogy a Fejedelem és nemzet közötti kibékülés napja a történelmi jog alapján minél hamarább létre jöjjön. Valóban ide is kell működnie minden igaz honfinak : hadd érjük el már valahára azon örömet, mely milliók öröme lesz, hogy zaklatott hazánk felett ismét a nyugodt nemzeti lét napja felderüljön. A mi a fejedelem atyai jóságából kilátásba helyezett országgyűlésre küldendő követek választását illeti, közönségünk azon hitben él, hogy az minden octroy elraellőzésével faute de mieux a 48-ki törvények szerint fog megtörténni. „ Addig is tehát,mig a kibékülésnek a királyunk Ő Felsége által az 1860-ki octoberben felénk nyújtott, — de szerencsétlen csillagzatú vezéreink ügyetlen politikája által mellőzött fehér lobogóját újabban kitűzné, legyünk türelemmel. Egyengessük a kibékülés útját, tisztázzuk az eszméket, hogy az adott órában habozás és tévedés nélkül szólhassunk nemzeti nagy ügyünkhez, és bizzunk Isten szent kegyelmében, Királyunk jóságában, és jogaink szentségében. N . . . ... . . et obsequii significationes, qua semper soles, comitate acceptas habere velis. Daliami Constantinopoli, die 6-ta Februarii 1865. Tuus obsequentissimus famulus P. Brunoni Archieppus Taronensis Vic. Arcus Constantinopolitanus. II. Karlovitzból, mart. 21-ről a következő figyelmet gerjesztő levelet írják a „Zukunft“-nak: „A congressus,mely a szerb nemzet képviselőin kivül az erdély- és magyarországi románok legjelesebbjeit is idegyűjtő, nem csak azon nagy hivatással bír, hogy ezen két nemzet között, egyházi és azzal összefüggő vagyoni ügyeik tekintetében békés egyesülést eszközöljön, hanem ezen congressus mindnyájunknak egyszersmind igen kedvező alkalmat nyújt politikai-nemzetiségi ügyeink kölcsönös megértéséhez. Ezek közé számítjuk mindenekelőtt: az Erdély és Magyarország közti unió kérdését és a legközelebbi pesti országgyűlésre vonatkozó választásokat. Az első helyen említett ügy főleg az erdély- és magyarországi románokra, a második ellemben nem csak ezekre, hanem a szerbek és egyátalán Magyarország minden nem-magyar néptörzseire nézve is nagy fontosságú. Tökéletesen osztjuk a „Zukunst“ azon nézetét, hogy a tótok, oroszok, szerbek és románoknak egységes érdekükben áll, a magyarok által képviselt d uai s ti k u s elv ellen harcolni és azt legyőzni,minthogy ez egyrészt Erdély autonómiájának megsemmisítésére, és másrészt a magyar nemzetnek az ország többi néptörzsei feletti mindenhatóságára vezetne. Alapos okunk van hinni, hogy a közelgő országgyűlési választások bizalmas megvitatás tárgyát fogják képezni a szerb nemzetnek Karlovitzban egybegyült képviselői és a magyarországi románok között, és hogy ez alkalommal főleg a Wojvodina és temesi bánság vegyes népeire való tekintettel a román Az előbocsátott levélből kitűnik, hogy azon érdemes szerb és román atyánkfiai, kiknek nézetét e levél képviseli, sem a dualismust, vagy a történeti jogalapot, sem az ősi mart. előtti szerkezetet, mely "Vnck II___Ji.-- O------- " ” - hagyta, sem a 48 diki törvényeket, melyek a magyar korona területének kormányát, tekintet nélkül Erdély és Horvátország korábbi provinciális autonómiájára , Budán centralizálták, sem végre a birodalmi centralisatiót Bécsben nem akarják. — Az a kérdés tehát , váljon eme érdemes polgártársaink , mit akarnak ? Ezt mi részünkről megfejteni képesek nem vagyunk. Mert hiszen csak nem képzelik, hogy az egész ausztriai birodalomban minden külön nemzetiségnek külön nemzeti kormányt állítsanak fel ? — Ily absurdumot senki sem tehet fel, bárkinek kezébe fektettessék is a monarchia sorsa. Valóban önkénytelenül azon gyanúra kell jutnunk, hogy némely nemzetiségi agitátorok azért ostromolják a történeti kötelékeket , mivel törekvésük kifelé, s elszakadásra gravitál. — Ideje lenne, Bécsben belátni, hogy ily törekvéseknek csak az ősi történetjogi alapok tiszteletes megszilárdítása állhatja útját. Szerencsére azonban meg vagyunk győződve, miszerint szerb és román testvéreink jobbjai és józanabbjai nem így gondolkoznak, hanem testvéri kezet nyújtva a magyar nemzetnek , vállvetve segítenek bennünket visszaszerezni ősi alkotmányos szabadságunkat, mely a törvény előtti egyenlőség alapján közössé jén, s mely csakis a magyar szent korona ősi hatalma és gondviselése alatt terjedhet ki egyenlő áldással Magyarország minden nemzettiségeire, anélkül, hogy ezek egy harmadik javára, egymást kölcsönösen felemészszék. VIDÉKI TUDÓSÍTÁSOK. Kassa mart. 25. Tisztelt Szerkesztő úr! Még megdermedve szunyád a föld, a zöld koronáiktól megfosztott fák gályái közt még süvöltve zúg keresztül a csipős szél, a dermedt föld határain csak itt-ott lehet még egy-egy zöld levélkét láthatni előbbrnökokint a tavasznak, s mi már is oly eredve várjuk az aratást; de nem csoda ! hisz hit szerint, ekkor fog négy évvel ezelőtt szétoszlatott országgyűlésünk Ő Felsége által ismét egybehivatni. Adja a királyok királya, hogy e hit igaz legyen és valósuljon. Igen hosszasnak kellene lennem, ha mind elő akarnám számlálni azon okokat, melyek az országgyűlés egybehívását olyenhangon sürgetik. A paloták lakóitól le a szalmafedeles kunyhó egyszerű emberéig, mindnyájan tudjuk, érezzük, hogy bajunk van, melyen csak az egybehívandó országgyűlés, nemzeti bajaink ezen egyetlen illetékes orvosa segíthet, — a visszaállított ősijog és törvényesség — gyógyító balzsamával. De meddig is fogunk még az országgyűlés összehívása hírében remélni, s újra, meg újra csalódni ? KÖZINTÉZETEK ÉS TÁRSULATOK. Eruconi értsek s konstantinápolyi apostoli vicarius levele a Szent László-Társulat elnökéhez. Reverendissimo Domino Josepho Lonovics Archiepiscopo Amasiensi Societatis a S. Ladislao Praesidi. Reverendissime Domine Quam vellem literae meae, mutuae gratulationis, et gaudii essent nuntiae! Hoc equidera et mea in Te observantia, et Tua singularis humanitás exposcere videtur. Verum, Deo sic permittente, a me, qui in maxima versor afflictione, conscriptae, Te quoque, Praesul Amplissime, Cujus est summus Religionis amor, dolore afficient perquam gravi. Una ex duabus meis amplior, nobiliorque ecclesia, Spiritui Paracleto dicata, quod inde ab initio non satis firmiter construi potuerit ob turcarum immanem intolerantíam, dein verő quod terraemotu- anni 1855 ooncussa fuerit, atque pessumdatn, licet quovis anno magnis adhibitis expensis suffulcire earn conatus sim, tandem semi-diruta, ac prostrata jacet. Silet in ea sacerdotum vox; suspensa Divinorum Mysteriorum celebratio, et sacro cantui, atque ecclesiasticae psalrnodiae successit pluviarum, ventorumque sibilus. Adde dolentissimi populi meiacrymasacgemitusjaddepraetereuntium haereticorum, et shismaticorum venenatos subrisus, et effinges Tibi lugubre, miserumque spectaculum, quod prae oCulis babeo, et quo vehementer discrucior. Hoc uno casu, Religiosissime Praesul, ego mea Cathedrali, et quod gravius est, fideles numero supra tria millia Parochiali ecclcsia destituti sumus. Tali calamitate percursus, sustuli ad coelum manus, et Spiritum, Qui mentes hominum, et corda illuminat, enixe adprecatus sum, ut pro ecclesia Divino Suo Numini dicata, Confratrum meorum catholicorum Antistitum corda in commiserationem inflecteret. Et certe, nulla mihi abunde spestantae ruinae reparandae, et catholicae Fidei honori restituendo, quam ex Catholicorum Episcoporum pietate, ac religione. Ad hos vocem meam oculosque convertere, horum spectatissimam humanitatem compellare, dulco mihi fuit, solumque perfugium ! Quos inter principem locum tenes apud me, Reverendissime Domine, ob relum, quo Religionis negotia complecteris, et ob charitatem, qua catholicos orientis populos solaris ac foves. Nil dubito, quin vota mea, et universi populi mei supplicationes a Te, Tuique Sodalitis piissimis Sociis humanissime excipiantur. Ad innumera alia erga Christi Ecclesiam vestra praeclarissima merita maximus accedet cumulus, si vestris auxiliis Constantinopolitanae Sedi sua nobilior restituatur ecclesia. Superest interea, ut meae erga Te venerationis, VEGYESEK, Pest, márt. 28. ). Épületesen nyilvánult ismét Pesten a nemzeti kegyelet. Ma ugyanis, Istiben üdvözült báró Jósika Sámuel kora halálának évnapján, mint eddig is minden évben, a dicsőültnek lelki üdvéért, reggeli félkilenckor engesztelő szent mise olvastatott a szentferenciek templomában. A gyászolók padjain a többi közt gr. Török Bálint, Szent- Iványi Vince, Ürményi József, báró Apor Sándor stb. nemes hazánkfiait volt szerencsénk észrevenni. Mi nem csekély zálogát látjuk egy jobb jövő lehetőségének abban, midőn ily határozott jellemek emlékezete az ellenkező politikai hullámzások feltorlódásai dacára oly kegyeletes állhatatossággal ápoltatik. De méltán is, mert a magyar szent korona összes országait Széchenyink elvesztésén kivül, keserűbb s dúlóbb csapás alig érhette, mint Jósikának kora halála, kiben a Fejedelem leghívebb jobbágyainak, s a két testvér haza legjelesb s legbölcsebb fiainak egyikét vesztette el, s kinek magas szellemi képessége, befolyása, s politikai helyes tapintata a jelen állami zavart bizonyosan elhárította volna a monarchiáról és hazánkról, — s meg vagyunk győződve, hogy ha Jóska él, — a birodalom ügyei az octoberi diploma után szerencsésb alakot öltenek vala ! — Gróf Batthyány Iván 1, hó 26-dikán Bécsben 82 dik évében meghalt. Ő volt a herczegi cím és majorátus praesumtiv örököse, melyek miután fi utód nélkül hunyt el, a most f élő herceg halála után a folyvást Londonban lakó gr. Batthyány Gusztávra fognak szállni, a ki Magyarországban fekvő birtokait már mind eladta. — Nm, báró Sennyey Páló excja tegnapelőtt Bécsből fővárosunkba érkezett, s a mai gyors vonattal oda ismét visszautazott. — Ranolder János veszprémi püspök nemes indulatáról tanúskodik egy újabb tény, melyről a „Prot. Lap“ értesít. A hajmáskéri helv. hitv. egyháznak ugyanis, a tűzvész által most már másodszor elhamvasztott egyházi középületek fölépithetésére, segélyül 200 ft. értékű épületfát, s mint a hajmáskéri község földesura, a semmi földbirtokkal nem birt fel. lelkész számára a legközelebb megkötött tagositási egyezség után 2/4, a tanítóknak tett szántóföldekben és rétben, az illető legelői s erdői járandóságon felül. A pesti takarékpénztár a Fáy András tiszteletére tett alapítványból 1500 frtos pályadíjt fog kitűzni egy Magyarország gazdasága és ipara történetét tárgyazó nemzetgazdasági munkára. — Eszmeláncolatnál fogva mi is azon kérdést intézzük az illetőkhöz, váljon megjelent-e és hol van, vagy miért nem jelent meg azon fűvészkönyv, melyért a Sina báró nagylelkűségéből felajánlott pályadíj már évek előtt kifizettetett ? — Nagyiméit. Rajnárd Lajos érsek e hó 6 án Bécsbe utazott, honnan Antone 11 bibornoktól vett utasítás folytán ápril 19-én Rómába távozik. — Szemere Bertalan, neje haláláról értesülvén, rögtön Párisba utazott. (Figyelmeztetés az orsz. magyar gazdasági egyesület t. c. tagjaihoz.) Az orsz. magyar gazdasági egyesület közgazdasági szakosztálya f. hó 30-án (csütörtökön) délelőtti 10 órakor ülést fog tartani a „Köztelken.“ Pesten, mart. 27. 1865. Elnöki megbízásból: Morócz István egyesületi titkár. — A lipótvárosi templom-kölcsönhöz a Pannónia viszontbiztosító-társaság 5000, Ranolder János veszprémi püspök pedig 1000 forinttal járult. — Esztergomból írják: folyó hó 21-én tartatott meg már több év előtt alakult városunk temetkezési egyletének közgyűlése, mely alkalommal páratlan buzgalmáról ismeretes s köztiszteletben álló Zalka János kanonok uráasága átalános szótöbbséggel annak elnökévé választatván, azt a városunk közérdekei iránt viseltetett meleg részvéttel és nemes érzelmeit élethűen előtükröző forró szavakkal megköszönvén egész készséggel elfogadni méltóztatott. — Az Esterházy képtár kitünőbb festményeit, mint a „Föv. Lapokéban olvassuk, fénykép-albumban, magyarázó szöveggel, kiadják. — „A fény árnyai“ cimű pályanyertes szomorú játékot a nemzeti színházban már tanulják. Hasonló buzgóság egyebekben sem ártana.— Folz Mihály fuvolaművész hangversenye, holnap szerdán, márt. 29-én délután 4 órakor az „Europa“ dísztermében, következő műsorozattal fog végbemenni: 1. Ábránd, Donizetti „Boleyn Anna“ című dalművéből, szerzette és előadja a hangversenyző. 2. Romance, Mercadante „I Normanni a Parigi“ című dalművéből, énekli Ormay Ferenc úr, zongorán kiséri Boccolini Hercules ur. 3. „A jó tündér“, költemény Szász Károlyról, szavalja Feleki-Munkácsy Flóra asszony. 4. Potpourri, Bellini „Alvajáró“ címü dalművéből, szerzette és előadja a hangversenyző. 5. „Leány-álom“, magyar dal, és „Miért?“ Prey értőig énekli Carina Anna k. a., zongorán kiséri Boccolini Hercules ur. 6. Változatok, Verdi „Rigoletto“ című dalművéből, szerzette és előadja a hangversenyző. — Jegyeket válthani Treichlinger J. és Kugler A. urak hangjegy- és műkereskedésében, a hangverseny napján a pénztárnál. *** (Családi dráma.) Genfben közelebb a következő tragikus eset történt. Egy családanyát temettek s a lelkész a házban a rokonok jelenlétében éppen a gyászszertartásokat végezte , mikor megnyílik a mellékszoba ajtaja s onnan az elhunyt férje e szavakkal lép ki: „Imádkozzék érettem is lelkész