Pesti Hírnök, 1865. április (6. évfolyam, 75-98. szám)

1865-04-01 / 75. szám

Hatodik évfolyam 75. szám. Szombat, ápril 1-én, 1865 ./) J\rATAMTJVW'J\/'SJ'.\rj\rj\/'A/\A/W'ArJVVVAfW'JV'JV-Af'A/'A/'JV'AAn/'ArAr\f) ? Előfizetési feltételek: helyben házhozhordás- | ^ sál vagy postán mindennapi megküldéssel: ^ 1 egész évre 20 frt; félévre 10 frt; negyedévre ^ | 5 frt. — Minden hónap 1-től elfogadunk 3 hó- |0 napos előfizetést. ^ ^ ,/WV\AAA/\/\/WtAryWWVAnA/WW\AA/^JWV.AAA/W\A/W/V/VVV\M/\AAA/\5 PESTI POLITIKAI HÍRNÖK. NAPILAP I Hirdetések öthasábos petit sorért egyszerű hir- |idetésnél, kr.,bélyegdíj 30 krjával számíttatnak. | | Szerkesztőség és kiadóhivatal: | | a himző- és kalap-utca sarkán l-ső sz. alatt, | | a 2-dik emeleten. || Előfizetési felhívás PESTI HÍRNÖK politikai napilapra. Előfizetési feltételek : Negyedévre ................................. 5 frt. Félévre...............................................10 frt. Egész évre..........................................20 frt. auszt. ért. Előfizetés minden hó 1-től elfogadtatik. Előfizethetni: Vidéken minden kir. postahivatalnál, helyben Pesten, csupán a „Pesti Hirnök“ kiadó hivatalában, a himző- és kalap-utca szegletén, 1-ső szám, 2-dik emelet, 14-dik ajtósz. A „PESTI HÍRNÖK“ kiadó hivatala. Hazai közügyek. A magyar kérdés a bécsi hírod. tanácsban. Bécs, mart. 31. A birod. tanács képviselőházának mai ülését Hasner elnök tizenegyedfélkor nyitá meg; a ministeri padon megjelentek: Schmerling, Frank, Hein, Plener, Burger, Mecsery, Reichenstein erdélyi udv. alcancellár s Beke, magyar udv. alcancellár. Ez volt az első eset, hogy a birod. tanácsban magyar cancellár jelent meg. Az ülés napirendét az 1865-diki költségvetés részletes megvitatása képezte, és pedig a 8-dik fejezet , a magyar udv. cancellária tételei. A követelmény a bizottmányi javaslat szerint 11.500,000 frtot tesz, ebből 500,000 forint rendkívüli szükséglet; a kormány államköltségvetésében 12.071,015 frtot állapított meg. A bizottmány a 112 millióért átalános összegnek engedélyeztetését a részletekre való áttérés nélkül csak ez esetre nézve indítványozza, a jövőre való minden következtetés nélkül s azon jog(!) fentartása mellett, hogy minden jövő költségvetéseknél az engedélyeztetés csak bizonyos osztályzatok szerint történjék. Az előbbi költségvetéseknél a magyar udv. cancellária budgetjének mind a 14 tétele számára külön összeg lett engedélyezve. E rost jelentést tevő a távollevő Streit helyett felolvassa a bizottmányi jelentést, mire az elnök megnyitja az átalános vitát. Kaiserfeld kinyilatkoztatja , hogy az átalános vitában nem akart felszólalni, ha az államminiszer az ellenzékről tartott beszéde által erre nem hívta volna fel. Oly ellenzék , mondja szónok, mely önző célokra törekszik, a birodalomra nézve haszon nélküli. Az ellenzék azonban, melyet mi képezünk , kötelesség szerinti, mértékteljes. Ki az idő jelenségeit figyelemmel kiséri, ez ellenzék csiráit már az elmúltakban feltalálhatja. A zilált pénzügyet , a roppant államadósságot, az insolvens bankot s oly sok mindenfélét, mi felett az ellenzék panaszkodik , nem e kormány hozta létre , ez előbbi idők hagyományát, a birodalom romlását örökségképpen vette át. Ezért az ellenzék a kormánynak nem tesz szemrehányásokat. De ha a ministérium létezésének négy évét áttekintjük, látni fogjuk, hogy ez más semmi által sem tüntette ki magát, minthogy oly időben vette át a kormány gyeplőit, melyben az állam örvényen állt. Több érdeme nincs. Ha azon bátorságot, melyet a kormányügyek átvételénél tanúsított, nem vesztette volna el ha az átvétel szellemében tovább dolgozik—akkor nem maradhatott volna hátra minden irányban, s az alkotmánykérdés nem lenne annyira összebonyolítva, mint most. Ez az összes kormányt illeti. A pénzügyminiszernek pedig különösen szemére vetem, hogy a pénzügyi kérdés politikai oldalát nem veti a kormány mérlegébe; ezzel nagyobb érdemet szerzett volna magának, mint roszul fogadott elzálogolási üzleteivel, melyek egy kereskedő-commis-t híressé tehetnének, vagy mint adó reformterve által, mely magának a pénzügyministernek állítása szerint, majd csak a jövőben tölti meg zsebeinket, míg azok a mostani pénzügyi politika által teljesen kiüríttetnek. Ha a pénzügyminiszer a pénzügyi s politikai kérdés közötti összefüggést felismeri — a miniszertanácsban szavát nem csak a megtakarítások, hanem az alkotmánykérdés érdekében is hangoztatta volna. Amíg ez utóbbi nincs megoldva, nem lehet gondolni a pénzügy rendezésére, a békére, az alkotmány biztosítására s Ausztria hatalmának emelésére. Az államminiszerhez fordulva, így szól Kaiserfeld: Alkotmányunk olyan időben támadt, melyben a centralisatio nagyobb mértéke talán szükséges volt. Igaz azonban, hogy ama merev centrális adónak, mely homogén államokban lehetséges, alkotmányunk szellemében nem kellene előfordulnia. Alkotmányunknak már csak e tekintetben is tökéletesítésre nagy szüksége van, hogy birodalmunk történetének megfelelő alakot öltsön fel. A Lajthán inneni országok a Lajthán táliakkal szemközt évszázadok óta zárt egészet képeznek, s az elsők számára létesíttetett a szűkebb birod. tanács intézménye. Ez intézmény a mi alkotmányosságunk számára erős biztosíték,s biztosítja egyszersmind a törvényhozást a tartományi gyűlések általi elforgácsolás ellen. S ez intézmény által tétetik lehetségessé, hogy tartományi költségvetések megengedtethetnek, s hogy birodalmi budget alakuljon, melynek csak a birodalommal közös pénzügyek tartatnak fenn. Lehetséges, hogy a kultus, közoktatás s a közigazgatás egy részének költségvetése a birodalmi budgetből kihasíttatván az országos budgetekhez (szűkebb birod. tanács, magyar országgyűlés) csatoltassék. Szónok ezután tekintetet vet a hadseregre s szövetségekre, s igy szól: Csodálkoznom kell az államminiszer szokni nyugalma felett! A negatíót hányta szemünkre, azt állítván, hogy nem értette a Magyarországgal való kiegyezkedésre vonatkozó tanácsomat. Ha ------ i-i—_0ir-------i— értem. Mi mindnyájan, valamint Ausztria népei tudják, hogy a magyar kérdés kelevény Ausztria testén, s hogy a magyar országgyűlés egybehivása, s a jog elismerése Magyarországban, szükségesség. Ez volt nézetem, melyet mindenki értett, a ki azt érteni akarta! Ezáltal lehetséges lenne, hogy az udv. cancelláriák aprólékosságait nem kellene a birodalmi költségvetésből fedezni, hogy elhallgatnának a panaszok, hogy egyik országnak a másik közigazgatásáért meg kell terheltetnie s oly sok megszégyenülés elkerültetnék. Másrészről a birod.tanácsnak ideje lenne a törvényhozásban alkalmazandó reformokra s a politikai astronomia nem tenne irántunk oly követelményeket, mintha a birod. tanács éve nem 12, hanem 24 hónapból állana. A magyar pártok részéről aratott elismerések — folytatja szónok — kezeskednek arról, hogy kimondott eszméi alkalmasak a kiegyezés létrehozására. Az államminiszer legutóbbi beszédében kijelente, hogy a kormány önálló tényező s megy a maga után, ha ez nincs is összhangzásban a ház többségével. De minő pozitív eszméket fejt ki a kormány a Magyarországgali kiegyezkedést illetőleg? Nem a jog folytonos negatívja-e, s nem Schmerling államminiszer úrnak categoricus imperativja-e ez még mindig ? Nem a „divide et impera“ e-osztrák alapelve ez ? Ezek tehát az eszközök a magyar kérdés megoldásához, míg az alkotmány még folytonosan „kiegyezkedésről“ beszél ? Minő kezességgel bírunk, hogy nem történik ismét visszatérés a határozványokkal s rendelvényekkel eltelt bureaucrata rendszerhez ? Biztosítva vagyunk e perfovalási vágyak ellen ? Felfogták-e hogy csak az igazság tisztelése vezethet kibékülésre ? Meggondolták e, hogy a kényszerítő hatalmak, a viszonyok erősebbek, minden politikai mesterfogásnál ? Lemondjanak e a magyarok , az éppen kifejtett elvekért 800 éves régi alkotmányukról? Schmerling államminiszer úr az angol parlamentre hivatkozott, erre én azt válaszolom, hogy az angol parlament uniója az alkotmányos ír parlamenten határoztatott el. Schmerling államminiszer úr nem vetette meg a Magyarországgal állítólag tartott alkudozásokról egyik lapban megjelent hírt, s óva intett minket az ámítástól, ne tartson semmitől! A párt, melylyel alkudozni szándékozunk, csak a magyar országgyűlésen találtathatik fel. Mennyire szomorító, hogy a császár a birodalom egyik felében csupán uralkodónak (Herrscher) tekintetik, s hogy a dynasticus érzület Magyarországban, mely annyi fényes tanúságot adott magáról, nem virágozhatik fel? Tudom , hogy ki az akadály a magyar kérdés megoldásában, de nem mondom ki. Szónok ezután a brodalom szomorú pénzügyi s nemzetgazdasági viszonyait rajzója — „foszszák meg a népet az anyagi jóléttől, úgy elvették tőle a civilisatiót,“ — s a történet tanúságát hívja fel az ellenzék s a kormány felett. Beszédét igy végzi : Bárkikből alakuljon a kormány, csak az mentheti meg a birodalmat, amelyi kormánynyal a képviselőház együtt tart. (Kaiserfeld beszéde sokszoros tetszésben részesült.) (Eddig a „W. r.“ után. Szerk.) W a i d e r e (nem ismerjük, ki legyen, szerk.) az előtteszóló által indítványozott eszméje ellen a budget megosztásának szól! Az által nem két, hanem 17 részre oszolnék a budget. A szóló a magyar kérdés financiális oldalát nyaggatja, s egy csoport úgynevezett statistikai adatot hord össze, hogy a korábbi dualistikus elvet a financiákban felderíthesse, s azon absurdumot állítja, miszerint Magyarország 1848-ig több mint kétezer millió forinttal maradt Ausztria irányában tartozással. (Quod erit demonstrandum.) Plener pénzügyminister úr azon kifejezéseket , melyeket Kaiserfeld a kormány irányában használ , viszszautasítandóknak jelenti ki. Schmerling államminister úr, úgymond, szívesen követné Kaiserfeld beszédének részleteit, már csak azért is, mert neki a legnagyobb személyes tiszteletet megadni kész, de K. a kormányzat minden ágait megérinti, s az államminister nem kívánja igazolatlanul a ház türelmét oly módon igénybe venni, hogy Kaiserfeld urat minden irányban kövesse. Csak arra akar szorítkozni, mi közvetlen ellene, s politikája ellen mondatott, a mindenek előtt visszautasítja az ellene gördített hanyagsági s tevékenységi vádat. —■ „Természetem ugyanis úgymond inkább támadólag mind védőleg járni el, s nevezetesen tehát a magyar kérdésben bizonyosan nagyobb inger lenne reám nézve, frisen előre menni , mint némi türelemmel várni. S ha mindemellett a kormány részéről az eddigi annyira ócsárlott politika fogadtatott el, ezt nem a tetterő hiányában, hanem abban kell keresni, hogy meggyőződve vagyunk, miszerint bizonyos kérdések nem oldhatók meg gyorsan, s hogy bizonyos megoldásához a mindent közvetítő s szelídítő időnek kell járulni. Ez téves nézetnek tartható, de azt igazolhatni hiszem. Ma is azon meggyőződésben vagyok, hogy egy két év előtt, sőt taval egybehívott (magyar) országgyűlés sem nyújtott volna kielégítő eredményt. Sőt hogy én még a legközelebb összehívandótól sem várok örvendetes sikert, mint már több ízben fejtegettem. — A magyar országgyűléssel szemközt semmiféle más politika nem lehet, mint azt oda vinni, hogy a birodalmi alkotmányt elismerje.• Kaiserfeld úr ugyan átalánosságban jelezte, miben kellene a magyar politikának állani, mikép a magyar kérdést megoldani. De csak is elvek azok, melyekre utal, de a kormánynak más dolga van, mint elveket oda állítani; a kormánynak bizonyos elvet kell gyakorlatilag érvényre juttatni, s e végre nagy mennyisége a lépéseknek szükség, melyek, ha szemügyre vesszük, sajátságos nehézségekkel vannak összekötve. Hogy példát hozzak fel : Kaiserfeld azt mondja „a birodalmi alkotmány Magyarországgal szemközt keresztül viendő,“ — másik oldalon pedig azzal jelzi állását, hogy „a magyar államjogot el kell ismerni.“ — Mi az, mit ezúttal magyar közjognak neveznek ? — Egy nagy magyar párt előtt eme közjog csak (?) a 48-diki törvényekből áll. — Már most bármely gyakorlati államférfitól azt kérdezem, mikép lehessen ezt kiegyeztetni, egyik felöl a 48-diki törvényeket ismerni el, másik felöl a mi birodalmi alkotmányunkat állítani oda mint státusjogi hasist ! (Helyeslő és nem helyeslő kiáltások !) Ebben rejlik a lényegtelen nehézség ! „Hangsúlyozta továbbá Kaiserfeld úr, hogy a kiegyenlítés Magyarországgal a mi alkotmányunk alapgondolata szerint viendő keresztül. De miben áll a kiegyenlítés ? Abban, hogy a magyar nép s a magyar országgyűlés meggyőződjék, miszerint a 48-diki törvényeknek határozott revisióra van szüksége, éspedig oly irányban, hogy mielőtt érvényességük elismertetnék, azokból minden elháríttassék, mi a mi alkotmányunkkal ellenkezik. (!) Hiszen ez a kormány álláspontja is. Ha Kaiserfeld úr a kiegyenlítést ily értelemben veszi, örömmel nyújtom neki kezemet, s akkor közösen munkálódunk. De hogy a kiegyenlítés Magyarországban mégsem ily értelemben vétetik, az iránt ne legyen senki illusióban.“ „Ha Kaiserfeld úr mindenek felett arra fektet súlyt, hogy e ház ellenzéki része Magyarország liberális töredékével jár karöltve , s hogy rokonszenvei ez utóbbit illetik, erre nézve nyiltan kimondhatom,miszerint mi sem gondolkozunk máskép.“ „Azon párt iránt, mely az úgynevezett ó-conservativ, legkisebb rokonszenvünk sincs. (S ez a különös!) Sőt e pártban mi leghatározottabb, legmakacsabb ellenfelünket ismerjük fel. (!) Oly elhatározottságu ellenfél ez, mely — nyiltan kimondom — aknázásaival egészen e házig elhat.“ „Ha Kaiserfeld úr azon mendemondára hivatkozik, melyet az utóbbi ülésben szőnyegre hoztam, kellemes reám nézve azt válaszolni, minthogy már e kicsinyes eset szóba jött , miszerint még most sem győződtem meg, hogy az mit mondtam egészen alaptalan.“ „Egy részről e ház egyik befolyásos tagja désavouálta azt, másik oldalon desavou történt azon minister részéről is, kit megneveztem.“ „Nyiltan kijentem, hogy itt tévedés volt. De hogy az állítás nem oly kényelműen történt, abból látható, hogy éppen azon lapban, melyről tudni, hogy az említett gróffal viszonyban van, folytonosan íratott ily irányban.“ „Végre még csak egy megjegyzést engedek magamnak, melyet azonban az összes kormány nevében vagyok kénytelen tenni. Kaiserfeld úr beszéde folyamában, tán kissé átalánosabban, mint nyugodtabb megfontolással összefér, megemlíti, hogy O F e r s é g e az ausztriai császár, a birodalom egyik részében, nevezetesen Magyaro r_s_z_a^- ----- - — Jo Esen állítással határozottan szembeszállók. Minden fio va is magyar ember előtt Ő Felsége a császár, Magyarországnak jogos királya. (Bizonyosan! Szerk.) Igaz lehet ugyan, hogy a koronázás ünnepélyes mozzanata még hiányzik , de a koronázás mozzanata, azon kötelékekre, melyek Magyarországot legitim Uralkodójához fűzik, csak a külön kenetet adja reá. — A jogosság feltétele nem a koronázás. *) Ő Felsége ez idő szerint Magyarország jogos királyának tartja magát, (átalános bravo-kiáltások) — annak ismertetik az összes loyális magyarok által is, s nem hiszem, hogy e házban találkozik, ki hasonló nézetben nem lenne!“ (Átalános élénk bravo.) Kaiserfeld kinyilatkoztatja, miszerint félreértetett. Ő azt mondá: „hogy a Császár, alattvalóinak egy része által csak mint tényleges Uralkodó tekintetik“ , nem pedig azt, „hogy ő az lenne.“ A bizottmányi jelentéstevőnek rövid végszavai után Béke magyar kir. udvarcancellár szólal fel, kijelentvén, miszerint a magyar országhatóság (Landesstelle) a budgetet 14,400,000 forintban állapította meg. Az udvari cancellária ez összeget már 12 millióra devalválta, (Bizony kár volt, Szerk.) s ezen fölül még további 400 ezer forint levonásába beleegyezett, (Ez is kár volt, Szerk.), mi csak több rendbeli szükségek mellőzése s több évre felosztása fejében volt lehetséges ; mind a mellett a pénzügyi bizottmány még 79 ezer forintot törölt, mi a közszolgálatnak érezhető rövidséget okozand. Minél fogva a már megállapított summának meghagyását a Cancellária megbízásából annál inkább kéri, minthogy Magyarország közigazgatása aránylag amúgy is tetemesen kevesebbe kerül, mint az örökös tartományoké. Az alsóház azonban a bizottmány javaslatait fogadta el, valamint elfogadtatott azon indítványa is, miszerint az Ínség fejében nyújtott birodalmi segélyről 13 a számadás azonnal a háznak előterjesztessék. Ezután következett Erdélyország budgetje. (G.C.) 0\AAA/VA/’JV>V/'JVVVV/^AA/VAAAAA/W'^AAA/’^AAAA/^/'sA/^AA/^A/^AAAAAA/\AAA/\/WV/, O HORVÁTORSZÁGI ÜGYEK. B és 8, mart. 31. A „Domobran azon hírét, hogy a horvát országgyűlés összehivatása véglegesen május hó második felére van megállapítva, alig lehet alaposnak mon *) A magyar királyi koronázás közjogi értékekéről, értelméről, s horderejéről úgy látszik Bécsben zavart nézetek vannak. E pontnak felderítését legközelebb elkerülhetlennek tartjuk. Szerk.