Pesti Hírnök, 1865. április (6. évfolyam, 75-98. szám)
1865-04-20 / 90. szám
Hatodik évfolyam 90.szám. Csütörtök, ápril 20-án, 1865-PESTI •f) yV'A/'yV’JV'^V'A/'yVW’/V'ArATyV'yV'A/'yV'yuW AAA/‘ZV,7\j'yV‘A/'AAA/\.'U'AaW V S) ,3 | Előfizetési feltételek: helyben házhozhordás- 3 ^ sál vagy postán mindennapi megküldéssel: ^ ^ egész évre 20 frt; félévre 10 frt; negyedévre ^ 15 frt. — Minden hónap 1-től elfogadunk 3 bó- 30 napos előfizetést. S 6 1 ^ AÓM/VMíWV'AféWWVéúéWWV’A-JV'JVyWV’^AWJV'AI'^/VWU’MnAj POLITIKAI HÍRNÖK. NAPILAP. ^/VA/,yV'AAA/'AAArA/,jV',V'Ar.*v/‘J"v/'A/'JWV/'AAArA/'A/A>A/'y\AA/'AryV'ArArJVl/) § Hirdetések öthasábos pétitsorért egyszerű hir- |idetésnél 6 kr.,bélyegdíj 30krjával számíttatnak. § Szerkesztőség és kiadóhivatal: | | a hímző- és kalap-utca sarkán 1-ső sz. alatt, | | a 2-dik emeleten. | CWUWVAAATJVMAA/VWJVVVVWWVWWUWVJV1AWJWWWVWWUVW (j* Előfizetési felhívás PESTI HÍRNÖK politikai napilapra. Előfizetési feltételek: Negyedévre...................................... 5 frt. Félévre...............................................10 frt. Egész évre..........................................30 frt. auszt. ért. Előfizetés minden hó 1-től elfogadtatik. 19" Előfizethetni: Vidéken minden kir. postahivatalnál, helyben Pesten, csupán a „Pesti Hírnök“ kiadó hivatalában, a hímző- és kalap-utca szegletén, 1-ső szám, 2-dik emelet, 14-dik ajtósz. A „PESTI HÍRNÖK“ kiadó hivatala. Hazai közügyek. Pest, ápril 19.*• A lapokban azon hír merült fel, hogy a selymeci hazai erdészeti akadémiánkat megszüntetni, s illetőleg a Bécs melletti mariabrunni másodrendű intézetbe beolvasztani szándékoznak. Ily helytelen és igazságtalan intézkedést csak hazánk viszonyaival nem törődő vagy azokban járatlan emberek gondolhattak ki. A selymeci erdészeti akadémia Magyarországnak egyik legbecsesb, legfontosb és legszükségesb kulturai közintézetei közé tartozik, melyekkel bennünket a felejthetetlen Mária Therézia királynénk, hálás anyai szeretettel megajándékozott, s mely megalapításától kezdve az osztrák kincstárnak soha sem esett terhére, mert a magyar szent korona jövedelmeiből tartatott fenn. Ezen intézet a selymeci bányászati akadémiának úgyszólván kiegészítő része, s könnyen megtörténhetnék aztán, hogy ha egyszer az erdészeti osztályt Máriabrunnba vihetnék, majd a bányászatit is valahová Csehországba transfirálnák, úgy hogy azon sok arany és ezüst fejében, melylyel Magyarország az államkincstárt (bár tanfalusi eredménynyel) töltögeti, még csak egy kevés kulturai forrás se maradjon számunkra. A „Pesti Napló“ tegnapi száma részletesen mnegvilágítja e kérdés mindazon oldalait, melyeket az illetőknek méltányolni kellene. Kimutatja, mily kárával a tudományos képzésnek járna ezen intézetnek megszüntetése Magyarországra nézve. Kiszámítja, hogy a tanuló ifjúság felé nyíró kevesebb költséggel képezheti ki magát Selymecen, mint Máriabrunnban. Felderíti, miszerint a selymeci erdészeti akadémiát, már csak a bányászati osztálylyal való szoros összefüggésénél fogva is, nem leeni képes semmiféle újabb gazdasági vagy erdészeti iskola pótolhatni. Kitűnik végre, hogy a különben fentarthatatlan, s már rég feloszlatásra szánt máriabrunni intézetet a selymeci erdészeti akadémia dotatiójával és megsemmisítésével akarják megmenteni. Mindezen körülményeket kifejtvén a „Pesti Napló“ közlője, ez ügyben segélyért és közbenjárásért a magyar gazdasági egyesülethez folyamodik, s csak abba fekteti reményét, hogy a szőnyegre hozott szándékot, ha az csakugyan komolyan léteznék, a hathatós befolyása által meghiúsítani fogja. Mi részünkről ily országos ügyekben nem tartjuk eléggé sikeres vagy biztosnak az ily alárendelt befolyást s tekervényes hosszú utat. Mi jobb szeretjük a dolgot Mátyás kovács helyett egyenesen Mátyás király elébe vinni. Szerintünk méltán érdekli ugyan a magyar gazdasági egyesületet minden mozzanat, mely a magyar mezőgazdasági ipar és tudomány emelésére vonatkozik, — de a jelen esetben, az első sorban, a magyar kormány, a magyar királyi Helytartótanács, s a magyar kir. udvari cancellária törvényes hivatása és kötelessége őrködni a felett, hogy az ország, már fennálló közhasznú culturai intézeteitől annál kevésbé fosztassék meg, minthogy azok, mint a jelen esetben is, — az örökös tartományoknak semmiféle terhekre nem esnek, — azoknak jótékonyságát még is fiaik Selymecen még nagyobb előnyökkel élvezhetik mint Máriabrunnban. Feleslegesnek tartanók, akár az e kérdésben választandó mentő útra, akár a felhozható okokra és érvekre nézve a magyar kormányt instruálni akarni. Ha ez ügyben csakugyan alapos ok léteznek aggodalomra, az véleményünk szerint nem lehet a magyar kormány előtt titokban, s egy cseppet sem kételkedünk , hogy előforduló esetben a selymeci erdészeti akadémia megmentése körül a magyar kormány szava minden ellene intézett cselszövényt paráizsálni képes, ha törvényes auctoritásának egész súlyával fellép. És lehetetlen, hogy ezt szükség esetére ne tegye, mert ily mulasztást a jövő országgyűlés előtt kimenteni semmi módon sem lenne képes. Pest, ápril 20. (x.ny.)Nem akarjuk feltenni, hogy rész nevet, vegyék olvasóink, miszerint a külkereskedelmi viszonyokkal oly mértékben foglalkozunk, mely e tárgyat fontosságánál fogva megilleti. Részünkről azt hiszszük, csak következetesen járunk el, ha miután a vámviszonyokat, és vasúti szállítási díjakat, melyek mind kivitelünk könyebbítésére vonatkoznak, tárgyaltuk; s miután közelebbről*) arra kívántuk irányozni a figyelmet: mennyire hijával vagyunk a külkereskedés legjutalmazóbb piacaival való összeköttetéseknek, ezúttal azok megszerzése módjait fogjuk tovább fejtegetni, nem saját eredeti eszméink, hanem azon vezérfonal nyomán, melyet a korábbi közleményeinkben említett Revoltella-bizottság szakférfiai nyújtanak kezünkbe. A kísérleteket az összeköttetési pontok kikeresése, és javaslatok megtételére, a múlt évtizedben a Navarra közös expeditiójával kezdte meg a kormány, s a kereskedelmi osztály feszülten várja az ezúton szerzett statistikai adatok közzétételét, s máris intézkedett néhány hajózási társulat, hogy jó szerencsére megpróbálnak hajókat küldeni az indiai vizekre. Mi lesz az eredmény? nem tudhatni; annyi bizonyos, hogy egy kereskedelmi hajó kapitánya nem régen azt jelenté a tulajdonosnak, hogy 4000 font sterlingnyi nyereségről kelle lemondania amiatt, hogy a kialkudott szállítmányt nem lehetett Japánba elvinnie, mivel az ottani kikötők az osztrák birodalmi lobogók előtt zárva maradtak annak folytán, mert nem létezik kereskedelmi szerződés, mely áruink előtt ama piacot megnyitná, s mert átalában az Óceánon túli államokban Ausztriának consulai nincsenek. És így a tengeri vállalatok kezdeményezése ez idő szerint nem sok ingerrel bír az üzletvilág előtt. De különben is, egyesek elforgácsolt erőlködései e téren nem fejthetnek ki sikert, a dugába dőlt kísérletek ellenben igen sokat ártanak nem csak a kísérlettevőknek, hanem összes kereskedelmünk jobb jövőjének. Balfogások a kezdeményezéseknél mindig meszsze terjedő következésűek. A vállalkozók vesztesége sok időre elrettent másokat is hasonló vállalatokba bocsátkozástól, sőt a később helyes irányban vezetett kezdeményezések szerencsés kimenetelére is zsibbasztólag hatnak. Sürgetőleg szükséges tehát a közügy érdekében, hogy egy minden oldalról jól átgondolt terv alapíttassék meg, s annak nyomán az első lépések nagy elővigyázattal tétessenek meg, a kereskedés tárgyai gondosan választassanak ki. S hogy mindezt a kormány tegye, annyival inkább szükséges, mivel egyedül ő van azon helyzetben, hogy elhárítsa azon fő akadályokat, melyek külkereskedésünk felvirágzását — részint a nemzetközi viszonyok, részint a törvény*) P. H. 60, 85. számaiban, hozás és igazgatás hiányai és tévedései miatt mind e mai napig gátolják. És ha egyszer kormány és törvényhozás, legalább főbb körvonalaiban megjelölték és kiegyengették az utat, melyen haladni kell, csak akkor lesz lehetséges egyesek tevékenységének és vállalkozó szellemének kereskedelmünk számára a jövendőt biztosítani, akkor az igyekezet és áldozatok, melyek minden nagy dolog létrehozatalára szükségesek, meg fogják teremni gyümölcseiket, s a birodalom népeinek megújuló szellemi élete, az alkotmány valódi biztos alapjaira fektetve, kétségkívül kiemelendő nemzetgazdaságunkat is azon tespedő állásából, melyben ekkoráig, mindnyájunknak kiszámíthatlan kárára, nyomorogni kénytelen volt. Vegyük csak a suezi kérdést. Ha sikerül e hajózható csatorna megépítése, s ez által a földközi tengernek a veressel, Közép-Európának keleti India és hátulsó Ázsiával összeköttetése, s megnyílik azon kereskedelmi út, mely a Ptolemeusok óta Vasco de Gama idejéig, a középtengermelléki országokat nagygyá, gazdaggá és hatalmassá tette : ez esemény csalhatlanul új irányt fog adni a világkereskedés útjának, s az innen származó előnyökből az oroszlánrészt azon államok fogják nyerni, melyeknek földhati helyzetöknél fogva, erre lesz legrövidebb útjuk az indiai Óceánba. S ezen államok közt Ausztria van legkedvezőbb helyzetben, mert jelenlegi tengerpartjáról a jó remény fokán keresztül, az út hossza Bombay-ig 13,000 tengeri mföldet tesz, Suezen át pedig 4,200-at, tehát ez után 8,800 mföldet, kétharmadrészét nyeri meg az eddigi útnak ; — míg pl. Southamptonból a Jóreményfokon keresztül 10,550 tomföldet, Suezen át 6,400 tengeri mföldet tesz az út Bombayba, — és így Anglia csak két ötöd részét nyeri meg eddigi útjának. Nagy eszméknek ellenségei és ócsárlói soha sem hiányoztak. Voltak, kik a földszoros átmetszését is technikailag lehetetlennek tartották. Mások éppen gúnyt űztek a suezi csatornából. Mindezek ma már nagyrészben elnémultak. A lehetetlenség szemük láttára válik ténynyé. A munkálat szakadatlanul foly, a nagy mű gyorsan halad befejeztetése felé, és sikerüket sokkal hatalmasabb érdekek mozdítják elő, hogysem tökéletes bevégződésén komolyan kételkedni lehetne. A birodalom jövő kereskedelmi politikáját ezen oly közelről érdeklő ügyben tehát Ausztria tétlen, közönyös néző nem lehet. És, ha a csatorna megnyílása minden előkészület nélkül találna bennünket, az új tengeri út előnyeit ismét mások fognák előlünk elhalászni. Nézzük csak, mit csinálnak szomszédaink. Franciaország minden rendelkezésére álló erőt mozgásba hoz, hogy kereskedelmének irányát a suezi csatorna felé terelje. Chinával már előre kereskedelmi összeköttetést hozott létre, s Marseillet minden módon a világkereskedés központjává akarja tenni. — Mialatt a vaspálya-háló minden irányban annyira tökélyesbül, hogy a termelés és műipar minden jelentékenyebb pontjai, és a kikötők egymás közt és Párissal egyenes összeköttetésben állanak . —■ mialatt Marseille és Bordeaux, tehát a földközi és atlanti tenger egymássali közlekedését a folyvást szaporodó vasutak napról napra növelik . Marseilleben nagyszerű kikötők és raktárak készülnek, hogy az érkező javak könnyen partra, s onnan gőzkocsikon vagy hajókon szállíttassanak tovább, vagy a docksokban helyeztethessenek el. Igaz hogy mindez roppant költségbe kerül, de az ide fordított kiadások gazdagon is megtérülnek , s dacára annak hogy az államkiadások évenként szaporodnak,a jövedelemből mindaz könnyen fedezhető máris. S mit tett Olaszország ? Dacára az évről évre szaporodó államadósságoknak, a kereskedelmi előnyök szerzésében tanúsított tevékenysége nem lankad a kormánynak. Nem akarunk időzni Genua abbeli törekvéseinél, hogy Ausztria lobogóit az Archipelagusról és Feketetengerről kiszorítsa, s nem említjük az 1861-diki olasz porosz kereskedelmi szerződést sem, hallgatunk a Montevideo iránti célzatokról is ; csak átalánosságban jegyezzük meg, hogy az olasz kormány minden törekvése oda irányul, hogy tengeri kereskedésünket a hol szerét teheti gyengítse. A savoyi és svájci Alpoktól Anconáig vaspálya tartja fenn a közlekedést, mely maholnap Brindisiig fog nyúlni, s e két kikötő kijavítására nagy összegeket fordítanak. Gőzhajózási társulatok alakulnak az Adriára, egy olasz-suez-indiai szintén alakulóban van. Az anconai keresk. kamara levele Lessepshez, a Suez-társulat elnökéhez ismeretes a hírlapolvasók előtt. Kell-e magyaráznunk, mit tesz az, ha a kereskedés iránya a mi tengerpartjainktól az olasz kikötők felé fog fordulni ? S mennyi súlya lenne a ténynek nem csak kereskedelmi, de politikai tekintetben is Ausztriára, tehát reánk is, kik annyi vágygyal és méltó sóvárgással nézünk a tenger felé ? Az anyagi érdekek vonzereje ma már a leghatalmasabb tényező az államok sorsának intézésében. Ne ereszszük ki e fadort kezünkből. Ma még előnyben vagyunk az Adrián, víziutaink olcsón visznek oda; vezessük ez irányban legrövidebb uton a vaspályákat is, —mert ha késlekedünk, a Sybillák könyvéből ismét egy csomó fog a tűzbe repülni. Pest, ápril 20. A katholikus elemi iskolai alap ügyében érdekesnek tartjuk gr. Pálffy kir. helytartói exójának ez alapot illetőleg a magos püspöki karhoz intézett levelét mint sehol meg nem jelentet, utólagosan is közlem, mely levélnek szövegét a nm. kalocsai érsek exciája föpásztori körirataiból veszszük : Nagyméltóságu és Főtisztelendő Érsek Ur! A népnevelés és oktatás ügye a kormány kiváló gondoskodásának tárgya. A polgárilag és politikailag felszabadult népet kétszeres buzgalommal kell nevelni és oktatni, ha azt akarjuk, hogy ez szabadságát úgy használja, mint ezt az isteni és emberi törvények kívánják, s az egyház és haza érdekében fekszik , miszerint tudniillik függellenített helyzetében,nevelés hiányból s tudatlanságában ön erkölcsi és anyagi jóllétét ne csak ne veszélyeztesse, hanem inkább ezzel együtt az összes társadalom javát és virágzását is előmozdítsa. A kormány ez iránybani súlyos feladatának teljes érzetében megtett mindent, amint a fennálló tanügyi törvények és rendeletek nyomán és szellemében tennie lehetett, hogy az iskolákat szaporítsa és biztosítsa a tanerőket nevelje és kiképezze, a tankönyveket és tanmódszert tökéletesítse, a tanítási segédeszközöket előállítsa, s a szülőket és gyámokat az iskoláztatás kötelmének pontos és lelkiismeretes teljesítésére szorítsa. Idevágó erélyes intézkedései végrehajtás alá kerülvén, azon mérvben, melyben a foganatosítás megkisértetett, mutatkozni kezdettek az elháríthatlan anyagi szükségek is, melyek a további haladásnak útját állták, s napról-napra érezhetőbbé vált egy országos katholikus elemi iskolai alapnak hiánya. Felteszem, hogy Nagyméltóságod előtt csak úgy mint előttem ismeretes, mily temérdek számmal léteznek szegény ügyefogyott kath. hitközségek, gyakran virágzó más vallásbeli hitközségek közt elszórva, melyeknek tagjait kath. hitekben csak is az iskola fogja megtarthatni; a kormánynál legalább igen sűrűen fordulnak elő az oly folyamodványok, melyekben az iskola felépítésére, a tanitó díjazására éppen ezen az alapon s ezen címnél fogva, mindig az illető egyházmegyei és polgári hatóságok erősítő bizonyítványai mellett, valamely segély kéretik a közalapokból. Nem fogja figyelmét kikerülni az sem, hogy a kapcsolt részekben, valamint az újabb időben létesített gör. kath. egyházmegyék kivált azon hitközségeiben, melyek a hitegységre az utóbbi évek alatt tértek, az iskolai ügy a szó szoros értelmében elhanyagolva van; s csakhogy a tanítás megindittassék, valamint kápolnául, úgy iskolául is rögtönözve egyes falubeli házakat részben a vallás-, részben a tanulmányi alap terhére, ezen alapok rendeltetése ellenére, kibérelni kellett. Oly országokban, melyekben az oktatás vallásfelekezetileg törvényesen elválasztva van, ezen oktatás költségeinek viselése szükségképpen az illető hitközségekre háromlik, s felfogásom szerint oly esetekben, midőn egyes hitközségek ezen teher viselésére képtelenek, az egész hitfelekezet erkölcsileg van hivatva reá, hogy ebbeli képtelenségeket pótolja, s az ügyefogyottnak segítséget nyújtson. A közadó-alap e végre nem vétethetik igénybe a nélkül, hogy a közös iskola eszméje ezen indítványnyal együtt előtérbe ne lépjen; a vallási és tanulmányi alap pedig a felséges alapítók világos rendelkezésénél fogva, saját rendeltetéssel bírnak, s ebből folyó, szintén elutasíthatlan s temérdek horderejű