Pesti Hírnök, 1865. április (6. évfolyam, 75-98. szám)

1865-04-20 / 90. szám

Hatodik évfolyam 90.szám. Csütörtök, ápril 20-án, 1865-PESTI •f) yV'A/'yV’JV'^V'A/'yVW’/V'ArATyV'yV'A/'yV'yuW AAA/‘ZV,7\j'yV‘A/'AAA/\.'U'AaW V S)­­ ,3 | Előfizetési feltételek: helyben házhozhordás- 3 ^ sál vagy postán mindennapi megküldéssel: ^ ^ egész évre 20 frt; félévre 10 frt; negyedévre ^ 1­5 frt. — Minden hónap 1-től elfogadunk 3 bó- 3­0 napos előfizetést. S 6 1 ^ AÓM/VMíWV'AféWWVéúéWWV’A-JV'JVyWV’^AWJV'AI'^/VWU’MnAj POLITIKAI HÍRNÖK. NAPILAP. ^/VA/,yV'AAA/'AAArA/,jV',V'Ar.*v/‘J"v/'A/'JWV/'AAArA/'A/A>A/'y\AA/'AryV'ArArJVl/) § Hirdetések öth­asábos pétitsorért egyszerű hir- |­i­detésnél 6 kr.,bélyegdíj 30krjával számíttatnak. § Szerkesztőség és kiadó­hivatal: | | a hímző- és kalap-utca sarkán 1-ső sz. alatt, | | a 2-dik emeleten. | CWUWVAAATJVMAA/VWJVVVVWWVWWUWVJV1AWJWWWVWWUVW (j* Előfizetési felhívás PESTI HÍRNÖK politikai napilapra. Előfizetési feltételek: Negyedévre...................................... 5 frt. Félévre...............................................10 frt. Egész évre..........................................30 frt. auszt. ért. Előfizetés minden h­ó 1-től elfogadtatik. 19" Előfizethetni: Vi­déken minden kir. postahivatalnál, h­e­l­y­­ben Pesten, csupán a „Pesti Hírnök“ kia­dó hivatalában, a hímző- és kalap-utca szeg­letén, 1-ső szám, 2-dik emelet, 14-dik ajtósz. A „PESTI HÍRNÖK“ kiadó­ hivatala. Hazai közügyek. Pest, ápril 19.­­*• A lapokban azon hír merült fel, hogy a selymeci hazai erdészeti akadémiánkat meg­szüntetni, s illetőleg a Bécs­ melletti maria­­brunni másodrendű intézetbe beolvasztani szándékoznak. Ily helytelen és igazságtalan intézkedést csak hazánk viszonyaival nem törődő vagy azokban járatlan emberek gondolhattak ki. A selymeci erdészeti akadémia Magyar­­országnak egyik legbecsesb, legfontosb és legszükségesb kulturai közintézetei közé tar­tozik, melyekkel bennünket a felejthetetlen Mária Therézia királynénk, hálás anyai szeretettel megajándékozott, s mely megalapításától kezdve az osztrák kincstár­nak soha sem esett terhére, mert a magyar szent korona jövedelmeiből tartatott fenn. Ezen intézet a selymeci bányászati akadémiának úgyszólván kiegészítő ré­sze, s könnyen megtörténhetnék aztán, hogy ha egyszer az erdészeti osztályt Mária­­brunnba vihetnék,­­ majd a bányászatit is valahová Csehországba transfi­rálnák, úgy hogy azon sok arany és ezüst fejében, mely­­lyel Magyarország az államkincstárt (bár tanfalusi eredménynyel) töltögeti, még csak egy kevés kulturai forrás se maradjon szá­munkra. A „Pesti Napló“ tegnapi száma részle­tese­n mn­eg­világítja e kérdés mindazon oldalait, melyeket az illetőknek méltányolni kellene. Kimutatja, mily kárával a tudományos képzésnek járna ezen intézetnek megszünte­tése Magyarországra nézve. Kiszámítja, hogy a tanuló ifjúság felé nyíró kevesebb költséggel képezheti ki ma­gát Selymecen, mint Máriabrunnban. Felderíti, miszerint a selymeci erdészeti akadémiát, már csak a bányászati osztálylyal való szoros összefüggésénél fogva is, nem leeni képes semmiféle újabb gazdasági vagy erdészeti iskola pótolhatni. Kitűnik végre, hogy a különben fentart­­hatatlan, s már rég feloszlatásra szánt m­ária­­brunni intézetet a selymeci erdészeti akadé­mia dotatiójával és megsemmisítésével akar­ják megmenteni. Mindezen körülményeket kifejtvén a „Pesti Napló“ közlője, ez ügyben segélyért és közbenjárásért a magyar gazdasági egyesülethez folyamodik, s csak abba fekteti reményét, hogy a szőnyegre hozott szándékot, ha az csakugyan komolyan létez­nék, a hathatós befolyása által meghiúsítani fogja. Mi részünkről ily országos ügyekben nem tartjuk eléggé sikeres­ vagy biztosnak az ily alárendelt befolyást s tekervényes hosszú utat. Mi jobb szeretjük a dolgot Mátyás ko­vács helyett egyenesen Mátyás király elébe vinni. Szerintünk méltán érdekli ugyan a ma­gyar gazdasági egyesületet minden mozzanat, mely a magyar mezőgazdasági ipar és tudo­mány emelésére vonatkozik, — de a jelen esetben, az első sorban, a m­a­g­y­a­r k­or­mány, a magyar királyi Hely­tartótanács, s a magyar kir. udvari cancellária törvé­nyes hivatása és kötelessége őrködni a felett, hogy az ország, már fennál­ló közhasznú culturai intézeteitől annál ke­vésbé fosztassék meg, minthogy azok, mint a jelen esetben is, — az örökös tartományok­nak semmiféle terhekre nem esnek, — azok­nak jótékonyságát még is fiaik Selymecen még nagyobb előnyökkel élvezhetik mint Má­riabrunnban. Feleslegesnek tartanók, akár az e kér­désben választandó mentő útra, akár a felhoz­ható okokra és érvekre nézve a magyar kormányt instruálni akarni. Ha ez ügyben csakugyan alapos ok lé­teznek aggodalomra,­­ az véleményünk sze­rint nem lehet a magyar kormány előtt titok­ban, s egy cseppet sem kételkedünk , hogy előforduló esetben a selymeci erdészeti aka­démia megmentése körül a magyar kor­mány szava minden ellene intézett csel­­szövényt paráizsálni képes, ha törvényes auctoritásának egész súlyával fellép. És lehetetlen, hogy ezt szükség esetére ne tegye, mert ily mulasztást a jövő ország­gyűlés előtt kimenteni semmi módon sem len­ne képes. Pest, ápril 20. (x.ny.)Nem akarjuk feltenni, hogy rész nevet, vegyék olvasóink, miszerint a külkereskedelmi viszo­nyokkal oly mértékben foglalkozunk, mely e tárgyat fontosságánál fogva megilleti. Részünkről azt hiszszük, csak következetesen járunk el, ha miután a vámviszonyokat, és vasúti szállítási díjakat, melyek mind kivite­lünk könyebbítésére vonatkoznak, tárgyaltuk; s mi­után közelebbről*) arra kívántuk irányozni a figyel­met: mennyire hijával vagyunk a külkereskedés leg­­jutalmazóbb piacaival való összeköttetéseknek, ezút­tal azok megszerzése­ módjait fogjuk tovább fejteget­ni, nem saját eredeti eszméink, hanem azon vezér­fonal nyomán, melyet a korábbi közleményeinkben említett Revoltella-bizottság szakférfiai nyújtanak ke­zünkbe. A kísérleteket az összeköttetési pontok kikere­sése, és javaslatok megtételére, a múlt évtizedben a Navarra közös expeditiójával kezdte meg a kormány, s a kereskedelmi osztály feszülten várja az ezúton szer­zett statistikai adatok közzétételét, s már­is intézke­dett néhány hajózási társulat, hogy jó szerencsére megpróbálnak hajókat küldeni az indiai vizekre. Mi lesz az eredmény? nem tudhatni; annyi bizonyos, hogy egy kereskedelmi hajó kapitánya nem régen azt jelenté a tulajdonosnak, hogy 4000 font sterlingnyi nyereségről kelle lemondania a­miatt, hogy a kialkudott szállítmányt nem lehetett Japánba elvinnie, mivel az ottani kikötők az osztrák birodal­mi lobogók előtt zárva maradtak annak folytán, mert nem létezik kereskedelmi szerződés, mely áruink előtt ama piacot megnyitná, s mert átalában az Óceá­non túli államokban Ausztriának consulai nincsenek. És így a tengeri vállalatok kezdeményezése ez idő szerint nem sok ingerrel bír az üzletvilág előtt. De különben is, egyesek elforgácsolt erőlködései e té­ren nem fejthetnek ki sikert, a dugába dőlt kísérle­tek ellenben igen sokat ártanak nem csak a kísér­­lettevőknek, hanem összes kereskedelmünk jobb jö­vőjének. Balfogások a kezdeményezéseknél mindig mesz­­sze terjedő következésűek. A vállalkozók vesztesége sok időre elrettent másokat is hasonló vállalatokba bocsátkozástól, sőt a később helyes irányban vezetett kezdeményezések szerencsés kimenetelére is zsib­basztólag hatnak. Sürgetőleg szükséges tehát a közügy érdeké­ben, hogy egy minden oldalról jól átgondolt terv ala­­píttassék meg, s annak nyomán az első lépések nagy elővigyázattal tétessenek meg, a kereskedés tárgyai gondosan választassanak ki. S hogy mindezt a kor­mány tegye, annyival inkább szükséges, mivel egye­dül ő van azon helyzetben, hogy elhárítsa azon fő akadályokat, melyek külkereskedésünk felvirágzását — részint a nemzetközi viszonyok, részint a törvény­*) P. H. 60, 85. számaiban, hozás és igazgatás hiányai és tévedései miatt mind e mai napig gátolják. És ha egyszer kormány és törvényhozás, leg­alább főbb körvonalaiban megjelölték és kiegyen­gették az utat, melyen haladni kell, csak akkor lesz lehetséges egyesek tevékenységének és vállalkozó szellemének kereskedelmünk számára a jövendőt biztosítani, akkor az igyekezet és áldozatok, melyek minden nagy dolog létrehozatalára szükségesek, meg fogják teremni gyümölcseiket, s a birodalom népeinek megújuló szellemi élete, az alkotmány valódi biztos a­l­a­p­j­a­i­r­a f­e­k­­tetve, kétségkívül kiemelendő nemzet­­gazdaságunkat is azon tespedő állásá­ból, melyben ekkoráig, mindnyájunk­nak kiszámíthatlan kárára, nyomorog­ni kénytelen volt. Vegyük csak a suezi kérdést. Ha sikerül e hajózható csatorna megépítése, s ez által a földközi tengernek a veressel, Közép-Euró­­pának keleti India és hátulsó Ázsiával összeköttetése, s megnyílik azon kereskedelmi út, mely a Ptolemeu­­sok óta Vasco de Gama idejéig, a középtengermel­­léki országokat nagygyá, gazdaggá és hatalmassá tette : ez esemény csalhatlanul új irányt fog adni a világkereskedés útjának, s az innen származó elő­nyökből az oroszlánrészt azon államok fogják nyerni, melyeknek földh­ati helyzetöknél fogva, erre lesz legrövidebb útjuk az indiai Óceánba. S ezen államok közt Ausztria van legkedve­zőbb helyzetben, mert jelenlegi tengerpartjáról a jó remény fokán keresztül, az út hossza Bombay-ig 13,000 tengeri mföldet tesz, Suezen át pedig 4,200-at, tehát ez után 8,800 mföldet, kétharmadrészét nyeri meg az eddigi útnak ; — míg pl. Southamptonból a Jóreményfokon keresztül 10,550 to­mföldet, Suezen­­ át 6,400 tengeri mföldet tesz az út Bombayba, — és így Anglia csak két ötöd részét nyeri meg eddigi útjának. Nagy eszméknek ellenségei és ócsárlói soha sem hiányoztak. Voltak, kik a földszoros átmetszését is technikailag lehetetlennek tartották. Mások éppen gúnyt űztek a suezi csatornából. Mindezek ma már nagyrészben elnémultak. A lehetetlenség szemük láttára válik ténynyé. A mun­kálat szakadatlanul foly, a nagy mű gyorsan halad befejeztetése felé, és sikerük­et sokkal hatalmasabb érdekek mozdítják elő, hogysem tökéletes bevégző­désén komolyan kételkedni lehetne. A birodalom jövő kereskedelmi politikáját ezen oly közelről érdeklő ügyben tehát Ausztria tétlen, közönyös néző nem lehet. És, ha a csatorna megnyí­lása minden előkészület nélkül találna bennünket, az új tengeri út előnyeit ismét mások fognák előlünk el­halászni. Nézzük csak, mit csinálnak szomszédaink. Franciaország minden rendelkezésére ál­ló erőt mozgásba hoz, hogy kereskedelmének irányát a suezi csatorna felé terelje. Chinával már előre ke­reskedelmi összeköttetést hozott létre, s Marseillet minden módon a világ­kereskedés központjává akarja tenni. — Mi­alatt a vaspálya-háló minden irányban annyira tökélyesbül, hogy a termelés és műipar min­den jelentékenyebb pontjai, és a kikötők egymás közt és Párissal egyenes összeköttetésben állanak . —■ mialatt Marseille és Bordeaux, tehát a földközi és atlanti tenger egymássali közlekedését a folyvást szaporodó vasutak napról napra növelik . Marseille­­ben nagyszerű kikötők és raktárak készülnek, hogy az érkező javak könnyen partra, s onnan gőzkocsikon vagy hajókon szállíttassanak tovább, vagy a docksok­­ban helyeztethessenek el. Igaz hogy mindez roppant költségbe kerül, de az ide fordított kiadások gazda­gon is megtérülnek , s dacára annak hogy az állam­kiadások évenként szaporodnak,a jövedelemből mind­az könnyen fedezhető már­is. S mit tett Olaszország ? Dacára az évről évre szaporodó államadóssá­­goknak, a kereskedelmi előnyök szerzésében tanúsí­tott tevékenysége nem lankad a kormánynak. Nem akarunk időzni Genua abbeli törekvéseinél, hogy Ausztria lobogóit az Archipelagusról és Feketeten­­gerről kiszorítsa, s nem említjük az 1861-diki olasz porosz kereskedelmi szerződést sem, hallgatunk a Montevideo iránti célzatokról is ; csak átalánosságban jegyezzük meg, hogy az olasz kormány minden tö­rekvése oda irányul, hogy tengeri kereskedésünket a hol szerét teheti gyengítse. A savoyi és svájci Alpok­tól Anconáig vaspálya tartja fenn a közlekedést, mely maholnap Brindisiig fog nyúlni, s e két kikötő kija­vítására nagy összegeket fordítanak. Gőzhajózási társulatok alakulnak az Adriára, egy olasz-suez-indiai szintén alakulóban van. Az anconai keresk. kamara levele Lessepshez, a Suez-társulat elnökéhez ismere­tes a hírlapolvasók előtt. Kell-e magyaráznunk, mit tesz az, ha a keres­kedés iránya a mi tengerpartjainktól az olasz kikö­tők felé fog fordulni ? S mennyi súlya lenne a tény­nek nem csak kereskedelmi, de politikai tekintetben is Ausztriára, tehát reánk is, kik annyi vágygyal és méltó sóvárgással nézünk a tenger felé ? Az anyagi érdekek vonzereje ma már a legha­talmasabb tényező az államok sorsának intézésében. Ne ereszszük ki e fad­ort kezünkből. Ma még előnyben vagyunk az Adrián, víziutaink olcsón visznek oda; vezessük ez irányban legrövi­debb uton a vaspályákat is, —mert ha késlekedünk, a Sybillák könyvéből ismét egy csomó fog a tűzbe repülni. Pest, ápril 20. A katholikus elemi iskolai­ alap ügyében érde­kesnek tartjuk gr. Pálffy kir. helytartó­i exójának ez alapot illetőleg a magos püspöki karhoz intézett le­velét mint sehol meg nem jelentet, utólagosan is köz­lem­, mely levélnek szövegét a nm. kalocsai ér­sek­­ exciája föpásztori körirataiból veszszük : Nagyméltóságu és Főtisztelendő Érsek Ur! A népnevelés és oktatás ügye a kormány kiváló gon­doskodásának tárgya. A polgárilag és politikailag felszabadult népet kétszeres buzgalommal kell nevel­ni és oktatni, ha azt akarjuk, hogy ez szabadságát úgy használja, mint ezt az isteni és emberi törvények kívánják, s az egyház és haza érdekében fekszik , miszerint tudniillik függellenített helyzetében,nevelés hiányból s tudatlanságában ön erkölcsi és anyagi jól­létét ne csak ne veszélyeztesse, hanem inkább ezzel együtt az összes társadalom javát és virágzását is elő­mozdítsa. A kormány ez iránybani súlyos feladatának tel­jes érzetében megtett mindent, a­mint a fennálló tan­ügyi törvények és rendeletek nyomán és szellemében tennie lehetett, hogy az iskolákat szaporítsa és bizto­sítsa a tanerőket nevelje és kiképezze, a tankönyve­ket és tanmódszert tökéletesítse, a tanítási segédesz­közöket előállítsa, s a szülőket és gyámokat az isko­láztatás kötelmének pontos és lelkiismeretes teljesíté­sére szorítsa. Idevágó erélyes intézkedései végrehajtás alá ker­ülvén, azon mérvben, melyben a foganatosítás megkisértetett, mutatkozni kezdettek az elháríthatlan anyagi szükségek is, melyek a további haladásnak út­ját állták, s napról-napra érezhetőbbé vált egy or­szágos katholikus elemi iskolai­ alap­nak hiánya. Felteszem, hogy Nagyméltóságod előtt csak úgy mint előttem ismeretes, mily temérdek számmal lé­teznek szegény ügyefogyott kath. hitközségek, gyak­ran virágzó más vallásbeli hitközségek közt elszórva, melyeknek tagjait kath. hitekben csak is az iskola fogja megtarthatni; a kormánynál legalább igen sű­rűen fordulnak elő az oly folyamodványok, melyek­ben az iskola felépítésére, a tanitó díjazására éppen ezen az alapon s ezen címnél fogva, mindig az illető egyházmegyei és polgári hatóságok erősítő bizo­nyítványai mellett, valamely segély kéretik a közala­pokból. Nem fogja figyelmét kikerülni az sem, hogy a kapcsolt részekben, valamint az újabb időben létesí­tett gör. kath. egyház­megyék kivált azon hitközsé­geiben, melyek a hitegységre az utóbbi évek alatt tértek, az iskolai ügy a szó szoros értelmében elha­nyagolva van; s csakhogy a tanítás megindittassék, valamint kápolnául, úgy iskolául is rögtönözve egyes falubeli házakat részben a vallás-, részben a tanul­mányi alap terhére, ezen alapok rendeltetése ellené­re, kibérelni kellett. Oly országokban, melyekben az oktatás vallás­­felekezetileg törvényesen elválasztva van, ezen okta­tás költségeinek viselése szükségképpen az illető hit­községekre háromlik, s felfogásom szerint oly esetek­ben, midőn egyes hitközségek ezen teher viselésére képtelenek, az egész hitfelekezet erkölcsileg van hi­vatva reá, hogy ebbeli képtelenségeket pótolja, s az ügyefogyottnak segítséget nyújtson. A közadó-alap e végre nem vétethetik igénybe a nélkül, hogy­ a közös iskola eszméje ezen indít­ványnyal együtt előtérbe ne lépjen; a vallási és ta­nulmányi alap pedig a felséges alapítók világos ren­delkezésénél fogva, saját rendeltetéssel bírnak, s eb­ből folyó, szintén elutasíthatlan s temérdek horderejű

Next